Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-21 / 68. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM 1982. MÁRCIUS 21., VASÁRNAP Bővebb termést hoznak a fák Elterjed a takarékos öntözés Emlékező alapító Az ipartörténet krónikáját írja Az albertirsai Micsurin Ter­melőszövetkezet területén mű­ködik a hazánkban jelenleg legnagyobb összefüggő cse­pegtető öntözőrendszer, öt­száz hektáron. A gyümölcsös védelmében többször akad olyan munka, amit azonnal el kell végezni, különben nagyon nagy lenne a veszteség. A hagyományos, esőztető öntözéskor 40 milliméter csa­padékkal árasztották el a te­rületet. Ez annyira eláztatta a talajt, hogy napokig állt miat­ta az egyéb munka. Valami új. jobb megoldás kellett. Nyolc évvel ezelőtt, egy ausztráliai példa nyomán, Szatmári Mihály kertészrpér- nök javaslatára az albertir- saiak elkezdték a határainkon belül teljesen új, energiataka­rékos öntözési mód kialakítá­sát. Ezzel a víz cseppenként jut a talájba, s csak az a rész nedvesedik, ahol a növény gyökere elhelyezkedik. Ugyan­akkor ezzel a módszerrel fo­lyamatosan fenntartható a leg­kedvezőbb talajnedvességi ál­lapot, megszűnik a felületi víz­folyás és jóval kevesebb lesz a párolgási veszteség. Az első kísérlet tizenhat hek­táron folyt és felülmúlta a vá­rakozást. Évről évre növelték ezután a berendezett terület nagyságát, úgy, hogy közben az egész csepegtető rendszer technológiáját maguk dolgoz­ták ki. A kezdeti félmillió fo­rint termelési érték — a folya­matos fejlesztés mellett — 1981-re harmincmillió forint fölé emelkedett. Az Agromas- expón egy ezüst- és egy bronz­érmet nyertek. Kiállításokra, bemutatókra kapnak meghí­vást. Külföldi kapcsolataik szélesednek. Tavaly Csehszlo­vákiába háromszázezer rubel értékben szállítottak csepeg- tető-öntöző berendezést, de termékük, szerelvényeik ré­vén eljutnak a világ más tá­jaira, többek között Egyip­tomba is. Nagykőrösön bevált A kezdeti nagy lendület Után most némi megtorpanást tapasztalni, bár a számítások szerint egy közepes gazdasági év esetén is két éven belül megtérül az ilyen beruházás. így volt ez Nagykőrösön is, ahol negyven hektárt rendez­tek be csepegtető berendezés­sel, ami mintegy másfél millió forintba került. Az addig silá- nyan fejlődő, több éves szilva­telepítés rövid időn belül meg­erősödött, termőre fordult, a mennyiség jobb lett az átla­gosnál. Az évek szorgos mun­kájából nagy részt vállalt Nagy Zoltán, a termelőszövetkezet csepegtető részlegének főmér­nöke is. — Szerencsésnek mondhat­juk magunkat — mondotta a szakember —, hiszen elnö­künk, Főző József szinte meg­követeli. hogy a szövetkezet dolgozói keressék munkájuk­ban az új, a jobb lehetősége­ket és alkalmazzák is azt. Le­gyenek szakmailag jólártesül- tek, kezdeményezők. Az élet­képes ötleteket kivétel nélkül támogatja a tsz, minden anya­gi segítséget megad a megva­lósításhoz. Ennek is nagysze­repe van abban, hogy ezzel az öntözési formával, a rend­szer gyártásával egyáltalán ide jutottunk. — Ez az ötlet például mitől életképes? — Számtalan előnye van. A csepegtető öntözéssel egy idő­ben bármilyen más munkát is el lehet végezni, hiszen ez nem áztatja el a talajt. A gyökérzet nedvesen tartásához fele any- nyi víz kell, mint a hagyo­mányoshoz. Olyan területen, ahol kevés a víz, miipdenkép- !»en ajánlatos a használata. [ Ha megfelelő az üzemeltetés és karbantartás, akkor a száz I hektáron lévő berendezés ke­zeléséhez elegendő egy ember. Fontos szempont ez, amikora kézi munkaerő egyre keve­sebb. — Ez a rendszer befolyásol­ja a terméshozamot? — Az eddigi tapasztalatok szerint, ha a telepítéssel egy időben kezdik meg a csepeg- tetéses öntözést, akkor a te­rületen lévő fa, szőlő a szoká­sosnál egy évvel korábban ter­mőre fordul, s változóan mint­egy harminc-ötven százalék­kal növekszik a terméshozam is. A trágyázás is sokat szá­mít. A földet táplálni kell. Eb­ben az esetben az öntözővíz­zel a műtrágyát is rendelteté­si helyére juttathatják, igen gazdaságosan. Szívügyüknek tekintik — Szép eredménnyel zár­ták a múlt évet. — Igen, nyereségtervünket jóval túlteljesítettük, a várt nyolc- helyett tizenkétmillió forint lett. Ezt részlegünk öt­ven dolgozójának felelősség- teljes munkájával értük el. So­kat jelent, hogy van elég, jó szakemberünk. Szívügyüknek tekintik, hogy minél nagyobb teret hódítson a csepegtető öntözés. Ráadásul a nálunk te­vékenykedők átlagos életkora csupán huszonnyolc esztendő, tehát fiatalok. — Mit várnak ettől az év­től? — Termelési értékben el szeretnénk érni a harminchét­Űttörőkarnevált tartottak a csemői általános iskolások. Vidám mulatságukra, melyet az iskola zsibongójában tar­tottak, meghívták az iskolát patronáló, a KÖZGÉP ceglédi gyárában dolgozó KISZ-eseket is. Játékból, mókából ki nem fogytak ezen a délutánon a gyerekek. Volt jelmezverseny, házi diszkó. Sűrűn kattogott a vendégek fényképezőgépe, millió forintot, melyből hét­milliót az exporttól várnánk. Csehszlovákiába négyszázezer rubel értékben szállítunk be­rendezéseket. Ausztriából is érkezett megrendelés, kisebb tételre. Szövetkezetünkben el­kezdtük a nyolcszáz hektáros, csonthéjas gyümölcsös csepeg­tető berendezések kiépítését, de szállításra szerződést kötöt­tünk már a ráckevei Aranyka­lász Tsz-szel, a Badacsonyi Kertészeti Kutató Intézettel és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemmel is. Hosszú életű — Külön is értékesítünk, szűrőket és nyomásszabályozó­kat. Gyártunk favédő hüvelyt is. mivel az új telepítéseknél gondot, kárt okoznak a fák kérgét lerágó vadak. Főként a vadnyúl a tettes. Ez a védő bo-i rítás kézzel is könnyen össze­állítható. A kecskeméti AG- ROKER forgalmazza — töké­letesen megvéd a rágástól. Több százezer darabos igényt ki tudunk elégíteni. — Segíteni akarjuk a ház­táji gazdaságokat is. A csepeg­tető öntözés tervét térítésmen­tesen elkészítjük részükre, a szükséges anyagot nálunk meg­vásárolhatják. Az összeállítás oly egyszerű, hogy azt a vevő is elvégezheti. Előnyös, hogy ezt a csepegtető rendszert nem kell külön óvni az időjárás vi­szontagságaitól és élettartama nagyjából megegyezik az ül­tetvényével. U. L. megörökítették a jelmezese­ket, a vidám pillanatokat. A csemői iskola és a gyári fiatalok kapcsolata nem új­keletű. A gyáriak határozták el, hogy a gyerekeket megis­mertetik a munkahelyi élet­tel, az úttörőket a KISZ-moz- galommal. Többször hívtak is­kolásokat a gyári KlSZ-klub- ba beszélgetésre, munkahe­lyükre üzemlátogatásra is. Az élet nagy adománya a testileg, szellemileg frissen megért idős kor, az embert tet­tekre sarkalló egészséges nyug­talanság. Ilyen tevékeny em­bernek vallhatja magát Weisz Jenő is, a ceglédi Vasipari, Elektromos és Műszerész Szö­vetkezet nyugalmazott főköny­velője, aki kerek tíz esztende­je élvezi a nyugdíjat. Élet­módja nem sokat változott, hi­szen napjait ma is általában volt munkahelyén kezdi, mert megszakítás nélkül dolgozik. Pályázatra készül A napokban levelet kapott tőle a szerkesztőség, négy gé­pelt oldalas visszatekintést. A számok embere számvetésre vállalkozott. Arról a három évtizedről, próbált képet kere­kíteni, ami a szövetkezet meg­alakulása óta napjainkig el­telt. Időben felismerte, hogy oz ő dolga az egyenleg meg­vonása, hiszen alapítóként ke­rült erre a munkahelyre, ré­szese volt a szövetkezeti moz­galom szervezésének, szövet­kezete felvirágoztatásának. Emlékezőkészsége friss és megbízható, a szükséges ada­tok rendelkezésére állnak, be­le kellett hát vágni ebbe, a számára szokatlan munkába. Napjainkban, amikor — a Hazafias Népfront ösztönzé­sével — mind nagyobb súlya van a honismereti mozgalom­nak. a helytörténetírásnak, kü­lönösen figyelni kell az olyan emberre, aki az ipartörténet krónikásává szegődik. Szeren­csére ezt a szerény terjedelmű , összefoglalót csak kezdeti szárnypróbálgatásnak szánta, s mint elmondotta, sok fontos részlettel gazdagítja, korabeli fényképekkel egészíti ki, s be­adja a legközelebbi krónika­író pályázatra. A leírt és a kimondott sza­vakból egybehangzóan kitűnt, hogy mire a legbüszkébb Weisz Jenő. Arra, hogy a nul­láról indulva, nehéz munka­helyi körülmények között tu­dott magas színvonalúvá fej­lődni az üzem. Üzletfeleik nem akartak hinni a szemüknek, amikor látták, hogy a sokat tudó, modern műszaki beren­dezések milyen egyszerű kö­rülmények között születnek. Mindebben nagy szerepe volt a tagság és a vezetőség egy­másra találásának. A har­minc év alatt csupán a har­madik elnöknél tartanak. A másik, amivel méltán nagyra lehetnek, hogy maguk neveltek ki százhúsz jó szakembert, akiknek jelentős része kitar­tott mellettük, s ott van a ve­zetőség soraiban közülük több, beleszámítva a párttitkárt és a KISZ-titkárt is. Megtérülő pénz A krónikás főkönyvelővel beszélgetve kibontakozott az a sok éve tartó lankadatlan erő­feszítés, amelyet 1982-ben si­ker koronáz. Legalább tízesz­tendős múltra tekint vissza az üzemház felépítésének terve. Kis szövetkezet lévén saját nyereségükből erejüket meg­haladó feladatnak tűnt ennek megvalósítása. Jó -munkájuk révén — számos alkalommal lettek kiváló és zászlóval ki­tüntetett, miniszteri dicséret­ben részesített szövetkezet — meggyőzték az illetékeseket arról, hogy érdemes anyagiak­kal támogatni őket, mert ma­gas színvonalú termeléssel, ki­fogástalan exportmunkával hálálják meg a fejlesztésre for­dítható pénzt. Személy szerint az egykori főkönyvelőnek is nagy része volt abban, hogy Cegléd új iparnegyedében át­adás előtt áll a 37 millió forin­tos költséggel épített új üzem. Továbbképzés Nyolcán vannak, akik meg­kapták a harmincéves törzs- gárdajutalmat a minap tar­tott közgyűlésen, örülnek a végbement változásnak vala­mennyien. Egyetértenek a ve­zetéssel, amely nem sajnálja a pénzt a szakmunkások tovább­képzésére. Miután a lakosság­nak sokféle szolgáltatótevé­kenységet végeznek, időben megismerkednek az új típusú háztartási gépekkel, motor- kerékpárokkal. Szakszerű ja­vításukat elsajátítandó — a szövetkezet költségén — eljut­Poharakkal teli az asztal, a poharakban finom nedű. A társaság emeli, de nem ám koccintásra. Fény felé fordít­ják, színét szemlélik. Ízlelik, érdes-savas-e, simogatón édes-e? Illata milyen? Ceglédbercelen, a Dózsa György Művelődési Házban a kertbarátok körének szerve­zete a homokon termett borok vetélkedőjét tartja. A zsűri tagjai a környező termelőszö­vetkezetek értő szakemberei. Huszonötféle, fehér, rozé és vörös színű bor csillog a tal­pas poharakban. Míg a hivatalos szín-, íz- és illatvizsgálat folyt, addig a közönség sem tétlenkedett. •Egymás borait kóstolgatva — Aranyló húsleves, rozmarin- gos tálban, ebédel a család. Sürög-forog az ünnepelt, bol­dog a sokadalom láttán, van is oka rá, ritka alkalom, hogy valamennyien együtt vannak. Gyerekek, menyek és vők, uno­kák, sógorok, komák. Az épp- csak bekukkantó szomszédot is itt marasztalták, sok jó kis helyen is elfér. — Vegyetek, csak vegyetek! Van még, ahol ez volt — biz­tatja a társaságot nagyapa. — Ne mondják ■ az asszonyok, hogy hiába dolgoztak. Ha­nem, üres a tál: hol is a le- vesb'evaló? — Hozom, már, hozom! Itt a családi vég! — hallik nagy- anyó hangja a konyha felől, majd megjelenik, frissen főtt cérnametéltet tesz újabb tá­lon a leves mellé. — Itt a vég, itt a vég — uj­jong a legkisebb unoka, ám mielőtt kanalával a tálba nyúlhatna, anyja gyors moz­dulattal rendre inti. — Netene, ne siess annyira! Előbb a felnőttek, azután a gyerekek. Különben sem illik a tálba nyúlkálni. Csirkepaprikás a második fogás. Bíborszínű léből kandi­kál a néhai fürge jószág halo- vány, omlós húsa, szárnya, melle, combja. Míg a hozzá­való érkezik, ki-ki emeli a po­harát, az ünnepeltet sokadszor is köszönteni. — Lássunk hozzá, itt a vég! — szól megint nagyanyó. — Makaróni tornyot helyez a paprikás mellé. — Szedje csak, Linuska. maga az ünnepelt — biztatja az asztal túlvégiről néhány ro­kon. — Mi majd várjuk a fej­leményeket. Isten legyen ma­gához irgalmas. nak az NDK-ba, Lengyelor­szágba és Csehszlovákiába, Hosszú távon megtérül ez a pénz, hiszen ügyfeleik bizal­mát növeli a jó munka. Folytatja a munkát Más is van még, ami nem maradhat ki a krónikából, Az, hogy a város mindkét szolgál­tatóházának szervezéséből és megvalósításából oroszlánrészt vállalt a vasipari szövetkezet. Ez arra vall, hogy mindenkor partnerként számíthatnak rá a városfejlesztés céljainak megvalósításában, mint ahogy a társadalmi munkával sem fukarkodik. Weisz Jenő, nagy szaktudá­sával, sok tapasztalatával ma is igyekszik hozzájárulni a szövetkezet boldogulásához. Dolgozni szeretne mindaddig, amíg hasznosítani tudja ma­gát. T. T. Fogadóórák Sárik Jánosné, a városi ta­nács elnökhelyettese március 24-én, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig jogadóórákat tart a vá­rosházán, hivatali helyiségé­ben. nem nyakalva —, tárgyalta meg a múlt esztendőt, annak tanulságait, a klubfoglalkozá­sokon hallott, tanult és kipró­bált ismereteket, az otthon al­kalmazott termesztési és bor­kezelési szaktanácsokat. A zsűri véleményét Lud- mann Lajos, a kertbarátkor vezetője ismertette. Eszerint első lett dr. Bordás István, második helyezett Földi Ist­ván, harmadik pedig Szeidl Mi­hály bora. Az igazán jó han­gulatú vetélkedő késő este ért véget. A hazafelé ballagó bo­rászok egyöntetű véleménye az volt, hogy a jövő esztendőben megint érdemés lesz megren­dezni a borversenyt —, lehe­tőleg még jobb borokkal. — Mit?! Hogyan?! —• riad az asztaltársaság a szokatlan hallatán. A paprikásban meg­áll a merítőkanál. — Az imént mondta: lás­sunk hozzá, itt a vég! Hát, ha itt a vég, akkor hadd legyünk udvariasak. Tessék, tessék, csak a többiek után. Nagyanyó riadt. Nem érti az egészet. Apó igyekszik mente­ni a helyzetet. — Akkor igyunk erre a nagy ijedtségre! Egyébként, ami­kor a makarónit hoztad anyu­kám, tényleg te mondtad, hogy itt a vég. Gondoltuk, végünk van, ha megesszük. — Jaj, dehogy! — ocsúdik az ünnepelt. — Csak azt em­lítettem, hogy a leveshez is, a paprikáshoz is. az újfajta, ol­csóbb, családi adagban csoma­golt tésztát vettem! Tudjátok, a fehér címkéset, amin persg- lyes malac van rajta. A „Pék- né” tésztát. A pakkokra azt írták: családi végtészta. Mert hogy a gyári gépből kikerülő tésztavégről van szó. Külleme nem oly szép, mint a léniá­ban futó tésztáé. De, hát meg­főzve melyik cérnametélt, me­lyik makaróni nyílegyenes? így olcsóbb, a lényeg meg ugyanaz. — Minden jó, ha a vége jó — kurjantanak a túlvégiek. — Éljen az ünnepelt! Éljen a családi végtészta! — Meg az is, aki ennek az elnevezését kiötlötte — így az egyik kotnyeles unoka. — Egyetek kedveseim, kihűl az ebéd! És falatoznak, míg jól nem laknak. E. K. ISSN Qi3S—3900 (Ceglédi Hírlap) Megfiatalodik a Szabadság tér A Szabadság tér rendezése során — a Kertészeti Egyetem tanárainak szakvéleménye alapján több elöregedett, sűrűn nőtt fát ki kellett vágni. A Városgazdálkodási Vallalat dolgozol a kiter­melt tüsköt szállítják el. .... a. , Apáti-Tóth Sándor felvétele Állt a bál Csemőben KiSZ-esek vendégségben Jövőre ismét együtt, ugyanitt Saját termés a pohárban Ceglédberceli kertbarátok borai Itt a családi vég!

Next

/
Oldalképek
Tartalom