Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-17 / 14. szám
1982. JANUÄR IT, VASÁRNAP V/llllC(|l 3 Amit vesztenek a vámén, bejen a réven • • öt gycrstisztító szalon kiadó 5 Újsághirdetés: A Pest megyei Szolgáltató és Csoma- = goló Vállalat nagy forgalmú, gyorstisztító szalonjai kö- ! zül a ceglédi Szabadság térit, a dabasi Marx, a gödöllői | Dózsa, a százhalombattai Ifjúsági utcait és a szentendrei | bevásárló központban lévőt szerződéses vállalkozásba ad- ! ja- A versenytárgyalás időpontja 1982. január 21. I Tényfcözlés. S ha sikerült nyomon követni az ese- ! ményeket, a szolgáltató vállalatok közül ők az elsők, 1 akik erre a lépésre szánták magukat. A legegyszerűbb a megoldást választották — szinte már hallom is az ellen- ! tábor véleményét. Azokét, akiknek egyáltalán nem szim- ! patikus — talán éppen szokatlansága-miatt — ez a for- | ma. Ám, hadd mondjak a vállalat nélkül egy korántsem 1 elhanyagolható tényt: 1981. február 1-től megvonták az | állami támogatást: a vegytisztítás minden forintjához 5 adot^ 37 fillért. A HÉT HÍRE A KONCEPCIÓ © Országos ünnepségen emlékeztek meg a munkásőrség megalakulása huszonötödik évfordulójáról. O Az üveg szépsége címmel országos fotókiállítást rendeztek a salgótarjáni Kossuth Lajos Munkásotthonban, a barcsi művelődési központban pedig a szentendrei műhely grafikáit mutatták be. © A Magyarhoni földtani Társulatban a földvédelem időszerű kérdéseit vitatták meg. 0 A hét híre az is, hogy a Pest megyei Tanács pénteki ülésén jóváhagyta a megye hosszú távú környezet- és természetvédelmi koncepcióját. Ráfizetés másfél miüió Ha nincs dotáció, egyszerűen nem csinálják? Ahelyett, hogy nyereségessé tennék, kiadják? — próbálom megfogalmazni a kívülállók kérdéseinek, ellenérveinek lényegét Terhes Lajos főmérnöknek. S egyben választ várva: tíz szalonjuk közül ötnek szerződéses vállalkozásba adását mi indokolja? Divat, vagy szükségszerűség? — A kiindulópont 1981. februárja. Az állami támogatás megvonása. Még időben intézkedések sorával próbáltuk e tevékenység gazdaságosságát javítani. A létszámot a technológia, a forgalom alapján minimálisra csökkentettük. A nyitvatartási ésszerűen, az igényekhez igazítottuk, hogy az improduktív költségekből is lefaraghassunk. Átszerveztük a munkafolyamatokat, hogy az áramfogyasztás csúcsidejét, a nagyobb költségeket elkerüljük. A drága alapanyagokkal' való takarékosságot szolgálta az úgynevezett aktív szenes visszanyerő berendezések felszerelése. Szalononként 150 ezer forintért. Mindez kevésnek bizonyult, nem -ellensúlyozta a költségek növekedését, mely a fűtésben, a szállításban, a bérleti díjakban is jelentkezett. A veszteségeket képtelenek vagyunk lenyelni. Az előzetes számítások szerint 1931-ben a textiltisztítás árbevétele 35 milliót tesz ki, de a vállalatnak 36,5 milliójába került. Olyan másfél milliós a ráfizetésünk. A szalonok hozzávetőleg 900 ezer, egymilliós veszteséget jelentenek. Hát ez az oka a verseny- tárgyalás meghirdetésének, a kísérleti jelleggel való bérbeadásnak. A pénz tehát az ablakban. S a helyzetet felmérve lép a szolgáltató vállalat, mert még a lehetőségét is kerüli, hogy a gazdaságtalanul dolgozók sorában említhessék. Érthető a képlet, de kérdés még szép számmal akad: ami nem sikerült a vállalatnak, sikerülhet-e a vállalkozónak? Van egyáltalán jelentkező? Csak bszsebsiik a pénzt? A jelentkezések határideje, január 13 elmúlt. Az öt szalon eddigi vezetője pályázik. Egykét kívülálló is. S mielőtt bárkiben is megszólalna a kisördög, nézzük, mit kap a vállalkozó? A szalonokat 1975—77. között alakították ki — egy kivételével, a ceglédit 1973-ban —, s a gépparkot tipizálták. A vegytisztító gépek, folttisztító asztalok átlagéletkora öt év, ezek olasz gyártmányúak, a vasalók magyar termékek. A vállalat szalonoktól függően — a forgalom alapján —száz- egynéhánytól 380 ezer forint közötti éves díjat kér. Szerződéses vállalkozásról van szó —, s ha jól értelmezem. ez oda-vissza bizonyos kötelezettségeket takar. Vagy csak a pénzt, a bevételt, a nyereséget akarják bezsebelni? — A vállalat kötelezettségei is sokrétűek. Kezdve . ott, hogy a külföldről származó vegyszereket nagy tételben továbbra is beszerzi, a gépek úgynevezett fődarabcseréjére, ha a vállalkozó igényli, saját tmk-sait adja. Persze nem ingyen, hiszen a szerelő díja óránként 90 forint. Az operatív gondoktól megszabadulunk, de nekünk is presztízs- veszteség, ha a vállalkozó megbukik. Hiszen szerződéseit jogi szempontból a vállalat nevében köti. Csak az anyagi kockázatot vállalja. Ez sem kis dolog, de nekünk érdekünk, hogy az üzlet jól menjen. Aprócska példa arra, hogy a nevünkre, a jogi szempontból nevünkben , kötött szerződésekre kényesek vagyunk: jogos reklamáció, kártérítés. Ha a vállalkozó a teljesítést elhárítja magától, közbelépünk. Fizetünk mi. Nem Róbert bácsiként, hisz a saját jogi apparátusunk segítségével behajtjuk rajta az összeget Ami meg a nyereség bezse- belését illeti: ezen nem gazdagszunk meg. Ebből nem lehet nyereséget osztani, de a ráfizetést megszüntetni igen! Arra számítunk, hogy szilárdabb lesz a gazdálkodási fegyelem, takarékoskodnak az r anyaggal, az eszközökkel, az idővel, a munkaidővel, s erővel. A vállalkozónak nem kell egész évben a csúcsforgalomhoz a márciusihoz, áprilisihoz, majd az október, novemberihez tartani a létszámot. A családtagokat is befoghatja. A munkaidő még jobban a kereslethez; a szabad- időhöz igazodik. Holtszezonban nem köteles 42 órát dolgozni, amikor kevesebb is elég... Lecsaptak a lehetőségre Túl egyszerű. Csak ennyi kell a jobb üzletvitelhez, a ráfizetés kiküszöböléséhez? — Ha csak ennyit vártunk volna a szerződéses _ vállalkozástól, nem hirdetjük meg! Ez csak az ABC. Kiindulási pont. Az egyéni kezdeményezésekre alapoztuk lépésünket. Arra, hogy aki vállalkozik, aki anyagiakat kockáztat, annak minden megrendelő fontos. Holtszezonban a közületeknek is felajánlja szolgáltatásait, ha kell esetleg házhoz szállít, az alapműveleteket felvállalja a kisiparosoktól. A bolt alapterületét esetleg más tevékenységre — szemfelszedés, kisebb javítás — is kihasználja. Arra. amif a lakosság igényel, amit a helyi tanács is jónak tart. Meg kell majd dolgozni a keresetért, az esetleges plusz bevételért. A vállalási árak szabottak, nem kérhet egy fillérrel sem többet, csak olcsóbban dolgozhat... Szorgalom, piackutatás, a lehetőségek és igények felmérése, tisztességgel párosítva — a vállalkozás eredményét kínálja. Szerződéses vállalkozás — egyik kísérlet a gazdaságos tevékenység alapjainak erősítéséhez. A másik? A jövedelmezőség döntő részét — ahogy a vállalat neve is jelzi —, a csomagolás adja. Amit a könnyűipar gyártott, azt csomagolják, bálázzák Foton, Szadán, Százhalombattán, továbbíttatják hajón, repülőn, kamionnal. A p ilisvörösvári csomagolót megszüntették, korszerűtlensége miatt. Csomagolásra nem, de arra jó, hogy a Taurusnak bérmunkában az autóbusz-légrugók vul- kanizálás előtti félgyártmányait előállítsák. Egy lehetőség, amire ez év első napjaiban lecsaptak. Az első csoport már a betanulási idejét tölti a Taurusban. — Nem kellett munkásokat áthelyezni, kiszűrhetjük a csomagolás szezonális, löketsze- rű jellegét. S ugyanakkor nyereséget hozó, gazdaságos munkára vállalkoztunk. A szolgáltatás mellett! Mert az az alapvető kötelességünk. Ezek a kitérők (bár nem azok, de nevezzük annak) kisegítő ágazatok döntőek a gazdaságosság parancsoló követelményei között. Kisegítenek bennünket, s így a szolgáltatás sem szenved csorbát. Hát igen, amit vesztettek a réven, megnyerik a vámon. Mert nemcsak élnek a lehetőségekkel,! hanem keresik is azokat a* vállalati stabilitásért, erősödésért, a gazdaságosságért. Nem a közjjjs kasz- szából várják az üdvözítő támogatást, a maguk erejéből, a lehetőségek gyors felismeréséből élnek. •• Üzemszervezés A kiskunlacházi Kiskun Tízben a mezőgazdasági üzem- szervezést segíti a gépi könyvelés. Átadás a követségen Emlékérmek A washingtoni magyar nagykövetségen bensőséges ünnepség keretében neves amerikai művészeknek és zenetudósoknak átadta Petrán János nagykövet a centenáriumi Bartók Béla-emlékérmet és diplomát. A Bartók-életmű egyesült államokbeli népszerűsítéséért emlékplakettet és diplomát kapott Elliot Antokoletz egyetemi tanár, Balogh Ernő előadóművész és zenepedagógus, Benny Goodman klarinétművész, Böszörményi-Napa Béla egyetemi tanár, Koromzay Dénes egyetemi tanár, Robert Mann hegedűművész, Ormándy Jenő karnagy, Sándor György hegedűművész, Isaac Stern, hegedűművész, Halsey Stevens zeneszerző, Benjamin Suchoff, a New York-i Bartók-archívum igazgatója és John Vinton zenetudós. Végletek között lassuló mozgással a középérték felé tart a közvélekedést jelképező mutató, környezet- és természetvédelmi ügyekben. Volt idő, amikor szinte senki sem tulajdonított fontosságot ezeknek a teendőknek, azután egyszeriben mindenkinek — szavakban! — fontos lett, olyannyira, hogy akadtak, akik legszívesebben száműzték volna — hová? — az ipart, a nagyüzemi mezőgazdaságot környezetünkből, sőt, a háborítatlanság illúziója még azt sem tartotta képtelenségnek, hogy maga az ember tűnjön el erdők, mezők, rétek világából. Mostanában jutottunk csak el addig, ameddig kezdettől fogva igyekeznünk kellett volna: a józan ‘mérlegeléshez'. . Ennek a józan mérlegelésnek a jegyében fogant az a koncepció, amelyet a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat dolgozott ki. Nem volt könnyű dolga a tervezési szakembereknek...! A maguk tudománya mellé fölsorakoztatták tehát seregestül másokét, igy a megyei tanács különböző szakigazgatási szerveiét, a megye területén működő közegészség- ügyi, vízügyi, környezetvédelmi, földtani, növényvédelmi, állategészségügyi, erdőgazdasági, földhivatali szervezetek gazdag ismereteit, amint természetesen a gödöllői Agrár- tudományi Egyetem is hozzátette a magáét a köncepció- hoz. A munka értékét jól kifejezi egyetlen megállapítás: ilyen átfogó fölmérés és holnapi program még nem készült sem a környezet- és természetvédelem egy-egy részterületéről, sem egészéről. Ahhoz ugyanis, hogy az eddigieknél célszerűbb, tervszerűbb legyen a cselekvés rendje, először szükségeltetett maga a rend mibenlétének megállapítása, azaz tudata a mikor, mit és hogyan összefüggő hármasának. öt esztendeje, hogy az országgyűlés elfogadta az 1976. évi 11. törvényt — amit köz* napian környezetvédelmi tör-, vényként említenek —, s aligha akad bárki is, aki arra az állításra venne bátorságot, ami szerint semmi sem történt az eltelt fél évtized alatt a megyében. A koncepció kidolgozását éppen az tette lehetővé, amit az eredmények kényszerének nevezhetünk; az elért haladás most jnár egy távlati terv birtokában folytatható, ennek híján esetlegessé, fölösen kerülő utakat tévővé válhatna. így került a megye lakosságának képviselői elé az a távlati program, amely részletekbe menően elemzi a föld-, a levegő-, a vízvédelem helyzetét és teendőit, az élővilág óvásának állapotát és további feladatát, a táj- és természet- védelem, a települési környezet védelmének sokszoros ösz- szefüggésekkel teli jelenét és lehetséges holnapját. Türelem és szigorú következetesség éppúgy igényelte- tik ennek a koncepciónak a végrehajtásához, mint a szemlélet alapvető és mindenkire érvényes megváltoztatása — tudniillik azt fölismertetve, hogy közös kincsünkről, holnapi világunkról van szó —, amint kell sok-sok pénz Is, jó ötlet, helyi kezdeményezés és mindenkor, mindenben társadalmi összefogás. Közeli múltunk és napjaink sokféle figyelmeztetést adtak már arra — így a termőterület csökkenésével, a víznyerő helyék szennyeződésével, a zajártalmak növekedésével —, menynyire romlandó a bennünket körülfogó környezet, mennyire nem szabad egymástól elszakítva kezelni a különböző környezeti tényezőket, a különböző közigazgatási egységeket. A 2000-ig szóló koncepció ilyen alapelvekre támaszkodva jelöl ki utat, teeri- dőket, s egyben kijelöli azt is, ha nem mulasztjuk el megtenni a megteendőket, miként maradhat emberi az embert ölelő környezet. Mészáros Ottó Varga Edit Az egyszeri emberrel történt valamikor, hogy feljelentést tett: ellopták a kerékpárját. Telt-múlt az idő, a kerékpár nem került elő, mindenki megfeledkezett róla. A történtekből csak annyi maradt meg környezete, a többiek emlékezetében: ő az, akinek volt valami biciklilopási ügye. De, hogy tőle lopták el, vagy esetleg ő lopta el a másét, azt már senki sem tudta pontosan. Az ikladi Braun Pál hasonló helyzetbe került, igaz, nem egy bicikli kapcsán. Róla az terjedt el, hogy kötözködő, összeférhetetlen ember, az a fajta, aki mindenkit feljelent- get, perben áll a fél faluval. Miképpen tett szert erre a cseppet sem jó hírnévre? Hogy ezt megértsük, vissza kell lapoznunk, a történet ugyanis húsz éve kezdődött. Faiopás miatt 1962-ben megbüntettek néhány helybelit. Fát szállítottak, s néha a saját udvarukban letettek pár rönköt. Gyűlt a fa, s mire az ügy napvilágra került, több köbméter ilyen módon szerzett hasábot találtak többek udvarán. Mindenki megkapta méltó büntetését, csakhogy ezzel nem ért véget a história. Híre ment: a lopást azért fedezte fel a rendőrség, mert Braun Pál feljelentést tett. A falu beszélt, az állítólagos feljelentő pedig nem tehetett ez ellen semmit, hiába tudta, hogy nem ő áll a háttérben — mit is tehetett volna? Helyezzen el falragaszokat, vagy do- boltassa ki, hogy nincs része a leleplezésben? Leginkább az szólt ellene, hogy amikor megkérdezték: ő volt e a feljelentő, tiltakozott ugyan, de nem titkolta: véleménye szerint fát lopni, és egyáltalán lopni, törAz ikladi összeférhetetlen Pokolra kei! mmk merni vénybe ütköző cselekedet, s bizony nem szánakozott a leleplezetteken. Attól kezdve nem bízott benne a falu: összesúgtak a háta mögött, ha belépett valahová, a beszélgetők nyomban elhallgattak. Valóságos hadjárat indult ellene 1978-ban. Kezdődött azzal, hogy valaki levélben járdalaplopással vádolt többeket, s bejelentése alá odaírta: Tisztelettel, Braun Pál. Nem ő írta a levelet, s a faluban több Braun Pál is él, de természetesen mindenki rá gyanakodott — a bejelentés egyébként alaptalannak bizonyult. Megszámolták a járdalapokat és nem volt hiány. Még el sem ült a járdalapok miatti suttogás, mikor újabb feljelentés kelt útra — ezúttal a Pest megyei Illetékkiszabási Hivatalhoz. Egyik ikladi lakos eltartási szerződést kötött a gyerekeivel, s ennek fejében rájuk íratta a házát. A feljelentő szerint becsapták a hivatalt, a ház jóval többet ér, ezért többet kellett volna fizetniük átírási illetékként. Kivizsgálták, megállapították, hogy nem történt semmiféle csalás, s erről levélben tájékoztatták a bejelentőt. Braun Pál nagyot nézett, fogalma sem volt, miféle bejelentésről van szó, s mikor érdeklődött, megtudta, hogy jóakarója most már nemcsak a nevét használta fel, hanem a kétségeket kizárandó, a címét is aláírta. Ez már több volt, mint amit szó nélkül eltűrhet az ember. Braun Pál döntött: perre viszi a dolgot, véget vet a titokzatos levélírogató játékának. Mielőtt bármit tehetett volna, kórházba került, a szívével volt baj. (Vajon nem játszott ebben szerepet a sok kellemetlenség?) Ekkor jött a következő ütés, amelyet övpn alulinak minősíteni túlságosan enyhe kifejezés lenne. A kórházban fekvő Braun Pál ügyében kérelem futott be az illetékesekhez Ikladról: távolítsák el a faluból ezt az embert, aki rettegésben tartja a lakosságot, ráadásul rendszer- ellenes kijelentéseket tesz, és fennhangon fenyegetőzik, hogy ha megfordul a világ, felakasztja a kommunistákat. A kérelem alatt tizenegy aláírás, ugyanattól a kéztől — a listán szereplő személyek nem is tudtak erről a beadványról, amelyet egyébként sehová sem küldtek el. csak a betegeskedő Braun Pálnak. Vajon miért? Abban a reményben, hogy jókor érkezik a megrázkódtatás?. .. Mikor kijött a kórházból, mindkét szomszédja birtokháborítási pert indított ellene. Nem győzött bíróságra járni, végül természetesen kiderült, hogy nem háborítja senki birtokát, a kerítése éppen jó helyen van. Ezután magánvádas pert indított. Kérte, szolgáltassanak igazságot ügyében, lehetetlenné tették falujában — elégtételt akart. Van, aki mások elbeszélése alapján elhiszi, hogy van pokol, de olyan Is akad, aki csökönyös, inkább megjárja a poklot, de nem hátrál meg az első ijesztgetésre, követeli az Igazát. Braun Pál szívósan harcolt, temérdek idejébe és pénzébe került a per, különféle szakértői vizsgálatokat kért, így akarta bebizonyítani rágalmazója bűnösségét, hiszen ezzel egyszerre saját ártatlanságát is bizonyította volna. Nem sikerült. A perben vádolt személy végül nevetséges szabálysértési bírságot fizetett volna, de még ezt az ítéletet is módosították: másodfokon eltörölték a bírságot. Olvasom a periratot A másodrendű vádlott egyik kijelentése elgondolkodtató: Braun Pál állandóan pereskedik ... Holott ez volt élete első pere, amit ő kezdeményezett. Nem írtak azóta feljelentéseket a nevében. Talán befejezte tevékenységét a titokzatos ellenség, hiszen a mű csaknem elkészült, Braun Pál rokkantsági nyugdíjat kap, szívműködését elektromos szerkezet szabályozza. Természetesen becsületét nem adta vissza senki, s ezen nem tud túllépni. Érzékennyé vált, apróságok miatt hónapok óta neheztel: a felesége egy alkalommal haragos volt, s meggondolatlanul azt mondta férjére: tényleg összeférhetetlen. Az ember halálosan megsértődött, mert neki már ilyet sem szabad mondani! Gyanakvóvá vált, mintha mindig ugrásra kész lenne, hátha megint fogalmaznak valahol egy levelet ellene, s védenie kell magát újra és újra. Hogyan lehetne őt rehabilitálni? Vajon elegendő-e ez a pár sor, amely röviden közli az egész szerencsétlen történetet? S ha környezete meg is érti végre, hogy nem kell kitaszítaniuk Braun Pált, az ő nyugalmát vajon ez visszaadja-e? P. M.
