Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-31 / 26. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1982. JANUÁR 31., VASÁRNAP Ficfoioli a kaptafánál Tágas és népes a tanműhely Nőtt Qz igény, magasabb a tervssám Húzd meg jobban, menjen a munka, aki itt van, minden­ki húzza — ez a ritmusos slá­gerrefrén akár egész évre szóló nóta lehetett volna a Dél-Pest megyei Cipész. Szö­vetkezetnél. Meglehetősen fe­szített tempóban dolgoztak. A nyolcvannyolc, termelő mun­kával foglalkozó embernek (tíz hozzá az irodistái 15 millió forintos árbevételi tervet kel­lett teljesíteni, beleértve gyár­tást, javítást. Ha nem is köny- nyen, de sikerült. 13 és fél szá­zalékkal túl is haladták. Költözött a részleg Arról, hogy az év során ez mi mindennel járt, mennyi idegeskedéssel, helyzetfelisme­réssel és gyors igazodással, hogy az alapanyag beszerzését hogyan oldották meg és hogyan tudtak a kereskedelemnek idő­re szállítani, arról nem szól a krónika. Summa summárum: nem volt könnyű. A szövetkezet központját tu­lajdonképpen már-már Cegléd egyik műemlék jellegű épüle­tévé lehetne nyilvánítani a Rákóczi úton, a Magyar étte­remmel átellenben. Van emel­lett javítóműhelyük az Árpád utcai és a tavaly elkészült Ká­rolyi lakótelepi szolgáltatóhá­zakban is. A Gubody utcában szíjgyártó és speciális bödlsz- műves javító részlegük műkö­dött eddig, ahol a kutyapó­ráztól a divatos bőrövig, a sporttáskajavítástól a bőr fo­cilabda stoppolásig sok min­dennel foglalkoztak. Ez a rész­leg most átkerült a Rákóczi úti központhoz, mivel a Gu­body utcai épülettömböt, mely­ben eddig voltak, átépítik. Így most nekik is kellett egy kis helyet szorítani, elvégre mun­kájukat igényli a város, bevé­telük pedig a szövetkezet ár­bevételének része. Vidéken Albertirsán, Cegléd- bercelen, Jászkarajenőn, Ko- cséron és a szomszédos Nagy­kőrösön - is van egy-egy javí­tó részlegük. A ceglédi központ munka­terme zsúfolt. Távlati terv, messze távlati, hogy a szövet­kezet központi üzemházat ala­kít ki. Felnevelnek addig még egy-két szakmunkás csopor­tot. Ez viszont nem terv, ha­nem valóság. Osztálynyi tanuló Néhány évvel ezelőtt még kihaló szakmának mondtuk, segítségkérő hangot hallatva, a cipőkészítő ipart. Szakmun­kás tanulónak alig-alig jelent­keztek. Most? Szinte egyik év­ről a másikra tizenhét tanuló­ja van a szövetkezetnek. Nyolc lány és hét fiú erősíti a szak­mát, ha végig kitartva bizo­nyítványt szerez. A jelenlegi, átlagos életkor­ként 35 esztendőt számláló munkáskollektívában egyelőre a betanított munkás több, mint a szakmunkás. A tanulók Cegléden sajátítják el a szak­ma fortélyait. Egy részük a központban dolgozik, vannak, akik az Árpád utcai szolgálta- tóházban, mások a Károlyi Mi­hály lakótelepi szolgáltatóház­ban tanúmak. Itt, a lakótelepiben tíz gép és egy jó oktató van segítsé­gükre. Tágas a helyiség, jók a munkakörülmények. Ugyan­csak jól szolgálhatná rendel­tetését az itteni kis gyorsjaví­tó műhely is, — ha a lakos­ság a gyorsjavításra igényt tartana. Egyelőre még nem oly látogatott, mint ahogyan ter­vezték, de azért van mit csi­nálni, jut ide a központban felvett munkákból is. Kezde­ményezték saját késztermékeik kínálását is. A lakótelepi cipőjavítóban árusítanak a szövetkezet gyárt­mányaiból férfi cipőket, női fatalpú papucsokat. A központ három feladat­kört is ellát1 javítanak, gyár­tanak szériában, megrendelés­re, modell mintakönyv sze­rint is készítenek cipőket. Or­topéd lábbelik is készülnek itt. Tavaly 22 ezer pár férfi fél­Ritka csemege Ananászízű a gyümölcse Termést hozott a filodemlron Herczeg Mihály ceglédi, Víz utca 16. szám alatti otthona verandáján 25 éves filodend- ronfa áll. Már megérlelte idei első öt termését, a gyümöl­csök súlya 60 deka körül mo­zog. Hét éve fordult a fács- ka termőre, azóta már több­ször termett hasonlóan so­kat, mint az idén. A tulajdo­nos méltán büszke a hatal­mas példányra, melynek a törzse körmérete 16 centimé- tc-r-í ér el, s 19 levelének össz- feiülete megközelíti a 11 négy­zetmétert. Töb dugványa is szépen díszük. Guatemalában és Mexikóban őshonos a Monstera deliciosa, a filodendron, nálunk kedvelt szobai dísznövény. Levélnyele hosszú, vaskos, a levéllemez nagy, szíves-toj ásdad alakú, hasogatott. Részleges elhalás miatt a levélerek mentén fel­hasadnak a levelek, de a levél szélén sokáig egy vékony csík­ban nem jön létre a hasa­dás, ugyanis a nagyon fiatal szövetelemek nem szalagosod­nak. Túlzott nitrogénezéssel a levél tagoltsága előbbre is hoz­ható. Kúszó jellegű faj, szereti az árnyat, járulékos gyökereivel kapaszkodik és egyben támasz­kodik. Későn fordul termőre, a törzsvirágzatot fehér spáta teszi’feltűnővé. Hosszabb fejlődés után a torzsa megkeményedett toboz- szerű fedélzete alatt finom, ananászízű gyümölcshús érik be. Közkedvelt csemege ez Mexikóban, az egyik legdrá­gább gyümölcs a piacon, hisz csaknem 50 kiló kukorica árá­ért lehet kapni egy kiló filo- dendrongyümölcsöt. Eredő korában a gyümölcs kristálytűket, kalcium-oxaláto- kat tartalmaz, melyek az érés végén elbomlanak, a hús kel­lemes ízűvfc válik. A levét üdítőkhöz, pezsgőborokhoz ele­gyítik, sőt pálinkát is erjesz­tenek belőle. A gyümölcskivonat gyó­gyítja az izületi bántalmakat, ugyanis hasonló anyagokat tartalmaz, mint a fűzfa héja, melyet hasonló céllal hasz­nálnak a népi gyógyászatban. Több rokonfaját úgy ismerik a növénybarátok, mint ampolna- növényeket, mivel kis méretük miatt, apró üvegcsékbe is könyen belenöveszthetők, a parányi edényekben varázsla­tos minikertek képzetét kel­tik. Surányi Dezső cipőt adtak át a belkereske­delemnek, értékesítésre. Kon­fekciótermékük hagyományos módon gyártott, egy bizo­nyos vásárlói igényt elégít ki, jó minőségben. Készítettek emellett 7 ezer pár férfi pa­pucsot és 8 ezer pár strand­papucsot is. A Dél-Pest megyei Cipész Szövetkezet idei tervei készen állnak. Eszerint az első félév­ben 15 ezer 560 pár lábbelit, 2520 pár hagyományos bőr- és 4 ezer műbőr strandpapucsot gyártanának, valamint 1900 pár női sarut. Gondjuk, hogy az alapanyag javát a gyártó vállalatok még nem igazol­ták vissza, így lehetőségek után kutatnak, hogy a nehéz­ségeket áthidalják. Igényes darabok A méretes szalon viszont ellátja a megrendelők igényét. Igen ügyes, tanult szabászuk van, mintaszerkesztő modelle­ző, a szövetkezet taníttatta. Említették, épp ideje, hogy a szakember-utánpótlás a szö­vetkezeten belül nevelődjön. Tavaly 3 jó szakmunkásuk ön­állósodott, iparengedélyt vál­tott ki. Ráadásul épp a leg­igényesebb, a méretes ortopéd cipőket készítők közül. Még szerencse, hogy aki a szak­munkás tanulókkal foglalko­zik, maga is érti a gyógyláb- beli készítés módját, így arra is oktatja a fiatalokat. Eszes Katalin Nyáron kajak, télen hóléc Srácok a saigóbányai sítáborban Salgóbányán sportolásra al­kalmas hó és szikrázó napsü­tés fogadott bennünket, ami­kor meglátogattuk a Mészá­ros Lőrinc általános iskola testnevelés tagozatú, ötödik osztályos tanulóit, akik sítá­borozáson vettek részt, Szabó Dezső és Polgár Gyuláné test­nevelő tanárok vezetésével. Az eresztvényi nagy lejtőn Szabó Dezsőtől kaptunk tá­jékoztatást a táborról. — A testnevelés tagozatúak két táborozáson vesznek részt, nyáron a hatodikosok kaja­kozni tanulhatnak, az ötödi­kesek ilyenkor a téli sport alapjait tanulhatják meg. Két év tapasztalata alapján el­mondhatom, a síelés nagysze­rű kiegészítő, felüdítő sport a rendszeres testnevelés mel­lett. Az alapjártasságot az el­telt három nap alatt a gyere­keknek a fele megszerezte. Ők a még hátralévő időben to­vább csiszolhatják tudásukat, a többieknek is van lehetősé­gük a gyakorlásra. — Iskolánk vezetése a tá­bor szervezését már a tanév elején elkezdte, támogatták a szülők is, akik áldozatot vál­laltak azért, hogy gyermekeik megfelelhessenek az átlagos­nál nagyobb követelmények­nek — mondotta a testnevelő tanár. Mi is tanúi lehettünk, ho­gyan síelnek ezek az alföldi gyerekek. Rövid gyaloglás után érkeztünk az eresztvényi nagy­lejtőre. Beindították a felvo­nót. Gyorsan előkerültek a sí- lécek, és láthattuk, hogyan siklanak — kisebb-nagyobb tu­dással és szerencsével — a lányok, fiúk. Varga Sándor igazgatótól utunkat megelőzően kaptunk információt az iskolában folyó sporttagozatos oktatásról. — Az első osztály beiskolá­zására az 1973—74-es tanév­ben került sor. Kezdetben a szervezésben tapasztalatlanok voltunk, de a későbbiekben jávult felvételi módszerünk. Az utóbbi években már jóval ritkábban fogtunk mellé, ke­vesebben kerültek be a spor­tosok közé olyanok, akik nem oda valók. — És ha mégis kiderül, hogy valaki nem alkalmas? — Akik nem válnak be. — Hurka, kolbász, dagadó az eddigiek szerint körülbelül húsz százalék — azok másik osztályba kerülnek. — Milyen a kapcsolatuk az óvodákkal és az együttműködő Ceglédi VSE-vel? — Az óvónők javaslatukkal a szülőket úgy irányítják, hogy már a felvételi vizsgára is a legtehetségesebbeknek ítéltek jöjjenek el A jelentkezők szá­ma általában százon felüli. Az előzetes ismerkedéshez az óvodáknak lehetőséget adunk arra, hogy a nagycsoportosok időnként a testnevelési fog­lalkozást tornatermünkben tartsák. — A negyedik osztály befe­jezésével sportágat választa­nak a gyerekek, és a kiválasz­tó tábor után, a testnevelő és az edző javaslatára, szakosz­tályokba kerülnek. A CVSE- vel jó a kapcsolatunk, ezt bi­zonyítja, hogy a sportcsarno­kot, illetve a tornatermet szük­ség szerint egymás rendelke­zésére bocsátjuk, de a későb­biekben javítani kell a szer­vezettség színvonalán. Jó len­ne, ha a sportkör edzői több­ször látogatnák az iskola fog­lalkozásait, ezáltal a kapcsolat még szorosabbá válhatna. A tornateremben — Milyen a felszereltségük és milyen fejlesztést tervez­nek? Tornatermünkben, a vas­utas sportcsarnokban tarthat­juk az órákat, már amikor terembe szorulunk. Tavasszal aszfaltos kézilabdapályát épí­tünk az iskola udvarán, s sze­retnénk néhány beton ping­pongasztalt is felállítani. — Van-e elegendő szakem­berük? — öt testnevelő szaktaná­runk van, a lányok és fiúk ok­tatására megfelelő megoszlás­ban. Az alsó tagozaton is test­nevelők tanítják a gyerekeket — Milyen a tanulmányi eredmény? , — Négyes körül van, tehát ez is jónak mondható. Lesz folytatása — A legidősebbek most vé­geznek. űk hol folytathatják a tanulást és a sportolást? — A Kossuth Gimnázium testnevelés tagozatú osztály beindítását szervezi. Tudomá­som szerint eddig kevés a je­lentkező, de mivel az arra al­kalmasak még bekerülhetnek az új tagozatba, remélhetően nem lesz akadálya, hogy a folyamat töretlen maradjon. Ezek szerint az 1982—83-as tanévben a középiskolában is elkezdődhet az oktatás — mondotta Varga Sándor, a Mé­száros Lőrinc általános iskola igazgatója. ★ Az óvodák megkapták a kö­vetkező tanévre szóló jelent­kezési lapokat. Már most meg­kezdték az előkészületeket. Várják a jövendő elsősök je­lentkezését, akik — elsősor­ban a szülők, óvónők megíté­lése szerint — alkalmasak és rátermettek a sport alaposabb megismerésére. Ungureán László Fogadóórák Dr. Horváth Géza, a városi tanács vb-titkára február 3- án, szerdán 8-tól 12 óráig fo­gadóórákat tart a városhá­zán. Házi ízesítésű disznótoros finomságok, hurka, kolbász, sajt, tepertő, különféle szalonnák készülnek a ceglédi Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkezet húsüzemében. Zsigmond Ist­vánná és Pálfi Károly kolbászt tölt — képünkön. Apátl-Tótb Sándor felvétele Jegyzet Vonatrontófogó Ha sok másikhoz hasonlí­tom, tulajdonképpen kelle­mes, kényelmes, csöndes uta­zás, volt ez a szombat dél­utáni, a Nyugati pályaud­varról Nyíregyházára tar­tó vonaton. Az átfagyott utasokat langymeleg fülkék várták a vasúti kocsikban. A kijelölt nemdohányzó szakaszban még tényleg nem dohá­nyoztak, úti muníciónak fel­tankolt pálinka szaga sem kísértett. Kellemes bariton hangon férfi énekelt a szom­szédos fülkében. Ezerszer félem, áldassék az úr — hangzott a dal. Magnetofont nyüstöl a hapsi — jegyez­ték meg a folyosón elvágta­tó srácok, akik helyet ke­restek maguknak. A mi kuckónkban egy­előre hárman vagyunk. A kiskatona az ablaknál szor­galmasan rejtvényt fejt, másik útitársam harcias tűvillogtatással kötöget. Aj­tónk a folyosóra félig nyit­va. Melegünk nincsen, csak az ajtót nem tudjuk bezár­ni. Nem csúszik, nem lehet tologatni jobbra-balra, mint ahogyan kéne, hanem lap­jával kell emelni, sarkából a folyosóra kilökni. Az aj­tólap ide-oda lendülésnyi ideje alatt behuppant a kö­vetkező utas. Ha nem siet, lássa a következményeket, úgy kell neki. Vecsésen túl már erősen alkonyul. Lámpafény csak szemernyi. Az is a folyosó felől pislákol befelé. Mono- ron két vidám fiatalember és egy lány szökellt be a vasúti limbóajtón. Nincs fény? Lesz fc'ny! Egyik srác máris az ajtófélfánál terem, ott matat három, szabadon kunkorodó dróton, amit va­laha kapcsoló foghatott fe­dezékbe. — Csak kisfeszült­ség — nyugtat a srác, bi­zonygatja, van gyakorlata az ilyen szerelésben, sokat utazik. Jól tudta. Ég minden lámpánk, él a fiú, a kiska­tona megint fejti a rejt­vényt, az utastárs lámpa­fényben kicsit talán jobban rákapcsol a kötögetésre. Azután, hogy mind együtt vagyunk a kellemes meleg­ben, világosságban oldódik a nyelvünk. A kötögetős kezdi. — Hogy törne el a man­csa a közvagyont rongálok- nak! Hát vonat ez? Nap mint nap törlőronggyal a táskámban, úgy utazom. In­gázó vagyok. Jöhetek reg­gel, este, koszos az ülés, a karfa, a kocsi végiben ké­tes tócsákon tappog át az ember, a mosdóból jön a víz. Az ablak? Hovatovább már az állomás nevét sem lehet kibetűzni, nem lát át a szutykos üvegen az em­ber. Tél ide, tél oda, ez nem járja. — Én ezeket a kéretlen szerelőket tenném helyre — folytatja a kábel javító srác. A lány a bicskával, zsilett­pengével megműtött ülés varratait mutatja, s hozzá­fűzi, hogy ő a hasogatókat sem hagyná ki az ilyen ju­talmazásból. — Nem könnyű elcsípni a tetteseket... — Nem könnyű, de nem lehetetlen. A rejtvényfejtő kiskatona is megszólal. — Év elején, valamelyik napilapban ol­vastam, hogy valaki más or­szágbeli kisvárosban tele­fonfülkéből fölösleges hívá­sokkal ugratták a tűzoltó­ságot. Egy idő után megelé­gelték a dolgot és felszerel­tek egy riasztókészüléket. Lényege, hogy a tűzesetről értesítést adót a telefonfül­ke fogva tartja, míg egy tűzoltó vagy rendőr oda nem ér. Persze, pár perc alatt a helyszínen vannak, mert URH és más technikai cso­da is van a világon. Itt is az kéne. Belevág valaki az üléshuzatba? Kiveri a vil­lanykörtét? Leszereli a tük­röt, a kapcsolót? Egy jelző- berendezés a rongálást azonnal észlelné és rázárná az ajtót. Cegléden ketten leszállunk. Hogy távozhassunk, két úti­társ udvariasan húzza-von- ja, emeli a tolóajtót Tényleg, mi lenne, ha nálunk is valaki — mint nemrég a világ csodája Ru- bik-kockát — kitalálná, sza­badalmaztatná a vonatron­tófogót? (e. k.) ISSN 0133—asop (Ceglédi Hírlap) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom