Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

1982. MÁRCIUS 13., SZOMBAT 3 uicret xftmap Fsgyfca dermedt üzenetek Gének Csipkerózsika-álomban Ésszerűbb energia-felhasználás A gazdasági fejlődés kulcskérdésévé vált Sokszor igen értékes, ősrégi fajtaváltozatokat sikerül beszerezni a piacokon A burgonya szaporítószöveteit ültetik át a táptalajra Gócsa Mihály felvételei | A mitológia szerint Noé ^ bárkája megmentette a $ Föld állatait .és növényeit J az özönvíztől. Az utóbbi két évtizedben a génerózis ^ jelent halálos veszedelmet | élővilágunkra, annak év- | milliók alatt kialakult vál- ij tozatosságára. Pusztulnak a ^ falok, a fajták. ^ Építsünk hát újra bár- ^ kát? Nos, van más, jobb S megoldás is. Ringassuk $ hosszú, száz évig tartó ^ álomba a magvakat, s ^ azok megőrzik génjeikben sl a múltat a jövő számára. Génbank. Így nevezik a mindennapi szóhasználatban, azt az intézetet, amely a Pest megyei Tápiószele község ha­tárában működik. Az idevaló­siak közül sdkan létezéséről sem tudnak, pedig híre távoli országokba is eljutott már. Dr. Unk János igazgatót, ép­pen a Tápi ószelén folyó mun­ka ismeretlensége miatt, min­denekelőtt arra kértük, vázol­ja fő feladataikat Pusztít 3 civilizáció? — Országos Mezőgazdasági és Fajtakutatási Intézet Agro- botanikai Központja. Ezt a nem éppen könnyen megtanulható cím a hivatalos titulusunk. Teendőink közé tartozik, a Kárpát-medence, szarosabban véve a mai Magyarország te­rületéről begyűjteni minden olyan növényfajtát, tájfajtát vagy hasznos gyomot, ami je­lenlegi vagy későbbi növény­nemesítés számára alapanya­gul szolgálhat. Mindjárt utal­nék is egy sürgős progra­munkra. A nagymarosi vízi erő­mű felépítésével jelentős terü­letek esnek ki a mezőgazda­sági művelés alól. Olyan me­zők, földiek, amelyeknek fló­rája — sok növény csak itt fordul elő — mindörökre el­veszik.- Pontosabban: elveszne, ha nem tennénk semmit. Per­sze, a génerözió bekövetkezé­sét nem kell ilyen drasztikus beavatkozásnak megelőznie. A civilizáció, a magas hozamú növények egyeduralma jelenti az igazi veszélyt. — Arra, gondol, hogy az agrártermelés fokozódó igé­nyei károsak környezetünk egyensúlya szempontjából? — Igen, ez történt Észak- Amerikában , is, ahol a magas biológiai értékű kukoricahib­ridek leromlása után nem ta­láltak megfelelő gén tartalékot. Az évek során ugyanis kivesz­tek a tájfajták, a primitívebb változatok. Ekkor azonban még segített a vén Európa a hagyományos fajtákkal. Lé­nyegében ez a helyzet alakult fci nálunk Is a hatvanas évek végén, a mezőgazdaság gyors ütemű fejlődésével. Ezért is jött létre a magyarországi génbank. — Hol tartanak 1982-ben a gyűjtéssel? — Ezidáig 31 ezer magtételt — a fajok száma természete­sen kisebb — őrzünk, a leg­többet mintegy 10 ezret a ga­bonafélékből. — Azt hiszem, munkájuk hasonlít egy kissé a muzeo­lógusokéhoz, azok régi tár­gyak, önök ősi növényfajták után kutatnak. Gyűjtés a tanyákon — Valóban. Ahhoz, hogy sikerrel dolgozzunk, be kell járnunk az utaktól félreeső helyen meghúzódó tanyákat, piacokon válogatunk a felkí­nált portékákból. De legalább ilyen súllyal bírnak nemzet­közi kapcsolataink, a magcse­rék. Tavaly 82 ország 750 tu­dományos intézetével működ­tünk együtt. Hazai szakembe­reink is egyre több mintát kérnek tőlünk. — Ez utóbbit természetes dolognak tarthatnánk vagy mégsem? — Egy időben, amikor Tá- piószelén is foglalkoztak ne­mesítéssel, megorroltak az in­tézetre a kutatók: mondván csak azt a szaporítóanyagot kapják meg innen, ami meg­maradt. Azóta megváltozott a helyzet, visszanyertük a bizal­mukat. — A gyűjtés a munka első fázisa. Mi következik ezután. — A szárítás, hűtés, tárolás. Majd később a magvak egy töredékét kis parcellákon el­vetve vizsgáljuk e növények tulajdonságait’ Az adatokat rendszerezzük, sőt 1981 óta számítógépiekbe is betápláljuk. A mélyhűtött tételeket persze időnként ellenőrizzük, nincs-e káros elváltozás, eltérés az eredeti tulajdonságokhoz ké­pest. — Akadnak nehezen tárol­ható növények, mint a burgo­nya is. Van-e megoldás ezek konzerválására ? Lombikburgonya — Az eljárás, amivel meg­őrizzük az ilyen növényeket egyfajta lombikbébi szisztéma. Az osztódó sejteket, más szó­val a merisztémát kémcsőben levő táptalajra ültetjük. Fél év elteltével átoltjuk a szapo­rítóanyagot, elkerülve a le­romlást okozó vírusos fertő­zést. — Végezetül szeretnénk va­lamit hallani ,az elmúlt esz­tendő eredményeiről. — Magcsere és saját gyűj­tés révén 3500 tétellel gyara­podtunk. A Kiskunsági Nem­zeti Parkkal közösen 92 mag­tételt ültettünk el a védett övezetben levő tanyák környé­kén, olyan környezetbe, amely megfelel a tájfajta igényeinek. A tépi ószelei génbank mun­kája természetesen sokkal szélesebb, sokoldalúbb a be­mutatottnál, de a részletesebb tájékoztatás inkább a szak­emberek érdeklődésére szá­míthat. Számunkra elsősorban az a fontos, nem kell tarta­nunk a vegetáció egyhangúvá válásától. A tápiószelei gén­bank képzeletbeli bárkáján ott vannak a múlt élő organizmu­sai, a jövő növényi változa­tosságának hordozói. Valkó Béla Húsz nagy közigazgatási egy­sége — a főváros és tizenki­lenc megyéje — van az or­szágnak, s bár természetesek a különbségek a lakosság szá­mában, a termelőágazatok nagyságában és jellegében, so­kat elmond Pest megye hely­zetéről, szerepéről egyetlen adat: 1980-ban az országos energiafelhasználás tíz száza­léka jutott ide. A népgazdaság hatodik ötéves terve kiemel­kedő fontosságot adott az ener­giafelhasználás korszerűsíté­sének és ésszerűsítésének af, élet minden területén. Tetemes tartalékok Érthető és indokolt tehát az a megkülönböztetett figyelem, amelyet a pártszervek és párt- szervezetek a bonyolult köl­csönhatásban álló feladatokra fordítottak és fordítanak, ami a megyében sok más mellett abban is lemérhető, hogy az üzemi, a városi, a járási párt- bizottságok több ízben elemez­ték területük energiagazdálko­dásának helyzetét és teendőit. A megyei párt-végrehajtóbi­zottság legutóbbi ülésén a ter­melőágazatok energiafelhasz­nálásának helyzetét tekintet­te át, a főbb feladatok irányát is meghatározva. Figyelmet érdemlő eredmé­nyeket mutat fel az energia­felhasználás csökkentésében az építőanyag-ipar, az energeti­kai ágazat, a mezőgazdaság némely területe, ám ezzel együtt is igaz: a termelőhelyek többsége még csupán a kezde­ti lépéseket tette meg. Az üze­mek hatodik ötéves tervéhez kapcsolódó energiagazdálko­dási programok a megkezdett munka folytatásával biztatnak, ám o haladás mértéke lassú, mind a kívánatostól, mind a lehetségestől elmarad. A legnagyobb energiafel­használó az ipar, érthető te­hát^ ha a megtakarítások le­hetősége is itt a legjelentő­sebb. Az energiahordozók hasz­nosításában eltérő jellemzőket láthatunk az iparban, vala­mint a mezőgazdaságban — az ipar például a fűtőolajnak, a földgáznak, a szénnek rendkí­vül nagy fogyasztója, míg a mezőgazdaságban a gáz- és tü­zelőolaj részesedése kerül él­re —, azaz az ésszerűsítés mó­dozatainak is ezekhez a sajá­tosságokhoz kell igazodnia. A sajátosságok értő mérlegelésé­re jó példát ad a Dunai Kő­olajipari Vállalat, illetve a Dunamenti Hőerőmű Vállalat, mivel mindkét nagyüzemben hatásos intézkedések szolgál­ják évek óta az ún. önfogyasz­tás mérséklését. Ellentmondásos képet mutat Szeretem a fát. Nem a *-* levelét, a virágát, a termését, hanem a törzsé­nek a színét, erezetét, sza­gát. Mert úgy vagyok a fá­val, ha zölden látom, sokat nem ismernék föl közülük, de ha elfűrészelem, azon­nal tudom, hogy melyik mi­lyen. A legjobban a kőrist kedvelem, mert olyan szép rajza van, de az ecetfa is közel áll hozzám. A fát apám szerettette meg velem. Ő kőműves volt és ács, s mint afféle helyi ezermester, télen a fát esz­tergálta. Akkor dőlt el, hogy milyen mesterséget választok. Autókarosszéria- bognár lettem. Aztán, ami­kor az autók már csak fém­ből készültek, szekereket kezdtem csinálni. Peregen. mép akad olyan szín, ahol az én szekerem áll. A legnagyobb munkám egy hajó volt. Százhuszonöt embert vitt Dömsödről Pest­erzsébetre. Naponta járt, menetrend szerint. Nem volt annak neve. csak úgy hív­ták: kofahajó. Aztán tek- nöket. szánkókat, ladikokat, hordócsapokat, meg persze ablakokat és ajtókat ezer­nyit csináltam. Most? A többségnek lépcső kell. per­sze kétszintes házakba. Igaz, ma már kevesebbet dolgozom. Sajnos, úgy van az, hogy évről évre egyre rövidebbeket lép az ember. Most hetvenkettő vagyok, de tíz évvel ezelőtt még ki­dolgoztam volna három se­gédet is! Azért most sincs olyan nap. hogy ne menjek át a műhelybe. Ha valami A fák sakasem hazudnak famunkát nem tudnak itt, Kiskunlacházán megcsinál­ni, rögtön küldik hozzám! Főleg hordócsapokat, szer­számnyeleket kérnek, de kifaragok, esztergálok min­den olyat, melyet az üzlet­ben nem lehet megkapni. Szép és nehéz mesterség ez. A fát nem lehet becsap­ni, igaz, azokban sem csa­latkozik az ember. Csak rajtam múlik, mit hozók ki belőlük. Az egyhangúságot sohasem szerettem, mindig mást jó faragni a fából. Eb­ben a házban, ahol a fele­ségemmel élünk, a fiam már megnősült, mindent én for­máltam meg. Asztalokat, szekrényeket, padokat, de ha az asszonyomnak sub­lót kellett, hát azt. Csak egy sérelmem van. hogy túl sok SZTfí-t kell fi­zetni, azt valahogy nem tartom igazságosnak. Ezért is gondolok néha arra, hogy visszaadom az ipart, bár so­kan azt mondják, én úgy szeretem ezt a munkát, hogy soha nem tenném meg. Régen sokat hadakoztam a hatóságokkal, az volt a bű­nöm, hogy apám a külföldet hallgatja. Most már túl jó lett az élet. hogy is gondolhattam volna én valamikor arra, hogy csak öt napot kelljen dolgozni! Sokszor 'még a vasárnapom sem volt sza­bad. igaz. én tisztességesen ki is tanultam ezt a mes­terséget. Nekem most kel­lene fiatalnak lennem, ez­zel a tudással aranybánya lenne a műhelyem! ngem itt Lacházán min­denki ismer. Itt élt az apám is, a nagyapám is meg annak az apja is. Talán valamelyik ősünk jött vala­honnan a rácoktól, csak azért gondolom, mert olyan rácos van bennünk. Szóval a falu­ban mindenkit ismerek én is, legfeljebb a frissen ide­települteket nem. de ha va­lami különös esztergálni- vagy faragnivaló van, még ők is hozzám jönnek el... Mizik József szavait leje­gyezte: Koffáit Éva az ipar energiafelhasználása az ötödik ötéves tervben. A terv­időszak első felében gyorsan bővült az igénybe vett ener­gia mennyisége, a második sza­kaszban viszont erőteljesen mérséklődött. Ez tetemes tar­talékok meglétéről tanúskodott és tanúskodik, amint a tarta­lékok felhasználásának egyik részterepe az is, hogy a fűtő- és tüzelőolaj helyett sikerült növekvő arányban földgázt igénybe venni, ez utóbbi lehe­tőség kamatoztatását azonban lassítja a gerinchálózat leága­zásainak kiépítetlensége. Érdekes következtetésekre ad alapot az a tapasztalat, hogy ahol rendkívül nagy a termelési költségeken belül az energia ellenértéke, ott hama­rabb hozzányúlnak az éssze­rűsítéshez, mint azokon a te­rületeken, ahol az energiakölt­ség nem tűnik jelentősnek. A megyében az energetikai üze­meken kívüli vállalatoknál 1975 és 1980 között az energia- költségek a két és félszeresük­re növekedtek, azaz arányuk az összes ráfordításon belül egyre tekintélyesebb. Mint a legnagyobb energiafelhasználó­nál, az építőanyag-iparnál ki­mutatható, a fajlagos energia- fogyasztás 1975 óta tizennégy százalékkal csökkent, ez azon­ban olyan kivétel, amely kö­vethető, de még nem minde­nütt követett példa. Erre mu­tat, hogy egyebek között a gép­ipari vállalatok felénél 1980- ig emelkedett az energiafel- hásználás és a kedvező válto­zások csak 1981-ben indultak meg; a megközelítően egyező termékmennyiséghez az 1980- ban igénybe vett energia- mennyiségnél hét-nyolc szá­zalékkal kevesebb is elegendő volt, a fűtőolaj esetében pedig harmincszázalékos a csökke­nés. Kamatozó változás Sok tekintetben az iparéval rokon vonásokat mutat fel a mezőgazdaság energiafelhasz­nálása. A termelés bővülésé­vel párhuzamos emelkedést — az 1979-ben megtett intézkedé­sek hatására — megállás, majd mérséklődés Követte. Ez utób­binak pénzben kifejezhető eredménye, hogy a mezőgaz­dasági üzemekben a javuló energiagazdálkodás 100 millió forint megtakarítását tette le­hetővé. Ennek az összegnek a hetven százaléka a mennyisé­gi, harminc százaléka pedig az energiahordozók összetételbe­li -változásaira alapozódik. Az már a világkereskedelmi vál­tozások tükrözője, hogy mind­ezek ellenére is a mezőgazda- sági üzemekben 1979 óta az energiaköltségek 500 millió fo­rinttal lettek nagyobbak! A termelőszövetkezetek és jállami gazdaságok többsége kidolgozta és bevezette — a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium ajánlásait alapul véve — a helyi adottsá­gokhoz igazodó üzemanyag- normákat, aminek következ­ményeként 1981-ben nyolc százalékkal csökkent a trak­torok üzemanyag-felhasználá­sa, ám a tartalékok itt ezzel nem jutottak el a végső hatá­rig. A talajművelés, betakarí­tás, szállítás mellett a mező- gazdaság másik nagy energia- igényű területe a szárítás. Itt is figyelmet érdemelnek a vál­tozások, így a többi között a nedves kuköricatárolási mód­szer — benne az Agrovarsány technológiájának — terjedé­se. Az ésszerűség jegyében a tüzelőolajat földgázzal váltot­ták fel'tavaly az Óbuda, a Rá­kosmezeje és a Ferihegy ter­melőszövetkezetben, jó néhány helyen — az abonyi József At­tila Termelőszövetkezetben, a túrái, a dányi közös gazdaság­ban, az agrártudományi egye­tem tangazdaságában — sze­rephez jutottak az energiata­karékos talajművelési tech­nológiák. Az eredmények számbavéte­le egyben a lehetőségek össze­gezése is, azaz az összefüggé­seknek ebben a rendszerében jelölte ki a megyei párt-vég­rehajtóbizottság a további fő teendők irányát. Az energia ésszerű hasznosítása országo­san a gazdasági fejlődés kulcs­kérdése, ez határozza meg az elért eredményekre támaszko­dó megyei teendőket is. Ezeknek a teendőknek a so­rában a párttestület elsőnek jelölte meg a közös beruhá­zásban megvalósítható* ener­giaszolgáltató rendszerek to­vábbi kiépítése lehetőségeinek föltárását. Az ilyen területi együttműködésnek Nagykőrö­sön, Cegléden, Gödöllőn, Ér­den már vannak biztató bizo­nyítékai, azaz a jó folytatás ér­dekében erősíteni szükséges a helyi és a megyei koordiná­ciót, amiben a pártszervezetek vállaljanak kezdeményező sze­repet. Kiemelkedő helyen Kitér az útmutatás o terme­lés fajlagos energiaigényének további csökkentésére, mint rendkívül fontos forrásra a tartalékoknál, az energiataka­rékos technológiák elterjedé­sének gyorsítására, az energia­racionalizálási hitelek kínálta lehetőségekre. Szükséges az ipari hulladékhő, meleg víz, a természetes hőforrások eddi­ginél következetesebb és gyor­sabb beépítése az energiaellá­tásba, amint indokolt ez, a műszaki feltételek gyorsabb megteremtésével, a növény- termesztés melléktermékei, az erdő- és fagazdálkodás hulla­dékai esetében is. A felvilágo­sító munkában változatlanul kiemelkedő helyet keíl kapnia az ésszerűbb energiafelhasz­nálás elkerülhetetlenségének mind a termelő tevékenység­ben, mind az élet más terüle­tén. Mészáros Ottó Munkalehetőség helyben A budapesti Április 4. Ruházati Szövetkezet ácsai üzemében 500—600 férfi pólóinget varrnak naponta a helyben lakó, s itt is dolgozó lányok és asszonyok. Erdős) Agnes felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom