Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-25 / 96. szám

%MAm> 1982. ÁPRILIS 25., VASÄRNAP Ahol a szándékban nincs hiba Programkeresőben a végeken A tanítványok körében Nekünk, városi embereknek viszonylag egyszerű dolog a televíziónézésen kívül más szórakozási, kulturálódási le­hetőséget találni. Vajon mit le­het egy faluban csinálni? Sok mindent!— Csak lelke­sedés, szívósság és kitartás kell hoz2á! Erről győződtem meg, amikor Tápiószőlősön járva, Simon Gábornéval be­szélgettem. A matematika­fizika szakos tanárnő mind­össze egy évvel ezelőtt vállalta el ezt a munkát, de már úgy tartják számon a járásban, mint lelkes, a művelődésért tenni akaró és tudó pedagó­gust. A kollégák is segítenek Az elismerésnek örült, de Bem tudta, mire vélni: — Nem csinálok semmi különösebbet, csak teszem a dolgomat, s igyekszem kihasználni azt a csekély lehetőséget, amire al­kalom nyílik. Nem is gondol­tam, hogy ennyire számon tart­ják ezeket a kis eredményeket — mondta. — Pénzünk ugyan nincs, de erra van lehetőségünk, hogy évente öt-hat alkalommal iro­dalmi estet tartsunk. Legutóbb író-olvasó találkozónk volt, aminek főleg a gyerekek örül­tek. mert Fekete Istvánt hívtuk meg. A termelőszövetkezet is sokat segít. Most például ígé­retet kaptunk az elnöktől, hogy hozzájárulnak a tervezett gyer­meknapi műsorunk kiadásai­hoz. A legbüszkébb egyébként a makramé tanfolyamunkra vagyok, amelyet szabad szom­batra szerveztem. A környeze­tem meglehetősen kishitű volt; azt mondták, senki spm fpg eljönni. Tizenhatan voltunk, s az asszonyok örültek az idő­pontnak. Kérték, máskor is ilyenkor tartsuk. Kicsöngetnek. Megtelik az apró. de otthonos tanári szo­ba, s a kollégák egymás sza­vába vágva segítenek Simon Gábornénak a jövő terveinek ismertetésében. A kézimunka reneszánsza — Őszre szeretnék egy kézi­munka szakkört indítani, hi­szen ez az elfoglaltság jelenleg a reneszánszát éli. és sokan vannak, akik szívesen megta­nulnák. A fiatalok és a gye­rekek bizonyára örömmel fo­gadják a környezetvédelmi rajzpályázatot, amelynek ered­ményhirdetése augusztus 20-án lesz. A díjakat a termelőszö­vetkezet teremti elő. Úgy gon­doljuk, hogy szeptembertől minden hónapban egyszer gyermekklubot szervezünk, vagy a csapatotthonban, vagy a KISZ-klubban. Ennek a programját még eztán állítjuk össze. Simon Gáborné nem szégyelli bevallani,' hogy bizony kihasz­nálja a munkájából adódó helyzeti előnyét, s egy-egy rendezvény előtt a gyerekek lelkére köti: anyukádat is itt akarom látni! Ám ez a fajta „hatalommal való visszaélés” csak hasznára válik minden­kinek. hiszen a TIT-előaadá- sokon túl gyakran van az is­kolában és az óvodában neve­lési témájú beszélgetés, s nép­szerűvé vált a kertbarátkor is. Miután mozi nincs a köz­ségben, a filmvetítéseket az is­kolában tartják. Demokrati­kusan, közvéleménykutatás alapján döntik el a helybéliek, hogy mit szeretnének látni. Átruccannak a szomszédba — Őszre színházlátogatást szervezünk, Szolnokra, autó­busszal. Ez nem lesz olcsó mu­latság, hiszen a jegy árán kí­vül a buszköltséget is meg kell fizetniük az embereknek. A gyerekeket is szeretném el­vinni, hiszen egy falusi gye­rek életében ez borzasztóan nagy dolog. Sokan vannak kö­zöttük olyanok, akik még a fő­városban sem jártak soha. Na­gyobb programot helyben nem tudunk csinálni, mert nincs olyan termünk, amelyben so­kan elférnének. 1986-ra elké­szül azonban az új iskola, amely közművelődési felada­tokat is ellát majd. A művelő­dés szervezése, irányítása je­lenleg is a pedagógusok fel­adata. Majd minden szakkört és előadást ők vezetnek, társa­dalmi munkában. Láthatja, jó ez a mi kis közösségünk, egy­mást segítve mindent el tu­dunk érni — magyarázza. — Ki szoktuk tenni a tápiószelei KGYV rendezvényeinek pla­kátjait — és sohasem hiába; mert az érdeklődő emberek nem sajnálják venni a fárad­ságot és átruccannak egy-egy jó műsor kedvéért a szomszéd községbe. Ott láthatják a ne­vesebb művészeket, akiket mi amúgy sem tudnánk megfizet­ni. meg helyünk sem lenne a programok megtartására. Körmendi Zsuzsa Ballagás Ballag már a vén diák. Idén, talán éppen elsőként, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyete­men. A mezőgazdaságtudományi kar végzős hallgatóit sokan kö­szöntötték tegnap, szülők, csa- családtagokj barátok, barátnők. A nap is mintha csak erre az alkalomra várt volna, sugarai­val vidította fel az arcokat. Hosszú volt a készülődés és az események is peregtek már egy hete — a ma reggel éb­redő tegnapi ünnepeltek mégis hirtelen döbbentek rá, már nem azok akik tegnap voltak. Az államvizsgát leszámítva, vé­geztek szakmát nyújtó tanul­mányaikkal. Az ünnepélyes ballagás első részeként a kollégium közös­ségétől, pezsgő életétől bú­csúztak a végzősök, majd az oktatási épületek felé vették dalos útjukat. Végigjárták az előadókat, termeket, s beko­pogtak a tanszékek ajtajain is. Az aulában H. órakor, az egye­tem pá~t- és állami vezetése fo­gadta őket, az oktatási dékán- helyettes, Flórisné dr. Sipos Tda köszöntő beszéde után az ötöd­évesek átadták a zászlót, az if- jabT> évfolyam képviselőinek. Délután lóháton vagy hin­tó n, szekéren indultak a város központjába a m^ghatódot*- ságot. vígsággal felváltó mező­gazdászok. A Szabadág téren a vá»-os búcsúzott tőlük. Este sárgulási bán rendeztek a 133 végzőn tiszteletére, telez­ve, hogv beértek, hogy elérték a mérnök kort. B. G. A harmadik kötet Szociológiai bibliográfia önálló kiadványok 1900— 1919-ig címmel megjelent a magyar szociológiai irodalom bibliográfiájának harmadik kötete. Közreadásával befe­jeződött a magyar szociológia kialakulásának időszakát fel­táró munka hazai és külföl­dön megjelent, magyar vonat­kozású szakirodalom alapján. A kötetek együttesen több mint 11 ezer forrásadatot tar­talmaznak. Magyar—kuvaiti megállapodás Bizonyítványok, oklevelek kölcsönös elismeréséről A Művelődési Minisztérium- tan Korcsog András művelődési államtitkár és Abdel Rahman Al-Khodary kuvaiti oktatási államtitkár az iskolai bizo­nyítványok, egyetemi okleve­lek és tudományos fokozatok kölcsönös elismerésére vonat­kozó magyar—kuvaiti megál­lapodást írt alá. E megállapo­Az utolsó gondos simítások Balogh László festőművész, a szentendrei iskola nevelője ki­állításra készül. A fotóriporter festékek, ecsetek, tégelyek, vásznak társaságában találta, amint műtermében elmélyül az utolsó simításokban. Becses műemlékünk Kívül-belül megújul Kívül-belül újjá varázsolják, eredeti szépségében állítják helyre Székesfehérvár, s az or­szág egyik legszebb copf stí­lusú épületét, a püspöki palotát, A középkori Nagyboldogasz- szony bazilika romjainak fel- használásával az 1800—1801-es években emelt épületben már végeztek a negyvenezer köte­tes könyvtár termeinek helyre- állításával, rendbehozták az empír és bidermeyer stílusú tervek, szobák egy részét, s hpzzáláttak az épület külső ta­tarozásához. Ahol szükséges, kicserélik az ablakokat, s újra festik a falakat. A munkát elő­reláthatóan a jövő év végére fejezik be. Rádiófigyelő A SEMMIBŐL JÖTTEM. So­kan még emlékeznek Max, Dzsudó, Colos, Vérlábú és Pat­kány nevére, azaz a Nagyfa­Egy időszerű könyv Gazdaságpolitika A Gazdaságpolitika, Csikós-Nagy Bé- ** la könyve, a napokban látott nap­világot a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában. A terjedelmes művet a szerző tankönyvnek szánta, de ennél jóval szélesebb körben tarthat érdeklődésre számot, hiszen időszerűsége vitathatat­lan. Belőle megismerkedhetünk a gaz­daságpolitika alapkérdéseivel, koncep­ciójával, a gazdasági mechanizmus fo­lyamatával, a magyar gazdaságpolitiká­val, annak alapvonásaival, gazdaságirá­nyítási rendszerünk intézményrendsze­rével, olyan kérdésekkel, mint a terv és tervszerűség, a pénzügyi szabályo­zás, ár- és bérszabályok, a termelés és elosztás szabályozása. Érdemes olvasgatni, már csak azért Is, mert a szerző igen alapos felkészült­séggel, tárgyi tudással, az elvek és a gyakorlat alkalmazásával valóban jó könyvet nyújtott át az olvasónak. Mint a kötet előszavában írja: mostani kö­tete az 1969-ben megjelent Bevezetés a gazdaságpolitikába, majd 1971-ben a Magyar gazdaságpolitika című művei­re támaszkodik, de nem teljesen azonos vele, rövidebb is, jobban is áttekinti, illetve időszerű formában tárgyalja a gazdaságpolitika kérdéseit. Azóta ugyanis gazdagodott a szocialista gaz­daságpolitika ismeretanyaga. Változott a magyar gazdasági helyzet, a világ­piaci árrobbanások komoly veszteséget okoztak országunknak, megnehezítve egyben a növekedés feltételeit. A szerző hangsúlyozza, hogy az el­múlt évtized tapasztalatai igazolják az új gazdasági mechanizmus alapelveit. Nagymértékben éppen ennek tulajdo­nítható, hogy ma már nagyobb bizton­sággal lehet tárgyalni a szocialista gaz­daságirányítási rendszer reálisan kínál­kozó modellváltozatait. Uzt teszi a szerző is, miután átte­-*-1 kinti az alapkérdéseket, a politikai gazdaságtan és a gazdaságpolitika vi­szonyát, illetve a gazdaságpolitika mód­szereit, rátér a gazdaságpolitikai kon­cepció ismertetésére, ezen belül a táv­lati terv szükségességére. Hangoztatja, hogy hosszú távon célszerű kialakítani az állami gazdaságpolitika koncepció­jának fő vonásait. S erre támaszkodva meghatározni a műszaki fejlesztés fő irányait: meg kell határozni az optimá­lis tervet, a beruházáspolitikát, a fel­halmozási hányadot, az életszínvonal­politika tényezőit, a foglalkoztatási po­litikát, valamint a jövedelempolitikát és az árpolitikát. A magyar gazdasággal kapcsolatban meghatározza helyünket a világban. Hazánk 93 ezer 030 négyzetkilométer kiterjedésével a Föld területének 0,7 százalékát, 10,7 millió lakosával pedig a Föld népességének mintegy 0,3 szá­zalékát adja. Magyarország súlya ily módon Földünk összes területének és népességének szempontjából elenyésző. Gazdaságilag azonban kiemelkedtünk az elmaradott országok közül, mégpedig azt a bizonyos küszöböt a hatvanas évtized közepén léptük át, amelynek következtében ma hazánk a közepe­sen fejlett országok közé tartozik: az egy lakosra jutó GNP nagyságával, illetve a nemzeti jövedelemből a fo­gyasztásra fordított hányaddal Földünk 4 milliárd népességéből félmilliárd em­ber él jobban nálunk és 3,5 milliárd rosszabb életkörülmények között. [Y/j indez nem lebecsülendő eredmény. S elsősorban annak köszönhető, hogy Magyarország a második világhá­ború után a szocializmus útjára lépett, és a Szovjetunió tapasztalataira támasz­kodva fogott hozzá a gazdaság szo­cialista alapon történő átalakításához és fejlesztéséhez. Tagja a KGST-nek, jól hasznosítja területi és éghajlati fek­vését. Magyarország ugyanis a Duna- medence közepén terül el — átmenő útja a szárazföldi, vízi és századunk­ban a légi közlekedésnek. A továbbiakban a termelőerők hely­zetét vizsgálja, a nemzeti terméket, an­nak szerkezetét, a föld, a munka, a tőke összfefüggését. A magyar gazda­ságpolitika alapvonásait összegezve vé­gül gazdaságirányítási rendszerünk je­lenlegi helyzetét veszi szemügyre, ele­mezve a szerkezeti kereteket, az anya­gi érdekeltség rendszerét, a tervezést, illetve a tervszerűséget, beleértve a vállalati tervezést, és a sokat emlege­tett pénzügyi szabályozást, amely ná­lunk a gazdálkodás lételeme, a gazda­ságpolitika része. A kötet egyben annak is kritikája, hogy a hetvenes évtizedben nem elég hamar ismertük fel a világgazdaságban kialakult új helyzetből számunkra adó­dó problémák súlyát; az életkörülmé­nyek javításának politikáját éveken át folytattuk, amikor pedig ehhez az anyagi alapok már nem voltak meg, és átmeneti fedezetül csak hitelek szolgál­tak. 1/ önyvünknek is éppen az a célja, hogy pontosan megismerjük jelen­legi gazdasági helyzetünket; s abból in­duljunk ki, mit lehet és kell cseleked­nünk, hogy a nehezebb gazdasági vi­szonyok között is megálljuk a helyün­ket a világban. Gáli Sándor galeri történetére. Róluk, pon­tosan velük készített műsort Csörsz István: A semmiből jöttem címmel. Ám a műsor­újságban ez az alcím is sze­repel: Dokumentumok a ma­gyarországi beatnemzedékről. Gyanítom tehát, hogy mind­azok a mai harmincasok kö­zül — akik szerint, ha volt egyáltalán Magyarországon beatnemzedék, akkor ők vol­tak azok —, sokan, s izgalom­mal várták-e műsort. S alig­hanem úgy jártak, mint e so­rok szerzője, aki először csak az egyik ámulatból a másikba esett, majd megdöbbent, s vé­gül már semmit sem értve állt fel a készüléke mellől. Ezt az ellenkezést nem csupán a félresikerült alcím provokálta. Mert tessék elhinni, a magyar- országi beatnemzedék nem azonosítható a Nagyfa galeri­vel, s a korabeli zene nem az ifjú bűnözők, hanem az ifjú­ság nagyobbik, s derekabb fe­lének érzéseit, gondolatait szólaltatta meg, a megcsonto­sodott szokások miatti ellen­kezésének adott hangot. De felejtsük az alcímet, s legalább mi ne essünk a ri­porteri, szerzői hibába, hogy az alaposan megszolgált bör­tönbüntetést már letöltött ifjú emberekkel azonosítsuk az ak­kori ifjúságot. A Nagyfa gale­ri történetének utólagos fel­dolgozása, a szerecsenmos- datás amúgyis gd elég okot a kritikára. A nyilatkozók ugyanis emlékeik feleleveníté­se kapcsán oly képet festet­tek magukról, mintha a társa­dalom bűnéül lehetne felróni mindazt, ami velük történt. S ez szerintük nem lehet más, mint a vaskalapos rendőrség, a rosszindulatú bíróság, sőt tulajdonképpen az egész tár­sadalom összeesküvése eme ártatlan, szelíd lelkek ellen. Azok, akik már elfelejtették a Nagyfa galerit — a teljesség kedvéért —, jó ha tudják, hogy Maxot, Kacsát és társait nem másért, mint egyebek közt sokszoros nemi erő­szakért, gyereklányok meg­rontásáért, garázdaságért ítél­ték el. A fiúk, mint a műsor vé­gén kiderült, rég kiszabadul­tak a börtönből. A kemény élet úgylátszik megtanította őket arra, hogy büntetlenül senki sem rúghatja fel a tár­sadalom törvényeit. Családot alapítottak, munkahelyük van, akad közöttük kiváló dolgozó, s főiskolát végzett ember. MI MARADT A MÚLT­BÓL? A nosztalgiázó — ez al­kalommal sajnos, nyilvános —, traccsparti, hogy ők voltak a társadalom számkivetettjei, ki- közösítettjei, a progresszív if­júság, a meghurcolt, s tör­vénytelenül megbélyegzett ma­gyarországi beatnemzedék. Harmincon túl és negyve­nen innen, a hatvanas évek if jai akikhez, s akikről szólt a műsor, természetesen tudják az igazságot. S nem hagyják megtéveszteni magukat az idő­sebb korosztályba tartozók sem, akiknek saját gyermekei­ket kellett volna felismerni a történetben. De a mai tizen-, s huszonéves nemzedék, önnön emlékeiből nem reprodukál­hatja ezt a valóban izgalmas évtizedet. Szomorú lenne, ha a most hallott dokumentum- játék alapján rajzolna képet, vagy választana példaképet magának. Csulák András dás szerint a szerződő felek országaiban kiállított bizo­nyítvány, oklevél, egyetemi és tudományos fokozat tulaj­donosa a másik fél országá­ban minden olyan foglalkozást folytathat, amelyre bizonyít­ványa, oklevele, egyetemi vagy tudományos fokozata feljogo­sítja. Folytathatja tanulmá­nyait a másik fél országának oktatási intézményeiben. A küldöttség — Korcsog András meghívására, április 19—23 között — tárgyalásokat folytatott a Művelődési Mi­nisztérium illetékeseivel a magyar—kuvaiti oktatási és kulturális kapcsolatok fejlesz­téséről, felkeresett több okta­tási intézményt: a Budapesti Műszaki Egyetemet, a Veszp­rémi Vegyipari Egyetemet, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát és az Országos Ok­tatástechnikai Központot. A kuvaiti oktatási delegá­ciót fogadta Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyette­se. A küldöttség elutazott Bu­dapestről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom