Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

6 ‘xJúaltm 1982. FEBRUAR IT. S7ERDA Heti jogi tanácsok Kinek, mennyi családi pótlék jár? Orabéres dolgozó ünnepi keresetéről A Mennyi most a családi pótlék összege? Több olvasónk leveléből azt állapítottuk meg, hogy bizony­talanság van a családi pótlék összegével kapcsolatban. Való­ban, a családi pótlék összege az utóbbi időkben változott, növekedett: 1980. július 1. óta egy gyermek után akkor, ha egyébként egy gyermek után is jár a családi pótlék, 490 Ft. A tartósan' beteg, illetve a testi­leg vagy szellemileg súlyosan fogyatékos, állandó felügyelet­re szoruló gyermek után 810 forint, két gyermek után 980 forint, az egyedülálló szülőnek gyermekenként 660 forint. Két gyermek esetén — ha az egyik tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg súlyosan fo­gyatékos — összesen 1470 fo­rint a családi pótlék. A további gyermekek után az alábbiak szerint alakul a családi pótlék összege a 24/1980. (VI. 27.) számú MT- rendelet szerint: Gyerme- össze- kenként sen S gyermek után 660 Ft 1980 Ft 4 gyermek után 630 Ft 2640 Ft 5 gyermek után 630 Ft 3150 Ft 6 gyermek után 610 Ft 3660 Ft és minden további gyermek után ezen felül gyermekenként 610 Ft. Megjegyezzük, hogy a társa­dalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény alapján családi pótlékra az a biztosított is jo­gosult, akinek a háztartásában egy gyermek van, ha a bizto­sított egyedülálló vagy a gyer­mek tartósan beteg, illetve tes­tileg vagy szellemileg fogyaté­kos. Egy gyermek után jogo­sult a biztosított családi pót­lékra abban az esetben is, ha e gyermek figyelembevételével 1971 november hónapot köve­tően két vagy több gyermek után már megillette családi pótlék. A A harmadéves szakmun­kástanuló gyermek után nem jár családi pótlék. Telefonügyeletesünktől kért tanácsot Szokolai János gödöl­lői olvasónk. Azt kérdezi, ho­gyan állapítják meg a családi pótlék összegét, ha a gyerme­kek közül valamelyik után nem jár családi pótlék. Az ő háztartásában két gyermek van, egy 16 éven felüli és egy 17 éves harmadéves szakmun­kástanuló. Nem él a háztartásá­ban, hanem a nagyszülőknél a 15 éves leánygyermek. Kér­dés: a családi pótlékra jogo­sultság szempontjából egy, kettő vagy három gyermeket kell figyelembe venni. A helyes válasz az, hogy a családi pótlék szempontjából a figyelembe vehető gyermekek száma három. Ugyanis a csa­ládi pótlék összegét az erre jo­gosító összes — gyermekszám­ba beszámítható — gyermek figyelembevételével számítják ki, és az így nyert összegnek azokra a gyermekekre eső ará­nyos részében állapítják meg a családi pótlékot, akik után az jár. Nézzük ezt most közelebbről: a családi pótlék a biztosított részére csak a háztartásban élő, 16 éven aluli gyermek után illeti meg a jogosultat, a ház­tartásában élő harmadéves szakmunkástanuló gyermek és a nagyszülőnél élő gyermek után olvasónk családi pótlé­kot nem kaphat. Ezek szerint tehát helyes volt az illetékesek tájékoztatása. Viszont a kiszá­mításnál abból kell kiindulni, hogy számításba veszik mind a három gyermeket, s ezek sze­rint az összesen járó havi 1980 Ft családi pótléknak az egy gyermekre eső arányos -és'.e, vagyis havi 660 Ft családi pót­lék jár, minthogy a háztartá­sában csak a 16 éven aluli gyermeket illeti meg a pótlék. 0 örabércs dolgozó ünnep- napi keresete. Z. K. dabasi olvasónkat, aki portás, és órabérben dolgozik, nem elégítette ki az a telefo­non adott válaszunk, hogy ka­rácsonykor a munkaszüneti napra órabérét nem fizették ki. A vállalat intézkedése ellen a döntőbizottsághoz benyújtott panaszát is elutasították. Sze­rinte fizetett ünnepnapról van szó, erre pedig jár a bér, mondja olvasónk. Válaszunkat most írásban is megerősítjük,- azért, hogy olvasónk kételyét eloszlassuk. A munkáltató nem követett el törvénysértést. Időközben ugyanis megállapítottuk, hogy olvasónknak a vállalati mun­karend, illetve munkabeosztá­sa szerint, karácsony napján pihenőnapja volt. Ezen a na­pon tehát, függetlenül attól, hogy ünnep volt-e vagy sem, dolgoznia egyébként sem kel­lett Volna. A Munka Törvény- könyve szerint, a munkaszü­neti nap után akkor jár díja­zás, ha az ünnep miatt a dol­gozó munkaideje (heti vagy havi) csökken. Más lenne a helyzet, ha olvasónknak ezen a napon dolgoznia kellett vol­na. Akkor a munkaszüneti napra előírt díjazáson felül, a tényleges munka után is meg­illette volna a bér. Dr. M. J. Tíz nap rendeletéiből A továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH szám alatt rendelkezés jelent meg a Mun­kaügyi Közlöny ez évi 2. szá­mában- Ugyanez a hivatalos lap mellékletet tett közzé a Munkaügyi Közlöny 1981. évi számaiban közzétett jogszabá­lyokról és közleményekről. A vállalatok, a szövetkezetek és területi (szakmai) szövetsé­geik, valamint a jogi személyi­séggel rendelkező gazdasági társulások törzskönyvi nyilván­tartásáról és képviseleti könyvéről szóló 59/1979- (XII- 24.) PM számú rendelet módo­sításáról és kiegészítéséről az 5/1982. (II. 6.) PM-rendelet in­tézkedik a Magyar Közlöny 6. számában. A szövetkezetek és vállalatok belső ellenőrzésének feladatai­ról a Kereskedelmi Értesítő 1. száma közöl fontos közleményt. Munkaügyi döntőbizottságok Az összeférhetetlenségről A jogszabályok gondoskod­nak arról, hogy a különböző természetű jogvitákat páratlan, tárgyilagos személyek döntsék el. Ez vonatkozik a bírósági, államigazgatási eljárásra csak­úgy, mint a munkaügyi döntő- bizottságok tevékenységére. Nem jelölhető az eljáró tanács elnökének és tagjának az, aki­nek az eljárásban való részvé­tele összeférhetetlen vagy aki­től a tárgyilagos döntés egyéb okból nem várható el. Például a munkaügyi döntőbizottság el­nökének és tagjának az eljá­rásban való részvétele össze­férhetetlen, ha például olyan kártérítési ügyet tárgyalnak, amelyben valamelyikük érde­kelt. összeférhetetlen az is, ha a döntőbizottsági elnök vagy tag akár a dolgozónak, akár pedig a sérelmezett intézkedést hozó személynek közvetlen fe­lettese vagy közvetlen beosz­tottja, rokona, hozzátartozója. Nem vehet részt a munkaügyi döntőbizottsági eljárásban az sem, akiről feltételezhető, hogy az ügyben elfogult lenne, ide­tartozik az igazságukat kereső felek bármelyikének haragosa is. A gyakorlatban az összeté­tel meghatározásakor általá­ban maguk a jelöltek jelentik be az összeférhetetlenséget vagy azt, hogy személyük elfo­gultsági kifogásra adhat alkal­mat. A munkaügyi döntőbizott­ságok ugyanis még a látszatát is el akarják kerülni az eset­leges elfogultsági vádaskodá­soknak, ha ez netán mégsem történne meg, úgy lehetőség van az ilyen körülményeket előad­ni és kérni az illető kizárását az eljáró tanácsból. Ilyen eset­ben a munkaügyi döntőbizott­ság elnöke a tárgyalást felfüg­geszti, s a kifogás kérdésében zárt ülésen határoznak. Ha a zárt ülésen csak egy tag is a kifogás mellett foglal állást, akkor annak helyt kell adni és a kifogásolt személy az eljá­rás további részében már nem vehet részt. Közelebb az egyenjogúsághoz Táppénz, nyugdíj és más juttatások kistermelőknek IVJár vagy tíz-tizenöt éve, hogy a kistermelők sokszor megkérdezték: miért nem értékelik az ő munká­jukat úgy, mint az alkalmazottakét, szövetkezeti tago­két, miért nem szerezhetnék nyugdíjjogosultságot társa­dalmilag elismerten hasznos munkájukkal? A kérdés jogos volt, hiszen még a kimutatások szerint is a kis­termelők állítják elő a mezőgazdasági össztermék har­madát, s ezt nem nélkülözheti a társadalom, a népgaz­daság. Ha viszont szükséges a kistermelés, akkor a kis­termelő miért nem egyenjogú dolgozó másokkal? ANNAK TUDATÄBAN is fontos kérdés volt ez, hogy nem túlzottan sok embert érint a dolog. Így például nem érinti a szövetkezetek tagjait, az üzemekben dolgozókat, ál­lásban levőket, a már nyugdí­jasokat, hiszen az ilyen em­berek társadalombiztosítása rendezett. Érinti azonban a pályakezdő fiatalt, aki lehet, hogy csak átmenetileg, de kis­termeléssel kíván foglalkozni, a szövetkezeti tagok család­tagjait — feleségét, felnőtt gyerekét —, s azokat is, akik egészségük romlása következ­tében. vagy csupán azért, mert belefáradtak az ingázásba, fel­mondták volna korábbi állá­sukat, hogy az otthon végzen­dő kistermeléssel foglalkoz­hassanak. Nem tehették eddig, mert a kistermeléssel nem szerezhettek nyugdíjéveket, s akiknek már volt, sajnálták veszni hagyni. Január elsejétől kezdve új helyzet állott elő. Az 51/1981. , (X. 27.) MT. sz. rendelet alap­ján társadalombiztosításra jo­gosultságot szerezhetnek mind a szövetkezeteknek a közös munkában részt vevő család­tagjai, mind a mezőgazdasági szakcsoportok tagjai, ha az , előírt követelményeknek ele­get tesznek. A szövetkezeti tagok család­tagjai, ha a nagyüzemmel munkamegállapodást kötnek, s az év folyamán a férfiak 150, a nők 100 tízórás munkanapot teljesítenek, nyugdíjjárulék fi­zetése fejében nyugdíjéveket, baleseti ellátásra, családi pót­lékra, anyasági és temetkezési segélyre is jogosultságot sze­rezhetnek, úgy, ahogyan a szövetkezet tagjai. FONTOS INTÉZKEDÉS, hogy akik január elsejét megelőzően családtagként részt vettek a szövetkezetek munkájában, s évenként 150, a nők 100, tízórás munkanapot teljesítettek, legföljebb öt ko­rábbi év beszámítását kérhe­tik a szolgálati időbe. Az ilyen kérelmet a szövetkezet székhelye szerint illetékes tár­sadalombiztosítási * igazgató­sághoz kell eljuttatni. Előfor­dul, hogy a munkanapot nem a családtag, hanem a szövet­kezet tagjának nevére írták jóvá annak idején. A család­tag kérheti ennek a tényle­ges helyzet szerinti megváltoz­tatását. Akik korábbi évek munkájának beszámítását ké­rik, két éven belül tehetik. Ebijén az esetben az illető évekre a nyugdíjjárulékot meg kell fizetni. A MEZŐGAZDASÁGI szak­csoportok tagjaira más szabá­lyok Vonatkoznak. A rendelet szerint társadalombiztosítási juttatásokra az a szakcsoport­tag jogosult, aki a kisterme­léssel legalább évi 36 ezer — havi 3000 — forint jövedelem­hez jut és eleget tesz a társa­dalombiztosítási járulékfizeté­si kötelezettségének. (Olyan szakcsoporttagra, aki ‘ már nyugdíjas vagy egyéb munká­val szerez nyugdíjjogosultsá­got, nem vonatkozik a rende­let.) Egyénileg és minden év január közepéig kell a szak­csoporttagok előző évben elért jövedelmét megállapítani, s ez a szakcsoport vezetőjének, in­téző bizottságának feladata. Az értékesítési bizonylatok, átvételi jegyzékek ennek az alapjai. Nemcsak az állami és szövetkezeti felvásárlóknak, hanem a magánkereskedők­nek eladott, sőt a piacon ér­tékesített áruk értéke is be­számítható a jövedelem alap­jául szolgáló bevételbe. A mezőgazdasági szakcso­portok tagjai, akik ily módon kívánnak gondoskodni a tár­sadalombiztosítási jogosult­ságról, havi 600 forint járulé­kot fizetnek, minden _ hónap tizedikéig. Ezáltal szerezhet­nek nyugdíjéveket, baleseti táppénzre, baleseti nyugellá­tásra jogosultságot, a családi pótlékon, anyasági és temet­kezési segélyen kívül. A SZAKCSOPORTTAGOK is kérhetik 1983. december 31-ig legfeljebb öt év szolgá­lati időnek a beszámítását, ha szakcsoporttagok voltak, és igazolhatóan' szert tettek évi 36 ezer — havi 3000 — forint jövedelemre. Ebben az eset­ben az utólag beszámított évekre is meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulé­kot. E kérelemmel a szakcso-y port székhelye szerint illeté­kes társadalombiztosítási igaz­gatósághoz lehet fordulni. A RENDELET lényegét s a kistermelői nyugellátás s egyéb társadalombiztosítási juttatások iránti igényeket is­merve, az állapítható meg: nagyon jó, hogy végre ez is megszületett. Kiindulási alap­nak örvendetes, még akkor is, ha nem elégít ki minden vá­rakozást. Azokét az egyéni kistermelőkét például, akik nem szövetkezeti tagok csa­ládtagjai, de nem is szakcso- porttagok, mert vagy nincs a lakóhelyükön szakcsoport, vagy olyan tevékenységgel foglalkoznak — szarvasmar­ha, avagy juhtartással —, amelynek például nem alakul­tak szakcsoportjai. A rendelet — úgy tűnik — azok számára előnyös, akik kistermeléssel kezdik életpá­lyájukat, jó azoknak is, akik pályamódosítás, munkavi­szony-megszakítás esetén fog­lalkoznak kistermeléssel. Pd- lyabefejezéshez csak kis fize­tés esetén célszerű. Egyértel­műen jó viszont mindazok számára, akiknek családi kö­rülményeik s egyéb viszo­nyaik folytán egyetlen lehető­ségük a kistermeléssel való foglalkozás. A kistermelők, akár szö­vetkezetekhez kötődve, akár szakcsoportok keretében dol­gozva számot vethetnek a már rendelkezésre álló lehe­tőségekkel. Léphetnek is, hi­szen ahol például nincs szak­csoport, öt fő már megalakít­hatja. Akinek módja van a termelés bővítésére, bizonyára meg is teszi annak érdekében, hogy megszerezze a társada­lombiztosítási járulék fizetésé­nek feltételét, az évi 36 ezer forint jövedelmet. MINDENKÉPPEN jó alap a rendelet arra, hogy a sokféle adottságú, különböző körül­mények között dolgozó kister­melők munkáját egyenjogúsít- sa az egyéb területeken vég­zettekkel. Gonda Irén Tallózás — ÜZEMI LAPOKBAN OLVASTUK Ifjúság, a J6v<$ nemzedéke stb. Hangzatos és kevésbé emel­kedett stílusban szokás emlegetni a tizen-huszonévcsck korosz­tályát, attól függően, hogy a termelő munkában, a mozgalmi életben, vagy a tanulásban való helytállásra buzdítjuk-e őket, az elismerés, vagy a számonkérés hangján ejtünlt-e szót róluk, mindennapi produktumaikról. Gyárkapun, üzemen belül — mun­kaerőgond ide, fluktuáció oda — mind számottevőbb tényező a fent emlegetett korosztály. Foglalkozni kell velük, beilleszkede- sükkel, pályakezdésükkel, hiszen közhellyé koptattuk már, mekkora jelentősége van az első munkahelyen tapasztaltak­nak, az Idősebbek példamutatásának abban, hogy miként ta­lálják meg helyüket szakmájukban, egyáltalán képességeiknek, elképzeléseiknek megfelelő pályán működhetnck-c, vagy elége­detlen emberként, unottan, fmmel-ámmal teszik dolgukat a gé­pek, vagy az Íróasztalok mellett. A megyében megjelenő üzemi lapokban ezúttal azokból az írásokból ollóztunk, amelyek az ifjúságot, a fiatalabb korosztályt érintő kérdéseket tűzték na­pirendre, a Jó értelemben vett kritika, a segítőszándék állás­pontjáról. az dönti el, hogy az újszegedi üzembe mennek-e a fiatalok dolgozni az iskola befejezése után, vagy sem, hanem a nép­gazdaság, illetve a textilipar együttes érdeke. — Mit tehe­tünk hozzá? Józan érv a bu­dakalásziaké egy akadémikus­nak tetsző vitában... UTUNK A pályaválasztás ellentmon­dásairól — mikor válasszon, kinek a tanácsát fogadja meg az ifjú — akár köteteket tölt- hetnének meg az utóbbi idő­ben megfogalmazott vélemé­nyek — pro és kontra. Főként ezekben a hetekben folyik a nagy kampány — a meggyő­zés, ne csak a keresett — jól fizető szakmák mellé tegyék le voksukat a szülők, a gyerekek, hanem a kevésbé népszerűek­ből is válasszanak. Aligha ké­telkedhetünk benne, hogy ez utóbbiak közé tartozik a me­zőgazdaság egynéhány két­kezi munkát, derekat fájdító ága is. A Rákosmezeje Tsz lapjában Sárik Júlia zöldségtermelő szakmunkás személyes vallo­mása a pályakezdés kezdeti nehézségeiről, a gazdaság ál­tal nyújtott segítségről, a most választás előtt álló fiatalok számára többet jelenthet a sokórás győzködésnél. Jó lég­kör, kedvezően változó munka- körülmények, őszinte, az ága­zat, a gazdaság helyzetét elem­ző rendszeres tájékoztatás, megfelelő vezetői hozzáállás — ezek lehetnének azok a titkok; amelyek az alábbiak leírására ösztönözték a nagyon is pályá­ja elején álló szakmunkásnőt: Csaknem egyéves tevékenysé­gemre visszatekintve nyugod­tan mondhatom, nem bántam meg, hogy ezt a szakmát vá­lasztottam. Meggyőződéssel ta­nácsolom a mostani pályavá­lasztóknak, lássanak célt a me­zőgazdasági szakmákban, mert már nincs értelme annak a mondásnak... ha nem ta­nulsz, mehetsz kapálni, fiam, a tsz-be. S ha már a pályaválasztás­nál tartunk, nézzünk kotül, mi újság az elvándorlásról neve­zetes textilipari üzemek háza táján. A gond közismert: a je­lentős anyagi áldozatok árán szakmához juttatott fiatalok egy része a képesítés megszer­zése után, a magasabb kereseti lehetőségek reményében — há­tat fordít a textiliparnak. A megoldás mi lehetne? Megfel­lebbezhetetlen módszert aján­lani botorság, nem is erre vál­lalkozik a szegedi textilipari szakközépiskola jövőjével fog­lalkozó írás szerzője. Csupán a budakalászi szövő­gyár személyzeti osztályának azokat a törekvéseit ismerteti, amelyek egyértelműen bizo­nyítják, a nagyobb figyelem, a fiatalokkal való törődés — csak pozitív eredményt hoz­hat. Ezt mi sem támasztja alá jobban, mint az, hogy nyolc év alatt 41 pályakezdő került Bu- dakalászra a szegedi iskolából, közülük huszonnégyen ma is a gyár dolgozói, gépmesteri, mű­vezetői, termelésirányítói be­osztásban tevékenykednek, ketten a főiskolát is sikerrel elvégezték. S azt az elvet kö­vetve, hogy a munkáskezeket nem alég megszerezni, hanem meg is kell tartani, a gyár se­gíti a fiatalok letelepedését is A társasház-építési akcióban négy — egykori szegedi szak­középiskolás is részt vesz. A szegedi textilipari szakkö­zépiskola létjogosultságát nem Gyakran panaszokdnak az ifjabb korosztályok, nem kap­nak bizonyítási lehetőséget te­hetségük, képességük kibonta­koztatására. S mi lehet erre a gyakori válasz? Természetesen a következő: ha adott a lehe­tőség, nem élnek vele, nem ve­szik fel az eléjük dobott kesz­tyűt ... A PÁÉV üzemi lapjának rövid kis írásából az derül ki — ami egyébként ritka eset a történelemben — mindkét fél­nek van igazsága. Szomorjai Ferenc vállalko­zási osztályvezetővel, a KISZ- bizottság tagjával folytatott beszélgetést a cikk szerzője az Alkotó Ifjúság pályázat és az FMKT (Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa — te­vékenységével kapcsolatos ér­dektelenségről, a fiatalok nem mindig egyértelműen pozitív hozzáállásáról. Azért magyará­zat erre is akad, hiszen a napi feladatok mellett a pályázati feladatok megoldásához olykor aránytalanul nagy energia- és időráfordításra van szükség. Az is igaz, hogy fiatal mű­szakijaink nem érzik a meg­felelő erkölcsi elismerést ab­ban a folyamatban sem, amelynek részeseseiként töb­bet tehetnének a vállalat mű­szaki-gazdasági fejlesztéséért — sommáz az osztályvezető. S mi lehet a kiút, a kétség­kívül sok fejtörést okozó hely­zetben? Sokat segíthetne a té­mák helyes megválasztása, az anyagi feltételek átdolgozása, és ezek mellett a reménybeli pályázók szemléletének válto­zása. Még tömörebben: A szakmai tudást próbára tevő, erkölcsileg és anyagilag is el­ismert feladatok kitűzése. ígé­retes módszernek látszik! VkM moktiüimi tavMUurrtK? Ha máskor nem — évenként egyszer — minden üzemben, gyárban számot vetnek az if­júság nevelése kapcsán mind­azzal, amit ez a szó fejez ki, honvédelmi nevelés. Az MHSZ diósdi gyári szervezete, a KISZ-bizottság alapos értéke­lést készített, mely nemcsak azt mutatta meg, hogy az el­múlt három évben szép ered­ménnyel folyt ez a munka a honvédelmi elő- és utóképzés­ben, a tömegsportban és a mi­nőségi lövészsportban, hanem a további feladatokat is je­lezte. Lövészet, tereptan, ügyességet, tudást igénylő ver­senyek — ezekből bőséggel akadt az elmúlt években Diósdon is. Az ifjúság fantá­ziáját megmozgató rendezvé­nyekkel közvetett módon ugyan, de minden szónoklat­nál, sokórás előadásnál ered­ményesebben tehetnek sokat a diósdiak azért, hogy a gyár­ban tevékenykedő tizenéve­seknek, huszontúliaknak konk­rét tartalommal telítődjön a fogalom — haza, hazaszeretet, hazafiság... Gáspár Mária í

Next

/
Oldalképek
Tartalom