Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-11 / 35. szám

VÁCI A A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1982. FE3RUÄR 11., CSÜTÖRTÖK üresen áll a szolgálati lakás Ami hiányzik a gazdaságból K. Cs. Fehér falú tornácok Lénézőben Törökhegyen A járásban élnek Művészek baráti találkozója A lakosságnak több mint a fele falvakban él, ahol ritkáb­ban kerül sor művészeti ese­ményekre, kevésbé nyílik le­hetőség találkozni alkotókkal és alkotásokkal, nehezebb élesztgetni a művészet ember­formáló hatását. Nem közöm­bös az sem, hogy a felnövek­vő nemzedék hogyan tekint a világra, felismeri-e a környe­zetében fellelhető értékeket, miként válik a művészeteket értővé és befogadóvá. Az esz­tétikai, művészeti nevélőmun- ka eredményeiről, gondjairól és lehetőségeiről volt szó azon a baráti találkozón is, melyet az MSZMP járási bizottsága és a járási hivatal rendezett feb­ruár 2-án a járásban élő és itt alkotó művészek részvételével: A baráti találkozón Kri- ma János, a pártbizottság első titkára köszöntötte a megjelent művészeket, majd Szigeti Sándorné titkár adott rövid tájékoz­tatót a járás művészeti életéről, a közművelődés és a művészeti nevelőmunka kapcsolatáról. Többek között szólt arról, hogy jelenleg 32 művész tevé­kenykedik nagyon aktívan a községekben. Az elmúlt évek során szinte mindannyiuknak volt lehetősége saját, vagy csoportos kiállítás rendezésére a közművelődési intézmények­ben. örvendetesen megnőtt a képzőművészeti kiállítások §záma, évenként 70—75 kiállí­tásra kerül sor, s a látogatott­ság emelkedését jelzi, hogy ezeket a kiállításokat több mint 30 ezren tekintették meg. Lényegesnek ítélte meg, hogy a művészek és a művészeti al­kotásokat terjesztő intézmé­nyek sokat tesznek a művé­szet és a társadalom közötti kapcsolatok megteremtéséért. A tájékoztatót követő esz­mecsere során Uhring Zsig­mondi festőművész arról be­szélt, milyen hasznos lenne eljuttatni a művészi alkotáso­kat a munkahelyekre, üze­mekbe, gyárakba. Kierríelte az általános iskolai tanulókkal való közvetlen foglalkozás je­lentőségét a látáskultúra ki­alakításában. Bakos Ildikó sződligeti művész a környezeti kultúra szerepéről, a népi érté­kek megtekintéséről, az eszté­Földi Lajosné gödi tanácsel­nöktől tájékoztatást kaptunk az ötnapos munkahét miatt megváltozott tanácsi félfoga­dás rendjéről. — Az idevonakozó központi rendelkezés értelmében napi munkaidőnk fél órával növe­kedett — mondta az elnöknő. Február 1-től ugyan maradt a heti három félfogadási nap, de a csoportok dolgozói hétfőn 1.30-tól 16.30-ig, szerdán 8-tól 16, 30-ig, pénteken 8-tól 12-ig fogadják ügyfeleiket. tikus falukép kialakításában rejlő lehetőségekről és felada­tokról szólt. Nagy B. István, a Magyar Képző és Iparművé­szek Szövetsége területi taná­csának titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy több lehető­séget kell biztosítani az ország más területein alkotók bemu­tatkozására is. Javítani kell a vándorkiállítási anyagok szín­vonalát. Szó esett a zebegényi Szőnyi István Múzeum Baráti Köre által évente megrende­zésre kerülő képzőművészeti szabadiskoláról is. Dániel Kornél festőművész elmondta, hogy program­jaikat a képzőművészeten túl kiszélesítik a zenei al­kotások terjesztésére és a népitánc-hagyományok megőrzésére. Szinte valamennyi résztvevő hangsúlyozta a közművelődési intézmények, iskolák, és a művészek alkotó együttműkö­désének nagyobb lehetőségét. A sok konkrét, a gyakorlat­ban is alkalmazható javaslat igazolta művészeink elkötele­zettségét, tenniakarását. Dudás László ftaimüsor Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): február 11-től 14-ig délután 4 órakor A vízesés fia című amerikai ifjúsági filmet játsszák. — Este 6 és 8 órakor az Ellopták Jupiter fenekét című színes, szinkronizált fran­cia bűnügyi filmvígjátékot ve­títik, III-as helyáron, 14 éven felülieknek. A filmet Philippe de Broca rendezte. Főszerep­lői : Annie Girardot és Philippe Noiret. Madách Filmszínház (Lenin út 63.): február 12-én a Min­den eladó című lengyel film­dráma van műsoron. Rendez­te: Andrzej Wajda. — Február 13-án felújítják a Feltámadás című, kétrészes szovjet film­drámát. A filmet M. Svejcer rendezte. Csak 14 éven felü­lieknek! DCM Sásvári Klub (Deák­vár) : február 15-én délután 4 órakor a Fekete István híres regényéből készült Vük című magyar rajzfilmet vetítik. — Este 6 órakor az Isten hozta, Mr. Marshall című amerikáí filmet játsszák. A vezetők fogadónapjai nem változtak? A gyakorlat azt bizonyítja, hogy azon is változtatni kell. A vb. titkára minden hétfőn 13.30-tól 16.30-ig, a tanácsel­nök szerdán 12-től 16 óráig fo­gad. A ki- és bejelentéseket, az állatkísérő lapok kiállítá­sát, s más hasonló ügyeket a Rét minden napján elintézik. Az ügyfélszolgálat naponta 8— 17 óráig működik. Szombaton nincs félfogadás, csak egy-egy dolgozó tart ügyeletet. Vácrátóti küldöttgyűlés Kongresszus előtt A Vöröskereszt vácrátóti alapszervezete a közelmúlt­ban tartotta meg a kongresz- szust megelőző, beszámoló, ve­zetőség- és küldöttválasztó taggyűlését. A taggyűlésen a Vöröskereszt járási vezetősége részéről Remzsö Zoltánná já­rási titkár, a nagyköségi párt- bizottság részéről Horváth Já­nos PB-tag, KISZ-titkár vett részt. Az ülést levezető elnök, dr. Mácsik István körzeti főorvos üdvözölte a tagságot és a ven­dégeket. A vezetőség nevében Szerencsés Istvánná titkár szá­molt be a tagságnak az alap­szervezet munkájáról. A be­számoló 1977-ben a járási kül­döttértekezleten és a Vörös- kereszt V. kongresszusán elfo­gadott határozatok megvalósí­tását értékelte. A taggyűlésen nyolc hozzá­szóló mondta el véleményét, javaslatát. A hozzászólásokra és a kérdésekre dr. Mácsik István válaszolt, aki az alap­szervezet kilenctagú vezetősé­gének ismét az elnöke, titká­ra Szerencsés Istvánná óvónő, a járási küldött pedig Baksza Sándorné laboráns lett. Teljes értékű kompozíciók Ez azt est két meglepetés­sel is szolgált. Az első a ki­adott műsor teljes megváltoz­tatása volt: egy szám sem egyezett meg azzal, amit hir­dettek. Tegyük sietve hozzá, hogy egyáltalán nem a hátrá­nyára. Az egész este két nagy zeneszerző, Schubert és Kodály művészete jegyében zajlott le. A műsor első felében megszó­laltatott gyönyörű Scnubert- dalok — köztük néhány rit­kábban hallható — az első percben megteremtették azt a meghitt, bensőséges légkört, amely az est folyamán végig betöltötte a termet Feszült belső fegyelem Péczely Saroltának szép hangja van. Különösen a pianói szépek, finoman árnyal­tak és tiszták. Sokat nyerne, ha középregisztere erősebb hangjainak enyhe nazalitásá- tól meg tudna szabadulni. Előadását a feszült belső fe­gyelem, mértéktartás, a külső­ségeket mellőző igen jó ízlés és mély átélés jellemzi. Ez a fegyelmezettség egy művész­nél igen fontos, még ha ezért nélkülöznünk is kellett például a Csillagom, révészem játékos drámaiságát és báját. Önfe­gyelme csak a két utolsó Ko- dály-dalban lazult meg kissé (fáradtság?), de mindjárt visz- szatért a ráadásul énekelt íauré-dalban. Azt est másik meglepetése egy fital zongorista: ifj. Fa- sang Árpád. Két minőségben is bemutatkozott, mint kísérő és mint szólista. Már az első hangoknál éreztük, hogy „va­laki” ül a zongoránál. Az éne­kes előadásának minden ár­nyalatát hajlékonyán követő, de önállóságát végig megőrző játéka pontosan illett Schu­bert dalművészetéhez, amely­ben az énekes és a kíséret ka­rakterisztikus vonásai olvad­nak össze egy magasabb szin­tű tökéletes egységbe. Meg kell jegyezni Mint szólista, Kodály négy zongoradarabját adta elő. Erős kezű, bátor billentésű zon­gorista, árnyalatait híven kö­vette az igen szép hangú zon­gora. Szubjektív — másokra egyáltalán nem kötelező — véleményünk szerint legjobb az „II pleut dans la vilié’’ (Esik a városban ...) és a Szé­kely keserves előadása volt. Zongorista heve néhg elragad­ta kísérés közben is: a Nyug­talan szerelem túl gyors, tem­pója. és erőssége elmosta a fi­nom részleteket és elfödte, az énekes dallamát. A kiadások tempó jelzéseit nem kell min­iig szó szerint venni.. örül az ember, amikor het­ven kilométeres utazás után együtt találja azokat, akiket egyenként is felkeresett vol­na. S mivel feltételezem, hogy Urbán Vilmos, a berneceba- ráti Börzsöny Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, Volentér Tibor, az MSZMP Kemence és társközségei köz­ségi pártbizottságának titkára és Bárdi István főmérnök en­gem is érdeklő kérdéseket boncolgatott, halasztva a jö­vetelem céljára vonatkozó ér­deklődést, azt kérdezem: Az előadott műveket Boros Attila vezette be néhány szó­val. Szerény és rövid ismerte­tései nélkülözték a másoktól megszokott fölényességet és ál­biztonságot. Mivel azonban ezeknek a bevezetőknek van bizonyos ismeretterjesztő, nép­művelő jellege, nem tehetjük meg, hogy néhány dolgot szó­vá ne tegyünk. Ahogy ő a Schubert előtti dalköltészetet leértékelte, azzal nem érthe­tünk egyet. Különösen, ha például Beethoven dalaira gondolunk. A távoli kedves­hez dalciklus, Adelai, In questa tómba obseura, satöbbi. Schubert költészetének gyöke­rei ide is nyúlnak. Azt sem értjük, hogy kiket értett a ké­sőbbi „utánzókon”. Reméljük, nem Schumannra, Wolfra, Brahmsra, Lisztre gondolt, ök legfeljebb abban utánozták Schubertét, hogy ők is írtak dalokat. Megjegyzéseink van­nak Kodályhoz fűzött szavai­hoz is. Az előadott dalok egy­általán nem azért vannak el­látva kísérettel, hogy népsze­rűvé tegyék őket, hanem tel­jes értékű kompozíciók! Azon­kívül kettő; a Magos kőszik­lának és az Ifjúság mint só­lyommadár nem népdalszöve­gek, közülük az elsőnek majd­nem teljes szövege a Vásár­helyi daloskönyvben (17. sz.), a második majdnem szóról- szórg a Szentsey daloskönyv­ben található (18. sz.), s már szövegük is elárulja műköltői eredetüket (Balassi-strófa, a második két utolsó sora). Hi­szen ez a rövid műsor is jól tükrözte Kodály egyetemes je­lentőségét és átfogó koncep­cióját, amelyben a múlt-jelen- jövő vertikális tagozódását át­szövi egy szintén több rétegű horizontalitás, s melyet ezzel a két szóval jellemezhetnénk: magyarság és Európa. Szerintijük Végül volna egy javaslatunk a művésznőnek. Mivel a dalo­kat úgyis eredeti szövegükkel énekli, műsorfüzeteiben fel­használhatná nagy költőink műfordításait, ha van ilyen. Gondolunk itt például Kosz­tolányi Dezső Nyugtalan sze­relem és Szabó Lőrinc Ganü- medész (ez Ganymed magyar fordítása) műfordításaira, me­lyek — mondhatni — szinte ‘egyenrangúak az eredetiekkel. Igen lehangoló volt a műsor­füzetnek a kottákra nehézke­sen applikált szövegeit olvas­ni, melyeknek legtöbbször az eredeti versek hangulatához, sőt sokszor a mondanivalójá­hoz is vajmi kevés közük van. Sólyom Károly — Miről beszélgettek? Ügy látszik, egyből a dolgok közepébe vágtunk, mert a vezetők egymásra •tekingetve hallgatnak. — Ipar kellene — mondja röviden Urbán Vilmos, mint később kiderül, a dolog lénye­gét fogva meg. Messze esik Bercenebaráti ugyanis még a lokálpatrióták szerint is az „isten háta mögött” van. A termelőszövetkezet a fiatal férfiaknak nem tud szakmát biztosítani. Ezek elmennek dolgozni. Hiába vannak női munkahelyek is, a családok előbb-utóbb a nagyobb hely­ségbe, a férfi munkahelyéhez igazodva, elköltöznek. Az el­múlt öt évben ötszázzal csök­kent a község létszáma. Bár a folyamat lassult, 1981-ben is hatvanan íratták ki a szemé­lyi igazolványukból Bernece- barátit, mint lakóhelyet. Pe­dig kemény összegeket invesz­tálnak be szolgálati lakások építésébe, most is üresen áll a művelődési házi igazgató és egy pedagógus házaspár össz­komfortja. A község vezetői úgy érzik, hogy minden meg­van náluk is, ami más falvak­ban létezik. Mióta a tv-átját- szó felépült, az adások minő­sege is jó. Mégsem jön senki. Á termelőszövetkezet a bo­gyósgyümölcs TR egyik alapí­tója, s a termesztés szakem­berei is inkább kijárnak, semmint leköltözzenek egy szolgálati lakásba. Mindezek miatt volna nagyon fontos, hogy valamelyik gyár férfiak­nak való munkalehetőséget te­remtsen a faluban. Épületük van, 40—50 személyt össze is tudnának szedni, még anyagi áldozatra is hajlandók volná­nak. Tárgyaltak már fővárosi üzemekkel, de a távolság miatt — mely költségnövelő tényező — mindegyik főváro­si vállalat visszalépett. Talán több sikerrel lehetne kopog­tatni a váci nagyüzemek aj­taján. Szamóca, málna Végig az Ipoly völgyében virágzik a bogyósok kultúrája. A Szobi Szörpgyárral karölt­ve egy hűtőláncot is kialakí­tottak az itteni termelőszövet­kezetek, mert XX. századi módon akarják a gazdálkodá­sukat vezetni. — Hogyan állnak ezzel a dologgal Bernecebarátiban? — A málnatermesztés sike­re vagy kudarca meghatároz­za a zárszámadás eredményes­ségét. Tavaly a fekete és piros ribiszke, a szamóca- és a mál­natermés 9 ezer 500 tonna volt. Csak a háztájiból 16—18 va- gonnvi jött be. A hűtőház épí­tésébe is azért léptünk be, mert nem akarjuk 27 forintért a hűtőiparnak adni az árut, hogy majd ők 46-ért adják to­vább. Maradjon azoknál a ha­szon, akik megtermelték a gyümölcsöt. Az egész 19 mil­lióba került, a Börzsöny Ter­melőszövetkezet 8 millióval lépett be. Az egy évre vissza­vetített nyereség négymillió. Két év alatt tehát megtérül a költség — mondja Urbán Vil­mos. — A háztáji gazdák nyere­sége is növekedni fog? — Igen — vág közbe hirte­len Volentér Tibor. — Először is azért, mert a szüretelés után egy órával már a hűtő­házban lesznek a bogyósok, így akár az utolsó szemig gu­rulós első osztályúak lehetnek. Az elmúlt években sokszor előfordult, hogy a hűtőipar késedelmes szállítása miatt iparivá romlott a gyümölcs. Aztán konkurrencia is- lesz, mert versenytársai lettünk a dunakeszieknek, mi is tudunk többet fizetni a termelőknek. — Lesz ehhez munkaerő? — A ribiszkét és az ipari málnát 1985-ben már géppel akarjuk szedni. Fokozzuk a háztáji gazdaságok támogató­sát. Távolabbról jövő embe­reknek is adunk tartós hasz­nálatra málnaföldet. Elképzel­hető, hogy szobi, sőt váci csa­ládok is itt keresik meg a nem is kevés mellékesüket. Kiegészítő ágazatok — Miből csinál még pénzt a termelőszövetkezet? Hiszen az éves árbevételük 120 millió. — Termelünk búzát, árpát. Van egy fafeldolgozó üze-. műnk, 4Ó fős varrodánk a fő- yárosban. A szolgáltató fő­ágazatunk szintén Budapesten található, takarítanak, mű­anyagot dolgoznak fel. — És a tehenészet? Azt hallottam, hogy a tejtermelést visszafejlesztették, mert gaz­daságtalan volt. Egy kis ideig csend lesz, aztán Bárdi István mégiscsak belefog a magyarázatba. — 1970 körül szakosított te­lepet építettünk 212 tehén el­helyezésére. Az istálló tech­nológiailag már akkor sem volt jó. Azóta toldottuk, tol­doztuk, javítottuk. Mégsem felelt meg a mai gazdaságos- sági követelményeknek. Rá­adásul jókora munkaerő- hiánnyal küszködtünk. A tej- hozam alacsony volt. Amikor a Vác Környéki Szarvasmarha GT. megalakult, kiderült, hogy az üszőborjú hizlalása megoldatlan. Mi vállaltuk ezt a feladatot, jelenleg ötszáz borjút hizlalunk. Megjegyzem, hogy a régi méregdrága is­tálló még erre sem vehető igénybe, a régiekben alakítot­tuk ki a férőhelyeket. A sza- badtartásos rendszert válasz­tottuk, öten végzik el a szük­séges munkákat. Beépített rendszereket nem alkalma­zunk, a gépesítés csak köze­pes. A régi istálló terménytá­roló lesz. Üszőnként 2 ezer fo­rint a tiszta hasznunk. Vicsotka Mihály AZ ÖTNAPOS munkahét hatodik napján lónézőbe men­tem Barnával a váci Török­hegyre. Barna az innét kétszáz kilo­méterre lévő, Bocskai hajdúi által telepített község utolsó házából, mint a fehér falú tor­nácok gyermekkövete indult el a hatalmas kollégiumba, hogy szaporítsa a néptanítók gyérülő seregét. Zengő, bari­ton hangjára tanárai hamar fölfigyeltek és mivel akkor slágerfesztiválra még nem küldhették, kántornak nevel­je ki Nagykőrös és Sárospatak. Az új világ születésekor ő is rádöbbent elmaradásunkra és ismét kezébe vette a tanköny­vet, hogy nevelje népét. Ma Vácott, a felnőttek általános iskolájában vezeti be tanítvá­nyait a biológia világába. — Kórtünet — mondta, mi­közben kapaszkodtunk a me­redek utcán —, hogy az embe­riség társaság nélküli életet él és kényelemszeretetében eltu- nyult. Az életnek pedig kérlel­hetetlen törvényei vannak: Aki csak önmaga érdekeire gon­dol, nem kötődik, gyökereivel nem kapaszkodik semmihez, az minden közösség ártalmá­ra van. Előbb-utóbb szembe­kerül mindenkivel, önmagá­val és az élettel is. Aki laká­sának bezárt rabja, a kénye­lemszeretet szolgája lesz, az megpenészesedik, megkörnyé­kezi minden betegség és elkor- csosodik. Emberek közé és a levegőre kell menni! A szmog helyett hetente kétszer a ter­mészet illatát, erejét kell ma­gunkba szívni. Biztos vagyok abban, hogy aki az ötnapos munkahetet kitalálta, elsősor­ban erre gondolt. FÖLÉRVE A DOMBRA, pi- hegni egy kicsit visszanéz­tünk Vácra. Aki innét még nem látta, nem is tudja, mi­lyen szép a város. Barna foly­tatta: — Talán nekünk volt a leg­nehezebb, akik a régi és az új mezsgyéjén álltunk. Én még a falut is elvesztettem, ahová kötődtem. Anyám halála után házunkat lebontották, az egész falu kicserélődött. Nem vár­nak már vissza. Kapaszkodó­nak vettem ezt a lovat, meg Törökhegyen a maroknyi föl­det, hogy szántsak, vessek és örömet arassak. Még a szer­számokat is magam készítet­tem. Jó, hogy társra leltem ti­zenhat éves fiamban. Aztán jöttek a szomszédok és ma már tartozók valakikhez. Itt, Törökhegyen, otthon, Deákvá­ron, most vasárnap pedig ma­gam is lónézőben voltam Kis- vácon Kurdiéknál. 'Hallgattunk egy sort, majd lassan, meggondoltan mond­ta: — Látod, néked is lehetne szép hivatásod. Légy prófé­tája annak, hogy az emberek az ötnapos munkahét adta szabadsággal jól gazdálkodja­nak, menjenek levegőre. köJ tödjenek társasághoz. Én min­dennap kint vagyok. Megete­tem az állatokat, faragcsálok, mászom a hóbuckákat és nem fáradok el. Sőt, frissen érek vissza Jázmin téri lakásomba, bár ugyanazt teszem a szabad időmben, mint amire tanítvá­nyaimat tanítom. MEGÉRKEZTÜNK. Barna tizenhat éves fia kihozta az is­tállóból Csillagot. Átjött a szomszéd is. Mészáros Gyula . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) B. M. Finoman a'rnyalí a tiszta hang Péczely Sarolta dalestje Gödi tájékoztató Félfogadás a tanácskázán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom