Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

1982. MÁRCIUS 6.. SZOMBAT ZZn Ifi, w K/unan A birka? — Türelmes, de csak ahhoz, aki ért hozzá Nem akármilyen tsz a miénk A szövetkezet büszkesége, a 3500-as birkaállomány Törtei felé rohan a sárga Ikarus. Húsz perc késés­sel indult a ceglédi vasút­állomásról. Ám az utasok könnyen felejtik a várako­zás hosszú perceit: kényel­mesen elhelyezkednek a panoráma ablakak tövében, a fűtött járműben. Idős, szerény öltözékű emberek dőlnek a rugalmas támlá­jú székeknek. Cserzett bő­rű arcok, a munkában meg- kérgesedett kezek. Evőd­nek, ha jóféle itókáról esik sző közöttük, elcsendesed­nek, ha a leselkedő beteg­ségekre vált a beszélgetés fonala. Mozdulataikban ( nyugalom érződik. Aztán egy zökkenő, a hangszóró rezzent fel elmélkedésem­ig bői: § — Törtei. Dózsa Tsz! ;! Az ötezres nagyközség ^ kellős közepén kászálódunk & le a buszról. Két évtizeddel ezelőtt A főúton több szintes, pa­rádés családi házak. A szövet­kezet irodájával szemben az új postaépület falait rakják, személyautók sora a porták előtt. Ennjri látszik első pil­lantásra a buszmegálló és a tsz bejárata közötti útról. Ízlelgetem a szót. Törtei. A legenda szerint II. Endre ki­rályunk törte volna el ked­venc tükrét e helyütt; törté­nészeink szerint viszont egy Túr Tel nevű vitéz illetékes a keresztapaságban. A história a felszabadulás utáni esztendők beszélgeté­sünk témája, az ősz hajú, a szavakat szépen, ízesen ejtő elnökkel. Fazekas Sándor más vidékről való. Gyárj7 munkás­ként kezdte, s csak a felsza­badulás után változtatott pá­lyát, . lett agrármérnök. A vé­letlen hozta, hogy éppen már­cius 2-án kopogtattam be iro­dája ajtaján: pontosan húsz éve, hogy Törteire került. Egy szövetkezet a csőd szé­lén, fizetésképtelenség; száz­húsz gyatra birka, haragos te­kintetek, kemény szavak a közgyűlésen. Ezek is a két év­tized előtti napok emlékei kö-' ré tartoznak. — Ha a bőrkabátosoknak sem lenne ennivalójuk, ők is elégedetlenkednének, mint mi... Ilyen volt a nyitánya a Cegléd környéki tsz 1962-es megújulásának. Fazekas Sándor nem volt szívbajos. Elküldött embere­ket a szövetkezetből. Juhászt is. Olyan valakit, aki nagy jövésében-menésében Ceglé­den egy falka nyájat hajtotta szegedi gyors alá. A közeli kocsma a megmondhatója, hogy nem a hatékonyság járt ez eszében. Közbén emberek érkeznek az irodába. Az elnök a beszél­getést megszakítva intézkedik. Utasításokat ad. Ahány belépő, valamennyi meggyőz arról, mi minden kell ahhoz, hogy valaki az első helyen az em­berek bizalmában maradjon. A szövetkezet krónikásának is jut munka: az idei zárszám­adási beszámolót kapia ol­vasmányul. Tehenészetük a tizenegyedik a megyében, egy kiló serié ’' :'.:' ’.'ll kilogramm takarmányból állítottak elő, egy juh több mint 7 kilo­gramm gyapjút adott. Az egy anyabirkán megtérülő ha­szon az országos átlagot te­kintve is a legjobbak közé tartozik: több mint 2 ezer 800 forint. Rekordtermés almá­ból, eredményes export, 35,5 millió forint nyereség, 8,5 szá­zalékkal több mint egy évvel korábban. Mindez Törteién, ahol a szövetkezetesítés kezdeti idő­szakában 8,5 mázsa búzát ter­mett hektáronként a föld... A juhászokra alapoztak — Az első siker? — A juhászat volt. Erre ala­poztunk. Tudtuk, láttuk, sze­reti az állatot errefelé a nép — magyarázza az elnök, s hozzáteszi: — De kérdezzék inkább erről Sebők Mihályt! ö, az első perctől az ágazat gazdája. — Ceglédre indultam, szak- középiskolába járok — igyek­szik menekülni a faggatás elől a juhtelep vezetője. Majd megenyhül. — Egye fene, ha sietünk, megmutatom a birto­kot — tréfálkozik Sebők Mi­hály. A gyorsított idegenve­zetés persze csak éppen hogy betekintést enged nyújtani a munkába. Mindenütt a gon­dosság, az állatszeretet meg­nyilvánulásai. Nemhiába a törzsállomány, a tenyésztés alapanyaga a törteli tsz 3 ezer 500-as állománya. A főjuhász váltig állítja, a birka a leg­igényesebb a világon, s ha nem is szóval, de hamar „megmondja", ki ért hozzá igazán. — Mire a legbüszkébb? — kérdezem Sebők Mihályt. — Amire lehetnék, a leg­szebb kos kitenyésztése már a múlté. A legutóbbi mezőgaz­dasági kiállítás díjai a szek­rénybe kerültek, a nemes tu­lajdonságokkal bíró apaálla­tok pedig az ország távoli részeibe... i A szorgalommal nincs hiba A törteli Dózsa Tsz csend­ben gyarapodik, gazdagodik, veszi át az agrártermelés ba­bérkoszorúit. Ügy látszik azonban, az ittenieknek nem kenyerük a dicsekvés. Még, ha olyan fegyvertényről is van szó, mint hogy tavaly a ház­tájiból kétszerannyi hízott sertés került ki, mint egy évvel korábban. A gyári pon­tossággal működő hústermelő üzemben önkéntelenül is adó­dik a kérdés? — Lehetséges ez? Olyan időben, amikor a kisebb jö­vedelmek miatt némiképp megcsappant a vállalkozó­kedv is? — Ha pénzzel, takarmány­nyal, jószággal segíti a kis­keresetűeket a tsz, a szorga­lommal sincs hiba. Az én ud­varomban is megnézheti a 25 süldőt. Így érdemes állatot tartani — érvel Kamucsai Já­nos sertésgondozó. S hogy ha másnak nem, neki bizto­san hihetünk. A közös gaz­daság legkiválóbb szakembe­rei közé tartozik: évente 5 ezer malac világrajövetelében segédkezik nagy lelkiismere­tességgel. — Mindig tanul az ember. Tavaly 48 esztendős korom­ban szereztem szakmunkás­bizonyítványt, mert jó dolog, érteni azt, amit a tapasztala­tok alapján csinálunk. A féltve óvott telep — a kézmosás, fehér köpeny mim denkinek kötelező! — szakem­berei az évek során egy csa­láddá forrtak össze. — Veszekszünk-e? Nos, nem a jó modorunkért alkalmaz­nak bennünket, de a napi vi­tákon túl, jól húz a csapat — állítja a nagyüzem sertés- farmjának vezetője. Szavait az elmúlt esztendő tényei tá­masztják alá: 1981-ben 10 ezer hízott sertés került ki a telep- rőL Összekovácsolódott közösség Indulunk tovább, mert sok még a látnivaló, s a mondan­dó. Arról, hogyan hatál óztak A föjuhász. Sebők Mihály A szerző felvételei — az olcsó takarmányt eleve számításba véve — a bikahíz- lalás mellett, hogyan segítik a szakcsoportok tagjait, akik 1982-beú még több paprikát, paradicsomot szeretnének ter­melni. S az elbeszélni való része, hogyan teremtettek munkafeltételeket a helybeli asszonyoknak, hogy ne kell­jen naponta Ceglédre járni, s többet lehessen együtt a család. 5 Cegléd felé rohan a szö- § vetkezet gépkocsija. Faze­kas Sándor elnökkel be­szélgetünk ismét. — Nem akármilyen tsz a miénk. Gondolja csak meg, ma érkezett repülő­géppel Ausztráliából több tucat tenyészállat Ferihegy­re. Hat szép kiváló apa­állatot kapunk a külde­ményből ... A vonat ablakából útban a főváros felé még soká­ig próbálom meglelni a fagyrozsdás vetések, ho­mályos szemű tócsákkal pettyezett szántások hori­zontján a helyet: Tur-Tel birtokának újkori tulajdo­nosait csendes, okos kö- ^ zösségbe kovácsoló Törtei S községet. Valkó Béla A tagság formalitásmentes fórumai Évente szakszervezeti nap Véleményt cserélhetnek, tájékozódhatnak A SZOT elnöksége tegnapi ülésén a szakszervezetek ifjú­ságpolitikai munkáját vizs­gálva megállapította: a szak- szervezetek a bérből és fize­tésből élő fiatalok teljes kö­rét, s mindenekelőtt a mun­kásfiatalokat és szakmunkás- tanulókat segítik a pályakez­désben, a szakmai képzésben és továbbképzésben, élet- és munkakörülményeik javításá­ban, családalapítási gondjaik megoldásában. Hazánkban évente 130—150 ezer fiatal kerül ki az isko­lákból. Az .általános iskolát, a szakmunkásképzőt és a szak- középiskolát végzők sokkal gyorsabb elhelyezkedésre szá­míthatnak, mint a gimnáziu­mot végzettek, A bérfejlesztésből, a nyere­ségből, jutalmakból általában munkájuk arányában része­sülnek a fiatalok, az anyagi elismerés azonban — bérezé­si rendszerünk adottságai miatt — náluk ugyanúgy nem eléggé differenciált, mint az idősebb munkások esetében. Különösen az értelmiségi és alkalmazotti fiatalok bére nem követi kellőképpen a tel­jesítményüket. A továbbiakban az energia- gazdálkodás korszerűsítésével kapcsolatos szakszervezeti fel­adatok végrehajtásának mene­tét vizsgálta meg az elnökség. Ezután a X. szakszervezeti világkongresszusról szóló je­lentést hallgatta meg, majd határozatot hozott a szakszer­vezeti napok rendszeresítésé­ről. Az elnökség javasolja, hogy a szakszervezeti alap­szervezetek legalább évente szervezzenek szakszervezeti napot, amikor minden forma­litás nélkül találkozik a tag­ság a szakszervezeti vezetők­kel, véleményt cserélnek, tá­jékoztatást kapnak az ered­ményekről, a gondokról, a teendőkről. Nyomon követhető eredmények Hasznos együttműködés Ülést tartott az SZMT-elnökség Az olyan együttműködés­nek, mely szinte az élet min­den területét felöleli — hasz­nát aligha kell bizonygatni. Különösen szűkebb pátriánk­ban nem, ahol a Szakszerve­zetek megyei Tanácsa és a Pest megyei Tanács együtt­működésének kézzelfogható bizonyítékaival, eredményei­vel 1976 óta — az első meg­állapodás dátuma — szinte lépten-nyomon találkozhatunk. Településfejlesztésben, egész­ségügyi integrációban, a ke­reskedelem társadalmi ellen­őrzésében, gyermekintézmé­nyek gyarapításában, ( közmű­velődésben, a közéleti aktivi­tás vagy a munkavédelem ja­vításában. Az élet minden te­rületét átfogja ez az. együtt­működés, a jó, a gyümölcsöző munkakapcsolat. Az SZMT tegnapi, elnöksé­gi ülésének napirendjén az É\ tervezet szerepelt, mely a so­ron következő, további évekre szóló megállapodá^ , készíti,, elő. Az elnökség megvitattál, azt a szóbeli előterjesztést left mely az ötnapos munkahét ta­pasztalatait elemezte. Egyedül vagy magányosan Férje két évvel ezelőtt halt meg. Fia A több mint húsz éve Kanadában él. Mostohafia, férje első házasságából való gyereke Franciaországban. Fia nem jár haza, mostohafia időnkint hazalátogat, s fölméri apja őt illető vagyonát. Utol­jára ősszel volt itthon, s mielőtt vissza­utazott volna, így szólt mostohaanyjá­hoz: ,.Nem kellene végrendeletet készí­tened?” „Miért, hiszen nincs semmim.” „Hát azért a bútorok, a képek, amelye­ket az apám hagyott itt. Nem sürgetlek, de hát tudod, hogy van ez. Elvégre el­múltál hetvenéves. Egyébként ha meg­váltod a részemet, az is jó.” És moso­lyogva visszautazott új hazájába, ahol nagyon sokat keres. Az özvegy, aki soha életében nem volt beteg, két hét múlva rosszul lett, az orvos azonnal megállapította: infark­tus. Mentők vitték az egyik kórház in­tenzív osztályára. A segítség gyors volt, testét gépekre, csövekre, huzalokra kap­csolták, s néhány hét múlva az orvosok úgy döntöttek: átvihető a rendes bel- osztályra. Hamarosan így szólt hozzá a főorvos: „Kiülhet az ágy szélére. Aztán mehet rövid sétára a folyosón.” Az idős hölgy nem ült ki az ágy szélére, nem ment sétálni a folyosóra, ellenben visz- szafeküdt. Ném akar fölkelni, s azzal az ürüggyel, hogy nem bír lenyelni egyet­len falatot, egy korty folyadékot se, na­pok óta semmit nem eszik és nem iszik. Fekszik és alszik — senki se tudja, mi­ről álmodik. Alighanem arról, hogy: nincs értelme a gyógyulásnak, hiszen ha hazamegy, otthon senki se várja, volt munkahelyén nem is tudják, hogy kórházban van, most döbbent rá, mi­lyen magányos — így pedig minek élni? \ statisztika pontosan kimutatja: ** hogyan oszlik meg a népesség csa­ládi állapot szerint. Vagyis, hogy a 15 évnél idősebbek közül mennyi a haja­don és a nőtlen, mennyi az özvegy és az elvált. A nőtlenek és hajadonok száma — minden korosztályt számítva — csak­nem kétmillió, s ezek egy része él csa­ládban, más részük egyedül vagy kollé­giumban, munkásszálláson. Több mint egymillió-százezer az özvegyek és több mint félmillió az elváltak száma. Külö­nösen az özvegyek között több a nő, mint a férfi. Végső soron a pár nélkül levők három és fél millióan vannak — ez az összlakosság egyharmada. De arról nem tudósíthat a statisztika, hogy hányán csukják be lakásukat sok­szoros zárral, mert félnek egyedül. S nem egyszerűen betörőtől vagy gyilkos­tól félnek, hanem attól az ismeretlen­től, aki különösen éjszaka szereti meg­látogatni az öregeket. özvegy és elvált, egyedül maradt asz- szonyok meg férfiak, idősek, de fiata­labbak is ülnek a magányosságtól rideg szobában vagy egy presszó idegen zson­gásában vagy a mennyezetet bámulva fekszenek az ágyban, s nincs senki, aki szólna hozzájuk, aki megfogná a kezü­ket, aki átölelné őket, aki eloszlatná körülöttük az egyedüllét és a félelem sötét és riasztó árnyait. Elméletben — persze — úgy vagyunk a magányossággal, mint az indiai mon­dás szerint a nővel: sem vele, sem nél­küle nem lehet élni. Valóban; aki kö­rül állandóan zsinatolnak a gyerekek vagy a kollégiumi meg munkástársak, aki nem talál egy zugot, ahová vissza­vonulhatna elmélkedni, dolgozni — az néha eltöpreng a társas életen. Aki vi­szont egyedül él, szeretne társra lelni, azt kívánja, hogy pezsegjen körülötte a világ, hogy barátok, ismerősök, társak, gyerekek vegyék körül, s érezze, hogy nemcsak neki van szüksége másokra, hanem — s ez a fontosabb! — mások­nak is szükségük van ő rá. A kétféle állapot közül kétségtelenül a magányo­sok kínja a nehezebb és megoldhatatla- nabb. tja végigböngésszük a napilapok társkereső hirdetéseit, elönt ben­nünket a részvét. Mennyi kétségbeesett kiáltás a semmibe: ki az, akihez köthe­tem az életemet? A kiváló pszichiáter, Kun Miklós kezdeményezésére létrejött telefon-segélyszolgálat mesélhetne ar­ról: hányán akarnak megszabadulni a magánytól, némelyek örökre és végle­gesen. Szilágyi János telefonos rádió­műsora, a Halló, itt vagyok! tárcsázói­nak egyike-másika a magányosságtól már személyiségében is megtépázottan, sebeit mutogatva lép a világ elé. A vé- get-nem-érő szövegelés, a gyors beszéd is arról árulkodik: az illetőnek soha nincs módja, hogy kiöntse a szívét, s egyszerre akar, gyorsan, kapkodva min­dent elmondani, ha már egyszer szóhoz jutott. A rádió egy másik műsora, a Segíthetünk? karácsonykor négy tele­fonvonalat állított üzembe, hogy az egyedül ünneplők elbeszélgethessenek valakivel, ismeretlenül. A beszélgető, persze, akkor lett volna igazi partner, ha ott ült volna a karácsonyfa mellett, mellettük. Olyan jelenség a magány, amely legjobban jellemzi patriarchális családmodellünk fölbomlását, nagy lel­ki válságaival. A magányosság, az egyedüliség min­den korban nagy csapás volt annak, akit sújtott Másfél százada Vörösmarty a szegény, agg és gyámoltalan nőről ezt írta: „ül magán a csendes lakban.” Ebben még volt valami méla megértés, hiszen az idő tájt nemcsak öreg és gyá­moltalan nők maradtak távol a világ zajától — maga a társadalom is sokkal inkább szét volt szabdalva, kis csopor­tok vagy magányos emberek össze nem tartozó elemekként éltek egymás mel­lett. És egyébként is: egy költő'— mint Vörösmarty — nevezhette a magányos­ságot áldott-nak, mert úgy találta, hogy Kisasszondon rátalált a poétának való helyre, ahol magányosságban andalogni jó. Petőfi is írhatta, ifjan Dunavecsén járva, hogy ezentúl ott kíván élni szent magányban, csendben, boldogan, mert ott — jegyezte meg tréfásan — nem ta­lálnak rá a hitelezők. De ez, s még sok irodalmi példa csak azt bizonyítja, hogy a magányt áldottnak és szentnek ne­vezni olyan költői túlzás, amely csak a túlméretezett poétái személyiség néző­pontját vitte bele e fogalomba egy adott korban. Ma, amikor a társadalom szorosab­ban összetartozó, egymásrautalt rész­egységek együttese, amikor a szocialis­ta humanizmusnak, egymásrafigyelés- nek kellene érvényesülnie, még kirí­vóbb, ha valaki családi körülmények miatt nem egyszerűen csak magányos lesz, hanem elmagányosodik, vagyis el­szakad a társadalomtól. C nyilván nemcsak a társadalom változása, hanem a két szó — ma­gányosság, egyedülség — közti árnya­lati, ám mégis lényegbevágó különbség is közrejátszik abban, hogy összekever­jük azt, ha valaki csak egyedül akar lenni, és azt. ha valaki magányosan él Szólni a magányosokért kell, azokért, akik öregek is, betegek is, vagy akik fiatalabbak ugyan, de nem tudnak és nem akarnak magukban élni. Szólni a társkeresőkért, a társra vágyókért, a közösségből kihagyottakért kell, az el­felejtett, a magukra hagyott nyugdíja­sokért. Szólni az emberért kell, aki tár­sas lény, s akit nem lehet megfosztani a társadalmi kapcsolatoktól, mert ez a magatartás ugyanaz, mintha valakit egy közösség kivet magából, s bűn elköve­tése nélkül halálra ítél Az infarktusba nem feltétlenül kell belehalni, de a tár­sadalom közömbösségébe, a felesleges­ség érzésének a tudatosodásába — úgy látszik — igen. Nemes György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom