Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

1982. Április is., csütörtök kMHop 5 Politikai, gazdasági, kulturális egységben Az MSZMP KB Politikai Bizottsága március 2-i ülésén — a korábbi kedvező tapasztalatok és a helyi sajátosságok figyelembevételével — az országban négy helyen, így Szentendrén is, a városi és járási pártbizottságok egyesítéséről hozott határozatot. Olvasóinkban felmerülhet a kérdés, vajon mi indokolta ezt a döntést? A páría’apszervezetek taggyűlésein a következő válasz fogalmazódott meg: Szent­endre és a járás tizenhárom települése természetes társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális egységet képez, nem is beszélve az idegenforgalomról, mely szétszakít- hatailan szálakkal fűzi össze a várost a községekkel. Az elmúlt évtizedek társadalmi, gazdasági, műszaki fejlődése ezt az egybekapcsolást tovább erősítette. Az utóbbi években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a város és a községek fejlesztésének össze­hangolása az élet diktálta folyamat. Az érdekek egyeztetését jól szolgálta a városi és a járási pártbizottságok együtt­működése, ez minden területen megteremtette az összehangolt irányítás feltételeit. A város és a járás politikai irányítását a pártbizottságok egyesítése még hatékonyabbá teszi (ez a változás nem érinti az állami közigazgatás szervezeti felépítését). Az egységes párttestülctet ma választják meg a küldöttek. Ezen a csütörtöki párt- értekezleten az elmúlt két évben történtekről, az eredményekről is sok szó esik. SZENTENDREI Á PEST HEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Különös szimbólum Ezer szállal kötődnek A HÉV-végállomás szomszédságában nemrégiben átadott új posta első emeletén szerelik a telefonközpontot. A város és a járás ezer szálú kapcsolatának, különös szimbóluma ez. Év végétől, a crossbarközpont átadása után, csupán egy pillanat műve lesz, s máris telefonkapcsolat létesíthető, bármely szom­szédos településen. Nemcsak Szentendrét, hanem mind a ti­zenhárom községet bekapcsolják a crossbarhálózat országos vérkeringésébe. Néhány szó a skanzenről Majdnem kétszázezren Sok vagy kevés két eszten­dő? A kérdésre nem könnyű felelni. Hiszen nagyon sok kétszer 365 nap például egy gyerek életében, iszonyúan hosszú, ha várakozással telik el, egy boldog időszakban pe­dig csak villanásnyinak tűnik. Magad uram, ha szolgád nincsen S vajon, sok vagy kevés kétszer 12 hónap egy város, egy járás életében? Ha arra gondolunk, hogy az elmúlt két évben mennyit fejlődött ez a terület — főképp, ha összevetjük az ország hasonló részein megvalósultakkal —, akkor azt mondhatjuk, két év nem sok, az eredmény viszont annál több. Ellenben, ha vá­gyainkat Vetjük össze a reali­zálódott tervekkel, vagy ha a régóta várt lakás kulcsát még mindig nem kaptuk meg, ak­kor kijelenthetjük, a két év hosszú volt, sok volt, az ered­mény pedig kevés. Az 1980. óta eltelt időszak eseményeinek boncolgatása so­rán, nem véletlenül említettük elsőként a lakást. Mind a já­rásban, mind a városban — az ország más területeihez ha­sonlóan —, ez az egyik leg­égetőbb probléma. Éppen ezért az illetékesek a lakásgondok enyhítésére új formákat keres­nek. A parcellázható állami telkek ismételt számbavételén túl, a különféle lakásépítési akciókra alapoznak. Természe­önálló exportjogot kapott a Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat budakalászi gyára. Honti László vezérigazgató-helyettes­től arra kértünk választ, mit jelent ez a gyáregység életé­ben? — Élvezzük az előnyöket — mondta elöljáróban Honti László. — Az elmúlt negyedév alapos elemzésre még nem ad alkalmat, de kijelenthetem, az önálló export jog előnyei már most érezhetőek. Elsősorban jobban tudunk reagálni a piac változásaira. Hiszen a gyárt­mányfejlesztés, a termelés és a kereskedelem is egy kézben van, azaz a sok áttételt (külön­böző külkereskedelmi vállala­tok) ki tudjuk szűrni, s időt nyerünk. Csak egyetlen példa: termékeink 80 százalékának már van piaca, tavaly ilyen­A rekonstrukció 1980-ban kezdődődött és idén befejező­dött. Az eredmény: az Óbuda Termelőszövetkezet szentend­rei tehenészetében, ahol erede­tileg 100 állatot tartottak — 400 tehenet nevelnek. A rekonst­rukció jelentőségéről Szeremlei Béla üzemvezető beszél: — Termelőszövetkezetünk­nek összesen 400 szarvasmar­hája volt, ez az állomány az el­múlt évben a duplájára nőtt,, s most a felét szentendrei tele­pünkön tartjuk. A fejlesztés lényege: nem palotát építet­tünk, hanem kötetlen tartásra alkalmas istállót. Ezt szaknyel­ven szabadtartásnak nevezik, április közepétől a hideg beáll­táig a legelőre hajtjuk ki az állatokat, a telet pedig az is­tállóban vészelik át. Gépesí­tésen — a’ kevéske állami épít­kezés mellett —, továbbra is a lehető legmesszebbmenőkig támogatják a magánerőből történő otthonteremtést. Szent­endrén a közeljövőben meg­nyitják a szobabérlők házát, Budakalászon .pedig az év vé­gére átadják az LSZV fiatal­jainak azt a 24 lakást, mely KISZ-akció során kerül tető alá. Nincs minden rendben a ke. reskedelmi alapellátásban sem, annak ellenére, hogy az elmúlt két évben itt is jelentős a ja­vulás. Az illetékesek elsősor­ban a magánkereskedelem fo­kozottabb bevonásával kíván­nak enyhíteni a még fellelhe­tő gondokon. Fontos állomás lesz a kenyérgyár átadása, épí­tését a múlt év őszén kezdték el, az avatást jövő év közepé­re tervezik. A kenyérgyár az egész várost és a járást ellát­ja majd, s nemcsak mennyi­ségben, hanem választókban is javítja a helyzetet. Az ablakból is látni, valami épül... Az oktatás a számvetés so­rán semmiképpen nem kerül­het az utolsó helyre. Nézzük hát, ebben mire jutottak a szentendreiek, illetve a járás­beliek? Köztudott, hogy fő­képp a 14 éven felüliek elhe­lyezése okoz komoly fejtörést. Örömhír tehát, hogy már ké­szülnek a szentendrei új gim­názium tervei, s a nyár végi él­kor mindössze 40 százalékáról tudtuk, hogy kinek adjuk el. Ma már nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés az, hogy a tőkés piacon jelen le­gyünk.' Az önálló exportjog el­nyerése ebben is segít minket. Idén 30 százalékkal növekszik tőkés exportunk, melynek je­lentősége különösebb magyará­zatot nem kíván, a szám ön­magáért beszél. — Örömmel mondhatom azt is, hogy a termékváltással idő­ben léptünk fel. A tahi kem­pingcikkgyár átvétele sikeres „akciónk” volt, ma már a tel­jes szabadidő-ruházatban ural­juk a belföldi piacot. A ter­vek szerint nyereségességün­ket 20 százalékkal tudjuk fo­kozni, sikerlistánkra kívánko­zik az is, hogy évek óta először nyereséget tudtunk fizetni a részesedési alapból. tettük a korábbi sajtáros fejest, ma mindössze hárman tevé­kenykednek az állatok körül fejéskor. Újdonság az is, hogy bevezettük a szalmaszűrős, pá­rologtatás trágyakazelési rend­szert. Lényege: a természetes energia nem illan el, haszno­sítjuk. Eddig a szakember vélemé­nye, de mi a hasznunk ebből nekünk? Egyebek között az, hogy a rekonstrukció eredmé­nyeképpen az Óbuda Tsz tehe­nészete öt tejboltot lát el friss nedűvel (Budakalászon, Pomá- zon és Szentendrén). Az új trá­gyakazelési rendszerből pedig az, hogy a növénykedvelők korlátlan mennyiségben jut­hatnak majd jó minőségű vi­rágföldhöz. ső kapavágással megkezdődhet az építkezés. Jelentősen emelkedett az elmúlt két évben az általános iskolai tantermek száma is. Szentendrén átadták a 8 tan­termes iskolát; melyhez torna­terem és tanuszoda is csatla­kozik. Pomázon, az ősszel 12 új tantermet és egy tornater­met vehettek birtokukba a gyerekek. Akik Szentendréig utaznak a HÉV-vel, azok láthatják, hogy az állomás közelében va­lami épül... Ez pedig a jár­műtelep, melyhez vendéglátó­ipari és idegenforgalmi szol­Árvák, félárvák, magukra- hagyottak, családból kitaszí­tottak. ., Pomázon, a Pest me­gyei Gyermek- és Ifjúságvé­delmi Intézetben jelenleg 69 gyermek tartózkodik. Az in­tézet igazgatója, a veszélyez­tetett sorsú gyermekek nagy patrónusa, Simon Lajos a leg­utóbbi, 1980-as pártértekezle­ten a gyermek- és ifjúságvé­delem társadalmasítását sür­gette. Mindössze egy kérdésre kértünk tőle választ: — Sikerrel? — Az üzemi, munkahelyi kollektívák segítségét kértem, azt, hogy közösen próbáljuk erősíteni a szülők felelősségét. Nagyon sok támogatást kap­tam. Az állami gondozott gyermekek életének könnyeb­bé tételéért nem is lehet ma­gányos farkasként harcolni. Főképp az általános iskolai pedagógusok nyújtottak jelen­Szentendréről nem lehet szólni anélkül, hogy ne emlí­tenénk meg múzeumait. Az el­múlt' évben egy újabbal gya­rapodott a város; a Marx té­ri régi kis kereskedő házban megnyílt a Kmetty-gyűjte­mény. Szomszédságában át­adták a grafikai műhelyt, s a — kiállítások megrendezésére is alkalmas — Képcsarnok­boltot. Ám a járásról sem lehet anélkül szólni, hogy ne em­lítenénk meg például a viseg­rádi Mátyás király múzeumot. Az egykori királyi palota re­konstruált maradványai köz- művelődési rendezvényeknek is helyet adnak. A nemzetisé­gi kultúra ápolására alakult gáltatással is ellátott új váró­terem kapcsolódik majd. Sokan úgy tartják: ha már az ingá­zás nem csökkenhet, legalább az utazás kulturáltsága javul­jon. Épül a sporttelep, vízre evezősök! Az utazás feltételeit teszi kellemesebbé az új erdei pa­noráma út is. A vadregényes tájon kanyargó aszfaltcsík Szentendrét köti össze Viseg- ráddal. Nemcsak a turisták, a kirándulók örülnek majd át­adásának, hanem a 11-es út mellett élők is, hiszen jelen­tősen csökkenti ez utóbbi for­galmát. Az út említésével máris el­érkeztünk az idegenforgalom­hoz. Hiszen, ha valami, hát ez igazán közös jellemzője a vá­rosnak és a járásnak. Csak a legfontosabbak felsorolására hagyatkozhatunk; korszerűsí­tették a papszigeti strandot, rövidesen átadják a lepencei strandfürdő újabb részét. Épül Szentepdrén a vizi-sporttelep, jövőre motelt is emelnek mel­lé. Mindezek egyaránt szolgál­ják majd az itt élők és az ide látogatók érdekeit, kényelmét, bővítik a szórakozási, sporto­lási lehetőségeket. tős támogatást. Egyre többen érzik: a gyermek- és ifjúság- védelem közös ügyünk. Úttörőtábor Tahi határában A kommunista szombatok bevételét ne aprózzuk szét, hanem ebből az összegből tá­mogassuk: az úttörőtábort, és a nyelvművelő táborokat — határozták el a járási pártbi­zottság egyik 1979-es ülésén. Ezt követően komoly társadal­mi összefogással hozzáláttak a Tahitótfalu határában lévő járási úttörőtábor felépítésé­hez. A bevétel meghaladta az 1 millió forintot, a hiányzó pénzt a tanácsok adták össze. Az eredmény: idén megnyílhat az első járási úttörőtábor. amatőr együttesek szintén gya­korta fellépnek ott. A járás­ban egyébként is nagy figyel­met fordítanak az itt élő szlovákok, szerbek, németek kultúrájának életben tartásá­ra. Nemzetiségi politikánk gyakorlatba plántálásának egyik legélőbb példája a du- nabogdányi német nemzetisé­gi tájház. A dunabogdányiak után most a pomáziak következnek. Itt, ugyancsak társadalmi ösz- szefogással, szerb tájház ki­alakításán fáradoznak. Nyelv­művelő és olvasó táborokba, valamint kulturális találko­zókra is sűrűn invitálják er­refelé az érdeklődőket. A he­A Szabadtéri Néprajzi Mú­zeum olyan speciális, tudo­mányos, közművelődési intéz­mény, amely mind a tudo­mánypolitikai, mind a közmű­velődéspolitikai határozat vég­rehajtásában — o rendelkezés­ei, szlovákok lakta kisközsé­gek: Pilisszentkereszt, Pilis­szántó, Pilisszentlászló vezetői, népművelői — a szentendrei művelődési központ szakmai segítségével — különösen élen járnak nemzetiségi politikánk megvalósításában. Pilisszentkereszten, ahol a lakosság 90 százaléka szlovák anyanyelvűnek vallja magát, már hagyomány, hogy nyaran­ta olvasótáborokat szerveznek, ahol vendégként, a Csehszlo­vákia magyarlakta területeiről érkező kisiskolások is meg­fordulnak. Német nyelvművelő táborokat Leányfalun, Szent­endrén és Dunabogdányban szoktak életre hívni. [ re álló eszközeivel — részt tud vállalni. Azon munkálko­dunk, hogy a múzeum által feltárt tudományos eredmé­nyek alapján a XVII—XVIII —XIX. századi falusi és mező­városi lakosság életmódját be­mutassuk — mondta dr. Ku- rucz Albert, a szentendrei Sza­badtéri Néprajzi Múzeum igazgatója az 1980-as városi pártértekezleten. Az azóta eltelt időszak jelen­tős, látványos változást hozott a népszerű intézmény életé­ben. Legutóbb például megnyi­tották a látogatók előtt a kis­alföldi tájegység egy részét. Ami a kívülállók számára ke­vésbé ismert; az intézmény ne­ve elé került az országos jelző is, azaz most már tudományo­san is e szakterület gazdái lettek. Dr. Kurucz Albertet ott ta­láljuk a mai pártértekezleten. Most azt kérdeztük tőié, hogy felszólal-e, s ha igen, mit sze­retne elmondani? Íme, a vá­lasz: — Előre soha nem tervezem, hogy hozzászólok-e vagy sem. Mindig az elhangzottaktól függ, hogy kérek-e szót. Az el­múlt két év? A kisalföldi táj­egységünk nagy népszerűség­nek örvend, s most újabb négy portáját építjük. Szeretnénk az őrségi és a göcseji részt is mi­hamarabb megnyitni. Nagy eredmény, hogy sikerült kiala­kítanunk sajátos közművelődé­si koncepjiónkat: a népszoká­sok, népi foglalatosságok fel­elevenítése közkedveltté vált. Ám erről a számok jobban be­szélnek: 1976-ban 45 ezer lá­togatónk volt; 1980-ban 162 ezer; tavaly pedig 192 ezren voltak kíváncsiak múzeumunk­ra. Számításaink szerint a lá­togatók mintegy 10 százaléka lehet helybeli, sokan keresnek fel minket a járásból is, de még többen az ország különbö­ző részeiről, s természetesen pvakoriak a külföldi érdeklő­dők. Az oldalt írta és összeállította: Koffán Éva Önálló expertjog A pia (hoz alkalmazkodva Nem palota... Mindannyiunk haszna Az ifjúságvédelem közös ügy Kollektívák segítsége Jól kiegészítik egymás! Múzeumok szomszédja a tájház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom