Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

Tapasztalatok és feladatok A tájékoztatás jelentősége Á prilis van, újra süt a nap, néha kellemes meleget áraszt. Jönnek a botos és bot nélküli idősek, letelepednek a pattanni készülő gesztenye­fák alá. Még le sem ereszked­tek, máris hangzik a kérdés a társhoz: mi újság? Hogyan szolgál az egészség, mi hír a család körül, a lakóterületen, a városban. Ki-ki mondja, amiről értesült, amit hallott, amiről tud. ' Mi újság? Egyik leggyak­rabban elhangzó kérdésünk. Kíváncsiak vagyunk a körü­löttünk zajló eseményekre, változásokra, a várható törté­nésekre. Információk nélkül nem létezhetünk. Mint egyé­nek sem, közösségként még kevésbé. Át akarjuk látni a folyamatokat, sőt befolyásolni azokat, ehhez nélkülözhetetle­nek a pontos, kimerítő infor­mációk. Mi újság? — kérdezzük, mint magánember, mint egy- egy közösség tagja, s mind­ahányszor sajátos oldalról megközelítve, csoportosítva, válogatva várjuk a tájékozta­tást, olyan információkra va­gyunk kíváncsiak, amelyek egyik vagy másik tevékenysé­günk elvégzéséhez a legjobban kellenek. „ Átfogóan, a legszélesebb kö­rű információra értelemsze­rűen azoknak a szerveknek, vezetőknek van szükségük, amelyek és akik valamely ki- sebb-nagyobb közösség hiva­tott és választott vezetői, fele­lősei. A városban a pártbizott­ság és apparátusa a legilleté­kesebb a folyamatok irányítá­sára és befolyásolására, ért­hető, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a politikai infor­mációs munkára. Mióta sok tekintetben új helyzetben, nehezebb feltéte­lek között élünk, a tájékozó­dásnak, tájékoztatásnak is megnőtt a szerepe, az infor­mációgyűjtésnek, -feldolgo­zásnak, értelmezésének is alkalmazkodnia kell a meg­változott helyzethez. Nagyobbak a követelmé­nyek, ezekhez igazodva ítélik meg a pártszervezetekben is az információs munkát, túl­nyomórésit jelentőségének megfelelően, noha akadnak helyek, ahol alábecsülik fon­tosságát. A pártbizottság mel­lett működő információs mun­kacsoport Öt éve egyre jobban betölti szerepét. Erősíti a párt- bizottság és a pártszervezetek közötti együttműködést, javul­tak személyi feltételei. Mint már gyakran szó esett róla, más szervekkel kapcso­latban, a munkacsoportnak is az információgyűjtés, a tájé­koztatás rendszerezése az erős oldala, a válaszadás és az in­tézkedés bizonyos mértékig háttérbe szorult eddig. Az elemzés és koordinálás az in­formációs reszortban sem volt mindig a legjobb. Akad javí­tanivaló a különböző munka­helyekről küldendő jelentések területén is. Ezeknek kevesebb általánosságot, több érdemi összegzést kell tartalmazniuk a gazdaság, a közigazgatás eredményeiről és gondjairól ugyanúgy, mint a közhangu­latot érintő bel- és külpoliti­kai eseményekre való reagá­lásról. A fentieket és az itt fel nem soroltakat figyelembe véve határozta meg a további fel­adatokat a párt-végrehajtóbi­zottság, előtérbe állítva a la­kosság társadalmi, politikai közérzetének, a különböző osz­tályok, rétegek, csoportok vé­leményének, eltérő helyzeté­nek, az abból fakadó élet- és munkakörülményeinek gyors és reális feltárását, közvetíté­sét. Arra kell törekedni, hogy az eddigieknél tartalmasabb, rendszerezettebb és konkré­tabb jelzéseket kapjanak a vá­lasztott testületek, elősegítve a döntések előkészítését és meghozatalát. N agyobb figyelmet fordíta­nak a döntések, határo­zatok fogadtatásának a meg- tudakolására, a rétegek, cso­portok eltérő helyzetéből adó­dó sajátos vélemények feltárá­sára. Kiemelten vizsgálják a munkások politikai hangula­tát, az értelmiségiek és az if­júság reagálását. A feladatok minél jobb megoldására rendszeresen to­vábbképezik az információs hálózatban tevékenykedőket, megyei tanfolyamokon és itt helyben egyaránt. Labdarúgás Az ötödik forduló Ma és holnap játsszák le a járási labdarúgó-bajnokság ötödik fordulójának mérkőzé­seit. A Valkó—Pécel találko­zót ma rendezik meg, a fel­nőttek 16.30-kor kezdenek, az ifjúságiak 14.30-kor. A többi mérkőzést vasárnap játsszák a következő párosításban: Galgahévíz—HMSE, Zsámbok —Isaszeg, Mogyoród—Do­mony. Túra—Veresegyház, Hévízgyörk—GEAC, Erdőker­tes — szabadnapos. A serdü­lők párosítása: Isaszeg—íklad, Kartal—Bag, Gödöllő—Aszód, Veresegyház—Vácszentlászló. Ezek a csapató^ délelőtt fél tízkor, az ifjúságiak 14.30-kor, a felnőttek 16.30-kor lépnek pályára. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM 1982. ÁPRILIS 10., SZOMBAT Átlssggos évkezdés Elvonás, támogatás, ellensúly Egyik korábbi számunkban | röviden áttekintettük, milyen tervekkel vágtak neki az új évnek a városban működő üze­mek, illetve milyen volt az első hónapok teljesítménye, melyek a termelés, értékesítés, valamint a fejlesztés főbb irá­nyai. Ezúttal a járás üzemeit, szövetkezeteit vesszük szem­ügyre. A járásban tudvalévőén a mezőgazdaság az uralkodó, így érthetően az év elején a ter­vezésen van a hangsúly, noha ezekben a tavaszi hetekben mindinkább a gyakorlati mun­ka kerül előtérbe, hiszen most alapozzák meg a nyáron, ősz­szel valóraváló reményeket. Szerény növekedés A járás üzemei, szövetkeze­tei is a múlt év végén, az 1982 elején ismertté vált országos, megyei, járási elképzelésekhez igazodva dolgozták ki tervei­ket. Hajuk is érvényes, hogy látványos gazdasági környe­zetváltozás nem történt, az egy-két szabályozó módosulá­sa azonban fölöttébb figyelem­be veendő, hiszen azok lénye­ge, hogy nő az elvonás, csök­ken a támogatás mértéke. Aki csak szinten akar ma­radni, vagyis a múlt évi ered­mény? szeretné elérni, annak is‘ alaposan körül kell néznie, hol mit lehet megtakarítani, milyen tartalékokat mozgósí­tani. Ahhoz pélflául, hogy az ikladi Ipari Műszergyár a ta­valyi nyereséget elérje, vagy egy-két millióval megtetézze, huszonötmillióval keli csök­kentenie a költségeket. Nem kis feladat. Általában szerény növeke­dést irányoztak elő a vállala­tok, szövetkezetek. Jellemző a nyitottabb tervezés, amely­nek lényege, hogy egy kisebb és egy nagyobb értéket szab­nak meg elérendő célként, a feltételeket azonban a felső határhoz szükséges termelés­hez teremtik meg. Ismét az IMI példájával él­ve, a múlt évihez viszonyítva termelési értékük 95, de 102 százalékos is lehet. A rugal­masabb célkitűzésnek egyebek között a sok bizonytalansági tényező a magyarázata. Ilyen a tőkés országokba irányuló kivitel, amely igen éles kon- kurrenciaharc közepette fo­lyik. Nyereség és bér Nem mondható, hogy egy csapásra tért hódítottak, de mindenesetre keresik az új vállalkozási formákat, a me­zőgazdasági és ipari üzemek­ben egyaránt. A kerepestar- csai Szilasmenti Termelőszö­vetkezetben szakemberek cso­portja vizsgálja, mit volna célszerű létrehozni, a fésűsfo­nóban a fonodái létszámhiány ellensúlyozására keresnek ilyen formában megoldást. Az új követelményekhez való al­kalmazkodást szolgálja a bér- gazdálkodás is. A péceli Rákosvölgye Ter­melőszövetkezetben úgyneve­zett tiszta bértömeg-gazdálko­dásra tértek át, amelynek a legszorosabb a kapcsolata a nyereséggel. A nyereség egy­százalékos emelkedése 0,5 szá­zaléknyi bérnövekményt ijejt magában. Másutt az átalány­díjas munkák arányát akar­ják növelni, serkentve a na­gyobb teljesítményre, illetve a takarékosabb munkára. Járásunkban hét termelő- szövetkezet és egy tangazda­ság működik. Viszonylag nem nagy területen, mégis igen eltérő sajátosságokkal. Mező- gazdasági üzemeink folyó áron 7—8 százalékkal tervezik nö­velni árbevételeiket, nyeresé­güket nem egészen másfél szá­zalékkal. Az 1,4 azonban je­lentős szóródást takar. A tan­gazdaság, igaz, alacsonyabb bázison, több mint húsz, a téeszek zöme 3—4 százalékos nyereség-emelkedést vél elér­hetőnek, kettő a múlt évihez hasonlót tart reálisnak. Búza, kukorica Egy-egy mezőgazdasági év­nek az időjárás szempontjából való megítélése mindig ellent­mondásos, há csak nem kirí­vóan jó vagy rossz. Ismerek termelőszövetkezeti elnököt, aki kijelentette: — Tőlem so­sem fogja hallani, hogy jó az idő. Egy másik a télen azt mondta, a múlt őszi idő esz­ményi volt az ő földjeiken. Nyáron és tavasszal persze... Az időjárás mindig hivatko­zási alap, a gazdaságok azon­ban nyilván még sok ténye­zőt mérlegelve tervezték óva­tosan a hozamokat. Az viszont tény, hogy az őszi kalászosok vetésterülete majdnem tíz szá­zalékkal nagyobb, mint a múlt évben volt. A kukoricáé nyolc százalékkal, a zöldségé ennél is nagyobb mértékben csök­kent. Az utóbbit a hozamok jelentős növelésével szeretnék ellensúlyozni. Mezőgazdasági üzemeinkben, a téli felkészülés után, rend­ben megkezdődött a tavaszi munka. Az ipari egységekben, ahogyan, legutóbb a pártbizott­sági ülésen is megfogalmazó­dott, átlagosan kezdődött az 1982-es év, a termelés az ed­digi hónapokban időarányos volt, folytatódott a néhány éve megkezdődött folyamat: emelkedik a termelékenység, csökken a létszám. K. P. Ä nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Szombat és vasárnap egész nap zárva. t nagykönyve Az én korosztályom tagjai gyerekkorukban még nem akarhattak űrrepülők lenni. Mozdonyra vágytunk, hogy a szikrát hányó, füstöt okádó gőzparipa vezetőjeként, a sí­nek végtelenbe vesző kigyó- zását követve ismerhessük meg a világot. Kamasz gim­nazistaként az aszódi állomá­son hányszor megcsodáltam a bagi kanyarban feltűnő, si- koltó mozdonyt, amely úgy közeledett a sárgára festett állomásépülethez, akár egy elszánt, nagy, páncélos bogár. Néztem a gépkezelőt, aki a mozdony alatt hajladozott, tö- rölgette a csapágyakat, du­gattyúkat, s aztán tisztelettel felszólalt a Vezér úrnak: Ké­szen vagyunk! A Vezér úr az indítókarhoz nyúlt és pö­fögve, zilálva, gőzpamacso­kat eregetve megindult a ha­talmas szerkezet, aztán ha­marosan egyenletes lett a se­besség, és szabad, tiszta ének­hez hasonló csattogással vidí­tó, biztos ritmussal kattogott át a váltókon. Kovács Tibor nyugdíjas mozdonyvezetővel beszélgetek a vasúttal kapcsolatos gye­rekkori élményeimről, egyko­ri titkos vágyaimról, s látom, hogy szavaimra ez a nagy da­rab férfi egyszerre elérzéke­nyedik és lesz vidáman beszé­dessé. — Soha nem felejtem el a hajnali utazásokat, amikor feltárult a keleti égbolt, elénk ragyogott a szárnyaló reggel, a kék, galambsuhogású mesz- szeség. Tornyokban és kis őr­bódékban figyelték utunkat. Nagyon szép volt — mondja Kovács Tibor —, de nagyon meg kellett szenvedni a bol­dogságért, amit a messzi út­ról megtérőnek minden szol­gálat jelentett, amikor befu­tottunk Budapest valame­lyik pályaudvarára, mint a hajó egy óriási öböl kikötőjé­be. Messzire megyek vissza, hogy mindent megértsen — világosít fel a nyugdíjas moz­donyvezető, mielőtt fellapoz­ná életének nagykönyvét. — 1921-ben születtem. 1936 és 39 között a Magyar Elekt­romos Műveknél tanoncos- kodtam. Lakatosként szaba­dultam fel 1939-ben, s ettől kezdve lehettem volna se­géd úr, aki pofont adhat a keze alá rendelt kisinasnak, s farára üthet a műhelyt taka­rító lánynak. Én azonban moz­donyvezető akartam lenni, olyan ember, aki a gépcsodá­kat okos és észrevétlen kéz­simítással vezeti, aki a mérhe­tetlen energiákat ujjmozdula­tokkal irányítja. — Sok kilincselés után, meg azért, mert már a nagyapám és az apám is a vasutat szol­gálta, felvettek fűtőházi mun­kásnak a Ferencvárosi pálya­udvarra. Takaríthattam a mozdonyokat, s lehettem pu­cér. Így nevezték akkor a ma­gamfajtákat. Volt iskolatár­saim kinevettek, a lányok gú­nyoltak, de én senkivel és semmivel nem törődtem. — Egy év keserves próba­tétel után bevittek a mű­helybe, ahol eredeti szak­mámban ■ foglalkoztattak. Éreztem, egy lépéssel köze­lebb jutottam a vágyamhoz. Mindennap azt vártam, hogy másnap talán iskolába külde­nek. Az iskolai behívó helyett SAS-behívót kézbesített a posta. Négy év pokol követke­zett. Katonaság, gyorsított ki­képzés, háború. 1946-ban öl­töttem magamra ismét a munkaruhát. 1950-ben áthe­lyeztek a Keleti pályaudvar­ra. Ma már nincs is ilyen foglalkozás: fűtőgyakornok lettem. Végre mozdonyra szánhattam. Nem zavart, hogy egy-egy úton több tonnányi szénnel kellett etetnem a mozdony telhetetlen gyom­rát. — 1951-ben Dombóvárra küldtek gőzmozdonyvezetői tanfolyamra. Még annak az évnek a végén sikerrel vizs­gáztam, s átkerültem a Fe­rencvárosi fűtőházhoz kör­vasúti fordaszolgálatosnak. Nem volt ez nagy. beosztás, de mozdonyon voltam. 1967- ben motorvezetői tanfolyamra vezényeltek Szegedre. Hat hó­nap után Dízel-mozdonyt kaptam. ■■■■ — Első utamon álltam a vezetőfülke ablakában, előre­tekintve, s valami soha nem érzett büszkeséget éreztem. Elhiheti, nincs ettől csodála­tosabb. » A nyugdíjas mozdonyveze- ■ tő ma is sok szoknyát viselő felesége megsimogatja férje kezét: — Hány kilométert is ve­zethettél ? — Vannak füzeteim — mo­solyog Kovács Tibor, ame­lyekbe minden utamat —, az elsőtől az utolsóig bejegyez­tem. — De én nem jegyeztem, szól közbe a feleség — hány nyugtalan éjszakát aggódtam érted végig. Nem jegyeztem a hófúvásokat, az árvizeket, a rádióban hallott baleseteket, nem jegyeztem, amikor a mi falunk határában húzódó sí­neken siklott a géped, s te füttyszóval köszöntöttél és nyugtattál. — Így. együtt volt szép é? merész, és csak együtt volt érdemes — ad igazat felesé­gének a nyugdíjas mozdony- vezető. Fercsik Mihály Kedd: Táncház, 18 órától. Klubnapközi. A Damjanich János Általános Iskola III— IV. osztályos tanulóinak, 13.30- órától. Szolgáltatás: Fotólabor, 10—20 óráig. Kondicionálóterem, 10—15 óráig. mmm MozTwmI Egy kis indián. Színes, szinkronizált amerikai ka­landfilm. Csak 4 órakor. Kóma. Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi film, 6 és 8 órakor. Csak 16 éven felüliek­nek. rallGYiiiL Állatorvosi ügyelet: ‘Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagytarcsán, Pé- celen. Szadán, Veresegyházon április 10-én, szombaton 8 órától, 12-én, hétfőn 8 óráig: dr. Rédling Tibor, Kerepestar- csa. Váci Mihály u. 2. Április 12-én, hétfőn 8 órától, 13-án, kedden 8 óráig: dr. Békési Bé­la, Pécel Isaszegi út 24. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen, Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón, Verse- gen, Zsámbokon április 10-én, szombaton 8 órától, 12-én, hétfőn 8 óráig: dr. Dóka Jó­zsef, Vácszentlászló, Kossuth u. 3. Április 12-én, hétfőn 8 órától, 13-án, kedden 8 óráig: dr. Dóka József, Vácszentlász­ló, Kossuth u. 3. * h Szombati jegyzet« Mostanában kevesebbet hallok a jövőről, annál többet a múltról. Ez a múlt azonban inkább jö­vőnek tűnik fel, abban az értelemben, hogy elkép­zelt. Olyanok beszélnek a múltról, akik nem éltek benne, sőt ismereteik sin­csenek róla, sem hallo­másból, szüleiktől, nagy- szüléiktől szerzett tudásuk, sem irodalmi élményeik. A jövő, bármily tudományos apparátussal vázolják is föl, jórészt elképzelés, ez a fajta múlt teljes mérték­ben az, hiszen a valóságos már soha nem térhet visz- sza, az említett tudatok­ban leledzőnek viszont semmi köze hozzá. Ifjú emberek beszélnek közelmúltunkról, az ötve­nes években született fia­talok, akiknek tehát azok­ról, a napjainkban ugyan­csak gyakran emlegetett esztendőkről sem lehetnek tapasztalataik, még kevés­bé a negyvenes, harmin­cas, húszas évtizedről. Ak­kor, régen, ahogy mondják, minden szebb volt, keve­sebb a hajsza, nyugodtabb az élet, a férfi dolgozott, az anya a gyerekeket ne­velte, a szó legszorosabb értelmében, volt hozzá ide­je, idege, következésképpen kedve. Az csak természe­tes, hogy jobb volt a leve­gő, nem szennyezték mér­get kiadó kémények, vegy­szereket szóró mezőgazda- sági berendezések. És milyen szépek voltak a rétek, sokkal zöldebbek a maiaknál, nagyobbak, tágasabbak, dús füvükben jólesett a játék, karikázás, labdázás, mert a rét ugye­bár arra való, hogy harma­tos füvében vékony bokájú pruszlikos leánykák sza­ladgáljanak benne, a szép­re éhes szemű ifjú legé­nyek gyönyörűségére. No meg az idő! Tavasszal ta­vasz, nyáron nyár, ősszel ősz, télen tél — ilyen szé­pen, akkurátusán váltogat­ták egymást egykoron az évszakok. Almélkodva hallottam a minap, egy tizenéves leány beszélgetett társával a Gö­döllőre tartó vonaton, hogy azelőtt, így mondta!, egé­szen más volt, március 15-én mezítláb szaladtak haza az ünnepségről. Ezek szerint nemcsak az ötve­nes, negyvenes és a még régebbi évtizedek voltak meseszépek, de a hatvana- 'sak és nyilván a hetvene­sek is, s mind a követke­zők, ha majd elég távol­ságban leszünk tőlük, amint újabb nemzedékek múltjá­vá válnak. Hagyjuk a legfiatalabba- kat, az alig magunk mö­gött hagyott esztendőket, vessük tekintetünket egy kicsit messzibbre, a negy­venes, harmincas, huszas évekre. Ne tudományos munkákban mélyedjünk el, amelyek az országos és a világpolitika összefüggé­seit vizsgálva tárják fel az akkori lényeges jelensé­geket, okokat, mozgatóru­gókat, következményeket és eredményeket. Figyeljünk az úgyneve­zett egyszerű emberekre, olyanokra, amilyenek mi is vagyunk, akik életet adó és napi cselekedeteikkel sorsot formáló elődeink, ök mit mondanak, mikép­pen emlékeznek? Ö, ha ma lehetnék fia­tal, bár csak születtem volna húsz évvel később, irigylem a mai fiatalokat, hiába, ebben a korban már nehezére esik az embernek az utazás, de megyünk, mert látni akarjuk mind­azt a szépet, ami orszá­gunkban látható. Semmi kedvünk bárki­nek is magyarázni a jelen szépségeit, > előnyeit. Ha nem érzi jól magát, ma­gyarázatunk meg nem vi­gasztalja. Annyit azonban megkockáztatunk: a szeb­bet ne a múltban keresse, inkább a mában és a jö­vőben, mert az formálható, akármilyen kis mértékben is, tapasztalatainkan okul­va. Kör Pál ISSN 0133—1357 ■ (Gödöllői Hírlip)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom