Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-24 / 70. szám
GÖE5ÖLLOI kalifa A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM 1982. MÁRCIUS 24., SZERDA A szeméi sie Begyen ügy Köztisztaság, vállalat és mi A különbpző felfogásban szervezett társadalmakban a munkamegosztás szélsőséges formákat és méreteket ölthet. Vannak alakzatok, amelyekben bizonyos rétegeknek nem is kell dolgozniuk, mégis ők élvezik leginkább az emberi munka, verejték, gyötrelem eredményeit. Napjainkban azonban mindinkább túlsúlyba jutnak azok a közösségek, amelyek a mindenki dolgozzon elvét követik. Ezekben a társadalmakban, technikai fejlettségük szerint sokan végezhetnek kedvükre való munkát. de jócskán akadnak nemszeretem feladatok, amelyekre egyre nehezebb jelentkezőt találni. Pofon egyszerű Az ilyen tevékenységeket gépesíthetjük, vagy pedig aránytalanul nagy fizetést adunk az ezekre vállalkozóknak. De az is megoldás, ha az effajta munkákat a minimálisra csökkentjük. Közismert, hogy az utcák, terek tisztán tartására nem tódulnak a jelentkezők. A fenti elvet követve gépesíthetünk, s akkor máris számíthatunk vállalkozóra, adhatunk a szokásosnál nagyobb fizetséget, de nagy a valószínűsége, hogy így is a szükségesnél kevesebben mennek ilyen munkára. Ha okosak vagyunk, úgy is segíthetünk magunkon, hogy kevesebbet szemetelünk. Látszólag pofon egyszerű, a gyakorlatban azonban hihetetlenül nehéz a megvalósítása. Gödöllőt nem tartják számon a példásan tiszta városok között. Amikor a tényről meditálunk, magánbeszélgetéseken vagy nyilvános fórumon, hamarosan előbukkan a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat neve. Nem tiszta a város? Rosszul dolgozik a vállalat — vonják le a következtetést. Továbbra is amellett kardoskodva, hogy Gödöllő utcáinak, tereinek, parkjainak tisztasága mindannyiunkon múlik, a város képe nemcsak némely intézményről, hatóságról, vállalatról, hanem rólunk is árulkodik, a következőkben mégis a városgazdálkodókról, közelebbről köztisztasági tevékenységükről szólunk. Elsősorban is tisztázandó, mi is a kötelességük, miért dicsérhetjük vagy szidhatjuk őket. Gépi és kézi seprés, hóeltakarítás, síkos utak felszórása, nyáron locsolás, s végül a szemét elszállítása. Röviden ösz- szefoglalva, ez a dolguk. Géppel tisztítják az utakat a városközpontban. Ide tartozik: a Szabadság út és tér a Dózsa György és a Kossuth Lajos út. a Gábor Áron utca és a Petőfi tér. Ennek a körzetnek a takarítása mindennapi feladatuk. További 54 utat hetente, 14-et havonta egyszer takarítanak. A nyári locsolás sűrűsége ugyanilyen. Értelemszerűen szilárd burkolatú utakról van szó. A vállalatnál játékszernek mondott járdasöprő géppel a Szabadság teret, annak belső részét, az Ady és a Stromfeld sétányt, illetve a Munkácsy utcai lakótelepet tartják rendben. Naponta egyszer söpörnek. Félreértések elkerülésére: a lakótelepeken a keresztül vezető szakaszt tartják tisztán. A házak előtti rész, ha állami a lakás, szintén az övék, OTP- vagy szövetkezeti, akkor a tulajdonosok felelnek érte. Az utcaseprő brigád a Szabadság teret, az aluljárót, s még néhány kisebb területet, összesen 21 ezer négyzetmétert tisztít. Naponta. Kiegészíthetjük a képet az utak állapotának ecsetelésével, az állandó építkezésekkel, s ami azzal jár, megemlíthetjük, hogy a vállalat gépei nem a legújabbak, összeadva már nem is csodálni való, ha a város nem olyan tiszta, mint amilyennek szeretnénk. Persze föltehetnénk a kérdést, ki szeretné? A szemetelők, a parkokat. buszmegállókat, erdőrészleteket dobozokkal, csikkekkel, papirzsebkendővel, ta- sakokkal, fóliákkal teleszórók szeretnék-e?! A tulajdonosok Nincs harmonikus együttműködés azokkal sem, akiktől a vállalat meghatározott időközönként elhordja a szemetet. A köztisztaságra vonatkozó tanácsrendelet megjelenése óta évről évre újabb utcákat vonnak be az intézményes szemétszállításba. A tulajdonosok panaszkodnak, hogy nem lehet kiszámítani, mikor jönnek a gyűjtők, a vállalat azt veti a megrendelők szemére, hogy nem vásárolják meg a kukát, ócska vödrökben, lavórokban teszik a nem is minőik a kukás járműbe való szemetet. Szada után Mogyoród Akadnak, akik szívesen megfeledkeznek a szállítási díj befizetéséről, s csak akkor törlesztik adósságukat, ha bíróságra kerül az ügy. Az élet azonban nem áll meg. Minden civakodás ellenére ebben az évben újabb utcákra, több száz lakásra terjesztik ki a szemétszállítást. Mivel Gödöllő regionális központ, 11 község tartozik ide, Szada után Mogyoródot is bekapcsolják. Egységesítik az edényzetet. A lakótelepeken konténert, a mggánházak előtt kukát rendszeresítenek. Közben folytatódik a papírmunka, felszólítják a lakókat, igényeljék a szállítást, a hátralékosokat, fizessék be a díjat. K. P. Hímzések motívum világa A csicsás helyett a valódit Szakmai felügyelet mellett műküójettek Az aszódi Petőfi Múzeum tavaly adta ki a Múzeumi füzetek című sorozatában, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportja közreműködésével Varga Marianna: A túrái hímzések motívumvilága című tanulmányát. A kötet előszavában írja a szerző: A túrái hímzés magában foglalja mindazokat a sajátosságokat, amelyek a magyar népi hímzések legújabb stíluskorszakára jellemzőek. Egy községen belül tanulmányozhattam a fehérhímzés kialakulását, a színes hímzés virágzó kibontakozását és a befejezést: a népi iparművészeti alkotásokat, amikor az újra való törekvésben a mai kor követelményeihez alkalmazkodva, ismét megjelenik a hagyományos jelleg. Melírozott fonalak Dr. Asztalos István múzeumigazgató elégedetten mutatta be a vaskos és gazdagon illusztrált kötetet, s mindjárt elmondta, hogy készen van Petrás Anna: Galga menti hímzések és hímzéstervek című munkája is, amelynek szakmai jellege mellett legértékesebb tulajdonsága, hogy bemutassa, hogyan lehet a népi díszítőművészet hagyományos motívumait napjaink öltözködésébe, lakáskultúrájában felhasználni. — A kiadvány azért is számíthat nagy érdeklődésre — vélekedik az igazgató —, mert rengeteg praktikus tanácsot ad. s az illusztrációk azonnal másolhatók, felhasználhatók. Molnárné Hajdú Margit, a nagytarcsai falumúzeum vezetője hosszú éveken át végzett gyűjtőmunkája alapján készítette elő kiadásra a Nagytarcsai hímzések című kötetét, amely egy falu motívumainak monográfiája és elsősorban a szlovákok hímzéskultúráját tárja fel. — Nagy szükség van ezekre a kiadványokra, mert elég csak bemenni néhány lakásba, s a legtöbb helyen megtaláljuk a népi stílusú kézimunkáknak azt az ízléstelen tömegét, amivel környezetüket díszítik. A melírozott fonalak csicsás színeiben virító kalocsai virágok keretezett faliképéi, citromsárga futói népszerűségben vetekednek a horgolt térítők csillagaival. Álkultúra Polónyi Péter, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény vezetője Díszítőművészet, köz- művelődés címmel írt nagyobb dolgozatot ebből a témakörből: — Évekig voltam a járás közművelődési felügyelője — mondja beszélgetésünk elején —, s mindig elszomorított, hogy népviseletükhöz ragaszkodó, az ízes tájnyelvet megőrző asszonyok, akiknek dallamvilága is a tiszta forrás erejét idézi, ha hímezni kezdenek, a motívumkincsüktől mennyire távoli és idegen álkultúrát hoznak létre. Már csak azért is fontos a nép- művészeti motívumokat összegyűjtő kötetek sorozatos megjelentetése. A következő lépés a közművelődési intézményekre, iskolákra vár, mert ezeknek kellene megtanítani az ügyes kezű asszonyokat a már forrásmunkának nevezhető művek forgatására és tartalmuk felhasználására. Gödöllőn az elmúlt időszakban szervezett kétéves népi díszítőművészeti tanfolyamokat húsznál többen végezték el. és szakkörvezetésre is jogosító bizonyítványt kaptak. Mi lehetne a következő lépés? Polónyi Péter dolgozatában így fogalmaz: fásának biztosítása. Kell-e mondanunk, mit hozhat az, ha a sok pedagógus, tisztviselő, parasztasszony, aki a tanfolyamot elvégezte, a maga környezetében másokat is megtanít arra, aminek mesterévé vált. Alkalmat kell nekik adni tudásuk gyümölcsözteté- sére. De ehhez az szükséges, hogy szakköreink tagjainak a díjazott, kifizetődő munka lehetőségét is felkínálják. Polónyi Péter a tőle megszokott szenvedélyességgel érvel igaza mellett és sorolja a megoldás lehetőségeit: — Miért ne nyithatnánk most, a vállalkozások korában olyan tájjellegű népművészeti boltokat, amelyek a művelődési házak, múzeumok kezelésében és szakmai felügyelete mellett működnek, és amelyekben a külső megrendelést is elfogadó szakkörök termékeit árusítják. Felfedezésre érdemes munkaerő-tartalékot .ejt a szociális otthonok, az öregek napközijeinek hálózata is. Nem várhatjuk el mástól, hogy helyettünk is vigyázzon a mi népünk művészetének nemzetközi vagyont is jelentő, de elsősorban mégis nemzeti kultúránkat gyarapító értékeire. F. M. Az öregek — A képzés végső céljához elvezető lépés a megszerzett ismeretek közösségi hasznosíAmbrus Zoltánra emlékezve ga, Ambrus Vilma is, 1922ben bekövetkezett halálakor. Közben irodalmi munkássága elismeréseképpen a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották, s 1917-ben ő lett a Nemzeti Színház igazgatója. Ezt s tisztséget a Tanácsköztársaság ideje alatt is betöltötte. A 20-as években a Horthy- korszak politikájával szemben álló Ambrus főként a Pesti Napló című polgári baloldali lapba dolgozott, vezércikkeket, irodalmi bírálatokat írt, s ezeknek egy része is Gödöllőn született. A Lovarda utcai házat időközben a család — leánya és annak férje — újjáépíttette, akkor kapta mai alakját A nyári hónapokban leányával, vejével és unokájával mindvégig Gödöllőn nyaralt az író. így lett volna 1932-ben is, de 71 éves korában az influenza ledöntötte a lábáról s pár napos betegség után elhunyt. Uica, emléktábla Emlékét jelenleg nem őrzi semmi Gödöllőn. Pedig ha belátjuk bevezetőnk igazát, s újra végiggondoljuk Ambrus Zoltán életútját, egyetérthetünk azzal: megérdemelne például egy Mtcdí, amelyeknek méltó elnevezése nemegyszer okozott már gondot a városban. De egy emléktábla a Lovarda utcai házon valóban a legkevesebb volna a hagyományápoló tisztességből. G. Z. író, publicista, színházigazgató Nem dúskálunk egykor Gödöllőn élő, alkotq vagy a várossal kapcsolatban álló neves személyiségekben, még akkor sem, ha a helytörténeti kutatómunka elmúlt évekbeli fellendülése múltunk sok megőrzésre méltó értékét tárta fel. De ha vannak olyanok, akikre méltán lehetünk büszkék, akiket a többieknél is inkább érezhetünk magunkénak, népszerűsítésük, az érdeklődőkkel való megismertetésük mindenkor fontos feladat. Midas király Ilyen, szélesebb körben gödöllői kapcsolatairól kevésbé ismert híresség Ambrus Zoltán író is, aki 121 évvel ezelőtt született Debrecenben, s ötven évvel ezelőtt halt meg, 1932 februárjában, Budapesten. Ha sorra vesszük a két évszám közötti életrajzi adatokat, kiderül: Ambrus Zoltán sok szállal kötődött Gödöllő- höz. Édesapja, aki 48-as honvéd volt, majd vasúti hivatalnok, itt hunyt el, Gödöllőn. Fia, Ambrus Zoltán tanulmányait Budapesten végezte, jogot Hallgatott, majd a Földhitel- intézet tisztviselője lett, méghozzá Arany László osztályán. Hivatalából szabadságot véve, egy nagybátyja segítségével Párizsba utazott, de a támogatás nem volt elég az ottani megélhetésre, kiegészítésképpen a Nemzet című lap számára küldött rendszeresen irodalmi és művészeti tudósításokat. Hazatérve sem lett hűtlen a publicisztikához; színibírálatokat, novellákat írt a napi sajtó számára s így egyre ismertebbé vált. 1887- ben házasodott meg, de felesége a következő évben hirtelen elhunyt, egy kislányt hagyva hátra. Rövid, boldog házassága és párizsi élményei motiválták máig is legjobban ismert regényének, a Midas királynak megírására, amely- lyel egycsapásra országos hírnévre tett szert. Gyakran utazott Édesanyja, aki unokája nevelését vállalta, 1897-ben vásárolt kis házat Gödöllőn, a Lovarda utcában, egykor 2-es, ma 6-os szám alatt. Fia, aki ekkor már mint színikritikus, író, novellista egyaránt jelentős szerepet játszott a magyar irodalmi életben, gyakran utazott Gödöllőre, édesanyjához, azután is, hogy 1896-ban másodszor is megnősült, s a Földhivatalintézetből kilépve irodalmi, újságírói jtevékenység- ből élt. / Gödöllői alkotások Ambrus újabb művei: A gyanú, Őszi napsugár, Giroflé és Girofla, valamint novellái olyan sikert jelentettek, hogy a kilencszázas évek elején a Révai könyvkiadó tizenhat kötetben adta összes .műveit az olvasók kezébe. Eközben mint újságíró sem pihent, főként baloldali lapoknak dolgozott s kapcsolatai is elsősorban a polgári radikális irányzattal kötötték össze. Irodal- milag a kritikai realizmushoz állt a legközelebb, sokat tett az orosz és a francia írók hazai megismertetéséért. Ö volt a Klasszikus Regénytár szerkesztője, Flaubert és Maupassant fordítója. Ambrus szerkesztette az Üj Magyar Szemlét, s több folyóiratnak volt szerkesztőségi tagja, így A Hétnek is. Gödöllő kedvelt alkotóműhelye volt, sok írása született a Lovarda utcai ház kertjében álló, deszkából összeállított asztalon. Édesanyja 1915-ben halt meg; Gödöllőn van eltemetve, s ugyanide — az édesapa mellé — került Ambrus hajadonnak maradt tanító húA nap programja Gödöllő, művelődési központ: Polpressző. Beszélgetés a második gazdaságról Vendég: Galasi Péter közgazdász. Házigazda: Hoth László szocilógus, 18 órakor. A Polpresszó mai témája különösen időszerű: a szocialista vállalkozás. E témáról napjainkban széles körű eszmecsere zajlik az országban, s így természetesen nemcsak azoknak lehet érdekes a ma esti beszélgetés, akik valamilyen vállalkozáson törik a fejüket, hanem mindazoknak, akiket érdekel társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakasza. Karrier magyar módra. Pintér Gyula előadóestje. Közreműködik: Tunyogi István, 19 órakor a PÁÉV munkásszállón. Erdőkertes, művelődési ház: Asztalitenisz kupa körmérkőzés. Veresegyház, művelődési központ: — Mi lenne, ha... ? Levente Péter és a Karsai Mim. RT. műsora óvodásoknak és kisiskolásoknak, 16.30 órakor. Aszód, Pécel, Valkó Befejeződő lakások Községi tanácsaink együttvéve hozzávetőleg kilencmillió forintot fordítanak lakásépítésre. Ezeket elsősorban a közszolgálatot ellátók: pedagógusok és egészségügyi szakemberek kapják. A terv szerint Aszódon és Kerepestar- csán hat-hat, Isaszegen, Gal- gahévízen, Pécelen és Valkón két-két lakás építését kell befejezni. Mozi Sivatagi show. Színes amerikai természetfilm. Csak 4 órakor. Tegnapelőtt. Színes magyar társadalmi filmdráma, 6 és 8 órakor. ISSN orn-1957 (Gödöllői Hírlap) % ^ Iá A^iYKRMFKHl JH AZ Arn &utéfoégutiéaf m Gödöllőn, a Szabadság tér 7. sz. alatt (a régi divatáruöclt helyén). Várjuk kedves vásárlóinkat I
