Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-28 / 23. szám

A Emblémáján madár , Régi köntös — új tartalom Újjáalakult a Népi Iparművészeti Tanács Kétszeres területen Felújítják a moszkvai Tretyakov Képtárat A Népi Iparművészeti Ta­nács emblémáját, a körben látható stilizált madarat idestova harminc esztendeje ismerik hazánk polgárai. Kül­földön is népszerű ez az éne­kesmadár; a népi kerámi á- kat, szőtteseket, hímzéseket, faragásokat, nemkülönben a kismesterek által készített szaru- kovácsoltvas és bőrtár­gyakat, valamint bútorokat Világszerte kedvelik. A Népi Iparművészeti Ta­nácsot tehát joggal nevezhet­jük a tárgyi népművészet fe­lelős bábájának, hiszen már megalakításakor is a népi ha­gyományok gondozását, az örökség figyelemmel kísérését és fejlesztését vállalta magá­ra. Joggal tehette ezt, mert tekintélyes nagyságrendű a hátország is: alig akad ma olyan lakás Magyarországon, ahol ne találnánk eredeti népi tárgyat vagy újabban készített népművészeti alko­tást. A népi iparművészet ko­runk népi díszítőművészetévé nőtte ki magát. Ekként vál­tozott a produktumok szerepe is. A tanács munkájában, fe­lelősségében a helyi paraszti stílusokból eredeztethető tár­gyi népművészet hagyomá­nyaira támaszkodik. Ameny- nyire azonban a régebbi mes­terek anonim emberek vol­tak, addigra a maiak megkö­vetelik: nevük legyen immár cégére alkotásaik minőségé­nek, esztétikai értékének. Ko­runk népművészetének éppen ez jelenti savát-borsát: annak isme-ete, hogy melyik faze­kastól vásároltak egy tálat vág - butellát. Tehát előtérbe kerül az alkotó személyisége. A megváltozott körülmé­nyekhez kétségtelenül kor­szerűbb háttérszervezetre van szükség. Erről, a Népi Ipar- művészeti Tanács átszervezé­séről tájékoztatták tegnap a sajtó munkatársait. Nagy László, a NIT elnöke elmond­ta: a Minisztertanács 1/1982. I. 16. számú rendelete újólag tisztázta a tanács jogállását, feladatait, szervezetét és mű­ködését. A módosítás lényege: • tanács eddig az 1981-ben megszüntetett Háziipari és Népi Iparművészeti Szövet­kezetek Országos Szövetsége (HISZÖV) mellett fejtette ki tevékenységét. Meglehetősen eredményesen. Ám ahhoz, hogy az eddigieknél konzek­vensebben biztosítsák az alkotó személyiségének a szerepét, már új jogszabályra van szükség. A most megszületett rendelet Európában elsőként biztosítja a szerzői jogvédel­met a népi iparművészeknek. Ezzel mindenekelőtt arra a száztíz népművészet mesteré­re és 680 népi iparművészére gondoltak, akiknek a munkás­ságában évszázados kultúra, a magyar tárgyi népművészet testesedik meg. Könyvespolcon is elfér a zöld láda. Benne alumínium­sínek, acélgolyók, füles fago- lyóbisck, metronóm, elektro­mágnes, játékautónyi kis fém­kocsi, elemek, lámpák, vezeté­kek. Mindez újítás. Két Pest megyei pedagógus, Rónaszéki László szakfelügyelő, az érdi 6- számú általános iskola és Pin­tér Lajos, az érdi 2. számú is­kola oktatói készítették. Meggyőzőbben Kattog a metronóm. Ingája zárja az áramkört,- s bekap­csolja az elektromágnest. Ez kimozdít egy kart, s a lejtős sí­nen útjára indulhat az acél­golyó. Gyorsul, mutatják a fel­villanó lámpák. Azután meg­változik a mozgása, vízszintes szakaszhoz ért... A kereten fagolyók függenek. Ha kilendítik a szélsőt, az megüti a közbülsőt. A második golyó helyben marad, de • üté­se nyomán a harmadik lendül ki ismét. ^ Rónaszéki László magyaráz: — Amikor a fizikatanár a ha­gyományosan mutat be egy- egy mechanikai kísérletet, ő Rövid időre bezárták a Tretyakov Képtárat, az orosz és szovjet képzőművészet vi­lágszerte ismert legnagyobb gyűjteményét — megkezdő­dött a galéria épületének tel­jes építészeti és műszaki fel­újítása, amelynek során meg­kétszerezik a kiállítási terü­letet. A több szakaszos munkák során teljesen kicserélik az épület gépészeti berendezéseit, új világítási és klímaszabályo­zó rendszert építenek ki. Az igazgatási és műszaki részle­geknek a galéria főépületéből való kiköltöztetésével, egy ki­sebb oldalszárny felhúzásával maga engedi el a golyót, kezé­vel cselekszik, s így kevésbé meggyőző a bemutatás. Mind­járt más, ha minden a pedagó­gus közbeavatkozása nélkül zajlik, így szó sem lehet a kí­sérlet körülményeinek torzítá­sáról. — Itt a nyolcadik osztály fi­zikatankönyve, tele ábrákkal, táblázatokkal, mérési felada­tokkal. A hiányzó adatokat a mi tanulóink pontosabban ál­lapíthatják meg, de akad a do­boz tartalmának más haszna is: o nehezen érthető fogal­mak szemléltetésére alkalmas. Több közülük csak az új tan­tervben szerepel. Korábban a nyolcadikosok nem is hallottak ezekről az iskolában- Például, ilyen az inercia-rendszer alap- gondolatának bemutatása: a hely és a mozgás viszonylagos­ságának megértetése. Egy év munkája Az újítást a két pedagógus együtt dolgozta ki, s a proto­típusát Pintér Lajos készítette el. Korántsem néhány órányi munkával. Legalább egy évük- I be telt, míg a tanítás mellett kétszeresére nő az eddigi ki­állítási terület. Ezzel mód nyí­lik sok értékes, de helyhiány miatt korábban ki nem állí­tott művészeti alkotás bemu­tatására. A Tretyakov Képtár tulajdonában lévő több mint 50 ezer szobor, festmény, gra­fikai alkotás közül, azonban még így is csak, mintegy öt­ezer alkotás kaphat helyet a galéria állandó kiállításán. A felújítási munkák előre­haladtával egymás után nyíl­nak majd meg az újjávará­zsolt képtár termei. Az első, Siskin műveiből összeállított tárlatot már március elején megtekinthetik a látogatók. összeállították az első ilyen dobozt. Óráikon, tanítványaik­kal próbálták ki: húsz órányi tananyag szemléltetésére bizo­nyult alkalmasnak. Nem csoda hát, hogy egy járási tovább­képző tanfolyamon megtet­szett a többi fizikatanárnak is, s elhatározták, hogy Érd, Száz­halombatta és a budai járás mind a harmincnégy iskoláját ellátják vele. Annál is inkább, mert köz­ben megjött a levél: Értesí­tem, hogy... Mechanikai do­boz című újítási javaslatát bí­rálatra kiadtuk, s ennek alap­ján az alábbiakat állapítjuk meg: a javaslat — bár van­nak eddig is használt elemei — teljesen új megoldásnak te­kinthető. Az egyenletesen vál­tozó mozgás, a gyorsulás fo­galmát eddig az általános is­kolában nem tanítottuk, így ilyen eszközre nem is volt szükségünk... Kiváló segítsé­gül szolgál a javasolt újítás a lendület és a mozgási energia kapcsolatának megmutatására is ... Mint tanári demonstrá­ciós kísérleti eszköz, érdemes az országos terjesztésre• Dr. No- vák István, a Pest megyei Ta­nács művelődési osztályának vezetője. M. Zs. Azért érdemes volt Hasznát nem forintban mérik A krupié összehúzza á szemöldökét Fabatkáért lemez vagy könyv Lolát átverésen vettem. A kétéves nyeretlen pejt rögtön megkedveltem. Bár gazdájának szakvéleménye nem volt a leg­kedvezőbb, ám úgy éreztem, a kedves lovacska remek időt fut majd. Sokba is került. Szeren­csére maradt még annyi pén­zem, hogy a szomorú sorsú re­gényhősnő nevét viselő kanca, Nana is az enyém legyen­Most, mint újdonsült istál­lótulajdonos nézem a galopp­pálya zöld gyepét, s várom a futam a Dundi Kupa kezdetét. Logika és műveltség Nem álmodom. Játszom. Ma este kajzinóvá alakult a sződ- ligeti KISZ vezetőképző iskola egyik nagyterme. A Pest me­gyei kultúrfelelősök kétnapos továbbképzésének résztvevői pedig önfeledt játékosokká. A hatalmas, lóversenypályává varázsolt asztal mellett Dóm­ján Erika kertészmérnökkel és Vajda Andor repülőgépszere­lővel izgulunk. Véleményünk, akárcsak a többieké a terem­ben, hasonló: csuda jó ez az este! — Én is készítek majd ilyen játékokat a gyerekeimnek. Nem, nem tanítok — magya­rázza Erika —, csak összegyűj­tőm a gyerekeket ott, ahol dol­gozom. Erőspusztának hívják, még a térképen sem található, Dunavarsány közelében van. Az ott élő kisiskolásoknak nagy szükségük van a kreatív, agy­mozgató játékokra. A Játszótér KRT címen ala­kult társulás tagjainak — a ma esti összejövetelt ők dirigálják «- pedig jócskán akad ilyen. Csonka Mária, a KISZ Pest megyei Bizottságának munka­társa, a kétnapos továbbképzés főszervezője hívta meg őket. — Évente kétszer rendezünk hasonló programokat. A mos­tanit szerettük volna — s ter­mészetesen az elkövetkezendő­ket is — különösen érdekessé tenni. Sikerült. Délelőtt az alapszervezetek szervező mun­kájához segítséget nyújtó elő­adásokat iktattunk be, a Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért akcióval a kö­zéppontban. Hasonlóakra ke­rül sor holnap is. Hogy miről volt szó? Olvasásról, könyvek­ről, könyvterjesztésről, film­ről és zenéről- Tehát mind­azokról a témakörökről igyek­szünk tájékoztatást háttérin­formációt adni, melyek a KISZ- kultúrfelelősök tevékenységé­ben nélkülözhetetlenek. Csalafinta kérdések És ez a játékkaszinó? A kérdésre nehéz válaszadót találni. Hiszen, mindenki ját­szik. De nézzük talán a rulett­asztalt! A krupié, Tóthné Fö­lös Annamária összehúzza szemöldökét. Látszik, nehéz helyzetben van. A rulett sza­bályaira épül. de sajátosan át­alakított játék — irodalmi, po­litikai és mindenféle csalafin­ta kérdésekre kell választ ad­ni — résztvevői olyan remekül felelgetnek, hogy lassan fogy­tán már a fabatka. — Fabatkában fizetünk — magyarázza a krupié, aki ci­vilben tanárnő, s egyben a tár­sulat főnöke i.s. — Egy, évvel ezelőtt alakultunk, jelszavunk: játsszunk okosan! Ahhoz, hogy meggazdagodjanak a játéko­sok, ahhoz két dolog elenged­hetetlenül szükséges. Az egyik a logika, a másik pedig az ál­talános műveltség. — Érdemes sok-sok fabatká­ra szert tenni? — Föltétlenül. A végén aján­dékokat: lemezeiket, könyve­ket, plakátokat, s mindenféle kedves apróságot nyerhetnek — árverésen — a fabatkatulaj­donosak. Megtanulni játszani Erre pedig nem kell sokat várni. A kaszinóban gyorsan telnek az órák, s mire észbe kapunk, már kezdődik is az árverés. Vincze Rózsa licitál. A Hobo- nagylemez 170 fabatkáért lesz az övé. A ceglédi Kőhalmi De­zső kuporgatja pénzét, izgul, hogy Babits Eratoját megsze­rezze. Sikerül neki. A százha­lombattai Vári Erzsébet és Kanicsár Erika szintén lemez­re feni a fogát­— Ezt a játékot mi is kipró­báljuk — lelkesedik Sárközi Imre. — Dunakeszin vagyok lakóterületi KISZ-titkár, van egy jó kis klubunk, sajnos, sok­szor csak tengünk-lengünk benne. Talán meg kellene ta­nulnunk játszani... Gádor Ferenc, a sződligeti KISZ-iskola vezetője rábólint. — A társulatot máskor is meghívjuk. Hasznos mulatság volt. Ennél már csak az lenne a jobb, ha Pest megyében is lenne egy ilyen kis csoport. Egy megyei Játszótér KRT,... K. É. Magolás helyett Pintér Lajos: — Mindenki segített, s nem hiába. A járási pártbizottság és a járási hiva­tal illetékesei is felkarolták az ügyet, s végül még az újítás országos elfogadása előtt gyár­tót is találtak. A Rozmaring Tsz műszerüzeme önköltségi áron — darabonként nyolcezer forintért — elkészítette a járás iskoláinak a dobozokat, s szep­tembertől már használják min­denütt. öt kisebb iskola — nem futotta volna erre a pén­zükből — háromezer forintos árengedményt kapott a szövet­kezettől ... — Mióta foglalkoznak újítás­sal? — Nem ez az első újításunk — mondja Rónaszéki László. — Az új tantervhez már hetet készítettünk, kettő pedig most vár elbírálásra. A hatodik osz­tályosoknak a fajhő, a tömeg, az erő fogalmának kialakítá­sát könnyítő eszközt készítet­tünk, a hetedikeseknek szét­szedhető Torricelli-csövet és elektromos szemléltetőkészle­teket. Az elmúlt három évben mindig részt vettünk az orszá­gos fizikatanári ankéten és kiállításon, s mindháromszor első díjat nyert az általunk ké­szített szemléltető eszközök valamelyike. — Megéri a sok fejtörést, az utánajárást? — Ha csupán az anyagiakat nézem, nem éri meg. hiszen a mechanikai dobozért háromr ezer forintos újítási díjat kap­tunk; a prototípus is többe ke­rült. Ha azt tekintem viszont, hogy a munkánk által köny- nyebbé vált kollégáinknak az oktatás, a gyerekek pedig nemcsak bemagolják a szabá­lyokat, törvényeket; hanem látják is azokat, értik a lénye­güket, akkor csak azt mond­hatom: érdemes volt. Vasvári G. Pál ■ Heti filmtegyzetb Pukk! Jelenet a Pukk! című filmből. ízlések és pofonok külön­bözőek. Így hát sokat nem is lenne érdemes vitatkozni egy bizonyos Maurizio Nichet- ti nevű olasz fiatalember film­jein, ha ezek megítélése pusz­tán ízlés kérdése volna. Eb­ben az esetben elintézhetnénk a dolgot azzal, hogy vannak, akiknek a nemrégiben bemu­tatott Ratataplan és a mosta­ni Pukk! rettenetesen tetszik, másoknak meg nem tetszenek ezek a filmek — kész, ennyi. Csakhogy Nichetti körül fő­ként az olasz filmsajtó olyan lelkendező csinnadrattát vert, hogy ennek a pufogása még nálunk is erősen hallatszik. A harminc-egynéhány eszten­dős, mélynövésű, groteszk kül­sejű, kócos, szemüveges em­berkét kikiáltották az olasz filmművészet új csillagának, a hanyatlóban lévő olasz filmvígjáték megújítójának, az új Chaplinnek, Tatinak, s még ki tudja, mi mindennek. A velencei filmbiennálén a Ratataplan díjat kapott, s re­kordgyorsasággal rekordbevé­telt ért el (a 100 millió lírába került film 4 milliárd lírát hozott). Nichetti jó üzleti ér­zékkel, a még meleg sikeren új filmet forralt: sebtében megcsinálta a Pukk! című új művét — ezt már 350 millió líráért —, s a hírek szerint ennek is vészes sikere van. Nichetti tehát ha tetszik, ha nem, jelen van, mi több, je­lenség. A lassan elöregedő olasz filmrendezőgárda nagy rutinú mesterei mellett ez a kis mitugrász figura, valami mást hoz, valami újat, egy más nemzedék másfajta látásmód­ját. ö már a 80-as évek em­bere; ezeknek az éveknek a groteszksége és abszurditása számára már majdhogynem a természetes (normális) állapot. Az ő szeme mást lát meg a világból, mint az előző nagy komikus nemzedéké; a gyak­ran idézett mondatot a Ham­letból ő már nem úgy hallja, hogy „Örült beszéd, őrült be­széd, de van benne rendszer”, hanem hogy: „örült beszéd, őrült beszéd, de nincs ben­ne rendszer". Nos, ez mind rendben is lenne. Természetes, hogy egy újabb nemzedék mást és máshogy akar, mint elődjei, példaképei. De az már nincs rendjén, hogy Nichetti, aki az­zal büszkélkedik, hogy renge­teg ötlete van, ezeket az ötle­teket gátlás nélkül elorozza elődei és példaképei — Chap­lin, Buster Keaton, Tati, vagy éppen honfitársa Toto, eset­leg Louis de Funes filmvígjá- tékaiból, anélkül azonban, hogy a mesterek mélyebb mondandóit is példaképül, mércéül tekintené. A rengeteg ötlet így bizony nem eredeti, vagy csak kis részük az. Nem túl nagy fáradsággal kimutat­ható lenne, hogy például a Pukk! gegjeinek legalább a kétharmada valahonnan visz- szaköszön, s éppen a legjob­bak, és az a fajta bolondozás, amelyet Nichetti mint forga­tókönyvíró, rendező és fősze­replő a- filmjeiben művel, csu­pán a felület borzolása, nem pedig a humor mélyebb hul­lámainak felkavarása. Az ösz- szehasonlítások nem mindig sülnek el jól, de most mégis meg kell kockáztatni egy ösz- szevetést — mégpedig Woody Allennel. Allen — akinek ha­tása egyébként szintén felis­merhető Nichettinél —, leg­alább annyira mestere a hu­mornak, mint a kis olasz, leg­alább annyira egy nemzedék és egy életforma kifejezője filmjeiben, mint ő, de van egy mérhetetlen plusz Allen ■ javára: az ő filmjeiben gon­dolat is van, sőt, filozó­fia. Nichettinél ez nyomok­ban sem található; akkor sem, ha vannak, akik bedőlnek a látványos önkifejezési (majd­nem exhibicionista), kényszer­ből született filmeknek és a köréjük kerített dicshimnu­szoknak, s ezeket a luftballo­nokat űrhajóknak látják. Aki persze arra hivatkozik, hogy Nichetti filmjein nevet­ni lehet, annak igaza van. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, m i n nevetünk. A nevetésnek is vannak külön­böző minőségei, s e minősé­gek nem feltétlenül a neve­tés hangerejének mér­céjéhez igazodnak. Bankett Már csak az idősebb gene­rációk emlékeznek rá, hogy a felszabadulás után, ponto­sabban már akkor, amikor az ország területének jelentős ré­szén még a nyilasok voltak az urak, tehát 1944—1945 fordu­lója táján, a Viharsarokban létrejöttek úgynevezett köztár­saságok. Néhány község saját közigazgatást, „államrendet”, stb. alakított. Ezeket a köz­társaságokat többnyire még 19-es kommunisták vezették, s nem kis erőt és fáradságot igényelt, hogy megszüntessék e fura „miniállamokat”. A leg­híresebb — és a tények mellé nagy tömegű legendát is ter­melő — ilyen „köztársaság” a vésztői volt, vezetője pedig egy bizonyos Rábai Imre. Gazdag Gyula, aki annak idején kitűnő dokumentum- filrhekkel kezdte filmes pá­lyafutását (például a Hosszú futásodra mindig számítha­tunk című kis remekkel), de aztán valahogyan elkevere­dett mind a műfajtól, mind a filmtől (csak a Sípoló macs­kakő és a Kétfenekü dob őr­zik munkássága emlékét, de ezek sem a szinte iskolát kez­dő dokumentumfilmek szín­vonalán), most arra vállalko­zott, hogy egy ál-dokumen- tumfilmben (ál, mert bár spontánnak akar tűnni, még­is megrendezett), harmincöt év után, megidézze a vésztői „köztársaság” emlékét, annak vezetőjét, az eseményeket, stb. Ebből a célból egy bankettre hívja össze a még életben lé­vő résztvevők és tanúk egy csoportját, és velük akarja ki­nyomoztatni, mi is volt ez a vésztői ügy. Am a dolog há­rom és fél évtized távolából, már nem érdekes, a história nem galvanizálható életre, a tények nem izgalmasak, s mi­vel maga Rábai már nem él, csak másod- vagy harmad- kézbeliek az információk. Ugyanakkor a téma valószí­nűleg kitűnő alapja lenne egy filmszatírának. Talán ezt kel­lett volna megcsinálnia Gaz­dagnak a Bankett helyett. Takács István *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom