Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-07 / 32. szám
/ ízMátm 19S2. FEBRUÁR 7., VASÄRNAP 5 Újítani pedig keli! Mifelénk a szükség nagy úr — Ugyan kinek Jutott volna eszébe itt néhány éve, hogy újítgasson. Ott a csupasz földön, a szabad ég alatt javítottuk a masinákat. Elképzelheti, milyen tempóban és főleg, milyen minőségben. Árát megszolgálta A gyáli Szabadság tsz szolgáltató üzemágában Hujber Lajos, művezető, a Petőfi brigád tagja fogadja e szavak kíséretében az újításaik iránt érdeklődő toliforgatót. — Nézzen körül, így azért, egészen más ugye? — mutat körül az üzemcsarnokban. Annak közepén kibelezett kis teherautó körül szorgoskodnak — sürget az idő, az árát már alaposan megszolgált jószágot műszaki vizsgára készítik elő. Garabuczi Imre, a tavaly kongresszusi oklevéllel kitün- tett Petőfi brigád vezetője nem szívesen hagyja félbe a munkát. — A tsz-ben mintegy 160 gépkocsi karbantartása, gondozása vár ránk. Húszán vágyónk, meg kell hát fogni a dolog végét — adja magyarázatát a húződozásoknak a brigádvezető. S a javítások mellett még a saját munkakörülményeik jobbításában is aktív szerepet vállaltak. A mai műhelynek csupán a falait kapták meg, a többi már az ő kezük nyomán, sok órás többlet- munkával alakult kellemessé. Így lett étkező, amiben már jutott hely a hűtőszekrénynek is. Az akkumulátorok gazdája Sebestyén József is saját maga alakította ki birodalmát, vizet vezetett, csempé- zett, vakolt... — Tulajdonképpen a kény- szerűség vitt bennünket arra, hogy ezeket a szerkezeteket kitaláljuk — tárja fel újításaikról a titkot Hujber Lajos. Ha ki kellett egy 180 kilós rugót szerelnünk, ahhoz több emberre volt szükség, nem beszélve a balesetveszélyről. Hát készítettünk egy rugóki- emelőt. Találékonnyá tesz ? — Amikor háromszor-négyszer ki meg be kellett szerelni ugyanazt a szerkezetet a kocsiba javítás közben, egyszeriben találékonnyá lesz, az ember. Elkezd gondolkodni, mit is lehetne itt tenni — emlékezik Garabuczi Imre egy másik találmány születésének történetére. Most a kis műszerpadon ami a brigád találmánya a kézifékszelepet, a fékrásegítőt, a főfékhengert, a kézifékrásegítőt viszonylag egyszerűen, gyorsan átvizsgálhatjuk, javíthatjuk. A műhelyben mindenfelé ügyes kis újítások sorába bot- ük a kíváncsi szem. Olyanokba is, amelyeket a brigád nem is adott be hivatalosan — apróságnak vélte. Sebestyén József az akkumulátorok birodalmában Erdőst Agnes felvétele A tudománypolitikai bizottság hozzájárulásával, a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter határozata alapján a Kertészeti Egyetem átvette a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetet és annak feladatait. Az intézet egyes egységeit a tájkörzetben működő szőlészeti és borászati vállalatoknak adta át; a Badacsonyi Állami Gazdaság szervezetébe került a helyi kutatóállomás, a Tokaj- hegyaljai Borkombinát, a tar- cali, az Eger—Mátravidéki Kényszerűségből, szükségből újítók, mondja tréfásan a művezető. Csakhogy a dolog nem is olyan mosolyogtató. Fogalmazzunk finoman, a korántsem tinédzser korú járműveket nem a legkorszerűbb eszközök segítségével javítják, ellenőrzik. Bízvást állíthatjuk azonban, valóban szorgalom, s nem kevés szellemi töke kell ahhoz, hogy a hiányzó sokat tudó műszereket, gépeket pótolhassák. Erdemes-e? S nem elég, hogy használhatóvá tesznek, másutt talán már használhatatlannak kikiáltott járműveket, ezt még igyekeznek olcsón, minél kevesebb költségből megoldani. — A hivatalos AFIT-árak mintegy harmadáért tartjuk karban, készítjük fel vizsgákra a kocsikat. Csak akkor lehet olcsóbb a még így is sok hasznot elvívő szállítás, ha mi itt igyekszünk lefaragni a költségekből — érvel Hujber Lajos. — Hogy érdemes-e újítani? — morfondírozik Garabuczi Imre. Az ötlettől a megvalósulásig mindössze néhány hét telik el, az újítási bizottság sem ül hónapokig az anyagon. S természetesen vannak még ötleteink, amelyeket szeretnénk kidolgozni, hiszen a saját munkánkat könnyítjük. Könnyebben, jobbat — ez nálunk összefügg — zárja le a beszélgetést a brigádvezető. Gáspár Mária Borgazdasági Kombinát pedig az egri kutatóállomást vette át. A Kecskemét—szikrai Állami Gazdaság keretében működik á továbbiakban a iaKiteleki kutatóhely, a pécsi kutatók pedig ezentúl a Villány—mecsek- aljai Borgazdasági Kombináthoz tartoznak. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet központja, a miklóstelepi és a katonatelepi állomás, valamint a budapesti kísérleti pincészet, a Kertészeti Egyetemhez kapcsolódott, kiegészítve annak tudományos lehetőségeit. A Kertészeti Egyetemhez csatolták Kutatóintézetet kaptak Bevóifolták a lányokat Három napig farsangfarka Meleg, kellemesen fűtött szobában beszélgetünk Kartalon Urbán János Fő utcai házában. A házigazdán kívül itt vendégeskedik Konkoly István és felesége is. Az asztalon sárgán csillogó bort kínál az üvegkancsó és krémes piskótát a gazdagon megrakott tálca. Miről is eshet szó ezen a szeles, hózáporos délutánon, mint a régi farsangokról. Vendéglátóm nem fukarkodik a szóval, szívesen idézik a régi, jeles napok hangulatát, már csak azért is, mert az egykori szokásokra emlékezve fiatalságukra is emlékezhetnek. Első legények — Az idő mindent megeszik. Kikezdi a vasat, a ház falát, meg az embert, de nem tudja megrágni az emlékeket — mondja a házigazda. — A farsang régen is, most is a vízkereszttel kezdődött és hamvazószerdáig tartott, de különösen ünnepélyes volt valamikor az előtte való vasárnaptól kedd estig, amit általában farsangfarkának mondanak. Persze, a mi fiatalságunk idején nagyobb értéke volt ennek az időszaknak, mint most, amikor a jóléttől, meg az állandó bálozásoktől úgy érezhetik a fiatalok, hogy egész évben farsang van. — Mi valamikor, ezelőtt ötven évvel, azzal kezdtük a farsangot. — veszi át a szót Konkoly István —, hogy újév után próbamulatságot rendeztünk, majd összeálltunk néhányan legények és felkerestük a községi bírót. Elmondtuk, hogy mi szeretnénk megrendezni a farsangi háromnapos vigalmat. De a bíró biztosítékot kért. — Ez arra volt jó — szól közbe a háziasszony —, hogy csak azok lehettek a bál rendezői, akkor úgy neveztük őket, hogy első legények, akik vállalni tudták, ha ráfizetés lesz a három napig tartó bálon, kifizetik a zenekar díját és biztosítják a zenészek étkezését is. — Bizony, a szüléinknek kellett kezességet vállalni — mondja Urbán János. — Ha a kezességet a bíró előtt a szülők vállalták, mehettünk Aszódra, a főszolgabíróhoz, akitől megkaptuk az engedélyt. Gyorsan híre ment a faluban, hogy kik lesznek a farsangi bál első legényei, vagyis kik rendezik a farsangi mulatságot. Vidám tánccal — Farsang vasárnapjának délutánján, amikor jöttek a népek a templomból kifelé — meséli Konkolyáé —, az utcán megszólalt a rezesbanda, így adta hírül, hogy kezdetét veszi a háromnapos mulatság. Az első legények egymásba kapaszkodva vidáman táncoltak a zenekar előtt, mi lányok pedig anyáink kezébe nyomtuk az olvasót, meg az imakönyvet, és szaladtunk a kocsmához, ahol a bált rendezték. — Csakhogy a mulatságba se úgy mehettünk be, akár a mai fiatalok — emlékezik Ur- bánné. — Azt kívánta a szokás, hogy kell lenni egy legénynek, aki bevált bennünket. Negyvennapos böjt Férje rábólint felesége szavaira: — Nagy szégyen lett volna, ha a lánynak kell a belépőt fizetni, ezért amelyik eladónak nem volt udvar lója, az a rokonával, vagy az ismerősével beváltatta magát, de ez nem derülhetett ki. A pénztárnál csak legény fizethetett, lány nem. A gavallér fizetett, aztán megmondta, hogy kit váltott be. Az ajtóban álló első legény kikiáltotta a lány nevét, s az az udvaron álló lányok karéjából besietett a terembe. Amikor a lányok nagyobb része már a táncteremben volt, körbe álltunk, énekeltünk, ka- rikáztunk. Kezdődött a zene és ezzel együtt a tánc. A lányok a faihoz húzódtak. A legények, akik eddig az ivóban tartózkodtak, a muzsikára siettek a terembe. Szemükkel kacsintottak, vagy a kezükkel intettek, ezzel a jelzéssel hívták táncba a lányt. Siettünk a választottunk felé, jártuk a csárdást, a lassút, meg a frisset. — Vasárnap éjfélig mulattunk — veszi át a szót ismét Urbán János. — Hétfőn reggel Nádvágók a jeges parton A velencei nádüzem dolgozói, kihasználva a kedvező időjárást, korszerű géppel vágják a nádat. A téli idényben hozzávetőleg egymillió-négyszázezer kévét aratnak le, s ennek hatvan százalékát tőkés exportra — főleg az NSZK-ba és Hollandiába — szállítják. Keretes Tamás felvétele A torony ad engedélyt az indulásra Vákuumágy a helikopterben A torony megadta az engedélyt az indulásra, és az MI—2-es mentőhelikopterrel felemelkedünk a levegőbe. Alattunk távolodik a budaörsi repülőtér a hangárral, és a felszállásnál segédkező szerelőkkel. Elhagytuk a földet. A visegrádi baleset A gépmadár propellerszárnyai nagy zajt csapnak, amit a fülvédő kagyló sem tud teljesen elnyelni, de mégis lehetővé teszi a beszélgetést. Fülkénk az életmentéshez szükséges legfontosabb eszközökkel van felszerelve: vákuumágya súlyos sérülteknek, infúzió, sebészeti műszerek, és különböző gyógyszerek. Ezekre most nem lesz szükség, mert műszaki berepülésen veszünk részt dr. Andics Lászlóval, a budapesti mentőszervezet főorvosával és Jámbor Csabával, a légi mentőcsoport főmérnökével. A levegőben nem érzékelem • annyira a gyorsaságot, de eszembe jut, amit már korábban feljegyeztem: tíz perc alatt jutott el ez a nyolc órakor már húzta a zenekar a hajnalt. Ezt a táncot mindenki ingyen járta. A második táncért már fizetni kellett. Napközben addig volt szünet a táncban, amíg a zenekar étkezett. Reggelire, ebédre, vacsorára mindig az első legények házaihoz mentek. — Bizony, nem volt olcsó dolog a zenekar megvendége- lése — bizonygatják az asz- szonyok. — Hús, bor, farsangi fánk mindenütt került az asztalra. — Kedden éjjel 11 órakor megszólalt a' harang — mondja a házigazda —, a községi bíró megverte az ajtófélfát. A zenekar elkezdte a nótát, amit mindenki énekelt: Elmúlt farsang, itt hagyott / a lányokra bút hagyott, / de még én rám nem hagyott, / mert még én kicsi vagyok. És ezzel elkezdődött a negyven napos böjt. Konkolyné nevetve idézi a régi mondást. Tetején hangfalak — Ogy volt, hogy vasárnap azt mondtuk: sicc innen macska, mert átugorlak! De szerdán reggel már módosítottük a szavainkat: sicc, macska, mert elesek benned! Hiába voltunk fiatalok, csak elfáradtunk a háromnapos táncban. — Szerdán megejtettük az elszámolást. Ha maradt a pénzből, megtartottuk a negyedik napot. Ha nem maradt, apáink a zsebbe nyúltak — fejezi be az emlékezést Urbán János. Az utcán mikrobusz szalad. Tetején hangfalak. Kezdődik a diszkó a művelődési házban. A mai fiatalok farsangi mulatsága. F. M. helikopter Budaörsről Viseg- rádra. Dr. Andics László felszállás előtt a naplóból idézte fel a történetet: Tavaszi délután volt, amikor Visegrádon a benzinkútnál két személygépkocsi karambolozott. Az adókészüléken életveszélyt jeleztek, és egy súlyosan sérült nőt kellett azonnal a fővárosba szállítani. Riasztották a mentőket és az MI—2-es helikopter 16 óra 43 perckor felemelkedett a levegőbe. Ugyanakkor elindult a mentőautó is a legközelebbi állomásról, mert a benzinkút környékén nincs leszállóhely a légi járművek számára. Mentőautó vitte a sérültet az ABC-áruház elé, ahová tíz perccel indulás után, 16 óra 53 perckor a helikopter is megérkezett. A beteget elsősegélyben részesítették, és a fővárosba vitték, a Petőfi-híd budai hídfőjénél levő szükségleszállóhelyre, ahonnan ismét mentőautóval szállították a klnikára. További sorsáról nincs feljegyzés, mint ahogy arról a 3 éves kisfiúról sem, akit szívműtétre kellett azonnal egyik vidéki kórházból a fővárosba szállítani, és csak annyit tudnak, hogy időben érkeztek. Olykor másodperceken múlhat az élet, és a gyors segítség- nyújtáshoz egyre korszerűbb eszközök állnak rendelkezésre. Hónapok teltek el az operáció óta, és a kisfiúnak, ha helikoptert lát a magasban, bizonyára nem a betegsége jut eszébe, hanem az, hogy a gépmadár milyen féltő gonddal manőverezik. Mozgékonyak, gyorsak Mint most is, amikor Jámbor Csaba főmérnök ül a pilótafülkében, aki a repülés szerelmese, és gyakran pilótaként vesz részt a mentőakciókban. Ott volt 1980 tavaszán is, amikor a Hármasha- tár-hegyen lezuhant sárkány- repülőt kellett kimenteni. A szakadékos területet nem lehetett gépkocsival megközelíteni, és természetesen nem is tudtak leszállni. Függeszked- ve, a lebegő helikopterről leengedett hágcsón kellett a közelébe leereszkedni és felhozni a sebesültet. — A légi mentés nem bravúr — figyelmeztet dr. Andics László egy negyedóra múlva, amikor már ismét a budaörsi repülőtér orvosi szobájában ülünk. — Tavaly januárban érkezett az országba az első két mentőhelikopter, mely ment és beteget szállít — mondja. — Idén megvásároljuk a harmadikat. Előnyük a merevszárnyú repülőgépekkel szemben, hogy sokkal mozgékonyabbak. Manőverezőképességük és kis területre, füg- geszkedve való leszállásuk lehetővé teszik, hogy a baleseti helyszíneken a mentés első fázisában is részt vegyenek. Sajnos, hazánkban a kórházak még nem rendelkeznek helikopter fogadására alkalmas területtel. Ezért ma még nélkülözhetetlen a légi jármű és a mentőgépkocsi együttműködése a betegek kórházba szállításánál. A fővárosban nyolc kijelölt szükségleszállóhelyet vehetnek igénybe gépeink, ezek az akut ellátásra hivatott gyógyintézetek közelében találhatók. Hasonló szükségleszállóhelyeket a vidéki kórházak közelében most alakítanak ki. A helikopteres mentésnél ma még viszonylag szerény hazai tapasztalattal rendelkezünk. Felmértük a lehetőségeket és a nemzetközi tapasztalatokra is alapozva száz kilométeres körzetben tartjuk mentésre alkalmasnak. , Svájci Pilátusok — Sítalpakkal felszerelt merevszárnyú vöröskeresztes re-: pülőgépek is állnak a hangárban. Ezeknek már nagyobb múltja van a hazai mentési gyakorlatban? — 1953—54-ben az Európán végigvonuló gyermekbénulásjárvány Magyarországot is elérte. Feltétlenül szükséges volt egyes betegeket művi lélegeztetővel szállítani. Katonai és polgári repülőkkel vitték őket a fővárosba. 1957 nyarán ismét nagy járvány tört ki és sok beteget kellett az ország különböző részeiből Budapestre juttatni. A gépkocsi erre nem volt mindig alkalmas. Az Országos Mentőszolgálat kezdetben kölcsönrepü- lőgépekkel dolgozott, de hamarosan kiderült, hogy a légzésbénuláson kívül más betegségek is szükségessé teszik a bajbajutottak gyors szállítását. 1958 januárjában alakult meg a légi betegszállító csoport. — Erre a célra legalkalmasabb, speciális repülőgépekkel dolgoznak? — Kezdetben Aero, SuperAero, majd később, részben ma is, Morava típusú csehszlovák gyártmányú gépekkel oldottuk, illetve oldjuk meg a mentőfeladatokat. Ezekkel az országban 46 repülőtérre lehet leszállni. A feladatok jellegéből adódóan, a terepviszonyokhoz jobban alkalmazkodó típust kellett keresni, amelyik nem csupán repülőtérre, hanem annál lényegesen kisebb területre, akár egy labdarúgó- pályára is leszállhat. A választás a svájci gyártmányú Pilátus turbó-Porter típusra esett, amely kitűnő repülő és manőverező tulajdonságait a Svájci-Alpok mostoha terep-t viszonyai között bizonyította. Jelenleg két ilyen gépünk van, melyekkel az országban mintegy 500 sziikségrepülőtér igénybevétele vált lehetővé. Mindig útrakészen állnak, hogy ha kell, percek alatt a helyszínre érkezzenek. Múlt évben 1390 órát töltöttek a levegőben és csaknem három- százezer kilométert repültek, 966 beteget, sérülte^ szállítottak kórházba. Gál Judit Műszaki Élet Huszonöt évvel ezelőtt,. 1951. február 1-én jelent meg a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége központi lapjának, a Műszaki Életnek az első száma. A negyedszázados jubileumát ünneplő újság az évek folyamán nagyon sok információt nyújtott a műszaki-tudományos eredményekről, a technika újdonságairól. Folyamatosan tájékoztat az MTESZ 32 egyesületének életéről, munkásságáról, Fontos feladatot vállalt a lap abban is, hogy a gazdasági élet legkülönbözőbb területein feltárja, ismertesse a műszaki kezdeményezéseket, segítse azok hasznosítását. A Műszaki Élet további célja szorosan kapcsolódik gazdasági életünk cs a magyar műszaki értelmiség törekvéseihez: a tudomány és technika mind több eredményét hasznosítani a vállalatok, intézetek, a népgazdaság gyorsabb ütemű fejlődése érdekében.
