Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-22 / 93. szám

xJunap 1982. ÁPRILIS 22., CSÜTÖRTÖK Könyvművészeti kiállítás az NDK-ban Gutenberg-díj Lipcséből A könyvkészítésben legma­gasabb nemzetközi elismerés­nek számító Gutenberg-díjjal tüntetik ki az idén 70 éves Szántó Tibort, aki kimagasló teljesítményekkel gazdagította a magyar könyvművészetet, az egyetemes könyvkultúrát. A kitüntetést Lipcse városa ado­mányozza, és a május 7-én megnyíló V. lipcsei nemzet­közi könyvművészeti kiállítás (IBA) alkalmából nyújtják majd át — jelentette be szer­dán Kurt Rüddiger, a Lipcsé­ben működő Kiadó Egyesülés főtitkára, aki a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesz­tők Egyesülésénél Zöld Ferenc igazgatóval együtt találkozott az újságírókkal. Elmondták, hogy az 1959 óta Lipcsében immár ötödik al­kalommal meghirdetett nem­zetközi könyvművészeti szem­lén ezúttal nyolcvan ország íráskultúrájának művészi meg- formálású kötetei szerepelnek. Természetesen — mint eddig minden esetben — a magyar könyvkiadás is bemutatkozik legjava termésével. Az idei rendezvény mottójaként Jo­hannes R. Becher sora szolgál: „A könyv éppoly szükséges, mint a kenyér." A helytörténészek érdekében Présházban rejtegették Segítség a kutatáshoz OKLEVÉL 1336-ból, közép­kori periratok, kiváltságleve­lek, kéziratos térképek, Kos- suth-leVelek — csupán né­hány a nagykőrösi levéltár ku­riózumaiból. őrzésükkel — egészen 1848-ig — a minden­kori főjegyzőt bízták meg, az­után pedig a kinevezett levél­tárost. A rendkívül gazdag és hányatott sorsú anyag (a fel- szabadulást megelőzően sokáig a város határában lévő prés­házban rejtegették) ma már Új helyzet Dabason A népművelők presztízse Ritkán fordul elő, hogy egy településhez három művelődé­si ház tartozzon. Pest megyé­ben egyetlen nagyközség van ilyen: Dabas. Mégsem ítélhet­jük előnyösnek az ottani fel­tételeket, mindenekelőtt azért nem, mert az intézmények na­gyon magukon viselik a múlt jegyeit, alapos felújításra szo­rulnak, s még akkor sem lesz­nek korszerűek. Szerepel ugyan a távlati tervekben egy új szabadidő-központ felépíté­se, de erre semmiképpen sem lehet ölbe tett kézzel várni. A helyi vezetők igyekeztek segí­teni a szűkös lehetőségek ad­ta körülményeken, de alapve­tően nem változott sem az épületek állaga, sem felsze­reltségük. Mégis, úgy tűnik, új helyzet formálódik Daba­son. Megmozdult az állóvíz, ki­billent holtpontjáról a hajtó­kar. Egyre több hír érkezik előadásokról, amatőr művé­szeti csoportok bemutatójáról, sőt frissnek ható közművelő­dési módszerekről is. Mi hoz­za a változást? A pénz nem lett több, amelyet a három művelődési házban és az azokhoz tartozó, Dabas-szőlői ifjúsági klubban a kultúra ter­jesztésére fordíthatnak. Daba­son ismét példát találhatunk azonban arra, hogy a népmű­velők személyisége, szakértel­me és hivatástudata meghatá­rozó a közművelődés színvo­nalában. Ezúttal úgy is fogal­mazhatunk: jót tettek a szemé­lyi változások. Kecskés Anna­mária tavaly augusztustól, a művelődési ház igazgatója; Üj- vári Irén művészeti előadó is, alig egy évnél régebben; Bo- ross Endre gazdasági ügyinté­ző ugyancsak a közelmúltban érkezett vissza, ő egy fél év­tizeddel ezelőtt már volt en­nek az intézménynek a veze­tője. Egyikük így mondta: ösz- szejött egy jó csapat, nagyjá­ból azonos elképzelésünk van a népművelői munkáról, sze­retnénk jól dolgozni. Kívánságműsorok Munkájukat nehezíti', hogy a járási székhellyel közigazga­tási egységet alkotó, és ma már csak kerületszámokkal megkülönböztetett Sáriban és Gyónón jelentősen eltérő kör­nyezeti feltételek között tevé­kenykednek, de a cél csak az lehet: egységessé tenni Dabas közművelődését. A kerületeket kilométerek választják el egy­mástól, így a kulturális ellá­tottság egyenletes színvonalá­nak biztosítása is nehéz fel­adat. Annyit már sikerült el­érni, hogy a programok szá­mát tekintve közelít egymás­hoz a három művelődési ház kihasználtsága. Bár kétségte­len, hogy meghatározó szere­pet tölt be a központi, a leg­jobb állapotban lévő Kossuth művelődési ház. A további ki­egyenlítődéshez, az új közmű­velődési kiscsoportok létreho­zása mellett, bizony az épület- felújítások is szükségesek. A művelődési házak közös fenntartására hat dabasi üzem összesen 275 ezer forintot for­dít. Az általános művelődés- politikai elvek megvalósítása mellett már ez a tény is a munkahelyi művelődés támo­gatására irányítja a 'figyelmet. Ám a gazdasági egységek kö­zül csak a Dabasi Nyomda igényli az együttműködést: szabás-varrás tanfolyam, író— olvasó találkozók, külpolitikai tájékoztatók megtartását ké­rik. Változást ígér a népműve­lők terve: a Nyitott üzem ak­ció, amely*egy-egy hetes közös programok megszervezését je­lentené. A vállalatok iskolá­sokat fogadnak a műhelyek­ben, termékkiállításokat ren­deznek a művelődési házak­ban, a szocialista brigádok szakmai és művelődéstörténe­ti vetélkedőkön vesznek részt, s a győztes brigádnak kíván­ságműsort rendeznek a nép­művelők a dabasi Motelben. Ez a módszer jól kapcsolód­hat a szakmaközi bizottság ál­tal évente megrendezett a Szo­cialista Dabasért elnevezésű akcióhoz. Egy hónap húsz esemény A kiemelt rendezvények ak­kor lehetnek igazán haszno­sak, ha nem gátolják, hanem segítik a folyamatos közműve­lődési munkát, ha szervesen beépülnek a mindennapokba. A dabasi művelődési házakban immár fél éve, havonta átla­gosan húsz saját rendezvényt tartanak: gyermekműsorokat, filmvetítéseket, ismeretterjesz­tő előadásokat és természete­sen jut hely a discónak is. Ugyanakkor a reményeket is felülmúlta az érdeklődés, a dabasi Motelben rendszeresen szervezett irodalmi és zenei műsorok iránt (pedig a belé­pők nem éppen olcsók). Ki­egészítik a programot a ha­vonta egy-két alkalommal in­duló színházi autóbuszok, már­ciusban például a József At­tila Színház és a Gyermek­színház előadására látogattak el. A korábbi évekhez képest, jelentősen emelkedett a réteg­klubok, szakkörök és művésze­ti csoportok száma is, s ami legalább ennyire fontos: rend­szeresebbé vált a működésük, tartalmasabbá a munkájuk. A néptánccsoport és a népdal­kor például a múlt hónap má­sodik felében önálló műsort adott a táborfalvi helyőrségi klubban. Részben éppen az eredményesség, részben a fej­lődés igénye azt sugallja, hogy hasznos volna további műve­lődő kis közösségeket szervez­ni. Ezzel egy időben pedig ki kellene alakítani a csoportok közötti együttműködés külön­böző formáit, az érdeklődés kiszélesítése, a művelődés komplexitásának megteremté­se érdekében. Erre is mutatkozik szándék Dabason. Megkezdték egy Pest megyei középiskolás képzőmű­vészeti tábor szervezését. A grafikával, festészettel és kis­plasztikával foglalkozó diákok a táborban töltött két hét alatt, komplex művelődéstör­téneti, esztétikai ismeretekkel gyarapodhatnak. A tábor meg­szervezése azzal válik különö­sen hasznossá, hogy alapot te­remt a Nagy István Képző­művészeti Kör helyi csoport­jával kialakítandó kapcsolat­hoz is. Egyszerre kínál lehető­séget a fiatalok fejlődéséhez, és a művészek közművelődési te­vékenységéhez. Ez a belső mozgás akár formálója lehet a nagyközség szellemi életének. Ki az üzemekbe Képletesen szólva: ma még sokan a pálya széléről figye­lik, hogy mire jut Dabas köz- művelődésének három új vál­lalkozója. Nem mondják, de érzik ezt a népművelők is. Tálán éppen ennek köszönhe­tő munkamódszerük lényege: nem az irodából kell irányíta­ni a közművelődést. Ki kell menni az üzemekbe, az intéz­ményekbe, felkeresni a szo­cialista brigádokat, klubokat, szakköröket, művészeti cso­portokat. Személyes, emberkö­zeli kapcsolatok nélkül, kép­telenek előbbre jutni. A szá­mokkal kifejezhető fejlődés enélkül csupán statisztikai hányados marad. Dabason nemcsak a kény­szer szülte viszonylagosan rossz körülményekkel, és a település sajátosságaiból faka­dó nehézségekkel küszködnek. Szembe kell nézni azzal is: a korábbi hosszú csendben, az emberek elszoktak attól, hogy művelődési házba járjanak, szokásokat kell tehát formál­niuk. Ehhez a népművelőknek újra meg kell teremteniük hi­vatásuk presztízsét is. Kriszt György Zenei ünnepek Prágában Kodály-művek Immár harminchetedszer kerül sor a Prágai tavasz ren­dezvénysorozatra. melyről teg­nap tartottak tájékoztatót Bu­dapesten, a Csehszlovák Kul­turális Központban. A szerve­zők elmondták, hogy a műsor összeállításánál változatosság­ra törekedtek. Jelentős szere­pet kap a Kodály-centenárium, de megemlékeznek a lidicei tragédiáról is. Ismert szólisták, karmeste­rek szerepelnek azon a konfe­rencián, amelynek témája Smetana életműve. Továbbá szó volt még a Brnói Nemzet­közi Zenefesztiválról, amely szeptember 9-től október 10-ig tart, valamint a Pozsonyi ze­nei ünnepek programjáról. Mindkét eseményen jelentős zenetudósok vesznek részt, az utóbbin fiatal szólisták is versengenek. A pozsonyi sze­replők között lesz a Budapesti Kamaraegyüttes, melyet Mi­hály András vezényel. felbecsülhetetlen történelmi érték. Ám sejthette-e valaki, mond­juk, anno 1654-ben, hogy a ha­lálos ítélettel végződő körösi boszorkányper jegyzőkönyve féltett kinccsé válik? Valószí­nűleg nem, mint ahogy ma sem lehet megjósolni, hogy a két városból: Nagykőrösről és Ceglédről, valamint a közsé­gekből: Abonyból, Albertir- sáról, Ceglédbercelről, Cse- mőről, Dánszentmiklósról, Jászkarajenőről, Kőröstetét- lenről, Kocsérról. Miíkebudáról, Nyársapátról és Törteiről a körösi levéltárba kerülő ira­tok közül melyeket emlegeti majd történeti csemegeként az utókor ? » NEM LEHET TUDNI, őrzé­sük. megmentésük ezért is kü­lönös fontosságú. Eligazodni közöttük azonban igen nehéz, még a szakembereknek is, a kívülállókról, az érdeklődőik­ről nem is beszélve. Pedig sok helytörténész keresgél közöt­tük. Éppen ezért a Pest me­gyei Levéltár nagykőrösi osz­tálya most új kiadvánnyal lep­te, meg a kutatókat, a helytör­ténészeket, azaz a múlt iránt érdeklődőket, amikor megje­lentette a nagykőrösi osztá­lyán őrzött irataiban való bú­várkodást megkönnyítő Út­mutatót. A mintegy 250 olda­las kiadványról a szerkesztő­vel, dr. Lakatos Ernővel, a megyei levéltár nemrégiben nyugdíjba ment igazgatójával, valamint az új vezetővel. Égey Tiborral beszélgettünk. — Az útmutató megjelente­tésével elsősorban a helytör­téneti kutatómunkához kíván­tunk segítséget nyújtani — mondta dr. Lakatos Ernő. — A kötet — a hazai levéltár-iro­dalomban először — komple­xen szolgálja a helytörténeti kutatók érdekeit. Ennek nyit­ja: egyszerűbbé válik a tájé­kozódás az iratok köpött. Újdonság az is, hogy a könyv végén az alapvető kutatáshoz nélkülözhetetlen, nyomtatás­ban már megjelent fontos tör­téneti, helytörténeti forrás­munkákat (krónikákat) is fel­soroltuk. mindazt az irodal­mat. mely nélkülözhetetlen az alapkutatáshoz. AZ UTÓBBI IDŐBEN rend­kívül sok irattal gyarapodott nagykőrösi osztályunk, s ez a változás föltétlenül szüksé­gessé tette az új jegyzék ki­adását — magyarázta Égey Tibor. — Egyébként úgy vél­jük. hogy* nemcsak a helytör­ténészek, illetve a kutatók for­gatják majd örömmel ezt az adatgazdag kötetet, hanem fon­tos információkhoz juthatnak belőle mindazon szervek ille­tékesei is, akiknek iratait Nagykőrösön őrzik. Nagy ér­deklődéssel várjuk a kötet fogadtatását (örülnénk neki, ha a megye valamennyi könyvtá­rának polcán lenne egy-egy példány), hiszen ez történelmi értékeink megmentésére tett erőfeszítéseink egyik állomá­sa. K. É. Az idén jubileumi A televízió fesztiválja A Magyar Televízió fennál­lásának 25. évében rendezik meg az idén — május 13. és 19. között — a miskolci tv-feszti- vált. Az immár 22. találkozón — ezúttal először — részt vesz a televízió valamennyi —ösz- szesen 18 — műhelye; elő­ször szerepel műsoraival a pé­csi és a szegedi körzeti stúdió is. A vetélkedőre minden ren­dező, illetve szerkesztő 2—2, 1980. január 1. és 1981, decem­ber 31. között sugárzott mun­káját nevezhette be. hat kate­góriában. A versenyre 313 pro­dukciót küldtek be, amelyek­nek vetítési ideje csaknem 200 órát tett ki. Az előzsüri ebből 61 alkotást — közöttük 17 hír­adóműsort —. összesen 27 órá­nyi anyagot választott ki. E programokat tekintheti meg a fesztivál 6 napja alatt a tíz­szer 10 tagú zsűri, valamint a közönség a miskolci Rónai Sándor megyei művelődési központban és a megye több művelődési házában, üzemi klubjában. A versenyfilmeket — a vetítéssel egyidőben — készülékükön láthatják majd a miskolciak és a város 40 kilométeres körzetében élők. A program egyébként szá­mos szakmai vitára, ankétra is alkalmat kínál. Délutánon­ként közönségtalálkozókat szerveznek többek között Mis­kolcon. Leninvárosban. Tisza- lucon. Tokajban, valamint Diósgyőrben is. A díjazott al­kotásokat május 20-tól a tele­vízió főműsoridőben sugározza majd. . Heti eilmiegyzet Egy elvált férfi ballépései Jill Clayburgh és Búrt Reynolds ai Egy elvált férfi ballépései című filmben Megrögzött agglegények kö­rében dívik a mondás: — A legszörnyűbb sors a nőtlen férfié. Ennél csak egy ször­nyűbb sors van: a nős férfié. De akkor milyen a sorsa az elvált férfinak? Aki kedvét leli a statiszti­kák böngészésében, tanulsá­gos számokra bukkanhat a vá­lásokról, a második házassá­gokról, e második házasságok gyakorta igen rövid időtarta­máról, az újra elvett első fele­ségekről, az újra első férjük­höz ment nőkről, a közbülső — második — házassággal a hátuk mögött újra egymásra talált volt házastársakról, és a sem vele, sem nélküle téma számtalan más variánsáról. A száraz adatok mögött persze mindig emberi sorsok, drá­mák, gyakran tragédiák hú­zódnak meg. Amire a váló­peres aktákból statisztika lesz, semmiféle módon fel nem mérhető mennyiségű ideg ron- csolódik, könny hull, gyűlölet, utálat, megvetés, rosszindu­lat, s más súlyos szenvedély halmozódik fel. Ha azt az iszonyatos mennyiségű emberi energiát, időt, ideget, szelle­mi kapacitást, amit a házassá­gok egyensúlyban tartására, a válások körüli hercehurcákra, s az újrakezdésekre, az ismé­telten a nulláról indulásra elpazarolunk, valamiféle egyetlen energiatömegbe egye­síteni lehetne, atomerőműve­ket működtethetnénk vele. Alan J. Pakula amerikai rendező filmje, az Egy elvált férfi ballépései, ebből a kime­ríthetetlen témakörből merít egy filmre valót. Hősei, Phil és felesége, Jessica, amolyan átlagamerikaiak, egy kis komplexussal, egy kis infanti- litással, egy kis divatos ön­megvalósítás-mániával, egy kis gátlásos szexualitással, egy kis érzelmi-idegi labilitással. Elválnak, mert Jessicának az a rögeszméje, hogy dalszerző­ként és énekesként kell meg­valósítania önmagát, Philnek meg az a véleménye, hogy ez marhaság, és Jessica tehetség­telen. Az amerikai válóperek­ben oly igen gyakori „lelki ke­gyetlenség" formula ide is al­kalmazható tehát. Mi sem természetesebb, mint hogy Phil hamarosan összeis­merkedik egy szintén elvált nővel, Marilynnel, és létrejön a klasszikus levezető kapcso­lat, amelyről először az derül ki, hogy végre ez az igazi, az­tán meg az, hogy mégsem ez az igazi — amint az már az ilyen köztes kapcsolatoknál lenni szokott. Jessica újra fel­bukkan, ez szétzilálja Phil és Marilyn kapcsolatát, olyany- nyira, hogy az asszony egy infantilis égimeszelő kosár­labdázóval kezd járni. De az­tán mégis rájön, hogy Phil komoly ügy, s visszatér hozzá. Vajon mennyi időre? Ki tud­ja? A film azt sejteti: tartó­san. De az előzmények, vala­mint Marilyn és Phil addigi magatartása, reagálásai isme­retében, a néző már nemigen tud optimista lenni. Termé­szetes ez is, mint minden em­beri (férfi—nő) kapcsolat, két­esélyes: vagy sikerül, vagy nem. A film egyébként minden neoszentimentalista vonása, minden sfcirupos sablonja elle­nére sem élvezhetetlenül ér­zelgős. Van egyfajta ironikus humora, s ez egy ilyen témá­nál nem is csekélység. Azon­kívül igen jó a három fősze­replő színész: Candice Bergen (Jessica), Burt Reynolds (Phil) és főleg Jill Clayburgh (Marilyn). Kung Fu Igen kevés lengyel film jut el mostanság a magyar mozik­ba. Ez a mostani sem új alko­tás: Janusz Kijowski rendező (ő írta a forgatókönyvet is) még 1979 végén, 1980 elején készítette. Otthoni bemutatója 1980 kora tavaszán volt. Jóval megelőzte tehát 1980 emléke­zetes augusztusának esemé­nyeit. És mégis: a Kung Fu-ból félreismerhetetlenül árad va­lamiféle ideges feszültség, va­lami rossz, bénító feldúltság, egy robbanás előtti pillanat megmagyarázhatatlan balsej­telme. Mindezt nem is annyi­ra a cselekmény vagy a figu­rák sorsa hordozza a filmben; inkább a képek légkörében, a film tempójában, illetve tem­póváltásaiban, a kameramoz­gatásban, a színek alkalma­zásában érzékelhető. Hosszabb elemzést érdemelne, miképp, milyen hajszálereken át szi­vároghat be egy műalkotásba — nevezetesen: egy filmbe — a társadalom egy adott pilla­natának feszültsége, egy konfliktushelyzet mindenben megjelenő, mindenre kiterje­dő elektromos töltete. Mert a Kung Fu pontosan ilyen mű. A történet négy fia­tal értelmiségi — testi-lelki jóbarátok — sorsának alaku­lását meséli el a 70-es évek elejétől egészen a film elké­szültének idejéig, azaz mond­juk 1980-ig. A három fiú és az egy szem lány sorsa keresz­tül-kasul egymásba fonódik, de miközben ezek az egyéni sorsutak keresztezik egymást, belefonódnak a történelem, az adott esztendők lengyel törté­nelmének szálai is. Az 1970- es nagy nekilendülést miha­mar követő önáltató politikai légkör vésztjósló tünetekkel jelentkezik a filmben: az egyik fiút — mérnök egy vi­déki gyárban — a személyi kultusz éveinek módszereire emlékeztető praktikákkal eltá­volítják a gyár vezetői, mert kellemetlen nekik a férfi nyílt, őszinte, az ostoba mellé­fogásokat leleplező, a tehet­ségtelen és korrupt vezetőket megbélyegző magatartása. A csak hódolat illet meg, nem bírálat évei ezek, s Kijowski nagyon körültekintően rajzol­ja fel a társadalmi hátteret a sztori és a figurák mögé. Sok mindent megértünk ebből a filmből az 1980 augusztusához vezető út mikéntjéből és ho­gyanjaiból. Megértjük, hogy a belső társadalmi, politikai és gazdasági feszültségek olya­nok voltak, hogy előbb vagy utóbb valamiféle változások­nak kellett elkövetkezniük, s ezek akkor is elkövetkeztek volna, ha nincs Szolidaritás. Innen nézve, a Kung Fu rop­pant tanulságos film; tanul­ságai némiképp feledtetni is tudják, hogy egyébként eléggé erősen képletszerű és publicisztikus. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom