Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-11 / 35. szám
Nemcsak a fővárosban lehet A környezetről — gyerekszemmel Emlékezés Darvas Józsefre Darvas József születésének ÍO. évfordulója alkalmából szerdán Budapesten koszorúzás! ünnepséget rendeztek az 1973-ban elhunyt író, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb marxista szemléletű képviselője sírjánál, a Mező Imre úti temetőben. A tisztelet és megemlékezés koszorúit az MSZMP Központi Bizottságának tudományos, közoktatási és kulturális osztálya nevében Kornidesz Mihály és Agárdi Péter, a Művelődési Minisztérium képviseletében Tóth Dezső és Szabó B. István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa részéről Molnár Béla és Juhász Róbert, a Magyar írók Szövetsége nevében Hubay Miklós és Do- bozy Imre helyezte el. A kegyelet virágaival övezték Darvas József nyughelyét családjának tagjai, szülővárosának küldöttsége, az íróról elnevezett középiskolás kollégium képviselői, pályatársak és tisztelők is. Operakedvelőknek Lemezúj donságok Bartók: a Kékszakállú herceg vara című operájának teljes felvételét ebben az esztendőben jelenteti meg a Hanglemezgyártó Vállalat. A lemezt hazai műhelyben, digitális technikával vették fel. E technika lényege, hogy kiszűri azokat az alapzajokat,- torzulásokat, amelyeket eddig a hagyományos felvételeknél még nem kerülhettek, el. így sokkal jobb minőségű hanglemezeket állíthatnak elő. A két szerepet Jev- genyij Nyesztyerenko és Jelena • Obrazcova énekli magyar nyelven. C zázadunk utolsó hark-7 madának embere aligha tudja elképzelni és megérteni a világot természet- tudományok nélkül. Sőt, ha akarna se tudna megfeledkezni ezekről a tanokról, hiszen még a közvetlen természet is számtalan összefüggésben van az agrobio- lógiával, a munkagépek a mechanikával és az elektromossággal, s a természeti környezet célszerű létezése a közgazdaságtannal is. Nem egyszerűen a szemlélődéshez szükséges tudás a tét. Sokkal inkább a hétköznapi munka diktálja követelőén a természettudományok megszerzésének elenged- hetetlenségét. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Pest megyei szervezetében több száz műszaki és mezőgazda- sági mérnök, közgazdász és egészségügyi dolgozó vállalja sok év óta rendszeresen az ismeretek továbbadását. Ezzel a kultúraterjesztő vállalkozással összhangban áll az egyre fokozódó' érdeklődés. Tavaly Pest megyében megköz-lí- tette a százezret a műszaki és természettudományos ismeretterjesztő előadások hallgatóinak száma. Mindehhez képest csepp a tengerben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium gödöllői Műszaki Tudományos Intézetének TIT-cso- portja. Jelenleg tizenegy tagot számlál a társulat és az általuk tartott előadások száma havonta átlagosan alig éri el a negyvenet. Mégis példa, tiszteletet parancsoló tevékenységet mutat fel ez a kis társaság. Részben mert saját környezetükben tudják betölteni a szellemi erjesztő szerepet, részben mert tudományukat elviszik Pécelre, Pilis- csabára, Vácra, Biatorbágy- ra, sőt a megye határain túlra is. Országos érdeklődésre számot tartó előadásokat tartottak a számító- gépes üzemszervezésről, a mezőgazdasági termelési rendszerekről, és az agrárgéppark diagnosztikai felülvizsgálatának lehetőségeiről. E gondolatsor felidéz egy véleményt, amely a A kékköpenyes hetes, alig látszik ki a földből. Vékony cérnahangocskáján, ruhája szélét morzsolgatva, nagy komolyan mondja: — Tanító néninek jelentem, az osztály létszáma huszonnégy, ketten hiányoznak. 1982 van, a tél harmadik hónapja, február 5-e. Az időjárás az évszaknak megfelelően hideg, süt a nap, az égbolt enyhén felhős. A hőmérséklet plusz egy fok. Mágneses tábla A falon szemléltető tábla, ahol rögtön apró képekkel jelölik az időjárási változásokat. Környezetismereti óra van a pusztaszentistváni tagiskola első osztályában. Kiss József- né tanítónő immár huszonegyedik éve neveli, irányítja tanítja a kicsinyeket ebben a mindössze két tantermes, modern, tiszta, jól fölszerelt iskolában. Néhány éve -még összevont osztályok voltak. Ma váltott műszakban járnak ide els ősitől negyedik osztályos korig a gyerekek. Ismétlő óra van. — Miről tanultunk mostanában? — Az anyagokról — válaszol egy eleven kisfiú. — Milyen anyagokat ismertünk meg? A gyerekek egyre-másra sorolják, hogy szilárd, légnemű, folyékony. Az anyagok három nagy csoportjának a neve, máris fönt van a mágneses táblán, s az elsősök közül néhány tovább csoportosít, mert megkülönböztetnek porszerű, szemcsés, kristályos és szemes anyagokat a szilárdak körén belül. Egykettőre a megfelelő helyre kerülnek a különféle MÉM—MTI ismeretterjesztő szakcsoportjának e hét elején megtartott értekezlet tén hangzott el: egészségesebb arányt kellene kialakítani a szigorúan szakmai és a hétköznapi praktikumot érintő előadói témák között. Ez a problémakör az egész közművelődés ismeretterjesztő funkcióvállalásának sarkalatos pontja. Hiszen külön kell választani a speciális szakelőadásokat, a szakmai rétegek továbbképzését segítő ismertetéseket azoktól, amelyek a köznapi életben hasznosíthatók. Itt tehát a praktikum és az elmélet találkozik, vagy ütközik össze. Lebecsülni egyiket sem lehet, nincs egymás alá, vagy fölé rendeltség. Két egyformán fontos terület, amely más és más vonatkozásban hozhat a társadalom számára fontos eredményeket. Ugyanakkor fontos vonása, hogy egyként kapcsolódik a lakosság érdeklődéséhez, érdekeihez, tehát létformájához. A gödöllői tudományos " intézet ismeretterjesztő előadóinak csoportja azért lehet példa, mert éppen azt vállalták, tették és teszik, amivel leginkább szolgálhatják a hétköznapi tevékenységhez kapcsolódó tudás — kultúra — gyarapítását. Bizonyára nem véletlen, hogy ebben a munkában szövetségesként számíthatnak az Agrártudományi Egyetem vezetőire, tanáraira és tanulmányaik befejezéséhez közeledő hallgatóira. S a város új — alig egy éve megnyílt — művelődési központja már- már képes vállalni az agárközművelődési centrum szerepét. Az intézményben fokozatosan megteremtik a módszertani és szemléltető központtá válás feltételeit. Gödöllőn létrejön tehát egy olyan központ, amely rövidesen összefogja majd az agrárértelmiséget, képes lesz kisugározni az egész megyére azt a szellemi erőt, amely koncentrálódott ebben a Pest megyei városban. Kriszt György élelmiszerek: a só, a porcukor, a lencse, a kávé, a liszt, a kristálycukor, a rizs, a borsó. A felelők helyremennak, s most a többieken a sor: bírálhatnak. A sóról egy kicsit nehezen dőlt el, hogy melyik kategóriába tartozik. Végül megszületett a döntés: kristályos. De vajon miért? — Nagyítóval néztük meg, és a nagyító alatt láttuk, hogy a só kis kockákból áll. Ezt hívjuk kristálynak — hangzik az igen szakszerű magyarázat egy copfos kislány szájából. * — Gyerekek! Fölteszek nektek egy találós kérdést. Melyik az az anyag, ami szilárd is, légnemű is és folyékony is? — A jég! — mondják kórusban. — Nos, győződjünk meg róla! Mindenki kap egy darab jeget és töltsétek át egyik kezetekből a másikba. Ha folyékony is, akkor ez menni fog, összefüggő oszlop, ha átöntöd? Ha nem, akkor bizony téved-; telek! Tegyétek vissza a jeget ebbe a tálba! — Tanító néni! Az enyém eltűnt! — szalad oda egy kisfiú. — Hová lett Dékány Zoli jege? — Elolvadt — válaszolják egyszerre. — A jégből tehát víz lett. Most meggyújtom ezt a kis forralót és melegítjük a jeget. Nézzétek csak! Már elolvadt. Figyeljük, mi történik a vízzel. Már melegszik. Még gőzölög is. Most már forr. Ha beleraknánk a hőmérőt, Száz fokot mutatna. Ezt már kipróbáltuk. Mivé vált most a víz? Halmazállapotok — Füstté — hangzik a felelet innen is, onnan is. — Látom, ezt nehezen jegyzi tek_ meg. Ügy mondjuk, lég- neművé. Ki tudja megmondani, milyen a víz? Emlékeztek? Megkóstoljuk. Milyen volt? — íztelen. — Megszagoltuk. Mit éreztetek? — Szagtalan. — Megnéztük. Milyen színű volt? — Színtelen. — Hozd ide a jég közül azt a fémlapocskát Gabi! Köszönöm. Most megtorlóm, hogy ne legyen vizes, ne higgyétek, hogy be akarlak csapni benneteket. Az edény fölé tartom. Vizes lett! Ki tudja, hogy — Hideg volt a lapocska, a hideg hatására lett a légnemű vízből folyékony víz — magyarázza Markovics Laci, A víz három halmazállapotát még megnézik ábrázolva, az írásvetítő segítségével, majd kérdve-kifejtve ellenőrzi a tanítónő, mit jegyeztek meg a nebulók az órán hallottakból. Közösen foglalják össze a tanultakat. Eszközhiány Vége a tanításnak, a gyerekek veszik a holmijukat és elmennék. ízlésesen berendezett, népművészeti tárgyakkal saját hímzésekkel díszített tanítói lakásban beszélgetünk. — Szeretem a környezetismeretet tanítani, bár tudom, sokan panaszkodnak rá — kezdi mosolyogva Kiss Józsefné. — Bár ami igaz, az igaz, gondjaim nekem is vannak. A szilárd anyagok szemléltetésére például kilencvenhat kis edénykét kellett megtöltenem különféle anyagokkal. A folyékonyaknál pedig ugyanígy. Az órák megtartása sok elő- ' készületet igényel. Miután az egyik kedvencem ez a tárgy, szívese^ vállalom ezt is. Gondot okoz a munkatankönyv is. Zsúfolt, picik a képek, s nem követi a tanmenetet. így húsz-harminc oldalas távolsággal kell dolgoznunk óráról órára, ami első osztályban nehézkes dolog. De miután meg akarom csinálni, nem ezen töröm a fejemet, hanem inkább azon, hogyan oldhatnám meg minél gyakorlatiasabban. A legtöbb bajt az eszközhiány okozza, mert a tankönyv pontosan az eszközökre épül. A cél az. hogy a tanulók ismerete saját tudásra tapasztalatra épüljön. Nálam viszonylag jó a helyzet, mert két gyerek dolgozik egy tálcáról. A gyengébbeket differenciáltan tanítom. Hatan-nyol- can tudnak teljesen önállóan magnetofon segítségével feladatot megoldani, a rászorulókkal pedig személyesen foglalkozom. így a korrepetálás ideje alatt a jobb képességűek sem unatkoznak. Budapesti vagyok. Mindig ilyen kis helyen szerettem volna tanítani. Azt akarom itt megvalósítani, amit egyesek szerint csak a fővárosban lehetséges, mert ott van meg minden feltétel. Ebben nem hiszek. Számomra a gyermek a legfontosabb, s az, hogy tudásban semmivel se maradjon le másoktól. Az erőmet, energiámat pedig arra fordítom, hogy ez meg is valósuljon. Körmendi Zsuzsa miért? Kének és szobrok Csutoros Sándor szobrász és Kassay Róbert fotográfus, a gödöllői Stúdió tagja mutatkozik be müveivel február végéig az újpesti Mini Galériában. A közös kiállításon tekinthető meg Csutoros Sándor műanyagból készült mobilja, amelynek Életfa a címe. Barcza Zsolt (elvétele EMBER ÉS TUDOMÁNY ■ Heti filmibgyzeth Mesél a bécsi erdő Robert Meyer — Erich —, a Mesél a bécsi erdő egyik lőszereplője. A cím ifj. Johann Strauss népszerű valcerét idézi — nem véletlenül. A színpadi mű, Ödön von Horváth „népszínműve”, eredetileg ezt a címet viseli: „Geschichtenaus dem Wienerwald” — Történetek a bécsi erdőből. Az 193-1-ben írott darab azonban már egyáltalán nem a valcer- király „gemütlich” Bécset mutatja. A magyar diplomata- apától 1901-ben Fiumében (ma: Rijeka) született, s a Monarchia széthullása után „európai polgárrá” lett von Horváth arról beszél ebben a legjobbnak tartott színpadi művében, hogy a hajdani Bécsiben, annak is a West- bahnhof és a Mariahilfer,- strasse táján elterülő Vili. kerületében, a 30-as években már hiábavaló, kudarcra ítélt kísérlet a K.u.K. világ boldog kispolgári létének megőrzése, fenntartása. Valami visszavonhatatlanul elmúlt, valami fölött végérvényesen eljárt az idő; az I. világháború előtti évtizedekből ittmaradt dolgok közül már jóformán semmi sem a régi — még az emberek sem. A Monarchia támaszának és talpkövének tartott kispolgárság — iparosok, kiskereskedők, kiisihivatalnokok, kisértelmisé- giek — elvesztette maga alól a régi talajt, megélhetésének biztonságát, társadalmi helyzetét, morális elveit és politikai állásfoglalását illetően egyaránt. Ödön von Horváth a bomlás folyamatát ábrázolja ebben a darabban; a bomlásét és az illúziók elvesztését. Hősei jellegzetes kispolgárok: egy hentes, egy trafikos- nő, egy babaklinika-tulajdonos, egy „életművész" szélhámos és kitartott fiatalember, egy már a fasizmus eszméit szajkózó „örök” diák, bécsi kisemberek, lecsúszott egzisztenciák, a „régi szép békeidők" rózsaszín álmaiból még fel nem ébredt (vagy felébredni nem akaró) férfiak és nők, akik a grinzingi vagy sieve- ringi kiskocsmákban, jó heuriger (újbor) és sramlizene mellett elfelejtik, hogy oda a régi dicsőség, elfelejtik, hogy gazdasági válság van, s hogy Európa már nem a világ közepe, és azon beiül is a Monarchia nem Európa szíve többé. A mozgolódó nácizmust még nem veszik észre, de von Horváth már annyit lát, hogy a barnaingesek eszméi jó táptalajt találnak maja éppen ennek a kispolgárságnak a köreiben. Maximilian Schell régi vágya volt, hogy filmre vigye a Mesél a bécsi erdő történetét. A bumfordi hentes, Oscar, a babakereskedő lánya, Marianne, a trafikosnő, Valéria, a szépfiú Alfréd és a fiók-náci diák, Erich története most valóban filmre került. Schell kitűnően ragadja meg a színmű mondanivalójának lényegét, a kispolgári lét széthullásának folyamatábrázolását. A légkör érzékeltetése, a fényét vesztett Becs képei is igen jók. Jók a szereplők, főként a Mariannét játszó Birgit Doll. S ráadásul! a film nem lefényképezett színház, bár rendkívül hűen követi a darab meséjét és dialógusait. Fiimi erényeket csillogtat; a wienerwaldi kirándulás, a meztelen revüvel csábító harmadosztályú mulató vagy a grinzingi kiskocsmában zajló borozgatás képsorai kitágítják, elmélyítik von Horváth színpadi világát. Érdekes és színvonalas film a Mesél a bécsi erdő; igazolja számos nemzetközi díját. Ámokfutó Nincs bűntett indíték nélkül — ez olyan alapigazsága a kriminalisztikának (és a krimiknek), mint a kétszerkettő. Az más kérdés, hogy az indíték (a motívum) néha igen különös lehet. De: akkor is van. És miként a nyomozásnál is fel kell deríteni, akként kötelező a felderítése, megmutatása, kibontása egy krimiben, legyen az bűnügyi regény vagy bűnügyi film. A jeles lengyel filmrendező, Roman Zaluski (nálunk) új filmjében, az Amokfutó- ban, bűnügyi történetet mesél el. Különböző lengyel nagyvárosokban, egymás után több különös gyilkosság történik. Lelőnek egy fia-talasz- szonyt, egy öreg órást, egy családapát, egy fiatalembert. Az indokok ismeretlenek, öeszefüggések nincsenek, de a fegyver, melyből a halálos lö- I véseket leadták, ugyanaz, amint azt a lövedékek és a hátrahagyott töltényhüvelyek tanúsítják. A fiatal rendőrtiszt, Zawada százados, lassan összerakja a képet: az ismeretlen gyilkos olyan embereket ölt meg, akik valamilyen okból kifolyólag éppen boldogok voltak. Lehet, hogy pszichopata, aki gyűlöl mindenkit, aki boldog — mert ő nem az? Ezen a nyomon haladva végül sikerül megtalálni a tettest, már majdnem elfogják, de egy óvatlan pillanatban megszökik, ám lezuhan az emeletről, s bár életben marad, Zawada nem tudja meg tőle, miért I tette, amit tett. így aztán a százados feltételezése lehet igaz is, lehet tévedés is. A néző teljes bizonytalanságban áll fel a különben helyenként izgalmas, jól pergetett film után. És pontosan ez az, amit nem szabad. Egy igazi nyomozás sem hagyhat bizonytalanságban; még akkor sem, ha netán a tettest nem sikerül megtalálni, mert akkor ezt a tényt kell közölni. Ám egy krimi végképp nem hagyhatja kérdőjelek közepette az olvasót vagy a nézőt. Valamilyen megoldást adnia kell — még akkor is, ha esetleg vitatkozunk is ezzel a megoldással. De az, amit Zaluski nyújt, elfogadhatatlan. Mert így lehet, hogy az ismeretlen tettes valóban pszichopata, és akkor más a helyzet — de lehet, hogy még nem, és akkor is más. Lehet, hogy nagyon is jó oka van a gyilkosságokra, és Zawada tökéletesen rossz nyomon jár, amikor pszichopatológiai indítékokat keres. És lehet még tucatnyi más lehetőség is — de hát melyik az igazi? A film nem dönt, s ezért nem tud dönteni a néző sem. Még csak sugalmazásit sem kap — illetve, amennyit a film erről elmond (kóros lélektani eset), az kevés, és ez a kevés is közhely, A krimi műfajá- bán léteznek misztikus motí- vumú művek is, de az megint más. És az Ámokfutó ide sem sorolható. Takács István
