Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
1982. JANUAR 3., VASÄRNAP 5 A közlekedés zavartalan Lejtés úton lábtörés nélkül A tél nem okozott fennakadást Solymáron Javult a karbantartás Dunakeszin Rugalmasabbak a kivitelezők Ahogy távolodott a busz a Moszkva tértől, a Hűvösvölgy irányába majd onnét tovább Solymár íelé, úgy maradt el lassan a téli nagyváros látványa, a fekete-szürke latyakos utak, járdák, a járdaszélekre föltomyozott, szivacsosra töp- pedt, piszkos hókupacok — s mire Solymárra értem, már kékes-fehéren szikrázó, nagy puha télben találtam magamat. Ki, ki maga Nekivágtam a templom mellett fölfelé kanyarodó utcának, csikorgott talpam alatt a hó. A házak tövében gondosan tisztogatott, keskeny ösvény kanyargóit, az úttest közepét is nagyjából letakaritot- ták, a fölösleges hóréteget a széleken nagy halmokba lapátolták. Az utca vége táján egy bekecses, szőrkucsmás férfi éppen a járdát szórta — Tessék már mondani, ki takarítja télen Solymáron az utcákat? — Hogy-hogy ki? Mindenki maga, a saját portája előtt. — Az utakat is? — Azt nem, az a tanács dolga — És a többi utca is ilyen rendes, mint ez? — Hát, nem vagyunk egyformák. Én például nemcsak elkotrom a havat, állandóan szórom is itt egy jó darabon, mert nagyon lejtős errefelé, könnyen elcsúszhat az ember. — Nem okoz gondot a sok hó? Tudnak rendesen közlekedni? — Amikor mondjuk egész nap erős havazás van, akkor persze az autósok nehezen boldogulnak, de gyalog? Csak jó vastag csizma k.eU. , , . ^ Még néhány kis utcába benéztem, majdnem mindenhol eltisztogatott keskeny kis gyalogösvényt láttam, az úttest mindenütt járható volt. Aztán lassan visszafordultam a Templom tér irányába, de közben néhány járókelővel még szóba elegyedtem. Három MTZ-traktorral — A- tél, az tél, aranyoskám, pláne amilyen az idén is — bólogatott az az idős asz- szony, akiit legelőször szólítottam meg —, ilyenkor havat kell lapátolni, jeget törni, utakat tisztítani, járdát szórni, tudja ezt mindenki. Nincs is ezzel baj. De azért hadd mondjam el, néhány középület környékét nem mindig takarítják rendesen. 1980-ban például az orvosi rendelőt méteres hóban gázolva lehetett csak megközelíteni. — Én a lakótelepen lakom — így a fiatalasszony —, ha a községbe akar az ember kerülni, vagy óriási kerülővel az országúton jöhet, természetesen gyalog, mert a busz. tőlünk nagyon ritkán jár, vagy a rövid utat választja, de akkor hatvan lépcsőn kell áttornásznia magát csúszkálva, kéz- lábtörés veszélyét vállalva. Soha senki nem takarítja le télen! — Kemény dolog a tél, sok pénz, sok munka — mondta Kelemén Gábor, a solymári községi tanács műszaki főelőadója. — Mi tartozik a téli feladatok közé? — A tanácsi utak, de ez nem kis gond. Solymár hegyi település, rengeteg meredek utcával. — Volt tavaly olyan eset, amikor megbénult a forgalom a nagy hó miatt? — Semmi fönnakadás nem volt a közlekedésben, a szállításokban sem. Költségvetési üzemünk folyamatosan dolgozik. Három MTZ traktor, amire tolólapot lehet szerelni, takarítja az utakat, 3,5 méter szélességben. Természetesen nem a legcsodálatosabb minőségűek téli útjaink, egy vasárnapi autós számára biztos, hogy nem leányálom, de én mindennap autóval járok, jó föntről, a hegyoldalból, és idén csak egyetlen egyszer nem tudtam a hó miatt kocsiba ülni. Büntetni sem kell Nem lenne jobb sózni az utakat, mint a városokban? — Először is nagyon drága mulatság, külön gépek, emberek kellenének, azonkívül a földutakra (és ez a legtöbb Solymáron) nem is alkalmas ez a technológia, de mínusz 5—6 fokon a sózás már nem is hatásos. jdefelé, néháajy solymárival blszéléettem, említették, hogy a középületek körül nincs mindig rend. — Elnöki utasításra, ez év telétől valamennyi közintézmény, üzlet, vállalat stb. köteles a saját területén a havat eltakarítani. Ennek köszönhető például, hogy az orvosi rendelőnél megszűnt a tavalyi lehetetlen állapot. — A közkutak, lefolyók téli megóvása kinek a kötelessége? — Hozzánk tartozik. De a közkutak ma már csak az üdülőknek szolgálnak vízzel, a solymári háztartások vezetékes vizet kapnak. Így ezeket a kutakat víztelenítjük, és további gond nincs velük. A vízelvezető árkok, a kapubejárat alatti betongyűrűk rend- bentartása, megóvása a lakók feladata, úgyszintén a járdák tisztítása. — Kellett-e már 81 telén valakit bírsággal sújtani azért, mert nem tette járhatóvá maga előtt az utat? — Nem. Mindenki tudja, télen mi a teendője, azt a néfelejtkezik, azt. úgyis figyelmeztetik a szomszédok, de bármelyikünk, és ez elegendő. Kis jóakarattal — Még egy okoskodó kérdés. Valaki említette, hogy a lakótélep és a község közti rövid úton hatvan lépcsőn kell átjönni, amit soha senki nem takarít télen. — Ha azt mondom, hogy ez kézi munka, erre nem találunk embert, akikor nem mondok újat, vagy netán speciálisan solymárit. De azért hadd jegyezzem meg, miért nem jutott soha senkinek még eszébe, hogy uram bocsá, fogom és letakarítom én azt a lépcsőt? Tudom könnyebb a tanácstól várra mindent, de egy kis jóakarat, egy kis ösz- szefogás, és máris előbbre járunk. — Említette, hogy a tél sok munka, sok pénz. — Igen. Pláne, hosszú kemény teleken. Egy MTZ traktor egyórai üzemelése 350 forint. Egy erős tél 150—200 ezer forintos kiadást is jelenthet. — Ha magánemberként kérdezném, csak mint solymári lakost, mit mondana, milyen bosszúságokat, fennakadásokat, kényelmetlenségeket okoz egy kemény, hosszú tél itt a községben? — Erre azt felelem, hogy jöjjön, végigkocsizunk a községben, nézzen körül. A meredeken hegyre kúszó utcák, házak a vastag hótaadta szépségében terpeszkedett a tavalyi hó mindenütt. — Itt másképp néz ki a tél, másképp élik meg az emberek, mint a városokban — fordult felém Kelemen Gábor —, lassan ugyan, de teljes biztonsággal mindenhová felkapaszkodnak a kocsik, a járdák kis ösvények ugyan, de járhatók. Itt ezt a hatalmas hótömegeket el sem lehetne takarítani, de minek, senkinek eszébe sem jut. Majd ha megjön a tavasz, lassan magától eltűnik. Hol van már a tavalyi hó? — teszi fel magának önkéntelenül is a kérdést az ember. Kitekintve az ablakon, nyoma sincs már neki. Az új ßv első napjaiban ránkköszön- tő eső a java részét elmosta. De még csak január van. A tél még tartogathat meglepetést, s ki tudja, holnap nem öltözik-e körülöttünk minden újra fehér ruhába. S. Horváth Klára VERSENYEZÜNK a világgal. Éles, kemény feltételek közepette méretik meg ipari kultúránk nap mint nap. örülünk a sikereknek, és elemezgetjük a fiaskókat. Ám a meg nem kötött üzleteket, amikor valami oknál fogva termékünk értékesítése szóba sem jöhet, vajon ki kéri számon? Mindez furcsa adatok hallatán jutott eszembe. Hallottam például arról a hazai villany- mozdonyról, amely tizenöt tonnával (!) súlyosabb, mint a szomszédunkban gyártott. Számtalan példa igazolja: az indokoltnál nehezebbek jó- néhány iparágban gyártott termékeink. Ami — túl a pazarláson — nem egyszer azzal jár, hogy külpiacon eladhatatlanná válik a honi portéka. A DIGÉP Vállalat a közelmúltban vette a bátorságot az önvizsgálathoz. Kiszámolták, hogy a nem szabványos, kovácsolt alkatrészeken mennyi volt a „súlyfelesleg” az év során- összesen több mint 270 tonnányit állapítottak meg, ami önmagában is sok millió forint veszteséget jelent. Arról nem is szólva, amit költségben, munkában a többlet anyag leforgácsolása során elvesztegettek. Miért súlyosak a magyar öntvények, alkatrészek, általában a hazai termékek? Képtelenség egyetlen okra visszaCsaknem minden családban van iskolás vagy óvodás korú gyerek, ezért második otthonuk — az iskola, az óvoda — valamilyen formában történő szebbététele Dunakeszi minden lakóját ériinti. Ez a körülmény indokolja azt a megkülönböztetett figyelmet, mellyel a városi pártbizottság a gyermek- intézmények működési feltételeit folyamatosan vizsgálja. Előkészítés, bonyolítás A vizsgálatok eredményeit, a tapasztalatokat tavaly két ízben — év elejéft, s végén — összegezték. Nem kevesebbért, minthogy meghatározzák a soron következő feladatokat. Az értekezlet résztvevői: — tavaly, év vége előtt — a városi pártbizottság és a tanács képviselői, kivitelezők, iskoda- igazgatók, óvodavezetők vitatták meg az állásfoglalás óta eltolt időszak tapasztalatait. Okulva a korábbi kedvezőtlen tapasztalatokon, a karbantartási munkákban érdekeltek, az előkészítés, lebonyolítás és ellenőrzés terén a korábbiaknál körültekintőbbek voltak. Részben a jobb szervezés, részben a nyári munkák megváltozott jellegének eredményeképpen a karbantartás minősége javult, bár az ütemtervben előírt határidőket csak az esetek kisebb részében sikerült pontosan betartani. Ritkábban mutatkoznak olyan zökkenők és lazaságok, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. vezetni mindent. Nézzük a gyártók oldaláról: nyereség- érdekeltségük arra ösztönzi őket, hogy az eladott öntvény, vagy kovácsolt alkatrész minél súlyosabb legyen, hiszen annál többet fizetnek érte a vevők. A lemezek esetében például a névleges méretet a legritkább esetben sikerül a gyártóknak tartani. Az viszont enyhén szólva furcsa, hogy — statisztikák tanúsága szerint — a megengedett határok között általában fölfelé térnek el a kívánt mérettől. A megrendelő pedig gyakran kiszolgáltatott. A sokat emlegetett háttéripar — ki ne tudná — többnyire monopolhelyzetben van. Mielőtt azonban pálcát törnénk felettük, és harcosan a nehéz helyzetben lévő végtermék- gyártók oldalára állnánk, érdemes megvizsgálni, vajon ők érdekeltek-e a kevésbé súlyos termékek gyártásában? Egyáltalán: valódj, érdekeik szerint dolgoznak-e? Maradjunk a lemezhengerlésnél. A vásárláskor a megrendelőt a lemez felülete érdekli, és nem a súlya. A többlet hátrányait csak akkor érzi igazán, mikor árujával megjelenik a világpiacon, és kiderül, hogy nem tudja eladni senkinek, s ha A karbantartás leginkább a 2. számú óvodában, a 3. számú iskolában és a 201. számú Ipari Szakmunkásépző Intézetben húzódott el. A felsorolt intézmények működésének pontos kezdéséhez azonban nagymértékben hozzájárult az ott dolgozók lelkes társadalmi munkája. A munkaszervezés javulását mutatja, hogy az 1. számú bölcsőde kivételével az anyagellátásban fennakadás ritkán fordult elő. Sajnálatos azonban, hogy a bölcsőde a felújítás elhúzódása miatt csak egy hét késéssel nyitott kaput. Jobb szervezéssel, a különböző gazdasági egységek és szakmák közötti jobb együttműködéssel a tervezett határidőt be lehetett volna tartani. Kommunista műszakok Csák elismeréssel lehet szólni azoknak a társadalmi munkájáról, akik évről évre nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak: szülők, nevelők és KISZ- esek. A társadalmi munkák megszervezése a 4. számú iskolában volt a legeredményesebb, ahol három éve sikerült a nyári karbantartást teljes egészében öntevékenyen megoldani. Ebben nagy segítséget nyújtott a kiválóan működő 57 tagú szülői munkaközösség, és a városi tanács költségvetési üzemének KISZ-alapszervezete. Szép eredményeket értek el az 1. számú iskolában is. A felújításhoz szükséges tervek egy részét a patronáló vállalatok (Mechanikai Labomégis, közel sem annyiért, hogy kifizetődjön. A költség- érzékenység, a termelés előkészítését is átható kereskedelmi szemlélet egyelőre még sokhelyütt tanácskozások előadói beszédének látványos fordulatai csupán- Azt, hogy menynyire így van, egyetlen adat is illusztrálja. A gépiparban egy esztendő alatt 500 ezer tonna acélt munkáltak meg. Ebből 170 ezer tonna forgácsként ment veszendőbe! AZ ANYAGTAKARÉKOSSÁGOT, nem lehet pusztán adminisztratív módom kötelezővé tenni. Helyenként észszerűben szabványok, idejétmúlt előírások is lassítják a kedvező változást. A gázpalackoknak például minimum három milliméteres falvastagsággal kell készülniük. Egy vizsgálat igazolta, hogy biztonsági szempontból is elegendő lenne a 2,1 milliméteres falvastagság. Ezzel palackonként 76 dekagramm értékes anyagot lehetne megtakarítani. Vagy említhetnénk a bőripari szabványokat, melyeknek indokolatlan szigora gátolja a gazdaságos anyagfelhasználást. Az utóbbi időben néhány vállalatnál kedvező jelek mutatkoznak. Ahol nem a villanyratórium, Konzervgyár) kollektívái készítették el ugyancsak társadalmi munkában; Dicséret illeti a 2. számú óvoda és az 1. számú bölcsőde dolgozóit azért, hogy az épületeket nagyon rövid idő alatt a gyermekek fogadására alkalmas állapotba hozták. A Dobó-laktanya katonái a 2. számú iskola takarításánál és berendezésénél segítettek. A Dunaraenti Építőipari Szövetkezet dolgozói kommunista műszakokat szerveztek, és a gimnázium sportudvarának talajmunkáinál, valamint a 2. számú óvoda külső színezésénél nagyon sokat dolgoztak. A minőségi kifogások csökkentek. A korábban elmaradt hiánypótlást — mint például a 2. számú iskola tornatermének felújítása — többségében befejezték. Rugalmasabbak lettek a kivitelezők. Előfordult például, hogy a körülményekre való tekintettel nem várták meg az írásos megrendelést, hanem szóbeli megállapodás alapján kezdték a munkát. Gondot okoz esetenként a tervek késése, amit tovább fokoz a körültekintő egyeztetés hiánya. Kisiparosokkal együtt Különösen a megelőző karbantartás, az előkészítés és a tervezés terén sok még a tennivaló. A tervszerű folyamatos karbantartás enyhíthetne a nyári munkák torlódásain. Egybeesik a város érdekeivel is, hogy az úgynevezett apró mun' kák lehetőleg ne a Költségvetési Üzem nagyobb beruházásodon dolgozó szakembereire várjon — egyéb feladatok rovására. Bár a Költségvetési Üzem karbantartóinak munkája javult, tovább tökéletesíthető az összhang a kapacitás és a vállalt feladatok között. Érdeklődést váltott ki a Dunamenti Építőipari Szövetkezet elnökének bejelentése, melyben ismertette a Pest megyei Lakás- szerviz Társaság speciális lehetőségeit a karbantartási és felújítási munkákra. Megemlítette, hogy o társaság és a KIOSZ Pest megyei vezetése között érvényben levő szerződés megkönnyítheti a kisiparosok bevonását a karbantartásokba. Az ötnapos tanítási hét bevezetésével tovább javulnak a folyamatos karbantartás lehetőségei. Évek óta dolgoznak megyénkben olyan gazdasági, műszaki egységek, melyeknek alapvető feladata, az iskolák és gyermekintézmények működési feltételeinek színvonalas biztosítása. Időszerű az ott szerzett tapasztalatcdr megismerése és helyi alkalmazása. Mayer László oltásra és kampányszerű takarékossági hónapokra korlátozzák az ésszerű anyagtakarékosság ügyét Az alumínium- iparban például átfogóan vizsgálják a különféle profilok falvastagságát, és ahol lehet, a „magyar ezüstöt” a célnak megfelelő ötvözetekkel helyettesítik. Az Ipari Minisztérium szakmai irányításával a közelmúltban szakáganként munkacsoportok alakultak, melyek végre a feldolgozó ipar oldaláról közelítenek a kérdéshez. Első lépésként azokat a területeket térképezik fel, ahol minimális ráfordítással, jobbára szervezéssel jelentős megtakarítást lehet elérni. Azzal például, hogy a szovjet import papírt Záhonynál újabban nem rakják át más vagonokba, hanem tengelyváltással azonnal a papírgyárakba küldik, sokezer tonna veszteséget kerülnek eb A TOVÁBBI TEENDŐK azonban korántsem szorítkozhatnak eseti „kezelésre”. Átfogó program kell, és jól képzett szakemberek. Az iparban az összes költségek 65—70 százaléka anyagköltség. Nagy tehát a tét. A sportolót, ha súlyfeleslege van. kemény, ha úgy tetszik, önsanyargató edzésekre szorítják. Esetünkben sem várható másképp eredmény. Gazsó L. Ferenc hány embert, aki erről megülost érdemes iisztíRatni! A Pest megyei Szolgáltaié és Csomagoló Vállalat karácsonyi és újévi ajándéka: decemberben és januárban árkedvezményes tisztítás Ha a tisztítás összege több mint 150 forint, akkor az ezen felül fizetendő összeg 60%'át elengedjük önnek, tehát 300 forintból kilencvenet megtakaríthat. Szalonjaink cime: Cegléd, Szabadság tér 3. Vác, Mártírok útja 16. Érd, Diósdi u. 6. Szentendre, bevásárlóközpont. Gödöllő, Dózsa György u. 1-3. Százhalombatta, Ifjúság u. 2. Dabas, Marx Károly u. 29. Monor, Kossuth Lajos u. 76. Dunaharaszti, Piac tér. Szentendre, Felszabadulás lakótelep, N ép. Egész évben most a legolcsóbb a vegytisztításl Várjuk kedves ügyfeleinket! Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat Bélelt ruhák Érdről Az év végéig 500 darab exportra készülő, bélelt női ruhát gyártottak az érdi Ruhaipari Szövetkezetben. Jelenleg az OKISZ-labor megrendelésére dolgoznak. Erdőst Agnes felvétele Súlyfelesleg ellen...