Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

6

xMUm

1982. Április 3., szombat

Színházt levét.

Egy krónikás játék

!„Az Űr 1241-ik j esztendejében Bé- I la uralkodása alatt [a mongolok vagyis la tatárok ötszáz- ' ezer fegyveressel törtek be Magyarországba. Béla király a Sajó folyónál hadakozott ellenük, de legyőzték. Ebben a csatában szinte Magyarország egész hadinépe, lovagsága odaveszett. Maga Béla király a tengerig menekült, s a tatárok kegyetlenül üldözték odáig. fi tatárok három esztendeig maradtak Magyarországon, és miután a magyarok abban az időben nem vethettek, ezért amazok kivonulása után sokkal többen haltak éhen, mint ahányon fogságba estek vagy kard alatt haltak.

Ezután Béla király visszatért a tengerparti részekről; a magyar nemzet csatában megölte Űjhelynél Frigyes osztrák herceget, a harcias férfiút, szeménél szúrták át."

Ennyi található az 1350-es években keletkezett, Kálti Márknak tulajdonított Képes Krónika 177. fejezetében (A tatárok első bejövetele) arról a történelmi eseményről, melyet tatárjárásként emlegetünk, s mely most Szabó Magda új színműve, A csata cselekményének alapjául, hátteréül szolgál.

A Krónika szűkszavú bejegyzése némi kibővítésre szorul. Béla király: IV. Béla, II. Endre és a meráni Gertrud legidősebb fia, akit ugyan már apja életében királlyá koronáztak, de csak 1235-től uralkodott (1270-ig). Szabó Magda trilógiának tervezett színpadi ciklusát épp Béla uralkodásának első időszakáról szóló játékával, az A meráni fiúval kezdte. A Katona József Bánk bánjából mindenki által ismert Gertrudot, Béla, Kálmán herceg, Endre herceg, Mária hercegnő és a később szentté avatott Erzsébet hercegnő anyját, 1213-ban gyermekei szeme láttára koncolták fel a pilisi cisztercita monostorban,a me- rániak dölyfös hatalmaskodásaival jogaikban vérig sértett főúri csoport lázadó tagjai. Béla, a meráni fiú, élete végéig hordozta magában imádott anyja szörnyű halálának rettenetes élményét. Uralomra kerülésekor első dolga volt megbüntetni a lázadók közül még élőket. Ezzel sok ellenséget szerzett magának a főnemesek között. Népszerűtlenségét növelte, hogy az apja, II. Endre által könnyű kézzel eladományozott birtokok közül sokat visszavett, nem is éppen a legtörvényesebb módszerekkel. Aztán jött a kun konfliktus: az egyre nyugatabbra előretörő tatárok elől menekülő kunokat, mint testvérnépet, s mint a vele szemben álló főurakkal folyó tusakodásokban várható segítséget nyújtó szövetségest, Béla befogadta. Kötöny kun vezér nagyobb becsben állott az udvarban, mint a magyar főrendek — tehát újabb ellentétek forrásául szolgált ez is. Ráadásul a kunok, e pusztai életmódhoz szokott nép, nem bírt megszokni a már letelepedett magyarság viszonyai között. Majdnem törvényszerű, hogy Kötönyt végül is megölték, s kunjai rabolva-pusztítva elhagyták az országot — épn akkor, amikor Julianus barát és társai már jelezték: a tatár következő hódító hadjáratának végcélja Magyarország.

A csata cselekményének Időpontja 1241 áprilisa. A szomorú helyszínen, a Sajó menti Mohi pusztáján vagyunk, a király táborában. A magyar sereg számban mintegy kétszerese a tatár hadnak. A főurak nem nagyon izgatják magukat a harccal, részint, mert lenézik a számban gyönge tatárokat, részint, mert nem is bánnák olyan nagyon ha Bélát egy kicsit megvernék. Akkor mindjárt kezesebb lenne velük. Igazából csak a vitéz és jó katona Kálmán herceg meg a nem kevésbé vitéz és jó katona kalocsai érsek Ugrin tudják, mekkora a veszély. Béla — teljesen hibás módon — egy szűk szekérvárban helyezi el a hadat, sátrak, kötelek, szekerek, lovak áthatolhatatlan sűrűjét teremtve. Ez lesz a magyar sereg végzete. Április 11-én hajnalban még visszaver Ugrin és Kálmán egy tatár rohamot, de a győzelmet ünneplő magyarokra a tatárok váratlanul rátámadnak, s valósággal halomra gyilkolják a szekérvárból kitörni nem tudó sereget. Béla alig tud megmenekülni, Kálmán súlyos sebet kap, melybe nemsokára bele is hal, ottmarad Ugrin érsek, s a többi főpap, ottmaradnak a főurak — Mohi történelmünk gyásznapja lesz, Mohács mellett a korai magyar állam másik nagy tragédiája. ,

B

éla kalandos utakon végül is eljut a dalmát tengerpartra. Útközben Frigyes osztrák hercegnél is megpihenne, de a bosszúálló herceg most visszafizeti a korábban elszenvedett kudarcokat: megzsarolja Bélát, s szabadságáért három nyugati magyar megyét kényszerít ki tőle zálogba. (Később majd épp e határszél miatti harcokban esik el Frigyes.)

A csata tehát a magyar történelem egyik legkritikusabb egy-másfél évének történetével foglalkozik. Volna mit mondani e korszak társadalmi és egyéni konfliktusairól, hiszen már a királyi hatalom központosító törekvései és a magánhatalmukat féltő főurak közti összeütközések is elég drámai ellentétet hordoznak, nem is beszélve a történelmi személyek magánkonfliktusairól. Annak idején, az 1580— 90-es években, egy angol fiatalember, bizonyos William Shakespeare, remek történelmi darabok, úgynevezett chronicle play-ek (krónikás játék — nálunk: királydrámák) sorában dolgozta fel az angol feudalizmus legvéresebb korát, a Rózsák háborúját.

L

ehetett volna tehát egy Shakespeare-tí- pusú krónikás játék is A csata. A meráni fiú erre tett kísérletet két évvel ezelőtt. De a mostani darab a Madách Színház színpadán inkább csak amolyan történelmi meséskönyvvé sikeredett. A többé-kevésbé közismert tények dialogizált felmondásán túl nem sok történik a színen. Drámai konfliktusok nincsenek, markáns karakterek sem, a tatárjárás korának máig sem érdektelen tanulságairól meg csak néhány erőltetetten aktualizáló mondat hangzik el, de azok is szervetlenül, esetlegesen odavetve. Ügy tűnik, ezt a darabot csak a trilógia folytatásának kényszere hívta életre. Kár.

Takács István

Végh Antal: Csak így teljes

Miért beteg a magyar próza?

Ki tudja, talán nem is beteg. A fejlődő országok mezőnyét is figyelembe véve biztosan bejutnánk a világ 24-es döntőjébe. Sőt, az egy főre eső prózaterméstől már-már a túltermelési válság jegyei mutatkoznak. Egyes rosszmájú művelődés-szociológusok szerint Magyarországon majdnem annyian írnak, mint ahányan olvasnak. Persze a mennyiségi tényezők csak hosszabb idő alatt és csak bizonyos feltételek között eredményeznek minőségi változást. Ráadásul nem is biztos, hogy ez az új minőség jobb lesz a réginél, ha látszatra szép kerek is, piros is a héja.

Almafát metszeni nem tanultam meg Végh Antal írótól Tinnye és Uny községek közös határában. Pedig pedagógiailag nagyon korszerűen magyarázta, hogy melyik a levélrügy és melyik a virág rügy, hogy négy ágcsoportot szabad meghagyni és azok közül vezér, illetőleg oldalvezér, továbbá termő ágakat kell kialakítani. Minderre hatszáz gyönyörű példája van. hatszáz Golden-Spur almafája.

Mint festő a vásznat

— Tudod mi volt itt hat éve, amikor megvettem ezt a földet? Akác. bodza, kökény és bozót. (Csak tősgyökeres paraszt embert láttam még ilyen büszkeséggel végigmérni a határt.) Ott, szélről egy meddő patak árka húzódott vagy kétszázötven méteren, azt betemettem, a haszontalan fákat kivágtam, a földet eligazítottam. aztán bele az almafákat. Most már szépen teremnek, de még sokkal többet fognak hozni, minden fa egy mázsát.

— Az forintban mennyi ?

— Harmincezer. De hidd meg, nem pénzért csinálom, nincs arra szükségem. Dicsekvés nélkül mondhatom: a legjobban kereső írók kategóriájába tartozom. De nekem földműves volt minden ősöm, én tanító koromban is túrtam a földet. Nem tudok meglenni enélkül. Rettentő nagy öröm, amikor jó fazont adok egy fának. még hátra is lépek megnézni. mint festő a vásznat. Ilyenkor úgy érzem; hozzátettem valamit a természethez. Mindent magam csinálok, a szántástól a szüretig. Napszámbért sohasem fizettem.

— Ez a vidék nem éppen al- matermő.

— Hát, csak akarni kéne és az egész ország egyetlen nagy almáskert lehetne — rajtakapja magát az írói fantáziaképen, megáll, tenyerét a nadrágjához törli. — Azt bevallom: azért ültettem almafát, mert Szabolcs-Szatmárbál származtam el, Jánkmajtisból. Ott is volt földem, de ahogy az apám meghalt, egyre nehezebben akaródzott hazajárni. Anyámat felhoztam magamhoz, mindent eladtunk és ezt vettem.

A csöndes, szívósan hulló eső elől bemenekültünk a majdnem százéves pincébe. Ilyenkor legjobb hazamenni. De mikor találkozunk? Végh Antal író, hívott menjek vasárnap Rácke- vére, bajnoki meccset játszik a focicsapata. — Mégis jobb lenne beülni egy kávéházba —

f*; / J

v t i, . -r - 'X- '

•' - ■ v-W ■ ' ?•■*>■■■■■•

éiátiűmmi.'.-' v a.;® ™« V

Sunyovszky Szilvia (Mária királynő) és Huszti Péter (IV. Béla)» A csata főszereplői

véltem. — Minek? Inkább beszélgessünk Budán, az írószobámban.

Szatmári ételrecept

Az irdatlan nagy pince után a háromszintes családi ház tetőterének írószobája, az egyetlen rendetlen helyiség, valahogy minden lazának tűnik. Meditálok: Végh Antal első kötete 1963-ban jelent meg. Korai szivárvány címmel novellákat sorakoztatott. Az első regény A kékszemű élet volt, a legutolsó pedig a Ha az isten nyulat adott. Pontosan tizennyolc év alatt harminc könyvet adott ki. Bő termés. Minden évre majdnem kettő. Az igazi nagy népszerűséget a Miért beteg a magyar futball hozta meg.

Az asztalon feltűnik egy naptár: a tizenkét hónap pa- raszt-idill fotóihoz tizenkét szatmári ételrecept és ugyanennyi apró történet — írója Végh Antal. Ez ügynek is volt előzménye: az Űj Forrás folyóiratban Száz szatmári parasztétel címmel közölt tanulmányt egy fél évtizede.

— Tényleg, miért is beteg a magyar foci?

— Nem akarok neveket mondani, de a vezetőkön múlik. Nemcsak a sportvezetőkön. Nem tudnak rendet tartani, sem a srácokból közösséget formálni. Amikor ’77-ben visszamentem Debrecenbe két évre

— ott voltam kollégista diák

— megoldottam azt. ami a helyieknek tizenöt évig nem sikerült: a VSC bejutott az első osztályba. Elvégeztem, amit vállaltam, aztán visszajöttem... Dehogy állítom, hogy mind rosszak a labdarúgás vezetői, de nem ártana egy kicsivel több szakértelem és együtt kellene élni a csapattal.

Amit elhatározok

— A Mányi Tsz SK válogatottjának vezető edzője vagy. Hogy álltok ?

— A járási bajnokságból tavaly felhoztam a csapatot a területibe, most a 13. helyen vagyunk. Komolyan vesszük ám a dolgot: heti négy edzés van és Povázsai László, volt NB I-es játékos a pályaed- zőm ... Dehogy, ezt sem pénzért csinálom. Tizennyolc éves korom óta edzősködöm. Mindig volt csapatom... Szóval, hogy a fiúk? Olyan dolog ez: igazságtalannak is tartanám, ha heti négy edzés és minden vasárnapi mérkőzés után nem részesülnének anyagi kedvezményekben. És ez mindenütt így van. Megoldják!

— És te hogyan oldod meg az időbeosztásodat? Belefér a novella-, a regény- és a cikkírás, a hatszáz almafa és a Mányi Tsz SK. Sőt még a házad építéséhez is a kétkezi segédmunka.

— Hát a ház. Kilencen lakunk itt: anyám, anyósom, apósom, feleségem, a két gyerekem és az ikertestvérem két gyereke. Ennyi embernek nagy ház kell, az pedig sokba kerül, kénytelen voltam magam is dolgozni rajta. Viszont képtelen vagyok napi nyolc óránál többet írni. Ha már nem bírom ki az íróasztalt, akkor irány az almáskert. Hát a foci? Anélkül nem megy. Csak így teljes az életem, a három elfoglaltsággal. Tudod, mi ez? A sikerre törekvés. Bennem van, hogy mindig tegyek, csináljak valamit, hogy célokat érjek el, hogy sikereim legyenek.

— Neked minden sikerült?

— Természetesének tartom, hogy elvégzem, megvalósítom, amit elhatározok. Igen, eddig sikerült. Most éppen befejeztem egy nyolcszáz oldalas munkát. A műfaját nehéz meghatározni. Nem regény, nem szociológiai tanulmány:

a gyökereimről szól, az alcíme így éltünk Szatmárban. A feleségem szépen legépelte. Láthatod, ott van a könyvespolcon.

Már kiszellőzött

— Az asztal sarkán mi az a barna csomagolópapír-halom?

— A készülő új regényem. Ezzel megjártam. Mert a vázlat befejezése után kiköltöztem egy hétre az almáskerti pincébe, írni. Vittem mindent, ami kellhetett, ételt, italt, jegyzeteket, csak kéziratpapírt nem. Hát kiszórtam a cementet a földre, aztán felvágtam a zsákokat, szép egyforma papírnak. És százhat- van oldalt meg is írtam. Eleinte egy kicsit szagos volt, de már kiszellőzött. Regény lesz! Egy valóságos bűntettet dolgoztam fel, olyat, amelyik két évvel ezelőtt lázban tartotta az országot, főleg a lányos szülőket... Konkrétan nem írom le, hogy kik követték el a tettet. Még valakinek eszébe jutna és sajtópert indíthatna ellenem. Hát kinek kell ez?

— Miért is beteg a magyar ...

— Micsoda?

— Ah, semmi.. 1

Kriszt György

Már több ezren

Pihenő után

Még csak három napja nyílt meg, de már több ezren fölkeresték a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot. A téli pihenő után ismét teljes készültséggel várják a látogatókat a népszerű szentendrei skanzenben. Felvételünkön a Mándról idetelepített templom látható.

Barcza Zsolt (elvétele

Figyelsz? Ebből lesz levél, ebből meg gyümölcs

Erdősl Agnes (elvételei

Tv-figyelcVB

Kedd. Általános vélemény, hogy mostanában nem valami sok az olyan televíziós műsor, amely szélsőséges érzelmekre ragadná az előfizetőket. Az átlagosnál nagyobb sikerként csak a nemrég látott Lengyel Menyhért-vigjá- tékot, A Waterlooi csatát könyvelhetjük el, az átlagosnál nagyobb botrányként pedig a Televíziós mesék felnőtteknek című Rajnai András rendezte sorozatot. Ezért aztán, ha a figyelem fönntartására közepesen vagy jól megfelelő programok követik egymást, a néző már ezért is hálás.

Az elmúlt kedden például dicsérőleg bólogathattunk -s- te nyolctól majd’ éjjel tizenegyig. Egyszerűen azért, mert ez a szűk három óra megfelelt rendeltetésének: hol igényesen szórakoztatott, hol pedig kulturális, illetőleg világpolitikai ismereteinket gyarapította.

Előbb a Thomas Mann regényéből megfilmesített A Buddenbrook-ház soros fejezete tűnt fel. Akár az előző két részre, emerre a harma dik folytatásra sem mondhatunk mást, minthogy tisztes séges, kulturált, igényes munka. A maga jó ritmusú jele- netezésével, hiteles tárgyi hátterével, no és illúziókeltő színészeivel egyetemben példaszerű átplántálás. Okunk is jogunk is, hogy bízzunk a hasonlóképpen rangos minőségű végkifejletében.

A konzulék után a Stúdió ’82 jelentkezett, azzal az ígérettel, hogy megpróbálják telefonvégre kapni az Oscar- díjjal frissen kitüntetett Sza bó István filmrendezőt, a Me- phistó immár világszerte

jegyzett alkotóját. Hála Bell uram találmányának, meg is szólalt az óceánon túl örvendező hang, amelynek gazdája rokonszenves szerénységgel hárította át dicsőségének számottevő részét nevükön is megemlített munkatársaira. Kedves dolog volt ez, amiképpen — váratlansága, megren- dezetlensége, egyszóval természetes életszaga miatt —amolyan igazi tévés teljesítménynek éreztük ezt az egész, Képes András-féle áthallózást.

Családi kör. Egy féltucatnyi nagymama lelkes tracs- csolása vezette be a Családi kör szerda esti összeállítását. Unokáikról áradoztak e nénikék, no meg unokáik szüleiről. akik — micsoda fiatalság! — ahelyett, < hogy nevelnék, elnevelik azokat a csupa bűbáj utódokat.

Tényleg elnevelik, avagy éppen az elnevelés ellen ágáló idősebb generáció neveli el? Nos, Kelemen Endre és dr. Ranschburg Jenő műsora most e talányt igyekezett megfejteni. S tette ezt megint jobbnál jobb példák felvonultatásával. megszívlelendőnél megszívlelendőbb tanulságok levonásával. Csak néhányat ez utóbbiakból! Ne alázzuk meg azt az amúgy is túlérzé- keny kamaszt. Ha már saját kuckót kapott, hát hadd szögezze tele kedvére. Lehetőleg ne lányocskája, fiacskája előtt vagdossa párja fejéhez vaskos ellenérveit anyuka, apuka. Stb., stb., stb. Summázat: a gyerek is ember. — Sőt fokozott tapintatot igénylő, a familiáris hadakozásokat erősen megsínylő ember. Hát így bánjunk vele.

Akácz László