Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
M*7\ri -é/?r w xftmap 1982. JANUÁR 9., SZOMBAT Színházi iBvár Toledo és Arizona Toledo, a spanyol- j országi Kasztíliá- ban, és Arizona, az USA délnyugati I sarkában, eléggé messze esnek egymástól. De ez csak a geográfiai látszat, mert valójában igen közel fekszenek egymáshoz: egy budapesti utca szemben lévő házaiban. A földrajzi csoda a Nagymező utcában található: a páratlan oldalon a Fővárosi Operett Színház színpada Toledó- nak, a páros oldalon a Thália Színház új stúdiója Arizonának (pontosabban: az Arizonának) ad otthont. Hogy ne játszunk tovább a földrajzi nevekkel: mindkettő színpadi előadásokkal, művekkel kapcsolatos, innen a fura párosítás. Ám valami más is indokolja, de erről később. Nem gyakori eset, hogy az Operett Színház új magyar zenés színpadi művet mutat be. Mármint olyat, ami erre a színpadra illik, hiszen zenés nés színpadi művet mutat be. Mármint olyat, ami erre a színpadra illik, hiszen zenés vígjátékok minden színi évadban szép számmal teremnek fővárosi és vidéki színpadjainkon. Az Operettben azonban magasabb a mérce. Ide, a klasszikus nagyoperettek, a modern musicalek honába, az a fajta zenés mű való, melyben ének, zene, tánc, színészi játék, kiállítás (jelmezek, díszletek) magas szinten és egységben jelenik meg. Ahol Kálmán, Lehár, Huszka, Jacobi, Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs művei kerülnek színre, ott a közönség is elkényeztetett, s ahol Bernstein, Kander, Loewe, és a modern zenés színpad más nagyságai a közönség másik felének rokon- -szenvére pályáznak, ott-a nézőt nem ,lehet gyönge kosztori tartani. M indezeket azért kellett előrebocsátani, mert az új magyar zenés mű; melyet a színlap musicalként jelöl, sem a hagyományokhoz nem méltó, sem a színház művészgárdájához, sem a közönséghez. Behár György számos sikeres zenés mű komponistájának mondhatja magát. Inven- ciózus dallamai, színes hang- szerelése, stiláris sokoldalúsága különösen rádiójátékaiban hatásosak. Ám a zenés rádiójáték vagy rádiós daljáték dramaturgiai szabályai nem azonosak a zenés színpad dramaturgiájával. A rádióban kizárólag a zenei, a prózai szövegbeli, a hangeffektusokkal létrehozott hangzás az auditív szféra hat. Ez határozza meg a zenei építkezést éppúgy, mint a librettó fordulatait, a szituációkat és a cselekmény bonyolítását. Egyetlen hangeffektussal új helyszín teremthető. Egyetlen akkord odavonzhatja a néző fülét az épp éneklő figurára. Elegendő lehet néhány, inkább csak összekötő prózai mondat, s mégis teljes élményt kap a hallgató. A színpad más. Ott a szituációk felvezetése, kibontása elengedhetetlen, a figurák plasztikus megrajzolása szintúgy, s ha a dialógusok nem elegendőek (és nem eléggé hitelesek, frappánsak), akkor legalább a a dalszövegeknek kell megadniuk a kellő információkat. Az új Behár-mű azonban a színpadon is menthetetlenül az marad, aminek született: zenés rádiójáték vagy rádiós daljáték, annak minden ismérvével — következésképp: a zenés színpad követelményeinek meg nem felelő zenei és librettódramaturgiával, figurarajzzal, jelenetezéssel, a színpadi látványhoz édeskevés fogódzót nyújtó szituációkkal. cselekménnyel. Ez az egyik súlyos hiba. A másik: maga a zene is túlságosan „általános” ahhoz, hogy a színpad konkrét világában, konkrét figurák és konkrét cselekmény kapcsán igazi drámai erőt sugározzon. A majdnem teljesen átkomponált (azaz prózai szöveg nélküli) darab dalai statikusak nem lendül bennük előbbre mese, nem adnak alkalmat karakterrajzra, nem fejlesztik a cselekményt és a konfliktusokat. Ez megint csak rá diós tünet, de színpadon vagyunk, s így roppant zavaró, mert statikussá, eseménytelenné teszi az előadást. Arról meg, hogy ez a zene olyan értelemben musicalzene lenne, mint azt épp ezen a színpadon Bernsteintől vagy Kan- dértől láttuk-hallottuk, szó sincs. Több évtizedes zenés játékbeli sablonok érződnek itt, mind a dallamvilágban mind a ritmusokban, mind a hangszerelésben. Pedig maga a mű, a XV. század végi spanyol író, Fernando de Rojas Shakespeare Rómeóját és Júliáját megelőlegező drámája, talán alkalmas lett volna egy igazi, tragikus hangvételű drámai erőben gazdag musical alapjául. Ám a Toledói szerelmesek így, ebben a formájában, se hús, se hal. A néző feszeng, a színészek feszengenék. a kritikus feszeng — s nehéz megmondani, e feszengés oka mily mértékben Behár (talán mégis ő a fő ok), mily mértékben a librettista Erdődy János, a vezénylést és a rendezést (első rendezéseként) egyaránt vállaló Oberfrank Géza, vagy a színház dramaturgiája. z utca másik oldalán, a hajdani Arizona mulató helyiségében, a Thália Színház fölött, ilyesfaja feszengésben nincs része a nézőknek vagy a színészeknek. Az itt pergő játék, a Miss Arizona, az Arizona mulató egykori gazdáiról, a Rozsnyai házaspárról szól. Fedor Ágnes, Szilágyi György és' Ráto- nyi Róbert ide, a helyiség egykori rendeltetéséhez illő Zenés darabot írt; Rozsnyaiék sorsa meglepően erős drámai anyag önmagában is; Rozs- nyainé, azaz Miss Arizona, az ünnepelt táncosnő remek szereplehetőség Esztergályos Cecíliának. Ennyi minden bőségesen elegendő indok, hogy a a régi, Paulay Ede utcai Thália Stúdió jó néhány évvel ezelőtti megszűnése után újra létrejött stúdiószínházat épp itt és épp ezzel a játékkal nyissák. És mégis: ha a néző és a színészek nem is feszengenék, a kritikus annál inkább (s itt a Toledói szerelmesek és a Miss Arizona „párosításának" fentebb említett indoka is). Feszeng, mert arra gondol: a Thália Stúdió valamikor olyan szerzők és darabok honi megismertetésével kezdte működését, mint Becket Godot-ra várva, vagy Kafka A per című művei. Más kérdés, hogy Becket vagy Kafka azóta „bevett” szerzők — de az a bátor, kísérletező, újat kereső és találó szellem, amely a 60-as évekbeli Thália Stúdiót jellemezte, ma bizony már csak nosztalgikus emlék. S ez akkor is elszomorító, ha a Miss Arizona maga egy új, másfajta nosztalgia terméke is minden bizonnyal. Takács István A1 ix: A csillagok titkai nyomában A Szabadság-hegy tetején, közel a Normafa zöld területéhez, egy hatalmas, gyönyörű parkban helyezkedik el a hazai csillagkutatás központja, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetének több objektumból álló, szétszórt épületegyüttese. Ismerkedjünk meg az intézet felépítésével, múltjával és jelenével Szabados László tudományos titkár segítségével. hazai csillagvizs- és hol született — Bár a csillagos ég kutatásának, mint alapkutatásnak közvetlen haszna nincs, de az emberiség története folyamán mindig szükségét érezte annak, hogy foglalkozzék a csillagokkal. Gondoljunk csak az egyiptomiakra, akik már az ó- korban is behatóan érdeklődtek a csillagvilág iránt, a Szí- riusz csillag helyzetének állása alapján jelezték papjaik előre a termékeny Nílus folyó áradását. De más kultúrnépek- nek is érdekükben állt a csillagokkal való ismerkedés. • Magyarországon régóta foglalkoznak csillagászattal? — Ez az ország élén álló felvilágosult uralkodó személyétől vagy más jeles egyéniség, korabeli gondolkodó éleslátásától függött. Mátyás király idejében például idegenből érkezett jeles csillagászok telepedtek meg Budán ... Más kérdés, hogy mit értettek akkoriban csillagászaton. O Az első gáló mikor meg? — A Nagyszombati Egyetemen alapították meg az első állami csillagdát. Ám amikor az egyetem Budára települt, a csillagvizsgáló kezdetleges műszereivel együtt a budai Citadellára költözött az 1815-ös esztendőben... Azóta persze hihetetlen fejlődésen ment keresztül ez a tudományág. A Citadella csillagvizsgálóját a szabadságharc ideje alatt szétlőtték. Utána nagyon hosszú éveken át nem volt állami csillagvizsgálónk, csak a nágyon gazdag főurak engedhettek meg maguknak magáncsillagdát. • Ma is létezik amatőr csillagvizsgáló? — Az amatőr csillagászat léte akkor is, ma is, szükségszerű. Bizonyos hiátusokat pótolnak a hivatásos csillagvizsgálók mellett, s mindezt hobbiból! Olyan témákkal is foglalkoznak, amelyekkel a hivatásosok nem tudnak. Nálunk ma körülbelül tízezer amatőr csillagászt tartanak nyilván a Csillagászok Baráti Körének tagjaként. A Miként alakult tovább az állami csillagvizsgáló sorsa? — A Citadella csillagvizsgálójának pusztulása után sokáig nem volt semmi. Kon- koly-Thege Miklós 1869-ben ó- gyallai birtokán alapított magáncsillagdát, amely jó műszerekkel volt ellátva; az államra hagyta, ekkor kezdődött el egy új korszak. Konkoly-The- ge 1911-ig vezette itt a megfigyeléseket, majd meteorológiai kutatásokkal kezdett el foglalkozni. Ez volt a „Konkoly- Thege-alapítvány, asztrofizikai obszervatórium”, amely az első világháború után. a húszas években átköltözött a régi Sváb-hegyre, azaz a mai Szabadság-hegyre, ahol most is létezik. A pesti Vigadó Kamaratermében Január 4-én Artúr Miller: A világ teremtése és egyéb ügyek című katasztrofális komédiáját mutatták be. Képünkön: Tahi Tóth László és Kovács János • Mekkora volt ez a csillag- vizsgáló indulásakor? — Valószínűleg igen kicsi intézmény lehetett. Egy csillagvizsgáló jelentősége attól függ, mekkora távcső van a birtokában. Tény, hogy a harmincas években itt már három távcsővel folytak a megfigyelések, s a legnagyobb műszernek hatvan centiméteres átmérőjű tükre volt. Ez ma nagyon kicsike méretnek számít már. A másik két távcső még kisebb volt, alig tizenöt centiméteres tükrökkel, amelyből ma több ezer van az amatőr csillagászok birtokában. 0 Milyen programmal kezdte el munkáját a csillagvizsgáló? — Detre László volt az intézet igazgatója a harmincas években, néhány esztendeje halt meg, ő alakította ki a főprofilt: a változó fényű csillagok megfigyelését. 0 Budapest égboltja menynyire alkalmas ma megfigyelésekre? — A tudományos igények kielégítéséhez tiszta égboltra van szükség, s ez sajnos, ma már itt nincs. Ezért kerestünk előrelátóan új helyet, még I az ötvenes évek elején, a Mátrában lévő Piszkéstetön, amely azóta észleléseink központjává lett. Az ott felépült obszervatóriumban három nagy távcső működik jelenleg: az első nagyobb méretű távcsövünk 1 méter 90 centiméter; a második 2 méter 50 centiméter; a harmadik 1 méter 50 centiméter átmérőjű tükörrel van felszerelve. 9 Mivel foglalkoznak Jelenleg a csillagászok? — Három témával foglalkozunk rendszeresen: Piszkés- tetőn, illetve itt, a Szabadság- hegyen a változó csillagok megfigyelésével, valamint a Tejútrendszer szerkezetének vizsgálatával; és végül a mesterséges holdak mozgásainak megfigyelésével a Föld felső légkörében. (Ez utóbbival a már korábban is létezett, de időközben hozzánk csatolt bajai obszervatóriumban foglalkoznak munkatársaink.) • Milyen tudományos gárdával, lélckszámmai rendelkeznek? — A Csillagászati Intézetet 1975 óta Szeidl Béla igazgató irányítja. Nem vagyunk sokan, a kutatók, vagyis a csillagászok száma mindössze 21, s az összlétszám a kiszolgáló személyzettel együtt 51 ember. Ebből kitűnik, hogy mi vagyunk az Akadémia természetkutató intézményei között a legkisebb. ® A csillagászat meglehetősen elvont jellegű tudomány. Mégis, miben mérhető le az önök kutatásainak hasznossága? — Valóban roppant nehéz lemérni, de egyféleképpen mégis lehetséges, mégpedig azzal, hol helyezkedünk el a nemzetközi mezőnyben! A csillagos ég közös! A csillagászat nemzetközi tudomány, a lehető legnemzetközihb. Éppen ezért szoros együttműködésre van szükség az országok, a nemzetek között, hogy egy-egy égi jelenséget innen a Földről megfigyelhessünk ... Létezik a Csillagászok Uniója, amely nemzetközi szervezet, ennek keretében cseréljük ki egymás között információinkat. Ezen belül van a Változó csillagok bizottsága, amelynek angol nyelvű információs bulletinjeit a mi intézményünk nyomdájában készítjük el, elég nagy gyorsasággal, és juttatjuk el minden jelentős csillagászati intézetnek. így mi magyar csillagászok központja vagyunk a változó csillagok információcseréjének. • Tervszerűen folynak a megfigyelések, a munkák? — Van munkatervünk, és minden kutatónak kutatási témája van. Az észlelés magában még nem eredmény, ezeket fel is kell dolgozni. Pisz- késtetőn a távcsőről a megfigyelési eredmények automatikusan számítógépre kerülnek. Ezek persze nyers adatok, amelyekből valamilyen eredményt kell kihozni a kutatóknak, hiszen céljaik vannak. A munkatársak többsége észleléssel foglalkozik, ezért rendszeresen kijárunk Piszkéste- tőre, s ott töltünk havonta legalább egy hetet. Néhányan itt helyben, a Szabadság-hegyen végzünk észleléseket, de az itt lévő három kupolából ma már csak egy a miénk, kettővel az egyetem rendelkezik. O A csillagászat költséges tudomány? — Valóban az ... Az állami költségvetésből nehéz milliókat kapunk, s ha van lehetőségünk, külföldön megvásároljuk a szükséges optimákat, műszereket, de emellett házilag is építünk elektromos műszereket. 9 Végezetül még egy kérdés: mennyiben tölti be ma a Csillagvizsgáló Intézet rendeltetését? — Elvégezzük a kijelölt, szükséges feladatokat, és nemzetközileg elismernek. Munkánk értelme persze nagyon áttételesen jelentkezik. Célunk megismerni a csillag bensejé- ben lejátszódó folyamatokat: az anyag fejlődését az energiatermelés jövője szempontjából. Mi előretekintünk, amikor az energiaproblémákről már nem lehet csak földi vonatkozásban gondolkodni. A csillagokból kell ellesnünk a jövő energiáját! Mi tehát hosz- szú távú feladatok megvalósítására készülünk. S emellett még persze, az emberi kíváncsiság is vezérel bennünket: mi van a Földön kívül? Szémann Béla Pécsett Játékfilmszemle Elkészült a február 5-én Pécsett kezdődő XIV. magyar játékfilmszemle programja. A hazai filmművészet hagyományos seregszemléjén, amelyet évenként váltakozva rendeznek Budapesten és a Mecsek- aljai városban, az idén tíz új magyar film ősbemutatójára kerül sor. A szemlét Fábry Zoltán Rekviem című új alkotásának díszelőadásával nyitják meg. Ugyancsak a pécsi filmszemlén tekintheti meg először a nagyközönség Bacsó Péter: Tegnapelőtt, Böszörményi Géza: Szívzűr, Gothár Péter: Megáll az idő, Gyöngyösi Imre—Kábái Barna: A pusztai emberek, Kézdi Kovács Zsolt: A remény joga, Moldo- tián Domonkos: Rontás és reménység, Rózsa János: Kabala, Schiffer Pál: A pártfogolt és Burányi András: Az aranycsapat című filmjét. A korábban, illetve a szemle kezdetéig már bemutatott filmek közül Bán Róbert: Fogadó az örök világossághoz, Dargay Attila: Vük, Gazdag Gyula: Bankett, Jancsó Miklós: A zsarnok szíve, Jankóvá cs Marcell: Fehérlófia, Köl- tay Gábor: A koncert, Kovács András: Ideiglenes paradicsom, Mészáros Márta: Anna, Palásthy György: Sze- leburdi család, Sára Sándor: Néptanítók, és Elátkozva a hatodik napot, Szabó István: Mephisto és Szomjas György: Kopaszkutya című alkotásai vesznek részt a filmek versenyében. A korábbi évektől eltérően ugyanis a szemle zsűrije — Berend T. Iván akadémikus elnökletével — ismét jutalmazza a legjobb alkotásokat. TV-FIGYELŐ I Start. Mindenki újakra készül — írta hajdan a költő, és mintha e próféciát akarná követni a Szabadság téri stúdiók szerkesztőserege is, úgy indulnak útjukra a frissebbnél frissebb sorozatok. Legelsőként a Nem kell mindig kaviár című NSZK-film- folyam kezdte meg hömpölygé- sét az elmúlt kedden, amely vállalkozás a műsorújság beharangozása szerint éppen tíz esténk fő-fő műsoridejét fogja kitölteni. Akik az Ahogy az egész elkezdődött című nyitányt megnézték, nagyjában- egészében már tudhatják, miféle kalandok kerülnek majd a képernyőre Thomas Lieven mesterkém ide-odaszerződéseinek ürügyén. Lesz tehát sok-sok főzőcske — mind a konyhákban, mind a hotelszobákban —; lesz számos vallatás, no és bőven lesznek majd izgalmasabbnál izgalmasabb földi és égi utak, már csak azért is, mert az alaptörténet papírra vetője, Johannes Mario Simmel láthatólag kiválóan tudja, miként lehet és kell elhódítani az előfizetőt azokra az ötvenöt percekre. (Mellesleg szólva, az illető bestsellerszerző könyvét egy bizonyos Ladislaus Fodor szabdalta párbeszédekre. Vagyis Fodor László, aki — így az Irodalmi Lexikon — a Molnár Ferencet követő lektűrírók egyik jelese, és aki hazai sikerei után előbb Bécsben, majd a tengerentúlon csinált karriert. Idehaza azonban úgy elfelejtették, hogy még az ügyeletes bemondónő 1$ La- dislausnak mondta, nyilván azért, mert mind neki, mind az ismertetőszöveg ellenőrzőinek elképzelhetetlennek tűnt, miszerint ez a Fodor úr egykor hazánkfia lehetett. Ha meg egy másik Fodor László szab- ta-varrta volna a szereplők szájába adott mondatokat, akkor is illendő lett volna úgy emlegetni, ahogyan itt, a Duna—Tisza táján szokás.) Másodjára a Vádindítvány című tévéfilm startolt. Ennek a második világháborús emlékidézésnek a szerzőjét viszont pontosan ismerjük, mivel a Zuhanóugrás című kötet lediktálója, az egykori ejtőernyős tiszt, Bárczy János immár a Magvető Könyvkiadó Tények és tanúk című sorozatának egyik legsikeresebb szerzójeként vonult be a köztudatba. Joggal, mert amit könyveben arról a bokacsattogtató, parancsra ellenparancsot süvöltöző tiszti világról közöl, az mind olyan újdonság, amely mindeddig csak a kevés számú szemtanúban őrződött meg, s nem jutott az érdeklődő utókor tudomására. Látva a Vádindítvány Haj- dufy Miklós rendezte televíziós változatának első részét, arról — dicsérőleg — azt illik elmondani, hogy mindegyik kockájában a hitelességre törekedett. A magatartástípusok felsorakoztatásakor éppen úgy, mint a tárgyi környezet megszervezésében. Joggal tételezhetjük fel, hogy még a legszigorúbb hadtörténéízek sem fedeztek fel hibát az egyenruhák szabásán, a sávos és csillagos rangjelzéseken — a felhőfúró masinák típusairól nem is beszélve. Mindezért hát valóságos dokumentumoknak mutatták magukat ezek a különben hangsúlyozottan képzelt jellegűnek qaondott emlékdarabok. Harmadjára pedig Vitray Tamás Tengerre, magyar! című képes útinaplója vette kezdetét. Mit mondjunk? Nem lehetne letagadni, hogy ezt az óceán járósdit ki készítette! Nem, mert a snitteknek ez a sora úgy Vitray-műsor, ahogyan az lenni szokott: tehát ember-, sőt lélekközeli — mily kedvesen oldotta fel jellemének szigorú görcseit a Vörösmarty vaskezű kapitánya, amikor magánéletét tudakolta néhány tapintatos kérdés —; kedélyes — emlékezzünk csak az amszterdami vendégfogadás jó ízű perceire —; s mindemellett szakszerű és pontos, hiszen mind magáról a hajóóriásról, mind az általa szállított áruk miféleségeiről szabatos ismereteket kapunk. E csúnya szakszóval mondva: nézettségében nem lesz hiány! Akácz László
