Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-07 / 56. szám
1982. MÁRCIUS 7., VASÁRNAP *“*” 'ájps W K/fmav 3 Évről évre képesek megújulni Megpályázták a kiváló vállalat címet Már szinte hagyománynak számít a Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, hogy a szocialista brigádvezetők tanácskozását összekötik a nemzetközi nőnap megünneplésével. A hatezer dolgozó többsége ugyanis asszony és leány. Tegnap, a budakalászi művelődési házban ez alkalommal is ünnepélyes külsőségek között rendezték meg a szocialista brigádvezetők tanácskozását, melyen részt vett dr. Martos Istvánná, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Bu- gár Nándor, a szentendrei járási pártbizottság titkára és dr. Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara társelnöke. A tanácskozást rövid ünnepi műsor és nőnapi köszöntő vezette be. Külföld »tán Hilton is A könnyű, ceruza formájú, hajlítható műanyagból készült golyóstoll, a SZIGNETTA — a pomázi írószer Szövetkezet legújabb terméke — már kiállta a próbát. Tavaly novemberben szerelték föl a nyolcmillió forint értékű svájci gyártósort és decemberben már egymillió tollat szállítottak Ausztriába. Azóta már Kuvaitban is írnak Szignettá- val. Beck Tamás, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója számolt be a munka- verseny-vállalások sikeréről, mely a tervezettnél 22 millió forinttal nagyobb nyereséghez segítette a vállalatot. Jelentős megtakarítás A Budaflax tavalyi gazdálkodásában elért kedvező eredmények jelentős része annak a szorgalmas, áldozatkész munkának köszönhető, melyet a vállalat szocialista brigádjai — a termelési feladatok végrehajtása mellett — mun- kaverseny-vállalásaik teljesítésével értek el. Az elmúlt esztendőben a szocialista munkaverseny keretében, a vállalati szintű megtakarítások együttesen 40 millió forintot tettek ki; ezek fő forrását az anyaggal való takarékoskodás jelentette. A mozgalomban kitűntek jó munkájának vállalati, erkölcsi és anyagi elismerésén túlmenően, méltán érdemelte ki két-két közösség a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja és a szakma kiváló brigádja kitüntető címet. Tavaly 124 új termék előállítására került sor. és egyidejűleg megszüntették 122 olyan cikk gyártását, amely nem bizonyult elég gazdaságosnak. A termelékenység 6,3 százalékkal nőtt átlagosan. Az újítók száma csaknem 20 százalékkal emelkedett, megközelítőleg a vállalat minden tizedik dolgozója újított. Sajnálatos azonban, hogy kevés volt közöttük a nő. Az újítások utókalkulált gazdasági eredménye meghaladta a 10 millió forintot. Fontos feladat volt a felkészülés az önálló külkereskedelmi jog gyakorlására. Jó alapot teremtettek Az 1982. évi feladatokra rátérve, Beck Tamás vezérigazgató hangsúlyozta, hogy a szocialista brigádok jó munkája szilárd alapot teremtett az idei célok valóra váltásához. Legfontosabb ezek közül a termelés fejlesztése, a termék- szerkezet további korszerűsítése. Készszóvettermelésüket a tavalyi 26,5 millió négyzet- méterről 27,2 millió négyzet- méterre növelik, főként a felsőruházati szövetek, a sza- badidő-termékcsalád, a Ví- kend és a Trapper márkájú cikkek választékának bővítésével. Továbbfejlesztik a sá tor és egyéb kemping cikke k gyártását is. Terveik szerint a szocialista exportot kétszeresére, a nem rubelelszámolású kivitelt — a vállalat saját külkereskedelmi irodájának közvetítésével —, 32 százalékkal emelik. Beruházási céljaik közül a fonodák, a kikészítő üzemek technológiai fejlesztése, valamint az energiafelhasználás korszerűsítése áll az első helyen. Továbbra is nagy gondot fordítanak a munkakörülmények javítására és az üzemegészségügyre. Növelik a lakásépítéshez és a gyermekintézmények fejlesztéséhez történő hozzájárulás mértékét. A szocialista munkaverseny 1982. évi irányelveit a vállalat gazdasági célkitűzéseivel összhangban dolgozták ki. Részletesen meghatározták az egyes termelőegységek — így a rostkikészítő üzemek, a fonodák, a szövödék, a kikészítőüzemek, a pozdorjabútorlap-gyár és a kempingcikkgyár, — feladatait. Beck Tamás vezériagazga+ó megköszönte a szocialista brigádok eredményes munkáját, és további segítségüket, javaslataikat kérte a feladatok maradéktalan végrehajtásához. Dr. Martos Istvánné, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára hozzászólásában köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, és hangsúlyozta: sokra • értékelik azt, hogy a Budaflax évről évre képes megújulni. és egyre bet nyújtani. Számíthatnak rájuk Ünnepélyes keretek között kerül sor a kiváló újító kitüntetések átnyújtására, majd a szocialista brigádvezetők' megszavazták a kiváló vállalat cím megpályázását, és jóváhagyásuk alapján tizenegy közösség elnyerte a vállalat kiváló brigádja, egy pedig a kiváló ifjúsági brigád címet. A tanácskozáson tizennyolc hozzászólás hangzott el. A brigádvezetők egyebek között hangoztatták, hogy nagy tartalékok vannak még az anyag- és energiafelhasználás további ésszerűsítésében, a gazdálkodási és a munkafegyelem megszilárdításában. Többen beszéltek a vállalati munkaszervezés előnyeiről és hiányosságairól, valamint az egyes gyárak közötti együttműködés javításának szükségességéről. Végezetül hangsa lyozták, hogy vállalásaikkal idén is támogatói és kezdeményezői lesznek a közös célok megvalósításának. Gál Judit Az idén hatmillió a hazai boltokba kerül. A négy-öt forint közötti áron kínált toll négy színben készül, élettartama hosszabb a szokásosnál. Ha kifogyott belőle a festék, el kell dobni. TAVASICSALiGáTÓ Kezdődik a iagylaltszezon. Sor a kattogó píaz;ár"í?nél. Kora reggel az M3-ason. HÉT HIRE FALAK ES FALAK $ Az országgyűlés kereskedelmi bizottsága a kül- kerzske&elmi tevékenység aktuális kérdéseit tekintette át. % A Magyar Nők Országos Tanácsának ülésén közművelődési feladatokról tárgyaltak. % Kétnapos országos termelésfejlesztési tanácskozást rendezett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Pécsett. @ Nemzetközi kisállattenyésztési kiállítás volt Orosházán. @ A hét híre az is, hogy a Szilikátipari Tudományos Egyesületben az építőipar fejlesztésének a 2000. évig szóló fő irányait elemezték. Hullámvasút kocsijaként fut már egy ideje az építőanyagipar szekere; hol le, hol fel, hol sürgetve, hol csitítva. A megye ad otthont e terület legnagyobb cégei egyikének, a Cement- és Mészmúveknek, a megyében lelhető a néhány, valóban korszerű — mert magas fokon automatizált — téglagyár közül az egyik, a Finomkerámiaipari Művek Örbottyánban, s itt soványít- ják a hegyeket a _ kőbányák, amint sóderban sém számítunk a kistermelők közé. Ráadásul a sokat építő megyék közé tartozunk — mivel például az országban itt kerül tető alá a legtöbb magánerős családi ház —, azaz az igények, szükségletek piaca is tágas, van hová — gyakran: lenne hová! — szállítani az árut, ha volna belőle elég. Néhány zsák cementhez, pár ezer téglához, halomnyi homokhoz igazodó köznapi — családi — mércéinkkel nehezen tudjuk, megítélni, mennyi is az a 200—220 ezer tonna cement, 65—66 ezer tonna mész, 10—12 millió darab cserép, 200—210 millió darab — hagyományos méretűre számított — tégla, amely a legutóbbi években esztendőnként elkelt a megye tüzelőanyagtelepein. Holott mindezek csupán lényeges, de nem egyetlen alkotóelemei azoknak az építőanyagoknak, amelyeket fölhasznál a lakosság, s altkor még hol vannak a közületik, a jelentős beruházások...?! Irdatlan mennyiségű építőanyag — így a többi között egymillió tonna cement, 230 millió tégla, másfél millió tonna terméskő, 1,1 millió köbméter kavics, 110 ezer tonna építési homok — áramlik ki a megye üzemeiből, bányáiból. Ami már értékelteti: az építőanyag-ipar a nagy tömegű, nagy súlyú áruk előállítója, amihez — törvényszerű — sok energiát használ fel, drága eszközök tekintélyes táborát veszi igénybe. Amint azt szakszerűen fogalmazzák: ez az iparterület eszköz- és energia- igényes. Nem egyszerű döntés tehát arról határozni, milyen irányban, mekkora léotekkel, merre haladjon a fejlődés, mert itt minden beruházáshoz forintok tízmilliói kellenek,' ugyanakkor ezeknek a nagy pénzeknek a megtérülése sok más döntés, fejlesztés függvénye. Elég itt utalni arra, milyen tekervényes utakra kényszerült — éppen akkor, amikor új gyárai sorra készültek el — a cementipar, mert míg korábban az egész ország a cementhiány miatt méltatlankodott, addig a későbbiekben egyik hónapról a másikra már-már tárolhatat- lanul felduzzadtak a készletek, annyira visszaesett a kereslet. Nem a cement- és mészipar különlegessége ez, hiszen semmivel sem volt kevésbé tekervényes a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyára termelésének alakulása, amint a téglaiparban úgyszintén fölfedezhetjük az éles kanyarokat, termelésben, fejlesztések halogatásában, gyárak fölszámolásában és újak létesítésében egyaránt. jelkép ezer évek óta a házát építő, a falat rakó ember, ám ezeket a falakat olykor másféle falak is kerítik, keresztezik, némelykor már- már labirintust hoznak létre, amiből nehéz kitalálni a világosságot kínáló napfényre. Amint más iparterületek sorsa, úgy az építőanyag-iparé sem mentes makacs ellentmondásoktól, feszültségektől, következetlenségektől, megtakarítható, de meg nem takarított vakvágányon futásoktól. Éppen ezért a fejlesztések jelene és holnapja nem egyszerűen egy terület majdani arculatának formálása, hanem döntés arról is, más területek kinézete milyen lesz, his2«n bárhol, bármit építenek majd, ahhoz anyag kell. Ez ad különleges jelentőséget, fontosságot az építőanyag-iparnak; nélkülözhetetlensége nem a belátás függvénye, hanem objektiv jellemző, amit sem megkerülni, sem kisebbíteni nem érdemes. Nem érdemes, mert amikor erre próbálkozások történtek — így a megye téglagyárainak erős leromlását említve példaként —, akkor nagy összegekkel, nagy sietségekkel kellett a fölhalmozódott hátrányokat kisebbíteni, eltüntetni. A' kemény leckéből tanulni, okulni illik.' Mészáros Ottó A GONDOLKODÓ EMBER FELELŐSSÉGÉVEL K iút a már lassan felengedő, de még fagyos rögök tetejéről hordja a port a szél, az ajtó mögött kellemes a meleg. Vadidegenként toppantam be a gombai Fáy András Termelőszövetkezet agronómiájára, s most a kíváncsiságomat méricskélő tekintetek között fontolgatom: valóban olyan bizarr volt a kérdés, hogy ekkora csend kövesse?... Szerettem volna megtudni, mit tartanak vezetőjükről, a termelőszövetkezet elnökéről a szakemberek, akikkel együtt munkálkodnak a gazdaság boldogulásán. Előzőleg jó ideje beszélgettünk Szászik Károllyal, a szövetkezet elnökével. Azt is mondta: az öt esztendő, amely alatt nemcsak, hogy talpraálltak, de szilárd alapot is teremtettek, elsősorban annak köszönhető, hogy stabil szakvezetői gárda segíti a- munkát; már méretes feladatokat lehet szabni rájuk, s lehet is, jó is együtt dolgozni velük. S ez a igárda most hallgat. Lassan szivárognak a szavak. — Szabad kezet ad. . Érezzük, hogy jó a légkör, önállóan dönthetünk. — Mint vezető? ... Szigorú és következetes. — Jó embernek, jó vezetőnek ismertem meg. Egymásra nézünk, hallgatunk. Egyikük tréfás indulattal ‘megtöri a csendet: — Ha a háta mögött elkezdenénk dicsérgetni, nem örülne neki, az biztos. Mi az ilyesmit szemtől-szembe szoktuk elintézni. A kritikát ugyanígy! M osolygunk kudarcomon az ejnöki irodában. A portré alapszínét megadták a munkatársak: kevés szöveg is takarhatja a lényeget, s az őszinteség itt nem idegen. Nem is lehet az: a jelenlegi szigorú szabályok közepette a termelőszövetkezet nem engedheti meg magának a veszteséges tevékenységet. Márpedig ehhez nem csupán biztos alapokra, de mindig megújuló stratégiára is szükség van, amelyet közösen és kritikusan kell, hogy kialakítson a vezetőség. — Voltak gondjaink — mondja Szászik Károly —, melyeket megszüntetéssel, átszervezéssel kiszűrtünk, de kevésnek tartom az árbevételi nyereséget, amely a gazdálkodás egyértelmű mutatója. Idei stratégiánk fontos eleme az eddig tartósan hiányzó, pontos, naprakész belső információ, s annak hasznosítása a napi munkában. Mit 'jelent ez a napi munka az , elnök számára? Mi mindennek kell beleférnie munkaidejébe, s azon túl is? Nem várom, hogy Szászik Károly eleven határidőnaplóként sorolja a tennivalókat. Nem az az ember, aki adatokká változtatja óráinak. tartalmát. Friss, fiatal, energikus, van humora. Bár néha szigorú ráncok szaladnak a homlokára. A munkáját hittel végző embert meg a hivatást ő sem választhatja szét, ugyan szavai egyszer sem szigorodnak számokká. — Jó ideje nincs gondom vele, hogyan is teljék egy-egy napom. Péteriben élek, tizenhat kilométert autózom reggelenként Gombára, az éppen elég ahhoz, hogy rendszerezzem magamban a napi feladatokat. A délelőtt általában a vezető munkatársakkal való megbeszéléssel, a hivatalos eligazítással telik el. Jó, hogy számíthatok rájuk, önállóan dolgozik mindenki, miután a lényeget megbeszéltük. Értekezletek akadnak bőven, bár egy-két funkciótól, megváltam. Nem mondom, hogy nem szívesen dolgoztam a területi szövetség egyik bizottságának vezetőjeként vagy községi -tanácstagként, de — sok volt. Büntetlenül az ember nem aprózódhat el. A fontosabb funkciók megmaradtak: Szászik Károly tagja az MSZMP monori Járási Végrehajtó Bizottságának, elnöke az ÉSZKV (régi nevén a gyömrői TÖVÁL) igazgatótanácsának, tagja a járási pártbizottság gazdaságpolitikai bizottságának. Politikai főiskolán diákoskodik — s mindemellett családapa, ahogy tréfásan fogalmazza, három és fél gyerekkel. A három kislány mellé májusban várják a negyedik apróság érkezését. Nem lehet félember a munkahelyén, sem a közéletben,' sem a családban. — Nem szeretem azokat az embereket, akik folyton rohannak. Jó időbeosztással élve arra is marad idő, energia, hogy az ember meg-meg- álljon beszélgetni, tájékozód-' ni, pihenni. A hét vége például mindig a gyerekeké. A feleségem is természetesnek találja életmódunkat, azt, hogy hét közben kevesebbet vagyok otthon. A szerencsé- s.k közé tartozom: olyan hátországból indulok naponta, ahová szívesen térek vissza. — Gyermekkoromban azt mondtam, erdész leszek vagy kertész. Agronómus lettem, majd annak egy elfajzott változata, 26 évesen elnök a Péteri Rákóczi Tsz-fcen. Szüleim parasztemberek voltak. Amit örököltem — a föld, a természet szeretetét —, az ma sem idegen tőlem. Néha-néha elfog valamiféle nyugtalanság, olyankor elég egy szép növény, egy jól gondozott szántóföld látványa, hogy megnyugodjak. Czászik Károlyt elnöki mandátuma lejártával most újraválasztották. Űjabb esztendőket áldoz a bizonyításra — a gondolkodó ember felelősségével. Koblencz Zsuzsa
