Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
"xMiíap 1982. MÁRCIUS 20., SZOMBAT Színházt levél ...és a Józsefvárosi í Emlékszik-e még [valaki a pest-bu- Idai kis színházakéra? A műintéze- I tekre, melyek ■ többnyire távol estek a fényes, nagy (és drága) színházaktól, s kevésbé előkelő kerületekben, esetenként épp a külvárosokban működtek, néha nem is rosszul, s gyakran nem is siker nélkül? Ott volt például a Budai Színkör fából készült nyári színháza, a híres Horváth- kertben, Budán, a Krisztinavárosban, melyet csak 1937- ben bontottak le. Emlékszik-e még arra valaki, hogy Rostand: Cyrano de Bergerac című romantikus színművét itt játszották először Magyarországon (1899-ben; két évvel a párizsi bemutató után), Pe- thes Imrével a címszerepben, vagy hogy 1903-ban itt mutatták be hazánkban először Gorkij: Éjjeli menedékhely című drámáját? S hogy a húszas-harmincas években a nyári szezon zenés darabjaiban, operettjeiben a magyar operettjátszás minden valamirevaló egyénisége fellépett itt, Honthy Hannától Király Ernőig, Rátkai Mártontól a La- tabárokig? A város másik végén, a Városligetben a többféle néven ismert (Városligeti Színkör, Erzsébetvárosi Színház) nyári színház működött, az egykori Aréna (ma: Dózsa György) űt 31. szám alatt. Legtöbben Feld-színházként ismerték, s amikor — 1909-ben — télen is használhatóra építették át, népszerűsége még csak nőtt. Még a felszabadulás után is játszott itt először a Szabad Színház nevű prózai társulat, később meg a Béke Színház. Csak 1952-ben bontották le. Óbudán is volt színház:, a III. kerületben a Lajos utcában nyílt meg, 1897-beh. A neves zeneszerző és karmester, Serly Lajos alakíttatta át egy volt bőrgyári épületből; 450 személy fért el nézőterén, s a fennmaradt fényképek szerint kellemes külsejű-belsejű épület volt. Sokáig játszott itt — a két világháború között — Erdélyi Mihály színigazgató társulata (egyébként egy időben az Erzsébetvárosi Színházat is ő igazgatta). Zenés vígjátékft- kat, könnyű operetteket mutattak be a kis színházban, s ezeket láthatnánk talán ma is, ha 1944-ben telibe nem találja egy bomba. Annyira megsérült, hogy le kellett bontani. Óbudának azóta sincsen színháza ... S volt egy kicsiny színház a Bethlen téren is, a VII. kerületben. A Bethlen téri Színpad 1929-től 1936-ig működött, akkor csődbe ment, s mozi lett a helyén. Ma is az játszik ott: a Bethlen mozi. Említhetnénk a kabarékat is, melyekből sok volt, de kettő módfelett híres: az egyik, az Apolló kabaré, a mai Corvin Áruház helyén, 1915-től 1923. novemberéig működött. Akkor, a Corvin tervezett építkezése miatt, lebontották. Az Apollóban mindenki; fellépett, aki valamit is számított a pesti kabaré világában. A másik híres kabaré a mai Művész mozi helyiségében, a Teréz (ma: Lenin) körúton, a 27. szám alatt játszott, neve Bonbonniere kabaré volt. Nemcsak azért nevezetes, mert ez volt az első pesti kabaré (1907-ben nyílt meg), hanem mert itt kezdte pályáját a híres konferanszié, Nagy Endre. A sors tréfája, hogy a legjobb kabaré mindössze két évig működött... s a Józsefvárosi! 1918. augusztusában nyílt meg, a Baross utca 127. alatt. (Később Kálvária, ma Ku- lich Gyula tér 6. sz.). Működött benne egy ideig mozi is, majd ^mét színház lett. Utolsó igazgatója az az Erdélyi Mihály volt, aki egy időben a Józsefvárosit, a Város ligetit és az óbudai Kisfaludy Színházat is igazgatta (ezért kapta a nem éppen hízelgő kültelki színidirektor nevet) Erdélyi, aki maga is színész volt, számos könnyed operett komponistája, dalszövegírója és librettistája is. A Józsefvárosi Színházat még a fel- szabadulás után is igazgatta, 1949-ig, a színházak államosításáig, amikor a színházat megszüntették. Hamarosan azonban újra megnyílt: Bá nyász Színház néven játszott itt társulat, majd 1954-től Budapest Varieté otthona lett, 1962-től az Állami Déryné Színház budapesti székhelye volt egészen 1978. elejéig, ami kor, a Népszínház létrejöttével, a Várszínház mellett az új színház második játszási helyévé lépett elő, ismét csak Józsefvárosi Színház néven. Ilyenképpen a Józsefvárosi Színház az egyetlen, mely régi kis színházak közül még ma is működik, ma is színház. A lebontott, lebombázott átalakított, mozivá lett kis színházak nagyon hiányoznak. Noha színvonalban, kiállításban, színészgárdában sokszor messze elmaradtak, a tehetősebb színházak mögött, egy feladatot (ha úgy-ahogy is) megoldottak: a könnyed színházi szórakoztatás cseppet sem lenézendő feladatát. Zenés vígjátékok, nyári operettek, bohózatok töltötték ki műsorrendjük nagy részét, s ebben a műfajban ma is nagy az igény, ám annál kisebb a' választék. Hosszú ideig amolyan mostohagyerek, szegény, szégyellni való rokon volt a kifejezetten szórakoztató célzatú színpadi mű, meg az olyan színház is, amely ezeknek a daraboknak a játszására vállalkozott. A szórakoztató szín ház természetesen nem jelent színva nalbeli engedményeket. Miért is kellene színvonaltalannak lennie annak, ami jól, kellemesen, ízlésesen, tehetségesen szórakoztat? Alighanem ezt ismerték fel az elmúlt évadban, s a futószezonban a Népszínház vezetői, s ezért 'próbálták úgy kialakítani a Józsefvárosi Színház profilját, hogy elsősorban az igényes, nívós szórakoztatás színpada legyen, s ráadásul épp a VIII. kerületben, amelyben a Józsefvárosi az egyetlen színház. Zenés játékok — az elnyűhetetlen sikerű Imádok férjhez menni, vagy az új magyar darab, a Döme Zsolt—Fábri Péter nevével jegyzett Bécsi gyors —, vígjátékok (Katajev: Bolond vasárnap, De Filippo: Ezek a kísértetek!, Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci szerencséje), sőt bűnügyi játékok (Priestley: Veszélyes forduló) szerepelnek most a színház műsorrendjén, • s aki gyakori vendég itt, tanúsíthatja: színvonalas előadásokat láthat a mindig teli nézőtér. A Józsefvárosira szükség van. Figyelni kell rá. Megérdemli. Takács István Zenei tanács Szentendrén A muzsika is polgárjogot nyer Minden elfojtott, lappangó ellentét, ha feloldására nincs kivezető, szabad út, akár a palackba zárt erjedő ital, bizonyos idő után szétrobbantja az üveg falát. Ilyen kisebb fajta robbanás volt nem is egészen két éve Szentendrén, aminek közvetlen kiváltó oka egy sajtókiadvány volt. A Népművelés című lap 1980. júliusi teljes számát a festők, a múzeumok, a szabadtéri játékok városának szentelte és emellett szinte alig kapott figyelmet egy másik művészeti ág, a zene helye, szerepe Szentendre életében. Mintha ez a kiadvány igazolni látszott volna Kovács Lajosnak, a több mint 25 éve működő városi kórus karnagyának kifakadá- sát: — Mi mostohák vagyunk! — Nem csoda, hogy a júliusi lapszám után szenvedélyes vita támadt, ami leplezetlenül felszínre hozta az addig csak szunnyadó ellentéteket, nyíltan felvetette az egyenjogúság igényét., Távlati elképzelések Hogy miért? Az 1963-ban megalakult zeneiskola, nem egészen húsz év alatt (csak megjegyzésképpen: kezdettől fogva igen mostoha körülmények között működik) olyan komoly alapot teremtett, amin egymás után nőttek fel a zenei csoportok: a Vujicsics együttes, a Kamarazenekar, az Ex anima, Blockflőte-együttes, az úttörő-fúvószenekar, s mellettük az ének-zenei általános iskola énekkara, a másik két általános iskolai kórus és mindenekelőtt a már említett városi énekkar. A vita során ezek a potenciális zenei erők a szinte reve- lációnak is beillő felismerés középpontjába kerültek. Ezt megelőzően, már 1980 őszén a város vezetősége a pártbizottsággal közösen megbeszélést hívott össze. Ezen jelen volt a zeneiskola igazgatója, néhány zenetanár és több közművelődési szakember. Ekkor fogalmazták meg először azt a gondolatot, hogy ki kell alakítani a város zenei életének hosszú távú koncepcióját. Az elképzelések megvalósításához azonban ütőképes, együtt dolgozó csoportok szükségesek. Az elmúlt év őszén újabb, ám az eddigieknél szélesebb körű tanácskozásra került sor. Ennek eredményeként megalapították a szakemberekből, a párt, a tanács, a KISZ és a HNF képviselőiből álló zenei tanácsot. Az alakuló ülés dátuma ez év január 19-e volt. A 15 tagú tanács elnöke Szári Mihály, a zeneiskola igazgatója, titkára Asztai Csabáné zenetanár lett. Egységesen tervezni Ennyit az előzményekről. És ha látványos megmozdulások és tapasztalatok nincsenek is (alig másfél hónapja működik a zenei tanács), o miért és a hogyan már körvonálazódott. Erről beszélgetünk Szabó Ferenccel, a városi tanács művelődési osztályának vezetőjével, valamint Szári Mihállyal és Ásztai Csabánéval. — A zenei tanács megalakítását az a felismerés tette szükségessé, hogy Szentendre olyan zenei erőkkel rendelkezik, melyek gazdagabbá, sokrétűbbé varázsolhatják a város szellemi arculatát — kezdte Szabó Ferenc. — A tervezés hiánya, a gazdátlanság, a kevésbé körültekintő műsor-összeállítások nem egyszer érdektelenségbe fullasztották a rendezvényeket — veszi át a szót Ásztai Csabáné. — Voltak olyan hangversenyek, melyekről — mint utólag kiderült —, a középiskolások nem is tudtak. — Ezek szerint szervező iroda lesz a zenei tanács? Két munkatárs sikere Ifjúsági nívódíjak Tegnap házi ünnepségre került sor a Hírlapkiadó Vállalat klubhelyiségében. Bevezetőként Szőke István, a KISZ VIII. kerületi Bizottságának szervezőtitkára méltatta a KISZ vállalati alapszervezetének munkáját, s átadta Söp- tei Zsuzsának, a Hírlapkiadó Vállalat KISZ-alapszervezeti titkárának a kiváló munka elismeréseként a KISZ kerületi bizottságának zászlaját. KISZ- munkájáért ugyanakkor kitüntetést kapott Skultéti Mária, a vállalat dolgozója is. Ezután a fiatal újságírók nívódíj pályázatának értékelése következett. Gáli Sándor, Népszabadság olvasószerkesztője, a zsűri elnöke elmondotta, hogy huszonnégy fiatal újságíró vett részt a pályázaton. A publicisztika műfajában első lett Szabó Gábor, a Világgazdaság munkatársa, második Horváth István, a Fővárosi Közmű-, harmadik pedig Kovács Zoltán, a Volán Hírlap újságírója. A riport kategóriában lapunk munkatársa, Vasvári G. Pál érdemelte ki az első helyet, második Máza Katalin lett, a Danuvia és Bartha Zsuzsa, az öntő üzemi lap újságírója. Harmadik díjat kapott: Major Árvácska, a Pest megyei Hírlap, Szigeti Júlia, a Textilélet, és Bencsik Gábor, a Nők Lapja munkatársa. Az elismerő okleveleket és a jutalmakat Till Imre, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója adta át. — Csak ezért nem lenne érdemes csoportosdit játszani — válaszolt Szári Mihály. — Egészen másról van szó. A tanács, szándéka szerint, egységes elképzelések szerint kívánja koordinálni és szervezni a zenei nevelési feladatokat az óvodáskortól egészen a felnőtt korosztályig, s ebben — magától értetődően — valameny- nyi zenei megmozdulás összefogása is szerepel. Újabb lépés előre — Mit várnak? Működésük perspektivikusan milyen eredményeket hozhat? — Az érdekek jobb egyeztetését, az együttesek létezésének, szereplési lehetőségeinek összehangolását, a város kulturális eseménysorába való beilleszkedését — folytatja Szabó Ferenc, t- Gondolok itt például a Testvérmúzsák elnevezésű zenei-képzőművészeti táborra, amit tavaly szerveztünk meg első ízben. Ezentúl ezzel is a zenei tanács törődik, szakmai segítséget adva támogatja. — Az, hogy a város valamennyi zenei eseményét a zenei tanács szervezi, lehetőséget ad koncepciózusabb, ha úgy tetszik, hatékonyabb programok kialakítására, figyelembe véve a különböző rétegek, a különböző korosztályok sajátos igényeit — vázolja Ásztai Csabáné. — Vannak már konkrét feladatok és célok? — Szári Mihály vaskos dosz- sziét tesz az asztalra. — Már felmértük az idei zenei programokat. Ennek alapján egyeztettünk, utána pedig összeállítottuk a műsorokat, tehát a szervezést már elindítottuk. A Kodály-év természetesen meghatározza rendezvényeink tematikáját. Konkrét célunk, hogy a szakmunkástanulókat bevonjuk a muzsika világába. Ismeretterjesztő előadásokkal, de egy kórus megalakítása is újabb lépés lesz előre. Az óvodás korosztályt pár éve már bekapcsoltuk a munkánkba: évente négy-öt alkalommal hangszerismertetéssel bővített hangversenyt adunk a számukra. ★ Eredményekről még nem eshetett szó a beszélgetés során. Am, ha egy kicsit mélyebben elgondolkozunk a nemrég született összefogás lehetőségein, azt kell mondani, o kezdeményezés figyelemreméltó. S. Horváth Klára Jelentős fejlődés V egy ész-közgyűlés A Magyar Kémikusok Egyesülete pénteken tartotta — a 75 éves fennállása alkalmából megrendezett — jubileumi közgyűlését az MTESZ székházában. Az ünnepi eseményen jelen volt állami, tudományos és társadalmi életünk tötfb vezető képviselője. Szekér Gyula, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke ünnepi beszédében szólt a magyar kémia és vegyipar múltjáról, továbbá ismertette napjaink vegyiparának eredményeit és gondjait. Elmondta, hogy hazánkban az utóbbi 20 évben a vegyipar volt a népgazdaság leggyorsabban fejlődő iparága, termelése 1960 óta több mint nyolcszorosára emelkedett. A vegyipar 12 nap alatt állít elő annyi értéket, amennyihez 1950-ben egy teljes év munkájára volt szükség. Díszletek Jelmezalkotások Gombár Judit nevét ismerik a színházbarátok. A neves jelmeztervező, hazánk csaknem minden színházában dolgozott. öt évig Pécsett tervezett, tizenkét esztendőig a Magyar Állami Operaház volt alkotómunkájának színhelyet valamint Kecskemét, Pécs és Brüsszel voltak életének állomásai. Munkássága legmeghatározóbb korszaka a Bejárt- val való együttműködése volt, munkáját ekkor megismerték Monte-Carlótól Tokióig. A Győri Balettnek megalakulása óta nemcsak kosztümjeit tervezi, hanem az előadások díszletei is szinte kivétel nélkül az ő alkotásai.. Jobba Gabi és Papadimiriu Athina a Józsefvárosi Színház Bécsi gyors című előadásában Zárójelentés. Nagy színészeink ritkán vállalnak — kapnak? — televíziós megbízatást, ezért hát amikor a műsorújságot böngészve azt olvashattuk, hogy a csütörtök estére besorolt Zárójelentés című tévénovellák egyikében Sulyok Mária és Gáti József is játszik, bizonyára sok előfizető vélte úgy, miszerint e megjelenésük elmulaszthatat- lan látnivaló. Amit ők ketten produkáltak, az valóban vastapsot és főhajtást érdemel, Sulyok Mária a zsémbes Juszti néni szerepében úgy morgolódott, védte, amíg védhette vén profesz- szorát, hogy a néző az ő szavaiban, gesztusaibah látta összesűrűsödni minden házisárkányok valamennyi szerete- tét és indulatát. Gáti József, a lakásának áthagyományozásá- ra rávett tudósként szintén a legjobb, leghitelesebb formájában jelent meg: egy semmibe vesző pillantása, egy minden-mindegy csukló ejtése, s ott búcsúzott a néző előtt egy tökéletesen felépített jellem. Hanem az ifjú pár, amely otthon híján az ő könyvekkel zsúfolt helyiségeit akarta megkaparintani, az már egy egészen más szerepvállalói seregből került a kamerák elé. Mind Borbáth Ottilia — aki néhány éve is az erdélyi magyar színpadok egyik legjobban foglalkoztatott színésznője volt —, mind az eleddig nem látott Mihály Pál egyaránt annyi harsánysággal, túlpörgetett rájátszással próTv-FIGYELŐ' bált lelket lehelni Gitta és Ákos papirosízű figurájába, hogy időnként megborzongtunk: ezt a vehemenciát már szinte paródiaként mutatja a képernyő. Papiros ízt emlegettünk, s h§dd folytassuk ezzel a panasszal. Ez a Drága profesz- szor úr című első rész bizony műsorpercéinek javában ázt sugallta, hogy a kérlelésnek majd a birtokba vételnek eme hazárdjátéka egyáltalán nem az úgynevezett életből lesődött el, hanem egy íróasztal lapján lett olyan, amilyen. Sulyok és Gáti — latba vetve minden latba vethetőt — a maguk megnyilatkozásaikor szinte tökéletesen feledtetni tudták a motiválatlanságot, a hígságot, de Borbáthtól meg Mihálytól erre már nem tellett: ők minél természetesebben próbáltak clvódni, önmagukat emészteni, annál jobban megmutatkozott a forgatókönyv — Palotai Boris munkájának — recept jellege. Eutanázia. A Zárójelentés második darabja már valamivel több alkalmat adott arra, hogy higgyünk vagy átéljük. Annál is inkább, mivel ebben az író és feleség kettőséhez : nem kapcsolódott egy másik I luó, hanem ők csak önmaguk- i tan játszották el a halálba in- i lulásnak és a búcsúztatásnak ezt a szintén irodalmiaskodó, de azért számos pillanatában igaznak tetsző históriáját Káldy Nórát Edina szerepében már régen láttuk ilyen sokszínűnek, Jordán Tamást meg talán még soha nem jutalmaztak meg egy ilyen, hozzá illően kívül mészfehér. belül tüzes alakkal, akit végül is egészen testközelivé tudott tenni. Csak miért éppen a hegedű- lést hagyta abba literátor férjének szolgálatába állva Edina? Minden bizonnyal azért, hogy a friss halott búcsúztatójaként felhangozhasson egy fájdalmas zengésű motívum. Jogi CSCtík, a szintén kedden közvetített Jogi esetekben ugyan mi másról, hasonlóképpen a párok’— jelesen az élettársak — megannyi gondjáról- bajáról, tisztázatlan jogállásáról esett szó. Bővebb hely híján itt Csak annyit ismétlőnk meg, hogy érdemes óvatosnak lenni, mert amennyire van feleség-'meg férjtartás, annyira nincs nő- meg férfitartás. Tehát ha egy élettársi viszony felbomlik, akkor semmiképpen sem lehet egy arra rászoruló félnek holmi forintokát követelni. Akárhány esztendeig is laktak együtt, nincs nire alapozni a beadványt. A 'lázasfél, az házasfél, az élet- ■árs, az élettárs! Ismét meg- íkosodhattunk... Akácz László
