Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-24 / 46. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1982. FEBRUÁR 24., SZERDA Három évtized után Szokatlanok még a nűlliárdok Számadást végeznek a termelőszövetkezetek. Szinte naponta olvashatjuk a tudósításokat a szomszéd és a váci járás gazdaságainak közgyűléseiről is. Rövidre sza­bott tudósítások helyett, viszonylag részletesebben sze­retnénk tájékoztatni olvasóinkat néhány közös gazda­ság évente ismétlődő, ünnepnek is számító tanácskozá­sáról. Ugyanis, hogy közérdeklődésre tarthat számot, amit a közgyűlések vendégeként tapasztaltunk. A szobi Űj Barázda Mgtsz zárszámadó közgyűlését a múlt hét utolsó munkanapján tartották meg. Vásárt is rendezett Csillogó serlegek, kupák A kiállított tárgyak és csodálóik. Papp László felvétele Jegyzet Zenével nevelni A madrigálok dallama betöltötte a termet. Foton a Vörösmarty Mihály Mű­velődési Központban pró­bált az ifjú zenebarátok kórusa. Amikor az énekszó elhalkult, Sárossy Kriszti­na, a művelődési ház mű­vészeti előadója törte meg a csendet. Figyelő tekinte­tek követték minden moz­dulatát: — Van néhány jegy a Koncert című magyar film­re. Ügy gondoltuk, adunk nektek, hiszen sokat tesztek a ház kulturális terveinek megvalósításáért — mond­ta, majd megkérdezte: — Ki kér belőle? Néma csend. Pisszenés sem ballatszik. Egyetlen kéz sem nyújtózik a ma­gasba. Kis idő múltán vé­kony női hang töri meg a csendet: — Nem vagyunk a nylonzenére kíváncsiak. Mintha bomba robbant volna, a művészeti előadó arca elkomorodik. Tudja ő, a rockzenének is van mű­vészi értéke, még akkor is, ha nem nyújt mindegyik együttes magas esztétikai élményt. Érezte, tudta azt is, hogy ezek a fóti fiata­lok túljutottak a zenei irányzatok értékelésén. Ök a szépet, a nagyon emberit akarják, a klasszikusokat — igényesen. Rádöbbent, mi­lyen nagy az ellentét a két műfaj hívei között. Ugyan­is ki így, ki úgy fogja fel zenei képzettsége és vér- mérséklete szerint — a mai zenei irányzatok létjogo­sultságát. S az sem mind­egy, milyen érzelmi, gon­dolati alapot nyújt művé­szi fokon. Nem az a feladatom, hogy pálcát törjek bizonyos rock­együttesek felett. Megte­szik, s már tették ezt töb­ben, zenei szakemberek, akik váltig állítják; a prog­resszív zene például fel­korbácsolja az idegeket, erőszakot szül, amely ká­ros a mai fiatalokra. A klasszikus viszont meg­nyugtatja az embereket. Sokan mondják azt is; a rockműfaj már unalmas, hatástalan, ötlettelen, el­avult. S csak az olyan ze­ne jó, ami újszerűén hat, jó a szövege is. Feloldja a hangulatot, s közben rávi­lágít a fiatalok mai prob­lémáira. Foton járva azt tapasz­taltam: az ifjúsági klub fiataljai rajonganak a rock­zenéért, míg az ifjú zene­barátok kórusa a komoly­zenét kedveli. Mindkét kö­zösség, s saját zenéjének nyelvén! Nagy Péter János Javaslat a tv-nek Egy képzelt forgatókönyv Dr. Bercsényi Dezső/nyugal­mi ázott művészeti történész, vá­rosunk szülötte és díszpolgára 72 éves kora ellenére sem pi­hen. Az Élet és Irodalom leg­utóbbi számában oldalas cik­ket írt a Tájak—Korok—Mú­zeumok szervező bizottságának kiadványairól, s a Budapest cí­mű havi folyóirat hasábjain is találkoztunk érdekes — vá­ci vonatkozású — javaslatá­val. Bevezetőben arról ír: meg­győződése, hogy érdemes len­ne műemléki városainkról filmsorozatot készíteni. Ez a sorozat nemcsak közművelő­dési célt szolgálna — felhív­ná a figyelmet kevésbé ismert értékeinkre, megtanítaná a nézőt, miként lehet élvezni a városképet, s elősegítené a műemlékek védelmét is. Vác példáján mutatja be el­képzelését, s leírja egy képze­letbeli műemléki tv-film for­gatókönyvét. Szinte kézenfog­va vezeti az olvasót és a né­zőt a Gombás-patak barokk hidjától, végig a városon, be­mutatva műemlékeink sorát. örülnénk, ha a kitűnő ötlet képernyőre kerülne. Dercsényi Dezső és az édesapja hivatá­sát folytató fia, Dercsényi Ba­lázs biztosan sok segítséget nyújtana a forgatókönyv élet- rekeltéséhez. (Papp) Emlékezetes Issz Fejkendős, idős asszonyok, munkában megöregedett fér­fiak. Ügy látszott, hogy belő­lük alakult ki a többség a művelődési ház nézőterén, s köztük persze ott voltak a fiatalabbak is. Majdnem min­denki télikabátban, mert a nagyterem még mindig hideg, alig-alig fűthető telente. A színpad fölött ezt a szöveget olvashatta, aki föltekintett: „Üdvözöljük a 31. közgyűlés résztvevőit." Ezek szerint 31 évvel ez­előtt szántották egybe a mezsgyéket a szobi földmíve­sek, akik akkor egyénileg, most kollektiven léptek be egy még nagyobb gazdaságba, miután tagjai a közelebbi, most már önálló üzemágként működő helyi, kollektiven pe­dig a gödi Dunamenti Terme­lőszövetkezetnek. Ez az integ­ráció, mint ismeretes, az idén január 1-től történt meg. Ar­ról, hogy erre miért kellett sort keríteni, a közgyűlés előtti beszélgetés közben, azt mondták a tsz vezetői: — Azért, mert kicsi a föld­terület, alkalmasabb ez a vi­dék legeltetésre, erdőgazdál­kodásra, gyümölcstermesztés­re, s már korábban is gazda­sági társulások keretében működtek együtt a gödiekkel, mert így korszerű és gazdasá­gos. Kell a terület a juhte­nyésztéshez, s ezenkívül sok más tényező indokolta a csat­lakozást. Erre engednek következtet­ni a tsz sajátosságait tükrö­ző adatok is, miszerint a 2 ezer 66 hektárnyi területből 539 rét, legelő, 383 hektár er­dő, s a szőlő és gyümölcsös mellett 1 ezer 27 hektár a szántóterület Szob, Zebegény, Kóspallag, és Ipolydamásd ha­tárában. Mi sem jellemzőbb, amint­hogy az ilyen viszonyok kö­zött az alaptevékenység mel­lett létrehozott melléküzem­ágak hozták tavaly a gazda­ság árbevételének 82 százalé­kát. Mindemellett dereka­san megállta a helyét, s ke­mény munkával hosszú idő óta tartósan szép eredménye­ket ért el ezek között a viszo­nyok között a sorsát idekötő 167 tsz-tag, 591 dolgozó, s az általuk elért eredményekről szóló beszámolót hallgatták nagy figyelemmel a közgyűlés vendégei is. A kóspallagi tagok autóbu­sza némi késéssel' érkezett, így nem volt mit tenni, mint nélkülük kezdeni a tanácsko­zást, melyet Ficzek Gyula el­nökhelyettes nyitott meg a gyűlés elnökeként, s Csáki Já­nos elnök beszámolója végére a későn érkező csoport is he­lyet foglalhatott. A gyűlés el­nökségében ott volt dr. Török Antal, a váci járási hivatal elnöke, dr. Kiss Gábor, a Pest megyei TESZÖV képviselője, Heil lmréné, a nagyközség pártbizottsági titkára, Prétyi Józsefné, Zebegény tanácsel­nöke s Csáki János beszámo­lója után előterjesztette je­lentését Zentai Józsefné, a tsz ellenőrző bizottságának el­nöke. Csáki János beszámolójában részletesen elemezte az ága­zatok eredményeit. A növény- termesztésről szólva megálla­pította, hogy az időjárás an­nak nem kedvezett túlságo­san a múlt évben, hátrányo­san, főként a gabonaterme lés­ben éreztette hatását, a kuko­ricatermés viszont jobb volt. A 64 mázsa hektáronkénti át­lag szép eredménynek tekint­hető. A tavaszi árpa, zab, mál­na és lucerna mellett a legjö­vedelmezőbbnek a mustár termelése látszott. A 176 hektáron elvetett növényfajta termésátlaga 11,5 mázsa volt, s a mázsánkén,ti 763 forint termelési költséggel szemben 950—1000 forint az eladási ára. A legjobb eredményeket azonban a melléküzemágak hozták. A zebegényi például 29 millió 716 forint termelési értékkel, 110 százalékra tel­jesítette a tervét, a nyeresé­ge pedig 9 millió forint. A viszonylag fiatal. szolgáltató- részleg 142 százalékra teljesí­tette a nyereségtervét. Ezek a részeredmények kiragadott példák, s döntő a végered­mény. Tíz százalék A gazdaság 1981. évi terme­lési értéke 77 millió 515 ezer, nettó árbevétele 77 ezer 516. a bruttó jövedelem 34 millió 593 ezer forint volt. Ezek az eredmények tették lehető­vé, hogy a zárszámadás nap­ján az évi jövedelem 10 szá­zalékát fizessék ki a tagság­nak. Talán ez is szerepet ját­szott abban, hogy a beszámo­ló után senki sem jelentke­zett vitára vagy a vezetőség bírálatára Így annak elfogadását köve­tően részközgyűléssé alakult át a tanácskozás, s Csáki Já­nos most már mint a Duna- menti Tsz szobi üzemágának igazgatója ismertette a na­öszülő hajú, jól megtermett emberrel fogok kezet. Rendha­gyó módon teával kínál. — Miről akar hallani? — előz meg a kérdéssel dr. Kollár Lajos, a Váci Járási és Városi Kórház igazgató főorvosa. — Kezdjük talán a SÁV- rendszerrel. Együtt a betegért — A módszer nem új, már a hatvanas évek elején alkal­mazták a János kórházban. A lényege az, hogy egy-egy szak­orvos öt-hat körzeti kollégájá­nak a szakmai konzultánsa. Kapcsolatot jelent az illető kórházi osztály, a körzeti ren­delő és a betegek között. — A SÁV-feladatpk ellátá­sára a belgyógyász a legalkal­masabb, hiszen a községekben az ilyen jellegű panaszok a leg- gyakrabbak. A rendszernek számos előnye van. Első ízben jelennek meg kórházi orvosok a területen, összekapcsolja az intézményt a körzetekkel. A területen dolgozó kolléga ma­ga mögött érzi /a szakorvost, az pedig az osztályvezetőt a kór­házi berendezésekkel és ta­pasztalatokkal. Egységes felfo­gás alakul ki a beteg kezelésé­ről, sürgős esetekben gyorsan a kórházba kerül a páciens. Az gyobb egység beszámolóját, és idei terveit, melyből a saját feladataikat is megismerhet­ték, s az előterjesztést meg is szavazták. Várakozások Ezután kért szót dr. Török Antal, aki mint az Ujbarázda jó ismerője méltatta a gazda­ság története során született eredményeket, s emlékezett a nehéz időkre is, amikor sza­nálási bizottságnak is akadt itt munkája, s külön fejezet­ként emelte ki az elmúlt 12 év kiegyensúlyozott gazdálko­dását, s ebben Csáki János szerepét, aki a szanálás után került ide vezetőnek. Mind­ezért a járás párt- és állami vezetése nevében mondott kö­szönetét neki és a tagságnak. — Ügy látszik, ha az elnök szűkszavú, a tagság is az, ál­lapította meg ezután Csáki János, látva, hogy most sem akad hozzászóló a tagok közül. Ám ekkor váratlanul szót kért Komjátszegi Józsefné, aki temperamentumos beszédben fejtette ki: sok szó esett itt a milliárdokról, de hát odaát most is csak 2 százalék a részesedés. Vajon itt is ennyi lesz jövőre? Pápik Nándor gépkocsivezető szerint neki máris csökkent a jövedelme. A nyugdíjasok megkapják-e az itt bevezetett tagsági pótlékot? — kérdezte egy idős asszony. A türelmes és közvetlen han­gú igazgatói válasz minden­kit arról igyekezett meggyőz­ni, hogy a jogok és a jövedel­mek nem csorbulnak. Szokatlanok még a nagy számok. A nagy egység idei árbevételi terve 2 miliárd, 502 millió 665 ezer forint. Az emberek megértik, hogy az integráció szükséges lépés 'volt. De az idő, a kezdeti küz­delmek az egykor munkaegy­ségenként! 8 forintos jövede­lem, később a maguk terem­tette anyagi biztonság, mély érzelmi nyomokat hagyott a lelkűkben. Ezt is meg lehet érteni. Kovács T. István előkészített és szelektált beteg kész diagnózissal hamarabb kerület műtétre. De van itt még pszichikai tényező is. — Az emberek elsősorban a körzeti orvosukban bíznak. Ha a kórházi szakembert nem az intézményben látja először a beteg, hanem már otthon is ta­lálkoztak, sokkal könnyebben alakul ki a kapcsolat. Nem ha­nyagolható el az sem, hogy az orvosok között nemcsak me­chanikus szakmai, hanem em­beri kapcsolatokat is kialakí­tunk. Érzékeny pontok A SÁV-rendszer komoly megterhelést ró az osztályokra. Az orvoslétszámot ugyanis klasszikus értelemben vett kórházi tevékenységre számít­va állapították meg. A SÁV- rendszer több munkát okoz. — A rendelőintézeti mun­kán kívül az orvos tagja a kü­lönböző bizottságoknak, és tár­sadalmi munkának tekinthető megbízatásokat is teljesít. Egy friss felmérés adatai szerint az egészségügyben dolgozók 23 százaléka volt ilyenfajta okok miatt távol a munkahelyétől 1981-ben. Dr. Kollár Lajos véleménye szerint a körzetekben az alap­ellátás mindenütt megoldott, Már a megnyitón annyian voltak, hogy nem fértek el a teremben. Ilyen volt a folyta­tás is. Talán egy kiállítást sem néztek meg annyian, mint Szabó Gyula váci ötvösmű­vész csillogó serlegeit, kupáit, dobozait, gyertyatartóit. Rend­hagyó lesz a befejezés is. A művész szakított az eddigi ha­gyományokkal, nemcsak kiál­lítást, hanem vásárt is rende­zett. Mint értesültünk, a váro­si tanács és több sportegye­sület is bejelentette az igé­nyét. A művelődési központ igazgatója így nyilatkozott: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk, benne” idézte Tamási Áron szavait a Dolgozók Általános Iskolája intenzív tagozatának ballagási ünnepélyén Wolkóber Margit tanárnő, osztályfőnök. Ilyen otthont akart adni az iskola — mondta. És ez sikerült is. Valóban, ma már növendé­keink közül sokan ezt vall­ják. Egy-egy osztály olyan, mint, egy család. Törőd­nek, segítik és szeretik egymást. Ez a pedagógus legnagyobb eredménye és öröme. Ezt mutatja a na­pokban lezajlott ballagási ün­nepély is, amelyet az iskola irodalmi szakköre rendezett a távozók tiszteletére. A szakkör titkára Demján Judit különö­sen hangsúlyozta búcsúbeszé­dében a most távozók példa­mutató helytállását, szorgal­mát. Hisz a búcsúzók között volt — mint ahogy Berkó Ár­pád igazgató mondotta: ’„Ki miért, de erő nélkül kirepült a fészekből, dolgozni kezdett, s most visszatért, hogy új erőt gyűjtsön az iskola falai között az életre. És mi ehhez nyúj­minden állást betöltötték. Jo­gosnak érzi azt az észrevételt, hogy a gyermekorvosi ügyelet­nek kellene egy szolgálati ko­csi. A SAV-rendszer azonban annyira elfoglalja az autókat, hogy egyetlen meghibásodás is zavarokat okoz. Magyarán szólva nincs tartalékauto. Ne­hezíti a dolgot, hogy o gyer­mekgyógyászok nagyobb része anya. Kisebb zökkenőkkel azonban ellátják a feladatai­kat, alapjaiban nem szükséges a kialakult rendszeren változ­tatni. Érzékeny oldala az egészség­ügynek a fogászat. A szakorvo­sok száma és a felszereltség elegendő a körzetekhez tartozó 150 ezer lakos jó ellátásához. Sok energiát emészt fel viszont az iskolások fogászati vizsgá­lata, amit egy kicsit kelletlenül csinálnak. Más kórházak — A lakosság véleménye sok ellentmondást tükröz, ön mi­lyennek tartja az itt folyó gyógyító munkát? — Az Egészségügyi Minisz­térium által vezetett felügyele­ti vizsgálat adatai szerint — amelyben valamennyi országos intézmény professzorai részt vettek — az osztályok egy ki­vétellel meghaladják, a városi „Olyan kiállítás ez, ahonnét egy műkincs sem vándorol vissza az alkotóhoz”. A vendégkönyvben ilyen be­jegyzéseket lehetett már az el­ső nap olvasni: „Nem tudtam, hogy Vácott ötvösművész is lakik”. „Ilyen esztétikai él­ményt még egy kiállítás sem nyújtott.” A legszebb véleményt egy tízéves kislány mondta: Tet­szik? — kérdeztem. — Igen. Itt jöttem rá, hogy én is öt­vösművész leszek. M. Gy. tottunk segítséget.” — Hisz minden tantárgy — mondotta — egy-egy ablak, ami kitekin­tést nyújt bonyolult világunk megismerésére. Közművelődé­si óráink az élet szépségeivel igyekeztek megismertetni ta­nulóinkat. Bálint Mihályné, a távozó tanulók nevében mon­dott köszönetét Ö az — töb­bek között —, aki családanya, vidékről jár be, és ennek elle­nére egyetlen napot sem hiányzott, kitűnő eredménnyel fejezte be tanulmányait, és máris tovább tanul. Beszédé­ben őszinte, keresetlen szavak­kal értékelte az itt kapott tu­dást, a sok segítséget. Az itt maradókat pedig arra buzdí­totta: Olvassanak sokat, sze­rezzenek szakmát! Állják meg helyüket az élet minden terü­letén. Az ünnepély után far­sangi mulatság vette kezdetét. Kellemes zene, tánc, jókedv uralkodott. Amikor véget ért a mulatság, egy boldog osztály sikeres bi­zonyítvánnyal a kezében hagy­ta el az iskolát. Oláhné Bartoss Márta tanár kórházak szakmai szintjét. A belgyógyászat kardiológiailag messze többet nyújt, a sebé­szeten olyan operációkat is vé­geznek, amelyeket más városi kórházak nem vállalnak. Fejlődő hálóiat — Jó helyre épült az objek­tum? — Örülök, hogy megkérdez­te. Legalább mindenki előtt vi­lágos lesz a véleményem. Na­gyon jó helyre épült. Az a ki­fogás, hogy távol esik a város­tól. De ha egy bezárt területen emelik, akkor hogyan fejlőd­hetne? Itt van hely, és ez a d "ntő. — Tíz év alatt az ágyak szá­ma megduplázódott, 1972-ben vértranszfúziós állomás épült. 1980-ban a megye legnagyobb, 32 munkahelyes rendelőintéze­tét adtuk át. A fejlődés nem állt meg. Jelenleg épül az új mentőállomás, a mosoda (mely az egész megyét kiszolgálja majd), s az egészségügyi szak- középiskola. Ha mindez elkészült a város­nak és a járásnak egy igazi, korszerű egészségügyi intéz­ménye lesz, amihez jól körül­határolható régió tartozik (a főváros, a Duna, az országha­tár, és Nógrád megye), melynek a lakossága belátható időn be­lül nem növekszik annyira, hogy egészségügyi „fehér fol­tok” keletkezzenek. Vicsotka Mihály . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Mindig a figyelem középpontjában Ä gyógyítás váci fellegvár^ Bizonyítvány az esti iskolában Második otthonunk volt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom