Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-07 / 5. szám

LUOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1982. JANUÁR 7., CSÜTÖRTÖK r I Évente Itússezer hízó Sertés, szarvasmarha és lé Húszezer hízósertés nem ke­vés. Évente ennyinek a kibo­csátása még egy nagyüzemi hizlaldának is becsületére vá­lik, hiszen megfelelő körül­mények, technikai adottságok, jó takarmányellátás esetén is sok tennivalót ad mindez. Ha azonban azt mondjuk, hogy ezúttal nem sertéshizlaldában tájékozódtunk, hanem a pé- celi Rákosvölgye Tsz háztáji üzemegységében, ahonnét évenként ugyancsak mintegy húszezer hízó kerül ki, a kép egészen másképpen fest. Az üzemegység persze ez esetben néhány irodát, raktá­rát, egy régi paraszti portán lévő parancsnoki helyiséget jelöl, ahonnét ezt a tevékeny­séget, a háztáji termelést in­tegrálják. Mióta? Ipari munkások — Termelőszövetkezetünk 1977 májusában vette át • a Rákosmenti Áfész állattartó és hizlaló szakcsoportját — tájé­koztat Csopják Tibor, a Rá­kosvölgye Tsz háztáji üzem­egységének vezetője. — Ab­ban az évben a szakcsoport tagjai összesen mintegy négy és fél ezer hízót neveltek fel, ennyit értékesítettünk az ál­latforgalmi vállalatnál. A szakcsoportot egy évvel ké­sőbb megszüntettük és gaz­daságunkban létrehoztuk az önálló háztáji üzemegységet, így azután 1978-ban már 12 ezer, 1979-ben 16 ezer, 1980- ban 21 és félezer hízót érté­kesítettünk. Csopják Tibor, aki koráb­ban a régi péeeli tsz főagro- nómusa volt, s 1972-ben le­velező úton szerzett diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági ka­rán, három éve került az üzemegység élére, energikus, negyvenes fiatalember, jó köz­gazdász is. Nem véletlenül vállalta az egység irányítását. Beszédéből kitűnik: itt a főváros közelé­ben változatlanul nagy fantá­ziát lát a kistermelők segíté­sében, támogatásában, az ott meglévő tartalékok felszínre hozatalában. Hiszen, mint mondja: a tsz-tagokon, a ma­gántermelőkön kívül, ipari munkások és sok más szakma képviselői szívesen hizlalnak sertést, szarvasmarhát, ha megteremtik számukra a mi­nimális lehetőséget. Egyszerűbb kapcsolat Adottság, lehetőség az is, hogy a fővárosi üzemek, in­tézmények, kórházak, vendég­látóhelyek kínálják a haté­konyan felhasználható anya­gokat, mindenekelőtt a gaz­dag tápanyagtartalmú moslé­kot a hizlaláshoz. Ez régen nem volt így, sok ment belő­le veszendőbe, meg kellett te­hát szervezni, hogy ezek a cégek adják oda, a termelők pedig hasznosítsák a hizlalás­hoz. A moslék persze nem minden, abrak is kell, de mennyivel más, ha az olcsób­bat is hasznosíthatják. Kapva kaptak az alkalmon a kister­melők, így lett a szövetkezet háztáji üzemegysége, évi pro­duktumát tekintve, akkora, mint egy hizlalda. — Az elmúlt évben 21 ezer 142 hízót értékesítettünk, ami súlyra 2 ezer 264 tonna húst jelent — folytatja Csopják Ti­bor. — De ma már nemcsak a sertéshizlaltatást szervezzük, két éve, hogy n szarvasmarha­hizlalást is bevezettük a ház­tájiban, így 1980-ban 312. ta­valy 455 hízómarhát értéke­sítettünk, sőt: 1981-ben 51 ló hizlaltatására is sor kerül szervezésünkben. Hogy miért tértünk át ezekre is? — Az ok rendkívül egysze­rű. A velük sertéshizlalási szerződést kötők igényét elé­gítettük ki ezzel. Láttuk, meg mondták is: ha már a sertés- tenyésztésüket mi szervezzük, jó lenne, ha egyéb állataikat is rajtunk keresztül értéke­síthetnék. Bérben is Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy mielőtt bárki azt hinné, hogy a ház­táji termelés nagy jövedelmet jelent a szövetkezetnek, té­ved. A tavalyelőtti 85 millió forintos termelési érték mö­gött 760 ezer forintos nyere­ség volt, s e körül számíta­nak az 1981-es 102 millió fo­rintos árbevétel után is. Nem is ráfizetéses tehát, ha nem is nagy a haszon. A Rákosvölgye Tsz háztáji üzemegysége jelenleg 663 kis- tenyésztővel áll szerződéses kapcsolatban, ezek között csaknem hatvan főállásos ál­lattartó van, akik vagy 100— 150 sertést, vagy átlagosan húsz szarvasmarhát tartanak, hizlalnak. Több mint kétszá­zan vannak, akik tevékenysé­güket bérhizlalásos alapon végzik. A velük kapcsolatban álló kistermelők húsz száza­léka a helybeli tsz tagja. A szövetkezet havonta ál­talában 15—17 millió forintot költ a háztáji állatok, és ezek takarmányának vásárlására. Az úgynevezett hízóalapanya­got több helyről szerzik be. Az üzemegység létszáma alig haladja meg a húszat, de munkájuk rendkívül kiter­jedt: a fővároson kívül ötven kilométeres körzetben szerve­zik a háztáji sertés, szarvas- marha és más állatok hizla­lását Érdtől Gödöllőig, Aszód­tól Dabasig, több mint har­minc községben. Különös hiz­lalda ez, sok munkával. F. I. Megjavítják az istit KSSZ-es tervek ffagyobb önállóság A hagyományos tavaszi szervezeti eseményekre ké­szülnek a járás KISZ-esei Amint a járási bizottságon megtudtuk, az első és második taggyűléseket január 15. és március 15. között rendezik meg az alapszervezetek. Az első összejöveteleken a tava­lyi munkát, tevékenységet ve­szik nagyító alá, s ahol úgy látják jónak, ott új titkárt és vezetőséget választanak. A második taggyűlés feladata, hogy összeállítsa az alapszer vezetek terveit, az akcióprog­ramot. Az idén ebben is na­gyobb önállóságot kapnak a KJSZ-esek: mindenütt a helyi sajátosságoknak megfelelően alakíthatják ki a legmegfele­lőbb programot. Gazdag a gombaszüret Kiállítás és ankét Lehetetlen tárgyaink Kérés a lakókhoz Lehetetlen tárgyaink címmel rendeznek kiállítást február első felében a járási-városi művelődési központban, ame­lyen olyan tárgyakat, eszközö­ket szeretnének bemutatni, amelyek tervezésekor vagy a kivitelezés után hibásnak bi­zonyulnak és nem tölhetik be rendeltetésüket. Nem egyedi, hanem sorozatban gyártott termékeket akarnak bemutatni, s így fölhívni az illetékesek figyelmét e tárgyak hibás vol­tára. A rendezők kérik a lakos­ságot, a ház látogatóit, hogy ha környezetükben ilyeneket ta­lálnak, kölcsönözzék a kiállí­tás időtartamára Örömmel fo­gadnak effajta termékeket áb­rázoló fényképeket is. A kiál­lítás megnyitóján közönség- szavazást tartanak a leglehe­tetlenebb tárgy címért. Egy másik alkalommal Bosszan­kodunk címmel ankétot szer­veznek, amelyre az illetékes gyártó, illetve forgalmazó vál­lalatok képviselőit is meghív­ják. A tárgyakat, fényképeket kölcsönzőket, illetve a kiállí­tással kapcsolatos ötletek, ja­vaslatok gazdáit a nyitvatar- itás idején bármikor szívesen látják a művelődési ház dol­gozói. A Gödöllő és Vidéke Áfész szervezésében tavaly nyáron új gombatermesztő szakcsoport alakult, amely két hatalmas pincében látott munkához, Er­dőkertesen és Váchartyánban. A nyáron telepített gomba szürctelését még szeptember­ben kezdték el és az idei első hónap derekán fejeződik be- Száz nap alatt a tervezett 83— 93 helyett várhatóan 129 má­zsát takarítanak be. Jobb ol­dali képünkön: Esténként szé­pen fejlett termés várta a sze­dőket. Alsó felvételünkön: Csapó Sándor rekeszében gyor­san gyűlik a friss gomba. Czangár Gyula felvételei Vályog mellett beton Lakás, család, komfort A Gödöllői Városgazdálkodási Vállalat dolgozói helyreállítják Gödöllőn a Szabadság téren, az elmúlt napokban hirtelen ol­vadásnak induló hó alámosta az úttest egy részét, amely két négyzetméternyi területen beszakadt. Carcza Zsolt felvétele Városi moziműsor Szeleburdi család. Színes ma­gyar mesefilm. Csak 4 órakor. Szibérláda, I—II. Színes szovjet társadalmi dráma. Csak 6 órakor. Gödöllő lakossága az utóbbi harminc esztendőben számot­tevően növekedett. A három évtizeddel ezelőttihez képest 230 százalékkal élnek többen városunkban. Jelentős a gya­rapodás a várossá válás óta is, tizenöt év alatt 135 százalék­kal nőtt az itt lakók száma. Érdekesen alakult a lakosság összetétele: ma a gödöllőiek 62 százaléka fizikai dolgozó. A családok túlnyomó többsé­gében egy vagy két gyerek található. Sokszor mondjuk Gödöllőre, hogy fiatal város. Igaz ez a megállapítás abban az értelem­ben is. hogy lakóházainak na­gyobbik hányada az elmúlt húsz esztendőben épült. Javult az úgynevezett komfortfokozat is, elsősorban a telepszerű, többszintes építkezések ered­ményeként A lakótelepi laká­sok többsége azonban kis alapterületű, általában kétszo­bás. Fiatal város, sok új ház, la­kás, sajnos, az öregebb épü­leteknek több mint a fele alig felújítható, korszerűen nem hasznosítható vályogház. Óriási volt a lakásépítkezés az utóbbi években a járás községeiben is. Falun is elő­térbe kerültek a többszintes házak. A házak, lakások fel­szereltsége is igen jó. A köz­ségekben épülő házak zömét OTP-kölcsönből emelik, de se­gítenek a termelőszövetkeze­tek is. Jellemző a kedvezmé­nyes fuvar, de például a kere- pestarcsai Szilas menti Tsz eddig 25 ezer forintos kamat­mentes kölcsönnel járult hoz­zá, főleg a fiatalok lakásgond­jainak megoldásához. Az ösz- szeget újabban megemelték, ötvenezer forintra. Szalma helyett géz, felírj helyett mosógép fáikéi diszüéfnr egykor és ma Az őszi munkák végeztével ráérős, nyugodt időszak kö­szöntött falvaink parasztságá­ra még azokban az időkben, amikor alacsony hatásfokú volt a munka s télre csak a ház körüli teendők maradtak. Jeles napok A napok többsége egyfor­mán pergett, egészen az ünne­pek közeledtéig. Ekkorra a ro­konok már megbeszélték egy­más között, ki melyik napon öl. A disznóvágásokat úgy osz­tották be, hogy legkésőbb ka­rácsony és újév között az utolsóra is sor kerüljön. Ez számított a legjelesebb ese­ménynek az ünnepek, valamint az Istvánok, Jánosok köszön­tése mellett. Napokkal az ölés előtt meg­kezdődtek az előkészületek. Kisúrolták a teknőket, elhoz­ták a nagy besózóteknőt, ami­ből általában csak egy volt a rokonságban. Megpucolták a hagymát, a családfő összevág­ta a szükséges fát, meghívta a segítőket, az ölés előtti estén pedig két-három szomszédot fogónak, fogdmegnek. A vá­gásra a beller vagy böllér is készült: késeit, kisbaltáját ví­ziköszörűn élesítette meg. Kora reggel, fél hat tájban érkeztek meg a fogók és a böl­lér, akiket a gazda szíverősí­tővel, pálinkával fogadott. Ez­után a férfiak elhelyezkedtek az ól bejáratánál, a gazdasz- szony pedig kukoricát csörget­ve próbálta kicsalogatni a hí­zót. Ha viszont nagynak, túl- erősnek találták, akkor az egyik fogó kötélből készített hurkot húzott az állat nyakára, egy másik a hátsó lábára, s aztán a kötéllel és a fülénél fogva vonszolták ki a meg­riadt, rosszat sejtő disznót az udvarra, ahol egy hirtelen mozdulattal a földre döntöt­ték. Ebédre pörkölt Most már a bölléren volt a sor, aki szokásától függően, szíven szúrta, vagy a gégéjét vágta el a harsányan sivalko- dó disznónak. Ezután a gazd- asszony nyomban ott ter­mett egy tállal, amibe fölfog­ta a kiömlő vért, s kavargatta, hogy össze ne álljon. A pörzsölést szalmával vé­gezték, amit addig hordtak rá az állatra, amíg a bőre sötét­barnára nem sült. Közben a böllér maga is többször végig­húzta a kést a bőrön, s ahol még sörtét érzett, oda újabb csóvát dobtak. A csülkök pör­zsölését akkor lehetett abba­hagyni, amikor a körmöket könnyűszerrel le tudták rán­tani. Gyorsabban ment ez a hosszadalmas művelet a fatü­zelésű pörkölővei. Itt a perzse­léssel egy időben horolóval ka­pa rgatták le az égett sörtéket. Majd tiszta szalmára vagy deszkára fordították át a disz­nót. késsel megkaparták s leg­alább kétszer lemosták. A bontás menetét böllére válogatta, az egyik a hátán, a másik a hasán kezdte, ki ho­gyan tanulta el a mesterséget az apjától, nagyapjától vagy más rokonbeli elődjétől. A fel­darabolt részeket bevitték egy nagy asztalra, a belek a mosó- teknőbe kerültek s a feldolgo­zás a' gazda kívánsága szerint, de a böllér irányításával tör­tént. Ebéd utánra már csak a kisebbik fele maradt a mun­kának, de ez sem volt egysze­rű: a kolbász, a hurka töltő­jét hassal kellett nyomni. Dívott a kántálás Az asszonyok dolga volt vi­szont a belek mosása, a zsírsü­tés. az abálás. Délelőtti harap- nivalóról, főtt szalonnáról, májról, tüdőről a gazdasszony gondoskodóit, akárcsak a krumplival körített pörköltről ebédre. A vacsora elkészítését is ő irányította, bár ebben már többen segédkeztek neki. 'Estefelé a gazda sorra ko­pogtatott a rokonoknál, meg­hívta őket vacsorára, a torba. Ilyenkor tizenketten-tizenné- gyen vagy még többen is ösz- szejöttek. A vacsora hét óra tájban kezdődött. Előtte pálin­kával kedveskedtek az érke­zőknek, majd amikor együtt volt valamennyi meghívott, feltálalta a gazdaszony a le­vest, aztán a főtt húst, hur­kát, sült húst és kolbászt, vé­gül a finom, bort kívánó po­gácsát. Közben ürültek, teltek a po­harak, folyt a beszélgetés, iz­galmas .régi és újabb történe­tek* elevenedtek fel s persze születtek is. A társalgás sok­szor éjfél utánra nyúlt, s ilyenkor fölöttébb elégedett volt. a gazda, mert jól sike­rült a disznótor. E napon ré­gebben dívott a kántálás is, de erről már a mai öregek is csak hallomásból tudnak. Szűkehb körű terek De nemcsak ennyiben vál­toztak a szokások. Ma már nem ragaszkodnak a két ün­nep közötti időponthoz, s több munkafolyamatot meggyorsí­tottak. Sokkal kényelmesebb például a pörkölés gázzal, s az asszonyok bélmosásra már befogják a mosógépet A hur­kát, a kolbászt a legtöbb he­lyen már gép tölti. És — saj­nos — mintha szűkebb körűek lennének a torok is. Bene Mihály A nap kulturális programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Cimboraklub — nyílt nap. Aki a gyerekeknek játszik cím­mel. Vendégünk: Lukácsy Ka­talin, a Gyermekszínház mű­vésze, 17 órakor. Bag, művelődési központ: Csipkerózsika, mesejáték. Az Állami Bábszínház vendégjá­téka, 16.30 órakor. Eévízgyörk, művelődési ház: Csipkerózsika, mesejáték. Az Állami Bábszínház vendégjá­téka, 14 órakor. Veresegyház, művelődési központ: Csütörtöki randevú. Társas­játék, zeneirodalom. Házigaz­da: a nagyközségi KlSZ-bi- zottság, 19 órakor. Házinyúltenyésztői és -bírá­lói tanfolyam. Házinyulak ta­karmányozása címmel előadást tart Pacs István, 19 órakor. Kerspestsrcsa Véradó siesp Véradónapot tartanak ma a kerepestarcsai Szilas menti Termelőszövetkezet vöröske­resztes szervezetében. A gaz­daság dolgozói közül mintegy százhúsz véradó megjelenésé­re számítanak. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gö­döllőn, Isaszegen, Kerepestar- csán, Mogyoródon, Nagytar- csán, Pécelen, Szadán, Veres­egyházon 9-én, szombaton 14 órától hétfőn 8 óráig ^dr. Sző­ke Ferenc, Gödöllő, Stromfeld sétány 16. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Karteion, Túrán. Val- kón, Vácegresen, Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón, Verse- gen, Zsámbokon 9-én, szom­baton 14 órától hétfőn 8 óráig: dr. Ipacs Imre, Galgamácsa, Egresi u. 7/a. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap»

Next

/
Oldalképek
Tartalom