Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-25 / 47. szám
1982. FEBRUAR 25., CSÜTÖRTÖK Óvodásoktól nyugdíjasokig Helytörténet-kutatás Szobon Ha közvélemény-kutatást tartanánk arról, hogy ki mit tud Szobról, tíz ember közül tizen említenék első helyen, hogy határmenti község, vasúti határátkelő- hely, t ott készül a „szobi szörpcsalád”. Senkinek sem jutna viszont eszébe, hogy a községnek komoly történelmi múltja van, hiszen több, mint hétszáz éves. Talán még az ott élők közül is csak kevesen tudnak lakóhelyük történetéről Könyvtárban a helye Ez késztette Mándli Gyula könyvtárost arra, hogy hely- történeti gyűjtemény létrehozásába kezdjen. A szombathelyi fiatalember negyedik éve dolgozik a nagyközségben. Akkor kezdte összeszedni a helység és környékének történetével foglalkozó dokumentumokat Csak olyasmit gyűjt, aminek kifejezetten könyvtárban a helye. — Plakátokat, könyveket, térképeket, fotókat, régi és új képeslapokat keresünk. Már van négyszáz darab, Jórészt színes fényképünk, és kétezer diánk, amelynek a fele a Dunakanyart a másik fele Szobot és környékét ábrázolja — mondja. — Megörökítettük az Ipolyvölgy érdekesebb műemlékeit is. Büszkeségünk egy 1842-es és 1845- ös kiadású antológia, a Magyar Tudós Társaság Évkönyve. Mindkettőben a szobi származású híres muzeológus, Érdy János tanulmánya található. Az egyik II. Endre, a másik pedig Zsigmond király adománylevelével foglalkozik. Egy budapesti antikváriumban akadtam rájuk. Van már kétszázötven meghívónk és plakátunk, valamint hatvan képeslapunk Is, amelyek közül a legöregebb a századfordulón készült Féltett kincsünk jó néhány térképmásolat az 1700-as évekből, ezek már konkrét utca- és házábrázolásokkal készültek. Segítenek a szomszédok Mándli Gyula a már meglévő gyűjteményből, a magyar irodalomban fellelhető dokumentumokból és a régészeti kutatások eredményeiből monográfiát ír a községről. A helyi általános iskolásokból szervezett honismereti szakkör pedig az ő vezetésével feldolgozza a falu történetét. A szakkör a művelődési ház kebelén belül működik, ám a gyűjtött anyaggal a könyvtár rendelkezik. A környező falvak is alakítottak helytörténeti szakkört, s támogatják egymást. Jó kapcsolat alakult ki Nagymarossal, Zebegény- nyel és Márianosztrával. — Erre azért van szükség — magyarázza —, mert a helytörténeti gyűjtésnek nincs a megyében átfogó rendszere. Pedig jól jönne, hiszen a régi történelmi művek még könyvtárközi kölcsönzéssel is jóformán hozzáférhetetlenek. Az alapvető könyvekből nagy segítség lenne egy megyei gyűjtemény. Annál is inkább, mert Vácott csak a helyi anyag található, az összes többi pedig Szentendrén, ami elég mesz- sze van tőlünk. Érdekes dolog egyébként, hogy konkrétan a faiu történetével foglalkozó írás nem maradt fenn, pedig a múlt század közepétől sokáig Szob járási székhely is volt. Itt a lakosság gyakran égette az iratokat. Amit tudunk. az a szomszédos községek történeti anyagának utalásaiból derül ki. Ezért szeretnénk az eddiginél még nagyobb mértékben bevonni a lakosságot ebbe a munkába, és a segítségüket kérni. Az óskőkortól napjainkig Szob fontos kutatási területe a régészeknek, hiszen az óskőkortól napjainkig találhatók itt településnyomok. A község három Árpád-kori templomot is a magáénak mondhatott, amelyeknek sajnos már a romjait sem lehet fellelni. Az érdekes munka eredményeit a fiatal könyvtáros helytörténeti előadásokon ismerteti az iskolásokkal, de már az óvodások is sok mindent tudnak lakóhelyükről, mert hetente egy alkalommal a könyvtárban tartják számukra a foglalkozást. A nagy, községi rendezvények előtt helytörténeti vetítésekkel tanítják és szórakoztatják a gyülekező embereket Számtalan alkalommal rendeztek kiállítást is a gyűjteményből. A meglévő dokumentációt fénylyukkártyás rendszerben dolgozza fel a könyvtáros. Ezzel párhuzamosan két pályázaton kíván részt venni. Egyrészt a helytörténeti gyűjteménnyel, másrészt pedig egy környékbeli helynévgyűjtéssel. Mindezt lelkesedésből, ügyszeretetből csinálja Mándli Gyula. No, meg azért, mert úgy tartja, szűkebb lakóhelyét mindenkinek ismernie kell. Körmendi Zsuzsa II. Endre adománylevele Halmágyi Péter felvétele Moszkvai napok A moszkvai napok Budapesten elnevezésű eseménysorozat keretében tegnap a Műcsarnokban megnyitották a Moszkva — a Szovjetunió fővárosa című kiállítást. A tár- latavatón jelen volt Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Gyenes András, az MSZMP KB titkára, a magyar főváros párt-, állami, társadalmi és kulturális életének sok képviselője. Részt vett a megnyitón Viktor Grisin. az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai párt- bizottság első titkára, Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Üdvözlő beszédében Szépvölgyi Zoltán, Budapest Főváros Tanácsának elnöke rámutatott arra, hogy a budapestiek és a moszkvaiak egymás tapasztalatait hasznosítva oldják meg a szocialista életmód kialakításának, a városfejlesztésnek bonyolult kérdéseit. A kiállítást Vlagyimir Pro- miszlov, Moszkva városi tanácsának elnöke nyitotta meg. Elmondotta, hogy népeink együttműködésének nemes ügyéhez jelentősen hozzájárulnak fővárosaink. Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete a moszkvai napok Budapesten rendezvénysorozata alkalmából fogadást adott szerdán a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Maróthy László, az MSZMP budapesti bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság" tagjai, Szépvölgyi Zoltán, Budapest főváros tanácsának elnöke. Hasznos barátaink a szakkönyvek Járt utat a járatlanért... $ Még nem ért véget a 25. $ jubileumi mezőgazdasági § könyvhónap, de már el- ! mondható, sikeresebbnek \ bizonyult minden eddigi i hasonló rendezvénynél A ! slágerkönyveken, a mezö- § gazdasági lexikonon, a hor- ^ gászok, a hivatásos vadá- § szók kézikönyvén kívül ke- § lendőnek bizonyult az eb- ^ bői az alkalomból megje- ^ lent mind az ötven új ki- ^ advány. A Művelt Nép § százhalombattai könyvszol- ^ gálata több mint félmillió 1 forintos forgalmat bonyolí- * tott le. írásunkban arra ke- \ restünk választ, miként § hasznosítja a szakirodal- mat a mérnöki végzettségű § kertész, a lakatos és a tail nácsi dolgozó. Mindig és soha Kiss Antal, a gyáli Szabadság Tsz fökertésze: — A szakirodalomhoz fűződő első élményem nyolc-ki- lenc éves koromból való. Saját kezűleg fűztem kötetbe az akkoriban járatott kertészeti újságok példányait. Apám, aki kilenc holdon gazdálkodott, nagy' becsben tartotta könyveit, de nem mint dísztárgyakat, hanem hasznos segítőtársakként. — És ön miként vélekedik róluk? — Bármily hosszú, a gyakorlatban eltöltött évek állnak mögöttem, én sem kerülhetem el, hogy ne lapozzak bele időnként a különféle gyümölcs- vagy zöldségtermesztési munkákba. Egy ismeretlen betegség, a technológia megváltoztatásának igénye, de sok más egyéb ok is arra késztet, hogy búvárkodjak. A szövetkezet vezetősége tavaly például elhatározta, 130 hektáron gyümölcsfákat telepít. Az első dolgom volt beszerezni a témában legfrissebb szakkönyvet. Addig le se tettem, míg az utolsó oldalig el nem jutottam. — Milyen szempontok szerint válogat? — Nézze, az alapkönyveken kívül engem és munkatársaimat érthető módon a speciális problémák érdekelnek. E tekintetben érzek némi hiányt kiadásunkban. Nagyon kellenének az új fajtákról szóló leírások és az összefoglaló munkák, témakörök szerint, valamiféle digest — Mikor olvas? — Mindig és soha. — Mit ért ezen? — A mindennapi rohanásban egyszerűen nem jut idő a könyvekkel való foglalatoskodásra. Maradnak a szűkre szabott percek, negyedórák, amikor a legszükségesebbeket átfutja az ember. Legalábbis tavasztól őszig ez a helyzet. Télen — gondolom, nemcsak én vagyok így — gyakrabban nyílik mód a tudományos művek tanulmányozására. — Nem szólják-e meg a könyvekből „okos” szakembert? — Ha bizonytalan vagyok valamiben, azt hiszem, jobb utánanézni a meghalványult ismeretnek, hosszú távon ez adja a nagyobb tekintélyt. Tettekre ösztönzött > Kúrán Ferenc, a százhalombattai Dunai Hőerőmű Vállalat lakatosa: — Azt hiszem, az olyanok számára, akik nem rendelkeznek szakmai képzettséggel, egészen másféle könyveket kellene írni, mint egy diplomás kertésznek vagy agrármérnöknek. Világos, mindenki számára érthető olvasmányokat szeretnénk, még többet a mostaninál. A régi kiadásokat sem ártana gyakrabban átdolgozni. Nem értem például, miért hiányzott a múlt heti könyvhónapi rendezvényről Holdas Sándor Nyúltenyésztés című könyve vagy miért nem kapható a városi könyvesboltban Gonda Irén Nyúltenyésztés a háztájiban című munkája. Vagyis, éppen azok, amelyek iránt itt, Százhalombattán a legnagyobb a kereslet. — Mit köszönhet a szakkönyveknek? — Talán azt, hogy egyáltalában hozzáfogtam a kisállat- tenyésztéshez. Egy ' népszerű írás, a Házunk tája, aranybánya elolvasása lelkesített fel, döntöttünk úgy a feleségemmel, hogy megpróbálkozunk a nyúltartással. Ügy gondolom azonban, az irodalom a szakcsoport tagjainak segítsége nélkül vajmi keveset érne. Legalább akkora, ha nem nagyobb jelentősége van az olyan útmutatásoknak, amelyet dr. Miller Lajos nyugdíjas állatorvostól is kapunk. Igaz, a jó tanácsokon kívül gyakran olvasnivalóval is ellát bennünket. Játék felnőtteknek Czimer László, a százhalombattai tanács tanulmányi felügyelője: — Talán furcsának találja, de én kezemben a könyvvel, rajz alapján metszettem meg az első fát. Más kérdés, hogy a mellette levőt a szomszédom gyakorlati tanácsai szerint ápoltam, de így legalább ösz- szehasonlíthattam a kettőt, tapasztalhattam, mennyit is ér az írott szó. — És milyen következtetésre jutott? — Egy biztos, könyvek nélkül fele annyit sem tudnék, és ezt nemcsak az elméletre vonatkozóan értem. Amikor megvettem a Duna-parton a gyümölcsfákkal, szőlővel betelepített telket, még semmivel sem voltam járatosabb a kertészetben — előtte a fővárosban éltem —, mint a legtöbb városlakó. Egyszerűen rákényszerültem a szakirodalom olvasására. Később már nem elégedtem meg azzal, hogy csak egyféle módszert próbáljak ki, a könyvek által ajánlott valameny- nyi eljárásról közvetlen tapasztalatokat akartam szerezni. A járt utat a járatlanért szívesen hagytam el. Szép, felnőtteknek való játék ez: a kiszámíthatatlan ismeretlennel, ami az elmélet és a gyakorlat párosítása során újra és újra meglepetéssel szolgál. Látszatra ugyanúgy kezelünk egy körtefát, de az egyik meddő marad, a másik termőre fordul. A kertészen múlik, megtalálja-e a különbség okát. Valkó Béla Heti filmtegyzet Szamurájok és banditák Jelenet a Szamurájok és banditák című japán filmből A japán filmművészet wes- ternje a szamurájfilm. És nem elsősorban azért, mert mindkettő kalandos, izgalmas, fordulatos, bár más és más miliőben. A hasonlóságok elsősorban az ábrázolt életszférákban és a bemutatott hősökben lelhetők fel. Hogyan? Egy XVI. századi japán történet és hősei összevethetők a XIX. századi észak-amerikai Vadnyugat históriáival és hőseivel? Több száz esztendős távlat, alapjaiban eltérő történelmi háttér, gyökereiig más társadalmi viszonyok dacára is? Igen, mert elsősorban nem történelmi analógiákról van szó, hanem filmtípusok ■ hasonlóságáról. Innen nézve pedig nagyon is jól észlelhetők az egybehang- zások. A western egyik válfajában az észak-amerikai polgárháború volt veteránjainak (főleg a déliek oldalán harcolt katonáknak), a megváltozott viszonyok közepette helyüket nem lelő földönfutóknak az úton- állóvá, rablóvá züllése a téma. (Nemrég láthattuk ebből a típusból a Jesse James balladája című filmet.) Egy. másik típus á magányos hősről szól, a rendcsináló seriffről vagy más kemény legényről — lásd a most is futó Újra szól a hatlövetű című filmet. Nos: a szamurájok, ezek a többnyire roppant bátor, roppant .képzett és roppant gáltástalan hivatásos katonák, Japán történetének egy szakaszában éppúgy földönfutókká váltak, mint az amerikai veteránok. És mivel ők még nem is valamiféle polgári foglalkozást hagytak ott a háborúskodásért, hanem a háború volt a foglalkozásuk, és semmi máshoz nem értettek, válságuk még súlyosabb volt. Szerveződtek közülük rablóbandák, de kerültek ki soraikból magányos hősök, vagy igazságtevő, önfeláldozó emberek is (lásd A hét szamuráj című filmet, mely még meséjében is egybevág A hét mester- lövész című westernnel). A fentieken túl még bizonyos dramaturgiai és szemléletbeli egyezések is vannak a western- és a szamurájfilm között, természetesen azt szem előtt tartva, hogy a filmek stílusa erősen különbözik, eszközeik alapvetően mások. De ha ezeket a formai jegyeket másodlagosnak tekintjük, akkor a hasonlóságok szembetű- nőek. (No és persze mindkét filmtípusban akadnak kiemelkedő művek — nem túl nagy számban — és szériatermékek — nagy számban.) A Szamurájok és banditák a jó szamurájfilmek közül való. (Ezek egyre ritkábban jelennek meg a filmvásznon.) Rendezője, Hidei Gosha, a műfaj kiválósága, olyasfajta egyéniség, mint a westernben John Sturges (Újra szól a hatlövetű). E műve a klasszikus japán történelmi filmek stílusát követi, de megfogalmazásában nem annyira a történél- miségen, mint inkább az erőszak, a kegyetlenség filozófiáján és pszichológiáján van ■ hangsúly. A történet a XVIII. században, a japán feudalizmus súlyos anarchiájának korszakában játszódik. Az atrocitások megfékezésére mindenre elszánt szamurájokból amolyan, rendcsináló csapatot hoznak létre. Az ő vezetőjük, Sikibu Abé, és az egyik rettegett, vérszomjas bandavezér, Nizaje- mon Kumokiri küzdelméről szól a film, de e fő históriához legalább három mellékszál csatlakozik s keveredik néha elég nehezen követhetően össze. Közben iszonyatos kardpárbajokat látunk, sokkoló hatású véres jeleneteket, pompásan megkoreografált kegyetlenkedéseket és erőszaktevéseket Mindezek kötelező rituáléi a szamurájfilmeknek, mint a westernnek a revolverpárbaj vagy az ökölharc. Ha valakinek érzékeny a gyomra, bizonyára eltakarja a szemét számos jelenetnél. De ha hoz- zácdződünk a sok vér (azaz: vörös festék)) látványához, egy idő után már úgy nézzük a filmet, mint egy sajátos műfaj minden kellékét felvonultató, némiképp egzotikus alkotást. S mint ilyent, méltányolni fogjuk. A Birodalom visszavág Sikerfilm sikerét nem szabad kihűlni hagyni; minél előbb (de addig mindenképpen, míg a sikerre emlékezik a mozinézö) meg kell csinálni a folytatást, hiszen ez újabb tízmilliókat jelent a nézőtereken és a kasszákban. A Csil-, lagok háborúja után most itt A Birodalom visszavág, azaz a folytatás. Ezt ugyan már nem Lucas rendezte, hanem Irvin Kershner, de a pénzt a Csillagok háborúján nyert milliókból adta hozzá Lucas, és rajta van annyiban is a keze nyoma, hogy a történetnek elkerülhetetlenül kötődnie kell a Csillagok háborúja meséjéhez és az ott megismert figurákhoz. No és rajta van a Lucas-féle stílus a különleges effektusok alkalmazása tekintetében is. A Birodalom visszavág ebben nem kis mértékben felül is múlja a Csillagok háborúját, pedig az sem szűkölködött a technikai trükkökben. Van azonban egy különbség, s ezt, bármennyire kézenfekvő is, hogy az új film amolyan űrmese, nem árt hangsúlyoz-, ni. A Csillagok háborújában győzött a jó, és a Fekete Herceg, Vader kudarcot vallott. Itt vost Vaderé a főszólam; a film vége egyáltalán nem megnyugtató, a sötét erők vereségéről szó sincsen, legalábbis úgy nem, mint a Csillagok háborújában. Ügy tűnik tehát, Lucas és Kershner időközben szkeptikusabbak lettek. Vagy csak most ez a divat? Földet veszünk Vadnyugaton Már a Cirkusz Vadnyuga- tonról írva jeleztem félelmemet: ez a román álwestern folytatódni fog. Sajnos jól jósoltam, mert most itt a következő adag. Ezt is, mint a sorozat első darabját, Dan Pita rendezte, de a tény mit sem használ, mert itt most még a nagy nemzetiségi megbékélés témáját is belekeverik a filmbe — aminek aztán végképp semmi köze az (ál)wes- ternhez. Takács István
