Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-01 / 77. szám

1982. Április i., csütörtök 3 ~xMHi av Az Akadémia elnöke Pest megyében Mit tesznek az idősekért? Kiváló Áruk Fóruma Minőség, esztétikai értékkel Panaszkodik az ipari szövetkezet vezetője, hogy a drága-pénzen Nyu­gaton vásárolt licenc alapján gyár­tott termékük nem került a Kiváló Áruk Fóruma listaára. Ott — már­mint a fejlett tőkés országokban — kiváló, ők ugyanúgy, olyan minőség­ben és kivitelben készítik, s Ma­gyarországon mégsem az ... — Valóban ilyen szigorúak? — kérdeztem Kovács Mártától, a Kiváló Áruk Fóruma titkárhelyettesétől. — Igen, magasak a követelményeink. Nem elég, hogy első osztályú termék legyen, annál többet kell nyújtania. Mi az Országos Piackutató Intézet egyik osztályaként, tehát az OPI-n belül működünk, s így az értékelésünk erősen marketing szemléletű. A minőség olykor komp­lex kategória, amelyben nagy szerepe van a kivitelezés színvonalának. A termék értékét például a rosszul meg­fogalmazott használati utasítás, a rossz csomagolás, a csúnya külső csökkenti. Tehát hiába kiváló a termék minősége, ha a formája, az esztétikai értéke nem az, akkor nem nyerheti el a Kiváló Áruk Fóruma embléma használatának a jogát. < Tegnap egész napos látoga­tást tett Pest ■ megyében — a nagykátai járásban — a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetsége egészségügyi tagozatá­nak negyven tagja. A sajtó képviselőit Rókán, az idősek hetes napközijénél várták a házigazdák, a megye és a nagykátai járás, valamint a település párt-, állami és egészségügyi vezetői, közöttük Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tit­kára és dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhe­lyettese. Az újságírók megtekintették a napközi otthont, s eszme­cserét folytattak dr. Vámosi A szemét, a piszkos utcák, erdőszélek és árokpartok sok gondot okoznak a községek vezetőinek, ahogy ezt Dunake­szi tanácselnöke is elmondja. De hasonló véleményt jegyez­hetnénk le Zsámbékon, Bia- torbágyon, a budai járás szinte valamennyi községében, nagy­községében. E gondok enyhí­tésének szándéka hívta életre tavaly a budai járási hivatal mellett működő koordinációs bizottságot. Feladatuk meg­szervezni a községek tavaszi nagytakarítását: a közvetlen lakóhely, az utcák, terek, árokpartok megtisztítását. A munka a járás községeiben másfél héttel ezelőtt megkez­dődött, s áprilisban várhatóan be is fejeződik. A bizottság természetesen ellenőrzi is a takarítást, értékeli az akció eredményét. A koordinációs bizottságban, a környezetvé­delemben, a köztisztaságban leginkább érdekelt szervek, szervezetek képviseltetik ma­gukat: a járási hivatal dolgo­zóin kívül a pártbizottság munkatársai, a KISZ, a rend­őrség, a Vöröskereszt és s KPM. Fővárosi színvonalon Ráhangolódás. A Moszkva téren, a 22-es busz megálló­jában cigarettacsikkek „sik­kes” kis kupacokban, tarkítja a csendéletet néhány felesle­gessé vált papírzsebkendő, csokoládés papír. De nem jobb a iielyzet az autóbusz vonalá­nak két oldalán sem. Az éb­redező természet lassan alaku­ló szépségét minduntalan megbontja a •nemtörődöm em­ber hétköznapjainak kísérője — a szemét. Törött W. C.-csé- sze, kibelezett tűzhely, vas­kályha, s papír... Budakeszin, a tanácsháza előtti buszmegállóban is siral­mas a kép. Ugyanúgy, mint a Moszkva téren, fővárosi szín­vonalon ... Pedig néhány lé­pésnyire a megállótól ott a szemétgyűjtő. Bobály Mihály, budakeszi tanácselnöke megadóan fogad­ja a hírt, hogy a nagyközség „tisztasága”, vagyis éppen sze­metes volta késztette látoga­tásra a toliforgatót: — Nincs mit magyarázni a bizonyítványunkon, tudjuk mi is, hogy nem a legtisztább Bu­dakeszi, főként nem az így ta­vasz elején, amikor már elol­vadt a hótakaró és fény de­rül a télen ránk zúdított sze­méthalomra. Nem a régi le­mezt fújom, amikor azt mondom, a fővárosiak szemét­telepnek tekintik a községet. Magánszemélyek és közületek is hozzák ide a háztartási sze­metet, a sittet. A kivezető utak mentén alig győzzük össze­szedni! Pedig minden évben az az első dolgunk a tavaszi nagytakarításnál, hogy ezeket a senki földjére, hordott csúf­ságokat eltüntessük. Az agglomerációs települé­sek hasonló gondjait ismerve, igazi Don Quijote-i harcnak tűnik a budakesziek küzdel­me a szebb falukép megterem­téséért, a kellemesebb környe­zet kialakításáért. Hiszen ad­dig, míg a fővárosiak — s te­gyük hozzá, az itt lakók — Erzsébettel, a nagykátai járás főorvosával, aki itt adott tájé­koztatást a járás szociálpoliti­kai helyzetéről. A vendégek útja ezután Szentmártonkátára vezetett, ahol az országban elsőként jött létre 1975-ben az idősek hetes napközije — az ott la­kók kérésére. Velük, s a gon­dozóikkal is beszélgettek -az újságírók, akik délután két órakor Nagykátán, a nagyköz­ségi pártbizottság épületében folytatták a programot. Itt elsőként dr. Medve Lász­ló egészségügyi államtitkár is­mertette a demográfiai válto­zásokat. Ezt követően tartott szemlélete, hozzáállása alán­jaiban nem változik, aligha csökkennek szemetes gond­jaik. Ha harc, hát legyen harc! — vallják a tanácson, a tár­sadalmi szervezetekben. A kapun túl is A legtöbbet e szemléletfor­málásban talán mégis azzal a kezdeményezéssel tették, amelyről a tanácselnök így be­szél : — A köztisztasággal kapcso­latos tanácsi rendelet végre­hajtása érdekében körzetekre osztottuk a falut, az apparátus két dolgozója egy-egy körzet gazdája, ennek rendben tartá­sáért ők a feleLősek. Termé­szetesen segítik munkájukat a tanácstagok és a társadalmi szervezetek aktivistái is. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a lakóhelyük szerint osztottuk fel ezeket a körzeteket, most változtattunk a módszeren. Inkább a lakásaiktól távolabbi utcákat, területeket vigyázzák. Magyarázzam, miért? , Nem könnyű ott szigorúan fellépni, ahol esetenként a szomszédra vagy a szemben lakókra kell rászólni, ugyan, takarítsa már el portája elől a szemetet... Enyhébb és keményebb esz­közökkel igyekeznek rászok­tatni a községben élőket, ne csak a kapuig, kerítésig ter­jedjen tisztaság szeretetük, az utcán, a közterületeken is vi­gyázzanak a rendre. Ha a szép szó, a figyelmeztetés nem használ — a bírságolástól sem riadnak vissza. Csak annak tűnik könnyű feladatnak a budakesziek fe­szítő gondja, aki nem hajlan­dó a felszínnél mélyebbre néz­ni. Pedig ezer meg egy oka van annak, hogy. olykor a „szokottnál” is szemetesebb-1 nek kell ítélje az átutazó a helységet. A nemtörődömség, az a szomorú tény, hogy hoz­zászoktunk a szeméthez, csu­pán egy a sok közül. Bobály Mihály kézzelfoghatóbb pél­dákkal is szolgál: — Hárman vigyázzák mind­össze a közterületek rendjét energiájukból csak arra futja, hogy a tereket, parkokat gon­dozzák, seperjék, takarítsák. A boltok előtt bizony a keres­kedőknek kellene tisztaságot tartaniuk, ha papírforma sze­rint nem is ők a kötelesek er­re, de ismerve a munkaerőgon­dokat ... — a félbe szakadt mondatot lemondó kézmozdulat fejezi be. És persze a busz­megállók! A mai napig sem értjük, miért szerelte le a megállókat jelző táblákról a szeméttárolókat a BKV. De leszerelte! Igaz, mi vásárol­tunk helyettük másikat, elhi­heti, nagy befektetés volt le­hetőségeink alapján, el is he­lyeztük a megállóktól néhány lépésnyire, de úgy látszik, már ez is túl távol van ahhoz, hogy használják is az utazók! Hét végi sorscsapás Megszervezték az intézmé­nyes szemétszállítást, rendsze­res lomtalanítási akciókat is tartanak. Tavaly 600 teher­autónyi lomot gyűjtöttek ösz- .sze. A korábban rendszerte­előadást dr. Szentágothai Já­nos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az ENSZ öregedési világértekezlete nemzeti előkészítő bizottságá­nak elnöke, aki az öregedés biológiai vonatkozásait ele­mezte. Dr. Csicsay Iván, a Pest me­gyei Tanács elnökhelyettese ismertette meg az újságírókat a megye lakosságának 15,5 százalékát érintő tennivalók­kal, az idős emberekről való gondoskodás eredményeivel. Végezetül az egészségügyi újságírók megtekintették a tá- piószentmártoni szociális ott­hont. len szemétszállítás most már folyamatos, s jóllehet apróság, a tanácselnök mégis az előre­lépés jeleként említi, hogy a nyitott autókat újabban háló­val fedik le, nehogy a szél a már összegyűjtött hulladékot ismét szerteszórja a faluban. Az építési melléktermék elhe­lyezésének is megvan a maga rendje. Csak hát egyszerűbb ahogy esik úgy puffan alapon szétszórni, mint némi térítés ellenében a szeméttelepre szállíttatni. — Jelentős összeget fordí­tunk minden évben arra, hogy a gazdája nincs szemetet össze- gyűjtsük, s a kirándulók ellen sincs biztosításunk — sorolja a szomorú tényeket Bobály Mihály. — El sem tudja kéo- zelni, mi marad itt egy hét­végi természetjárás után a va­dasparkban, az erdőkben. Azért nem adjuk fel, már most is készülünk a tavaszi nagytakarításra. Ezt minden évben április első felében tart­juk. Nem sajnáljuk a pénzt, az energiát a tisztaságért. Ha elkészül az új szeméttelep, enyhít a gondokon, de végső megoldást nem ad. S ez mind­addig így lesz, amíg sötéte­déskor útjára indul a szemét felénk a fővárosból, vagy éo- pen a helybeliek tesznek rá egy lapáttal az amúgy is nagy „kupacra”... Lehangolódás. Hazafelé a 22-es buszra hosszú perceket kell várni. Anyuka csokoládé­val kínálja türelmetlen cseme­téjét. A papírt magától értető­dő mozdulattal bízza a szelek szárnyára. A kicsi utánanyúl, de az anyai hang erélyes, moz­dulatszegő: az már úgyis csak Kisiparos csak egy A másfél évtized alatt csak­nem 8 ezer termék nyerte el a KÁF-emblémát, s jelenleg kö­rülbelül ezerötszázon látható. — Célunk a minőség javítá­sa aránylag kis költséggel — mondta Kovács Márta. — Erre a KÁF kiválóan alkalmas. Mi ugyanis a beadott termékek­ről részletes szakvéleményt adunk, s azt még azok a ter­melők is hasznosíthatják, akiknek az áruja nem kapta meg a KÁF-minősítést. — Ki, hogyan, mivel pályáz­hat? — Elvileg bárki bármivel és bármikor. Mellesleg egy, saj­nos csak egy (!) kisiparos van, aki a gyártmányát a KÁF- emblémával hozhatja forga­lomba. — Milyen rangja van a KÁF-nak? — Egy 1979. évi felmérés szerint a fogyasztók többsége ismeri, becsüli és keresi a KÁF-emblémás cikkeket. Úgy él a köztudatban, hogy ezek jobb, megbízhatóbb minőségű termékek. A megbízhatóság jele Hogyan vélekednek a KAF- ról a pult másik oldalán? — Erről kérdeztem több Pest megyei kereskedőt. Kocsis Sándorné, a Csepel Autógyár melletti műszaki bolt helyettes vezetője: — Én azt tapasztaltam, hogy a ve­vőket nem az érdekli, rajta van-e a KÁF-háromszög, ha­nem milyen a minősége. Áru­rendeléskor ezért mi sem vesszük figyelembe, hogy az a termék elnyerte-e vagy sem a KÁF-emblémát. Bizony elő­fordult, hogy hibás volt a KÁF-os áru. Telekes Imre, a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat áruforgalmi osztályveze­tője: — A KÁF-nak tekinté­lye van. Szerintem ezt első­sorban annak köszönheti, hogy az emblémát viselő árunak változatlanul megmarad a jó minősége. Lafkó Tibor, a váci Naszály Áruház igazgatóhelyettese: — Most már a kereskedők és a vásárlók egyaránt elfogadják megbízható, jó márkának a KÁF-emblémás termékeket Mi nem tapasztaltuk az utóbbi években, hogy az ilyen áru­cikkeknek romlott volna a mi­nősége. Molnár Tibor, a Ceglédi Áfész Skála-Coop Áruház igazgatóhelyettese: — A nagy­kereskedelmi vállalatok inst­ruktorai is rendszeresen fel­hívják a figyelmünket a KÁF- árukra, és szívesen is rende­lünk ezekből, mert könnyebb eladni. Egyértelmű, hogy a ve­vők is inkább ezeket veszik, ha válogathatnak. A Corvin Áruházban még az idén létrehoznak egy olyan részleget, ahol csak KÁF- emblémás árukat kínálnak. Lesz-e ilyen Pest megyében? A PIK illetékesei szerint jó ötlet, s egyes szakboltjaikban megpróbálkoznak ezzel. A váci Naszály Áruházban nem látják értelmét. Nem, mert a különböző áruk a különböző osztályokon kaphatók, s csak fölösleges herce-hurcával jár­na a KÁF-os gyártmányok összevonása. A Ceglédi Áfész áruházban viszont nem zár­kóznak el. Minden megkérdezett keres­kedő hangsúlyozta, hogy rend­kívül fontos a KÁF-emblémás áruknál az eredeti műszaki, esztétikai színvonal megőrzé­se. Mit tesz a Kiváló Aruk Fó­ruma a színvonal megtartá­sáért? — Ezt szolgálja az utóellen­őrzési rendszerünk — vála­szolt a KÁF titkárhelyettese. — Az illetékes minőségellen­őrző intézet évente négyszer szúrópróbaszerűen közvetle­nül a boltokból vásárolt árut újra megvizsgálja. Ennek eredményéről a gyártót érte­sítjük. Minőségromlás esetén a KÁF-'embléma feltüntetésé­nek jogát megvonjuk. A leg­súlyosabb szankciónk a nyil­vános megvonás. — Ez mitől függ? — Ha többszöri felszólításra sem javítják ki az észlelt hiá­nyosságokat. A másfél évti­zed alatt egyébként mindössze tízszer kellett ehhez az esz­közhöz nyúlnunk. Különös ragaszkodás Köztudott, hogy a dohány­árukat és a szeszes italokat nem szabad hazánkban reklá­mozni, 1980-tól nem is pályáz­hatnak ezekkel a KÁF-címre. Az Egri Dohánygyár Helikon cigarettája azonban most is KAF-emblémával kerül forga­lomba, jóllehet az engedélyt még 1980-ban visszavonták. — A csomagolóanyagból nagy készleteink voltak. Ha kidobjuk, milliós kár ért vol­na bennünket — mondta Mar- kovics Gyula, a dohánygyár anyag- és áruforgalmi osztály- vezetője. — Am nem a dobozon, ha­nem a leragasztására használt papírcsíkon van a KÁF-há­romszög ... — Mi már tavaly megszün­tettük a KÁF-emblémás Heli­kon kibocsátását. Amit a bolt­ban látott, az több mint egy éve került a kereskedelemhez. Nagy tételről lehet szó. Jó néhány dohányboltot és élel­miszerüzletet végigjárva nem találtam olyan Helikon ciga­rettát, amelyiken ne lett vol­na rajta a KÁF-címke. S akadt egy Pest megyei szövetkezet is, amelyiknek a termékétől megvonták a KÁF- embléma használatának jogát. Mivel ez nem nyilvánosan tör­tént, pontos adatokat mi sem közölhetünk. A KERMI szak- véleménye szerint nem rom­lott ennek a bizonyos termék­nek a minősége, de már sem­mi olyan többlettel nem bír, amiért megérdemelné a meg­különböztető címet. Megyei pályázatok Vajon miért éri meg a ter­melőknek, ha a gyártmányai­kat kiválónak minősítik? Elő­ször azonban szólaljon meg az, akinek nem éri meg. — Több mint húsz termé­künkkel vívtuk ki a Kiváló Áruk Fóruma megkülönbözte­tést. de egyet sem újíttattunk meg — mondta el ördögh Emánuel, a Pomázi Írószer Szövetkezet elnöke. — A KÁF márkajelet külföldön nem is­merik, mi viszont sokat ex­portálunk. Ügy döntöttünk, hogy inkább a saját márkaje­lünket használjuk és népsze­rűsítjük. A Solymári Vegyesipari Szö­vetkezet 1979-től gyártott hű­tőtáskájára 1980-ban került a KÁF-háromszög. — Miért éri meg? — kérde­zett vissza IJrbán Jánosné műszaki vezető. — Minimális a többletköltség. Annyira jó szakvéleményt adott a hűtő­táskáról a KERMI, hogy vétek lett volna nem megpályázni a KÁF-minősítést. S ez a szö­vetkezet rangját is növeli. A PEMÜ a gördeszkájával pályázott és nyert. — Tavaly ősszel kezdtük a játékgyártást — mondta Osz­tás János vezérigazgató-he­lyettes. — Az első termékünk a gördeszka volt. Ügy gondol­tuk, eleve könnyebb a piacra betörni egy kiválónak minősí­tett áruval. A KÁF a vásár­lóknak és nekünk egyaránt biztonságot jelent. Bennünket a minőség megtartására kény­szerít. — Lesz-e újabb KAF-emb- lémás PEMÜ-termék? — Reméljük. Az új gyárt­mányainkkal pályázni fogunk. Szente Pál szemét! Gáspár Mária VENDÉGÜNK AZ OLAJMUNKÁS N yomban érkezésük után, még a repülőté­ren volt alkalmunk rövid beszélgetést folytatni Rita Mihajlovna Makszjutová- val, az omszki kerületi pártbizottság titkárával, az Olajmunkás kulturális együttes vezetőjével. Kérdésünkre elmondotta, hogy ez a csoport 12 éve alakult, s a szibériai olaj- munkások, illetve azok gyermekei a tagjai. Az együttesből most harminc­ötén érkeztek megyénkbe. Repertoárjukon szibériai és orosz táncok, népdalok sze­repelnek, a zenei csoport tagjai orosz népi hangsze­reken játszanak. A kollektíva már tíz éve mint népművészeti együttes ismert a Szovjetunióban. Számos hazai és külföldi fesztiválon vettek részt, szerepeltek a többi között Lengyelországban, Bulgá­riában és Finnországban is. Magyarországra most láto­gattak először. Nagyon örültek a megyei pártbi­zottság meghívásának, kü­lönösen azért, mert hazánk felszabadulásának 37. év­fordulója megünneplése idejére szól. Rita Mihajlovna emlé­keztetett arra, hogy a Szov­jetunióban ebben az évben ünnepük az ország fenn­állásának 60. évfordulóját. Fellépéseik programjában igyekeznek bemutatni a testvérmegye lakóinak az elmúlt 60 év fejlődését, eredményeit. Különösen örült annak a ténynek, hogy alkalmuk nyílik ismét találkozni a Tápiómente együttessel, amelynek mun­káját jól jellemzik, tavaly ugyanis Omszkban szere­pelt az együttes igen nagy sikerrel, összebarátkoztak egymással az emberek. Az omszkiak megismertették a magyar látogatókkal a vá­rost, annak nevezetességeit, s büszkeségüket, a kultúr­palotát is. Ott, abban a tá­voli szibériai városban ta­nultak a Tápiómente együt­testől egy magyar dalcsok­rot, amelyet Pest megyei fellépéseiken is elő fognak adni. M int a csoport vezetője, mosolyogva mondta, ettől van a legnagyobb lám­palázuk, mert nem tudják, mennyire lesznek érthető­ek a magyar nyelven elő­adott népdalok. K. Zs. t NeiMsak pénzbe kerül Este indul útjára a szemét

Next

/
Oldalképek
Tartalom