Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

man Új táblák állnak a sarkon A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁS! ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM 1982. FEBRUÁR 21., VASÁRNAP Több, mint kötelesség Szaktanterem lett a könyvtár Olvasásra nevel a helytörténész pedagógus „Harmincöt év a pedagógus- pályán nem kis idő, de én nem érzem hosszúnak. Na­gyon szerettem mindig ezt csinálni, azok közül való va­gyok, akik más hivatásra so­hasem gondoltak. Talán ezért is sikerült a nehézségeken, akadályokon túljutnom.” Helyi anyagok Antal Domokosné, a kocséri Gábor Áron Általános Iskola tanára. A három és fél évti­zedes tanítás mellett, huszon­negyedik éve könyvtárosa is az intézménynek. A környeze­te lelkes, a gyerekekért sok mindent szívesen vállaló ta­nárnak ismeri. A harmincöt év eszembe se jutott volna, ha ő nem mondja. Kiegyensúlyozott, fiatalos lénye a fásultság, belefáradás nyomait se mutatja. Szemei derűsen csillognak a szemüveg mögött, amikor a könyvet cse­rélő gyerekek kiszolgálása, el­igazítása után leülünk beszél­getni, az iskola kiválóan fel­szerelt, tágas könyvtári termé­ben. — A könyvtár csak 1976-tól kapott önálló helyiséget. Ak­kor nagyon sok munkánkba került a terem rendbehozása, berendezése, de minden fára­dozást megért, mert azóta szaktanteremként használjuk a könyvtárat. A magyarórák te­kintélyes hányadát itt tartjuk, de ezenkívül más tantárgyak­ból is vannak itt órák, érte­kezletek, szaktárgyi versenyek, rajzversenyek stb. Szívesen bejönnek a napközisek, az út­törőrajok, -őrsök is. Igaz, a kölcsönzéssel hivatalosan csak heti három délután foglalko­zom, de tudják, hogy bent ta­lálnak máskor is, ha a könyv­tárba kívánkoznak. Mostanában nagy volt itt a forgalom. Közelednek a ta­nulmányi versenyek, de ezen kívül a hatezer kötetes könyv­tárban találnak anyagot a diákok a kulturális szemlék­hez, az évfordulók megünnep­léséhez. Ittjártamkor például nyolcadikosok gyűjtöttek a Tanácsköztársaság hónapjai­hoz kapcsolódó helyi vonatko­zású anyagokat a Kocsér tör­ténete című monográfiából. A hetedikes csoport tagjai a tör­ténelmi évfordulók úgyneve­zett időkártyáinak elhelyezésé­vel foglalatoskodtak. — A kollégák is gyakori lá­togatói a könyvtárnak? — A tanáriban gyakran szó esik a könyv, a könyvtár használatáról. Gyakran kocog­nak be a szünetben szakköny­vekért. Előfordul, hogy meg­kérdezik, ez meg ez megvan-e nálunk, vagy be tudom-e sze­rezni. Az éves könyvbeszerzési keretünk tízezer forint, csak az utóbbi években kapunk még rendszeresen a Nagykő­rös és Vidéke ÁFÉSZ-tól há­romezer forintot, s ebből gaz­dálkodunk. Mai igények — A tanulók nyolcvan szá­zaléka könyvtári tag. De nem­csak olvasnak. Régebbén a könyvtár az iskolarádió mű­sorában is bemutatkozott. A könyvbarát szakkör tagjaival az irodalmi évfordulókra állí­tottunk össze kis emlékműso­rokat. De a gyerekek rend­szeresen különböző kutatások­ra, nyelvi vetélkedésre, nyelv­helyességi kérdések, különbö­ző rejtvények megoldására is vállalkoznak. Nem kevés tehát az iskolai könyvtáros. Antal Domokosné munkája. Ezenkívül a külön­böző történelmi évfordulókra, a járási versenyekre készíti fel sikeresen a tanulókat. I — Nálam ez szinte termé- I szetes — mondja. — Tizenhét éven keresztül társadalmi munkában intéztem a könyv­tár ügyeit. Csak 1975-től kapok i csekély tiszteletdíjat e mun­kámért. Azóta ezt már csök­kentették is. De nehogy azt higgye, hogy csak arra törek­szem, hogy másnál többet te­gyek ebben az iskolában, so­kan vannak, akik szívesen vállalkoznak a hivatalos taná­ri kötelezettségen túli munká­ra, és mindenre, ami a jobb, eredményesebb nevelést szol­gálja. — Sok segítséget jelent az együttműködés a községi könyvtárral, ami eddig csak a könyvbeszerzés egyeztetésére, a könyvvel való kölcsönös ki­segítésre szorítkozott, de a jö­vőben több rendezvénnyel se­gítik tanulóinkat az olvasóvá nevelésben. — Az olvasóvá neveléssel kapcsolatban gyakran hallani borúlátó Véleményeket. Ezek szerint ma a gyerekek olva­sás helyett inkább a televízió előtt ülnek, önnek mi erről a tapasztalata? — A felnőtteknél és a gye­rekeknél Is nagyon sokat vál­toztak az olvasási szokások, ami természetesen összefügg a tömegkommunikációs eszközök számának gyarapodásával. Azt biztosan tudom, hogy több gyereknek van saját könyve, és talán a korábbinál széle­sebb körben lett kedvelt a mai igényekhez jobban igazodó is­meretterjesztő irodalom is. Gazdasági fejlődés A hozzáértő pedagógustevé­kenységen túl még valami ta­núskodik Antal Domokosné munkahelye, szülőföldje iránti szeretetéről. Nevezetesen az, hogy a község fennállásának 100. évfordulójára, 1977-ben nem kis nehézségek árán meg­jelenhetett a Kocsér története című helytörténeti monográ­fiája. Tíz éven keresztül vallatta kitartó szorgalommal az ere­deti jegyzőkönyvek megsárgult lapjait, a levéltárak féltve őr­zött dukomentumait, hogy ké­pet adhasson az utókornak e kis község évszázados törté­nelméről, társadalmi és gazda­sági fejlődéséről. S. J. Több helyen megváltozott Cegléden a közúti forgalmi rend. Különös figyelmet kíván ez az első időben a gépjárművezetők­től, kerékpárosoktól. A változásokat a Kossuth téren és a Szol­noki út—Szív utca—Bercsényi utca találkozásánál (képünkön) jól látható táblák jelzik. Apáti-Tóth Sándor felvétele Színes Látomás Diabemutatóra invitálnak Kecskeméten tavaly orszá. gos színesdia-bemutató és -ver­seny volt, seregnyi pályázóval. A zsűri érdem szerint válasz­totta ki a beküldött anyagból a legjobbakat. A zsűrizett dia­anyagot most kölcsönözték a ceglédi Kossuth Művelődési Központban működő Látomás színesfényképezők baráti köré­nek. A baráti kör hétfőn, február 22-én 19 órai kezdettel a ké­peket az érdeklődő nagyközön­ség előtt is-vetíteni fogja, emel­lett ízelítőt adnak a tavalyi, saját munkáikból. Brigádok a községért A ceglédberceli Egyetértés Tsz jelentős részt vállal a köz­ségfejlesztési feladatokból. Szo­cialista brigádjaik szívesen részt vesznek a társadalmi munkában. A többi között rendszeresen patronálják a fa­lu három óvodáját és az álta­lános iskolát, hiszen az ő gye­rekeik, unokáik is oda járnak. Fogadóéra Február 24-én, szerdán dél­előtt 8-tól 12 óráig fogadóórá­kat tart a városházán dr. Hor­váth Géza, a városi tanács vb- titkára. Svájcról magányosaknak Február 21-én, vasárnap dél­után öt órakor a ceglédi műve­lődési központban Simon Pé­ter tanár Svájc természeti szép­ségeiről tart előadást a magá­nyos nyugdíjasok klubjában. A műhely szószólója lett Főbizalmi a kisgép gyárból Munkatársai meggondoltan választottak Szabó János, az ÉVIG ceg­lédi kisgépgyárának marósa felkapta a fejét. Tekintetében benne volt a szerény, kíván­csi kérdés: ugyan, mit akar­hatnak tőle, az egyszerű ma­róstól? Meg is kérdezte: — Biztos, hogy velem akar beszélni és nem valamelyik gyári vezetővel? — Azt mondták, maga itt a főbizalmi. Ha így van, akkor magát keresem­Persze, hogy ő volt a szak- szervezeti főbizalmi. Igaz, amikor a választásnál főbizal­minak javasolták, a választói­tól is megkérdezte: — Jól meggondolták ezt a választást? Derűsen nevettek rajta, is­merik Szabó Jánost, és tud­ták, kire szavaznak. A bizalom birtokában Szabó János egyike a leg­régibb munkásoknak a gyár­ban. 1954-ben lépett be, elő­ször segédmunkásként dol- i gozott, később mint betanított marós folytatta a munkáját. 1969-ben letette a marós szak­vizsgát, azóta egyik megbe­csült forgácsolója a gyár­nak. Ceglédi lakos, és így nem tervezi, hogy nyugdíjba vo­nulásáig bármit is változtatna a munka- vagy életkörülmé­nyein. — Nem fél attól, hogy túl­ságosan megszokják itt a hű­ségét? A gyárhoz való hűsé­get manapság nemigen szok­ták megbecsülni. — Én marós vagyok és tel­jesítménybérben dolgozom. Amíg a teljesítményem be­csületesen megfizetik, én is jól járok és a gyár sem fizet rá ... Egyébként szeretem ezt az üzemet. Szinte az egész if­júságomat itt töltöttem el a marógép mellett, szemem előtt nőtt fel a gyár. — Hogyan lett főbizalmi? — Azelőtt is tevékenyked­tem a szakszervezetben. Több­ször is megválasztottak bizal­minak. Amikor a SZOT ha­tározatának megfelelően áttér­tek a főbizalmi rendszerre és megszűntek a műhelybizott­ságok, ez a műhely engem vá­lasztott főbizalminak. Témák, napirenden — ön szerint, mikor volt könnyebb a szakszervezeti bi­zalmiak helyzete, most, vagy akkor, amikor a műhelybizott­ságok intézték a dolgozók ügyeit? — Most sokkal nehezebb a bizalminak. Az információ- áramlás lefelé és felfelé is igen felgyorsult. Ha a dolgo­zóknak valami panaszuk vagy kívánságuk van, elég gyorsan napirendre kerülnek a kérdé­sek a bizalmiak és a főbizal­miak útján. A dolgozók nem­igen nyugszanak bele, ha az általuk felvetett problémára nem kapnak kielégítő vá­laszt ... — Nézze azt az ablaksort: ott, az ablak mellett asszo­nyok dolgoznak. Ülve szerel­nek. Azért tették oda őket, mert aprólékos munkához ott jó világos van. Ez így igaz. Nyáron nagyon kellemes ott dolgozni, kellemesebb, mint bárhol. De ha jön a tél, főleg amikor nagyon hideg van, ezt a részt kénytelenek vagyunk úgy befűteni, hogy az ott dol­gozó asszonyok ne fázzanak. — Ott valami más fűtési rendszert kellene bevezetni, vagy átszervezni az üzem el­rendezését. De hogyan és mi­ből? Erre a kérdésre még az igazgató sem tud megfelelő választ adni. És a dolgozók is tudják, hogy a gyár nem ren­delkezik a szükséges anyagiak­kal, hogy megoldjuk a kér­dést. Ennek ellenére nem mú­lik el nap, hogy az asszonyok ne panaszkodnának nekünk, bizalmiaknak. — Mi természetesen továb­bítjuk a panaszukat és nincs az a szakszervezeti összejöve­tel, ahol ne hoznám fel újból és újból a témát. Valahogy patthelyzetbe jutottunk ezzel a témával, mindenki szeretné már megoldani, de nem tud­juk, hogyan. Reméljük, egyszer sikerül. Sikerülnie kell, hiszen a dolgozók, ha jön a tél, újra és újra előhozakodnak vele. — Mint főbizalmi, hogyan látja: van elég becsülete a szakszervezeti munkának az üzemben? — Igen, van. Ezt itt is ta­pasztalom és otthon a csalá­domban is. No, nem az én szűk családi körömben, mert sem az autószerelő fiam, sem a feleségem nem követik a példámat. Azt mondják, ők nem akarnak annyi gondot magukra venni, amennyivel én foglalkozom. De van két sógornőm és két sógorom. Mindönki' máskol dolgozik, de mindegyik bizalmi a maga helyén. A családban is... — Néha, amikor összejö­vünk a családban, szinte másról sem esik szó köztünk, mint a szakszervezeti munká­ról. Ezek a viták egy kicsit mindig felfrissítenek és meg­győznek arról, hogy nem ha­szontalan, amit csinálunk. Egy ilyen üzemben, ahol eny- nyi ember dolgozik, együtt, sokféle a probléma. — Szinte hetenként adód­nak olyan ügyek, amivel az emberek először a mellettük dolgozó bizalmit keresik fel. Tanácsot kérnek, vagy segít­séget. Néha a kérdés szinte már nem is tartozik a szak- szervezetre. De úgy vélik, ezt a bizalmival is meg kell be­szélni. H. J. (A tudósítás az ÉVIG dolgozói­nak lapjában, a viUamosgépben jelent meg.) Üdvözlet az EDDÁ*nak *A bajban jó a segítség Az éter hullámain kalandozik Fürgén fut az 1500-as La­da, szinte falja a kilométe­reket. Sokfelé jár az ország­ban, gazdája munkaeszköze. Unalmas lehetne a hosszú út magányosan, de az autós nincs egyedül. Nem magnó- kazetták műsora szórakoz­tatja, sem a Kossuth- és a Petőfi-adó. Másféle rádió antennája nyú­lik a magasba, a csomagtartó fölött, egy korszerű, tíz wat­tos, mindenféle üzemmódra al­kalmas adó-vevőé, amelyen a 144.0-tól a 146,0 megahertzig szinte korlátlanul teremthet kapcsolatokat. Az autóban egy Trabant ára ... Életeket mentett már, súlyos veszélyhelyzetek megszünteté­sére szolgált ez a készülék. Nem is gondolnák, akik az or­szágúton -találkoznak vele. Sá- rosi György, az albertirsai Mi­csurin Tsz csepegtető üzemé­nek építésvezetője úgynevezett rádióamatőr-készenléti szolgá­latot lát el. Ez azt jelenti, ha jártában, keltében közúti bal­esetet lát, sérültek ellátásáról, elszállításáról kell gondoskodni, elemi kárt észlel, közbiztonsá­got veszélyeztető cselekményt, akkor egy bizonyos hívóhang­gal a körzethez tartozó kijelölt tűzoltó parancsnoksággal nyomban kapcsolatba kerül rá. diójával. A tűzoltóknak ponto­san elmondja, hol, mit látott, megítélése szerint milyen se­gítségre van szükség, kisebb mentőautóra vagy nagyobb ro­hamkocsira és pontos infor­mációkat tud adni a legfonto­sabb kérdésekben. A tűzoltók aztán forró dróton pillanatok alatt kapcsolatot teremtenek a mentőkkel, rendőrökkel. Van úgy. hogy megkérik, maradjon még.a helyszínen, s tartsa ve­lük továbbra is a kapcsolatot. Eddig három jelentős alka­lom kínálkozott a segítség- nyújtásra. Albertirsán egy sze­mélyi sérüléssel járó közleke­dési baleset volt. Az 5-ös útoa Kecskemét és Lajosmizse kö­zött autóbusz karamboljához hívott segítséget. Néhány nap­ja a Ferihegyi út egykori gyors- forgalmi szakaszán két jármű súlyos karamboljához érkezett. A kocsik eltorlaszolták az egyik sávot, s ez önmagában is veszélyhelyzetet okozott. Sárosi György szavai szerint az úgynevezett másodlagos be­jelentés is rendkívül fontos az illetékes szerveknek. Lehet, hogy már valaki jelezte az ese­ményt, de a következő jelent­kező megerősítheti, újabb érté­kes adatokkal egészítheti ki a már tudottakat. Naplót vezet ezekről a híradásokról, s azt mondja, nem ártana, ha vala­milyen egységes emblémával látnák el a rádióamatőr­készenléti szolgálathoz tarto­zók gépkocsiját, mert akkor sokkal szélesebb körben tud­nának segíteni. Példát is em­lít: az utcájukban nincs telefon, ha valakihez sürgősen mentőt kell hívni vagy más jellegű azonnali segítségnyújtás szűk. séges, akár a lakásáról is szí­vesen továbbítja az üzenetet. Az építésvezető egyébként régi 'rádiós. 1959 óta amatőr, s azóta szert tett a C-kategóriás engedélyre, amely ebben a mű­fajban a csúcs. Tavaly 5504 rá­dióösszeköttetést létesített. Ké­szülékével a világ bármely ré­sze elérhető. Hosszú ideje tag­ja az MHSZ rádiós klubjának. A megyében a kollektív rádió­zás megalapítóinak egyike volt. Esténként portyázik az éter hullámain, s reggelenként azért kel fel egy órával hama­rabb, mint teendői megkíván­nák, hogy megpróbáljon né­hány kapcsolatot teremteni. Legutóbb például Johannesburg jelentkezett, ahonnan az al­kalmi partner üdvözletét küld­te az EDDA Műveknek. Lehet, hogy azóta átadta már. Tamasi Tamás Jászkarajenőn Énekkar, fotókör, mozi A jászkarajenői művelődési házban a hétvégekre többféle szakköri foglalkozást iktatnak programba. A nyugdíjasokból énekkart verbuválnak, s meg­alakult már a citerazenekar is. Dávid József vezetésével. Ez főleg az ifjúság körében élvez népszerűséget. A hímző szak­kör minden korosztálynak le­hetővé teszi a szebbnél szebb motívumok és kivitelezési mó­dok elsajátítását. Akik a fény­képezés iránt érdeklődnek, a fotókör keretében gyarapíthat­ják ismereteiket. Gondolnak a szórakozni vágyó községbe­liekre mozielőadásokkal, mű­soros rendezvényekkel is. ISSN 0133—250» (ceglédi Hírlap) ■...........■«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom