Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-29 / 99. szám
4 iMiitw 1982. ÁPRILIS 29., CSÜTÖRTÖK A harmadkor és a művészet Pályakezdő pedagógusok Kihívás a századfordulón Kedvezőnek ítélik Az első tapasztalatok A szobrász, festő, költő Michelangelo nyolcvanhat éves koráig aktív alkotó volt, páratlan remekművek létrehozója. Tizian 90 éves koráig dolgozott, Bertrand Russel, Tolsztoj, s a ma is sugárzón zongorázó Rubinstein, valamennyien hosszú, szép, alkotó életnek örvendtek. Felsorolhatnék számos magyar művészt is, aki nagy életművet épített hosszú életén át. A művészet fiatalít, szoktuk volt mondani, de ez érvényes minden alkotó tevékenységre. Ám igen gyakori az idős ember ábrázolása is a művész alkatától és képességeitől függően, de nem kevésbé a kor meghatározottsága által. Nincs olyan történelmi vagy társadalmi fordulat, mozgás, aminek megfelelőjét nem találnánk a képzőművészetben, azt, ami inspirálta, amivel adek- vát, amit — akarva-akaratlan — tükröz. Vásznon a szegénység drámája Az öregek és a művészet összefüggését két nézőpontból vizsgálhatjuk. Egyik oldala az alkotó öreg, a másik az ábrázolt öregség, így mindkét részről felvillantunk néhány esz- méltető képet. Mindenekelőtt azokról, akik nem egy nagy magyar művész előtt ültek, hogy a festő együttérzését, szívét és tehetségét adja az aggkori reménytelennek — nem kevés felrázó szándékkal. A 19. század végén született Németországban egy Irányzat, bizonyos stílusrokonsággal, ami a szegény embereket vette célba, s amit később, némi ironikus árnyalattal Armeleute Malerei-nak neveztek. Tudható, hogy a.császári német birodalom, éppen a rendi, feudális osztálytagozódás, még a rohamosan fejlődő iparosodás ellenére is, nagy mélységben hagyta tengődni a társadalom vastagabb, de még dolgozó rétegeit. Adva volt tehát egy szituáció, amelyben a dolgozni már nem tudó öregnek munkaalkalom volt a modell- ülés. Figyelemre méltó, hogy nálunk az öregeket főképp az alföldi festők, a szolnokiak és vásárhelyiek festették előszeretettel, míg a nagybányaiak például inkább egy szép cigánylányt, vagy -fiút vettek modellnek alakos kompozícióikhoz. Az Alföld maga is szegényebb volt, mint Észak- Erdély bányáival, erdőivel, ami számos munkalehetőséget biztosított. De az alföldi földek tízezer holdjai hitbizo- mányok voltak, s a föld nélküli földműves zsellér, sum- más, kubikos lehetett csupán, s az öregek is inukszakadtáig dolgoztak „a grófi szérűn”. Némely 19. századi romanti- zálást követően Fényes Adolf (1867—1945) kezdte a magyar kritikai realizmus sorát, németországi tanulmányok utár). De micsoda különbség van a kinn festett kávénénike és az itthon festett drámai képek között. Keserű reménytelenség árad az öregember, öregaszszony, özvegy, Ebéd aránylag nagy méretű vásznairól. Itt másfajta „Armeleute”-t talált, másfajta szegénységet. Derűsebb palettán — ugyanaz A Kecskeméten született és Szolnokon lett igazán nagymesterré festő már testközelben érezte a szegényparaszt és nem kevésbé a munkás Napszámos — kiszolgáltatottságát. Nem átallotta ilyen tárgyú festmény- és rajzsorozatát a Szegényember élete címen kiállítani, ami akkor, a századfordulón kihívásnak tűnhetett. Igaz, hogy az első évtized felétől kezdve derűsebben, színesebben lát és fest, és bár még évekig megmarad a paraszt- és munkásábrázolás mellett, de a világosabb és színesebb palettáról is csak annak az alföldi népnek az életét mutatja fel. A Babfej- tők egy napfényes udvaron dolgozókat, a Mákoskalács csendélet egy parasztasztal terítékét, virágos tányéron az ünnepi kalácsot és mellette — egy csorba pléhkanalat ábrázol a méltóságteljes karasszék előtt. Ezekben a művekben már nyoma sincs a nyomasztó sötétségnek, az egyszerű ember életében, környezetében is fellelhető szépség mutatkozik meg. Első jelentős korszaka különös módon akkor zárult, amikor az irodalomban éppen felfelé ívelt a kritikai realizmus. Tömörkény, Móra, Móricz Zsigmond, Bródy Sándor, sőt — kevesen tudják — a fiatal Molnár Ferenc is közéjük számítható. Az öregség drámáját Gerhart Haupt- manntól r Thomas Mamiig (Naplemente, Halál Velencében) sokan, sokféle indíttatásból, de ritkán happy enddel írták meg. A magyar festészetben még Mednyánszky László festett különleges, a társadalmon kívül rekedt alakokat, de nem csupán kocsmai csavargókat, hanem valóban reménytelen öregeket. Nehéz is volna sugárzóan boldog öregeket ábrázolni, mert a „harmadkor”, ahogy franciák mondják, még az alkotóképes ember számára sem nyújt alternatívát, választást. Tapintható a szeretet, a magány A szocializmusban az idős embernek maximális segítséget nyújt az állam, a társadalom, hogy elviselje korát, annak szubjektív nehézségeit, és könyv, zene, kép zúdulhat az öregekre, a testi jólét és biztonság nálunk nagyjából-egé- széből adva van. Az alkotónak az alkotás feltételei, a már nem aktívnak a védettség. Ám semmi sem pótolhatja a családmeleget, ha az nincs meg. Bármily szakrálisán hangzik is, Pál apostolra kell hivatkoznom: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelveken szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc ..s még jó, ha zeng. De Részlet Fényes Adolf Napszámos című festményéből ki viszi a szeretetházba a szeretetet? A gyerek egyetlen vasárnapi látogatása a legfőbb jó. A szeretet is ábrázolható — mint azt éppen Fényes Adolfnál láthatjuk: fiatal pár vagy testvérek szinte tapintható melegével — vizuálisan éppúgy átadható, mint az öregek magánya, szeretet hiánya. Ezt kellene, ezt a hiányt pótolni, ha erre képes volna a nemzetközi törődés. Oelmacher Anna Országos választmányi ülést tartott tegnap a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége, a közművelődési törvény végrehajtásában való közreműködésük időszerű feladatairól. Az ülésen megjelent dr. Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes, Fodor Péter, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának munkatársa, dr. Eperjesy Ernő, a Művelődési Minisztérium nemzetiségi önálló osztályának helyettes vezetője és dr. Rakovszky István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságának munkli társa. Első napirendi pontként a résztvevők Gyúrok György, eddigi megbízott főtitkárt egyhangúlag az MDDSZ főtitkárává választották. A dr. Rusz Márk MDDSZ- elnök és Gyúrok György főtitkár által előterjesztett anyag a horvát, szerb és szlovén anyanyelvű magyar állampolgárok általános és sajátos nemzetiségi közművelődési tevékenységének jelenlegi helyzetéből kiindulva határozta meg a további feladatokat. Az elmúlt két esztendőben 124 tanító végzett az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki tagozatán. Pályakezdésük tapasztalatairól, valamint a náci járásban újonnan munkába állt nevelők helyzetéről, életkörülményeiről tanácskozott tegnap a Pedagógusok Szakszervezetének Pest megyei Bizottsága. Csupán ízelítőül a szerteágazó témáról: a Zsámbékról kikerült nevelők túlnyomó többsége — száz tanító — Pest megyében talált munkát, kilencven százalékuk kedvezőnek ítéli a fogadtatást első munkahelyén. Szinte mindannyian vállalnak iskolai többletfeladatokat is — rajvezetői, szakkörvezetői, könyvtárosi vagy pályaválasztási, gyermekvédelmi teendőket —, s néhányan lakóterületük tömegszervezeteiben is tevékenykednek. Ami közös a két beszámolóban s figyelmet érdemel: a zsámbéki diplomások és a váci járásban tanító fiatalok egyaránt úgy vélik: a lakásgond, a családalapítás mellett pályakezdésük legnagyobb nehézsége, hogy a vártnál több fegyelmezési tennivalójuk akad az iskolában, s nem könnyen boldogulnak adminisztratív feladataikkal, például a tanmenetek készítésével. A zsámbéki főiskola illetékesei elmondották: a jövő évtől végző növendékeik már az új tantervek alapján tanulnak, jobb gyakorlati Jelkészültséggel lépnek a katedrára. A legfontosabbnak azt tartják, hogy a megváltozott gazdasági, társadalmi, műveltségi helyzetet figyelembe véve munkálkodjanak a párthatározatokban és a közművelődési törvényben megjelölt célok megvalósításáért. A munka fő jellemzője az, hogy firmájában nemzetiségi, tartalmában szocialista, amely szervesen illeszkedik társadalmunk közművelődési tevékenységének egészébe. Ez a tevékenység megyénkben konkrétan három járást érint: a budait, a ráckeveit és a szentendreit. A ráckevei járásban lévő Szigetcsép községen kívül mindenütt működnek ányanyelvi klubok, amelyek jól ellátják feladatukat. Miután azonban a klubok vezetői nem hivatásos népművelők, az érdekeltek hiártyol- ják a megyei művelődési központ azelőtt megadott módszertani segítségét. A választmány tagjai azt szorgalmazták, hogy a megyei közművelődési intézmények nagyobb körültekintéssel és aktivitással támogassák a nemzetiségi klu- hok munkáját. Anyanyelvi klubok Nemzetiségiek és a művelődés Meghatározták a további feladatokat Fényes Adolf: Ebéd Táborfalván Népzenei Táborfalván rendezték meg a dabasi járás első népzenei találkozóját. A művelődési otthon zsúfolásig megtelt nagytermében föllépett a bugyi művelődési ház pávaköre, a dabasi Gyóni Géza népdalkör, az inárcs-kakucsi népdalkor, a Dabas és vidéke Áfész, valamint a táborfalvi művelődési ház népi hangszeres együttese, a sándorfalvi cite- razenekar. A programot gazdagította Stégner Éva népművelő szavalata, Fehér Anikó szólóéneke és Birinyi József, a népművészet ifjú mesterének műsora. A népzenei találkozó jelentőségét Jakab Béla, a Pest megyei Tanács művelődési találkozó osztályvezető-helyettese méltatta. Kiemelte, hogy erre az eseményre egy olyan járásban került sor, ahol a népzenei hagyomány szegényesebb, mint a megye más területein. Az értékelést követően emléklapok és ajándékok átadására került sor, amelyeket Méhész János, az MSZMP Dabasi Járási Bizottságának titkára, Kálmán Ferenc, a járási hivatal elnöke, Kővári György, a Dabas és Vidéke Áfész elnöke és Somogyvári László, az Örkényi tanácselnök nyújtotta át. A második népzenei találkozó egy év múlva, Bugyi községben lesz. ■ Heti filmtegyzetb Szívzűr Máté Gábor és Udvaros Dorottya a Szívzűrben Nehéz a frissen diplomázot- tak indulása? Általában nehéz. Nehezen tudnak beilleszkedni a munkahelyükön, nehezen sikerül lakást szerezni, nehezen jön össze az induláskor különösen szükséges pénz? Nehezen. Az átlagosnál , is több gondot jelent a kezdés, ha ráadásul még ifjú házasokról van szó? De még mennyire. Ha egy filmrendező erről a témakörről csinál filmet, a téma már eleve fél sikert fog jelenteni. Hiszen ki ne lenne kíváncsi a sok tízezer induló (diplomás és nem diplomás), fiatal közül arra, hogyan alakul a filmbeli fiatalok sorsa? Ki ne érdeklődne, milyen képet rajzol ez a film egy olyan korosztályról, melybe a néző is tartozik? Böszörményi Géza új filmje — melyet Balázs József és Gulyás Péter Pál társaságában forgatókönyvíróként is jegyez —, éppen ilyen film. Hősei mai fiatal értelmiségiek. Falusi értelmiségiek, tehetnénk hozzá, holott ez így nem pontos. A Szívzűr fiatai, friss diplomás orvosa, Bállá doktor ugyanis nem falusi, csak falura megy, mert ott hamarabb remél egzisztenciális boldogulást. Felesége, Anna, a fiatal tanárnő, hasonló okokból vállalja a falusi kezdést, de azzal a távolabbi céllal, hogy ha falun jól megszedik magukat, akkor majd visszamehetnek Pestre. Hogy közben persze egy falusi orvosnak mindenféle, nem is feltétlenül a gyógyítással kapcsolatos élménye akad? Hát persze. El akarják csábítani a faluban megfelelőnek vélt partner (és főleg férj jelölt) nélkül tengődő tanítónők, az ő feleségét meg a bájgúnár volt élsportoló nézi ki magának. Születnek és meghalnak, megbetegszenek és meggyógyulnak a falucska lakói; egyesek habókos feltalálói terveket melengetnek, mások a rossz házasság poklában kínlódnak, van, aki szereti a kis doktort, van aki utálja, van, aki pénzt dug neki, s van, aki a levegőt is sajnálja tőle. Egyszóval: ez amolyan minden épp olyan történetnek tűnik, < azzal a mondandóval nyakonöntve, hogy a fiataloknak mindig, mindenhol, nehéz a kezdés, és hogy a munka azért szép és jó és szükséges és nagyszerű, meg minden. De szerencsére nemcsak ez a brosúraízű „üzenet” olvasha-* tó ki a filmből. A szerzők — mindenekelőtt a rendező —, képesek egy kicsit ironikusan, egy kicsit felülről nézni ezt a történetet, és így végül is a „hogyan élünk? hogyan éljünk?" nagy (és elég hosszú életűnek tűnő), kérdései körül vizsgálódó, öniróniától sem mentes filmmé alakul a Szívzűr — amelyben a szívekkel orvosi értelemben is baj van olykor, de baj van az úgynevezett szívügyekkel is. És — már amilyen ez az élet —, az előbbiekre jóval könnyebb receptet írni, mint az utóbbiakra. A film kellemes meglepetése, hogy egész sor kitűnő fiatal színész játszik benne — Máié Gábor, Udvaros Doroty- tya, Básti Juli, Pogány Judit, Kottái Róbert, Sír Kati, Újlaki Dénes és mások —, ráadásul igen jól. Öröm e friss, új arcokat látni; játékstílusuk jól illik a filmhez. S még valami, éppen ezzel kapcsolatban: egy film tónusát, néha szinte a rendezői szándékoktól, a témától, a dialógusoktól függetlenül. vagy azok dacára is, meghatározhatja a színészek, a színészi játék stílusa. Valami ilyesmi érződik a Szívzűrben. Ez a sok, többnyire pályakezdő (!) fiatal színész, egészen másképp elevenít meg figurákat, szituációkat, másképp mozog, másképp beszél, más a mimikája, mint idősebb, s a filmcsinálásban, a filmes játékban esetleg jó\ra! gyakorlottabb kollégáinak. Ez néha csak alig észrevehető árnyalatokban jelenik meg. de megjelenik, s észre kell venni, mert fontos, jelentős és jellemző. Az alma Az alma egy görögdinnye méretű műanyag micsoda, amit egy vonzó küllemű ifjú hölgy, bizonyos Bibi előtt mutogatnak, s arra biztatják szóban, dalban, zenében es táncban, valamint lézeres diszkóvilágításban, hogy harapjon bele. A fő unszoló, egy gyomorbeteg toledói borbély- segédre emlékeztető arcú, s — eme vonzó vonásait ellensúlyozandó —. arany szarvacskái viselő úr, bizonyos Böogalow. főfoglalkozására nézve a világ legnagyobb show-biznisz producere (talán ettől gyomorba jós), mellékfoglalkozására néz ve, amatőr Lucifer és áltálé nos rossz ember. Előfordul' még egy jóképűnek mondható fiatalember, a neve Alphie akinek az a mániája, hogy egy szál gitárral áll ki a Népstadion méretű popporondra, és azt reméli, hogy nyúlósan giccses dalával képes lesz megragadni a sok tízezre? hallgatóságot. Reményei nem válnak valóra, ráadásul a vonzó külsejű Bibi, aki a nyúlós stb. dal előadásában part.nerc- volt, odaveti magát Mr Boogalow-Lucifer show-biz- niszének, valamint e show- biznisz menő énekes idoljának, Danáinak á karjaiba. Amitől Alphie kicsit bezsong, és úgy tűnik, majdnem áldozatául esik Mr. Boogalow-Lucifer másik énekes-idolja, a csábosán szexis, sötét bőrű Pandi férfiéhségének. (Lehet persze, hogy mindez csak Alphie lázálma, ami annál is szomorúbb, mert Pandi valóban roppant szexis, akit akár ébren, akár álomban, súlyos hiba kihagyni). Vannak még ebben a Me- nahem Golan rendezte amerikai filmben kitűnő táncok, látványos diszkók, látványos, szuperkéglik, látványos szuperlányok, lézer, elektronika, köd meg művi eksztázis dögivei, de a' legszebb az, amikor az égen feltűnik egy arany Cadillac, s henne Mr. Topps, aranyszőke fürtökkel, hófehér ruhábán, és a megtért Bibit, s a magához tért Alphiet egyenesen az ésbe ragadja magával, egy zászlóa.jnyi jámbor hippivel együtt, a Harmadik típusú találkozások után szabadon lekoppintott jelenetben. Mindez állítólag 1994-ben játszódik. Hát majd meglátjuk... Takács István
