Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-19 / 42. szám

4 1982. FEBRUÁR 19., PÉNTEK OH Szerkesztőségünk vendége volt Tárgyilagosan, kritikusan „Sem ételben, sem ruhában, sem bútorban, sem viselkedés­ben, sem nemzeti gőgben, sem művészi produkciók — ver­sek, festmények, filmek, zene­művek — megítélésében nem tekinthetjük egyetlen elfogad­ható normának a magunk íz­lését. Ezt csak akkor tehetjük, ha teljességgel hiányzik belő­lünk a beleérzés képessége, s nem vesszük tudomásul, hogy vannak, akik merőben más­képp ítélik meg a dolgokat... Gondolatban mindig fordítsuk meg hát a kamerát, s akkor a másik nézőszöge is érvénye­sül” Nemes György író, publicis­ta, az Élet és irodalom nyu­galmazott főszerkesztője leg­utóbbi • kötetében, a Hogy is van ez? címűben olvashatjuk ezeket a sorokat. Szerzőjük nemcsak egymás mellé írta a szavakat. Tetteiben, munkás­ságában, mint tegnapi, szer­kesztőségünkben tett látogatá­sakor is kiderült, rendkívül reálisan, ugyanakkor kritiku­san szemléli mindennapjain­kat. Találkozása a Pest megyei Hírlap munkatársaival mellő­zött minden külsőséget. Az ötórás beszélgetésen a napi események megbeszélésétől, az irodalmi témaválasztáson át az újságíró felelősségéig sok min­denről szó esett. Többek között történelemszemléletünkről, a fiatalabb korosztályok hagyo­mányőrzéséről, a szocialista társadalom építése során fel­vetődő kérdésekről is. Nemes György külön beszélt a me- moáfirodalomról. A fél múlt című önéletrajzi indíttatású re­gényéből idézett fel epizódo­kat, majd a megjelenés előtt álló folytatásból, a Bal — jobb, bal — jobb című kéziratból, amely 1956-ig követi nyomon személyes, egyben közérdeklő­désre számot tartó életútját. Nemes György olyan írói, újságírói magatartásformát fo­galmaz és testesít meg, amin mindenképpen érdemes elgon­dolkodni. Mondataiból egyér­telműen kiderül: bár a törté­nelem viharaiban, kataklizmái­ban bárkit megbánthatnak, ezért soha senki nem adhatja fel meggyőződését. Tekintélyt a mindennapi munkával le­het szerezni — mondta —, megfelelő felelősséggel és mű­gonddal. Alighanem ennek a megfon­tolása volt áz az útravaló, amit szavakban átadott ne­künk. M. Zs. Jancsik Ferencre emlékeztek Jancsik Ferenc vasesztergá­lyos, vörösgárdista, az Orosz- országi Kommunista (Bolsevik) Párt magyar csoportjának tag­ja, a Kommunisták Magyar­országi Pártjának egyik ala­pítója születésének 100. év­fordulója alkalmából koszorú- zási ünnepséget rendeztek csütörtökön a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pan­teonjában elhelyezett emlék­táblájánál. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében Berecz Fri­gyes és Juhász Lajosné koszo­rúzott. A Honvédelmi Minisz­térium képviseletében Szűcs Ferenc és Nárai István vezér­őrnagyok helyezték el a ke­gyelet virágait. Az évforduló alkalmából em­léktáblát lepleztek le a XIX. kerületi Jancsik utca 2—4. szá­mú ház falán. Az ünnepségek az Internacio. nálé hangjaival értek véget. Ócsa: Vörös Október Tsz Szövetkezet vagy vállalat? Majd 2 milliárd forint termelési érték, 180 millió fo­rintos nyereség. Az ócsai Vörös Október Mezőgazdasági Termelőszövetkezet híre, neve országosan ismert, egy gazdaság, ahol mindig adódik valami új. Dóra Bélát, a szövetkezet elnökét arra kértük, hogy ezúttal ne csak a tavalyi eredményekről beszéljen, hanem válaszoljon a kényelmetlen kérdésekre is. A tévedések, a mezőgaz­dasági termelés legújabb babonáinak eloszlatása min­denképpen hasznos lehet. • Valójában tsz vagy válla­lat a Vörös Október Termelő- szövetkezet? — A kettő nem zárja ki egymást. Az ócsai tsz nagy- vállalat módjára gazdálkodik, miközben megőrzi a szövetke­zetek demokratikus intézmé­nyeit; a küldöttgyűlést, a köz­gyűlést és más fórumokat, így például a munkahelyi közös­ségeket is érdemben működ­teti. S még valami, az elnököt titkosan választják, az én mandátumom például e napok­ban jár le. Képviselők az egészségről Gyógyítás, csapatmunkával A magasabb színvonalú egészségügyi ellátáshoz nagy számban szükségesek diffe­renciáltan képzett szakembe­rek, olyan egészségügyi dol­gozók, akik nemcsak segítik, hanem önálló tevékenységük­kel ki is egészítik az orvosok munkáját. Az ilyen szakmai utánpótlásról hivatott gondos­kodni az Orvostovábbképző In­tézet egészségügyi főiskolai ka­ra, amelynek munkáját, az ot­tani képzésben felgyülemlett tapasztalatokat és a további teendőket elemezték az ország- gyűlés szociális és egészségügyi bizottságának csütörtöki mun­kaülésén. Dr. Hutás Imre, egészség- ügyi miniszterhelyettes a na­pirendi témáról készített tájé­koztató jelentést kiegészítve hangsúlyozta: az 1975. óta mű­ködő egészségügyi főiskola ed­Kevés a kuncsaft Hét végi szerviz a Dunánál Jó véleménnyel vagyunk az AFIT-ról vagy sem — létezik, s rá vagyunk szorulva. Követ­kezésképpen elvárjuk, hogy egyre jobb, megbízhatóbb munkát adjanak. Vajon a vá­ci AFIT-szerviz hogyan felelt n.eg eme igénynek tavaly, s mik a terveik? Hogyan kíván­ják bővíteni szolgáltatásaik kö­rét, s növelni az ügyfelek bi­zalmát és — a kétségkívül — megcsappant számát? Vau kapacitás — Nemrég készítettünk egy felmérést — válaszolt Margó György, a váci AFIT üzemve­zetője —, amely szerint 1930- ban 22 millió 200 ezer forint értékben javítottunk a lakosság­nak. tavaly pedig 25 millió 300 ezer forint értékben. Ez azon­ban sajnos nem jelerdi azt, hogy többen jöttek, hanem sza­porodott a nagyobb értékű ja­vítások aránya — az autósok kevesebbet járnak a kocsival, s csak akkor hozzák ide, ha nagyon muszáj —, ezenkívül a lakossági szolgáltatások ér­dekében visszafogtuk a közü­leti javításokat, de hiába. A kapacitásunknak csak mint­egy 80 százalékát használjuk ki. Vannak természetesen olyan területek, ahol nagy a torlódás — így például rossz idő esetén a karambolos javí­tásoknál —, de olyan is akad, amit nem ismernek eléggé az ügyfelek. Ilyen a zárt technoló­giás műszaki vizsgáztatás, s általában az apró futójavítá­sok. Eízslghi kérdése — Ennek két oka lehet: a reklám és a bizalom hiánya .. — Valóban meggyőződésem, hogy nem hathatós a propa­gandánk, de fontosabb a bi­zalom. Az autójavítás éppúgy bizalom kérdése, mint mondjuk [ az orvos. Éppen ezért igyek- : szünk kialakítani a törzsgár- | dát, amelynek tagjai mindig ugyanahhoz a csoporthoz já­rulhatnak, nekik bizonyos kedvezményeket is adunk. An- kétokat tartunk számukra, és időnként díjtalanul felülvizs­gáljuk az autójukat. Már a ga­ranciális időszakban nyilván­tartásba vesszük az autót, s szükség esetén értesítjük a tu­lajdonost, ha eljött a javítás, az ellenőrzés ideje. Tény, hogy e kör bővítéséért nekünk kell sokat tennünk, s bármilyen lassú a folyamat, becsülettel végig kell csinálnunk. Egyszerűbb ügymenet — Az idei terveinkről szól­va; újjászervezzük az alvázvé- delmi, korrózió elleni tevé­kenységet, mert tapasztataink szerint most hosszú az átfutási idő. Ugyanezért egyszerűsítjük az ügymenetet. Az eddigiekkel ellentétben a totálkáros bon­tásokból származó alkatrésze­ket felújítjuk, s olcsón hozzuk újra forgalomba, természetesen garanciával. Ezzel talán az al­katrészhiányt is enyhíthetjük. — kisvállalkozások miatt mentek-e el szakemberek? — Nyolc dolgozónk valószí­nűleg ezért ment el, de a szakmunkás-utánpótlásunk évek óta jó, úgyhogy tudjuk pótolni őket. Igények szerint — Számomra fontosabb vi­szont, hogy mi is vállalkozá­son törjük 4 fejünket. Nem­rég terjesztettünk a vezetőség elé egy elképzelést, amelynek anyagi vonatkozásait most vizsgálják. Terveink szerint már ezen a nyáron megszervez­nénk a Dunakanyar hétvégi szervizellátását, az autó­mentést, a gyorssegélyszolgála­tot. A javaslatot dolgozóink tet­ték, s mert valóban nagy az igény, szeretnénk ezt mielőbb kielégíteni. K. T. dig betöltötte rendeltetését, a továbbiakban azonban a kép­zésben résztvevők körültekin­tőbb kiválasztásával és gya­korlatibb jellegű oktatásával még jobban segítheti a gyó­gyítómunka színvonalának emelését. Kétségtelen — mond­ta —, hogy a gyógyítótevé­kenységben a főszereplő az or­vos, de a gyógyítás összetett feladatát ma már csapatmun­kával lehet és kell eredménye­sen, hatékonyabban megolda­ni. Az egészségügyi ellátásban közreműködők nemcsak alá­vagy mellérendeltségi viszony­ban vannak egymással, ha­nem adott esetben egy speciá­lis szakmai ismeretkörben na­gyobb tájékozottsága, tapasz­talata ' vari ~ egyben önálló­an vállal és visel felelősséget is — a főiskolát végzett nővér, a képzett dietetikus, mint ma­ga az orvos. A tevékenységi körök ésszerű megosztásán van itt a hangsúly, nem a rangbeli különbségeken, még kevésbé a presztízsféltésen. A képviselők gyakorlati ta­pasztalatokra hivatkozva a fő­iskolai képzéssel kapcsolatos negatívumokra is felhívták a figyelmet. Dr. Vámos Marietta (Pest m.) egyebek között azt kifogásolta, hogy az OTK1 egészségügyi főiskolai karára jelentkezők nem tesznek fel­vételi vizsgát, csupán a mun­kahely — mint a képviselőnő utalt rá: olykor elfogult — ja­vaslata alapján kerülnek oda. 9 Az utóbbi időben sokat hallhattunk az Erősebb segíti a gyengét mozgalom sikeréről, ami az önök gazdaságából in­dult útjára. Vannak, akik úgy vélik, az egészet azért találták ki, hogy más üzemek révén befektetés nélkül jövedelem­hez jussanak. A segítségnyúj* tás harmadrendű szempont volt? — Azok a tsz-ek, amelyek­kel gazdasági társaságot hoz­tunk létre, hosszú évek óta mérleghiánnyal küszködtek, vagy olyan nyereséghatáron álltak, ahonnan akár egy aszá­lyos nyár a veszteséggel zárók közé billenthette volna azo­kat. Másfelől számunkra is nyilvánvalóvá lett, termelési szerkezetet kell változtatnunk, megszüntetve jó néhány, az átlagos jövedelmezőségi szint alatt, termelő ágazatot. Egy­szerre két és fél ezer embertől kellett volna megválnunk. Ez nemcsak politikai, hanem gaz­dasági szempontból sem lett volna szerencsés megoldás, hi­szen egyebek között adottak voltak az eszközök, berendezé­sek is. Ezért döntöttünk úgy, hogy építőipari és szolgáltató részlegeinket azoknak a gyen­ge gazdaságoknak a gesztorsá­gába adjuk, ahol e tevékeny­ségek a helyi nyereségnívónál jóval magasabb szintet garan­tálnak. A saját szövetkeze­tünkben igyekeztünk export- orientált munkákat vállalni. E témáról természetesen elsősor­ban azok a gazdaságok tudná­nak részletesen beszélni, ahol, mint a nógrádvarsányi tsz-ben is, tavaly végre nyereségrésze­sedést fizethettek. Fontos len­ne- meghallgatni azoknak a traktorosoknak a véleményét is, akik 1980-ban talán ugyan­olyan jól megszántották a föl­det, mint a mi gépészeink, csak éppen a boríték volt ak­kor lényegesen laposabb. Ezek az emberek elmondták: tavaly óta értelme van többet és job­ban dolgozni. 9 Említette az exportorien­táltságra való törekvésüket. Hogyan valósult meg e szán­dék a gyakorlatban? — Nem szeretünk dicseked­ni, de tény, hogy a Pest me­gyei tsz-ek közül a legtöbb konvertibilis devizát mi hoz­tuk a népgazdaságnak. S hogy miből? Több mint 8 és fél mil­lió dollárt kaptunk az eladott húsért, takarmányért, hulla­dékgumiért, idegenforgalmi szolgáltatásainkért és külföldi munkavállalásainkért. Meg­vettük a száraz kenyeret és tudományosan kikísérletezett receptúrák felhasználásával tápot készítettünk belőle. Csak ezért egymillió dollárt fizet­tek tőkés partnereink. 9 Önök elsőként kezdemé­nyezték a szakcsoportok, gaz­dasági munkaközösségek szö­vetkezeten belüli létrehozását. Már megint nyerészkedni akar az ócsai tsz, mondogatják itt, ott. Egyetemistákat verbuvál a kisvállalkozásokba s az egész ügylethez csak a pecsétet ad­ja, cserébe a haszon egy ré­széért. — Ismerősek a vádak. Ne­künk tavaly is volt 107 kis részlegünk. Teljes önállóságot élveztek. Ami a kérdését ille­ti, a kisvállalkozások esetében is, mint minden üzletben, koc­kázatot kell vállalni. Nekünk abban az esetben, ha csupán százan, kétszázan állnának össze, veszteséget jelentenének a szakcsoportok. Az induláshoz szükséges költségeket ugyanis mi előlegezzük. Ezért a koc­kázatért, gondolom, elvárhat­juk, hogy a magánvállalkozás­ból eredő jövedelem egy há­nyada a nagyüzem fejlesztési alapját gyarapítsa. 9 Az ilyen nagy szövetke- zetben, ahol ezerféle tevékeny* séget folytatnak, az a benyo­más támadhat, hogy itt egy­szerűen elvész az ember. — Ez csak látszat lehet. Ma­gam is több ezer embert isme­rek név szerint. A negyed- évenkénti termelési tanácsko­zásokon a kisebb ügyek meg­vitatására is lehetőség nyílik. Szakembereinket nagyon ko­molyan vesszük. Lehetőleg mi neveljük ki őket. Az sem ti­tok, hogy 1980 óta minden hozzánk kerülő fiatal mérnö­köt, közgazdászt egyéves in­tenzív nyelvtanfolyamra kül­dünk: németül, angolul, oro­szul tanulnak. 9 Milyen vezetői erényeket méltányol munkatársaiban? — A következetességet, a gyors döntési készséget, az okos vitára való hajlamot és természetesen a szorgalmat. Az ócsai szövetkezetben már ta­valy is 5 napos volt a munka­hét, de a vezetőknek a múlt évben is csak vágyálom ma­radt a szabad szombat. 9 Kollégái szerint ön renge- teget dolgozik. Mi lesz. ha egy­szer nyugdíjba vonul? — Ezen korai lenne törni a fejemet, egy választási ciklust még elnökként szeretnék meg­érni. Azután meglehet, alapí­tok egy gazdasági társaságot, amely majd tanácsokkal segíti a' mezőgazdaságot. Valkő Béla MESZéV-fiatatak parlamentje Elgondolkodtató kérdések Tuza Sándorné dr., a Pest megyei Fogyasztási Szövetke­zetek elnöke rövidke visszapil­lantással kezdte tegnap dél­előtt a MÉSZÖV ifjúsági par­lamentjét megnyitó beszédét: az 1974-es ifjúsági parlament vitájára emlékeztette a jelen­levőket. Akkor ugyanis a leg­többen a szövetkezetekben fel­lelhető tarthatatlan szociális körülményeket ostorozták. Kellemes változások Szerencsére az azóta eltelt esztendők jócskán hoztak ma­gukkal kellemes változásokat is. Igaz, még messze az idő, amikor az áfészekhez, a taka­rékszövetkezetekhez és a la­kásszövetkezetekhez tartozó valamennyi munkahelyet csak a legjobb és legszebb jelzők­kel illethetjük. Ám a javulás kétségtelen, ezt nem csupán a statisztika támasztja alá, ha­nem az is, hogy a tegnapi ta­nácskozást megelőző munkahe­lyi parlamenteken a felszóla­lók alig-alig protestáltak a rossz szociális körülmények el­len (főképp az árumozgatás és a tárolás gépesítésének hiányát vetették föl). Már ami a konk­rét munkahelyi gondokat ille­ti, mert természetesen a ME­SZÖV-höz tartozó fiatalokat éppúgy foglalkoztatja mindaz, ami az országban élő többi, hasonló korú fiút és lányt is izgat. Kevés a pénz? Az igazságos bérezésre, a lakásgondok enyhítésére tett javaslatok, észrevételek, mint másutt, itt is napirenden vol­tak. Mint Tuza Sándorné dr. elmondotta, a szövetkezetek vezetői ismerik a fiatalok éle­tét nehezítő, megkeserítő gon­dokat és próbálnak' azokon se­gíteni. Ám van valami, amivel még a vezetők sincsenek egészen tisztában. Pontosabban: még nem sikerült a baj gyökerét megtalálniuk. Mégpedig az — mint az elnökasszony fogalma­zott —, hogy a tudás birtoko­sai nemigen jönnek a szövet­kezetbe dolgozni. Azaz kevés a felsőfokú végzettséggel mun­kába álló fiatal. Vajon mi lehet ennek az oka? — tette föl a kérdést a MÉSZÖV elnöke. Lenézik ezt a munkát? Túlontúl sokat kellene dolgozni? Kevés a pénz? Kevés a lakás? A kér­dések megválaszolatlanok ma­radtak. Igaz, feltevésüknek nem is volt célja a válaszké­rés. Mindenesetre elgondolkoz­tatóak. Hogy a „tudás birtoko­sai” elkerülik a szövetkezete­ket, abban bizonyára a vala­mennyi kérdés mögött rejlő probléma is közrejátszik. A megfejtés azonban magasabb fórumokra vár, mélyebb elem­zést kíván. A tegnapi ifjúsági parlamen­ten — Budapesten, a SZÖ- VOSZ oktatási központjában tartották — felvetettek zöme szerencsére egyszerűbb eszkö­zökkel tisztázhatók. A vitában — a levezető elnök: Furák Já­nos, a Vác és vidéke Áfész el­nöke volt — húszán kértek szót, s dicsérő, megelégedett­séget kifejező mondatok mel­lett komoly bírálatok, s javí­tást célzó észrevételek hang­zottak el. Igazságos elosztást A felszólalók mondandójá­nak citálására sok-sok oldalra lenne szükség, ezért haszno­sabbnak tűnik a kérdésekre adott válaszokból idézni. A je­lenlevők ígéretet kaptak arra, hogy az ötnapos munkahét be­vezetésekor fölmerült nehéz­ségek, anomáliák — főképp a kereskedelemben dolgozókat érintik — nem kerülik el az illetékesek figyelmét, sőt ösz- szegyűjtik azokat, s körülbelül két hónap múlva várható a korrekció. A résztvevők — kü­lönösen a lakásra várók — örömmel nyugtázták azt is, hogy a szövetkezeteknél szor­galmazzák majd az ifjúsági alap képzését, s természetesen annak jó, igazságos elosztását. A mihamarabbi és hathatós intézkedések persze nemcsak a vezetőkön múlnak, hanem a fiatalokon is. Függnek attól, hogy a megyei szövetkezetek küldöttei az országos szintű fó­rumokon szót kérjenek, és tol­mácsolják a MESZÖV-höz tar­tozó fiatalok gondjait. A Pénzügyminisztérium ifjú­sági parlamentjén Mogyorósi József né, a túrái* takarékszö­vetkezet ügyintézője képviseli Pest megyét, a SZÖVOSZ par­lamentjére pedig tizenkét fiút és lányt delegáltak: Ceróczki Máriát, a dabasi, Füzék Lász­lót, a szobi. Gólya Istvánt, a Galga vidéki, Helmeczy Má­tyást, a ráckevei, Kaszás Ág­nest, a gödöllői éz Rottenhof- fer Margitot, a Váci Áfész dol­gozóit, valamint Velkei Erzsé­betet és Nagy Ágnest, a nagy- kátri, Strupkáné Hümpfner Juliannát, az Örkényi és Var­go Katalint, a ceglédi takarék- szövetkezet dolgozóit. A lakás­szövetkezetek fiataljait a ceg­lédi Nagy Pál és a százha­lombattai Pajkos András kép­viseli. K. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom