Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-28 / 74. szám

1982. MÁRCIUS 28., VASÁRNAP Mesterhangszerek árverése Mikor igazi a Stradivari? Vácott így pótolják Lépések az iskolaotthon felé ^ Nicolaus Stradivari az § itáliai Cremonában élt a ^ XVII. században. Mesteré- tői, Antalitól, olyan tökéle- § tesen elsajátította a vonós- § hangszerek készítését, hogy ^ alkotásaival még nagy ta- \ nítóját is felülmúlta. Ne- ^ véhez fűződik a hegedű i mai formájának végleges § kialakítása. Remek kiálli- i tású és hangú mestermű- ^ veit a vonóshangszer ké­szítés felülmúlhatatlan al- \ kotásainak tekintik. Fiai- ^ val együtt ezernél több ^ hegedűt készített, amelyek k ma ritkaságszámba men- í nek és rendkívül értéke. § sek. Habos jávorfából Idős házaspár állított be a Bizományi Áruház Vállalat fővárosi hangszer szaküzleté­be. Idegenül toporogtak a színes lampionok, tükrös mo­zaikok, éjszakai bárok hangu­latát idéző forgatagban, míg körülöttük farmernadrágos fiúk és lányok nézegették az elektronikus hangszereket. Egyik kedves, fiatal eladónő a nagy tumultusban is felfi­gyelt az idős párra, és meg­kérdezte, hogy mit óhajta­nak? — Kérem szépen, mi azért utaztunk fel Pestre, mert van egy igazi Stradivarink és most eladnánk. Azt hallottuk, aukciót rendeznek. Nyomban hívták Vida La­jos üzletvezetőt, hogy tekint­se meg az áruba bocsátott he­gedűt. A kézimunkába csomagolt hangszer már az első pillan­tásra és kipróbálásra is érté­kesnek tűnt. A fedőlapja vö­rös fenyőből, az oldal- és a hátlap habos jávorfából, a fo­gólap ébenfából készült, és benne a jel: Stradivari. A bizományba átvett hang­szert igazságügyi szakértőhöz vitték vizsgálatra, aki meg­állapította, hogy Stradivari mintára készült, de nem a cremonai mester alkotása. En­nek ellenére nagyon értékes régi hegedű, amely mind hang­ját, mind eredetét tekintve megfelel a mesterhangszerek követelményeinek, értékét 20 ezer forintra becsülték. Persze, hogy milyen áron kel majd el májusban, a mes­terhangszerek első országos árverésén, azt nem lehet elő­re tudni. Mint ahogy azt sem, hogy mennyi érték kerül még addig elő? Művészek és gyűjtők — Miért rendeznek auk­ciót? — kérdezem Vida La­jost az esemény előkészítőjét és szervezőjét. — Sokan keresnek nálunk régi, értékes mesterhangsze­reket, s a kínálat eddig na­gyon szerény volt. Az aukció híre viszont érdeklődést kel­tett, már eddig több figye­lemre érdemes darab került elő. Vásárlóként elsősorban a művészekre, meg a gyűjtőkre számíthatunk. És csak a ha­zai közönségre, mert az or­szágból tilos kivinni ezeket az értékes darabokat Eddig hegedűből érkezett a legtöbb. Hoztak mutatós, gyöngyházberakásos darabo­kat, és szerényebb küllemű, kopottasakat, melyek értékét csak az igazi szakember is­meri fel. A becsüsök mind tanulták a hangszerkészítő szakmát, de többnyire igazságügyi szakér­tő írásban adott véleményét is kérik. A leírás hosszú, ilyen esetekben minden apró részlet fontos'. A legértékesebb vonóshang­szer egy Amati mintára ké­szült mesterhegedű, amelyet Prágában készítettek a XIX. században. Kikiáltási ára 35 ezer forint. Előkerült egy múlt századi Leebe gyártmá­nyú osztrák mesterhegedű is, szintén nagyon értékes. Kuriózumnak számít az az öt, tökéletesen egyforma, rendkívül finom kivitelű és csodálatos hangú hegedű, me­lyeket egy ezermester aszta­los készített puszta kedvtelés­ből, a múlt században. A fia, ma már ő is nyugdíjas, őriz­te mostanáig családi ereklye­■IR A D IÓ F I GYE L Ő PANNÓNIA SZINKRON. Műfordításban régen, s az utóbbi évtizedekben már szinkronban — azaz a külföldi filmek megmagyarításában — is nagyhatalom vagyunk. Ügy tartják, Arany János Shakes- peare-átültetései legalábbis egyenrangúak az eredetivel. Ilyen előzmények után, ha a modern kor azt követeli, ugyan miért maradnánk el a husza­dik század művészetének titu­lált filmek, természetesen a külhoni stúdiókból kikerült al­kotások magyar megszólaltatá­sában? Tény, hogy a magyar szink­ron nagyszerű. A mozikban, a televízióban lepergetett külföl­di filmek túlnyomó többsége, mintha csak magyar szerep­lőkkel készült volna. Nekünk Roger Moore már mindörökre egy kicsit Láng József, a Mup- pet show, először természete­sen angolul beszélő békája Tahi Tóth László hangján szó­lal meg. S nemcsak Colombo hadnagy, de az eredetileg sem­milyen nyelvet sem ismerő Bubó doktor vagy Frakk, az érző szívű kutya is Szabó Gyu­la. Ahol ez a magyarító csoda történik, a Pannónia Filmstú­dió szinkron műterme. Ide ka­lauzolt el pénteken este a szerkesztő Zoltán Péter és a ri­porter Dallos Szilvia. Kelle­mes, érdekes órát töltöttünk segítségükkel rendezők, dra­maturgok és technikai szak­emberek között. Megismerked­tünk a szinkronkészítés né­hány mesterfogásával. Sokan megörvendeztettek-megnevet- tettek egy-egy adomával, mu­latságos történettel is. Igazán izgalmassá mégis azáltal lett ez a hatvan perc, hogy kide­rült: nemcsak szeretik, kedv­vel végzik e sokszor hajnaltól hajnalig tartó munkát, de iga­zi szenvedélyükké is lett a filmmagyarítás. S mindent egybevetve, mégiscsak ez lehet az oka, hogy filmszinkronban nagyhatalom vagyunk. A SZAMOK VARAZSA. El- gondolkodtak-e már azon, hogy vajon miért nem szabad páros számú virággal köszönteni, s a sárkánynak miért van éppen hét feje? A mesében a három fiúnak éppen három út közül kell meglelnie az igazit S ha valaki esetleg azt hinné, hogy e számszimbólum csak a rég- . múlté, sietek közölni, hogy az autóversenyeken valami oknál fogva nincs 13-as rajtszám, s amerikaiak milliói halálosan komolyan gondolják, hogy az első holdra szállás azért ma­radt sikertelen, mert egy 13-as számú űrhajót pont 13-án lőt­tek fel. Embertársaink többsége szinte betegesen irtózik a szá­mok világától. A misztikus idegenkedés egy nehezen elsa­játítható jelrendszernek szól. Mentségünkre szolgáljon, hogy tudatunkban évezredekkel ez­előtt gyökeret vertek ezek a babonák, csoda-e, hogy nem olyan könnyű megszabadulni béklyóiktól. E sok furcsaság eredetét ku­tatta Egyed László és Rózsa T. Endre műsora. Arra kerestek választ, honnan erednek, s felvilágosodott korunkban miért élnek tovább e hiedel­mek? A szociológus, a tudo­mánytörténész, s a többi köz­reműködő a félig komoly, fé­lig játékos számvetés során aligha tudta feloldani minden hallgatójában e megmagyaráz­hatatlannak tűnő félelmeket, de ismét bizonyította: ahogy a tudomány sorra megfejti az érthetetlennek tűnő jelensége­ket, úgy kopik azok varázsere­je. S ha egyszer a megismerés csúcsaihoz is elérünk, akkor már a sárkány is lehet hatfe­jű, kettő a magyar igazság, s a gonoszok is kevesebben lesz­nek, mint heten. Cs. A. I ^ Se szeri se száma manapság a pedagógiai próbál- \ hozásoknak, újdonságoknak, melyek egy célt szolgálnak: ^ a nevelés, az oktatás eredményességének növelését. Az ^ ötnapos munkahéttel több lett a szülők hétköznapi ^ elfogaltsága, a napközik így korántsem szorítkoznak a § gyermekmegőrzésre. Azután az is közszájon forgó té- ^ ma: csökkenteni kellene az iskolai tanulókat terhelő i hatását. ként. „Évtizedek óta nem ját­szott rajtuk senki. Talán most értő kezekbe kerülnek, olyan emberekhez, akik becsülni tudják. Édesapám sok szép darabot készített, de ezek'va­lahogy mások. Legkedvesebb munkája volt ez az öt egyfor­ma hegedű.’’ Akadnak derűs történetek is. Például, a minden mozdu­latra különös, csörgő hangot adó nagydob rejtélyének meg­fejtése is, ami nem bizonyult túlságosan bonyolultnak, ösz- szeszáradt hurka- és kolbász­maradvány került elő a bel­sejéből. Lakótelepi szomszédok Egy férfi olykor megjele­nik és érdeklődéssel szemléli az összegyűjtött értékeket. Nem játszik ugyan semmifé­le hangszeren, legalábbis egyelőre, de vásárolni akar. Jó befektetésnek érzi. Meg ... egyéb tervei is vannak. Lakó­telepi szomszédai folyton a lemezjátszót bömböltetik. Mi­kor tiltakozott ellene, kul- túrember mivoltát vonták kétségbe. Hát, majd ő meg­mutatja ... Egy hölgy is a törzsvendé­gek közé tartozik, a férjét kí­vánja meglepni Lajos napra, valami széppel. Lajos ugyan nem muzikális, fő az, hogy a hangszer mutatós legyen és falra akasztható. A többség azonban zeneér­tő és komoly érdeklődő. A legnagyobb figyelmet ed­dig egy Bergonzi mestercselló keltette fel. Sümegről hozták. A híres barokk épületek va­lamelyikéből kerülhetett elő, két évszázada száll apáról fiúra. Értékét 600 ezer forint­ra becsülik, de a tulajdonos, úgy döntött, egyelőre mégsem bocsátja áruba. Kiállítási tárgyként, mint muzeális kincs, talán szerepel majd az aukción. Nagy az érdeklődés. Egy óra leforgása alatt, amíg fi­gyeltem, sokan fordultak meg az eladópultnál. Egy asszony Kanadába költözik a lányá­hoz, behozta hát az édesapja százévesnél régebbi fuvoláját. Sternberg Ármin császári és királyi udvari szállító készí­tette, több mint ötven éve nem játszott rajta senki. Va­jon ki fogja majd életre kel­teni? Sok márkás mesterhang­szer került elő már eddig is a ládák, szekrények mélyéből. Féltve őrzött, rég elnémúlt darabok. Azt mondják, a hangszer nem olyan holmi, mint például a ruha meg a kabát. Fontos, hogy kihez ke­rül, mert csak értő kezében kel életre. Gál Judit Mi következik az iméntiek- ből? Ismerkedjünk meg a té­nyekkel, ezúttal a váci Árpád úti általános iskolában, ahol ősz óta már ötnapos a taní­tási hét, s megoldást keres­nek a pedagógia feszítő gond­jaira. — Tavaly másképp volt — mondja Nagy Mihály, a má­sodik B osztályból. — Nap­közibe jártam. Délelőtt csak tanítás volt, ebéd után ját­szottunk egy órát, azután a leckét készítettük el, uzson­náztunk, négykor pedig haza­mentünk. Most délelőtt a kul- túrfoglalkozáson mesél a ta­nító néni, rajzolunk, éneke­lünk. Reggel úgy kezdődik a nap, hogy egyedül tanulunk, olvasunk. Hétfőn délutánon­ként rajzórát tartanak, csü­törtökön technikát. Az is jó, hogy most egy délutános taní­tó néni jön egész évben, ta­valy öten is tanítottak a nap­köziben ... Egészséges program Kállai Zsuzsanna szintén másodikos: — Jobban szere­tek most iskolába járni. Ta­valy csak félévtől voltam napközis. Előtte néha egészen estig egyedül maradtam a testvéremmel, Sanyikéval, én melegítettem az ebédet, este én ágyaztam, mert anyu há­rom műszakban dolgozott, apu pedig különmunkát vállalt. De most a napközi is jobb. Van olyan óra, amikor mindenfé­lét készítünk, kutyát tejfölös­dobozból, hóembert papírból, többet játszunk, délelőtt nem­csak tanulunk. Járási Józsefné, a második osztály „délelőttös” tanítónője: — Oldottabb, könnyebb lett a munkánk. Tóth Józsefné, a „délutá­nos” tanítónő: — Érdekes helyzetben vagyok, mert 14 évig osztálytanító voltam, s most érzem: eredményesebb a munkám. A tanítás mellett az a lé­nyeg, hogy ebben a munka­rendben több időm jut a ne­velésre. Anyagilag sem jár­tam rosszabbul, két órával kevesebb ugyan a kötelező penzum, de az osztályfőnöki és a napközis pótlék egyaránt jár nekünk. Az iskola igazgatója, Tama- sy Endre magyarázattal szol­gál. Megtudjuk tőle, hogy eb­ben az iskolában sajátosan éltek az ötnapos munkahét kísérlete adta lehetőségekkel, s a korábbinál korszerűbb nevelési-oktatási és belső is­kolai struktúrát kezdtek for­málni. Első lépésként az alsó tagozat első három osztályá­ban integrálták a napközivel az oktatást. — Mit jelent ez? — A szülőkkel tartott több­szöri beszélgetés után meg­szüntettük a hagyományos napközit, s mindegyik osztály két tanítót kapott: egy dél­előttöst és egy délutánost. Mindketten alkalmazzák a napközis nevelési formákat, módszereket. A tanórák kö­zé így pihentető foglalkozások iktatódnak. Gyurmázás, játék, diavetítés, lemezhallgatás, me­seolvasás, kötetlen beszélge­tés (persze nevelési célzattal) — mindez szabadidős kezde­ményezésnek számít. Reggel már hét órától tartalmas te­vékenységgel várjuk a gyere­keket, s ez délután négy óráig tart folyamatosan. Az a célunk, hogy egész napos ellá­tást adjunk növendékeinknek. Akadnak persze a kicsik kö­zött olyanok is, akik nem napközisek. Otthon ebédelnek, de hetente két alkalommal ők is az iskola falai között — vagy azon kívül, de a peda­gógussal s társaikkal — együtt töltik a délutánt. Jobb eredménnyel — Bevált az új munkarend? — Szembeötlő néhány elő­nye. Most úgy mennek haza az iskolából a gyerekek, hogy otthon már nem kell tanul- niok. Megoldódott a „napkö­zis” probléma is: nálunk dél­után sem nyugdíjas pedagó­gus foglalkozik a kisebbekkel. Eleinte aggódtak a szülők, féltek, hogy kifáradnak a diá­kok. A tények az ellenkezőjét igazolták. Az sem lényegte­len, hogy javult az oktatás hatékonysága. Az első osz­tályban félévkor felmértük a gyerekek anyanyelvi és ma­tematikai tudását. Ez kilenc- ven-kilencvenhat százalékos eredményességet mutatott a korábbi nyolcvanöt-nyolcvan- hat százalékossal szemben. Hogyan tovább? A váci Árpád úti iskolában készek a tervek, s aki körülnéz, lát­hatja: hat félig kész beton pingpongasztal áll az udvaron, akad itt teniszpálya, röplab­da-, kézilabdapálya (az utób­bin télen korcsolyázhatnak a gyerekek), van szabadtéri óriási sakk, szalonnasütő hely, görkorcsolyaterep, lesz még színpadi pódium, tekepálya, s ki győzné sorolni, mi minden. A szülők, az iskolát támoga­tó brigádok, üzemek társadal­mi munkája egy év alatt kö­zel másfél millió forintot ért. S persze, ami épül, az a kör­nyék lakóié is lesz. Igaz, ezek csupán feltételek a szabad idő hasznos eltöltéséhez, amint­hogy feltételnek számít a harmincegy szakkör, klub, tan­folyam, amelyen a gyerekek okos, s érdeklődést keltő fog­lalatosságot találnak. Klubnapközi Ma mindez csak előkészü­let. Jövőre ugyanis megszű­nik a napközi a negyedik osztályban, s a felső tagoza­ton is. — Mi lesz helyette? — Az első három osztály­ban iskolaotthon. A kicsik még a táskát sem viszik ha­za, csak hét végén, s ebéd után alhatnak is nálunk. A na­gyobbaknak pedig klubnapkö­zit szeretnénk teremteni. Ez utóbbi minden korábbinál vál­tozatosabb, s így a tanulók személyiségét sokoldalúbban fejlesztő szabadidős lehetősé­get kínál. Természetesen a ta­nulásban is hasonlóra törek­szünk. Minden tanulónk az igényének megfelelő csoport­ban szerezhet és mélyítheti el az ismereteket. Az inten­zív csoportban a tanári segí­tés, korrepetálás lesz a jel­lemző, az önálló csoportban egyénileg készülnek fel, az el­lenőrzött csoportban pedig a pedagógus főleg felügyel, s szakmai támogatást nyújt a tanuláshoz. ★ Nem különleges iskola a vá­ci. Itt jobb szervezést, alapo­sabb előkészítést kívánó ok­tatási-nevelési formát válasz­tottak. Ügy tűnik, ehhez nem kell több pénz, mint másutt. Ami viszont elengedhetetlen feltétele a változtatásnak, az a pedagógiai felkészültség. Eb­ben az iskolában minden ne­velő szakképzett. S többségük vállalkozó szellemű, akár Já­rási Józsefné: — Jövőre ará­nyosabban eloszthatjuk majd a tanórákat és a többi fogla­latosságot. Igaz, kéthetente délután én leszek majd a gye­rekekkel — 21 évig csak dél­előtt tanítottam —, de azt hi­szem, megéri ezt az áldozatot. A gyerekek érdekében szíve­sen jövök majd az iskolába délután is ... Vasvári G. Pál Új politikai könyvek A világgazdaság helyzete ács Ervin könyve, amelyet a Kos­suth Könyvkiadó jelentetett meg, a világgazdaság helyzetére, fejlődésé­nek tendenciáira, kilátásaira hívja fel az olvasó figyelmét. Mint ismeretes, hazánk gazdasági életében nagy szere­pe van a külgazdasági kapcsolatoknak. Ezért tarthat nagy érdeklődésre számot egy olyan könyv, amely ezekkel a kér­désekkel foglalkozik. A szerző az 1970- es éveket elemzi, s a gazdasági erő­viszonyokat tárja fel. Hangsúlyozza, hogy korunk világában a gazdasági élet több mint 150 országban folyik, s a fejlődésnek közös vonása: a gazda­sági élet nemzetközivé válása, a nem­zetgazdaságok közötti kapcsolatok erő­södése, rendszerré formálódása. Ezután arról ír, hogy napjainkban nagyon felgyorsult a termelőerők fej­lődése, s ez szorosan egybefonódott a társadalmi viszonyok világméretű át­alakulásával. Az utóbbi negyedszázad­ban vált világrendszerré a szocializ­mus, kialakult a szocialista világgazda­ság sajátos törvényeivel, új típusú gaz­dasági kapcsolataival, versenyre kész­tetve, belső társadalmi-gazasági enged­ményekre kényszerítve a tőkés világ- gazdaságot. A tőkés országok, hogy megőrizzék világgazdasági pozícióikat fegyverkezési hajszába kezdtek, s erre akarják kényszeríteni a világ többi részét is, különösen a Szovjetuniót. Pócs Ervin vizsgálja, hogy mi okoz­ta a kőolajárrobbanást, az energia- és nyersanyaghiányt, annak hatását a vi­lággazdaság fejlődésére, majd rátér az európai KGST-országok fejlődésének vizsgálatára és helyzetének elemzésé­re. Megállapítja, hogy a gazdasági fej­lődés ezekben az országokban különö­sen az 1960-as években gyorsult fel: a szocialista országokban a nemzeti jö­vedelem ebben az évtizedben évenként csaknem hét százalékkal, az ipari ter­melés több mint nyolc százalékkal, a mezőgazdasági termelés három száza­lékkal nőtt, a külkereskedelmi forga­lom növekedése pedig elérte az évi ki­lenc százalékot. Ezen belül egyes or­szágokban nagyobb, míg másokban kisebb volt a növekedés: átalakult a foglalkoztatottság szerkezete, a fejlő­dés kiegyensúlyozottabbá vált. A gaz­dasági fejlődés sajátosságairól szólva pedig megállapítja: az 1970-es évtized első felét az jellemezte, hogy beszűkül­tek a munkaerőforrások, s a beruhá­zási ráta olyan magas szintet ért el, hogy a lakosság életszínvonalának csökkentése nélkül nem volt növelhető. Ezzel egyidejűleg megnőtt a termelés eszközigénye, viszonylag rövid idő alatt nagymértékben emelkedtek a nyers- és fűtőanyagok kitermelési költségei. A továbbiakban az ipari fejlődést, majd a mezőgazdasági kérdéseket vizs­gálja, rögzíti a beruházás új vonásait. S e feltételek mellett milyenek a la­kosság életszínvonalának fejlődési le­hetőségei. Rátérve a fejlett tőkés országok gaz­daságának elemzésére, különösen sokat foglalkozik a kőolajár-robbanás követ­keztében előállott helyzettel, az ipari fejlődés sajátosságaival, a mezőgazda- sági fejlődés és a beruházás alakulá­sával. A nemzetközi gazdasági kapcso­latokról szólva elmondja, hogy a fejlett tőkés országok külkereskedelmi forgal­ma a második világháború után gyors ütemben bővült, áruszerkezete átala­kult, legdinamikusabban a feldolgozó- ipar fejlődött. Befejezésül a fejlődő országok gaz­dasági helyzetét ismerteti. A lassú fej­lődés következeiében több mint a fe­lénél megmaradt a szegénység, a lét- fenntartásért folyó küzdelem, illetve az éhezés állandósult, a táplálkozás min­dennapi gond maradt — állapítja meg. összegzésképpen pedig a gazdasági erő­viszonyok változását tárgyalja a külön­böző országcsoportok, főként a szocia­lista és a fejlett tőkés országok kö­zött. A jelenlegi helyzet elemzéséből kiindulva felvázolja a várható fejlődés tendenciáit, perspektíváit a nyolcva­nas években. TV em könnyű olvasmány, Pócs Er- vin tanulmánya, de aki átrágja magát rajta, az világosabban látja a mai gazdasági helyzetet idehaza és a nagyvilágban. Gáli Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom