Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

1982. FEBRUAR 27., SZOMBAT Jön a kurucvér is Izerfürtű Tízezer új hibrid közül ke­resik a jövő borszőlőfajtáit a Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutató Intézeté­nek miklóstelepi állomásán. Az elmúlt évtizedekben a mag­ról nevelt különböző kereszte- zésű fajták gyors szelektálásá­hoz most szuperintenzív sza­porítási módot alkalmaz­nák. A garantáltan vírus­mentes környezetben növeke­dő szőlő fagytűrőképességét még a laboratóriumban vizs­gálják, és nem kell a termőre- fordulásig várni, hogy a fajta egyéb genetikai tulajdonságait is megtudják. Szigorú az új fajtákkal szembeni követelmény. Elsőd­leges a növény szívóssága, életképessége és ezen belül fagy- és betegségellenállósá- ga, fontos, hogy gazdaságosan termeszthető legyen, ugyanak­kor meg kell felelnie a min­denkori fogyasztói ízlésnek. Minderről — a szelektálás le­rövidítésével — hat termőév alatt bizonyosodnak meg a ku­tatók, akik a termelőknek máris több új elismert fajtát kínálnak; ilyenek a kecskemé­ti ezerfürtű, a fagytűrő jubi­leum 75 és a kurucvér. Nem nagy üzlet, de van rá vevő Tik-tak helyett Mentfke Évekkel ezelőtt jelent meg az üzletekben és vált közkedveltté a Tik-tak mentolos cukorka. Mire minden­ki ezeket az apró, fehér szájízesítő bogyócskákat keres­te volna, addigra az importból származó termék el is tűnt a forgalomból. Na, nem hosszú időre, mert több helyen fölismerték az országban a keresletben rejlő üz­letet és elkezdték gyártani. Többek között a ráckevei Aranykalász Termelőszö­vetkezetben is. Tőr és szonda A jelek szerint ez a terme­lőszövetkezet bele mer vágni abba, ami haszonnal kecseg­tet. Legalábbis ezt sejteti a hat főágazat egyikének, a vegyes­iparnak a szó szoros értelmé­ben vegyes profilja. A külön­böző üzemekben — nyolc tar­tozik ehhez a főágazathoz — földolgoznak fémet, műanyagot, gumit, fát, szinte minden elkép- zelhetőt és gyártanak ezekből többek között vívótőrt, alko­holszondát, flakont, magasug- rólécet. És gyártanak cukor­Jelvények Tápiószeléről Míg hajtókára kerül Tápiószelén az egykori uradalmi nagyházban, ma százhúsz asszony dolgozik. Itt működik ugyanis 1968 óta az Állami Pénzverde jelvény- és kitüntetéskészi- tő részlege. A csöppnyi irodában Háfra Istvánná üzemveze­tővel beszélgettünk a jel­vénykészítés műhelytitkai­ról. Az üzemrész alapítása óta itt dolgozik, így nem csoda, ha minden csínját- bínját ismeri ennek a rit­ka iparágnak. Vert minta A technológiai folyamat el­ső lépcsője, a daraboló. — Tulajdonképpen a mun­ka már Pesten megkezdődött — magyarázza kezébe véve a csillogó sárgarézszalagot. — A domborított mintát, szakmai nevén, verőtöves eljárással készítik, s ide már a vert mintával érkezik a hengerelt lemez. Ezt szétvágjuk, majd kivágjuk a mintát. A vágógép előtt fiatalasz- szony ül, s egyenként teszi a gépbe a négyszögletes lemez­darabkákat. Egy csettenés, s az egyik nyíláson kihullik a köralakú minta, a másikon pedig a lyukas közepű, négy- szögletes rézdarabmaradék. A munka feszült figyelmet, pon­tosságot kíván. Minden jel­vényhez más szerszám kell, a figyelem azonban nem ka­landozhat el. A következő részleg a for- vasztóké. Két módszert alkal­maznak, attól függően, mi­lyen tű kerül a jelvényre: biz­tosító, vagy szúró. Halkan sur­rognak a gázlángok, s az ügyeskezű asszonyok előtt gyorsan nő a jelvényhalom. A csillogó rézformák matt, vö­röses-szürkés árnyalatot kap­nak a hőtől. — Nem is mehetnek így to­vább — magyarázza Háfra Istvánná —, innen kerülnek 'a maratóba, ahol háromféle sav­val tisztítjuk, kénnel, salét­rommal és sósavval. A vörösen-kéken füstölgő savakból, újra szépen csillog­va kerül ki a fém. Útban a festőrészleg felé benézünk az öltözőbe is. Az elismerés tükre — Nem így volt ez valami­kor — emlékezik vissza az üzemvezető —; amikor 1968- ban megindult a termelés, még csak negyvenen voltunk. Munka után peedig éppen csak kezet moshattunk. Ma már van hideg-meleg víz, fű­tött öltöző. Nálunk jóformán csak nők do'goznak, s közü­lük annyian vannak gyesen, mint ahányan üzemkezdetkor voltunk. Százhatvanan va­gyunk, azon kívül még negy­ven bedolgozó segít. Nem egyszerű munka ez. Törzsgár­dajelvénytől a Munkaérdem­rend arany fokozatáig terjed a termékskálánk, mi készít­jük a szocialista brigádok el­ismerő jelvényeit is. Bármeny­nyire is gazdasági jellegű a munkánk — ötmillió forint a havi tervünk —, soha nem fe­ledkezünk meg erkölcsi-politi­kai jelentőségéről sem. Egy- egy jelvény, kitüntetés sok, nehéz és becsületes munka ju­talma. Néha egy egész életút története belefér a zakóra tű­zött kitüntetésbe. A festőüzemben szinte vág­ni lehet ,a A tűhe­gyéi ecsetek nesztelenül jár­nak az ismét csillogóra vará­zsolt fémen, felkerülnek a maradandó színek. Egy-egy jelvényen átlagosan öt külön­böző színárnyalat található, de például a nők világkongresz- szusára készült, darabokra, ti­zenkét színt festettek fel. Egy­re inkább temperával dolgoz­nak, igyekeznek kevesebb nit- rózománcot használni, mert szennyezi a levegőt. A következő teremből kel­lemetlen szag árad, a védő műgyantáé. Innen kerül tíz­tizenöt percre a frissen fes­tett, műgyantázott kitüntetés az infraszárító kemencébe, majd útjának utolsó állomá­sára az összeszerelő részlegbe. Ez talán a munka legnehe­zebb része. A kiváló dolgozó kitüntetés összeszereléséhez, tizennyolc művelet kell. Ez­után, már csak a minőségi el­lenőrzés és a csomagolás kö­vetkezik. Saját magúknak Sípos Sándorné már törzs­gárdatag, végigjárta a jel­vénykészítés minden állomá­sát. Ott dolgozik, ahol szükség van rá. — A magtisztítóból jöttem át, ott csak nyáron volt mun­ka, meg ősszel. A négy gye­rek mellett kellett a pénz. Megszerettem, amit csinálok. Mindig mást és mást, újat ké­szítünk, gyorsan változik kö­rülöttünk minden. — A környezetünk valóban gyorsan változik — veszi visz- sza a szót Háfráné üzemveze­tő —, az emberek azonban lassabban. Kezdetben azt hit­tük, hogy néhány hónap alatt igazi munkássá válik minden­ki. Ma, tizenöt év után, úgy fogalmaznám: előrehaladtunk a munkássáválás útján. Hat szocialista brigádunkban, csaknem hetvenen dolgoznak, s van olyan brigádunk is, amely már hét éve egyfolytá­ban aranykoszorús. — Ki készítette jelvényei­ket? — Természetesen saját ma­gunk. Ugyanúgy, mint a töb­bit, végigment a minőségellen­őrzésen, majd kiválasztottuk a sok egyformán, szép közül a magunkét. Kovács Attila Ernő kát is: a Tik-tak hazai válto­zatát, a Mentikét. A gyártást három évvel ez­előtt kezdték az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárral, az édesiparral és a Délker- rel együttműködve. Az utóbbi gondoskodik a reklámról, a for­galmazásról, az előbbiek gé­pekkel és alapanyagokkal já­rulnak hozzá a cukorka előállí­tásához. A szövetkezet Menti­kéje egyébként semmiben sem különbözik ízre gs formára elődjétől, mindössze a kis do­boz nyílik a hosszabbik, és nem a rövidebb oldalán. — Évente kétmillió doboz szájízesítő cukorkát gyártunk — mondja Szilágyi János, a főágazat gazdasági vezetője, miközben az üzem felé tar­tunk —, s ez 13 millió forin­tot jelent. Szeretnénk ebben az évben 20 millió forintig föl­menni. Talpig fehérben Észre sem veszem, hogy megérkeztünk, egy valamiko­ri parasztház udvarára fordul be a gépkocsi. Az épületben huszonkét nő készíti a cukor­kát. Mindegyikükön fehér kö­peny, fejkendő. Fehérek az asztalok, a padló is az apró cukorszemcséktől. Patika tisz­taságúnak nem lehet nevezni az üzemet, bár ez inkább a munkafolyamatok jellegéből következik. A higiéniai elő­írások betartását a KÖJÁL gyakran ellenőrzi: naponta többször fölmossák a követ és állítólag már' .el is bocsátottak valakit, amiért-nem tartotta be a tisztasági szabályokat. A munka kicsit manufaktu­rálisnak tűnik. A por alap­anyagot nagy aluminium tep­sikben kézzel gyúrják össze vízzel, hogy a két tablettázó- gép — elég réginek látszanak — ebből a masszából formálja meg a bogyócskákat. Szárítás után a centrifugára hasonlító masinában kapja meg a cu­korka fényes bevonatát, ez az úgynevezett drazsírozás. Vége­zetül hatalmas asztal mellett többen csomagolják a szem- kápráztatóan fehér cukorkákat. Boszorkányos gyorsasággal dolgoznak ezek az asszonyok: öt dobozkát fognak meg egy­szerre és merítik bele a lá­dába. A fedelet már másvala­ki illeszti a helyére. Gyakor­latuk akkora, hogy bátran ál­lítják, bármelyik dobozt le­mérhetjük, biztosan 16 gramm a súlya. Fahéjas kísérlet Történelmi hajók Az irodában különféle színű és formájú cukorkákat tesz elém Fischer Antal üzemveze­tő. — Más-más színezéssel és ízesítéssel kísérletezünk, ezzel szeretnénk bővíteni a válasz­tékot. Citrom- és narancsízű­vel próbálkozunk, keressük a legjobb színezőanyagokat, amelyek szép, egyenletes fényt adnak a cukorkának. A Men­tikén kívül eddig csak a fahé­jas változatot hoztuk forga­lomba. Nagy mennyiségben ezt sem tudjuk gyártani, mert ugyanazon a gépen készül, mint a mentolos és az igény egyelőre arra a nagyobb. — Annyira, hogy többet is el tudnánk adni — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Szilágyi János —, de a fejlesztési lehe­tőségeink szerények. Nehezíti dolgunkat, hogy gépeink kü­lönböző korúak és típusúak, problémásabb a javításuk, az alkatrészek pótlása. Idén vá­runk egy új lengyel tablettá- zót, ha ez megérkezik, elérhet­jük a tervezett 20 millió fo­rint értékű termelést. A mun­kaerővel sem állunk túl rózsá­san, nincsen annyi emberünk, amennyit foglalkoztatni tud­nánk. Nem mintha hiány len­ne munkáskézben Ráckevén vagy a szövetkezetben, sokkal inkább a kis fizetés miatt. Amíg a termelőszövetkezetben 4676 forint az átlagbér, addig ez ebben az üzemben mind­össze 3250 forint. Mindenkép­pen szeretnénk az idén ezen javítani. Tartós siker Pillis József nyugdíjas már több mint tíz éve készít hajómo- delleket. Zuglói műhelyében tizenöt történelmi hajó kicsinyí­tett, méretarányos mását állította össze. Most fejezte be leg­újabb modelljét (a képen), a híres angol tengerész, Francis Drake kapitány nem kevésbé híres zászlóshajójának, a Re- venge-nek a valódinál hetvenötször kisebb modelljét. Az 1577- ben vízre bocsátott hajó szép mása egy esztendő aprólékos, pre­cíz munkájának eredménye. Nagyüzemmé bizonyosan nem növi ki magát a Mentikét gyártó részleg. A gyártás azonban így is kifizetődőnek látszik, mégha a termelés ér­téke csak a tizedét teszi is ki a vegyesipari főágazaténak. A vásárlók szempontjából meg éppen nem közömbös, kapha­tó-e elegendő mentolos cukor­ka az üzletekben, hiszen meg­kedvelték, szeretik. Éppen ezért a Mentike tartós sikerre számíthat. Nem mintha kizárólag ezen múlna, milyen szájízzel já- runk-kelünk a világban, de ha egyszer az ember elkezdi szo­pogatni, rágni, akkor nehéz abbahagyni. M. Nagy Péter Kell-e elektronika? A z elektronika, ami né­hány évtizeddel ez­előtt még a világ nyolcadik csodájának számított, ma már nélkülözhetetlen tár­gyaink lelkét jelenti. Hol, a helyünk nekünk magyaroknak, ebben a minden mást fölülmúlóan gyors haladásban? Hiba lenne tagadni, hogy meg­lehetősen nagy a lemaradá­sunk, a világ élvonalához képest. Szembe kell néz­nünk a ténnyel: ha tovább nő a távolság köztünk és az élenjárók között, egész gaz­daságunk nemzetközi ver­senyképessége forog koc­kán. Az elektronika a ter­melés és irányítás egész rendszerét áthatja. Nem dúskálunk a fejlesz­tésre fordítható javakban, alaposan meg kell hát gon­dolni,' hogy mire költjük a pénzt. Ezért nem csoda, hogy körültekintő megfon­tolás előzte meg a Minisz­tertanács tavaly decemberi döntését, amely az elektro­nika központi fejlesztési programjáról határozott. A tízéves program az al­katrészek, részegységek fej­lesztésére, gyártására össz­pontosítja az erőket. Azaz: a hazai szakembergárda megkereste azokat a stra­tégiai pontokat, ahol van keresnivalónk. Első lépés a híradástech­nikában már alkalmazott építőelemek, szerelvények egységesítése, és a KGST- országokkal egyeztetett al­katrészcsere. Nem titkol­tan a mikroelektronikai al­katrészgyártás az a vi­szonylag szűk. ám annál bonyolultabb terület, ahol a nemzetközi színvonal meghaladása a cél, és nem a hátrányok ledolgozása. A legnagyobb ellenfél most, a kezdet kezdetén nem a vi­lágpiac, hanem az idő. Ép­pen ezért a tervek szerint 1985-ben indulni kell a tömeggyártással. A feladat nehézségét jelzi. hogy va­donatúj technológia hono­sítására, gyors fejlesztői eredményekre és — főként a Szovjetunióból — licenc, know-how, gépek- Vásárlá­sa szükséges. M indez csak úgy lehetsé­ges, ha a kutatás-fej­lesztés, gyártás és értékesí­tés láncolatának megújítá­sa, azaz — divatos szóval — az innováció egy kézben Összpontosul. A program­ban részt vevő öt kutatóin­tézet és tizenhat vállalat, szövetkezet egytől-egyig az átfogó tervből vállal rész­feladatokat. Az erők kon­centrálására pedig megala­kul a Mikroelektronikai Vállalat, amellyel remélhe­tőleg nem a hivatalok szá­ma gyarapszik majd, ha­nem igazi gesztor, rend­szergazda kerül a program élére. Gazsó L. Ferenc Forgalomirányítás éjfei^nappal Forró drótok, tiltott elmek A terem falán, a főváros óriási méretű térképén a fő­útvonalak, közlekedési csomó­pontok, utcák, terek pókháló­szerű szövevénye, mellettük zöld és piros fényű jelzőlám­pák villognak. Az asztalsorok lépcsőzetesen emelkednek, rajtuk telefonok, mikrofonok. Hang- és mondatfoszlányok monoton zaja tölti be a ter­met. A Fővárosi Autótaxi Vállalat éjjel-nappal működő forgalomirányító központjá­ban vagyunk. Ez a főhadiszál­lása annak, az utasok számára láthatatlan gárdának, amely a taxik munkáját irányítja. A közismert 222—222 telefon­szám egyszerre húsz vonalon üzemel, az előrendelések fel­vételére tíz vonal szolgál. Szakái Dénesné, a forga­lomirányító osztály vezetője a terem falán lévő óriási térkép villogó fényeinek titkát ma­gyarázza : — Ezek a taxiállomások, vagy ahogyan mi nevezzük: drosztok. A fővárosban 127, telefonnal felszerelt állomás működik, de van 57 telefon nélküli droszt is. Ha az állomás lámpája zöld fénnyel ég, akkoi\ ott van üres taxi, ha a piros gyullad ki, a forgalomirányító központ hívja az állomást. — Az URH-vevőkészülékkel felszerelt mintegy 800 kocsit három ultrarövid hullámú csa­tornán irányítják — folytatja az osztályvezető. — A feljegy­zett fuvarvállalási rekord: egy csatornán egy óra alatt 220 címet sikerült leadni és ezek alapján kocsit küldeni a megrendelőkhöz. A csúcsot Révész Erika fuvarvállaló ál­lította fel. Ebbe a központba fut be a 33 forró drót is: kór­házakkal, áruházakkal, szál­lodákkal, közlekedési csomó­pontokkal, köztük a Ferihegyi repülőtérrel közvetlen össze­köttetésünk van. Sajnos, mű­szaki okok, kapacitáshiány, miatt nem tudjuk növelni e vonalak számát. A lépcsőzetesen emelkedő asztalsorok legtetején — látó­mezőbe fogva az egész termet — ülnek a diszpécserek. Fél­óránként hozzájuk jelentkez­nek be a forgalomirányító el­lenőrök. Vezetik az esemény­naplót, különböző nyilvántar­tásaik alapján percnyi pon­tossággal rekonstruálható min­den munkanap minden ese­ménye. Köztudott, hogy a ta­xisofőrök nemcsak a fuvaro­zással kapcsolatos események­ről adnak hírt a forgalomirá­nyító központnak, hanem számtalan esetben segítik egyebek közt a mentők, a rendőrség, a tűzoltók munká­ját is. íme, néhány cím és dá­tum nélküli eset, mondhat­juk, a közrendet szolgáló be­jelentés: leszakadt a 75-ös tro­li vezetéke; idős, ittas nő fek­szik a járdán; kiesett a 12-es autóbusz kereke; kigyulladt egy családi ház; epilepsziás férfi fekszik az utcasarkon; betörtek az édességboltba. Divatos bűncselekményt rögzít az alábbi bejegyzés: A JC 38—00 rendszámú taxi­gépkocsiból a Hámán Kató út 78. számú ház elölt az éjsza­ka leszívták a benzint. Az anyagi kár 504 forint. A látogató számára a legér­dekesebb dokumentumok kö­zé tartozik az úgynevezett til­tott címek jegyzéke. Ezek tu­lajdonosai legtöbbször rossz tréfa, esetleg személyi bosszú áldozatai. Tudtuk nélkül ren­delnek hozzájuk kocsit, öt­hat hamis taxirendelés után veszik fel őket a listára. A tréfacsinálók elleni védekezés: a forgalomirányító központ a megrendelés rögzítése után te­lefonon visszahívja a tiltott cím tulajdonosát és tisztázza az utazási szándékot. A kü­lönböző vállalatokon, intézmé­nyeken kívül szerepel a név­sorban táncdalénekes, újság­író, színházi direktor, kisipa­ros, gimnáziumi, kollégiumi igazgató, de akad itt név nél­kül, csupán az utca és a ház­szám mellé írt bejegyzés: üres telek. A rendkívül feszített mun­kát lazítani, a fuvarvállalók és diszpécserek időnként né­hány percre kimennek a * te­rem előtt lévő folyosóra, be­szélgetnek, cigarettáznak, ká­vét, frissítőt isznak. Most azonban mindenki a helyén van, kint a városban megkez­dődött a csúcsforgalom. k. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom