Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-18 / 90. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDÍ JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 90. SZÁM 1982. ÁPRILIS 18., VASÁRNAP Eíft — Matrjoska-mödra A tarka kutyától a szivattyúig Bővülnek az ÍVIG exportlehetőségei Az elegáns igazgatói tárgyalóterem mahagóni színű polcsorán afféle házi múzeum. Harminc év termékeinek gyűjteménye kapott helyet a tekintélyt sugárzó környe­zetben. Fő helyen a cég büszkesége, a Kiváló Áruk Fó­rumának emblémáját viselő barkácsgép. Valamivel lej­jebb szerénykedik egy zsemletarka kutya, amelynek ana­tómiailag a legfontosabb része a farka és az állkapcsa. Ha ugyanis valaki munkára fogta a bugyuta ebet, meg­emelvén a farkát, egy szem szájába dugott diót össze- roppanthatott az öntöttvas kutyafogsor. A diót evő kutyáról, az ÉVIG elődjének első termék kéről a kukoricamorzsolóra, a lószerszámok fénylő rézcsat­jaira kalandozik a tekintet, vé­gül megállapodik a holnap slá­gere, a pirosra festett keringe­tő szivattyún. A terv valóra válik Nagy utat futott be 1952 óta az ÉVIG ceglédi gyára. Folya­matosan a város ipari terme­lésének élvonalába emelke­dett. Magas fokú szervezett­ség, jó műszaki színvonal, igé­nyes munkásgárda alakult ki az évek során, ök tudatosan elébe mennek a fejlődésnek. Cél_ és szerszámgépeiket ma­guk tervezik és gyártják, a termékszerkezet korszerűsíté­sén törik a fejüket, gyártmá­nyaikat tökéletesítik és még némi piackutatásra is vállal­koznak. Így aztán nem csoda, hogy az ötödik ötéves terv minden maguk elé állított kö­vetelményét maradéktalanul teljesítették. Az 1981-es esz­tendő is jó eredménnyel zá­rult. Az ütemes termelésre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a minden egyes munkanapra előírt, forintban megszabott termelési tervet 99 százalék­ra teljesítették. Tiszteletre méltó tökélye a szervezésnek, hogy száz munkanap közül kilencvenkilencen nem volt semmi fennakadás. Bizony, sokak számára elgondolkod­tató lehet ez a példa. A mun­kások fegyelmezett fáradozá­sát majdnem tízszázalékos bérfejlesztéssel honorálták. Ebben az évben 422 millió forintos termelési értékkel szá­molnak, s ennek 85 százalékát már most megrendelések fede­zik. Tőkés társat találtak Mostanában egy új nevet próbálnak megtanulni a ceg­lédi EVIG-esek, amely kissé szokatlanul hangzik: SPHERO — ÉVIG Korlátolt Felelőssé­gű Társaság. Hosszú lenne a történet szálát elejétől fel­gombolyítani, dióhéjban elé­gedjünk meg annyival, hogy az országban működő nyolc nemzetközi közös vállalat egyi­ke kapott termelőüzemet a ceglédi gyár korszerű üzem­csarnokában. A tőke 51 száza­lékát az ÉVIG. 49 százalékát a külföldi fél adta. megvettük a keringetőszivattyúk szaba­dalmát és gyártási jogát. Alig egy esztendeje kötte­tett meg a szerződés, s ma már a próbagyártásnál tartanak Cegléden. Szinte hihetetlen gyorsasággal jutottak el a szán­déktól a megvalósításig. Sze­relőik egy Nyugat-Berlinben lévő üzemben szerelték le és itthon állították össze a ma­gas színvonalon automatizált berendezéseket. A ceglédi gyár jó szervező- készségére. munkás- és mű­szaki gárdájának, vezetői állo­mányának felkészültségére Tj»ll. horw nemcsak a tárgyi feltételeidet teremtette meg szinte máról holnapra, hanem saját gárdájából számottevő átcsoportosításra is képes. Most induláskor 45 személyből élj a létszám. Zömük betaní­tott munkásnő. A vezetőket ré­gi posztjukról irányították át. Idővel a gárda eléri a 80, majd a 130 főt. A vezetés bizako­dó. hiszen a jelenleg gyer­mekgondozási szabadságon lé­vő száz kismama folyamatosan visszatér, s általuk bővül az ál­lomány. Az idén hozzávetőleg 110 ezer darab szivattyút tud­nak gyártani. (Első példánya nagy figyelmet keltett már­ciusban egy stuttgarti nem­zetközi kiállításon. A hazai közönségnek és az ide látogató külföldi üzletembereknek a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron mutatkozik be.) A későb­biekben — igény szerint 200— 500 ezer darab is elhagyhatja az üzemet évente. A hazai cé­gek eddig drága devizáért kül­földről szereztek be ilyesmit, már most 11 ezer darabra ad­tak megrendelést. A kft kép­viselői annyit elárultak, fi­gyelemre méltó nyereségre tesznek szert, ha az előzetes kalkuláció szerint alakulnak a költségek. A haszonból is az alapító tőke arányában része­sülnek a társak. Mindent megtérít Közvetett formában a ceg­lédi EVIG-gyárnak is van haszna ebből a korlátolt fele­lősségű társaságból. Az üzleti élet bevett normáinak megfe­lelő módon szolgáltatási szer­ződést kötöttek. Ebben a vas­kos irományban mindent pon­tosan lefektettek. Az ÉVIG gyára pénzt kap a kft-től, a többi között az úthasználatért, a térvilágításért, a vízért, ára­mért. gázért, az öltözők, für­dők, az ebédlő használatáért és még sok más címen. Az is természetes, hogy az esetleg előforduló géphibákat a hely­béli tmk-műhely — megren­delés alapján — gyorsan kikü­szöböli. A vezetők az irányí­tást mellékfoglalkozásként lát­ják el. A tőkés partnernek lehet, hogy furcsa, ami nekünk ma­gától értetődő: abban az üzem­ben is van párt-, KISZ- és szakszervezet, s már megala­kult három szocialista brigád is, amelyek nyomban bekap­csolódtak a munkaverseny- mozgalomba. Noha még alig indult be a gépezet, a SPHE­RO — ÉVIG Kft hazai irá­nyítói máris azon töprengnek, hogyan tudnák egész családdá bővíteni, továbbfejleszteni a keringető szivattyút? A minap — az új közös vál­lalkozás beindulását tanulmá­nyozandó — a párt városi vég­rehajtó bizottsága testületileg ellátogatott az EVIG-be, ahol nemcsak az üzemet tekintet­ték meg, hanem ülésen hall­gatták meg Bárki Kálmán ve­zérigazgató és Tankó Zoltán ceglédi' gyárigazgató tájékoz­tatóját az eddig történtekről. Sárik Ferenc, a párt városi bizottságának első titkára a testület elismerését fejezte ki az ÉVIG párt- és gazdasági ve­zetésének a sikeresen indult vállalkozásért, amely nagy­ban javítja a vállalat tőkés- export-lehetőségeit, és hosszú távon biztos piacot jelent szá­mukra. Ismerik az orosz népművé­szetből a Matrjoska babákat, amelyek egyre kisebb példá­nyait egymásba lehet rakni? Valahogy ehhez hasonlít most az ÉVIG ceglédi gyára is, amelyben megszületett egy fi­gyelemre méltó, korszerű ki­sebb üzem. Tamasi Tamás lejjel telnek a tartályok A CEGLÉDTEJ üzemében naponta általában 86 ezer liter tejet dolgoznak fel. A ké­pen: Pálfi Mihályné a tejföl-alapanyag hőfokát ellenőrzi. Apáti-Tóth Sándor felvétel« Ki, hogyan tölti? A szombat a házimunkák napja üéhol már a férjek is segítenek Sok minden közrejátszik abban, ki hogyan tölti szabad idejét. Másképp telik a hét­végéje annak, aki családi ház­ban lakik, mint aki lakótele­pen. Más az egyedülállók és a családosok menetrendje. A család is meghatározza a nők szombat-vasárnapját — azért nőket írunk, mert csak őket kérdeztük —, attól függően, milyen a férj érdeklődési kö­re, mekkorák a gyerekek stb. Mindezek ellenére közös vo­nások fedezhetők fel beszélge­tőpartnereinknél. Kialakult programjuk van — pedig mindössze három hónapja él­vezik a szabad szombatot —, a bevásárlást lehetőleg csütör­tökön, pénteken, ritkán — az előbbi napok hosszú munka­ideje miatt — szombaton in­tézik. A férjek nemcsak segí­tenek, de együtt is dolgoznak velük. Mostanában, amikor annyit beszélünk a nők tér­tiéiről és arról, hogy a férfiak hétvégén inkább pluszmunkát vállalnak, vagy tv-t néznek, esetleg olvasnak, de a családi programokban nem nagyon vesznek részt, jó volt hallani ennek cáfolatát. A nők termelőmunkáját ma már nem nélkülözhetjük, de Az asszony; az út és a jegenyék amellett annyi más feladat vár rájuk, elsősorban az anya­ság. Ügy látszik, egyre több családban gondolkodnak így, ezért találkoztunk ez alkalom­ból csupa derűs, kiegyensúlyo­zott nővel Cegléden. Ha tehetik, kirándulnak A főorvosnő OTP-házban lakik férjével, gimnazista és általános iskolás fiával. — Pénteken mindig későig dolgozom — a hét többi nap­jához hasonlóan —, így szom­bat délelőtt vásárolunk be, fő­zünk (vasárnapra is), takarí­tunk — sorolja. A mosás nem gond, mert automata mosógé­pünk van. Mindezt úgy tud­juk egy délelőtt befejezni, hogy mindent együtt végzünk a férjemmel. Amikor a kiseb­bik fiam is szabad szombatos, még arra is jut idő, hogy együtt tanuljunk. A legutóbbi hétvégen, amikor megjöttek a gyerekek, siettünk az ebéddel, mert a csemői erdőbe kirán­dultunk. Jött velünk a szom­széd kisfiú is, nagy sétát tet­tünk, a gyerekek élvezték a szabad mozgást. Vasárnap, mivel főzni nem kell, kicsit később kelünk fel. A kisebbik fiunk általában tv-t néz, most kivételesen a bátyja nem volt itthon, mivel cselgáncsver­senyre ment. Negyed hatkor ébresztettük, indítottuk. Ebéd után ismét felkerekedtünk, úticélunk a nagykőrösi Pálfá- ja-erdő volt. Örömmel fedez­ték fel a gyerekek, a korata- vassszal megjelent lepkefajo­kat. Este volt mit újságolni gimnazista fiamnak. Ö még tanult, míg öccsével átvettem a zongoraleckét. Van, aki tanul Az orvos segítőtársa EKG- szakasszisztensi vizsgára ké­szül. s ez meghatározza egész heti programját. — Fiam már felnőtt, pá­rommal lakótelepi lakásban élünk. Férjem Budapesten dolgozik, késő délután ér ha­za. Hétfőn mindig tanulok, kedden fodrász, szerdán isikola, csütörtökön kisebb mosás, esetleg bevásárlás. Egyébként — amint lehet, egy hónapra előre bevásárolunk. Magam készítette befőttet a beépített szekrényben tárolunk. Pénte­ken vesszük meg a húst, tejet, s megbeszéljük, mit főzzünk vasárnap. A szokásosnál egy kicsit tovább alszunk szom­baton.. Délelőtt tanulok, majd a főzés következik, közben a vasárnapi ebéd előkészítése. Délután az érdekesebb mű­sort megnézem a tv-ben, utá­na ismét tanulok egy kicsit. A vasárnap is így telik. Most fe­jeztük be a tavaszi nagytaka­rítást is — Ha túl lesz a vizsgán? — Dömsödön van hétvégi telkünk, vízközeiben. Fel­ülünk a motorra, és a Duna- parton kapcsolódunk ki. A program napozás, séta, s a szomszédasszonyommal a tornázást sem mulasztjuk el. A hivatali ügyintéző gyer­mekei is felnőttek, de még együtt laknak velük a kertes családi házban. — Szombaton kora reggel a piacon bevásároltam, egész nap takarítottam, ablakot mostam. Lányom tanított, fiam ügyelt a kórházban, így aztán rám maradt a tavaszi rendcsinálás. Vasárnap az egész család együtt volt, ün­nepi ebédet készítettünk. Dél­után elmaradhatatlan prog­ramom az olvasás, s a kisebb varrnivalókat is ilyenkor vég­zem. Utazás az unokához Az adminisztrátor néhány hónapja nagymama, a kisuno- ka távol lakik. — Minden szombaton Sze­gedre utazunk vonattal, a kis- unokánkhoz. A baba hétről hétre fejlődik, változik, sok örömöt jelent számunkra. A Budai út és a Pesti út között van hobbikertünk, ahol a ker­tészkedés jelent kikapcsoló­dást. A vasárnap délutánom nem adom. Ez az idő az olva­sásé, ilyenkor tudom kedvenc folyóirataimat átnézni, a Moz­gó Világot, az Űj Írást, meg az Élet és Irodalmat. Vasár­nap estéink általában baráti körben telnek el — hangzott a hét végi beszámoló. Gy. A. A görög kultúráról Messzi tájak Görögországról, az ókori gö­rög művészetről hangzik el színes diavetítéses ismeretter- jesztő előadás a ceglédi Kos­suth Művelődési Központban kedden, április 20-án 18 órai kezdettel, a kisgrafikabará- tok köre rendezésében. Dr. Soós Imre. a TIT művészeti szakosztályának tagja lesz az előadó. / Fogadóórák Sárik Jánosné, a városi ta­nács elnökhelyettese, szerdán, április 21-én délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórákat tart a vá­rosházán, hivatali helyiségé­ben. Cegládbercelan Örökzöld dallamok Dalestet rendez a ceglédber- celi Dózsa György Művelődé­si Ház hétfőn, április 19-én, 21 órai kezdettel. A műsorban fellép Németh Marika érde­mes művész, Marik Péter, Pa­taki Ferenc. Magay Klementi­na és többen mások. ISSN 0133—2500 (Ceglédi Hírlap) Az út könnyen felejt, s az asszony sem számolta az időt. Csak az a szőke pásztorgye­rek, ott, az út melletti réten, hol — mint óriás napórák — csöndesen kaszálták a fűvet a jegenyék árnyékai. A hajdanvolt rét helyén most zúzottkő-rakás magaslik, s az egyik jegenye nyomát szélfútta pernyerakás vigyázza. Eltűnt a birkanyáj, emlék maradt őrző­je, a pásztorgyerek is. Megállók a jegenyék alatt, számhoz emelem a ma reggel sütött palacsintát. Fölöttem, az eget karcoló jegenyeágak i között riadt seregélyek röppen­nek. Az árkon túli hobbiker­tekben virágtól duzzad néhány, jövőt jósoló barackfa. Cipőm orra közelében szétterül egy pitypangsátor — tucatnyi mag­ját szerteszét röpíti a szél. A utók suhannak a sima, szé- les betonúton, óvatosan előznek egy fekete gyászko­csit. Simán gurul a sötét vas­tömeg a város felé. A sofőr unottan néz az égre. ahonnan eső indul alá. A könnyen felej­tő. széles betonút közepén bolyhosodó tócsák fölött uta­zik a gyászkocsiban Pálóczi Gyuláné, született Körösztös Juliánná. Harminc év előtti mozdulat­tal emelem számhoz a ma sü­tött palacsintát. Keserű ízű a tésztatekercs. Gurul a fekete gépkocsi. Az apró kerékpár, azt hi­szem, megvan még valahol... Besze Imre „Igazad lehet. Heggel meg­riadtak a seregélyek is. Nem kell nekik a zsenge szőlő.” Meleg volt. rettentő júliusi hőség. A hat jegenye árnyé­ka csöndesen kaszált tova a réten. Az asszony azt nézte, hogyan fogynak a palacsinták; s a két barackmagot a zsebébe süllyesztette. „Jófajta gyümölcs magjai, elültetem, talán kibújik belő­lük a jövő.” Köszönt, elsietett. Az árkon túli kerékpár nyöszörögve gu­rult. a bakhátas köves úton. eskeny csíkban futott az út az öregszőlők alá. Vas- abroncsos szekérkerekek va­karták a szürke, poros kősza­lagot, s hogy eltrappoltak a lovak, újbóli esőről álmodott O' hőségtől vibráló kanyar. Az út két oldalán árkok nyújtóztak délnyugat felé, hű­ségesen követték a kanyaro­kat, nyelték a kocsizörgést, a motorzúgást. Cefreszagot terelt maga előtt a meg-megbillenő nyári szel­lő, s a pálinkafőző ház előtt kertek alól kibukott az útra néhány vaskos káromkodás, csonttörő ima. Az öreg köves út némán tet­te a dolgát, mint hátán a ke­rékpározó, apró asszony. Ha. ladtak céljuk felé, egyszerre tűntek tova, mint a katonák. Ismerték egymást: minden he­tipiaci napon találkoztak. Haj­nali randevúk, déli találkák voltak azok a kilométerek. Ti­zenöt-húsz évig? Harmincig talán? f'egléd városa felől, hol ösz- szeölelkezik a déli verő és a látóhatár, hangyányi pont tűnt fel a Budai út kőköze­pén. Árnyékát kerékpárja alá pedálozva közeledett jármű­vével egy apró asszony. Már a Balogh-tanya is mögötte lihe­gett, amikor a birkalegelő szé­léhez karikázott Pálóczi Gyu­láné, a környék szeretett Ju­liska nénije. S hogy odaért, fé­kezett; óvatosan emelte lábait a kőhólyagos útra. s aztán egy villámsújtotta jegenyéhez tá­masztotta kétkerekű szekerét. Az apró kerékpárt földig görnyesztette a ráakasztott négy vaskosár: piacról gurult a Budai úti jegenyékig a kül- lős jószág, s most félrebillent nyereggel pihegett terhei alatt. Az asszony a legelőn ebéde­lő birkanyáj felé indult. Átlépdelt az üde. parti fű- csomókon, át a szamárkórók szegélyezte szikfolton, s ment a pásztorgyerekhez. A kézé. ben tartott damaszt szalvétá­ból még friss, reggel sütött palacsintákat bontott ki. majd ruhája feneketlen zsebéből két sárgabarackot varázsolt elő. „Egyél!” S a szőke pásztorgyerek ebé­delt. Az árok partján szélfútta fűzfa dalolt. „Anyuska, a fecskék rosz- szat álmodtak az éjjel." „Honnan veszel ilyesmiket?" „Egész délelőtt a villanydró­ton ültek, pedig sok légy riad a nyáj fölött.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom