Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

1982. Április is., csütörtök an rm Építőipari kutatások PaneEmédosífás Csaknem hároméves kutató és fejlesztő munkával alapoz­ták meg az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium új rendelkezését, amellyel módo­sították a paneles épületek tervezésének, a panelek gyár­tásának és szerelésének mű­szaki előírását, A változtatás betonacél-megtakarítást ered­ményez, amelynek haszna la­kásonként mintegy 10 ezer fo­rint. A minisztérium és a ház-, gyárral rendelkező ÉVM vál­lalatok megbízásából a Buda­pesti Műszaki Egyetem és több kutatóintézet fogott össze erre a fejlesztési munkára. A paneles épületek statikai erő­hatásainak ésszérű felhaszná­lását tették lehetővé újabb tu­dományos vizsgálati eredmé­nyeikkel Külön műszak kismamáknak Egy műszakos „vegyes üzemet” létesítettek Nagykátán a Telefongyárban, s ezzel nagy gondot vettek le a kisgyermekes anyák válláról. Erűősi Agnes felvétele Qzemaiapífók az lpt!y vSSgyén A verés ezáltal erükre elmaradt A műhely egyik végéből szeparált kis iroda — iro­da? Szükségből raktár is, meg szociális helyiség — ajtaja döngéssel csapódik be. Ismét ketten vagyunk az üzemvezetővel. — Idenézzen! — feszíti meg karizmait. — Elhiszi, hogy két emberrel is elbírtam volna? — kérdezi Sztan- kovics Nándor, tréfára fogva a dolgot. Bólintok. — Szerencsére, nem volt rá szükség, hogy' ölre men­jünk — legyint, aztán elnézést kér, s folytatja az uzsonnázást. Hogy kiknek és miért helyezte kilátásba Sztanko- vics Nándor, a letkési Ipolyvölgye Termelőszövetkezet nagybörzsönyi forgácsolóüzemének vezetője a verést, s mi köze ennek a fiatalok vállalkozó kedvéhez. Erről ej­tünk most szót. A történet kezdete a hetve­nes évek elejére nyúlik vissza. Akkoriban a ma már a váci járás közepesen gazdálkodó téeszeihez tartozó közös gazda­ság még a gyengék egyre gyé­rülő csoportját „erősítette”. Próbálkoztak hát mindenfélé­vel, egyebek között Nagybör­zsönyben létrehoztak egy for­gácsolóüzemet, amelynek veze­tésével Sztankovics Nándort bízták meg. De alighogy az el­ső nehézségeken sikerült túl­tenniük magukat, s kezdett kialakulni az adottságaiknak legjobban megfelelő gyárt­mányprofil, szanálták a ter­melőszövetkezetet, s ezzel egy időben bezárták az üzemet *is. Elment a kedvük — Higgye el, nagyon el vol­tunk keseredve — emlékezik vissza az üzemvezető. — Ak­kor többen is, akik úgy érez­tük, hosszú hónapok küzdelmei válnak semmivé, megfogadtuk, még egyszer nem szednek rá minket. Soha többé nem kez­dünk bele hasonló vállalkozás­ba, van itt a szövetkezetben elég szakember, csinálja hát más. Szerencsére, ez a fogadalom nem tartott sokáig. A közös gazdaság élére új vezetés ke­rült, s persze új tervek is szü­lettek.. Az egyik vezetőségi ér­tekezleten aztán megszületett a „nagy ötlet”: hozzanak létre ismét egy forgácsolóüzemet! A közös gazdaságban úgy gon­dolták: legjobb a szervezést és az új műhely beindítását tapasztalt fiatalokra bízni. Nem volt szükség sok győzkö désre, hiszen 1975 óta Letké- sen olyan változások történ­tek, amelyek szavatolják, hogy még egyszer nem ismétlődhet­nek meg a hét esztendővel ez­előtti események. Három évvel ezelőtt, 1979 októberében kezdtek dolgozni az üzemben. Sztankovics Nán­dor nem volt egyedül: olyan fiatalok társultak önként hoz­zá, mint Horváth András, aki esztendőkig volt a téesz ifjú­kommunistáinak titkára, s a mozgalmi munkát cserélte fel előbb a műszerészséggel, majd ez esztergályossággal, s jelen­leg is a nagybörzsönyi tanács társadalmi elnökhelyettese Hozzájuk csatlakozott Horváth Ferenc, aki már a régi forgá­csolóban is együtt dolgozott a többiekkel. — Az induláskor a termelő- szövetkezet elsősorban azt a célt tűzte elénk, hogy a már hagyományokkal rendelkező műszerüzem tevékenységét se­gítsük — emlékezik vissza Horváth András. — De mert még maradt elég tartalékener­giánk, kezdtük kutatni, hogyan is használhatnánk okosan. Jártunkban-keltünkben sok­felé érdeklődtünk, így jutot­tunk el a Medicorhoz, Bár kaptunk tőlük gépeket is, még sem volt hosszú életű ez a kapcsolat, mert annyira bo­nyolult alkatrészek gyártását kérték tőlünk, hogy az akko­riban meghaladta a képessé­geinket. Jelenlegi partnerünk a Kéziszerszámgyár viszont adottságainkhoz igazítja meg­rendeléseit. Sztankovics Nándorral gyors számvetést készítünk az elmúlt esztendő eredményeiről, s az idei tervekről. Az üzemvezető vaskos dossziékat lapozgat, táblázatokat forgat, s már so­rolja is az adatokat. Reális tervek — Tavaly nehéz volt az év­kezdés. Néhány fiatalasszony elment szülni, s helyettesítésü­ket meg kellett oldanunk. En­nek ellenére 334 ezer forintos nyereséget értünk el, úgy, hogy az általunk készített francia- és crowakulcs alkatrészek mi­nőségével nem volt baj, egy reklamációt sem kaptunk, oe- dig havonta mintegy húszezer darabot gyártunk. Az idén már 500. ezer forintos ered­ménnyel számolunk. Legna­gyobb megrendelőnk továbbra is a Kéziszerszámgyár, de kaptunk- megbízást a Sinus Acélipari Szövetkezettől és a GANZ transzformátorgyárától is, villanymozdonyok trafóihoz szigetelő alkatrészek készíté­sére. Az üzemiek nemcsak a ter­melésben, hanem a társadalmi munkában és a brigádmozga­lomban is élenjárnak. Minden esztendőben felajánlják, hogy aratás idején, hétvégeken ügyeletet tartanak, s ha egy kombájn alkatrésze eltörik, és nincs belőle raktáron, sebti­ben újat készítenek helyette. Tavaly öt szombaton és vasár­nap volt bent egy-egy dolgo­zójuk, s bizony a szükség gyakran úgy hozta, hogy nem maradtak munka nélkül. így hát nem is lehet azon csodál­kozni, hogy a Hunyadi János nevét viselő szocialista brigád­juk az elmúlt évben a terme­lőszövetkezeti munkaverseny­ben az első helyen végzett, Horváth András és Sztanko­vics Nándor megkapta a ki­váló dolgozó kitüntetést. Hu­nyadi Simon pedig jutalmat vehetett át. Szorgalmazzák a tanulást Most azon törik a fejüket, hogyan oldhatnák meg az itt dolgozók továbbképzését. Je­lenleg ugyanis csak egyhar- madnyian rendelkeznek szak­munkás végzettséggel, ezért szorgalmazzák a tanulást. Jobb híján néhányan most trafósze­relői tanfolyamra járnak, de szó van arról, hogy valami­lyen úton-módon megoldják c. szakmunkásképzést is. Sztankovics Nándor, amikor elvállalta az új üzem szerve­zését, azt mondta: , „Ha két esztendőn belül valaki ideáll elénk, s azt mondja, vége, nincs tovább, én bizony elpá-* holom.” — A kilátásba helye­zett ütlegelés, úgy tűnik, vég­leg elmaradt. Furucz Zoltán Miért csak átutazókén? Sok ötlet, újdonság - kevés szállás Az elmúlt esztendei statisztikák bizonyítják: egyre nagyobb az érdeklődés Pest megye két nagy idegenfor­galmi körzete, a Dunakanyar és a Ráckevei-Duna-ág iránt. Tavaly például ugrásszerűen — majd’ 50 százalék­kal — megnőtt a külföldi, mindenekelőtt a tőkésorszá- gokból érkező kiránduló- és üdülövendégek száma. Szer­vezetten, vagy egyéni utazóként majd’ százezren jártak nálunk, s átlagosan három napot töltöttek ezen a vidé­ken. Hogy nem többet, az nem rajtuk múlott, hanem azon, hogy sokan nem találtak igényeiknek megfelelő szálláshelyet, s jobb híján csak átutazóként gyönyörköd­hettek csodaszép vidékeinkben. Az érdeklődés a hazai turis­ták körében sem csökkent, csak éppen gyakran ők is ugyan­ebben a cipőben járnak, s így legfeljebb egynapos kirándulá­sokra vállalkozhatnak. Pedig, mint azt a Pest megyében mű­ködő utazási irodák és vendég­látással foglalkozó vállalatok vezetőinek a Közép-Duna-vi- déki Intéző* Bizottság székhá­zában tartott, tegnapi tanács­kozása bizonyítja, színesedett, elevenedett az idegenforgalmif kínálat, a terület gazdái rugal­masan követik a megnöveke­dett igényeket. Új medence Lepencén Csak néhány újdonság — a teljesség igénye nélkül — a friss kezdeményezésekből, ötle­tekből. A Pegazus Tours, mely csak néhány hete lett önálló vállalattá, a lovasturizmuson kívül idén már vadásztúrákat, agrárszakemberek tapasztalat- cseréjét, sportegyesületek talál­kozóját is kínálja, elsősorban külföldi vendégeinek. De már nem csak nekik, hiszen a ló­sport hazai barátainak is szer­veznek programokat. A Pilisi Parkerdőgazdaság harmincféle szolgáltatással várja elsősorban hazai vendé­geit. A szezonra például új medencével nyit a lepencei termálstrand, s a Mogyoró­hegy tövében valóban tetsze­tős, a tájba illő kisvendéglő­büfé várja vendégeit. A turiz­musnak ugyanakkor sajnos árnyoldalai is vannak. Annyi a törő-áflzó „természetjáró”, hogy alaposan meg kellett erő­síteni az erdei rendőrséget, s csak a tavasz elmúlt néhány hétvégéjén félmilliós kárt okoztak a meggondolatlan tűzgyújtók. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda a Dunakanyart szintén a még kispénzű hazai fiatalok pihenő-, sportparadi­csomává szeretné tenni. Itt rendezik például az aranyjel­vényes versenysorozat vízi és gyaloglószámait. Sajnos — hal­lottuk Nagy Vilmostól, a vál­lalat belföldi osztályának ve­zetőjétől — nem találnak min­dig segítőkész partnerekre. A Szentendrei-szigetet körüleve­ző sportolókat gyakran kikül­dik a vízparti vendéglőkből, a harminc kilométeres téli gya­logláson részt vevő gyerekek — hiába értesítették jó előre a turistaházakat — nem kap­tak egy csésze forró teát, s elő­fordult, hogy egy pohár vizet sem. Segítőkész partnereket Szálláshelyek dolgában áll legrosszabbul a megye. A résztvevők egyöntetű vélemé­nye, hogy e helyzeten a sza­porodó magánpanziók se sokat segítenek, s főszezonra már nemcsak a szállodai szobák, hanem a fizetővendég-szolgálat helyei is foglaltak. Az azonban mégis segítene valamit a ba­jon, ha az idegenforgalomban érdekelt cégek társulás formá­jában gazdálkodnának a szál­láshelyekkel. Ügy tűnik, erre valamennyiükben van hajlan­dóság. Az egyik érdekelt, a Duna- tqurs, most valamelyest bővít­heti szolgáltatásait, hiszen az eddig üdülőtáborként működő nagymarosi kemping is .kezelé­sükbe került. Ezzel tulajdon­képpen az első Duna-balparti nyilvános táborhelyet sikerül megnyitni. Igaz, csak őszre, de elkészül az új ráckevi motel is, mely télen-nyáron fogad majd vendégeket. Jó néhány vendéglátós új­donság is javítja az ellátást nyáron. A Pest megyei Ven­déglátóipari Vállalat — mint azt Kántor Sándor vezérigaz­gató bejelentette — máris ren­delkezik tíz mozgó büfékocsi­val, s ezek számát, ahogyan pénzük engedi, 25—30-ra eme­lik. Szentendrei autósmozijuk, mely tavaly igazi sláger volt, április 17-én nyit, s csupa be­mutató előtti kalandfilmet, pi­káns históriát játszik. A Rác­kevei-Duna-ágban a csónak­büfé tavaly a sikerbe bukott bele. Általában az első-máso­dik kikötés alkalmával elkap­kodták az áruját. Ezért most azon gondolkodnak, ha nem lesz túl drága a bérleti díj, mo­toros hajót állítanak munkába. Általános tatarozás Sok szó esett a vendéglők osztályba sorolásáról szóló ren­delet végrehajtásáról. Mint is­meretes, a belkereskedelmi miniszter tavaly intézkedett arról, hogy a vendéglők csak akkor tarthatják meg eredeti osztályozásukat és áraikat, ha a berendezés, a higiéniás álla­potok valóban megfelelnek a magasabb követelményeknek. Ha prüszkölve is, de vala­mennyi áfész-, illetve állami vendéglőben hozzáláttak a ta­tarozáshoz, felújításhoz, s így bizonyosak lehetünk benne, hogy ezen a nyáron kulturál­tabb körülmények között fo­gadják a vendégeket. Dr. Fekete Lajos, a Pest me­gyei Tanács kereskedelmi osz­tályvezető-helyettese foglalta össze a vitát. Mint mondta, ör­vendetes, hogy az idegenforga­lom és a vendéglátás vala­mennyi területén tapasztalható a pezsgés, az új utak keresése. Ugyanakkor számtalan még a kihasználatlan lehetőség, ami­re fel‘kell figyelniük a válla­latoknak. Közülük az egyik, hogy a szálláshelyekben legin­kább szűkölködő Pest megyé­ben még mindig nem sikerült megtalálni a közös érdekeket a diákotthonok vezetőinek és az idegenforgalmi szakemberek­nek. Így más megyékkel ellen­tétben, üresen állnak nyáron a kollégiumok, amíg a vendég az utcán szállás nélkül toporog. Csulák András Polgári védelmi bemutató Acélkosarat emelt a daru Miként lehet összedőlt, ro­mos házakból kimenteni az emoereKet? — erre a kérdésre tegnap a gyakorlatban vála­szoltak Eraen, a Budai Járási Építőipari Szövetkezet dolgo­zol A gyakorlat elején Czikora Béla nadn|agy, a Pest megyei Polgári Védelmi Parancsnok­ság tisztje ismertette a célt, miszerint a járási-városi mű­szaki mentő szakszolgálatok parancsnoki állománya részé­re, az! éves kiképzési program keretében, módszertani be­mutató keretében ismertetik az imitált kárterületen az életben maradás alapvető fel­tételeinek biztosítását, s a mentést. Felderítők jelentenek A művelődési központból Érd szanált területére Vo­nulunk. A Budai út 16—20. alatt két félig lerombolt ház képe tárul elénk. A műszaki mentő alegység máris érke­zik. Eszköztárához* hatalmas daruskocsi, tolólappal és kot­rófejjel ellátott traktor, lég­sűrítő berendezés is tartozik. Kárpáti István őrnagy, Érd város polgári védelmi törzspa­rancsnoka a gyakorlat vezető­jeként, Szabó János őrnagy, Százhalombatta polgári vé­delmi törzsparancsnoka pedig a gyakorlat törzsfőnökeként kézi elektromos hangosbeszé­lőn kommentálja az esemé­nyeket. A szakaszpiarancsnok két műszaki és egy egészségügyi felderítőt küld a romos házak­ba. Rövid idő múltán az em­berek visszajönnek, parancs­nokuk jelentést tesz: a terü­let vegyileg nem szennyezett. Négy óvóhelyet találtak, mind a négy romos. Valószínűleg sérültek rekedtek benne, az egyik romos épület felső szint­jén is sérültet t)aláltak. A mentéshez mintegy két órára lesz szükség. Közben felgyorsulnak az ese­mények. A traktor tolólapátjá­val tisztogatják, egyengetik a terepet. Helyet csinálnak a da­ruskocsinak — hallom Cziko­ra Béla hadnagy magyarázia- tát. Közben az egyik épület tetején megmozdulnak a cse­repek. ^ehéz mentés Néhány műszaki bement a házba és egy téglalap alakú te­rületet vág ki a cserepek le­szedésével. Elindul a ctarusko- csi, emeli már a vasrácsból készült, kúpos végű, különle­ges kosarat, ami nemsokára leereszkedik a magasból a te­tőtérbe. Kisvártatva újra elő­tűnik, bekötözött, szemüveges férfi ül benne, a sebesült, ö vele ereszkedik a földre, ahol hordággyal már az egészség- ügyiek várják, hogy a közben berendezett ideiglenes gyűjtő­helyre siessenek vele. Közben a traktor a pincefal mellett nagy gödröt mélyít kotrófejével. — Erre azért van szükség, hogy belőle az óvóhely hatá­rolófalát áttörhessük és így az ott segítségre váró sérültet kimenthessük — hallom a magyarázatot. Miért húzzák oda azt a hosz- szú gumicsövet, kérdezném, ám már mondja is Czikora hadnagy, hogy ezen a csövön kanták a levegőt a bennre­kedtek az óvóhelven. amíg a faláttörés befejeződik. A műszaki alakulatok szak­szerű. gyors munkáin hamar meghozza az eredményt: o Az óvóhely áttört falán kimentették a bent rekedt embereket «vif ’ Futva viszik a hordagyat az egészségügyiek Barcza Zsolt felvételei mentők behatolnak az óvó­helyre, s kiszabadítják az ott várakozókat. Most át kell jut­ni a szomszédos helyiségbe is. Mivel az omlás betemette a járatokat, itt is a faláttörés a legegyszerűbb mód a bejutás­hoz. A következő pincébe már a födém áttörésével hatolnak be a mentők. Amíg a látványos esemé­nyek peregtek, szinte nem is Volt időnk figyelni a műszaki mentő kéziraj parancsnokára. Éppen felderítőt bízott meg a feltételezett vegyi támadás körzetéből érkező felhő figye­lésével, hogy az egység idejé­ben felölthesse a gázálarcokat, ha szükség volna rájuk. Megérdemelt elismerés Délben fejeződött be a jól sikerült módszertani bemu­tató, amely kiérdemelte a je­lenlévő szakemberek — és a laikusok — elismerését. A mentési gyakorlatokat végre­hajtó szövetkezeti dolgozók bi­zonyították felkészültségüket, képességüket arra, hogy baj­ba jutott embertársaikon bár­milyen körülmények között segítsenek. Cseri Sándor \

Next

/
Oldalképek
Tartalom