Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-27 / 97. szám
I Felejthetetlen óra I Ritka élmény, új ismeretek ^ műsorkezdés előtti par órában szaporazom léptéimét a Zrínyi utcán. A költészetnek arra a szép ünnepére készültek a HAGY-ban, amiről már április 18-i számunkban is hirt adtunk. A délelőttös műszak nemrég ért véget. Az emberek már felöltözve jönnek a gyárkapu felöl. Vajon ők nem hivatalosak a műsorra? Nemrég valaki méltatlankodva jegyezte meg. Már megint a népi írók! Ebben az ipari városban mikor kerítenek már sort az urbánusokra, a mai modernekre is. Ügy látszik, a HAGY vezetői valóban az előbbieket részesítik előnyben. Persze, az irodalmi ismeretterjesztésben is kialakulhat egy egészséges munkamegosztás, amiből itt erre vállalkoznak. Az irodalom egyben a történelmi múlt sajátos visszatükröződése is, s abban a korban, amelyikben a sárrétudvari parasztköltő Nagy Imre, a nagyszalontai Sinka István, a debreceni Gulyás Pál élt és alkotott, a parasztság volt a legnagyobb társadalmi osztály. Ha csupán ábrázolták a sorsát, ha csak kimondták fájdalmait a századelő, a Horthy-fasiz- mus korában, már az is nagy tettnek, s bátor tettnek számított, s őket a magyar progresz- szió legjelesebb alakjai közé kell sorolni. A költészet idei ünnepén a méltatlan feledés ködét igyekeztek eloszlatni a rendezők, mert különösen a sárrétudvari Nagy Imre munkásságáról tud keveset a közönség, arról, aki Az én utcám című versében nagyon is valóságos képet fest a korabeli magyar faluról. „Itt játszik a jövő csürhése sárból csinált követ malaccal. ökrök mellé itt nő a béres itt mosdatja arcát a hajnal. Békanyálas pocsolyák partján Isten látja csak a sorsot: viskó viskótól kér, s kap kölcsön sót, kenyeret, ecetet, borsot." A három költő munkásságát és életpályáját dr. Czine Mihály irodalomtörténész ismertette a tőle megszokott magas színvonalon, színes, szép előadói stílusában. — Olyan színek is vannak a mi költészetünkben — mondotta, — amelyek más népek irodalmában csak ritka esetben fedezhetők fel. A verseket Selley Zoltán előadóművész mutatta be, s ezek közül is a legnagyobb tetszést aratta Nagy Imre: Anyám a viharban, Sinka István: Anyám balladát táncol, Gulyás Pál: Rímek Éhes Józsefről című yerse. Az ünnepi irodalmi összejövetelt megtisztelte látogatásával Barcs János költő is. Má ásfél évtized alatt megszoktuk, hogy az ilyen eseményekre a gyári kultúrteremben kerül sor, s itt van a város irodalombarát közönsége is. A rendezvény mindig magára vonja az országos figyelmet. A körülmények most szerényebbek voltak, a nagy tanácsterem hosszú tárgyalóasztalának két oldalán ült a közönség, többnyire nők, s voltak, akiknek állniuk kellett. Nehéz megbecsülni az ötven és a száz között, hányán tölt- hették a teremben azt a felejthetetlen egy órát, melyben ritka élményt, s meglehetősen új irodalmi ismereteket szereztek maguknak. K. T. I. Munka és művelődés Negyedévi mérleg A DCM szocialista brigádjainak vállalásai jórészt a tervfeladatok teljesítésére, vagy túlteljesítésére vonatkoznak. Ilyen vállalás volt például a Dopol kemencén 300 ezer tonna klinker gyártása, a 740 ezer tonna klin- kerhez szükséges 1 millió 260 ezer tonna nyersliszt őrlése, a 38 millió nátronzsák elkészítése, valamint a 145 ezer tonna mészterv teljesítése. Ezeken túl még az energiatakarékosságra, a munkavédelmi helyzet javítására, a munka- fegyelem megszilárdítására, illetve kulturális programok megvalósítására születtek vállalások. Az első negyedév termelése úgy alakult, hogy a sejcei kőbánya 2 ezer, a keszegi kőbánya 9 ezer tonnával teljesítette túl tervét. A klinker gyártása terv szerint alakult. A cementtermelés és -kiszállítás elmaradt a várakozá. tói, mert a piaci igények az első negyedévben erősen megcsappantak. A mésztermelés 3 ezer tonnával volt kevesebb. Nátronzsákból 800 ezer tonnával sikerült túlteljesíteni a tervet. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM 1982. ÁPRILIS 27., KEDD Szombaton délután a Fehér Galamb étterem asztalainál levélkézbesítők, csomagfelvevők, pénztárosok, telefonközpontosok foglaltak helyet. Itt tartották a váci főposta élüzemünnepségét. A vendégek soraiban volt Weisz György, a városi tanács elnöke, dr. Asztalos Ferenc, a Posta vezérigazgatóságának szakosztályvezetője és Katona István, a Budapest-vidéki Postaigazgatóság területi szak- szervezeti bizottságának titkára is. Kovács László, a váci főpostahivatal szb-titkára üdvözölte a megjelenteket. A fóti Gyermekváros szavalói előadták Baranyi Ferenc A hírhozókhoz című versét, Péter Pál egy részletet adott elő Illyés Gyula Az elveszett éden című oratóriumából. Szatmári Géza igazgató, a Budapest-vidéki Postaigazgatóság vezetője mondta az ünnepi beszédet. Bevezetőjében arról beszélt, hogy a váci postások jó munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Budapest-vidéki Postaigazgatóság, megoldhassa az 1981. évi tervfeladatokat, s nyereségelőirányzatát jelentősen túlteljesítse. Az igazgatóság ezeket az eredményeket csak a szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom segítségével érhette el, és ebből becsülettel kivették részüket a Vác 1. postahivatal dolgozói is. Az igazgatóság négy megyéjének a területén Vác a legdinamikusabban fejlődő városok közé tartozik. A hivatal nemcsak a város hagyományos postai szolgáltatását végzi; ezen túlmenően, Felkészülés a szabadban Tájfutók és rókavadászok Védeni igazán azt lehet, amit szeretünk A Magyar Honvédelmi Szövetségben kevésbé népszerűsített a köznyelvben „róka- vadászat”-ként. Az avatottak rádió iránymérő versenynek nevezik. — Sport ez, vagy egyfajta verseny a terepen? Szuhár Jánossal, az MHSZ Pest megyei titkárhelyettesével és Biácsi Jánossal, a Fóti Gyermekváros MHSZ klubtitkárával, a romhányi edzőtáborban versenyre • készülő gyerekek meglátogatására indultunk. — Az ilyen körülmények között jobban fejlődik a gyerek önállósága és ez nagyon fontos — magyarázza Biácsi János a gépkocsiban. Romhány. Nógrád megye, csempéiről híres község. Utunk egyenesen a sportpályára vezetett, ahol nagy csalódásunkra csak az edzőtábor hűlt helyét találtuk. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy inkább várunk, míg a csoport megérkezik, mintsem eltévedjünk az erdőben. Délután egy óra felé járt már az idő, amikor a hegyek felől csapzottan, elfáradva tizenéves fiúk és lányok kisebb csoportokba verődve megérkeztek, nyakukban tájolóval. Nehezen, de előkerült MiklO- vicz József csoportvezető, a váci MHSZ rádióklub titkára, és megismerkedtünk Cserni Járásunk úttörői a romhányi Gáborral is, aki a Pest megyei Tájfutó Szövetség tagja. Tőlük tudtuk meg, hogy az MHSZ rádió iránymérők és a tájfutók közös tábort alakítottak. Az elhelyezésükben segítséget kaptak a romhányi Kerámia SE vezetőjétől. — Nem zavarja egymást a két klub? — Szó sincs róla — nyugtatott Miklovicz József. — A tájfutás és a rádió irányméiránymérő edzőtábor terepén. Micsei Ferenc felvétele rő verseny között sok a hasonlóság. Mindkét sportág jó fizikai állóképességet követel, s emellett térkép- és technikai ismeretek is szükségesek. Csak segítjük egymást, és nem utolsósorban tanulunk is egymástól. — Mennyit edzenek naponta? — Ez korcsoportonként változik, általában 6—20 kilométer között futunk, természetesen napi két részletben. — Mi a szép ebben a sportágban? — Talán az, hogy a szellemi erőnlét mellett fizikai is szükséges. — Sokat fut? — Ö, én igen! Korábban maratoni versenyeken indultam, ott igazán szükség volt a jó állóképességre. — A rádió iránymérő verseny terepszakaszán 3—5 rádióadót helyeznek el, korcsoportoktól függően. Így a terep hossza is változó. A rádióadók sorrendben és folyamatosan adónként különböző jeleket sugároznak ki. A versenyzőknél levő rádióvevő készülék segítségével be kell mérni, illetve meg kell találni az adókat. Természetesen mindez időre, versenyszerűen történik. Az edzőtábor lakóinak életkora igen eltérő. A csoport vezetője meghívott más klubokból is versenyzőket a színvonal javítása érdekében. Ugyanakkor olyan korosztály részvételére is lehetőséget biztosított, akik ma még nem, de később biztosan versenyzőkké válhatnak. Találkozásunk vége felé egyre csak a gyermek korosztályú versenyző csemetéket néztem, s az vált meggyőződésemmé, hogy ez a sport, a normális mozgásigény kielégítésén túl még műszaki, technikai ismeretet is nyújt, a természet szeretetére is nevel. Ez nagyon fontos, mert védeni igazán azt lehet, amit szeretünk is. Jó úton járnak. Idejében kezdik. Schiller Gyula Cserveaka Peregné üdvözlő leve Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei párt- bizottság első titkára, a következő levelet küldte a Pest megyei Nyomda Vállalat dolgozói és vezetői részére: Kedves Elvtársak! Vállalatuk megalakulása 30. évfordulója alkalmából, a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága nevében szeretettel köszöntjük a vállalat dolgozóit és vezetőit. Kollektívájuk az eltelt évek során jelentős eredményeket ért el. A vállalat fejlődése lehetővé tette a nyomdaipari 'technológia, a technikai felszereltség javítását, a korszerű kisüzemi körülmények kialakítását. Az üzemi demokrácia fejlődésében, a munka- körülményekben és az anyagi érdekeltségben történt változások tovább erősítették a dolgozók kötődését a vállalathoz. Tevékenységük ma is rugalmasan alkalmazkodik a változó közületi és lakossági igényekhez. Politikai és idegenforgalmi kiadványaik az ismeretterjesztés népszerű eszközeivé váltak. A társadalmi rendezvények kiadványai, az alkalomhoz igazodó, igényes munkáról tanúskodnak. Az ünnepi évfordulón önökkel együtt örülünk az elért eredményeknek. Szorgalmas és eredményes munkájukért fogadják elismerésünket és köszönetünket. A vállalat minden dolgozójának további munkasikereket, jó egészséget, egyéni életükben sok boldogságot kívánunk. Elvtársi üdvözlettel: Cservenka Ferencné Ki tud többet? Vizsga, együttműködésből A váci textilipari vállalatok Székhelyhidi Ferenc vezette közös kultúrbizottsága első ízben rendezett vetélkedőt, az egy évvel ezelőtt szerződésben rögzített közművelődési együttműködés alapján, az iparág négy helyi gyára között. A zsűri elnöke, Zöldi Hedvig, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete kulturális és agitácrós, propagandaosztályának munkatársa volt, tagjai a főmérnökök: Csekeő Lajos, a Kötöttárugyár, Varga István, a Bélésszövő-, Picz András, a Hazai Fésűsfonó- és Karácsonyi György, a Finomfonógyár részéről. A vetélkedő kérdéseit a gyá-, rak művelődési bizottságainak javaslatai alapján a Bélés- árugyár és a művelődési központ közösen állította össze. A játékot Kiss Tünde népművelő vezette. Az első kérdéscsoport a csapatok szakmai fel- készültségét tette próbára, ezt szellemi totó, majd egy logikai játék követte. A negyedik részben a politikai tájékozottságot méfték fel. Az üzemi demokrácia kérdéskörére adott tökéletes válaszok megnyerték a zsűri tetszését. A csapatok közti végső sor- ; rendet még két újabb forduló ’ sem tudta teljesen eldönteni, így végül két első helyezettet hirdettek. A vetélkedő legjobb négy csapata vásárlási utalványt kapott, közülük a két legtöbbet érőt a Kötöttárugyár és a Hazai Fésűsfonó nyerte. Őket követte a Bélésáru és a Kötött második csapata. Igen hasznos kezdeményezésnek látszik a négy hasonló profilú váci gyár összefogása. Az első év tervei lassan valósággá válnak. Lesz közös sportnap és külföldi társasút is. Jó példa ez a város gyárai- nak-üzemeinek összefogására is. Szabó Henrik Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, a ház lakóinak, akik felejthetetlen jó édesanyánk, nagymamánk, dédnagymamánk, üknagymamánk, özv. Péntek ISárolyné temetésén megjelentek, sírjára koszorút vagy virágot helyeztek és mély fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. eaeé a OőwvoJumvjoa ÁRUHÁZ KONFEKCIONÁLT APR.ZG-iói , ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) hosszú Időn keresztül, mint járási góchivatal, 1979. októberétől pedig, mint Pest megyei postahivatal működik. Szállítási, oktatási, hírlap, kártérítési és egyéb feladatokon túl, lényeges szerepe van a postahivatalok felvevői és kézbesítői szolgálatának ellátásában, szabadságolások idején, a a környező hivatalokban való helyettesítésben. A jó szervezés és akaraterő, a céltudatos munka eredménye, hogy az elmúlt hat év alatt harmadik alkalommal kapott a hivatal élüzem kitüntetést. Szatmári Géza elmondta, hogy jogos panasz, súlyos észrevétel nem volt sem a magatartásukkal, sem a munkájukkal kapcsolatban. Tavaly, közel 5 millió lapot, újságot értékesítettek; a hírlapelőfizetések száma 15 533- ra emelkedett. Gondjaikat, problémáikat évek óta fokozza, a még most is folyó hivatali építkezés, átalakítás. Hét különböző helyen dolgoznak és csak a közelmúltban kerülhetett átadásra a felvételi és a kézbesítő osztály az ügyfelek és a postások megelégedésére. A posta dolgozói szeretik munkahelyüket, s igyekeznek azt otthonossá tenni. Megköszönte a posta valamennyi dolgozójának tavalyi lelkiismeretes munkáját, és sikereket kívánt az 1982. évi feladatok teljesítéséhez. Pomozi Miklós hivatalvezető vette át az élüzem címet tanúsító oklevelet, és munkatársai nevében is ígéretet tett arra, hogy igyekeznek még jobban helytállni a közönségszolgálatnak ezen a fontos területén. A városi pártbizottság és a tanács üdvözletét Weisz György tolmácsolta, majd oklevelek, kitüntetések, s mintegy 100 ezer forint pénzjutalom kifizetése következett. A Hámán Kató brigád (vezetője dr. Barta Endréné), arany, a Béke brigád (vezetője Hajós Lajosné), bronz fokozatú elismerésben részesült. Kiváló dolgozó kitüntetést kapott: Csapó István, Fehér. Sándor, Ferjancsik Sándor, Gulyás Julianna, Kiss József né, Pálinkás Ferencné, Puskey Sámuel és Schulcz Lajosné. Igazgatói dicséretben részesült: Kovács László, Nagy né Tóth Györgyi, és Vo- lentics István. Végül, húszán vették át a törzsgárdajelvényt s a vele járó pénzjutalmat. ' Papp Rezső 100 ezer forint jutalom A váci posta élüzemüithepsége Hozzájárultak a nyereség-előirányzat túlteljesítéséhez
