Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1982. FEBRUÁR 17., SZERDA Zárszámadás az Összefogás Tsz-ben Érdemes volt egyesülniük Egy éve ilyenkor még soka­kat gyötört, foglalkozatott a gondolat Galgamácsán és Ik- ladon: vajon mi lesz az ered­ménye a régi két közös gaz­daság egyesülésének. Nyilván olyanok fejében is megfordult, a kérdés, akik maximálisan bíztak a két, addig is szorgal­mas közösség összeadott ere­jében, nemkülönben maguk­ban a különböző posztokon. Azután kiderült, hogy a há­zasság jó útra vitt, ha nem is ment még most minden zök­kenőmentesen. Legalábbis ezt bizonyíthatja az első közös zárszámadás, aminek számsze­rű eredményei, a kemény munkával elért nyereség mel­lett a közösen töltött év em­beri tapasztalatai, kapcsolatai is fontosak. Magasabb mérce — Én úgy vélem, hogy job­ban is sikerült az összhang megteremtése, mint ahogy azt tavaly év elején gondoltuk — sommázza véleményét Pintér András, a szövetkezet elnöke. — Ez nem lehet véletlen, mert mindenfajta szervezést úgy igyekeztünk az egyesülést kö­vetően végrehajtani, hogy em­berségesen kezeltünk minden kis ügyet, mindenkit. Ketten, hárman így is elmentek, mert látták, hogy a mércét még magasabbra tesszük. Ennek vi­szont megmutatkozott az ered­ménye, hiszen az előző évek­hez képest hatékonyabban gazdálkodtunk, mint külön- külön. — Nemcsak közös irányítás alá vontuk például az azonos profilú ipari részlegeket, ha­nem egyúttal számos apró, kisszériás termék gyártását más módon oldjuk meg tavaly óta — mondja Galbos Gábor, az ipari főágazat vezetője. — Minden üzemben arra tö­rekedtünk, hogy ott közvetle­nül csak egy vezérterméket ál­lítsunk elő, amely az üzem termelésének legalább a nyolc- van-kilencven százalékát adja. Hogy mi lett akkor a többi­vel? A flakonüzem különféle, fröccsöntéssel készült termé­keinek készítését bedolgozók­ra bíztuk. Jelenleg is har­mincöt-negyven személy segí­ti ezt a munkát, akik elsősor­ban a kis nyugdíjasok, a ház­tartásbeliek közül kerülnek ki, s vannak olyanok, akiknek foglalkoztatását rehabilitációs bizottságunk szorgalmazta. — Először valóban volt egy kis bizonytalanság, hogy mi lesz az egyesülés után — em­lékezik vissza Éakti Tibor, az ikladi faüzemet vezette régen is, most is. — Azt azonban el­mondhatjuk, hogy vezetősé­günknek sikerült olyan új bel­ső szábályzatokat kidolgozni, amelyek mindenkit ösztönöz­tek a jobb munkára. Nem for­dult elő az sem tavaly, leg­alábbis a mi üzemünkben, hogy valaki a túlóráztatás el­len ágált volna. Igaz, nálunk igen jó a szakmai összetétel, jó, szorgalmas munkatársaink vannak. Közgazdásznyelv Beszélgető partnereimtől azt is megtudtam, hogy valóban sokat törődtek azzal, hogy a tagok, az alkalmazottak a munkán kívül is a korábbinál szorosabb emberi kapcsolatba kerüljenek. Iklad, Galgamá- csa, Vácegres és Váskisújfalu között nem volt nagy a távol­ság azelőtt sem. és sok min­dent a régi szövetkezetek is közösen oldottak már meg. Kedvezően változott a hely­zet abban is, hogy az újjászer­vezett közös gazdaságban na­gyobb önállóságot adtak az egyes részlegeknek. S most már az üzemek vezetői folya­matosan igénylik a jobb tájé­koztatást. Azelőtt azzal voltak elfoglal­va, hogy miképpen kell a munkafolyamatok technológiá­ját kialakítani, ma már azon­ban kezdik a közgazdászok nyelvezetét tanulni. Galbos Gábor fogalmazott úgy, hogy ezek a többségében fiatal em­berek nemcsak próbálnak, mernek is dönteni a jó és a jobb között, ha mondjuk üz­leti tárgyalást folytatnak va­lamilyen termék gyártására. Hát persze, jócskán megnö­vekedett ,az az igény is, amit a könyveléssel szemben tá­masztanak. — Bátran megyek a könyve­lőkhöz ma, ha holnap vala­hol tárgyalnom kell, mert szinte napra készen ki tudják mutatni a tegnap legyártott termékek költségeit, nyeresé­gét — mondja Bakti Tibor. — így aztán az árvetés sem okoz gondot. Érezni lehet, hogy valóban megváltozott sok minden a gal- gamácsai Galgaparti összefo­gás Tsz létrejötte óta. Számos munkahelyi kisgyűlésen érté­kelték már a tavalyi eszten­dőt. Ezeken — ezt erősítette meg Klagyivik Pál szb-titkár is — egyetlen alkalommal sem foglalkozott hozzászóló azzal, hogy miért egyesült a két ré­gi gazdaság, inkább az előre­mutató dolgokról esett szó, például arról, miképpen lehet­ne a munkát még hatékonyab­ban, takarékosabban végezni, a munkakörülményeket javíta­ni. Terv a továbblépésre Az összefogás Tsz tavaly 6 ezer 823 hektáron gazdálko­dott, a szántóterület megköze­lítette a 4 ezer 800 hektárt, összes árbevétele meghaladta a 282' millió forintot, ami 8,6 százalékkal több az előző évi­nél. A mérleg szerinti nyere­ség 53,9 millió forint, ami csaknem két százalékkal több, mint a régi tsz-eké együttvéve volt 1980-ban. Mindezekről részletesen szólt Pintér And­rás, a szövetkezet elnöke a Do- monyban, illetve a Galgamá­csán tartott zárszámadó rész- közgyűléseken, ahol az idei tervet, s a továbblépés lehető­ségeit is taglalták. F. I. A nap kulturális programja Gödöllő, művelődési köz­pont: A Hungária együttes kon­certje 17.30 és 19.30 órakor. Korszerű áramkörök a HI-FI technikában. Előadó: Csabai Dániel, 18.30 órakor. Fórum Lehetetlen tárgyaink Fórumot rendeznek a Le­hetetlen tárgyaink című, nagy­sikerű kiállításhoz kapcsolód­va pénteken, délután öttől a gödöllői művelődési központ­ban. A szervezők több olyan cég képviselőit is meghívták, akiknek pellengérre állított termékeiért nincs miért büsz­kélkedniük. Itt lesznek például az elméretezett harisnyák, a rossz alumínium öntvények gyártói, de érkezik vendég a Kereskedelmi Minőségellen­őrző Intézetből is. Várják a városi kereskedelmi egységek vezetőit, a szakembereket s az érdeklődőket is. A vita vezeté­sére Bamberger Károlyt, a városi tanács elnökhelyettesét kérték fel. Domonyi fiatal pedagógusok Hogyha megéri, nem fáradság Néhány évvel ezelőtt adták át Domonyban az újonnan épített szép és modern általá­nos iskola épületét. Az elmúlt nyáron felavatták a zömmel társadalmi összefogással épült és gazdagabb községek által is megirigyelhető tornatermet. A két létesítmény birtokba vé­telével sokat javultak a köz­ségben az oktató-nevelő mun ka feltételei. Balatoni Dániel, az általános iskola igazgatója a sikerek, eredmények első számú kovácsának az iskola pedagógusainak KISZ-alap szervezetét tartja. Igazgatói vélemény — A hattagú csoport az is­kolavezetés gondjainak jelen­tős részét magáénak érzi. Fia­tal pedagógusaink szervezik az ügyeleti munkát és a gyer­mekek bevonásával irányítják az ügyeletesi szolgálatot. Ren­geteget segítenek a tanulmá­nyi szabadságon levők helyet­tesítésében. Az ilyen kis tes­tületben, amilyen a miénk, sokszor gond egy távollevő pótlása is. Elég csak szólnom a KISZ-fiataloknak, a gond megoldódik — mondja elisme^ réssel az igazgató. Szeretnék beszélni az alap­szervezet titkárával, de meg kell várnom az óra végét jelző csengetést. Megzavarom Jár- japka Zsuzsanna tanárnő pi­henőidejét. Az alapszervezeti titkár örömmel vállalkozik a beszélgetésre. — Nem akarok vitatkozni az elmondottakkal, de a teljes igazsághoz az is hozzátarto­zik, hogy a fiatalok munka­kedvét, felelősségérzetét nagy­ban növeli, hogy idősebb kol­légáink mindig készséggel se­gítenek, amikor valamilyen szakmai kérdésben fordulunk hozzájuk. Ezért aztán a miénk csak viszonzása mindannak, amit a tapasztalatokkal és ne­velői múlttal rendelkező kol­légáinktól kaptunk és kapunk. Ügy érzem, a mi többletmun­kánk nem is jelent fáradságot. Program egész napra — Mi szervezzük például a pedagógusklub összejöveteleit, s ezt önmagunkért is tesszük, mert azt tartjuk: jó együtt lenni kötetlenebb körben, ahol vidám beszélgetés közben cse­rélhetünk véleményt egy-egy tanulmányról, ejthetünk szót könyvekről, filmről, vagy szín­házi élményről. — Most például színházba készülünk. Azt hiszem, termé­szetes dolog, ha a fiatalok szerzik meg a jegyet, ha ők in­tézik az autóbuszt és gondos­kodnak kiegészítő fővárosi programról. Megszerveztünk egy tárlatlátogatást. Domony­ból nem mindennap utazha­tunk a fővárosba, ezért egy ki­csit többet markolunk és így lesz a színházlátogatásból a tantestület tagjainak önműve­lődési napja. Gyerekek futkároznak körü­löttünk, élvezik a játék frissí­tő lehetőségét, a gondtalanság tíz percét. — Ha a nevelőknek jó a közérzete, ha módja van a fel­készüléséhez szükséges pihe­nésre, ennek hatását elsősor­ban a gyerekek érzik, mert így lesz kedve a pedagógusnak új elképzelések, ötletek meg­valósításához. Ugye közismert, hogy az iskolai ünnepségek milyen rutinszerűen zajlanak? — A november 7-i ünnep­ség előkészítése során szakí­tottunk a hagyományosan ki­alakult renddel. Nem volt ünnepi beszéd, sem irodalmi színpadi bemutató, hanem he­lyettük vetélkedőt szerveztünk a Szovjetunió történetéből, földrajzából, népei életéből. — De úgy is ünnepeltünk már, hogy az osztályok külön- külön készültek az ünnepre, s az osztálybemutatók megren­dezése után a legjobb tanuló- csoport az egész iskolának be­mutatta- műsorát. Így az isko­la minden tanulója kapott fel­adatot, végzett valamilyen munkát, s a tanulók aktivizá­lása addig soha nem látott ké­szülődést eredményezett. Járjapka Zsuzsanna sűrűn nézi az óráját. Lenne monda­nivalója még, de az óraközi szünet hamarosan véget ér. Frissen, kölcsönösen — Tudjuk, nem zárkózha­tunk be az iskola falai közé. A tanuló személyiségének for­málását a nagyobb közösség, a család, a szomszédok és az egész falu végzi, vagy leg­alábbis befolyásolja. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy alapszervezetünk és a községi alapszervezet között egymást kölcsönösen segítő kapcsolat alakuljon ki. — Vállaltuk a falusi alap­szervezet fiataljainak politikai oktatását. Megszerveztük a csütörtöki testedző délutáno­kat, s ezek a falu tömegsport­jának bázisává váltak. Nagyon reméljük, hogy a falu fiatal­jai visszasegítik igyekezetün­ket és az iskola környékének parkosítása az egész falu ifjú­ságának közös munkája lesz. F. M. Két napig Veresegyházon Nyúhenyésztők kiállítása A veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központ házinyúl- tenyésztő klubja február 20- án és 21-én rendezi meg sor­rendben az 5. házinyúl-kiállí- tását a művelődési központ­ban. A kiállítást szombaton délután 15 órakor dr. Pacs István egyetemi tanár nyitja meg, majd az érdeklődők ré­szére nyúltenyésztéssel kap­csolatos ismeretterjesztő fil­meket vetítenek. Bizonyára sokakat vonz az a beszélgetés, amelyen a kör- nyei Mezőgazdasági Kombinát és a Terimpex képviselői vá­laszolnak a kérdésekre és megpróbálják felvázolni a nyúltenyésztés gazdasági hasz­nosságát az egyén és a nép­gazdaság szempontjából. Köz­ben a zsűri elvégzi a kiállított állatok szakmai minősítését, bár a díjkiosztásra csak más­nap, vasárnap délután 3 óra­kor kerül sor. A kétnapos programsorozat a kisvendéglőben 18 órakor kezdődő vacsorával zárul, amelyen természetesen az al­kalomhoz illően nyúlpaprikást szolgálnak fel a minden bi­zonnyal nagy számú vendég­nek. Vankó István klubvezető tájékoztatásul elmondta, hogy mind a két nap a nyúltenyész­Veresegyháion segítek Beteg órák fiatel gyógyítója Napjainkban, ha két-három ember beszélgetésbe elegye­dik, biztos, hogy szóba kerül a kisvállalkozás, s olyan isme­rős barát, aki valamilyen vál­lalkozás ügyét forgatja a fejé­ben. Galgahévízen egy rendezvé­nyeket hirdető szórólaphoz hasonló nyomtatványt vettem fel az utcán, amely azt adta hírül, hogy Kosik József Ve­resegyházon megnyitotta órás­műhelyét. Érdekelt a dolog, ezért a nyomába eredtem a műhelyt nyitó kisiparosnak. Négyen Galgahévízi lakásán talál­tam meg a 25 éves barna, mo­solygós fiatalembert. Azzal kezdtük a beszélgetést: ha Galgahévízen van a lakása, miért Veresegyh&zon nyit műhelyt? — Eddig Túrán dolgoztam, Bereczki István mester mel­lett, akinél a tanulóidőmet is töltöttem és ahol felszabadul­tam. A kis műhely ellátja Zsámbokot, Vácszentlászlót, Galgahévizet, Túrát. A hévíz- györkieknek, bagiaknak és több más községnek az óráit Aszódon javítják. — Veresegyház szépen fejlő­dő község, lakóinak száma is megfelelő, hozzáveszem Erdő­kertest, Szadát; érthető, hogy Még a számokat sem ismer­tem, de vonzott az óra ritmi­kus ketyegése. Naponta százszor is a fü­lemhez szorítottam, s hall­gattam, mint orvos a szívdo­bogást. Megnéztem a belsejét. A csillogó szerkezet, s benne az állandó mozgás olyan ha­tással volt rám, hogy hatéves koromtól arra a kérdésre, mi leszel, fiam, ha nagy leszel, én mindig határozottan azt vála­szoltam: órás. Mosó és nagyító — Nem akartam én sem pi­lóta, sem mozdonyvezető len­ni, nem vonzott engem semmi más pálya. Kamaszkoromban mint órástanuló arról ábrán­doztam, hogy jó lenne, ha minden ember karján vagy a zsebében lenne óra, ha a lakás valamennyi szobájának falát órák díszítenék. — Most is hiszem, minden óra más és más. Nincs két olyan szerkezet, amelynek azo­nos lenne a ketyegése, a jelzé­se. Legjobban a Longines meg az Omega órákat szeretem. Ök az órák között a főnemesek. A legrangosabbak, a kiváltságo­sak. — Persze, nem az ő segítsé­gükkel lettünk órás nemzet. A szovjet órák tömeges megje­lenése és majdnem filléres ára tette az órahasználatot általá­nossá. Az utóbbi években jöt­tek divatba a kvarcórák. Ezek nem nagyon kedveznek a ja­vításokat végző órásoknak. Csak kisebb hibáikat érdemes megjavíttatni. Természetesen felkészültem ilyen típusokra is. A szoba falán egy megko­pott, tájképpel díszített öreg ingaóra csengése jelzi a múló időt. — Nagyon szeretem ezeket a több nemzedékeket kiszol­gáló, egyszerű szerkezetű, mégis megbízható pontosság­gal tiktakoló órákat. Ezek­hez száz évvel ezelőtt ugyan­úgy igazodhatott a déli ha­rangszó, akár most. Kosik József még megmu­tatja az órásmester szerszám- készletét, amiből kiderül, hogy ma már nem kézzel mossák az órát. A fiatal mesternek mo­dern óramosó gépe van. Kész­letéhez tartozik egy apró esz­tergapad is. Az idő aranyat ér — Ha nem lehet alkatrészt kapni, sokszor magunknak kell elkészíteni — magyarázza, aztán a polírgépet ismerteti. Utoljára a nagyítóval ismer­kedem, minden órás legféltet­tebb munkaeszközével. — Jó szem és jó kéz nélkül nem nyúlhatnának az órákhoz. Ro­hanó korunk, amikor az idő valóban aranyat ér, kedvez az órásoknak — mondja búcsú­záskor Kosik József. Az órámra nézek. Tényleg, lehetne ma óra nélkül élni? Fercsik Mihály téssel kapcsolatos szakköny­veket, eszközöket és gyógysze­reket is árusítanak és adnak a helyszínen szakmai tanácso­kat is. Nagyon eredményes­nek és hasznosnak tartanák, ha a kiállítást a járás nyúlte- nyésztői a távolabbi községek­ből is megnéznék. Egymás eredményeinek megismerésé­vel, a tapasztalatok kicserélé­sével még jövedelmezőbb le­het a munka. A veresegyházi nyulászok szívesen vállalják a vendégek kalauzolását és ta­pasztalataik átadását. Tovább dolgoznak A túrái Galgamenti Magyar —Kubai Barátság Termelőszö­vetkezetben több mint nyolc­száz tsz-nyugdíjast, tartanak nyilvárf. öregségi nyugdíjba tavaly és tavalyelőtt is tizen­kilencen vonultak, legtöbbjük azonban továbbra is részt vesz a közös gazdaság munkájábaif Tarai éremosztó Tavaly június óta hét csapat részvételével kispályás labda­rúgó-bajnokság zajlott Túrán. Az első ízben kiírt községi bajnokságot a Barátság csapa­ta nyerte, így e napokban tar­tott éremosztó óta egy évig ők őrzik a kupát. Az idén április végéig ne­vezhetnek a túrái üzemek, in­tézmények és a lakóterületi csapatok képviselői az újabb kispályás bajnokságra. A bajnokság végeredménye: 1. Barátság 10 2 — 54- 8 22 2. Szerviz 8 3 1 36-17 19 3. Alsókért 8 2 2 45-21 18 4. Amatőr 4 1 7 31-29 9 5. Áfész 4 — 8 22-49 8 6. Rákóczi 2 19 16-58 5 7. Havanna 1 1 10 16-38 3 Jól sikerült Cigánybál Legalább tíz éve, hogy nem rendeztek cigánybált Gödöl­lőn, s most Bankó Ferenc ve­zetésével ismét felelevenítet­ték ezt a régi szokást. A gö­döllői művelődési központ ter­meiben legalább kétszázan gyűltek össze a mulatságra, amelyre nemcsak a városból, hanem a járás községeiből s a fővárosból is érkeztek ven­dégek, akik elégedettek voltak a zenével, a szervezéssel egy­aránt. Városi moziműsor A birodalom visszavág. Szí­nes amerikai fantasztikus ka­landfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírlap) í I ez a település elbírja az órást. A másik ok, amiért Veresegy­ház mellett döntöttem, hogy nézelődésem során ebben a faluban találkoztam leginkább és egyidejűleg kézzel fogható módon a községi tanács meg­értő támogatásával. — A falu közepén álló épü­letet átadták négy kisiparos­nak: hozzák rendbe, tataroz­zák, újítsák fel, alakítsanak ki a régi parasztházból szol­gáltatóházat. Építési költsé­geiket a használat során jóvá­írjuk. — Ez az igazi támogatás, mondogattuk. Most egy épü­letben dolgozik a tv-szerelő, a fényképész, a bábkészítő és az órás. Azt hiszem, valameny- nyiünkre szükség van, mind­annyian a lakosságért tevé­kenykedünk, és gyors, jó mun­kánkkal a közérzetet is javít­juk, közvetlenül befolyásol­juk az itt élők hangulatát. Mindegyik más Kosik József nagy tervekkel indul Veresegyházra. — Szeretném bizonyítani mindjárt kezdetben, az első beteg órák gyógyításával, hogy fiatal korom ellenére értő mestere vagyok a szakmám­nak. Egészen pici gyerek vol­tam, magyarázza, amikor az első saját órához jutottam.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom