Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-03 / 28. szám

1982. FEBRUÄR 3., SZERDA tFókusj NÉPIRTÁS SALVADORBAN S alvador tragikusan véres históriájában fél évszá­zaddal ezelőtt már lezajlott egy népirtás. Maximiliano Hernández Martinez diktátor annak idején legalább 30 ezer embert mészároltatok le, köz­tük Farabundo Martit, a Sal­vadort Kommunista Párt meg­alapítóját, aki 1932. február 1-én halt mártírhalált. Ötven évvel később az ország ismét vérzivataros napokat, hóna­pokat, sőt esztendőket él át. Folyik az újabb népirtás. A kereszténydemokrata katonai junta, Napoleon Duartéval az élen polgárháborúba sodorta Salvadort. Legfrissebb adatok szerint — az emberi jogok vé­delmének közép-amerikai bi­zottsága a Costa Rica-i San Jóséban adta közre dokumen­tumában — két év alatt 35 ezer ember esett áldozatul a katonáknak és a juntával együttműködő félkatonai szer­vezeteknek. Minden józan politikai erő azt sürgeti, hogy a valóságban érdekeltek haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat. A junta azonban hajthatatlan. Sőt, a rövidesen megrendezen­dő választási komédia alkal­mából a hazafias érők fegy­verletételét követelte, amit a Farabundo Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front, az FMNL természetesen, a többi ellen­zéki erővel együtt, megtaga­dott. Senki nem vádolhatja ko- naksággal az ország demokra­tikus erőit. Többször is kez­deményeztek már párbeszédet a juntával, kísérleteik azon­ban nem jártak sikerrel. Most Ruben Zamora, az FMNL po­litikai-diplomáciai bizottságá­nak tagja Washingtonban pró­bálja meggyőzni az amerikai kongresszus tagjait, hogy tá­mogassák tárgyalási javasla­tukat, amelyről a múlt héten Reagan elnököt is tájékoztat­ták. Hogy San Salvadorba Wa­shingtonon keresztül vezet az út, holott a gerillák ott har­colnak az ország csaknem minden tartományában, az kétségkívül furcsa. Am aki a salvadori helyzetet nyomon követte, az megbizonyosodha­tott arról is, hogy a szálakat Washington tartja a kezében. Ha az USA nem részesítené anyagi és katonai támogatás­ban Salvador népelnyomó jun­táját, a polgárháború már ré- ges-rég véget ért volna. Rea­gan kormánya éppen ezekben a napokban készül újabb 55 millió dolláros gyorssegélyt küldeni Salvadorba, hogy pó­tolja a gerillatámadás követ­keztében megsemmisült heli­koptereket és harcigépeket. Persze ezzel korántsem me­rül ki az Egyesült Államok „bőkezűsége”. A kormány 1982-re 65 millió dollárt irány­zott elő Salvador számára, s előreláthatóan ezt az összeget meg is toldják majd, ha a kongresszus ehhez hozzájárul. A z amerikaiák nagy több­sége ugyanis megunta a kormányzat erőfeszítéseit né­hány latin-amerikai junta sza­lonképessé tételére és támoga­tására. Mint a Newsweek cí­mű lap legfrissebb közvéle­ménykutatásából kiderül, a megkérdezettek 71 százaléka haszontalan pénzkidobásnak, valóságos dollárpocsékol ásnak tartja a salvadori, a hondura- si, a guatemalai és a többi Amerika-barát diktatúra segé­lyezését. Gy. D. Lengyelország aktív külpolitikát folytat Fellépnek a nyugati A lengyel külpolitika alapvető feladata továbbra is az, hogy biztosítsa a lehető legkedvezőbb külső felté­teleket a belső válság saját erőből történő leküzdéséhez. A belső nehézségek, valamint az országgal szembeni ellenséges kampányok nem ingatták meg Lengyelor­szágnak azt az eltökélt szándékát, hogy a jövőben is aktív nemzetközi tevékenységet kíván folytatni. Ezt hangsúlyozta Jengyei új­ságíróknak tartott keddi saj­tóértekezletén Jozef Wiejacz külügyminiszter-helyettes. Rá­mutatott : Lengyelország, amely az év eleje óta tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, hozzá kíván járulni a békével, a biztonsággal, a nemzetközi együttműködéssel, valamint a fegyverkezési hajsza megszün­tetésével kapcsolatos alapvető problémák megoldásához. „A többi szocialista országgal együtt szembeszegülünk azok­kal a próbálkozásokkal, ame­lyek célja: Lengyelország el­leni vádaskodások és gyanú- sítgatások színhelyévé vál­toztatni a madridi találkozót” — mondotta Wiejacz. Antoni Karas külkereske­delmi miniszterhelyettes, aki szintén részt vett a sajtóérte­kezleten, az amerikai és a nyugat-európai országok gaz­dasági korlátozó intézkedései­ről szólva kijelentette, hogy azok főként a lengyel lakos­ság élelmiszer-ellátását és az ipar különféle ágazatainak fejlesztését befolyásolják. Richard Wojna, a lengyel parlament külügyi bizottságá­gának elnökhelyettese, Len­gyelország kölni nagykövetsé­gén tartott sajtóértekezletén elmondotta, hogy a lengyel vezetés álláspontja szerint a jövőben is létezhet több szak- szervezet, amennyiben azok elismerik a szocialista társa­dalmi rendszert. A „Szolidari­tás”-nak, amennyiben folytat­hatja tevékenységét.— és én ezt valószínűnek tartom —, nem területi, hanem ágazati elv alapján kell működnie — hangoztatta Wojna. A lengyel állam érdekeinek az felél meg leginkább, ha az internálások időtartama minél rövidebb — mondotta Cyl- wester Zawadzki lengyel igaz­ságügyminiszter a Rzeczpos- polita című lengyel lapnak adott nyilatkozatában. Felelősségem teljes tudatá­ban jelenthetem ki, hogy hu­mánusan bánunk az internál­takkal. Semmi alapjuk sincs egyes nyugati hírügynökségek­nek ezzel kapcsolatos tenden­ciózus állításainak — mondot­ta a miniszter. Tájékoztatása szerint eddig 1300 személyt engedtek szabadon. A január 29-i helyzet szerint még 4177 ember tartózkodik az elkülö­nítési körletekben — köztük 298 nő. Azok az internáltak, akik kötelezik magukat, hogy tisz­teletben tartják a törvényes rendet és a társadalmi együtt­élés szabályait, visszatérhet­nek családjukhoz és munká­jukhoz. Mindazok a szemé­lyek, akik nem hajlandók ab­bahagyni illegális tevékeny­ségüket, továbbra is inter­nálóközpontokban maradnak. A lengyel hatóságok senkit sem szándékoznak — akarata ellenére — a Lengyelország­ból való távozásra késztetni. Nem fognak azonban akadá­lyokat gördíteni azok elé, akik más országban óhajtanak élni. Lényegesen megfogyatkoz­tak, sőt helyenként teljesen el is tűntek a sorok az élelmi­szerüzletek előtt Varsóban az árreform bevezetését köve­tően. Ez részben annak tulaj­donítható, hogy az emberek rendelkeznek bizonyos készle­tekkel — nagyobbrészt viszont annak, hogy a háromszoros, olykor négyszeres árak láttán -jobban meggondolják, mit és mennyit vásároljanak. Országos körképeikben a központi lapok nem titkolják, hogy a családok túlnyomó többsége számára — a széles körű rekompenzációs rendszer ellenére — a fokotott takaré­kosság időszaka következik. Hangsúlyozzák ugyanakkor: a senkinek sem kellemes intéz­kedés elengedhetetlenül szük­séges a gazdaság meggyógyí- tásához, az infláció megféke­zéséhez, a piaci egyensúly helyreállításához. Kreisky a lengyel egyházról A közeledést kell segítenie Bruno Kreisky osztrák kan­cellár kedden újságírók előtt pontosította a napokkal ko­rábban a lengyel katolikus egyház felelősségéről tett — azóta osztrák egyházi, illetve bizonyos jobboldali politikai körökben hevesen támadott — kijelentéseit. Ezek szerint a kancellár jelentős erkölcsi té­nyezőnek ismeri el a lengyel katolikus egyházat, de tovább­ra is elvitatja tőle azt a ké­pességet és jogot, hogy irá­nyítsa a szakszervezeti moz­galom tevékenységét. Kreisky szerint az egyháznak viszont jelentős szerepe lehet a len­gyel társadalom különböző ré­tegei közötti párbeszéd és kö­zeledés elősegítésében, és kü­lönösen a kormány és a szak- szervezet képviselői kapcsolat- felvételnek első szakaszában. Egyebekben az osztrák kor­mányfő újságírók kérdésére válaszolva elismerte, hogy a Jaruzelski-kormány, illetve annak képviselői megnyilat­kozásaikban ismételten hitet tesznek a nemzeti egyetértés és párbeszéd fontossága, a megkezdett reformtörekvések politikájának folytatása mel­lett. A szocialista párti politi­kus megítélése szerint a nyu­gati államok azzal „segíthet­nék a lengyel népet, ha szá- monkérően figyelemmel kísér­nék ezen említett állásfoglalá­sok sorsát”. Az osztrák kan­cellár ugyanakkor kifejtette, hogy a rendkívüli állapot be­vezetését követő fejlemények tükrében borúlátóan ítéli meg Fel is robbanhat Elveszett egy rakéta Az amerikai légierő és a nyugatnémet rendőrség egy­ségei eredménytelenül kutat­nak egy „elveszett” rakéta után a baden-württembergi Freudenstadt környékén. Az amerikai légierő képvi­selője bejelentette, hogy az amerikai légierő egy F—15-ös vadászgépe gyakorlórepülés közben veszítette el a levegő­levegő osztályba tartozó Side­winder típusú rakétát. Az amerikai képviselő közölte, hogy a 2,8 méter hosszú, 70 kilogrammos rakéta felrob­banhat, ha avatatlan kezek nyúlnak hozzá. Hírügynökségek emlékeztet­nek arra: nem ez az első eset arra, hogy amerikai gyártmá­nyú harci gépek rakétákat „veszítenek el”. „a lengyel társadalomban ke­letkezett szakadékok áthidalá­sának esélyeit, lehetőségeit”. Mint emlékezetes, Bruno Kreisky a korábbi hónapok­ban olyan értelemben nyilat­kozott, hogy a Jaruzelski-kor- mánynak „meg kell adni a le­hetőséget és bizalmat a súlyos válságból kivezető út megta­lálásához”. Bush nem sérült meg Rálőttek az Feltehetően merényletet kö­vettek el kedden, helyi idő szerint reggel George' Bush amerikai alelnök ellen. Bush a Fehér Ház felé tartott, ami­kor gépkocsijára rálőttek. A jelentések szerint sem az al­elnök, sem kísérete nem se­besült meg. A titkosszolgálat eddig csak annyit közölt, hogy valószínű­leg „lövedék” érte az alelnök gépkocsiját, néhány száz mé­terre a Fehér Háztól, Wa­shington belvárosában. Bushon kívül csak testőrei ültek a gépkocsiban, amelynek utasai közül senki nem sérült meg. Az alelnök a Massachusetts Avenuen lévő rezidenciájából tartott a Fehér Házba. Az út­vonalat — biztonsági okokból — naponta változtatták. Mint emlékezetes, tavaly március 30-án revolveres merényletet követtek el Ronald Reagan el­len (ugyancsak Washington belvárosában), amelynél mind áz elnök, mind kíséretének több tagja súlyosan megsebe­sült. Amerikai űrprogram Katonai cél kutatások A The New York Times ér­tesülése szerint a Columbia őszre tervezett negyedik útján az űrrepülőgép személyzete kísérleti felderítő eszközöket és más katonai berendezéseket helyez Föld körüli pályára. A későbbiekben ugyancsak űr­repülőgépekkel oldanák meg a felderítő mesterséges holdak, Nem sikerült a „kihallgatás" Dozier sajtóértekezlete Űjabb sajtóértekezletet tar­tott kedden James Lee Dozier amerikai tábornok, akit múlt hét csütörtökjén szabadított ki az olasz rendőrség a „Vö­rös Brigádok” elnevezésű ter­rorszervezet fogságából. Dozier megerősítete, hogy december 17-i elrablása után a terroristák azonnal Padovába vitték, ahol egy lakásban fel­állított sátorban, ágyhoz lán­colva őrizték. Eleinte nem tud­ta, hány terrorista tartja fog­va, csak az őrségváltásokból következtetett arra, hogy négy fegyverest bíztak meg őrzésé­vel. Mint mondotta, a terroristák számára nehézséget okozott a „kihallgatás”, mivel ő keveset tud olaszul, fogva tartói pedig angolul nem beszéltek jól. Vé­gül egy hét után a terroristák szereztek egy olasz—angol szótárt, és ennek segítségével igyekeztek szót váltani. A tá­bornok szerint elrablói nem tettek komoly erőfeszítést, hogy NATO-titkokat szedjenek ki belőle. A sajtóértekezlettel egy idő­ben az olasz parlament alsó­háza vitát tartott Dozier kisza­badításának körülményeiről. Giovanni Spadolini kormányfő arra figyelmeztetett, hogy hosszú és nehéz harcot kell még vívni a terrorizmus ellen az országban. továbbá lézer és más új típusű fegyverekkel ellátott katonai űrállomás-modulok folyama­tos pályára helyezését is. Űr­repülőgépek segítségével el is lehet „aknásítjini” a világűrt, önműködő „gyilkos műholdak’’ segítségével. Ezekből az elképzelésekből egyértelműen kiviláglik, hogy az űrprogramok névleges fe­lelősét, az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatalt a (NA- SA-t) a hadvezetés függeléké­vé tegyék. Már a Columbia űrrepülőgép első két útján is a Pentagon élvezte az elsőbb­séget. A Pentagon, miközben egy­re inkább saját igényeihez láncolja a NASA-t, és kutatási programjait, egyidejűleg az amerkiai légierő kebelén be­lül a közelmúltban létrehozta az űrprogramok parancsnok­ságát. Belső és külső fenyegetés Népi miiísiák Jerry Rawlings, a ghanai ideiglenes nemzeti • védelmi tanács vezetője kijelentette, hogy erősíteni kell az ország nemzeti egységét, és a ghanai nép éberségét a külső és a belső ellenség fenyegető tevé­kenységével szemben. Rawlings egy accrai tömeg­gyűlésen beszélt. Hangoztatta, hogy Ghánának nem formális, hanem valódi függetlenségre van szüksége, olyanra, amely meghozza a széles néptömegek társadalmi és gazdasági fel- szabadulását. A ghanai forra­dalom arra törekszik, hogy biztosítani lehessen a nemzeti kincsek igazságos elosztását és valamennyi ghanai állampol­gár szükségleteinek kielégí­tését — mondta Rawlings. A TASZSZ hírügynökség Rawlings beszédét ismertetve, arról is tájékoztat, hogy a Ghánát fenyegető veszélyek közepette az ország vezetése elhatározta a nép felfegyver­zését. Népi milíciákat, önvé­delmi alakulatokat szerveznek, s intézkedéseket tesznek a né­pi hadsereg harckészültségé­nek fokozására. Február 10—15. között Havanná­ban tartja X. kongresszusát a szakszervezeti világmozgalom. CSAKNEM KÉT ÉVSZÁZA­DOS múltra tekint vissza a szervezett munkások mozgal­ma. Először Angliában, a XVIII. század végén ismerték fel az ipari munkások, hogy a siker reményében csak ak­kor küzdhetnek az emberte­len kizsákmányolás ellen, ha erejüket egyesítik, szervezet­be tömörülnek. A XIX. szá­zadban azután Európa többi országának munkásai, s kö­vették az angol példát. Elő­ször a franciák, azután mind többen és többen. A magyar szakszervezeti mozgalom is töbo mint egy évszázadós múlttal rendelkezik. Nem telt el hosszú idő, és a munkásosztály azt is felismer­te, hogy nemcsak nemzeti, ha­nem nemzetközi méretekben is szükség van az összefogásra, a szolidaritásra. Ennek a gondo­latnak a jegyében a II. Inter- nacionálének 1889-ben, Pá- riz-ban tartott alakuló kong­resszusán határozták el má­jus elsejének a megünneplé­sét. A munkások egyrészt így adtak nyomatékot a nyolc­órás munkanap bevezetésére vonatkozó követelésüknek, másrészt az 1886-i, haymar- keti vérengzés négy mártírjá­nak emlékére, az amerikai dolgozók iránti szolidaritás­ból választották május else­jét a nemzetközi munkásösz- szetartozás napjává. Nem szándékunk most a szakszervezeti mozgalom tel­jes történetének áttekintése, csupán a legújabb kor né­hány fontos eseményének a felidézésére vállalkozunk ab­ból az alkalomból, hogy a kö­KMzmön suKsmmni mozsaiom i. mosmnsAe és közeledés zeli napokban, február 10-én ül össze Havannában a X. szakszervezeti világkongresz- szus. • MÉG DÖRÖGTEK A FEGY­VEREK a második világhábo­rúban, még tartotta magát a német fasiszta hadsereg, bár a háború kimenetele már el­dőlt, amikor Londonban ta­lálkoztak a brit és a szovjet szakszervezetek képviselői, akik elhatározták, hogy a há­ború befejezését követően az egész világ szervezett dolgo­zóit egyesítő nemzetközi szak- szervezeti központot hoznak létre. Ez az elgondolás való­sult meg 1945-ben Párizsban ahol megtartotta alakuló kong­resszusát a Szakszervezeti Vi­lágszövetség. Sokan „a túl­élők nagyszerű seregszemlé­jének” minősítették ezt a ta­nácskozást. S valóban, az ülésteremben éppen úgy, mint a találkozó szünetében, az in­terjúkban és nyilatkozatokban is tükröződött, hogy történel­mi eseményről van szó: a szervezett munkások mozgal­mának történetében először sikerült az egész világot át­fogó szövetséget létrehozni. A nehezen, súlyos tanulsá­gok árán létrehozott egység azonban hamar felbomlott a hidegháború következtében. Elmélyült a szakadék Kelet és Nyugat között, 1949-ben ez a folyamat megosztotta a nem­zetközi szakszervezeti mozgal­mat is. A nyugati országok szakszervezeteinek többsége, amerikai kezdeményezésre és nyomásra kivált a Szakszer­vezeti Világszövetségből és megalakították a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét. A szakadást követően gya­korlatilag minden kapcsolat megszakadt a két nemzetközi központ és tagszervezetei kö­zött. Hosszú időnek — csak­nem negyedszázadnak — kel­lett eltelnie ahhoz, hogy is­mét felvegyék a párbeszéd fo­nalát, megnyíljék a közeledés, az együttműködés útja. Az enyhülés légkörének jótékony hatása érvényesült a szak- szervezeti mozgalomban is. Főleg Európában születtek kedvező eredmények, ahol a kontinens szakszervezeti ve­zetői immár rendszeresen, két­évenként találkoznak Géni­ben, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében és vitat­nak meg közös érdekű kérdé­seket. A két központ, az SZVßZ' és az SZSZNSZ azon­ban mindmáig nem vette fel egymással a hivatalos kapcso­latokat, ,bár a Szakszervezeti Világszövetség, a szakadás óta tevékenysége középpontjában tartja az egység szolgálatát. ENNEK JEGYÉBEN rende­zik meg négyévenként a „nyi­tott kapuk” kongresszusát. Er­re a fórumra meghívják a vi­lág minden olyan szakszerve­zetének képviselőit, akik fe­lelősséget éreznek a munkás­ügy szolgálatáért. Az idén kerül sor a X. kongresszusra, a nyugati félteke első szocia­lista államának, Kubának a fővárosában. Következik: Világkongresz- szus Havannában T. T. (Folytatjuk) Gáspár Sándor (jobbról a második), az SZVSZ elnöke Prágában nem­zetközi sajtóértekezleten ismerteti a világkongresszus feladatait X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom