Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-27 / 22. szám

%#sww» 1982. JANUÁR 27., SZERDA Számok és arányok |7gy ember. Hazánk la- ko&ságának kevesebb mint tíz milliomod része. Statisztikailag semmi. Csak­hogy minden ember önálló kis világ, mérhetetlenül íontos összefüggésekkel. Csekélyke számok képesek hatalmas jelentőséget nyer­ni és óriási összegek olvad­hatnak jelentéktelenné, ha más-más adatokhoz viszo­nyítjuk azokat. A matema­tika ártatlan. M E gondolat­sor rémlett fel bennem a hivatalos jelentésből, hogy országosan csökken a ké­pesítés nélküli oktatók szá­ma, arányuk jelenleg mind­össze egy százalék körül mo­zog. Megnyugtató! Vagy mégsem? Ebben az évben . hozzávetőlegesen negyven­ezer nebulót tanítanak szak- képzettséggel nem rendel­kező pedagógusjelöltek. A helyzet kétségtelenül ja­vult Az eredményt nem szabad lebecsülnünk, hiszen öt évvel ezelőtt Pest me­gyében az oktatók tizenegy százaléka tanított képesítés nélkül (akkor az országos átlag 6,4 volt), most csak 6,1 százalékuk. Ráadásul a javítást úgy sikerült elérni, hogy az elmúlt ötéves terv időszakában hatezerről, 6626-ra emelkedett az álta­lános iskolai pedagógusok száma. Tehát jóval több pe­dagógus közül sokkal ke­vesebb a szakképzetlen• Ez mindenképpen kedvező tendencia. Statisztikailag. Még annak vállalásával is érdemes egy rövid eszme- futtatás erejéig az arányok­nál maradni, hogy számokkal terheljük az olvasót- Pest megyében a legfrisebb ada­tok szerint 404 képesítés nél­küli, általános iskolai okta­tó áll alkalmazásban. Kö­zülük a megye városaiban mindössze huszonnégyen dolgoznak; 94 százalékuk pedig a községekben, ahol a tapasztalatok szerint meg­lehetősen magas a családból hozott ismereteiket tekint­ve hátrányos gyerekek ará­nya. Ezért a gond kétszeres teher. Ezeken a települése­ken bátran beszélhetünk a hátrányos helyzetű gyere­kek mellett a hátrányos helyzetű pedagógiáról is. Természetesen ez a gond nem tavaszi záporként hul­lott a nyakunkba. A képe­sítés nélküli pedagógus fo­galma sok évtizede ismert a megyében. A társadalompo- litikailag egyébként kedve­ző demográfiai hullám az­tán már-már átcsapott a fejünk fölött: a felsőoktatá­si intézmények képtelenek voltak lépést tartani a ta­nulók számának növekedé­sével. S nemcsak mennyi­ségileg. A pedagógiai főis­kolát végzettek jelentős há­nyada ugyanis a diploma megszerzése után hűtlen lett választott szakmájához. A kulcs mégis a felsőokta­tás vezetőinek kezében van. Akad erre példa a kü­lönféle jelentésekben: a szombathelyi tanárképző főiskola vonzásköréhez tar­tozó megyékben lényegesen csökkent a képesítés nélkü­liek száma. Vas megyében például csupán huszonötén vannak. És az országban is mindössze ezerháromszá­zán (ebből 404 Pest megyé­ben!). A legtöbb pályakez­dőt foglalkoztató Hajdú- Bihar megyében száztizen- heten tanítanak oklevél nél­kül, de az idén közülük öt­vennyolcán szereznek dip­lomát. A Pest megyei képesítés nélkülieknek jelenleg 71 százaléka jár pedagógiai főiskolára- Tanulnának töb­ben is, de nem lehet, nem fémek be a megyére lebon­tott minisztériumi keret­számba. Bar van a megyé­ben tanítóképzés Zsámbé- kon, de csak kihelyezett ta­gozatként. félmegoldásként. Nem lehet a számoktól megszabadulni: az ország összes képesítés nélküli ok­tatójának 31 százaléka Pest megyében tanít, a megma­radt részük a többi 18 me­gyében és megyei jogú vá­rosokban- A szükebb ha­zánkban tapasztalt még oly nagy erőfeszítéseket is csak a helyzet viszonylag lassú és mérsékelt javítására lesz­nek elegendők, ha a felső- oktatási képzés mostani korlátái változatlanok ma­radnak. Kriszt György Ősztől — szakmunkásoknak Felvételi előkészítő Közművelődés a gödöllői egyetemen Gyökvonás és memoriter Szeptembertől ismét 10 hónapos, az egyetemi, főiskolai felvételre előkészítő tanfolyamot indít az Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága az állami gazdaságokban, termelő- szövetkezetekben, az erdészetben és az élelmiszeriparban, a mező- gépioav >ao s a mezőgazdaság más terü l i lein dolgozó tehetséges szak­munkások f. ám ára. A 10 hónapos intenzív tanfo­lyamra nem csupán az érettségi­zett szakmunkások jelentkezését várják, hanem azokét is, akik — bár nem érettségiztek — elegen­dő erőt és kitartást éreznek ma­gukban ahhoz, hogy teljesítsék a felsőfokú tanulmányok magas kö­vetelményeit. A feltételek között szerepel a 30 évesnél fiatalabb életkor, a férfiaknál a letöltött katonai szolgálat. Azok vehetnek részt a tanfolya­mon, akik a jelentkezés előtt leg­alább egy évvel megszerezték már szakmunkás-bizonyítványukat, legalább három - éve fizikai mun­kakörben dolgoznak, s akiknek munkahelye a MÉM-hez, illetve az ipari tárcán belül a mezőgép­éi az élelmiszeriparhoz tartozik. A jelentkezés egyik alapvető fel­tétele a munkahely egyetértő aján­lása, a többi feltételt a Magyar Közlöny 1978. évi 57. számának 4. paragrafusa alatt megtalálják az érdeklődők, s ebben kapnak tájé­koztatást a tanfolyamra felvettek anyagi és szociális juttatásairól is. A termelőszövetkezeti tagok szo­ciális és egyéb kedvezményeiről a 18/19 :0. MÉM sz. rendelet 1—2. pa­ragrafusai adnak felvilágosítást. A tanfolyam 26 hetes bentlakásos és 12 hetes otthoni tanulási sza­kaszokból áll. A kurzus eredmé­nyes elvégzése s a sikeres egye­temi, főiskolai felvételi vizsga le­tétele után a résztvevők a mező- gazdasági, mezőgazdasági-műszáki, az élelmiszeripari, a fagazdasági, a műszaki, a közgazdasági és jo­gi felsőoktatási intézmények nap­pali, est* vagy levelező tagozatán tanulhatnak tovább és szerezhet­nek diplomát — üzemi ösztöndí­jasként. Az érdeklődő szakmunkások és munkáltatóik a továbbtanulási szándékot a munkahelyi cím, a továbbtanulásra kiválasztott felső- oktatási intézmény megjelölésével levélben jelenthetik be legkésőbb március 10-ig az alábbi címen: Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő ^Bizottsága szakmunkás tanfolyam, Gödöllő, Agrártudományi Egyetem. Az irá­nyítószám: 2103. Az érdeklődőknek elküldik a tanfolyam részletes felvételi tájé­koztatóját. METRONÓM. Egy merész öt­let nyomán a nosztalgia jegyé­ben szerkesztették a Metro­nóm című gazdaságpolitikai magazin legutóbbi műsorát. Merész képzettársítás, hiszen ha valahol nincs helye a ré­gi idők utáni sóhajtozásnak, alighanem éppen a gazdasági élet az, ahol a múlt felemle­getése csak kevés haszonnal járhat. Ám milyen is ez a múlt, mi­kor is voltak azok a régi szép idők. Az egykori kiskereskedő, aki hosszú perceket áll hiába a pénztárnál azt kérdezi: „Hát érdemes volt engem államosí­tani?” A közgazdász a már nem is olyan új 68-as gazdasá­gi mechanizmust emlegeti-. S hasonlóan tesznek a többiek is, hol gunyorosan, hol ironiku­san, hol komolyan vetik össze a mát a múlttal. Játéknak talán nem rossz, de valóságos haszna vajmi ke­vés az ilyen összehasonlítás­nak. E műsor készítői velünk együtt jól tudják, hogy a ré­gi szép idők nem. is voltak olyan nagyon szépek, s éppen, ezért nem is biztos, hogy visz- szasírjuk. Szándékunk szerint sokkal inkább szeretnénk a mai történelmi szituációban, a Élő jelenben Az állatvilág megannyi fi­gurája: elefántok, zsiráfok, ví­zilovak, kutyák jelennek meg Ferenczy György pomázi mű­termében. A Munkaterápiás Intézetben élő és alkotó mű­vész mint a fecske a fészkét, úgy építi fel vázaállatait. Ős­régi a technika, ahogy dolgo­zik, ám közel sem múltidéző egy-egy alkotása: a védettséget keresi, támaszra akar lelni alakjaiban. Ebből következik: plasztikái nem annyira állatjellegűek, sokkal inkább emberszabású vágyak, helyzetek, állapotok hordozói. Bókája talán azért tátja ki hatalmasra a száját, hogy egy rossz pillantásért egy légy helyett a világot kapja be. Kutyái viszont az idomítás csodájaként sem lehetnének ennyire szelídek: úgy örülnek az életnek, mintha az egész föld egy nagy éden lenne. Másfél évtizede, amióta a művész kerámiával foglalko­zik, szinte valamennyi munká­jában fellelhető a támadást és a védekezést művé oldó ellen­tétpár, miként nyitottságot igénylő akarása is. Ferenczy ösztönösen alkot. Ez megkímé­li őt a napi művészet deformá- lódásaitól. Kezét nem a raffi- néria, hanem az „önmagából kilépő ember” feltárulkozása hajtja. A készségszint Ferenczy György agyagmintázásában előbbre munkál, mint a gondo­latok papírra vetésében. A térszemlélet, a plasztika körül­járhatósága számára magától értetődőbb, mint a rajzi elvont­ság. A művész elsősorban az anyaggal azonosul. Modelljei azáltal válnak hús-vér figu­rákká, mert mindennapi ál­mai, rezdülései átélőiként min­tázza meg azokat, ötvenhét évesen archaikus módszerekkel dolgozik. A fa tüzelésű kemeh- cében kiégett vázaállatai a kor természetes megnyilvánu­lásait hordozzák. Szorongásai­ban önmagát tudja megvalósí­tani: álmok, víziók között — az élő jelenben. A kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeumában azért állították ki március végéig szobrait és rajzait, hogy ne csak a képzőművészetnek a gyógyításban betöltött szerepé­ről elmélkedjenek és mutas­sanak be példát, hanem fon­tosságot tulajdonítsanak annak a hídnak is, amely a minden­kori társadalomhoz köti a ki­szakadásra hajlamos embere­mai gazdasági körülmények között úgy élni, hogy az min­denkinek tetszen. HÉTFŐN ESTE PESTEN ÉS BUDÁN. Éppen egy esztendős a rádió e szerencsés csillagzat alatt született vállalkozása. Hétfő esténként seregnyi ri­porter veszi nyakába a várost, hogy beszámoljon arról: mi­vel tölti az idejét a tévétlen hétköznap este a főváros. Be­kopognak a színházak öltözői­be, a könnyű és komoly mű­faj művészeinek otthonába, a művelődési házakba, s a leg­különbözőbb szórakozóhelyek­re. Emlékeztetnénk arra, hogy ezeket a beszélgetéseket a pillanat szüli, egyenes, hely­színi közvetítéses élő adások. Hatalmas technikai apparátust kell mozgatni, hetekkel előre mindent megszervezni, s az­tán — mert sohasem az elkép­zelések szerint alakul a való­ság —, a pillanatnyi követel­mények szerint felrúgni min­dent. A huszadik század a tech­nical roppanások időszaka. Úgy tűnik, a szelid elmeike- ttesek, míves szófűzések he­lyét a. racionális gondolkodás veszi át. A technokraták egy­re többször hangoztatják: mindenkinek illik megtanulni gyököt vonni. Éppúgy fújni kell a másodfokú egyenlet képletét, mint a Petőfi-memo- ritert. A műszakiak az egye­temeken, főiskolákon alapos szaktudást szereznek, a tan­rend mindenekelőtt a gazda­sági élet megannyi kérdésé­nek megoldására készíti fel őket. A szabad idő hasznosan eltöltött percei viszont a vi­lág teljesebb megismerésére is alkalmasak. A mindennapokra készülnek A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem boltnajtásos fo­lyosóin vizsgadrukktól ki­pirult arccal toporognak az ifjak. A jövő mezőgazdái a szakmára készülnek. Hallhat­ják a szemináriumokon éppen eleget tanáraiktól: éjt nappal­lá téve tanuljanak, sajátítsák el leendő szakterületük min­den csínját-binját. A fiatal személyiség fejlő­déséhez azonban nem ele­gendő, hogy állandóan szak­könyveket forgasson, mik­roszkóp fölé hajoljon. A hu­szonévesnek nyitottnak kell lennie a művelődés legkülön­félébb területei felé. Mert ha kézlegyintéssel rakja félre a szépirodalmat, közönyösen el­sétál a klub mellett, felnőtt­ként is hányavetien törődik környezete művelődési gond­jaival. Csasztvan Andrással, az egyetem közművelődési elő­adójával próbáljuk bogozni, vajon milyen indíttatást kap a leendő agrárértelmiség az egyetem falai között, hogy az úgynevezett humán műveltség elemeit magával vihesse maj­dani munkahelyére? — Az egyetemen gyakorlati képzés folyik — mondja a szakember, aki a közelmúlt­ban még maga is a padokat koptatta. A néptáncegyüttes tagjai, a művészeti csoportok lelkes résztvevői az öt eszten­dő elteltével sem fordítanak hátat kedvteléseiknek. Min­denkinek önszorgalmán mú­lik, hogy a tudáskincs mely szeletét kívánja megismerni. Hátország kérdőjelekkel — Hogyan lehet ennek a hátországát megteremteni? — Az egyetemen mindent meghatároz az önmagunkkal szembeni igényesség — fejte­geti a közművelődési előadó. — A fontossági sorrendet már a külső megjelenésen kezde­ném. Sajnos, naponta előfor­Ha ennyi mindennek kelle­ne stimmelnie, s ennyi min­den mégsem történhet az el­képzelések szerint, megbocsá­tanánk, ha a kapcsolások for­gatagában előfordulna egy-egy hiba, megbicsaklott szó, a lám­paláz szülte zavar. De ilyes­mire alig akad példa, sőt fe­szes, gördülékeny ízléses szóra­koztató műsornak lehetünk fül- tanúi. A népes szereplőgárdából érdemes lenne szinte minden­kit megemlíteni, hiszen va­lamennyien képesek voltak azonos hullámhosszra kapcsol­ni, s elfeledkezni arról, hogy műsort készítenek. Velünk együtt elengedték magukat, s igazán jól szórakoztak. Nem lehet azonban szó nél­kül hagyni Horváth János mesteri dirigálását, hiszen igazán jó házigazda volt. Min­denekelőtt neki köszönhető, hogy olyan jól sikerült a hét­fő esti barangolás Pesten és Budán. Cs. A. 4 dúl, hogy a hallgatók elha­nyagolt öltözékben, borotvá- latlanul jelennek meg az elő­adásokon, mert nincsen miért odni magukra. Hadd említ­sem meg a már-már elcsépelt gondunkat: alig-alig akad lány az egyetemen. Egészen biztos vagyok benne, hogy pezsgőbb lenne az élet — többek között az itteni köz- művelődés —, ha a másik nem'vigyázó szeme szelídítené szórakozásainkat. — Milyen ázálak kötik az egyetemistákat a városhoz, egyáltalán a külvilághoz? — Az egyetem, a kollé­gium eléggé zárt világ. Leg­inkább a piűvészeti csopor­tokban találhatunk külsőket. Barátkozunk az új művelődé­si házzal, de ha valaki tán­colni, szórakozni akar, inkább HÉV-re ül s egy óra alatt a fővárosban van. — Pedig a tudomány gödöl­lői fellegvárának hagyomá­nyai sokfelé ismeretesek. — Nem mondom, van mivel dicsekednünk. Az egyetemis­ták egyhatoda énekel, táncol vagy éppen az irodalmi szín­pad tagja. A néptáncegyüttes — amelynek magam is régóta tagja vagyok — aranyérmes. — Csupán a seregszemléken mutatkoznak be? — Jószerivel igen. Szeret­ném, ha többször léphetnénk fel. Még egyelőre csak elkép­zelés: jó lenne a termelőszö­vetkezetekkel társulni. Néha­napján egész estét betöltő műsort adnánk, cserébe támo­gatnák utazásainkat, kiadá­sainkat. Tájak, klubok, diákok — Az egyetemen milyen diákklubok működnek? — Az azonos tájakról ér­kezők csaknem egy évtizede megyei diákklubokba tömörül­nek. Hosszú sora lenne el­mondani, mi minden tartozik ehhez a tevékenységhez. Kez­detben kimondottan az egy területről érkezők összefogá­sát jelentette. Az idősebbek segítették az újakat beillesz­kedni az egyetem rendjébe. Ma már kétségtelenül egyike o legszínesebb klubfajíának. — Milyen kulturális külde­tést teljesítenek ezek a kö­zösségek? — A gazdasági adottságok, az életmód bemutatásán kí­vül a közeljövőben szeretnék egy-egy település kulturális térképét felrajzolni. Ha sike­rül, fontos eligazító lenne, mihez érdemes kezdeni az egyes községekben? — Az egyetemi ifjúság hét végi szórakozásának alapja mégiscsak a pinceklub lenne. Mit terveznek? — A programok február elejétől kezdődnek újra, de ahhoz, hogy valóban kellemes órákat töltsenek itt a fiata­lok, még sok minden szüksé­ges. A mostani helyiség elég­gé barátságtalan, hangulatos belső teret szeretnénk kialakí­tani. Remélem, hogy lesz itt még folyóirat-olvasó és zene­terem is. Egyelőre csábítóbb a kollégiumi könyvtár és 3, tévénézés. Az iskolai közművelődé* egyik legnagyobb gondjával találkozhattunk Gödöllőn is* mire összeverődne a művé» szeti csoport, amikorra kiala­kulna a klubközösség, a tár­saság java része búcsúzik is az egyetemről. Az utolsó éve­sek távoli területekre kerül­nek, az elsősök pedig kezdhet­nek mindent elölről, s ez a körforgás véges végtelen. Ta­lán azonban mégis ebben a folyamatosságban rejlik az egyetemi közművelődés to-: vábbvivő ereje is. Erdősi Katalin Moziműsor JANUAR 28-TÖL FEBRUAR 3-IG ABONY 28—29: Skaipvaflászok* 30—31: Manhattan* 31: Szarvacska, manócska (du.) 1— 2: Sasszárny BUDAÖRS 28—31: Hurrikán* 1— 2: Jöjjön el egy kávéra hozzánk** CEGLÉD, Szabadság 28— 3: A Birodalom visszavág CEGLÉD, Kamaro 28—31: Vámmentes házasság* (este) 28— 3: Ahogy a macskafalviak megbüntették a verebet (du.) 1— 3: Sivatagban, őserdőben I—11. (este) DABAS 28—30: Nevem: Senki 31: Fayard bíró, akit seriffnek hívtak 1: Repülés az űrhajóssal DUNAHARASZTI 28—31: A 3. számú űrbázis** . 31: A kapitány lánya (du.) 1— 2: A biztosan ölő sárkány Lady** DUNAKESZI, Vörös Csillag 28—31: A macska rejtélyes halála* 30—31: A koppányi aga testamentuma (du.) 1— 2: A kék laguna* DUNAKESZI. József Attila 28: Mit csinált felséged 3-tól 5-ig** 31: SOS. Concorde 1: Egy pikoló világos 3: A kölcsönkért gyufa ÉRD 28—29 és 31: Jöjjön el egy kávéra hozzánk** 1— 2: A kis rendőr nagy napjai FŐT 28—29: A túlélés ára* 30—31: Mit csinált felséged 3-tól 5-ig** 1— 2: Egymillió zöldhagymával GÖDÖLLŐ 28—31: A koncert • 1— 3: Tobi (du.) Solo Sunny** (este) GÖDÖLLŐ, Agrártudományi Egyetem 28: Katasztrófa földön-égen I—II. 31: A dzsungel könyve 1: Fellini: Róma** GYAL 28- -31: Szabadlábon Velencében 1— 2: A zsarnok szíve** MONOR 29— 31: Kettévált mennyezet* 30— 31: Sivatagban, őserdőben I—II. (du.) 1— 2: Mackó Misi és a csodabőrönd (du.) 1— 3: Kamaszok* NAGYKATA 28—31: Csatár a pácban* 1— 2: Fehérlófia NAGYKÖRÖS, Arany János 28—31: Sasszárny 1— 3: Skalpvadászok* NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 28—31: Mackó Misi és a csodabőrönd (du.) Hyppolit, a lakáj (este) 1— 3: Libuskák (du.) Vámmentes házasság* (este) NAGYKŐRÖS, Toldi 29: Sasszárny 2: Libuskák PÍLISVORÖSVÁR 28—31: Szabadlábon Velencében l: Katasztrófa földön-égen I—n. POMÁZ 28— 1: ... és megint dühbe jövünk RÁCKEVE 28—29: Halálgyár az őserdőben I—II. 30—31: Abba 1— 2: A vízesés fia SZENTENDRE 28—29: Néhány interjú magánügyben (este) 28—31: A vízesés fia (du.) 30— 3: A koncert SZIGETSZENTMIKLÖS 28—29: A kapitány lánya (du.) Napfény a iégen (este) 30—31: Tobi (du.) Tűzharc* (este) 1— 2: A kétéltű ember (du.) A 3. számú űrbázis** (este) TAPIÓSZELE 28—29: Fehérlófia 30—31: A szűz és szörnyeteg* 1: Halálgyár az őserdőben I—II. VÁC, Ku'túr 28— 31: Ezek a fiatalok (du.) A kék laguna* (este) 1— 3: A macska rejtélyes halála* VÁC, Madách Imre 28: Stalker I—II.** 30: Mindhalálig zene** \ VECSÉS 29— 31: Solo Sunny** 30— 31: A kétéltű ember (du.) 1— 3: Abba • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. ■ Rádiófigyelőm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom