Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

"iMtUw 1983. FEBRUAR 17., SZERDA Multimedia stúdió Zodiac Egész estét betöltő lézerelőadás Idei első premierjére készül ti Planetáriumban működő Multimedia stúdió. A napok­ban — Lakos György szerkesz­tő és Hegedős László író-ren­dező irányításával — megkez­dődtek a lézerszínház harma­dik, egész estét betöltő multi­média programjának, a Zodiac című asztrológiai játéknak a próbái. Az új műsorban a technikai művészetek útján a csillagok és az emberi sorsok összefüggéseit boncolgató hie­delmek, tudományok sajátos világával oz asztrológia iránt érdeklődők ismerkedhetnek. A február 24-én műsorra kerülő előadáshoz különleges optikai és vetítéstechnikai be­rendezést készített a stúdió fejlesztő stábja, Vígh Zoltán főkonstruktőr vezetésével. Nápolyi mulatságok Zenei panorámái Szolfézs verseny Vácott Giordano Bruno: Nápolyi mulatságok című, eddig szinte ismeretlen drámáját alkalmazza televízióra Maár Gyula ren­dező, aki egyben a forgatókönyv írója is. A reneszánsz idők Nápolyának légkörét visszaadó mű Németh László fordítása. Ő is avatta az Erzsébet-hidat Egy 88 éves fiatalember Vannak olyan emberek, akik fölött akárhogy is eljár az idő, mindig irigylésre méltóan fia­talok maradnak. Elsősorban szellemi frisseségük, minden iíánt érdeklődő lényük ragad­ja meg beszélgetőpartnerün­ket. Ilyen a nyolcvannyolc éves Gelley Andor is, aki 1945 óta Verőcemaroson él. Emlékidéző Budapest — Budapesten születtem — mondja —, de sohasem szeret­tem Pesten lakni. Verőcema­rost még a század elején ked­veltem meg, amikor gyermek­ként itt nyaraltam. Akkoriban minden egészen más volt. A község amolyan középpolgári nyaralóhelynek számított. Majd’ minden parasztember adott ki szobát, de sok pesti családnak volt saját nyaraló­ja. Manapság szinte egymás hegyén-hátán épülnek az üdü­lők. Nyáron nem lehet bejut­ni az élelmiszerüzletekbe, té­len viszont meglepően kihalt minden ... Az emberek is töb­bet törődtek azelőtt egymás­sal. Találkoztak, beszélgettek. A szikár, egyenes tartású Gelley Andor fürge léptekkel a konyhába siet. Kávéval kí­nál. Otthonos, magabiztos mozdulatain látszik, hogy ré­gen egyedül él, önmagát látja el. — Mióta megözvegyültem, telente magányos vagyok, de nyáron megtelik a ház a gye­rekeimmel és az unokáimmal. Szeretem a csöndes, téli napo­kat. Rendben tartom a házat, sokat sétálok, s rendszeresen eltöltők egy-két órát a könyv­tárban. Ott mindig zajlik az élet. Megnézem a napilapokat, az Elet és Irodalmat, a Ma­gyarországot. Fővárosunk fo­lyóirata, a Budapest különö­sen érdekel, mert emlékeket idé? bennem. Tudja, a mi csa­ládunkban sok építész volt. Furcsállták is, hogy mezőgaz­dász lettem. Rokonságom' kö­rébe tartozott Ybl Miklós, aki­nek a nevét nálunk mindenki ismeri és nagybátyám, Giergl Kálmán is. Tőle kaptam ezt a házat. Műegyetemi tanár volt. Először Hauszmann Alajos irodájában dolgozott, majd Korb Flórissal társulva, több jelentős épületet tervezett a Belvárosban. Ilyenek voltak például a Klotild- és Matild- paloták és a Zeneakadémia, ahol már vasbetonszerkezetet alkalmaztak. Ha most otthon lennénk Verőcén, megmutat­nám, hogy a ház falán a Ze­neakadémián lévőkkel azonos díszítések vannak. Szellemi tréning A tartós havazás és a hideg miatt a gyerekei egy-két hó­napra Budapesten marasztal­ták édesapjukat. A szó az ol­vasmányélményekre terelő­dik. Gelley Andor már nem nagyon szereti a modern iro­dalmat. Szívesebben veszi kéz­be a Mann család regényeit, Feuchtwangert, de említi Bár- czy Zuhanóugrását és Maro­sán György visszaemlékezé­seit is. — Azt hiszem, nagyon ve­gyesen olvasok. Nekem mind­egy, ki írta a könyvet. Fő, hegy érdekes legyen. Nem ve­tem meg a krimiket sem — te­szi hozzá kuncogva. — A szel­lemi tréning kedvéért rend­szeresen forgatom a német nyelvű irodalmait; Egy darabig még tanítványaim is voltak! Büszke vagyok rá, hogy közülük az egyik kislány né­met szakot végzett az egyete­men. Talán nem is tanítottam rosszul... A könyvekről szokványos fordulattal a zenére térünk át. Ügy tűnik, fájó pontot érin­tek. — Azelőtt sokat jártam szín­házba, moziba, hangverse­nyekre. Sajnos, ma már nem, mert megromlott a látásom és a hallásom is. Nem tudom él­vezni a régen oly nagy gyö­nyörűséget okozó Mozart-, Beethoven- és Mendelssohn- muzsikát, mert mindent re­kedtnek hallok. A rádió azért állandó társam maradt. Ami­kor hajnalban megszólal a Rá- kóczi-induló, már ébren talál. Említettem, hogy mezőgaz­dász voltam. Ezért mindig meghallgatom a Falurádió műsorát. Annak idején Hal­léban végeztem az egyetr.net és a Dunavarsányi Állami Gazdaságból mentem nyug­díjba mint agronómus, még 1954-ben. A régi foglalkozás fölidézé­se kedves zsörtölődésre kész­teti. Sorolja, hogy régen egy mezőgazdasági szakembernek mennyivel több dologhoz kel­lett értenie, mint mostanság. A mai agronómusokat sajnál­ja, mert elveszítik hivatásuk legcsodálatosabb vonását: a kapcsolatot a természettel. Nagyszerű ajándék — A sport minden formáját szeretem — találja meg a be­szélgetés néhány percre elve­szített fonalát. — De azért mégis a képzőművészet szá­momra a legkedvesebb. Ha a fővárosban járok, mindig megnézem a kiállításokat. Egy-egy ilyen alkalom ünnep­pé teszi a napomat, amely­nek fennmaradó részét bo­lyongással töltöm. Fölkeresek mindent, ami új. Az elsők kö­zött voltam a metróban és föl­avattam az Erzsébet-hidat is. A szelíd, kék szemek mint­ha befelé figyelnének. Elcsön- desül az idős férfi hangja, ahogy emlékszik az elmúlt há­romnegyed évszázadra, a gyö­nyörű gyermekkorra. A termé­szet nagyszerű ajándékának tartja, hogy inkább csak a kel­lemes élmények jutnak az eszé­be. A jelenre sem panaszko­dik. Nincs miért. Csak azért szomorú, mert lassan minden barátjától megfosztják az évek. Jól érzi magát Verőcemaro­son. Élvezi a kilátást, a csen­det, a nyugalmat és a szép könyveket. Körmendi Zsuzsa Énekcentrikus zenélés Nem jó zenész az, aki nem hallja, amit lát és nem látja, amit hall, vagyis aki nem tud­ná leírni a hallott zenét, ha ideje engedi — mondta Ko­dály. Évfordulós tisztelgés Az énekcentrikus zenélés képezi a Kodály-módszer alapját. A zenét tanulók ze­nei írás-olvasás készségének, időről időire ismételt felméré­sére szolgál a szolfézsverseny, amely az ötvenes évek elején Kodály kezdeményezésére jött létre. A Zeneakadémián húsz évig minden tavasszal az ő aktív közreműködésével — a lapról éneklési versenyfelada­tok egv részét maga írta —, került megrendezésre. Az évek során nemcsak a Zeneakadé­mián, hanem a zenei szakkö­zépiskolákban és a zeneisko­lákban is meghonosodott ez a nemes vetélkedés. Nem vélet­len tehát, hogy Kodály szüle­tésének századik évfordulója tiszteletére a váci Bartók Bé­la állami zeneiskola tavaly meghirdette az első Pest me­gyei népdaléneklési és szol- fézsversenyt. Huszonhetek döntője Hatezerhétszáznál több ze­neiskolái tanuló vett részt a verseny első fordulójában. A megye északi zeneiskoláiból negyvenöt, a déliekből hat­vanegy fiatal jutott a körzeti válogatóba, amelyet december­ben tartottak. A február 13- án rendezett döntőbe, huszon­hét növendék került Dunake­sziről, Vácról, Szentendréről, Tápiógyörgyéröl, Abonyból és Ceglédről. Vác város Tanácsa nevében B. Fadgyas Ilona közművelő­dési felügyelő nyitotta meg a népdaléneklési és szolfézsver­seny döntőjét. A zsűri elnöke Németh Rudolf, a budapesti Bartók Béla zeneművészeti szakközépiskola igazgatóhe­lyettese, tagjai Ugrin Gábor, a szakközépiskola tanára és Deáky István, a szombathelyi zeneművészeti szakközépiskola művészeti igazgatóhelyettese voltak. A dallamdiktálásbél, nép­dal és műdaléneklésből, lap- róléneklésiből és memorizálás­ból álló verseny sokoldalú fel­készülést igényelt a résztve­vőktől. Míg a dallamdiktálás, a lapróléneklés és a memori­zálás p biztos szolmizációs tu­dást, a népdal és műdalének- lés ennek jó alkalmazását bi­zonyította. A felkészülés so­rán tíz népdalt és három mű­dalt kellett megtanulni, ame­lyek közül az előbbiből ket- . tőt, az utóbbiból egyet színpa­VOLT EGYSZER EGY HÁ­BORÚ. A szerzőnek igaza van: jobb lenne feledni a 37 évvel ezelőtt történt borzalmakat, nagy kalanddá szelídíteni a történteket, apáink, nagyapáink mesetárába sorolni ezeket, s mint a strucc, mikor a homok­ba dugja a fejét, nem venni tudomást arról, hogy a szörnyű hat esztendő még azok zsige- reiben is fájó nyomokat hagy, akik akkor még nem is látták meg a napvilágot. Jó lenne, s mégsem szabad feledni. Nem szabad, mert ez a felejtési reflex szálláscsiná- lója lehet egy eljövendő- s utol­só háborúnak, s a fel nem ele­venített tapasztalatok utat nyit­hatnak azoknak a téveszmék­nek, amelyek egy. ma, vagy holnap felnövekvő nemzedéket esetleg már védtelenné tesznek a háború fenyegetése ellen. Alighanem ilyen meggondo­lások vezették a vasárnap dél­előtt a Rádiószínház-sorozat- ban, de a dokumentumjáték­kategóriába sorolva elhangzott összeállítást. A szerző Szabó Éra háborús visszaemlékezéseket, eredeti dokumentumokat és irodalmi szemelvényeket vegyített rö­Ra'diófigyelő' vidke, jórészt gyerekekkel ké­szített interjúkkal. így aztán a hallgatót sokféle, szerves kap­csolatban alig-alig levő hatás érte. Annyi volt az ötlet, hogy belőlük nem egy, de akár öt rádiódarab is kitelt volna. Eb­ben a feldolgozásban azonban mégis, ahelyett, hegy erősítet- té.; volna egymást ezek a ha­tások; inkább elvették egymás élét. Hiányzott a megregulázott koncepció, s ez a formában is megbosszulta magát. Felületes­re sikerült a szerkesztés, a dramaturgia. S bármely nemes a szándék, ha a mondandó nem éri el az óhajtott célt, alig-alig használt az ügynek. HUMORFESZTIVÄL. A má­sodik elődöntő jeleneteit ka­cagtuk végig hétfőn este a hangszóró mellett. Mint az első alkalommal, tréfában most sem volt hiány, s egyáltalán nem éreztük, hogy most kezdő, ha úgy tetszik amatőr humoristák szárnypróbálgatásainak va­gyunk fültanúi. Csak dicsérhető, hogy a Rá­dió kabarészínházának társu­lata oly nagy szeretettel kutat­ja fel és segíti a tehetségeket. Kiváló, a műfajról szinte min­dent tudó rendezőit, az ország legnevesebb, már eleve is si­kert ígérő színészei gondozzák a kéziratokat. Ha talentumra akadnak, abból egész biztosan jó humoristát faragnak. Az igazi tehetség azonban ebben a szakmában is ritka, mint a fehér holló- Annál több a nevettetés tudományához ér­tő jó mesterember- Több ta­pasztalat híján most még jó néhányan a nagyokat utánoz­zák, de azért akad egy két ere­deti ötlet is. Óriási piaca van nálunk a tréfának, s ilyen forgalom mellett csoda-e ha nem hall­hatunk mindig remekműveket. Fanyalognunk azonban sem­miképpen sem kell a Humor- fesztivál eddig hallott két mű­során. Ellenkezőleg: jókat ne­vettünk, s ugyan mi más len­ne ez, ha nem maga a siker­es. A. dón, közönség előtt kellett elő­adni. A gyerekek egy része meg­fázással, zavarral, vagy éppen a korukra jellemző mutálással küzdött. A bírálók igyekeztek feloldani a lámpalázat, felfi­gyeltek és figyelmeztettek a tehetségekre. Rangsorolt a zsűri A zsűri a második korcso­portban (8—10 évesek) első díjat nem adott, második Er­délyi Enikő, harmadik Kápol- nási Beáta és Terényi Márta lett. A harmadik korcsoport (10—12 évesek) győztese Gö- döllei Ágnes és Klenján Csa­ba. Szép énekléséért különdí- jat kapott a szentendrei Tóth Judit. A negyedik korcsoport­ban az első a váci Bodnár Zsuzsa lett, ő egyúttal a ver­seny abszolút győztese is, aki minden feladatot maximális pontszámmal teljesített. Ezért, amennyiben zenei pályára kí­ván lépni, nem kell felvéte­liznie a szakközépiskolában szolfézsbál. Holtversenyben második Molnár Tibor és Bánkúti Csaba, a harmadik díjon pedig Krisztián Péter és Szabó Nóra osztozkodott Kiemelkedően szép éneklé­siéért Pivon Gabriella és Szi­lágyi Katalin jutott különdíj hoz. A pénzjutalmak és hang­lemezek átnyújtása után zsűri úgy döntött, hogy debreceni országos szolfézs­versenyen Pest megyét Bőd nár Zsuzsa, Molnár Tibor, Klenján Csaba és Gödöllei Ág nes képviselje. Németh Rudolf zárszavában a versenyzők teljesítménye mellett értékelte a felkészítő tanárok munkáját, és köszö­netét -mondott a megyei és városi tanácsnak, valamint házigazda zeneiskolának a ver­seny kiírásáért és rendezé­séért. Hajós Anna Télűző Vasárnap: busójárás Mohácson Megtartották Mohácson a busók szokásos tanácskozását, előkerültek a ládák mélyéről a télűző népünnepély kellé­kei, a faragott faálarcok, ke­replők, buzogányok és a bor­zas busóbundák — a Duna- parti város lakói felkészültek a farsangvasárnapi vendégse­reg fogadására. Mohács szál­lodáiban, a Békében és a Cse­lében már valamennyi helyet lefoglalták, és elkeltek a fize­tővendég-szolgálat szállásai is. Ha a meteorológiai előrejelzés szerinti jó idő beköszönt, va­sárnap megduplázódhat a vá­ros létszáma, s a tavalyihoz hasonlóan húszezer látogató tölti majd meg a tereket, ut­cákat, ahol ismét megelevene­dik a sokác néphagyomány, a tavaszvárá^, a megújulás ün­nepe: o poklada. A busók vasárnap délutáni felvonulása előtt az érdeklő­dőket több népművészeti ren­dezvény is várja. A Kossuth Filmszínházban tizenegy óra­kor kezdődik a hagyományos Schneider Lajos népdalének­lési verseny legjobbjainak be­mutatkozása. Baranya, So­mogy és Tolna általános és középiskolás népdalénekesei mellett az idén először Zala megyeiek is fellépnek a mű­sorban. A Bartók Béla műve­lődési házban fél tíztől'három néptáncműsort rendeznek. Eze­ken a baranyai magyar és nemzetiségi együtteseken kívül fellép a Horvátországi Magya­rok Szövetségének központi tánccsoportja és a jugoszláviai hercegszőlősi művelődési egye­sület délszláv együttese. Az idén is megtartják a mo­hácsi főutcán a farsangi nép- művészeti kirakodó vásárt. A fazekasok, bőrösök, fafaragók és egyéb mesterek már a kora reggeli óráktól kínálják porté-. , kúikat. FEBRUAR 18-TÖL 24-ig 30—21 21 32 ABONY 18—19: Piros pulóver* Országúton* Mackó Misi cs a csodabőrönd (du.) ■23: A vágtató huszár03ztag I—II. BUDAÖRS 18—21: A koncert 32—23: A vízesés fia CEGLÉD, Szabadság 18—21: A szőke indián (du.) 22—24: Csínom Palkó (du.) 18—24: Szamurájok és banditák I—n.** (este) CEGLÉD, Kamara 18—24: Vad hattyúk (du.) Égő Barcelona I—II.* (este) DABAS 18—19: Rendőrök háborúja** 20—21: Egy zseni, két haver, egy balek 22: A tóparti ház DUNAHARASZTI 18—21: Hurrikán* 22—23: A fej nélküli lovas DUNAKESZI, Vörös Csillag 18—23: A 3. számú űrbázis** 20—21: Cirkusz a vadnyugaton (du.) DUNAKESZI József Attila 18: Zsaru* 21: A pap, a kurtizán és a magányos hős* 22: Gyilkos a tetőn** 24: A halálos tévedés ÉRD 18—19 és \ 21: A macska rejtélyes halála* 22—23: Picdone Egyiptomban FŐT 18—19: Az élet szép* 20—21: Zsaru* 22—23: Szeleburdi család GÖDÖLLŐ 18—21: A vízesés fia (du.) Pukk!* (este) 22—24: A hét mesterlövész (du.) Requiem* (este) GODOUO, Agrártudományi Egyetem 18: A tanú 21: A kétbalkezes és az örömlány* 22: A koncert GYÁL 18— 19: A nyolcadik utas: a Halál*** 20—21: A nagy balhé 22—23: Az élet szép* MONOR 19— 21: Óvakodj a törpétől** 20— 21: Hüvelyk Matyi (du.) 22—24: Moszkva nem hisz a könnyeknek I—II.* NAGYKATA 18—19: Muppet show 20—21: Kettévált mennyezet* 22—23: Vük NAGYKŐRÖS, Arany János 18—19: Hasonmás 20—21: 25 millió fontos váltságdíj 22—24: Ellopták Jupiter fenekét* NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 18—21: Jöjjön vendégségbe (du.) A vágtató huszárosztag I—II. (este) 22—24: Inkák kincse (du.) Míg a halál el nem választ** (este) PILISVÖROSVÁR 18—19: A zsarnok szíve** 20—21: A bíró és a hóhér* 22: A nyolcadik utas: a Halál*•• POMAZ 18—19: Picdone Egyiptomban 20—22: Szabadlábon Velencében RÁCKEVE 18—19: Requiem* 20—21: Picdone Egyintomban 22—23: A macska rejtélyes halála* SZENTENDRE 18—24: A Birodalom visszavág SZIGET5ZENTMIKLÓS 18—19: Fel a fejjel (du.) A pogány Madonna 20—21: A yfe.i nélküli lovas (du.) Requiem* (este) 22—23: A delfin napja (du.) Félelem a város felett** (este) TÁPIÓSZELE 18—19: Kettévált mennyezet* « 20—21: Vük 22: Fehér telefonok*** VÁC, Madách Imre 19: Mennyegző* 20: Míg a halál el nem választ** VÁC, Kultúr 18— 21: Gábor diák (du.) A Jó, a Rossz és a Csúí I—II.** (este) 22—24: Lúd as Matyi (du.) Zsaru* (este) VECSÉS 19— 21: A szűz és a szörnyeteg* 20— 21: Elektromos eszkimó (du.) 22—24: Csillagok háborúja I—II. • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. ** Csak 16 éven felülieknek. *** Csak 18 éven felülieknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom