Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-14 / 38. szám
1982. FEBRUÁR 14., VASÁRNAP v'ÁflííIP A Telefongyár nagykátai üzeméből Több mint egymillió A tervek szerint az idén már több mint egymillió-kétszázezer tekercset készítenek a Telefongyár nagykátai üzemében. Az itt gyártott elektrotechnikai alkatrészeket különböző híradástechnikai berendezésekbe építik be. Barcza Zsolt felvétele Bemutatkozó kisiparosok Véráfgdéisa, festett tányér A megyeszerte dolgozó kisiparosok régmúlt szokásokat elevenítenek fel, már-már elfeledett szakmákat élesztenek újjá. Olyan kézimunkákat készítenek, amelyeket nagyipari módszerekkel nem is lehet előállítani. Ügy is mondhatnánk: tevékenységük hiánypótló, hiszen kezük munkáját dicséri a használó. Kádárok, fazekasok, cipészek, szabók, varrónők, szűcsök, kosárfonók, virágkötők adtak tegnap találkozót a kis- kunlacházi művelődési házban megrendezett kiállításon. A kisiparosok bemutatták, milyen sokszínű termékskálájuk. Az árusításai egybekötött kiállításon a méretre készülő'ter- mékeket meg lehetett rendelni. (A bemutató február 20-ig tekinthető meg.) Este fodrász, kozmetikus és divatbemutató mulattatta az érdeklődőket. Hasznos hobbi Albumban az egész világ Húsz éve hódol a nemes szenvedély nek A legtöbb embernek van valamilyen hobbija. Felsorolni is nehéz lenne azokat a tevékenységeket, melyeket az emberek szabad idejük hasznos eltöltésére választottak maguknak. Viszont valamennyien megegyeznek abban, hogy az általuk választott passziót tartják a legtöbbre, s ez érthető is, hiszen csak annak van értelme, hogy szíwel-lélekkel hódoljanak a szenvedélyüknek. Újabb szerzemények A napi munka után otthoni felüdülést, szórakozást nyújthat például a bélyeggyűjtés. Hazánkban, de Nagykőrösön is sokan hívei ennek a hobbinak. Városunkban a filatelisták népes táborába tartozik Mes-- ter János is, aki máskülönben az Áfész Központi Étterem vezetője és öt év óta az Áfész bélyeggyűjtő körének titkára. — Az Áfész bélyeggyűjtő körnek jelenleg 45 tagja van — mondotta Mester János. — Fizetik a tagsági díjat, s ezért abban az előnyben is részesülnek, hogy megkapják a mindenkor megjelenő magyar bélyegújdonságokat. Ismereteik gyarapítása céljából katalógusokat, monográfiákat forgatnak, s előfizettek a Magyar .Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének lapjára, a Filaté- liai Szemlére. Időközönként összejövünk, kiosztjuk az újabban érkezett bélyegeket, megbeszéljük egymás újabb szerzeményeit, s esetleg csereberélünk is, valamint meghatározzuk a további feladatokat. Közös kiállítás A későbbiekre nézve fontosnak tartjuk a taglétszám növelését. Viszont, örvendetes, hogy a több mint két évtizede működő kör tagjainak számában jelentős csökkenés sohasem volt tapasztalható. Tagjaink sorában a fiatalok éppúgy megtalálhatók, mint az idősebbek. Akadnak .olyanok is, akik főként gyermekeik biztatására lettek a kör tagjai. Egyébként kívánatos volna, hogy minél több fiatal filate- lista legyen. Ugyanis, a filaté- lia során számos lehetőség nyílik az ismeretek elmélyítésére, az ízlésfejlesztésre és a szabad idő hasznos, kulturált eltöltésére.' A bélyeggyűjtés rendszereiéire is nevel. Felkelti az érdeklődést a társadalmi, természettudományos és műszaki ismeretek iránt. Természetesen a bélyeggyűjtést ráerőszakolni valakire nem lehet. Viszont meg lehet szerettetni. Egyébként az nem igazi filatelista, aki a pénzéért vásárolja a bélyeget, s többet a hobbija érdekében nem tesz. Ugyanakkor igaz az a megállapítás, hogy a filatélia takarékossá teszi azt, aki műveli. Az Áfész bélyeggyűjtő kör minden évben rendez házi bemutatót. Igen jó a kapcsolatunk a városi bélyeggyűjtő körrel. Tavaly novemberben például közösen rendeztük azt a kiállítást, mely a látogatók körében nagy sikert aratott. Egyébként az Arany-évforduló kapcsán, az idénre is tervezünk közös kiállítást. A témát Arany János és a magyar irodalom adja majd. Általában az a tapasztalatunk; hogy a kiállítások kedvcsinálóknak is jók. Ahová pedig késve érkezett a levelem, onnan ezt hozták a tudomásomra. Nyilvánvaló, hogy az ily módon szerzett „kincsek” kedvesebbek nekem mintha csak pénzért vásároltam volna. Tíz bemutató — Gyűjteményével szerepelt-e már kiállításon? — Több budapesti és ösz- szesen tíz nemzetközi kiállításra jutott el minta a gyűjteményemből. Ezek között1 még a brüsszeli világkiállításra is K. K. Sokszínű bűvös kocka Dunakesziről Ami másnak játék, nekik munka Az első, akit megszólítok Dunakeszin, az új ABC-áru- ház előtt, fiatalember, négy év körüli fiúcskával. — A műanyagüzemet keresi? — kérdez vissza. — Nézze! Ott az a néhány fa! A Dunához közel! — és kezével is jelzi az irányt. Az utóbbival nincs is bajom, viszont az úttal annál inkább. Ugyanis a kocsik tengelyig süly- lyednek a sárba. Nincs szerencsém. Az idősebb hölgy sajnálkozik. Tudja, tudja ő, hol az a fránya műanyag üzem. De hát gyalog nagyon messze van, és kocsival?! Hát azzal nemigen közelíthető meg. Igaza van. A PÁÉV építési területén feladom a játszmát, s amint egy munkás készségesen a „rejtett” kiskapuhoz kalauzol. Már a figyelmeztetése sem zavar, hogy bokáig süppedhetek a sártengerbe. dolguk: a bűvöskocka-készítés. Hogyan készül? Nehezebb munka, mint gondoljuk. Figyelem a szorgos kezeket. Nem túlzás, közben nincs idejük beszélgetni az asszonyoknak. — Szalagrendszerben dolgozunk, hárman-hárman vagyunk együtt — magyarázza Kuli Lászlóné, amint kedvemért néhány perc munkaszünetet engedélyeznek maguknak. — Figyelje csak! Most én a harmadik ember vagyok, a legfárasztóbb reszort az enyém. Ügy mondjuk, hogy végdugózom, ragasztok és ellenőrzők. Mit? Hogy hibátlanul forog-e a kocka, nincs-e valahol összeragasztva, nem szorul-e. Vagyis, a minőségért felelek. A kálváriámnak nincs még vége. Műanyagüzem van — de én nem ezt keresem. Görög József üzemvezető szerencsére segítségemre siet: — A bűvös kockát keresi? Azt bizony nem mi készítjük. De Dunakeszin több helyütt is gyára van. Már harmadmagával tanakodik az aprócska irodában. Azután hirtelen határoz. — Jöjjön! Megnézzük a Tóthnéáknél! Hiába magyaráznám, úgysem találna oda! Harmadiknak lenni nagyon fárasztó S már indul is előttem a Wartburgjával, csak követnem kell. Megint igaza van, soha nem találtam volna ide, a Szent István utcába. Pedig nincs messze a 2-es főúttól. Tóth Zsigmondné számol. Int, kis türelmet kérve. A bűvös kockák pedig előttem kerülnek katonás sorokban a gyűjtőkartonokba. A jól ismert kis kék dobozaikba, amelyekben mi is megvásárolhatjuk, nem itt csomagolják őket — Mi „csak” szerelünk és küldjük a megrendelőnknek — egyenesedik föl végre a csoportvezető és megropogtatja a derekát. A parányi üzem szinte egy szempillantással áttekinthető. A gödi Dunamenti Termelő- szövetkezet számtalan gazdasági társaságának egyike ez az ÉPSZERTAK GT. Jelenlegi Késve érkezett . — Húsz éve hódol a nemes szenvedélynek, a bélyeggyűjtésnek ... — A filatéliát csodálatos dolognak tartom, s elképzelni sem tudnék más hobbit magamnak — mondotta Mester János. Szívemhez nőtt a gyűjteményem, éppen ezért még cserére is csak a legritkább esetben gondolok. Egyébként a levélanyagom több mint a bélyegem. Ma már a bélyeg- gyűjtés is szakosodott. — Mivel szeretem a sportot, arra gondoltam, hogy az olimpiákkal kapcsolatban kiadott postabélyegeket, portóbélyegeket, levelezőlapokat és levélborítékokat, valamint az alkalmi bélyegzéseket gyűjtöm. Az elmúlt évek alatt sok barátra tettem szert belföldön és külföldön egyaránt. — Egyébként az olimpiai bélyegek és a filatéliai dokumentumok gyűjtése rendkívül érdekes dolog. Ott volt például az 1972-es müncheni olimpia. Először azzal kezdtem, hogy levelet írtam a Magyar Olimpiai Bizottságnak és abban azt kértem, közöljék velem, hogy Görögországtól Münchenig, mely országokon és nagyvárosokon keresztül halad az olimpiai láng. — Nagyon megörültem, amikor a válaszlevél megérkezett. Azután vettem levelezőlapokat, felbélyegeztem valamennyit és megírtam a saját címemre. Melléjük írtam egy- egy levelet, melyben arra kértem a postahivatalokban dolgozókat, hogy az olimpiai láng áthaladásakor használt alkalmi bélyegzőt nyomják rá az én levelezőlapomra is. — Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy a legtöbb helyről a kívánságom szerint visszakaptam a levelezőlapokat. Ahol már szedhetik a retket , Párás meleg a fóliasátorban Ä tél végi, kora tavaszi tájképhez az utóbbi években már szinte elválaszthatatlanul hozzá tartoznak a messziről feltűnő, magányos, vagy egymás mellett sorakozó fóliasátrak. Különösen a zöldség- hajtatásban és a korai virág- termesztésben érhetők el velük kedvező eredmények. ’ A jóval drágább és gokkal nehezebben kezelhető üvegházak végnapjai akkor érkeztek el, amikor az ipar már nagy tömegben elkezdte gyártani az üvegnél könnyebb, rugalmasabb, mégis jó hőszigetelő anyagot, a műanyagfóüát. Fontos feltétel • teljesült, amikor kiderült, hogy az átlátszó 0,1—0,4 milliméter vastagságú műanyagfóliák a növények számára legfontosabb ' 400— 700 nanométer hullámhosszúságú fénysugarakat az üveggel majdnem azonos mértékben engedik át, az ibolyántúli sugarakból és a hosszú hullámú hősugarakból pedig még többet is átbocsátónak, mint az üveg. Az igazsághoz hozzátartozik viszont, hogy a fóliák az üvegnél jóval rövidebb élettartamúnk (ezzel szemben nem törékenyek). A fóliaburkolat alatt, a fólián szinte akadálytalanul áthatoló hősugaraktól erősebben felmelegszik a levegő, mint a szabad légtérben. Ennek a hőtöbbletnek egy része éjszakára is megmarad. A magasabb hőmérsékleten gyorsabban fejlődő növények növekedését még az is serkenti, hogy a fólia alatt páradús légtér alakul ki, mivel a burkolat'visszatartja a talaj felszínéről és a növényekből elpárolgott vizet. A páratartalom gyakran eléri a telítettség határát, és ekkor* megint a kicsapódás a fóliasátor belső felületére, vizese p- pek formájában. Ez nem okoz különösebb fénycsökkentést, legfeljebb a vízcseppek megtörik a fénysugarakat, ami a növények számára kedvezőbb, szórt fényt eredményez. Pillanatok alatt összerakják „A most harmadik embert” — kórusban magyarázzák. Ugyanis naponta váltják egymást a reszortokon, s ez egyben azt is jelenti, hogy mindegyikük egymaga is össze tud állítani egy teljes játékot. Viszont ezzel a körforgással, nemcsak a monotóniát, az egyhangúságot csökkentik — nem marad mindig egy emberre a munka neheze. — Először bedolgozóként kezdtem. Még 1979-ben — veszi föl az elejtett beszédfonalát Kuli Lászlóné. — A kocka tapétázása — a kis piros-kék* zöld-fehér-sárga-bordó négyzetek felragasztása — bedolgozók feladata ma is. Azért nem szerettem, mert, ha munka volt, reggeltől estig dolgoztam otthon, ha meg nem volt, hetekig lazsálnom kellett. Igaz, pénz sem volt. Itt viszont van munka rendszeresen. Nem is kevés. Pörög a csavarhúzó, most Száraz Józsefné kezében, ö a kis csapat első embere. — Az öttagú keresztet állítom össze, ez a kocka alapja — invitál maga mellé. Lassított ütemben dolgozik, mutatja, mi a trükkje az egésznek. Nem-nevetnek ki, amikor magam is megpróbálom, de jaj, hogy áll a csavarhúzó a kezemben ! — Mi is így kezdtük — vigasztalnak. Ma viszont már hármuknak 471 kocka a napi tervük, az üzem állandó egy műszakos. — Kereskedő a szakmám. Pesten dolgoztam öt éven át — meséli a fiatal asszonyka. — Higgye el, rettenetesen meg lehet unni az örökös utazgatást. A férjem a házgyárban dolgozik, s úgy döntöttünk, én is itt, helyben keresek elfoglaltságot. Nem bántam meg, szorosabb a normánk nekünk is. Nemrég emelték 11 kockával fejenként. — Ez a munka csak látszatra könnyű — nevet a rövidre nyírt hajú szőke asszony, Deák Tiborné, aki a középső ember. Csak lesem, amint pillanatok alatt összerakja a 12 él- és 8 sarokidomból álló kockákat. — Még szép, hogy gyors a kezem! Már három éve ezt csinálom. Tudja mit jelent a napi sok-sok kilométer gyaloglás után — ülő munkát kapni? Én ugyanis szövőnő vagyok, tizenkét éven át figyeltem, amint lekerül a kelme a gépekről. Nagyon szerettem ám a szövést. Visszahúz a szívem a nagyüzembe, ha furcsán hangzik is. Nem hangzik furcsán, inkább tiszteletreméltó, ha valaki így szereti a szakmáját! Kilenc helyett nyolc több munkát jelent Egyszerre, mintha összebe- I széliek volna, egy gondjukkal ! rukkolnak elő. Náluk úgy szervezték a munkát, hogy 1980-81-ben is ötnapos volt a hetük. A két „munkás” szombatot ugyanis ledolgozták hétfőtől péntekig. Idén viszont, miután hivatalosan is csökkent a munkaidő, naponta eggyel kevesebb órát dolgozhatnak — kilenc helyett nyolcat. S ez miért baj? Mert így, állítják, kevesebb idő alatt többet kell dolgozniuk. Megegyezünk, egy kívülálló nemigen adhat tanácsot munkaügyi kérdésekben. Viszont főnökeik bizonyosan megnézik kérésükre, miként alakulnak a teljesítmények, a bérek és a munkaidő. — Az jó is lesz! — kapcsolódik a beszélgetésbe egy mostanáig csöndben figyelő idősebb asszony, Szép Imréné is — Mert nekünk kell előkészíteni is a munkát, ami abból áll, hogy a középidomokba betesszük a csavart és a rugót, s azután tálcákra rakjuk az alkatrészeket Ez is elvesz több órát naponta. S ha most csökken a munkaidő? Na, nem azért mondom, mintha elmennék innen máshova! Nekem ez az első munkahelyem. Azt hiszem, megfizethetetlen, hogy jó itt a légkör és nem piszkáljuk egymást. Gépkocsi fékez az üzem előtt. Egy bedolgozó érkezett, hozta a szállítmányt. Tóth Zsigmondné máris indul, kiadni az új bűvöskocka-ada- got... Dodó Györgyi Egy termálvízzel füt8tt, korszerű fóliasátor belsejébe pillanthatunk be, ahol már szedésre érett a retek. Kiskertekbe ÚJ peametezőszer . A terméskötődést fokozó új vegyszerből, a Nevirol-ból a fák, növények tavaszi virágzásáig 120 tonnányit gyárt a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet kísérleti üzeme. Ez a mennyiség már széles körű felhasználásra elegendő, hiszen egy hektárra csupán 30 —60 dekagrammnyit kell számítani. A kiskerttulajdonosok számára egy-három dekás csomagokat készítenek, ezek 90, illetve 270 négyszögöles kiskertek egyszeri permetezésére elegendőek. A veszprémi kutatóintézetben kikísérletezett új szer egyébként a tapasztalatok szerint kiválóan alkalmas a meggy, alma, szőlő, paradicsom, paprika, bab, borsó, szója, lucerna, bíborhere és repce terméshozamának növelésére, ha a virágzáskor kipermetezik. Sajátos kémiai összetételénél fogva elősegíti a kötődést, s ezzel 10—20 százalékos termésnövelést eredményez. A kutatóintézet új termékét a TSZKER és az Agroker vállalatok forgalmazzák és márciusban már kapható a mező- gazdasági szakboltokban.
