Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

1982. ÁPRILIS 10., SZOMBAT

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

Önmagáért és másokért

Meghatározó, de nem döntő véletlenek

Mielőtt Szávai Tiborhoz indultam, egy hivatali szobában akadt elintéznivalóm. A három íróasztal közül kettőnek a gazdája nem volt ott. A harmadiké az ajtó melletti konnektorra ragadt festékmaradék eltávolításával bajlódott. A pöttyök a tavalyi mázolásra emlékeztették a fiatal- asszonyt, aki akkoriban vendégként járt be olykor-olykor — gyermek- gondozási idejét töltötte. A tisztogatás hivatalosan most sem az ő feladata, de nem bírja elviselni maga körül a rendetlenséget.

Miért ilyen? S miért siklik el kolléganőinek tekintete a festéknyomok felett?

Tiszta otthonosság

Szávai Tibor irodájában rend van, a szekrények tetején sorakozó serlegek, kupák, a falon függő oklevelek nem porosak. Ezúttal, talán a fiatalasszony miatt, ezt is észreveszem, meg azt, amit máskor nem értékeltem, hogy az irodában otthonosan érzi magát az ember. Minden tiszta, minden a helyén, de mégsem kínos a rend, amelyben feszeng az ember, latolgatva, nem kellett volna-e kinn hagynia cipőjét.

Beszéd közben iratokat vesz elő, a szövetkezet és saját életére vonatkozó dokumentumokat, újságkivágato- kat. Egyetlen mozdulat, s megvan a keresett köteg. Az asztal innenső oldalán bizonyosra veszem, a fiókokban sincs összevisszaság. Az iroda gazdája mindig frissen borotvált, ruhája, inge, nyakkendője harmonizál, mozgása feszes, de természetes, gondolom, háziköntösben is ilyen.

Szávai Tibor, a Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet elnöke, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja. Évek óta szemben ülök vele a testületi tanácskozásokon, tanúja lehetek minden szavának, arcrezdülésének. Egyszer sem sikerült rajtakapnom. Kérdésein, véleményén érezni, hogy felkészült a tárgykörben. Áttanulmányozza a megküldött írásos anyagot, de ezzel sem elégszik meg, vizsgálja a hátteret is. Tudja, milyen az a ház, amit a tanács el akar adni, s azt is: milyenek a vevőjelölt körülményei. Tisztában van azzal, hogy valóban olyan rossz-e az az út, a járda, a középület, amelynek felújításáról döntenek, s ha kell, so- .rolja azt a hármat, négyet, ötöt, ahol még rosszabb a helyzet.

Szálakból cletszövct

Véleményét, álláspontját és bizonytalanságait — határozottan fejti ki. Nem merül bele irataiba, ha valamit nem tud vagy nem ért. — Ezt a kérdést nem ismerem elég mélyen

— így.

Szávai a testület egyik legtekintélyesebb tagja. Tisztában van ennek előnyeivel és hátrányaival. Az egyik ülésen mondta:

— A külterületekre adjatok többet. Mi, a belső negyedek képviselői majd kiharcoljuk a magunkét.

Ne tegyünk úgy, mintha nem számítana az ismeretség. Biztos vagyok benne, hogy ha Szávai Tibor jön be a tanácsra, s kér húsz járdalapot, hamarabb megkapja, mint az

a-tanácstag, akit alig-alig ismernek az osztályvezetők.

Miért takarít üres perceiben a gépírónő? A válaszhoz tüzetes családtanulmányt kéne készíteni, felfejtendő azokat a szálakat, melyek látszatra kusza, de valójában meghatározott rendben állanak össze életszövetté, kifejezve az összképet. Az alábbiakban Szávai Tibor életszövetének egy-két szálát követjük nyomon, olyan szálakét, amelyek kiemelkedő jelentőségűek az összhatás létrejöttében.

— Tanácsatag véletlenül lettem. A hatvanas évek végén történt, tanácstagi beszámolón. Megkérdeztem, miért késik a szemétszállítás. A Városgazdálkodási Vállalat akkori igazgatója azt válaszolta, az Autókertől nem kapták meg a szükséges járműveket. Utána javasoltam, próbáljanak a Gödöllői Gépgyár révén hozzájutni a félpormentes szemétszállítókhoz, annak jók a kapcsolatai mind a gyártóval, mind a kereskedelmi céggel. Az igazgató elfogadta javaslatomat, s megkért, a gépgyár képviselőjeként próbáljak közbenjárni. A kocsikat megkaptuk. A következő évben megválasztottak tanácstagnak.

Hogy ez a véletlen megtörténhessék, ahhoz Szávai Tibornak előbb Gödöllőre kellett költöznie. Előzményei három véletlenben csúcsosodnak ki. Ezek azonban olyanok, amelyek mindegyikének megtalálhatjuk az okait hősünk alkatában, felfogásában, gondolatrendszerében.

Mint vásárfia?

Az ötvenes évek végén, technikusi oklevéllel, Gyöngyösön kezdett dolgozni — marósként. Rövidesen behívták katonának, s valami ügyben félküldték a minisztériumba. Pesten találkozott leendő feleségével, s hogy a közelében lehessen, leszerelése után a fővárosban igyekezett elhelyezkedni.

Munkát a traktorgyárban vállalt.

műszaki ügyintézőként. Itt két embernek jutott egy íróasztal, amit Szávai Tibornak természetesen szóvá kellett tennie, éppen a szakszervezeti titkár füle hallatára, aki nem mulasztotta el megjegyezni, hogy az ifjú ember a gyárért még nem sokat tett, követelőzni azonban már tud. Rövidesen kinevezték az igazgató műszaki titkárának. Ezért? Talán ezért is. Az ország egyik legismertebb munkásigazgatója mellett szerezhetett tapasztalatokat és tudást.

Egy-egy fővárosi ipari vásáron tízezrek sodródnak a tömegben, Szávai Tibor mégis a traktorgyár idő' őzben Gödöllőre távozott volt főmérnökével futott össze, aki hívta a gépgyárba. — Ha adnak lakást, megyek — volt a gyors és szokás Szerint határozott válasz. Adtak. Azóta Gödöllőn él, gödöllőinek hiszi és vallja magát, itt alakult ki baráti köre, itt vették fel a pártba, itt választották tanácstagnak és a végrehajtó bizottságba, a hetvenes évek legelején egy ma jól működő szövetkezet elnökévé.

— Ahol az embernek a lakása, ott az otthona, de hogy azzá'váljék, azért sokat kell tenni. Gödöllőn kaptam lakást, ebben a városban értem felTerefere

—i

Kényei László rajza

nőtté, úgy érzem, valamit viszonozni illik. Az ismerősökért és ismeretlenekért, akik ezt a huszonhétezres közösséget alkotják. Közös otthonukért.

Az az egy lépés

Szávai Tibort kemény embernek tartják. Keménynek és határozottnak. A testületi üléseken egyértelműen voksol. S ha téved?

— Ismerem egy kicsit ezt a várost, az emberek között j árok-kelek, körzetem igényeit, Gödöllő szükségleteit mérlegelve emelem kezem igenre vagy nemre. Néha az apparátus szakembereinek indokai, máskor csak a ráérzés segít. Olykor az

sem. Annak idején jártam a lakásokat, gyűjtöttem a pénzt a művelődési házra. Nagyon sok véleményt ismerve véltem úgy, hogy a ház ne oda kerüljön, ahol végül is felépítették. Most már tudom, mégis az a legjobb hely. Az ilyen tévedések ellen senki sincs bebiztosítva. Nagy viták után határoztunk, s néhány év múlva kiderülhet. másképp jobb lett volna, de nekünk akkor kellett dönteni.

Szávai Tibor tíz éve vizsgálódik, mérlegel, dönt. Felelős testület tekintélyes tagjáként, amelybe négy véletlen útján jutott. Ha ezek a véletlenek nem következnek be? Meggyőződésem, útja akkor is olyan helyre vezette volna, ahol vizsgálódni, mérlegelni, dönteni kell, önmagáért és másokért. Végtére minden hely olyan. Csak észre kell venni, hogy festékes a konnektor, hiányzik az íróasztal, késik a szemétszállítás. A hiány észlelése és megszüntetése között csupán egy lépés a távolság. Szávai Tibor és a hozzá hasonlók mindig megteszik ezt a lécest.

KÖR PÄL

Apáti Miklós

Egy mondat a locsolókhoz

Fiúk, csak óvatosan a vigalommal, mert könnyen

úgy járhattok, mint jártam én is, saját gyerekkoromban, fölfogadtam,

hogy sok pénzt fogok keresni, a pénzeken majd ezt meg azt veszek,

•s fölkeltem Hús vét hajnalán, mit se tudva se zsidó, se keresztény-ünnep-lényegérői, a kovásztalan kenyérről, a fogadkozásokról, a böjtről, én csak pénzt akartam, korán keltem, a fejemben készen voltak a legfontosabb látogatandó személyekhez vezető utak térképrajzai, a kölnivízhez vizet tölték, a víz habos lett, mint a szappan, el kellett takarjam a habzó, hcmályló üveget locsoláskor, s míg mondtam a verset, a „zöld erdőben jártam, kis ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni” — kezdetűt, és végül, azon szorongtam, hogy vizezett kölnimről ki ne derüljön: szándékom nem a rokoni, vagy baráti látogatás, hanem a pénzszerzés maga, siettettem magam, hogy eljussak még a keresztmamámhoz és a nagymamámhoz, s míg ők gyanútlanul ölelgettek, simogatták fejem, én az órájukra lestem, s mire a „hogy megnőttél mióta nem láttalak” mondathoz értünk, már búcsúztam is, szóval, fiúk, ne így locsolkodjatok, de igaz szeretettel, ne a pénzért, de emberi szóért, a piros tojással ne futballozzatok, s a gomblyukba tűzött jácintot állítsátok vízbe, mikor hazaértek, gondoljátok meg, hogy aki adta, egyszer édesanya lesz, és gondoljatok a tavaszünnepre, a Napra, a jóízű esőkre, s arra, hogy pénzért se lehet se tiszta vizet, se áldott földet, se göndör bárány-felhőt venni.

A mcgnövckcdclt szabad idő a családban

Hét végi gondjaink és örömeink...

Mindannyian örültünk az ötnapos munkahét bevezetésének, ám alig telt el Dár hónap, s egyre többen panaszkodnak már arra, hogy valahogy mégsincs több idő a hétvégeken, s ráadásul a munkanapokon aránytalanul több az elfoglaltság. Erről, s az ötnapos munkahét családeíikai vonatkozásairól beszélgettünk Turgonyi Júliával, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének főmunkatársával.

— Mindenekelőtt két dolgot szeretnék tisztázni. Az egyik az, hogy kialakulatlan időgazdálkodás esetén bármennyi plusz óránk is van, az sohasem elég. A másik, hogy a szabad idő nem lett több. csak másként oszlik meg, hiszen a szombati négy órát ledolgozzuk. A korábbi 44 órás munkahéttel kapcsolatos vizsgálataink annak idején például egyértelműen bizonyították, hogy a rendelkezésre álló több időben csak a kialakult, szokássá vált időháztartás hosszabbodott meg. Ez vonatkozik a jelenlegi helyzetre is. Aki jól osztja be az idejét, annak az ötnapos munkahét nyereség. A plusz négy óra az élet könnyítését szolgálná, de a nők nagy része ezt is háztartási munkára fordítja.

Ha igény a háztartás hét végi rendbetétele, valamint az a szemlélet, hogy ezt csakis a nő biztosíthatja, akkor az így nincsen egészen jól.

Jellemző, hogy a férfiak, bár változatlanul kevesebbet, de már a két szabad szombatos munkahét bevezetése után is vállaltak valami pluszterhet az otthoni teendőkből. Remélhetőleg a több szabad idő még inkább kimozdítja őket passzivitásukból. s szívesebben segítenek az otthoni munkában.

@ Van-e olyan réteg, amelynél még

jól mérhetó a változás?

________________

— A kocsi- és kiskerttulajdonosok száma az utóbbi években emelkedett. ök különleges hét végi életformát alakítottak ki maguknak; a víkendezést. Ez egészséges és jó dolog. Ám a Víkend a nagy evések és ivások ideje is. A háziasszony a hétvégi házban szintén a háztartással törődik. Véleményem szerint ezek a telkek nem a fölüdülés, hanem o szorgos munka' és az evészet kertjei. E programok nagy hátránya még, hogy hiányzik belőlük a serdülő korosztály. A családi élet szempontjából hasznos lenne, ha a fiatalok is részt vennének a munkában, a közös elfoglaltságban. A hétvégekre is rátelepszik a család hétköznapi kontaktusa, s egyértelművé válik, hol nincs

helye a gyermekeknek a közös munkában, bajban, örömben.

• Mi a véleménye az ötnapos mun"kahét során Jelentkező gondokról?

— Sok vállalatnál késve, kapkodva kezdtek az új munkarend megszervezéséhez. Helyenként más-más megoldásokat találtak; de sem az egyes emberek, sem az intézmények nem készültek föl megfelelően a változásokra. A problémák nemcsak a szolgáltatásban részt vevőknek, vagy például a közlekedési szakembereknek, hanem a vásárlóknak, s az utasoknak is kényelmetlenek. Anakronisztikus — többek között — a hétköznap későn nyitó, vagy korán záró patyolat, fodrászüzlet.

Az új munkarend adta problémák megoldásánál az a legfontosabb kérdés, hogyan segíthet a társadalom úgy a családon belül érdekegyeztetésben, hogy a gyerekek is teljes értékű partnerek legyenek. Sok veszekedést. időzavart, munkahelyi feszültséget meg lehetne oldani, ha a házaspárok őszintén megbeszélnék, mit tettek eddig, merre haladhatnak tovább. Külön kell szólni árról, hogy a hét első öt napját és a munkaszüneti napokat is könnyebben koordinálják ott, ahol ez mindig azonos, mint azokon a helyeken, ahol a szabadnap nem esik állandóan a hét végére.

Ha az anya szombatja rendszeresen nem szabad, hasznos lenne, ha nem ez a bizonyos hétköznap volna a magányos robot napja. Ilyenkor legyen inkább teljes nyugalom, ki- kapcsolódás és a család igyekezzék dolgozni, tehermentesíteni az anyát. Ez a megállapítás egyébként fordítva is igaz, mert nyugalomra, kikapcsolódásra. egyedüllétre a legharmo- nikusabb családi közösségben is igény van.

Ehhez azonban a legteljesebb belső egyetértés szükséges. Szerencsés lenne kialakítani egy periodikusan ismétlődő, de hetenként változó programot. Véleményem szerint, ha az ember rendszeresen naponta végéz az apró munkákkal, akkor elég

havonta egy takarításra szánt szombat is. A tennivalók beosztása pedig ugyan függ a gyerekek életkorától, de valamit mindegyikre rá lehet bízni. s ha van idősebb családtag, 6 is kaphat feladatot.

• Mire vezethetfi vissza, hogy nagyon kevés család tud ilyen ideális- nak tűnőén élni?

— Ezért nem az egyént hibáztatom. Ügy gondolom, a tömegkommunikációs eszközök és a különböző ismeretterjesztő fórumok nem segítenek eleget. Az emberek spontánul használják föl a szabad idejüket, • mindig úgy érzik, hogy rájuk kényszerítenek valamit. Például a vásárlást is lehet úgy belső szükségletként megélni, hogy élvezze az ember — bár elismerem, hogy ez nagyon nehéz, hiszen hiánycikkek után szaladgálunk. Jó, ha ezt is közösen oldjuk meg, mert, ha például a gyerek nem vásárol, nem készítjük föl az életre. Gyakori, hogy azt sem tudják felnőtt korukra, hogyan kell egy gázszámlát kifizetni. Számos kötelezettséget a rohanónak nevezett világban sokk-ként élünk át, belső lázongással. gyötrelemnek érezzük a beteglátogatást, nemegyszer az öregekről való gondoskodást.

Ha valaki a hétköznapokat sem tudja megfelelően beosztani, annak a hét végéje is feszült. Hogy ne váljon azzá. társadalmi segítségre van szükség; hozzáértő, embereket szerető aktívákra. A tervezést, az értelmes összhang kialakítását tanítani kell. Sok autó van nálunk, ám a gépkocsik többsége mégsem vesz részt a háziasszonyok tehermentesítésében. A beszerzési programok is sokszor inkább a reklámhatásokra, mint a háztartási munka megkönnyítésére születnek. Gyakori, hogy a kisebb pénzűek vásárolnak ésszerűtlenebből. Nálunk még nem alakultak ki a jó vásárlási szokások, s ezek megszervezését most nagymértékben gátolja az is, hogy sok üzlet szombatonként zárva tart. Ezért rákényszerülünk arra, hogy a munkahelyen és otthon is szervezzük tevékenységünket, s ezzel előkészítsünk a magunk számára egy olyan jobb beosztást, aminek segítségével rövidebb idő alatt tudunk jobban dolgozni.

KÖRMENDI ZSUZSA