Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-03 / 52. szám

1982. MÁRCIUS 3., SZERDA fitf.crtr *va £/Jr Homlokzntfesték Megkezdte a szilikonos hom­lokzatfesték nagyüzemi gyár­tását a Kemikál Építőanyag­ipari Vállalat. Ez az új ter­mék elsősorban a műemlékek restaurálásánál hasznosítható előnyösen. A régi épületek vastag falai ugyanis — az el­maradt szigetelések okán is — magukba szívják a talaj ned­vességét, azért fontos követel­mény, hogy a homlokzatfesték ne tömje el a vakolat póru­sait, tehát lélegezhessen, ki­száradhasson a fal. Az új homlokzatfesték azt Is lehetővé teszi, hogy a be­porosodott homlokzatot né­hány év után vízzel könnyen lemoshassák, megújítsák. A számítások szerint legalább tíz évig nincs gond azzal a hom­lokzattal, amelyet az újfajta szilikonos festékkel vontak be. A több mint 20 féle színben és színárnyalatban előállított fes­tékből az idén mintegy 100 tonnányit gyártanak, amely- lyel 200 ezer négyzetméter fal. felületet lehet befesteni. Gépesített raktártér A Centrum Áruházak létrehozták Törökbálinton az új, tizenegyezer négyzetméter alapterületű, korszerű magasrak­tárukat. Innen szállítják az üzletekbe folyamatosan és üteme­sen a szükséges árut. A teljesen gépesített raktárban lehetővé vált, hogy egy helyen tárolják a mintegy kétszáztíz cikk­csoportot. Ócsa és Alsénémedi vonzásában Mégis érdemes kifesteni? — A szüleim 1939-ben vet­ték ezt a házat, Kispestről költöztünk ki. Nyugodt, csen­des hely, nyáron különösen gyönyörű. A fiam is azt mondja — Pesten dolgozik pedig —, hogy szívesen épí­tett ide. Szeretünk itt élni. Ragyogó életmód lenne ez... Ragyogó életmód lenne A tanyát keskeny akácos választja el az 5-ös főúttól. A csupasz ágak közül kivil­lanó épület, a tisztára sepert udvar csalogat be, no meg a kíváncsiság: milyen ma egy tanya a fővárostól harminc kilométerre? A kutyák dühödten tépik láncaikat, az éktelen ugatás­ra jön elő Kovács Lajosné, s tessékel befelé a házba. — Csak körül ne nézzen, akkora a rendetlenség! A la­kásra már nem jutott idő, reggel 38 fokos lázzal keltem föl. A jószágot mindenképpen el kellett látnom, most végez­tem velük. Két üszőt neve­lünk, nyolc hízót és van egy anyakocánk is. Korábban bi­kákkal foglalkoztunk, de az veszélyesebb is volt, meg to­vább kellett nevelni őket. Az ácsai termelőszövetkezettel van szerződésünk, exportra viszik az állatainkat. Tavaly hat marhát adtunk le. A te­lek 1600 négyszögöl, herével, takarmányrépával szoktuk bevetni és van 200 négyszö­göl gyengécske szőlő, de még nemigen terem. Miközben beszél, frissen mo­zog, nem látszik betegnek. Gyors, munkához szokott moz­dulatokkal rendezget a szo­bában, kávét tesz föl. Az em­berről sok mindent elárul a környezete: a lakás, a kony­ha és két szoba tiszta, ren­des, egyszerűen berendezett, de otthonos. Látszik, a tu­lajdonosok valóban szeretnek itt élni. Hasonló, odaadó gon­doskodásról vall a gazdasági udvar, a disznóól és az istálló Is. — Nem mindig voltam itt­hon, huszonegy éves munka- viszonyom van, ebből tizen­hét év postai szolgálat. A férjem állatorvosi szaksegéd és inszeminátor a felsőbabádi sertéstelepen. Most már egész szépen megvagyunk, de higy- gye el, keservesen kezdtük, semmink nem volt. Negyven- nyolc éves vagyok, egész éle­temben rengeteget dolgoztam, de beteg soha nem voltam. Két éve kellett műteni az epémmel, de két hónap alatt teljesen talpraálltam. Talán az itteni életforma egészsége­sebb. Valóban ragyogó élet­mód lenne ez... ígéret volt Valóban: szép környezet, csend, nyugalom. Ragyogó életmód, egy „szépséghibával’'. Nincs villany. Budapesttől harminc kilométerre tizenöt tanyában petróleumlámpával világítanak, vagy akkumu­látorról. A környező községek — Alsónémedi, Öcsa, Bugyi, Dabas — mind tíz kilométe­ren belül vannak. De idáig, a felsőrádai tanyákig még nem ért el a villanyvezeték. Az udvartól kétszáz méterre magasodik a nagyfeszültségű vezeték oszlopa, a trafóház sincs hatszáz méternél mesz- szebb. — Az első kérvényt 1974- ben írtuk. Azóta húzódik az ügy. Állítólag a megyei taná­cson fekszenek az akták, tgé­rik, most már lesz valami, úgy hírlik, 13—15 ezer forint­tot kell majd fizetni, tgéret persze edig is volt. Csak vil­lany nem lett. Emiatt sokat kínlódunk. Nyáron állandó probléma a hús tárolása, nagymosást sem tudok csinál­ni. Soroksárra járok a Pa­tyolatba. A jószág kukoricá­ját valamelyik faluba hord­juk darálni, ez kocsi nélkül bizony éppen elég. A televí­ziónk akkumulátorról műkö­dik, azt is a faluban szok­tuk tölteni egy ismerősnél. Ez az egy dolog, a villany nehezí­ti, keseríti az életünket. Mi már mindent megcsináltunk, amikor felújítottuk a házat: a vezetékek bent vannak a fal­ban, megvan a hely a fürdő­szobának is. Érthetetlen ez a hosszú hu­zavona. Hiszen nem egy vagy két tanyáról van szó, hanem tizenötről. A költségekből a tulajdonosok is részt vállal­nának. Állítólag a két tanács nem tudott megegyezni: öt ta­nya ugyanis Alsónémedihez, a többi Ócsához tartozik. Ez a kettős közigazgatás több furcsaságot is szül. Kovácsék postacíme például Alsónéme­di, de csak az ócsai postáról járnak ki a tanyára. Az alsó­némedi állatorvos nem jön ki a kutyákat oltani, de az ócsai igen, tehát oda fizetik az eb­adót, ezt viszont minden év­ben külön kell igazolni a la­kóhely szerinti tanácsnál, azaz Alsónémediben. Alig bonyo­lult helyzet! Talán a villany is ezért ér ide ilyen nehezen? Két etetés között — Tudja, ha kiderülne, hogy nem kapunk villanyt, eladnánk a tanyát. Megér vagy 300 ezer forintot. Pedig tényleg nem kívánkozom el. Mindent elérünk innen, a busz 45 perc alatt az Engels téren van. Két-három havon­ta bejárunk színházba, mozi­ba két etetés között. Vagy a fiam inspekciós olyankor a jószág mellett. Vásárolni is a nagycsarnokban szoktam he­tenként, kéthetenként. A há­zat is szeretnénk rendbe hoz­ni. festetni kellene és új ke­rítést csinálni. De amíg a villany bizonytalan? Egyes igények ma már alap- vetőek. S hiába egyre von­zóbb ez az életforma — itt is több pesti család vett ta­nyát a közelmúltban és köl­tözött ki a városból —, ha a feltételek nincsenek meg. Har­minc kilométerre a főváros­tól! Bár a közelség viszonyla­gos. A petróleumlámpa gyen­gécske fénye megsokszorozza a távolságot. ★ A felsőrádai tanyák villa­mosításáról a megyei tanács ÉKV osztályán érdeklődtünk. Kérdésünkre Takács Géza energetikus a következőket válaszolta: — Valóban évek óta húzó­dik az ügy, többször és több fórumon vetették már föl az ott élők. Mi javaslatot tettünk a végrehajtó bizottságnak, hogy az Országos Tervhiva­taltól kapott központi támo­gatási alapból részesüljenek az érintett községek, hogy ezeknek a tanyáknak a villa­mosítását megoldhassák. A végrehajtó bizottság követke­ző ülésén ■— március közepén — dönt erről a javaslatról. S ha elfogadja, hamarosan lesz villany Felsörádán. Annál is inkább, mert ezt a pénzt még ebben az évben fel kell hasz­nálni, ezt a megyei tanács el­lenőrzi. Nem kell tehát eladni a tanyát. A jelek szerint érde­mes kifestetni a lakást és megcsináltatni a kerítést. M. Nagy Péter Tavaszvárás idején Ötszáz gyümölcsfa az utcákra Amióta világ a világ, a ma­gát valamire is tartó házi­asszony a tavasz beköszöntő­vel nekifog a nagytakarítás­nak. Dühödt buzgalommal fel­forgatja egész házatáját, meg­mozgat mindent, nem marad háborítatlan egyetlen eldu­gott zug, poros sarok. De ugyanígy minden valamire­való településen, a jó idő kö­zeledtével megkezdődik a rendrakás, tisztogatás, csino­sítás. Ezeket a tavaszi szépí­tés! akciókat a tanács és a HNF helyi vezetői, a HNF-ak- tívák, tanácstagok, buzgón szervezik, irányítják, legalább is Nagykovácsiban ezt tapasz­taltam, Itt ugyanis már meg­kezdték az előkészületeket. Szeretik a szépet — Az idei tavasz bőven ad tennivalót —• mondja Cserhá­ti Imréné, a HNF titkára. — A községben végre, harminc­hét évi várakozás után az ősszel megindult a jó minősé­gű vezetékes ivóvízhálózat ki­építése, aminek során sajnos rengeteg fa kivágásra ítélte­tett. Ezeket azonnal pótolni akarjuk. Már jeleztük is a HNF Pest megyei bizottságá­nak ebbéli igényünket, pár héten belül 500 darab facse­mete érkezik Nagykovácsiba. — Milyen fák fogják díszí­teni az utcákat? — A lakók külön kívánsá­gára gyümölcsfák, dió-, cse­resznye-, keserűmandula-, szil­vafasorok. — ötszáz fa kiültetése nem is kis munka. — Ez nem okoz gondot. Már most naponta érdeklődnek, mikor is jön meg a szállít­mány, mikor vihetik a maguk csemetéjét. Az én udvaromra hozzák az ötszáz darab fát, onnét mindenki egyenként el­viszi, kiülteti a portája elé. A nagykovácsiak szeretik a szé­pet, a természetet, utána is becsülettel gondozzák, óvják ezeket a mindenki fáit. Pél­dául, az Ősszel kiültetett gyön­ge, még inkább ágacska fák némelyikét szalmával is kör­bekötözték. A kis, családi házas mini­lakótelepen a tavaszra elké­szülő játszótér díszfákkal, cserjékkel való betelepítése, természetesen az ott lakók közös összefogásával, szin­tén a tervek közt sze­repel. De persze a csi­nosítás, szépítés mellett leg­alább olyan fontos, hogy a láthatatlan zugok is ragyog­janak, az udvarokon, sufnik­ban összegyűlt mindenféle ócska kacat eltűnjék. Jobb szervezés — Ez a mi feladatunk — mondta Tokodi Zoltán tanács­elnök. — Első ízben tavaly szeptemberben volt a község­ben lomtalanítás és most már­cius végéig, két héten át újabb akciót szervezünk. 'Már valamennyi lakóhoz kiküldték az értesítést, a községi han­gosbemondón többször közöl­tük, plakátok is hirdetik, mi­kor, melyik utcába érkezik majd a kocsi és szedi össze a kitett szemetet. A Rozmaring Mgtsz társadalmi munkában vállalta a fuvarozást. — Mi lesz az összegyűlt limlom sorsa? — Reméljük idén jobban sikerül ezt megoldanunk. Ugyanis ami elégethető, azt a község határában a helyi tűz­oltók segédletével megsemmi­sítjük, de a vas-, rongy-, pa­pírhulladékot külön válogat­juk és azt a pilisvörösvári MÉH-kirendeltség szállítja el. Csakhogy az ősszel a járásban majdnem mindenütt azonos időszakra szervezték a lomta­lanítást, így a MÉH hozzánk még a télen sem ért el, az óriás szeiméthalom ott ékte­lenkedett majdnem mostanáig az egyik mellékutcában. Bí­zunk benne, hogy a tavaszi akció koordinálása eredmé­nyesebb lesz, a MÉH is időben jelentkezik. Egyébként április 1-től nem­csak egy-egy ilyen időszakos nagytakarítás jelenti a rendet, tisztaságot a községben. Vég­re megoldottuk az intézmé­nyes szemétszállítást. Egy helybeli fuvarozó kisiparost bíztunk meg a munkával, aki hetente kétszer végigjárja a falut és összeszedd az utcára, nylonzsákokba kitett szemetet. Már megvan a KÖJÁL által is jóváhagyott legális hulla­déktárolónk. A község határá­ban egy mély szakadékot fo­gunk feltölteni. Ennek csupán egy szépséghibája van. Két, maximum három év alatt megtelik és akkor ott lesz az új gond — hová tovább? Csinos utcakép A2ért talán említsük meg — szólt közbe Trencsényi Lász­ióné tanácstag — mit terve­zünk még, mire szeretnénk, elsősorban az ebben érdekelt lakókat megnyerni. Végig a főutcát rendbehozni. Minde­nütt a házakhoz veizető bekötő útrészt, az árkok széléig, ki­egyengetni, fehér murvával el­teríteni, az árkokat kimélyíte­ni, kitisztítani, az oldalukat befyvesíteni, esetleg virággal beültetni, hogy egységes, szép utcakép fogadja a Nagyková­csiba érkezőket. Igaz ez nem kis feladat, egy-egy ház utca­frontja tíz-tizenöt méter is megvan, és elég sok földmun­kára lesz szükség, ha való­ban szépen meg akarjuk csi­nálni. De, ahogy Trencsényi Lász- lóné hozzátette, már meg­kezdték az agitációt, elsősor­ban a főút mellett lakók kö­rében. Természetesen szeret­nék, ha a szép, rendezett fő­utcáért akcióban minél töb­ben részt vállalnának. S. Horváth Klára Kazánszabályozó önműködő gázkazán-szabá­lyozó berendezés nagyüzemi gyártását kezdte meg a Fűtő- bér vállalat. A berendezés az érzékelő műszerektől kapott jelek alapján azonnal követi az időjárás változásait, s a fű­tést az idő felmelegedéséhez, lehűléséhez igazítva egyenle­tes hőmérsékletet tart a laká­sokban. Nem fordulhat elő, hogy az idő lehűlése után még órákig fáznak a lakások­ban a korábbi időjárásra sza­bályozott, mérsékeltebb fűtés miatt, s hasonlóképpen meg­akadályozza a túlfűtést, az energiapazarlást. Egyebek kö­zött megoldható, hogy éjszaka csökkentett fűtéssel dolgozzon a kazán, vagy a kereskedelmi létesítményeknél szombattól- hétfőig éppen csak annyi me­leget adjon a berendezés, hogy a falak ki ne hűljenek, s munkakezdésre ismét föl­tornázza a hőmérsékletet az eredeti szintre. ú |*|j esztendő óta írogatták a levele­ket a gyerekeknek, hogy szeret­nék levágni a malackát, s ha tudnak, menjenek haza, segíteni is, meg, hogy ne kelljen majd a postára cipelniük a kóstolót. A levelek jöttek, de halogató levelek. Most nem jöhetnek, majd ké­sőbb, talán egy-két. hét múlva. A hó olvadozott már, amikor Buda Ferenc úgy döntött, hogy nem vár to­vább, levágja a malackát, mert annak is fogytán az étvágya. Felesége sopán- kodására még írt egy-egy levelet a gyerekeknek, hogy szombaton disznó­ölés lesz náluk. Szólt a sógorának, a sógornőjének, hogy menjenek át se­gíteni, mert ők ketten nehezen birkóz­nának meg a sok munkával. Az árnyékok még nem szakadtak el a tárgyaktól, amikor az udvar szögleté­ben már lobogott a szalmaláng, Csípős február végi reggel volt, jólesett a lé­lekmelegítő pálinka, jólesett meleged­niük a tűz mellett. — Nem gyónnék a gyerekek? Mégse jönnek? — kérdezte a sógor kétszer is Ferenc komától, de az csak legyintett csalódottan. — No, de meg kell érteni őket is. Sok a munkájuk, meg ott a család, a gyerekek iskolába járnak, nem repülhetnek csak úgy haza, a szülői házba, mert vágyakozik utánuk az em­ber. Én már így vagyok velük. — Én is — mondta Buda Ferenc, az­tán már alig ejtettek egy-két szót, amíg be nem vitték a házba a sonkákat, az oldalszalonnákat, a húst. A két asszony sebbel-lobbal dolgo­zott, hogy mire a férfiak megtöltik a kolbászt, ők is elkészüljenek a hurka­töltéssel, no, meg a toroskáposztával, ami bizony jólesik a frissen sült hur­ka, kolbász mellé. — Ferenc, most mit csináljunk? — kérdezte Budáné aggódóan. — Mit? Semmit. — mondta az öreg. — A padlásra, meg a kamrába kerül minden, aztán majd elosztjuk, ha jön­nek. — Megromlik a hurka, a kolbászt is frissen szeretik, nem úgy, mint mi, erősen füstölve. Meg itt ez a rengeteg hús! Teremtőm, kettőnknek az eszten­Bába Mihály: ^J^óótofo dő végéig elég, mert nekünk már csak csipegetni szabad belőle, ugye meg­mondta az orvos is. — Bánom is én, akkor készítsd a csomagokat, majd holnapután postára adjuk. Ami marad, az meg elfér a kam­rában. Jócskán elmúlt már dél, amikor au- t ■'dudálás riasztotta őket az asztal mel­lől. — A Janiék — mondta Buda Fe­renc és a frissen sült hurkát visszatet­te a tepsibe. Két unoka viharzott be a konyhaszo­bába, aztán a menyük, meg a Jani fiuk, a legidősebb gyerek. Kacagás, nevetés. Az unokák tapsol­va szaladtak ki a másik szobába, meg vissza, aztán nagyapjuktól a malac far­kát követelték. — Hohó, az csak annak jár, aki fog­ta is — mondta az öreg, s huncutkásan kacsintott. — Miért nem jöttetek haj­nalban? — Mert apu az autóval totojázott. ^ ót nevettek mindannyian. Bol­J dogan falatoztak már tovább a gyerekekkel együtt, amikor Eszti lá­nyuk jött negyedmagával. A hurka, kolbász elfogyott, a toroskáposztából is alig maradt. Budáné újabb tepsivel sü­tött nekik. De ez is kevés lett, amikor Ferkóék betoppantak. A sógor meg a sógorasszony üldögél­tek még egy cseppecskét, aztán a kós­tolóval megrakott komatállal szinte észrevétlenül mentek el. Lárma, zaj kerekedett, amikor üresek lettek a tepsik, tálak. Már csak egy tányér pogácsa árválkodott az asztalon. Az unokák kirohantak az udvarra, on­nan be a kertbe, ahol még lapult egy­két hófolt. Ferenc lÄcsi nem nógatta gyerekeit, hogy na, rnond>ák már, hogy mi újság van náluk. Egymás szavába vágva, beszéltek, hadartak maguktól is. Az egyiknek az volt a gondja, hogy nem kapott betonkerítés-oszlopot, a másiknak, hogy megint lerobbant a kocsija és ötezerbe került a javítás, szeretné kicserélni, de nagyobbra, arra meg nincs pénze. A harmadik azért bosszankodott, hogy a telkükön a nyu- lak alaposan megrágták a két éve ülte­tett fák törzsét. A két öreg csak ült, nézte őket bol­dogan, és hol az egyik szavát figyelték, hol a másikét. Majd holnap, meg az­után lesz idő felidézni és összerakni szépen, rendben a töredezett mondato­kat. Néha ittak egy-egy kortyot, meg­megkérdezték szüleiket: hogy vannak, nincs-e valamire szükségük. Még a bukszák is előkerültek, de apjuk, any­juk tiltakozó mozdulatára elsüllyesztet­ték zsebükbe. — Ha szükséget látunk, szólunk ml, gyermekeim — mondta az anyjuk. — A szülő addig érzi jól magát, amíg ad­hat a gyermekének. Baj van már ak­kor, ha a gyermekétől kérni kell. — Nem kell azt kérni, anyuka, ad­juk mi kérés nélkül is — tiltakoztak a gyerekek. Ám az öregek hajthatatlanok ma­radtak. Egyszer csak felrebbent a család. Alkonyodik, indulni kell. Ködös lehet az idő, jobb, ha korábban nekivágnak az útnak. No, de akkor vigyék a kós­tolót, gondolja anyjuk, és már megy is csomagolni. Ide ennyit, ebből is, ab­ból is. hogy harag ne legyen, hogy vád ne érje, hogy az egyiket jobban szere­ti, mint a másikat. Ott áll az öreg is, arca piros az örömtől, meg a bortól. — Osszad szét nekik — mondja —, vágj a szalonnából is, ne sajnáld, hi­szen nekünk már kevés kell. Amilyen lassan telt meg a ház az örömet sugárzó lármával, olyan ha­mar csendesedett el. B udáék kettesben álldogáltak már a maradék malacka mellett. Az asz- szony is alig sóhajtotta. — Alig maradt annyi, hogy a ko- maasszonyéknak kóstolót vigyek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom