Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-24 / 70. szám

1982. MÁRCIUS 24., SZERDA Fővárosi Nagycirkusz Bűvös kör Játék, ügyesség, hajlékony ság, erő, szépség, humor — és még mi szerepelhet a bűvös körben? Természetesen a va rázslat, mert az sem marad­hat ki a Fővárosi Nagycirkusz új műsorából. Varázslat, hogy a gondter­helt arcok felderülnek, mert igazán nem lehet nevetés nél­kül megállni, amikor Pio Nock és Mario (svájci bohó­cok) madárcsaládot alakíta­nak, vagy Pio Miss Alexand­ra társaságában kötélen egyensúlyoz, léggömbökkel szórakozik. Csodálni kell a tizenhárom éves mongol kislány hajlé­konyságát; hát gumiból van ennek a gyereknek a teste? „Otthon én is megpróbálom” ígéri egy pufók kisfiú az édes­anyjának, aki elégedett az új­keletű buzgalommal, mert leg­alább mozog egy kicsit a túl­súlyos csemete. (A cirkusz pla­kátján vajon miért nem lát­hattuk a kis sztár nevét?) Csodáljuk a szép, lenge svájci Izabellát, aki olyan természetesen mozog a trapé­zon, ahogy más sétálni indul, a bolgár Boriszov együttes mutatványát a hintán, a hazai pályán szereplő három Vácit, az akrobatákat, a két Don­nert lovasszámát. A vadállatok ezúttal kima­radtak a műsorból, de látha­tunk helyettük aranyos, ügyes csimpánzokat, akiket az olasz Togni mester sok mindenre megtanított. Tapsolunk az ugyancsak Olaszországból érkezett Osz­kár pónin lovagló kutyáinak és Éva művésznő szép, fehér galambjainak, piros meg zöld tollú papagájainak, akik mindig a helyükre szállnak és bámulatosan kiismerik ma­gukat ebben a reflektorfény­nyel megvilágított forgatag­ban. Csillognak a flitteres ruhák, színes fények világítanak a sö­tétben és gyors rimtusú zene ütemére szól a taps. Elfogad­juk a csodát,, elhisszük a va­rázslatot. Mert jól csinálják. G. J. Kiállítótermekből Emberléptékű művek alkotói v A Gy. Szabó Béla életművét S idéző tárlat március végéig te- S kiüthető meg a Várban. Bada S Márta_ festményei a gödöllői ^ művelődési központban március 17-ig, Kerepestarcsán, a Szilas- K menti Tsz kultúrtermében áp- N rilis 5. és 17. között láthatók S Gálócsy Edit keramikus alko- n tásai a váci Madách Imre Mű- s velődési Központban várják X vendégeiket április 5-ig. A stílus tisztasága Cy. Szabó Béla tárlata, amely a nemzetközileg elis­mert erdélyi grafikusművész munkásságának keresztmet­szetét mutatja be, több szem­pontból is figyelemre méltó. Elsősorban azért, mert kivé­teles fametsző technikáját a stílus világosságával és tiszta­ságával egyéni fogalmazássá fejlesztette. Az sem lényegte­len, hogy mindez sosem válik üres bravúrrá, mindig él­ményt, áhítatot, megrendülést hordoz. Tartalmazza egyúttal az élet teljességét, hiszen már a teljesítmény mennyisége is imponáló, amely régen 'túl van az ezredik metszeten. Mindez azonban nemcsak szám, sokkal inkább teljesség és minőség. Témáit fürdő bi­valyoktól, kolozsvári gyer­tyánligetektől, Csicsó váráról Csokonai, Apáczai Csere János, Körösi Csorna Sándor szelle­mi könyezetéből merítette, de feltárta önmagának a kínai, mexikói, columbiai emlékeket is, betekintett Dante purgató- riumába, járt és képekkel őrizte meg Szigligetet, a fo- nyódi partot. A föld, a világ határai kö­zött a múlt mélységei felett mozog képzelete. Érdeklődési körének tágasságára jellemző hogy egyszerre érinti az év­szakok leveleit, madarait, gye­reket szitakötővel és János Je­lenéseinek könyvét, kedves mókusokat és Madách Imrét, az élet megannyi apróságát és szellemi égtájakat. Figyeli, ér­telmezi, mértékkel átalakítja a természet ritmusát, mert a valóság hűséges leírását és a MOZIMŰSOR MÁRCIUS 25-TÖL 31-IG NAGYKÁTA ABONY 25—26: Szeleburdi család 27—23: Feltámadás I—II.* 28: Dundi orr és társai (du.) 29—30: Nevem: Senki BUDAÖRS 25—28: A 3. számú űrbázis** 29—30: A vágtató huszárosztag I—II. CEGLÉD, Szabadság 25—28: Éretlenek (este) 25—31: A kétéltű ember (cfíi.) 29—31: Kabala* (este) CEGLÉD, Kamara 25—31: Csalogány (du.) 25—28: Főúr, tűnés! (este) 29—31: Szabadgyalog** (este) DABAS 25—26: Mephisto I—II.* 27—28: A kölcsönkért gyufa 29: A bíró és a hóhér* DUNAHARASZTI 25—26: A vágtató huszárosztag I—II. 27—28: SOS Concorde 29—30: Anna* DUNAKESZI, Vörös Csillag 25—26: Skalpvadászok* 27— 28: Tobi (du.) Kramer kontra Kramer* 29—30: Pokoli torony I—II.* DUNAKESZI. József Attila 25: A macska rejtélyes halála* 28: A Csendes-óceán kalózai 29: Apokalipszis, most I—II.** 31: Fekete fülű fehér Bim I—II. ÉRD 25—26 és 28— 30: A Birodalom visszavág FŐT 25—26: Mágnás Miska 27—28: A macska rejtélyes halála* 29— 30: A Ilótündór GÖDÖLLŐ 25—31: Keresztapa I—II.** GÖDÖLLŐ Agrártudományi Egyetem 25: Szerelmeim* 28: Pantanár 29: Sugarlandi hajtóvadászat* GYAL 25— 26: Kettévált mennyezet* 27—28: A seűz cs a szörnyeteg* 29—30: -Tojjon el egy kV/éra hozzánk** MONOR 26— 28: Nevem: Senki 27— 28: Lúdas Matyi (du.) 29—31: Szerelmeim* 25—23: A koncert 29—30: Emberek és farkasok* NAGYKŐRÖS, Arany János 25—26: A terasz I—II. 27—28: Kabala* 29—31: Éretlenek NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 25—28: Robinson Crusoe (du.) Szabadgyalog** 29—31: Veszélyes játékok (du.) Főúr, tűnés! (este) PILISVÖRÖSVÁR 25—26: Pokoli torony I—II.* 27—28: Vük 29: Manhattan* POMÁZ 25—26: Moszkva nem hisz a könnyeknek I—II.* 27—28: Pukk!* 29: Túl a félelmen*** RÁCKEVE 25—28: Akiket forró szenvedély hevít** 27—28: A vágtató huszárosztag I—II. 29—30: A 3. számú űrbázis** SZENTENDRE 25—28: A vad hattyúk (du.) Anna* (este) 29—31: A pogány Madonna (du.) Akiket forró szenvedély hevít*** SZSGETSZENTMIKLCS 25—26: A hét különleges megbízott (du.) Piros pulóver* (este) 27—28: Mackó Misi és a csodabőröd (du.) Túl a félelmen*** (este) 29—30: Pukk!* 1 TÁPiŐSZELE 25—26: Néhány Interjú magánügyben 27— 28: Picdone Egyiptomban 29: Az egér és a macska VÁC, Kultúr 25—28: A Kótündér (du.) 25—31: Szamurájok és banditák I—II.** (este) 29—31: Robin Hood nyila (du.) VECSÉS 28— 28: A vízesés fia 27—28: A sah táncosnője (du.) 23—31: Tűzharc* * 14 éven aluliaknak nem ajánlott. ** Csak 16 éven felülieknek. •** Csak 18 éven felülieknek. kép szükségletét fontosnak tartja. Gy. Szabó Béla: Dózsa, 1944, egyaránt Örvénylő színek ritmusa Bár évek óta köztudott te­hetsége, eredeti világot bemu­tató kiállítása most mégis ér­zelmeket felkavaró meglepe­tés. Előttünk áll egy ember, Bada Márta, aki őszinte, fe­szültségekben tiszta álmait örvénylő színek ritmusára bízza. Expresszivitása nem stílus, hanem a megélt élet feszült örömeiből adódik, változik képpé őszinte és természetes lendülettel. Az is vonzóan egyéni, ahogy szenvedélyé áhí­tattal párosul. Kérdezhetjük, honnan ez az erő, ez a teljes­ség, ez a nem tanult, hanem gyakorolt ízlés, ez a mestereit is meghaladó eredetiség? For­rása: tehetsége, sorsa, ember­sége. Külsőségek nem érdek­lik. Élete a festészet, lelki­szellemi megnyilvánulása. Perfekt anélkül, hogy tanulta volna műfaját. Eredetileg bir­tokolja. Művein felelevened­nek a gyerekkor álmai, meséi, félelmei, riadalmai. Képzele­te beleérzőképességén alapul, nemcsak a látott verekedést, balesetet idézi, hanem csigá­kat, korallokat, egy elképzelt és megálmodott világot is. Portréi közül különösen fia arcmása emelkedik ki. Nem puszta tárgyak Gálócsy Edit más úton kö­zelítette meg lehetőségeit, a stúdiumok nem látványos, de annál alaposabb erőfeszítései­vel. Korrekt, tiszta és hibát­lan, amit csinál, kellemes rit­musokkal gyűri, nyitja az anyagot formává, gondolatot, érzelmet kifejező alakzattá. Egyszerűnek látszó. probléma- felvetései a szerves egység ré­vén külön természetté alakul­nak, így árasztanak harmó­niát. Kerámiái nem puszta tárgyak, már-már szobrok. A teret szépséggé sűrítik a for­mált, szerkesztett anyaggal. Azt az összetett, emberléptékű esztétikumot építik, melyre növekvő mértékben van szük­sége az egész világnak. Gáló­csy Edit más műfaj, más lép­ték, más megközelítési mód, mint Bada Márta. Egyben azonban társak, rokonok: te­kintélyes a jelenük. Losonci Miklós Eltemették Bernáth Aurélt Pályatársai, tanítványai, tisztelői és családtagjai kí­sérték utolsó útjára kedden a Farkasréti temetőben Bernáth Aurél kétszeres Kossuth-díjas festőművész, a Magyar Nép- köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjének ki­tüntetettjét. A ravatalnál a Művelődési Minisztérium ne­vében Korcsog András állam­titkár idézte fel a művész életútját, amely történelmi ko­rokat és sorsfordulókat ívelt át. Az antifasiszta küzdelem­ben vált a magyar értelmiség egyik hangadójává. Tagja volt a Történelmi Emlékbizottság­nak. 1942. március 15-én, ami­kor a háború ellen fellépő po­litikai erők a haladás és a nemzeti önállóság eszméit összefonva az ünnepet az an­tifasiszta, náciellenes harc zászlójának kibontására hasz­nálták fel, Bernáth Aurél a magyar értelmiség képviselő­je volt a Petőfi-szobornál ren­dezett ünnepségen. A felszabadulást követően az új Magyarország kulturális politikájának első tennivalói közé tartozott, hogy Bernáth Aurélt meghívta a Magyar Képzőművészeti Főiskola ka­tedrájára. Ű is ott volt az 1948-ban alapított Kossuth-díj első adományozottjai között és számos állami, művészeti díj után, 1970-ben ismételten el­nyerte e kitüntetést, 80. szü­letésnapján pedig megkapta a Magyar Népköztársaság Zász­lórendjét. A nemzeti értéke­ket ily módon is honoráló el­ismerésre Bernáth Aurél mű­vészi teljesítményekkel vála­szolt. A század egyik legnagyobb magyar képzőművésze nem csupán az új magyar festészet példát adó mestere volt, ha­nem pedagógusként és íróként is jelentős tevékenységet fej­tett ki. Csaknem harminc esz­tendeig tartó főiskolai tanári működése során festőgenerá­ciókat nevelt. A magyar festé­szet tradícióit megújító gaz­dag életű alkotó egyéniség_ne- véhez számos fontos .művé­szetelméleti írás is fűződik. A festőtársak, valamint a Képzőművészeti Főiskola ne­vében Sváby Lajos festőmű­vész búcsúzott az elhunyttól, akinek sírját elborították a koszorúk és a virágok. Zenei panorámái A népdalkincs gyöngyszemei Tekintettel a nagy érdeklő­désre, három elődöntőn válo­gatta ki a zsűri a május 15-i galgahévízi Kodály Zoltán-em- lékünnepség népdaléneklési versenyének résztvevőit. Több mint százötvenen jelentkeztek a versenyfelhívásra, így az­után Szentendrén, Gödöllőn és Cegléden akadt tennivalója a háromtagú bírálóbizottságnak: n Miháltzné Tari Lujza, Lázár s Katalin és Olsvai Imre, a Ma- s gyár Tudományos Akadémia S Zenetudományi Intézet népze- S nei főosztályának tudományos $ munkatársai látták el a nem t könnyű feladatot. — Minden résztvevőnek tíz, előre meghatározott palóc nép­dalt kellett megtanulnia, amely­nek a hagyományőrző Gal- gavidékről származnak, ahová Galgahévíz is tartozik. A Pest megyében gyűjtött népdalkincs gyöngyszemei ezek, természe­tes tehát, hogy megismertes­sük mindenkivel. A megismer­tetésnek és megszerettetésnek kitűnő eszköze az ilyen vetél­kedő — mondta a zsűri elnö­ke, Olsvai Imre. Nehéz választani — Hogyan értékelték az éne­keseket az elődöntőkben? — Minden fellépő négy sza­badon választott dalt adha­ARRA VAGYOK KÍVÁNCSI. Néhány éve talán még szent­ségtörésnek tűnt volna, hogy nyílt színen, a rádió milliós nyilvánossága előtt az állam­titkár diákgverekkel vitatko­zik. Ráadásul olyan hévvel és őszinteséggel, hogy kölcsönö­sen elhelyeznek s kapnak vá­gásokat. A vita tárgya pedig nem is valamilyen mondvacsi­nált, harmadrangú kérdés, ha­nem az, hogy miért olyan sok az idős vezető, s a nyolcvanas években, amikor az irányítók fele eléri a nyugdíjkorhatárt, hogyan zajlik ma^d le a vál­tás? Hogy mennyire élő, húsba­vágó a téma, bizonyítja, hogy Bán László szerkesztő, csak hatodjára talált illetékes vá- iaszadót. Talán ők is arra gyanakodtak, amire a jog­hallgató: lesznek majd, akik nehezen válnak meg annak idején a posztjuktól, köröm­szakadtáig ragaszkodnak a? íróasztalhoz, akik a nyugdíias obsittal együtt nagy adag sér­tettséget cipelnek esetleg ma­gukkal a pihenésre szolgáló évekre. Sejteti a generációváltással kapcsolatos bizonytalanságot hogy az illetékes főhatóságok még abban sem jutottak kö­zös nevezőre, vajon a vezetők egyharmadának, vagy a felé­nek pótlásáról kell majd gon­doskodni. Igaza van dr. Rácz Albert államtitkárnak, miért ne lennének képesek a mai harmincasok átvenni a stafé­tabotot. de e kérdéskör jogos­ságát bizonyítja, hogy jó ’é- hány kérdés megválaszolatlan maradt. A legkü’önbözobb oo- litikai, gazdasági és államha­Rádiófigyelő talmi szervezeteknek több fi­gyelemmel kell előkészíteniük a generációváltást. Hasonlóan húsbavágó, s nem kevéssé közéleti a műsor má­sik három beszélgetése. A pol­gári társadalmak mintájára megalkotott választási rend­szer nem gátja-e a valódi szo­cialista demokrácia fejlődésé­nek, rendjénvaló-e, hogy az idősek jelentős hányada csak szociális segélyekkel képes létfenntartását is biztosítani vagy az, hogy az utóbbi húsz esztendő az egyén fokozatos gazdagodását s az állam sze­gényedését, helyesebben a kö­zösségi javak mérsékelt fejlő­dését hozta? Drecin József művelődési miniszterhelyettes, Ferge Sán dór pénzügyminisztériumi fő­osztályvezető, dr. Papp Sán- dorné megyei tanácsi főelő­adó, vagy a korábban említett dr. Rácz Albert államtitka' azzal tették igazán érdekfeszí tővé az eszmecserét, hogy nem csupán az ifjú kérdezőkké vitatkoztak, hanem saját két­ségeiket is feltárták a hallga tők előtt. SZINTÉN ZETÉSZ. Ez is disputa, mégis, micsoda kü lönbség. A műsorújság tanú sága szerint még valami:.o- 1931 decem’.er eleien ülteti' egy asztalhoz a háziasszony Boros Anikó a komoly és könnyűzenészt, a lemezgyűj- tőt és zeneszerető irnrtqimár* a Piknik műsorához. Némi ze­nével fűszerezve egymással kellett diskurálniuk — mi másról? — a zenéről. így tör­tént, hogy a lemezgyűjto és a karmester kínjában a szinteti­zátor hangszeres lehetőségei­ről elmélkedett, negyedórás eszmefuttatást hallottunk a tamburmajorság kialakulásé ról, vagy arról, hogy a magyar és a japán zene szerkezetében tulajdonképpen rokon. Ami pedig a kísérő muzsikát illeti még ez sem tudta feloldani a tömény unalmat. Mert a japán pentatont is példázó sláger a magyar könnyűzene legrosz- szabb korszakára emlékezte­tett, az ismeretlen amerikai- olasz nóta sem vált be cseme­geként. Alig hiszem, hogy a komolyzene kedvelőit felcsi­gázta volna e slágeregyveleg vagy fordítva, a klasszikus muzsika nyelvét nem értők körében az okozna frontáttö­rést, hogy japán szimfoniku­soktól hallják az ismeretlen művet. HÁTTÉRRÁDIÓZÁS. így nevezik a tömegkommuniká­cióval foglalkozó kutatók azi a jelenséget, hogy az emberek ma már csak ritkán ülnek a készülék mellé, inkább nam teendőiket végezve fclfüllel figyelnek a szóra. E ténnyé1 rámolni keit. De nem megal­kudni vele. Mert az a fél - ügyelem akár oda láncolhat­ta a hangszóró mellé az em­bert, vagy mint ebben az eset­ben tudatosan, vagy tudat alatt el is hallgattathatja s rádiót. Cs. A. tott elő, azután a tíz palóc dalból jelöltünk ki egyet, be­fejezésül. A teljesítményt, a stílushűséget, az átélést és a népdalcsokor összeállítását pontoztuk. — Megfelelő volt-e az álta­lános felkészültség? — Általában három hetük volt a gyerekeknek a kötele­ző anyag átvételére. Ez elég­nek tűnik, mert közülük sokan a szülői házban is ezeket a dallamokat hallják, köztük él­nek, hiszen volt versenyzőnk Hévízgyörkről, Galgahévízről, Túráról, Tápiószöllősről. A mechanikus tudáson túl vi­szont van aki átéli, van aki felmondja az énekelt dalt, ki­ben hogy él. Néha úgy érzem, ezek a versenyek a pedagógu­sok seregszemléi valójában. Őket szeretnénk megóvni a túlzásoktól, néhány esetben figyelmeztettünk is, ne akar­janak operaelőadást bemutat­ni, a népdalhoz nem való a hatásvadász túlmozgatás, és csak tizenhat éves kortól fel­felé javasoljuk az erdélyi haj- lításos dalok éneklését. Ezek azonban a kezdet nehézségei, hiszen Pest megyében ez az első ilyen népdalverseny. Bizonyítási lehetőség A szentendrei elődöntő egyik indulója volt a száztizenkettes nevezési számú Pintér Gyön­gyi. A tizenegy éves, hosszú, szőke hajú kislány, szinte vizsgadrukk nélkül énekelte végig műsorát, otthonos biz­tonsággal mozgott a többi ver­senyzőből álló közönség előtt. — Az érdi általános iskolá­ból jöttem, három társammal együtt. Három éve zongorá­zom, úgyhogy ezek a népda­lok nekem nem voltak na­gyon nehezek. Feleki László énektanár ké­szítette fel a négy érdi isko­lást az elődöntőre. — Pedagógusszemmel se­gít-e a nevelésben egy nép­dalvetélkedő? — Feltétlenül. A megszer­zett zenei ismereteken kívül növeli felelősségtudatát az a tény, hogy az iskola érdeké­ben tesz valamit. Egy-egy ilyen verseny kiválasztódási lehető­ség is egyúttal, aki valamiben többre képes, mint társai, bi­zonyíthat. Van mire készülni, van olyan értékes cél, amely­nek az érdekében érdemes erőt kifejteni. Ez egyúttal a tanárnak is nevelési segítség. Májusi elöntő A szerelemről, a katonaság­ról, a lakodalomról szóló pa­lóc dalok, ismét felhangzunak Galgahévízen, a májusi döntőn, amelynek műsorában fellép egy szlovákiai magyar nép- táncegyüttes, a fedémesi és gazlgahévízi pávakör, vala­mint Szvorák Katalin, a Rö­pülj Páva népdalverseny első helyezettje. Hajós Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom