Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

Jegyzet Lobogóink Állok a dombtetőn és ré­gi, talán soha el nem múló szenvedélyemnek hódolok. A vidék messze szépségeit kémlelem. Tekintetemet körbehordozom a déli irányba kanyargó víztükör, s a kék halmok felett. Megbámulom a lenyugvó nap szépségét, odaképze­lem magamat az északon magasodó Naszály erdei­nek sűrűjébe. A táj igéze­téről oly sokszor vallot­tam már, hogy szinte is­métlésnek tűnne. Azt mondják sokan, ha a haza­szeretetről kérdezik őket: a völgyek, a halmok, a föld, ahol születtünk. Ez is része lehet annak az ér­zésnek, ami ideköt ben­nünket, de gondolom, ez azért nem minden. Hiszen szép és még szebb vidékek máshol is vannak, a ter­mészet gazdag szépségek­ben és érdekességekben. A nyelv — mondják mások — s ez bizonyára még erő­sebb kötelék. De tudunk hazafiakról, akik felnőtt korukban tanulták meg szüleik nemzeti nyelvét, s ebből arra is következtet­hetünk, hogy mindennél fontosabb az a kultúra, er­kölcs, emberi magatartás, melyet o cselekvéseink mellett ez a nyelv közve­tít. Nemcsak hangok, szavak és mondatok összessége ez, ennél sokkal jelentősebb, csakis egy meghatározott közösség jelrendszere, me­lyet masok nem' tudnak megfejteni. A gondolat és az általa meghatározott cselekvés a legfontosabb minősítője annak, ki mi­lyen hazafi, mit vállal azért az örökségért, a kö­zösségért, melyet kapott, melybe született. Jó lenne megfejteni elődeink gondo­latainak indítékát, cselek­véseinek rugóját, hogy mi­től, hogyan váltak azzá, amik voltak. Próbálom megvonni a mérleget a szűkebb haza, Vác hagyo­mányairól, hogy vajon ho­vá, merre billen a mérleg. A város építészetében ma­radandót alkotó Migazziról például azt írja egy értéke­lő tanulmány, hogy a város újjáépítésében ugyan meg­határozó szerepe volt a XVlll. században, de az ö püspöksége idejében csa­pott a legmagasabbra a vallási szigor, a fanatizmus is. Történeti forrásokból tudjuk, hogy 1765-ben ta­nácsi rendelet és püspöki parancs intézkedik az ut­cák vasárnap délelőtti lánccal való lezárásáról, hogy a kocsik zörgése ne zavarja az ájtatoskodókat. 1766-ban kiirtatta a vá­rosban lakók kutyáit, hogy ugatásuk ne zavarja a pa­lotában tartózkodó vendé­geit. Ambró Ferenc ebben a században alapítja meg a város első nyomdáját, s kiadja az Uránia című el­ső magyar nyelvű folyóira­tot. Született itt Petőfi- vers, itt érettségizett Ma­dách, ismerjük Cházár András önzetlen fáradozá­sát a századelőn létreho­zott Országos Siketnéma Intézetért, Vác polgársága tanúja lehetett 1849-ben a magyar történelem két leg­nagyobb csatájának, az áp­rilisi győztes és a júliusi vereséget hozó küzdelem­nek is. Az élmény és az emlék meghatározó volt munkásmozgalmára is. Ne­vek, haladó és konzervatív írások tűnnek elénk válta­kozva, a Vak Bottyán Mú­zeum tablóin, a bekötött vastag könyvek lapjain, azoké, akikről más alka­lommal már többször ír­tunk, s akiket az elmúlt napok ünnepségsorozata alkalmával többször is idéztünk. Mi, akik ezt nem éltük át, nehezen tudjuk megfej­teni. A példa, amit követ­hetünk, tetteik által szüle­tett. Az örökség pedig: nemcsak a dombok, a me­zők, a vidék szépsége, ha­nem lüktető forgalmú, pezsgő életű, naponta vál­tozó arcú város, melynek vonásait magunk is ala­kíthatjuk, melynek utcáin, házain most piros és nem­zetiszínű zászlók lobog­nak. A mi lobogóink. Kovács T. István VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VA'C VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM 1982. MÁRCIUS 20., SZOMBAT Szerencsés földrajzi közelségben Közéletre Reveié iskela Megyénkben az elmúlt év­tized során olyan létesítmé­nyek alakultak ki, amelyek je­lenleg a KISZ egyetlen saját működésű intézményhálózatát jelentik. Az ifjúság körében folytatott propagandamunka sokat fejlődött ez idő alatt, különösen a KISZ KB 1974. októberi és a párt KB 1976. októberi határozatát követően. Megerősödött társadalompoliti­kai tartalma, rugalmasabbá, valóságközelibbé vált. Kiala­kult a KISZ-propagandának egy, a korábbinál differenciál­tabb, mégis áttekinthető rend­szere. Az ifjúság változó igényeit, az objektív politikai szükség­leteket is követnie kell az ok­tatásnak. Így a feladatok megvalósítása érdekében szük­ségessé vált feltételrendsze­rének fejlesztési irányát meg­jeleni, azokat területenként és szintenként az igényeknek megfelelően átcsoportosítani. Ezzel foglalkozott a KISZ KB 1981. február 24-én, és határo­zatában átformálta a KISZ politikai képzési tervet, tjj, változatos, és korszerű formá­kat alakított ki a tömegpropa­ganda, és vezetőképzés oktatá­sához. Elvi és módszertani Sződligeten, az 1975 óta működő, Ligeti Károlyról el­nevezett Pest megyei KISZ-is- kolában jártam, ahol Gádor Ferenc iskolaigazgatót kérdez­tem, rendelkeznek-e az okta­táshoz elengedhetetlenül szük­séges eszközökkel? — Az iskola átadása óta a képzést közvetlenül szolgáló tárgyi, technikai felszereltség jelentősen fejlődött, könyv- és diatárunk is van. A jelenlegi eszközpark azonban első sorban belső munkánkhoz ele­gendő, a tábori képzés és tö­megpropaganda igényeit ki­elégítő kölcsönzést megolda­ni nem tudjuk. — Hogyan képes egyetlen iskola valamennyi megyei ak­tivista képzéséről gondoskod­ni? — Itt összpontosulnak a po­litikai képzés személyi, tárgyi, anyagi és technikai feltételei. A megyét ellátni három ta­nárral lehetetlen lenne, de se­gítséget kapunk az MSZMP Pest megyei Oktatási Igazga­tóságától. Most építjük ki kapcsolatainkat a Hazafias Népfronttal, és a szakszerve­zetekkel is. Sokat segítenek a városi-járási bizottságok és a területen dolgozó propagan­disták. Jelzi a képzés mére­teit, hogy 1981-ben háromezer- hatszázötvenöt hallgató vett részt az iskola valamilyen képzési formájában. Csak aki alkalmas — Ilyen arányú oktatásnak meg kellene látszani a KISZ- szervezetek • munkájában. Sok helyen azonban nincs változás, tartalmatlan tevékenységet folytat vagy érdektelenséggel találkozik az alapszervezetek sora. — Ezt valóban nehéz meg­érteni. Felismertük, hogy az alapszervezetek sok esetben nem a legrátermettebb tag­jaikat küldik ide, hanem az jön, aki „ráér”. Sokan viszont rendelkeznek a szükséges em­beri és politikai tulajdonsá­gokkal. Visszatérve munkájuk­hoz, vannak, akik elfelejtik az itt jól elsajátított módsze­reket. Sok még a szemináriu­mi előadás, a helyi lehetősé­geket és eszközöket nem hasz­nálják ki. — A KISZ Központi Bizott­sága megújította politikai képzési tervét. Mennyiben változnak meg a feltételek? — A határozat kijelölte a politikai képzés időszerű fel­adatait, átalakította a képzés formáit. Ez a rendszer tartal­mazza azokat az elemeket, amelyekre egy magasabb szintű propagandamunka épülhet. Mint megyei politikai képzési központ, alkalmassá válunk a KB határozataiból következő valamennyi megyei feladat elvégzésére, illetve végrehajtásának megszerve­zésére és ellenőrzésére, össze­fogjuk a terület politikai kép­zésének egészét, megszer­vezzük a KISZ-vezetők és propagandisták rendszeres és aktuális tájékoztatását, felké­szítését, megfelelő anyagi és Piaci jelentés Zöldfélék esőben, hóban Ezúttal a hóval kevert eső, kavargó szél sem riasztotta el a piaci árusokat. Megteltek az őstermelők sorai. A közel­gő tavaszt jelzi, hogy ismét kinyitottak azok a kiskereske­dők is, akik a téli hónapok­ban szüneteltetik működésü­ket. Míg a vevők bosszankod­va kerülgették a tócsákat, elé­gedetten vették tudomásul, hogy zöldellnek a standok. Sóska- és spenóthalmok, pi­rosló retekcsomók, kis cso­korba kötött újhagymák so­rakoztak egymás mellett, fel­vidítva látványukkal mind­azokat, akik úgy érezték, Sándor, József, Benedek ugyancsak megtréfálta őket. A sóska kilóját már negy­ven forintjával mérték, éppen felére esett az ára az elmúlt hetihez képest, spenótot még csak csippentésre adtak, egy k's halmocska öt forintba ke­rült. A retek csomóját nyolc és tizenkét forint1 között, az újhagymáét négy és nyolc fo­rint között vesztegették. Sok és szép tojást árultak. Eleinte két forintra tartották, de már fél tíz felé meg lehe­tett kapni egy hatvanért, egy nyolcvanért. Szép krumplit, üveges fehér káposztát (18 fo­rintért), vörös- és kelkáposztát (ez huszonnégy forintba ke­rült) kínáltak. Nagy még a választék száraz hüvelyesek­ből is. Ami leginkább a ta­vaszt idézi, az a sok vetni- való. Most esedékes a hagyma és retek vetése. A dughagyma kilója tizenhat-tizennyolc fo­rintba kerül. Itt is, ott is hallom, a há­ziasszonyok hozzáláttak a ha­gyományos húsvét előtti nagy- takarításhoz. Vidámabbá te­hetik egy-egy sárga nárcisz, fehér vagy rózsaszín jácint szál látványával. Ezt is, bar­kát is bőven találtak a virág­kedvelők, no meg a mindig, mindenkinek kedves hóvirá­got. Ez utóbbi kis csokrait már négy forintért meg lehe­tett kapni. Nagy keletje volt a már nevében is derűt keltő téltemetőnek, ez utóbbit egy kedves, idős hölgy árulta jó szavak kíséretében. B. H. tárgyi feltételeket biztosítha­tunk. Toyábbrá is működtet­jük az*'alapképzést szolgáló tanfolyamokat. Szerencsénk van, mert a vá­ci járás és Vác város ifjúsági szervezetei is sok hasznát lát­hatják az iskola közelségé­gének. Szabó Henrik Tavaszi szemle Bábosok, néptáncosok A váci városi úttörőelnökség március 26-án a Madách Imre Művelődési Központban úttö­rő kulturális seregszemlét ren­dez. Többek, között néptánc- csoportok és bábcsoportok lépnek fel. Ä legjobb céllövők A váci ifjúgárdisták már­cius 10—11-én rendezték meg a város lövészbajnokságát, kispuska- és légpisztoly-ver- senyszámokban. Eredmények: kispuska; első Menyhért Edit (Kereskedelmi Szakmunkás- képző Intézet), második: Mol­nár Imre (MŰM), harmadik: Hajdú József (Forte). Légpisz- ■toVy:-első:-Hajdú József (For­te), második: Dobrocsi Endre (Forte), harmadik: Pál Ferenc (Forte). A megyei lövészbaj- nokságot április 4-én rendezik meg. Virágok a mártírok emlékművére Megemlékezés, koszorúzás Március 19-én délelőtt 11 órakor a váci fiatalok 1919-es mártírok emlékművét koszo- rúzták meg a várossal szem­közt fekvő Pokol-szigeten. Dánus Éva, az Árpád úti ál­talános iskola tanulója Várnai Zseni: Katona fiamnak című versét mondta, majd Takács István, a Könnyűipari Gép­gyártó Vállalat pártszervezeté­nek vezetőségi tagja emléke­zett a 63 évvel ezelőtti tömeg­gyilkosságra. Síréiba Jánost és három társát a börtönből a Dunán átszállítva itt, á Pokol­sziget közepén lőtték agyon a különítményesek. A koszorúkat a Híradástech­nikai Anyagok Gyárának, az Árpád úti iskolának, a DCM- nek. a Büntetésvégrehajtási In­tézetnek, az Áfésznek és a KAEV-nek a küldöttei he­lyezték az emlékmű talapza­tára a város ifjúságának kép­viseletében. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Ä délutáni ünnepségsorozat a városligeti mártíremlókmű- nél folytatódott. A Himnusz elhangzása után Gonda Móni­ka, a Gábor József Általános Iskola Madách Imre úttörőcsa­patának tagja mondott verset. Az ünnepi megemlékezés al­kalmából Fazekas Károly, a Forte pártbizottságának titká­ra mondta el a gondolatait a tragikus eseményről, Klein Károly direktóriumi tag és nyolc elvtársa brutális meg­gyilkolásáról. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Vác Járási és Városi Bizottsága nevében Pálmai László és Krima János koszo­rúztak. Vác városi tanácsának és a Pest megyei tanács váci járá­si hivatala képviseietében Weisz ■ György tanácselnök és dr. Török Antal, a járási hi­vatal elnöke rótta le a kegye­letét. A társadalmi és tömegszer­vezeteket István Kálmán, a Hazafias Népfront városi és járási bizottságának titkára, lványi Károly, a városi KISZ- bizottság titkára és Horváth Géza alezredes, a Magyar Honvédelmi Szövetség városi­járási titkára képviselte. Ko­szorúztak a fegyveres testüle­tek képviselői, elhelyezték a virágaikat a mártírok emlék­műve előtt a Forte Fotokémia Ipar párt- és gazdasági veze­tői, a város veteránjai, KISZ- tagjai és úttörői. Az ünnepség az Internaaionálé eléneklésé- vel ért véget. Délután a Komócsin Zoltán középiskolai kollégiumban a KISZ megalakulásának 25. év­fordulójának tiszteletére kiál­lítás nyílt. Itt látható Veszély Ferenc alkotása, a KlSZ-véd- nökséggel épülő DCM-ről, szemben pedig az ifjúsági szervezet 1958-ban készült, az első építőtáborok életének meghitt pillanatait ábrázoló fotókat helyezték el. Vicsotka Mihály Vác a hazai lapokban Az Esti Hírlap beszámolt a váci telefonhálózat bővítésé­ről. Eszerint a városi telefon- központhoz csatlakoznak majd 1982—83-ban Főt, Göd, Letkés, Nagybörzsöny, Vámosimikola és Kemence végközpontjai, 9Ü0 állomással. A Művészet című folyóirat­ban bemutatta a Vácott élő Szabó Gyula iparművészt, aki­nek Borsos Miklós volt a ta­nítómestere és nagyon sokat tanult Tevan Margit tömör tárgyformálásából, a figurális elemek kidolgozásából. A Népszabadság tudósított arról, hogy befejeződött a vizsgálat a váci vízszennyező­désről. A döntés szerint nem­régiben felszámolták a város határában lévő szemétlerakó­telepet, s új helyét a város­tól nyolc kilométerre jelölték ki. A Nógrád színes írásit közölt Berkes Alexandráról, aki az Uraiban született, s három esz­tendeje Pásztora jött férjhez a Szovjetunióból. A fiatalasz- szony a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében dolgo­zik, meósként. A Magyar Hírlap értesülése szerint felújítják a váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­ra romhányi gyáregységét. A tervek szerint a rekonstrukció után az üzemben idén már több mint egymillió fénycső­előtétet és híradástechnikai transzformátort gyártanak. P. R. Száz éve született Ä forradalmár Csikós József A zárkából kilépő rabok között volt egy rövid ba­juszos, fekete hajú, élénk sze­mű, ápolt arcú, harminchét éves tanító: Csikós József. A rabokat megbilincselték, s aztán kisebb-nagyobb huza­vona után mindnyájan elin­dultak az udvar, majd az utca felé. A hatalmas vaskapu mellett két sorban újabb pus­kás román katonák várták, s a liget végébe kísérték őket, és minden fogolyra három pus­kacső irányult. Ha igaz, hogy az ember utolsó pillanatában végigéli újra életét, Csikós Józsefnek Törökszentmiklós mellett egy vasúti őrház juthatott az eszé­be, ahol született, ahol gyér- ■ mekkorát élte és minden szó­rakozása az volt, hogy nézhet­te az elsuhanó' vonatokat. Mindig arról álmodott, hogy messze tájakra utazzon. Ezért is akart vasutasi lenni, de ta­nítója biztatására barátkozott a tanítóképzőbe. 1 flklevelét 1905-ben vette át, ^ és Jászberény határában kapott állást.' Keresetét uta­zásra költötte. A nyári szüne­tekben beutazta Ausztriát, Svájcot, Németországot. Él­ményeiről könyvet írt. Akkor már rendszeresen jelentek meg elméleti-pedagógiai cik­kei a Néptanítók Lapjában. Felfigyeltek rá és aradi segéd­tanfelügyelőnek nevezték ki. Itt érte az első világháború ki­törése, behívták katonának. Vé­gigjárta Szerbia, Galícia, Vol- hinia hegyeit, ott volt az Ison­zónál. A fronton ismerkedett meg egy váci vasúti felügyelő fiával, Tárnái Jenövei. Egy­szerre kaptak szabadságot, és hazafelé Csikós József meglá­togatta Tarnaiékat. Még azon a nyáron házasságot kötött barátja húgával, Tárnái Olgá­val, akit Törökszentmiklósra vitt. Visszament a frontra, de most az orosz tájakra. Itt ha­difogságba esett és csak 1918- ban tért haza. Üjabb behívá­sok elöl bujdosott, közben ter­jesztette a hírt az új, szocia­lista szovjetről. A polgári forradalom idején, 1918. októ­ber 31-én már a Szociálde­mokrata Párt törökszentmik­lósi szervezetének vezetőségi tagja, a nemzetőrség parancs­noka. December 18-án a Nem­zeti Tanács helyi elnöke. 1919 elején őt jelölték szülő­városa országgyűlési képvise­lőjének. Mindenütt ott lehetett látni, beszélt, vitázott, szerve­zett, a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának második napján Törökszentmiklós piacterén a nagygyűlés szónoka. Április 6-án beválasztották a tanács­ba, a közoktatásügy vezetője és megyei tanácstag is lett. Tizenhat napig volt ezen a helyen. Végrehajtotta városa iskoláinak államosítását, szü­lők és pedagógusok részére oktatást szervezett, beindítot­ta az analfabéták, az elemi ismeretek, az általános isme­retek, az üzemviteli ismeretek tanfolyamát, előadásokat tar­tott, megnyitotta a nyilvános munkáskönyvtárt. Közben cikkeket irt, szerve­zett, agitált. Utolsó intézkedé­se április 22-én a tanítótestü­lethez küldött levele volt má­jus 1. megünnepléséről. Még aznap bevonultak Törökszent­miklósra a románok. Letartóz­tatások sorozata kezdődött. Csikós Józsefnek menekülnie kellett. Vácra jött felesége szülei­hez és Budapesten munkára jelentkezett a Közoktatásügyi Népbiztosságon. A Pest megyei Tanács mű­velődési osztályára osztották be, de pár nap múlva, való­színű, hogy Matheika János javaslatára Vácra kérte áthe­lyezését. A volt Karolina pol­gári iskola igazgatójának ne­vezték ki, és megválasztották Mqtheika János mellé művelő­dési népbiztoshelyettesnek. Itt is hihetetlen energiával dolgo­zott. Iskolájában bevezette a vallástan helyett a szocialista erkölcstant, melyet ő tanított. Gyermekkaszinót létesített, a váci Vörös Újság szerkesztő­ségi munkájában vett részt, cikkek sorozatát írta. Érdemes egyik cikkéből még ma is idézni „... egy al­kotóművésznek — legyen az író, szobrász, vagy színész — nem a közönség ízlése után kell járni, hanem a közönség ízlését kell megnevelni. Nem az a feladata, hogy leszállítsa a már egyszer elért nívót, ha­nem hogy felemelje a közön­séget magához”. A városi mo­ziban természettudományi és társadalomtudományi előadá­sokat tartott, még arra is volt ideje, hogy filozófiai munkát írjon, mely „Proletár társa­dalmi tagozódás” címen könyvalakban is megjelent. Augusztus 6-án vonultak be Vácra a románok. Másnap letartóztatták Csikós Józsefet. Egy hétig volt val­lató katonák kezén, és augusz­tus 14-én zárkaajtó csapkodá­sára ébredt és a nevét kiál­tották. A liget szélén tíz fogolyra harminc puskacsőből dördült el a halálos lövés. Mészáros Gyula .ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) ......................... "■ ■ ■ .............«HP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom