Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

1982. ÁPRILIS 17., SZOMBAT ■ Színházi t.evél Barikáék, vihar előtt f A történelmet gya- í korta az érzékeli : a legkevésbé, aki- Ivel a történelem 'éppen történik. Az úgynevezett helyzettudat sok­szor még azoknál is fogyaté­kosán működik, akiknek pe­dig éppen a helyzetek felis­merése és alakítása lenne a dolguk. Nem meglepő hát, ha a mindenkori kisember — esetleg: A Kisember — elvész a forgatagban, elveszti tájéko­zódási képességét és elveszti a fejét. Nincs benne semmi ért­hetetlen, ha a káoszban nem látja meg a rend, a későbbi elrendeződés csíráit, hanem csak azt érzékeli, hogy káosz van, hogy neki minden lépé­sére csapdák és vermek nyíl­nak meg, melyekben oly nyom nélkül veszhet el, hogy azt se tudják majd róla, élt-e vala­ha. Vannak korszakok, melyek különösképpen meggyötrik a kisembert. Vesztes háborúk után, társadalmi rendszerek összeomlása után, politikai és gazdasági csődök után mindig a kisemberen csattan az os­tor. A rosszban neki jut a még rosszabb, a nyomorúság­ból övé a sűrűbbje. Ráadául mit sem ért az egészből, vagy csak részleteket ért meg, ese.- leg azokat is rosszul, s fogal­ma sincs a helyzet valódi okairól és összefüggéseiről. Épp ezért sebezhető, kiszolgál­tatott és manipulálható, visz- sza lehet élni a helyzetével és bele lehet hajszolni olyasmibe is, amit egyébként meg nem tenne. Hans Fallada 1932-ben egy ilyen kisember német válto­zatáról írt regényt. A rövid idő alatt híressé vált könyv, a Mi lesz veled, emberke? Jo­hann Pinneberg kishivatal- nokról és szerelméről, Bariká­ról szól. Pinnebergnek, a kis- Jdsembernek, egyetlen célja yan: élni akar,, sőt, megélni. Családot akar és gyereket Csakhogy a munkaadójának, Kleinholz terménykereskedő úrnak a csúf lányát nem akar­ja elvenni, mert ő Barikát sze­reti, aki ráadásul úgy van. Ám sem a gyerek nem derül­het ki, sem az, hogy összehá­zasodnak Barikával, mert ak­kor Kleinholz úr azonnal ki­rúgja. Márpedig az 1930-as évek elejének Németországá­ban a legnagyobb szó az állás, a munka. Több mint nyolcmil­lió ember munka nélkül sétál, a béreket a minimumig farag­ták, a munkanélküli segély él­ni kevés, meghalni sok. Egy vesztes háború után vagyunk, melynek sokkja, a nagyné­met álmok szertefoszlásának taglóütése még mindig kábu­latban tartja a német polgárt. S közben dúl a történelem addigi legnagyobb inflációja, virágzik a feketekereskedelem, a valutázás, a prostitúció, vi­rágzik a pornográfia és a kor­rupció. Utolsó hónapjait éli a weimari köztársaság, s első diadalait aratja a némzetiszo- cialista vagy náci párt. Hama­rosan elkövetkezik 1933 ja­nuárja, amikor Adolf Hitler beül a kancellári székbe, s ezzel megkezdődik a Harma­dik Birodalom tragikus tizen­két esztendeje. P inneberget és Barikát mindez nem nagyon érdekli, nem is nagyon értik, mi megy végbe körülöttük. Benne vannak nyakig a helyzetben, de nem érzékelik, hogy ők most a helyzetben vannak. Csak azt érzékelik; de azt nagyon, hogy ez a helyzet nekik nem jó. Létbizonytalanság, emberi, anyagi és morális kiszolgálta­tottság, nyomorgás, egyre lej­jebb csúszás a kispolgári lét lépcsőfokain, fizikai megszé­gyenítés és megfélemlítés: ez jut Pinnebergnek és Bariká­nak. És ez jut még sokmillió társuknak szerte Németor­szágban. Fallada tárgyilagosan és mégis lírai felhangokkal meséli el hősei történetét. S talán egy kis bizakodással is. Akkor még nem tudhatta, hogy ezt a bizakodást szemer­Az I. világháború utáni né­met kisember, kispolgár sor­sát egyébként sokan megír­ták; a legkeményebben aligha­nem Bertolt Brecht, néhány színpadi művében, így az 1931-es A vágóhidak Szent Jo­hannája, az 1937-es Rettegés és nyomorúság a Harmadik Birodalomban vagy a későbbi, de mind közül a legkemé­nyebb, az 1941-ből való Állít­sátok meg Arturo Uit! jelene­teiben. S megírta egy angol író, Christopher Isherwood, 1939-ben, az Isten veled, Ber­lin érzelmes-hiteles törté­neteiben (lásd az ezekből ké­szült Kander-musicalt — és filmet —, a Kabarét). És meg­írta ezt a kort Alfred Döblin is, egy nagylélegzetű, különös regény, a Berlin, Alexander­platz fejezeteiben. Hálás, ma is szemfelnyitó, tanulságokkal szolgáló téma. A kisemberről, akin minduntalan átgázolt a történelem, mindig lehet érde­keset, . netán szívszomorítót mondani. S azt is jól meg le­het mutatni, miképp vált ez a sok milliónyi kisember, épp a kiszolgáltatottsága, a nyomo­rúsága, az öntudatbeli fogya­tékosságai, a mindent csak megúszni, átvészelni akaró mentalitása miatt a manipulá­ciók tárgyává, a fasizmus bá­zisává. A Mi lesz veled, emberke? 1972-ben az NSZK-beli Bochumban színpadi válto­zatban is megjelent. A világ­hírű rendező, Peter Zadek inspirációjára Tankred Dorst dramatizálta, s — bizonyára a hasonló témájú Kabaré hatá­sára is — egy revü keretébe helyezte. Pinneberg és Barika történetét. Ezt a dramatizált változatot mutatta most be a Thália Színház, vendégrende­ző, Iglódi István vezetésével. A zenét ezúttal Orbán György szerezte; a dalszövegeket (meglepően jók!) Iglódi Ist­ván írta. S hogy a Kabaré- reminiszcenciák még erőseb­bek legyenek, a revükeretet konferanszíé(k)'' vezetik fet: egy fiú. és egy lány. NDK-beli koreográfus, a nálunk már jól ismert Éva Reinthaller készí­tette a táncokat (igen mutatós a legtöbbjük). indeme kedvező tényező dacára sem igazán átütő erejű az előadás. Ennek egyik oka a dramatizá- ció kissé terjengős volta, túl lazára fogott szálai. A másik: a dráma és a revü nem szer­vül. Utóbbi szinte végig csak betét marad, bár látványos és szórakoztató. Még szerencse, hogy Iglódit jobban érdekli a magában is erős prózai maté­ria, s ezt sikeresen játszatja el a színészeivel is, akik közül a mindig kitűnő Esztergályos Cecília most is remek Barika. s a pályakezdő Incze József méltó társa mint Pinneberg. A karakterfigurák gazdag so ráfoan első helyen említendő Rátonyi Róbert életművész Jachmannja, s szorosan utána Sütő Irén Mia Pinnebergje. Az előadás záró jelenetében Pinneberg csukaszürke Wehr- macht-egyenruhában, roham­sisakban szemibemenetel a kö­zönséggel. A kisember elin­dult a viharba. Kemény, fi­gyelmeztető pillanat, a niai néző számára is. Takács István Mi Hétfőtől Váci diáknapok Vetélkedődömping A KISZ Vác városi Bizottsá­ga első ízben rendezi meg áp­rilis 19—22. között a váci diák­napokat. A rendezvénysorozat célja: lehetőséget adni a fiata­loknak szabad idejük még hasznosabb eltöltéséhez. te­hetségük kibontakoztatásához. A négy nap rendezvényekben gazdag programja során, a fia­talok véleményt cserélhetnek aktuális, politikai kérdésekről; művészi tornát, karatebemuta­tót, fodrászversenyt, sportve­télkedőket rendeznek. lesz író-olvasó találkozó, plakátki­állítás, polbeatbemutató, s megnyitják a mezőgazdasági szakközépiskolában Somogyi István festőművész kiállítá­sát. A programban szerepel amatőr zenekarok bemutató­ja és táncház is. Negyedszázada kezdődött Tévés jubileum Egy adás: öt esztendő Huszonöt évvel ezelőtt. 1957. május 1-én kezdte meg rend­szeres adását a Magyar Tele­vízió. Ez alkalomból 75 perces műsor készül a Szabadság téri IV-es stúdióban Horváth Ádám irányításával. A május 14-től péntek esténként képer­nyőre kerülő adások a televí­zió változó arculatát műsorok, műsorkészítők és televíziós személyiségek bemutatásával idézik fel. A magyar televíziózás ne­gyedszázados történetére em­lékező egy-egy adás öt eszten­dőt foglal össze; helyet kap­nak benne régi sikeres progra­mok csakúgy, mint az időszak kiemelkedő bel- és külpoliti­kai eseményeit megörökítő do­kumentumfilmek. Az adások műsorvezető riportere Baló György. Még csak fontolgatják... Legyen-e Úriban is alfa? $ Ilyen a művelődési mam- ^ műt... — címmel írtunk § cikket lapunk április 1-i szá- í mának negyedik oldalán a ^ debreceni komplex nevelé- \ si-oktatási-közmüvelődési ^ intézményről — közkeletűbb ^ nevén az alfáról. Szóltunk ^ néhány Pest megyei kezde- ^ ményezésről. s arról is. amit ^ a debreceni intézmény igaz- $ gatója így fogalmazott meg: \ ott érdemes hasonlóval pró- \ bálkozni, ahol a település ^ zárt. ahol nincs másik mo- zi. másik könyvtár... Tollat ragadott Lukács Ist­ván, az úri általános iskola igazgatója: Örömmel olvastam cikküket, s ennek alapján Írom: nálunk Üriban szerintem megvannak a helyi adottságok egy ilyen intézmény létrehozá­sához. Az idén kísérlettel in­dult ötnapos tanítás is igazolta az ilyen szervezeti keret kiala­kítását. Kérem látogassanak el hozzánk, nézzenek körül ná­lunk.’’ Eleget tettünk, a szives invi­tálásnak. Eldugott kis falu. Űri alig több mint háromezer a lakója. Zárt településnek számít, éven­te a tizet sem éri el az ideköl- tözők. s az innen elvándorlók száma. Mindenki mindenkit is­mer. Büszke is rá az iskola igazgatója, hogy sülysápi létére befogadták. Karnyújtásnyira Mint Pest környékén másutt, itt is ingázik a lakosság egy ré­sze. Reggel két busz viszi a dolgozókat. Bár az is igaz. hogy az utóbbi időben egyre többen keresnek munkát a faluban, a Tápióvölgye Tsz-ben. a Transz- vili telepén, s a Keltex szövő­déi ében. A falu könyvtára, művelődé­si háza. iskolája karnyújtás­nyira esik egymástól, közös az udvaruk, mégis három külön világ. Illetve: nem is egészen külön... Az iskolában most három­százhuszonegyen tanulnak. jövőre várják a demográfiai csúcsot: háromszázötven lesz a kisdiák, ötvenhárom éve épült a tanintézet, azóta nagyobb munkát nem is végeztek itt a kőművesek, s öt éve festettek utoljára, mondván: „úgy is” felújítják az iskolát. Jövőre tényleg munkához látnak. Tíz terem közül kettő éppenhogy nem szükségtanterem; sötét, hi­deg, alacsony, málló vakolaté. A testnevelési órákat a műve­lődési ház nagytermében tart­ják. Tíz szakkörben találnak el­foglaltságot a gyerekek a tan­órák után. négy körnek otthona a művelődési ház. s ez a szín­helye az úttörőcsapat nagyobb rendezvényeinek is. Mellékállásban Az iskolakönyvtárban csak a legszükségesebb 1200 kötetet tartják — a kötelező olvasmá­nyokat. s a pedagógiai szakiro­dalmat —. mert a szűkös tizen­hat négyzetméteren el kell fér­nie még négy varrógépnek: a könyvtárban van a lányok gya- gyorlati órája. Mindez nem panasz. Tény. Mint ahogy az is: az iskola az elismertebbek közé tartozik Szikszói Istvánná, a községi könyvtár vezetője: — Nem nagy a bibliotékánk, összesen harmincöt négyzet- méteres. Zsúfolt, nem marad hely arra. hogy a kikölcsönzött könyvet helyben olvashassák a gyerekek. Azért a gyerekek, mert a négyszázhuszonhét be­iratkozott olvasónk túlnyomó többsége fiatal, javarészt álta­lános iskolás. Hatezer kötet, s tízféle folyóirat közül válogat­hatnak. de csak kedden és pénteken, összesen kilenc órán át. Ennyi a nyitvatartási idő. — Miért ilyen kevés? — Részint a kis forgalom miatt, részint azért, mert mel­lékállásban vagyok könyvtá­ros, egyébként az iskolában tanítok. De az iskolai könyv­tár — ezt egy másik pedagó­gus kollégám kezeli — szin­Tv-figyelő Hatvanhat. No, ilyen sem volt még — büszkélkedhet az előfizető —, hogy képernyőink legfőbb látványellátója, a Ma­gyar Televízió elnöke szemé­lyesen magyarázta volna mag intézményének bizonyítványát S lám, most ez is megtörtént. A népszerű szavazósdinak. a Bán János vezette Hatvan­hatnak a vendégeként maga Nagy Richárd ült oda a kéo- és hangtovábbító masinák elé, s bő egy órán át mondta, mondta, miért annyi, ameny- nyi és miért olyan, amilyen az a jaj de nagyon várt és oly­kor kézlegyintések kíséreté ben lepocskondiázott látni­való. Nos, hogy miért annyi amennyi? Hát azért — hall­hattuk a rokonszenvesen szó­kimondó választ —, mert több nem lehet. Közbukszánkból je­lenleg még a heti száz órányi Z Övetkezendő évtized. A konferansziék — Mikó István és Balogh Erika — a Mi lesz veled, em­berke? előadásában adás költségeinek a fedezésére sem futja. E témakörben egyelőre nincs és nem is lehet vita. S hogy miért olyan, amilyen az a mostanság már két csa­tornán tovapergő kínálat? Ami azt illeti, ennek a feszegetése- kor már kevésbé volt meg az a nagy egyetértés. Annál is inkább, mert a jámbor néző még csak-csak beláthatta hogy a világ minden tájáról érkező telekommunikációs áru maga is oly vegyes és oly si­lány, hogy mustramester le­gyen a talpán az, aki e kicsi ország kicsi költségvetéséből a legérdemesebb sugároznivalók valutáris fedezetét kigazdái kódja. De hogy idehaza is az ízlésborzolók sekélyes szín­vonalához kell igazodni? En­nek bizonygatását már aligha fogadhatta egyetértés. Neveze­tesen az ellen kényszerültünk berzenkedni, ahogyan az MTv1 elnöke egyebek mellett a Raj­nai András jegyezte Televízió­mesék felnőtteknek című so­rozatot a 'védelmébe vette Kérnénk tisztelettel, a Szabad­ság téri stúdióvilágnak ez a még oly káprázatos, a legesleg­újabb elektronikát vagy ni- csodát a tökély tökélyéig fej­lesztő produktuma, úgy aho­gyan van. egy feledni való té­vedés. Képletesen szólva, a maga műfajában ugyanaz, ami a repülőgépgyártásban a szu­per-ráfizetéses Concorde. Hát akkor minek így védeni? S ha már e különben tény­leg fölszabadult hangulatú, a mismásolást messze elkerülő mind az igeneket, mind a ne­meket kellő határozottsággal kimondó terefere egyik két­ségkívül megkérdőjelezendő állásfoglalását szóba hoztuk, legyen még szabad azt a grammatikai különlegességet is megemlíteni, ahogyan a Hatvanhat soros vendége be­szélt. Különösen az adás má­sodik felében tért át afra hogy az egyes szám első sze­mélyében fogalmazzon. Tehát azt közölje, miszerint > ennyi fedezetem és amannyi közve­títőkocsim van, stb., st’o. Nyil­ván ki-ki tudhatja, ez a véle­kedés a nagy intézmény kép­viseletben hangzott el, de — örvendjünk neki! — az ehhez hasonló mondatszerkesztéstő) az utóbbi időben már úgy el­szoktatott a politikai és a kultúrpolitikai élet, hogy kép­telenség (rosszallólag) nem észrevenni. Valahol... Valahol Orosz­országban címmel láthattuk Radványi Ervin tévéiátékát -i minap. Hely híján csak any- nyit róla; némi dramaturgiai döccenői ellenére is rangos munka volt; végig lehetett nézni, nagyjában-egészéb m tetszett. Különösen színészi alakításai miatt lehet s kell dicsérni, amely teljesítmények többsége nem a fővárosban működő művészek nevéhez fűződik. Mennyi új arc és mennyi rokonszenves igyekvő» biztatta a nézőt arra, hogy éber maradjon! Bárha ezek most alkalmazott játékosok újból és újból feltűnnének, s képességeiknek megfelelő gyakorisággal jelen maradná nak más történetekben is. Akácz László tén várja az olvasókat hétfőn és csütörtökön öt órán át. Ész­szerűnek látszana tehát egye­síteni a két könyvtárat, hogy a hét minden napján adhas­sunk kölcsönköteteket. s fo­gadhassunk olvasókat. Talán így több felnőttet sikerülne becsalogatnunk. Csák Ágoston pedagógus szintén mellékállásban vezeti a művelődési házat április 15- től. Az utóbbi másfél évtized­ben negyedik alkalommal vál­lalja ezt a megbízatást, s tíz éven át gyakorlatilag ő volt a ház gazdája: — 1972 óta már három főállású igazgató hagy­ta el ezt a művelődési házat. Kár, mert elsősorban gyere­kek. iskolások a látogatói. Szá­mukra szerveztünk három nyelvi szakkört és barkács- szakkört is. havonta egy-két alkalommal mozimatinét, ősz óta már meseműsort, irodalmi programot is öt alkalommal. A felnőtteknek szeptember­től — a mozit leszámítva —■ csak egy műsort kínált a ház, de érdeklődés hiányában az is elmaradt. Viszont előfordult, hogy a művészeti szemlére ké­szülő úttörők próbája egybe­esett az áfész-közgyűléssel, s egymást zavarták. Ma messze a lehetőségei mögött kullog az intézmény, pedig a hétvége­ken az egész falu otthona is le­hetne ... V állalkoznának Lukács István igazgató így vélekedik: — Köztudott, hogy az ötnapos tanítási héttel meg­növekszik a gyerekek szabad ideje. A mi falunkban még a felnőttek szabad idejét is a pe­dagógusok szervezik. Nemcsak a könyvtár, a művelődési ház vezetője tanít, a falu kézilab­dacsapatának vezetője is. Gya­korlatilag máris összefügg a közművelődés, a sport és az oktatás Űriban. csupán szer­vezeti az elkülönülés. s emiatt akad jó néhány felesleges pár­huzam. — Amióta az ötnapos taní­tási héttel próbálkozunk, nyil­vánvalóvá vált számunkra, hogy ugyan a családoknak kellene a hét végi okos prog­ramokról gondoskodniuk, de a feladat az iskolára marad, mert a szülők nem készültek fel erre. Egyesíteni kellene te­hát a faluban az iskolát a könyvtárral, s a művelődési házzal. Van erre példa szép­szerivel az országban. Pest megyében is. így az iskolán túlra terjedhetne a nevelő ha­tás. könnyebb lenne bevonni a felnőtteket, s még az sem mel­lékes, hogy a három intéz­mény pénzeivel könnyebb len­ne ott és azt fejleszteni, ahol és amit éppen szükséges. — Akad, aki segítene eb­ben? — Nincs hiány nálunk a vállalkozó szellemben. Az is­kolánk huszonegy pedagógu­sa közül tizenöten máris vál­laltak szakkörvezetést, .s ha­sonló teendőket, akad aki már szólt, hogy szívesen szervez­ne pávakört a felnőtteknek, citerazenekart vagy vezetné az asszonytomát... Amiről eddig szó esett: elképzelés. Szó sincs arról, hogy döntöttek volna Űri­ban egy komplex intézmény kialakításáról. Szuhányi Fe­renc, a nagyközségi közös ^ tanács végrehajtó bizottsá- ^ gának titkára mondja: ^ — Nemcsak Űriban, de ^ Sülysápon is gondok van- § nak a művelődési ház ve- 1$ zetése körül. Nagyon ne- $ héz főállású, szakképzett § vezetőt találni, s még ne- ^ hezebb marasztalni. Két- § féle megoldás kínálkozik. ^ Az egyik, hogy egyesítjük ^ a két falu művelődési há- ^ zait. a másik, hogy mind- i két településen komplex $ oktatási-közművelődési sza- § bad idős rendszert — alfát § — alakítunk ki. Ez az ^ utóbbi megoldás látszik ma \ valószínűbbnek. mert a § könyvtárak, művelődési há- S zak látogatóinak többsége iskolai tanuló ... Vasvári G. Pál t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom