Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 3. szám

1982. JANUÁR 5., KEDD wem iW x/imav Nagyüzem a savanyítóban A vecsési Ferihegy Tsz savanyító üzemében a közkedvelt székely, illetve töltött káposztához az alapanyagot folyamato­san dolgozzák fel. Nagy a keletje az ecetes paprikának is. Szántó Rezső emlékére Koszorúzás Szántó Rezső jogász, a ma­gyar és a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő harco­sa születésének 90. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnep­séget rendeztek hétfőn a Mező Imre úti temetőben lévő sírjá­nál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága nevében Borbély Sándor, Dabrónaki Gyula és Párái Imre koszorúzott. A Honvé­delmi Minisztérium képvise­letében Reményi Gyula és Far­kas Mihály vezérőrnagyok he­lyezték el sírjánál a megemlé­kezés koszorúit. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség nevében Köpf Lászlóné és dr. Baán Gábor, a Magyar Partizán Szövetség képvise­letében Mátyás László és Fo­dor Zoltán, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos El­nöksége nevében György Sán­dor és Drucker Tibor helyezte el a kegyelet virágait. Elejét verni es bajnak , Foglalkozások és ártalmaik Munkaegészségügy. Aki e ki­fejezést hallja, az üzemorvos­ra gondol elsősorban, nem a KÖJÁL-ra. Pedig a közegész­ségügyi és járványügyi szol­gálatnak nem kevés a köze e témához. A szó elsőként dr. Somosi Györgyé, a Pest me­gyei KÖJÁL igazgatóhelyettes főorvosáé: Az ellenőrzés haszna :— A megye 1678 ipari, me­zőgazdasági és egyéb munka­helyének, üzemének rendsze­res ellenőrzése, az új munka­helyek előzetes közegészség- ügyi véleményezése a KÖJÁL feladata. S hogy mit ellenőr­zünk? Elsősorban azt, ami a dolgozók egészségére ártalmas lehet, a munkafolyamatokat, a technológiákat, a munkakörül­ményeket, a -feltételeket. Az a célunk, hogy megelőzzük a bajt, a betegséget, s lehetőleg úgy, hogy közben ne csorbul­janak a népgazdaság érdekei sem. Természetesen ez nem mindig sikerül.., — Megesik, hogy a munka- védelmi szakemberek, az üzemorvosok, de még a KÖ­JÁL is csak utólag avatkozhat be, amikor már a dolgozók egyes csoportjai egészségká­rosodást szenvedtek a foglal­kozási ártalom miatt. Évente országosan 3000 körüli az ilyen megbetegedések száma, pon­tosabban azoké, amelyekről a" KÖJÁL tudomást szerez. Az a tapasztalatunk ugyanis, hogy a foglalkozási ártalmak egy részét nem jelentik be, nem fordul orvoshoz a beteg, nem ismeri fel a kórt, a tüneteket, vagy a megbetegedés eredete ríem nyilvánvaló. Például a vérszegénység több okra is visszavezethető, s ezek közül csak egy a szerves oldószer. — öt év alatt Pest megyé­ben 393 foglalkozási megbe­tegedésről szereztünk tudo­mást, esztendőnként 60—90 az ilyen esetek száma, s tavaly valamelyest emelkedett, 105 ügyről értesültünk. A leggya­koribbak — akár az ország­ban másutt — a bőrbetegsé­gek, a szilikózis, a foglalko­zási nagyothallás, a fertőző kó­rok — például a hepatitisz és a brucellózis —, valamint a hegesztők és segítőik kötőhár­tyagyulladása. Oldószer a levegőben Dr. Ozorai Kamilla, a Pest megyei KÖJÁL munkaegész­ségügyi osztályának vezetője: — Vizsgálódásunk alapvetően kétirányú. A higiénés szemle során a munkakörülményeket mérjük fel, hiszen az alap­anyagok, segédanyagok, mun­kaeszközök, technológiák, a munkahelyek számos veszélyt rejtenek. Ha találunk expozí­ciós forrást, azaz olyan ténye­zőt, amely esetleg egészségká­rosító hatású lehet — a por-, a zaj-, a hő-, a vibráció- vagy a vegyi ártalom miatt — ak­kor újabb műszeres helyszíni vizsgálat következik, s előír­hatjuk a dolgozók laboratóriu­mi vizsgálatát is. — Általános a tapasztala­tunk: az iparban jobb a hely­zet, szervezettebb a munka, nagyobb a technológiai fegye­lem, jobban ismerik az anya­gokat, a folyamatokat, kiter- jedettebb az üzemorvosi ellá­tás, mint más ágazatokban. A mezőgazdasági nagyüzemek­nél sem az alaptevékenység okozza a sok fejtörést, bár az utóbbi évtizedben fokozódott a kémiai anyagok alkalmazása, s a gépesítéssel nőtt a dolgozók pszichikai terhelése, miköz­ben a fizikai csökkent. In­kább a kiegészítő és a mellék­üzemági tevékenység a gondok oka. Most Pest megyében 262 termelőszövetkezeti mellék­üzemág dolgozóit vizsgáljuk, akad közöttük vas-, fa- és gu- - mi-, valamint műanyagipari is. — Általában a kisüzemek a nagyobbaknál. rosszabb felté­telek között — tehát kisebb biztonsággal — kezdik a tevé­kenységüket, s a saját maguk által termelt haszonból javít­ják később a feltételeket. Meg­esik ezért, hogy kicsi az alap­terület a műhelyben, nagy a zsúfoltság, s több ember dol­gozik veszélyek közepette, mint kellene. Ha például egy helyi­ségben kerül sor a vasipari munkára és a festésre, a fes­tők is szenvednek a lakatosok okozta zajban, a lakatosok is belélegzik a festék oldósze­rét. idajekorén beavatkoznak — Nagy szükség van a mel­léküzemek tevékenységére, ru­galmasságára. Arra, hogy új technológiákat alkalmazzanak, s . viszonylag gyorsan, kis szé­riában gyártsanak új terméke­ket. Csakhogy — mert újdon­ságokról van szó — néha hiányzik a kellő felkészültség. Jó példa erre az elmúlt év egyik nagy ügye, az újszilvá- si. Az Agroplast Gazdasági Társulás új üvegszálas poliész­ter üzemét egy régi raktárból alakították ki. A rutinellenőr­zés során fedeztük fel, hogy itt mi történt, s a laboratóriu­mi vizsgálat a megengedettnél csaknem kétszerte több oldó­szert talált a munkahely leve­gőjében. A dolgozók vizsgála­ta után szüneteltették is a ter­melést. amíg nem sikerült gon­doskodni a megfelelő szellő­zésről. A három műhely közül ma is csak kettőt használnak. — Természetesen a hagyo­mányos anyagok is hordozhat­nak veszélyeket. A sződi Vi­rágzó Tsz őrbottyáni lakatos­üzemében decemberben töme­ges ólommérgezés történt, ti- zenketten kerültek emiatt kór­házba. A vizsgálat megállapí­totta. hogy nem tartották be az óvórendszabályokat, s meg nem felelő körülmények kö­zött dolgoztak az ólomtartal­mú festékkel. A festés, csiszo­lás most szünetel, a vizsgálat még tart. — S hogy mi mindent tehet a KÖJÁL, ha felfedezi a ve­szélyt? Tavaly óta — megje­lent a foglalkozási betegségek­ről szóló új rendelet — többet, mint korábban. Most már nemcsak azokat védhetjük, akiknél a diagnózis kimutatta a foglalkozási megbetegedést, hanem azokat is, akiknél a vizsgálat az engedélyezett ha­tárértékeket túllépő mennyi­séget talál a szennyező anya­gokból a testnedveikben. Azaz még nem betegek, de már fe­nyegetettek: 1100 ilyen ember dolgozik Pest megyében. Ki­emeljük őket az egészségüket veszélyeztető munkahelyről, s tehetünk egyéb intézkedése­ket is, mint tavaly, összesen 89 alkalommal. Elrendelhetjük az egyéni védőeszközök kötele­ző használatát, a munkakörül­mények, a technológia változ­tatását, végső soron még a ter­melés felfüggesztését is. Vasvári G. Pál Közérzetet vallató szociológiai felmérés Fiatalok kulcspozícióban tán elmarad a hasonló kép­zettségű férfiak mögött. £ A közfelfogás szerint a me­zőgazdaságban dolgozó, értelmi­ségiek anyagi helyzete jobb az átlagosnál. Beigazolódott ez a felmérés során? — A közvélemény sokszor té­ves elképzelések alapján ítéli meg a termelőszövetkezetek vezetőinek jövedelmét. Egy­részt magasabbra becsüli, mint amennyi a valóságban, másrészt nem számol azzal a ténnyel, hogy a mezőgazda­ságban hosszabb a munkaidő és rosszabbak a munkakörül­mények. A fiatal vezetők egy főre jutó havi átlagjövedelme eléri az országos átlagot. Ha a fiatalságukat és az átlagos­nál nagyobb családlétszámot is figyelembe vesszük, ez a helyzet nem mondható rossz­nak. Nagy szóródást mutat azonban a icvedelem terüle­tenként, szövetkezetenként és természetesen korcsoporton­ként. A rendelkezések szerint az egyes kategóriák bérhatá­rait a gazdaságok termelési értéke is befolyásolja. Ennek a körülménynek egyrészt ösz­tönző hatása van a jobb munkára, a magasabb teljesít­mény elérésére. Másrészt azonban a pályakezdő szak­emberek a jól gazdálkodó termelőszövetkezetekbe igye­keznek a kedvezőtlen adott­ságú gazdaságok helyett. To­vább növelve így a szakem­ber-ellátottság már eddig is egészségtelen területi arány­talanságait. A jóllakott ember szájá­ban is összefut a nyál, különösen, ha színes­ben látja a televízió rek­lámját, a Csemege bolt kol­bászhegyeit, a fehér-rózsa­szín császárhúsokat, a fel­vágottak tömegét, az olda­lasokat és sonkákat, egy­szóval mindazt az ínyenc­séget, amire még népi mondásaink is számosán akadnak: Több nap, mint kolbász, Kolbászból font kerítés. Újabb hirdetés, cso­koládés, kókuszos, tejszín­habos csemege. Megint más hirdetés: szakácsok ajánl­ják versenymunkáikat, tű­zön, zsírban, olajban, ser- cegve, pirulva, tálalva kí­nálják magukat a jobbnál jobb falatok. Az a miénk, amit megeszünk. Iskolatej. Nem éppen korszerű a reklám, a tehe­net vonszoló gyöngyösbok- rétás parasztbácsi, de csur- ran és cseppen a finom tej, van öröm az iskolában. Már, ahol van iskolatej. Reklám. Reklámok a tévé­ben és műsor is arról, ho­gyan főzőcskézzünk, de okosan. Igen, kis hazánk tej jel­mézzel folyó Kánaán lett. Felépítettük a szocializmus országát, be is fontuk kol­bászból lett kerítéssel, és tetejét is kiraktuk, cserép helyett sóderral. így élünk mi Pannóniában, miközben harcolunk az elhízás ellen... Hogy a szocializmus nem jelent egyet a kolbászhe­gyekkel, azt persze csak akkor mondhatjuk ki, s csak úgy mondhattuk ki, ha hegynyi nem is, de ele­gendő már volt és van ab­ból a kolbászból. A kol­bászszocializmus ideoló­giájával szembeszegülni bi­zony csak úgy lehetséges, hogy ha ebben a harcban —. mert egyfajta harc ez is ám, és korántsem nevet­séges küzdelem —, lábun­KERÍTÉS KOLBÁSZBÓL kát a bizton megtermelt ja­vak szilárd alapzatán vet­hetjük meg. S hogy ilyen alapról beszélhetünk ma és itt, ebben az országban, ah­hoz évtizedes és következe­tes politika — társadalom- és gazdaságpolitika — kel­lett. Tanulás önmagunk botlásaiból, mások tapasz­talataiból, de még ellene­ink kaján kézdörzsölgeté- seiből is. Semmilyen politi­kát, gazdaságpolitikát sem lehet jó kedvből, rossz kedvből, álomból és napi vágyakból, alapvető el­vünk megkerülésével, fi­gyelmen kívül hagyásával csinálni. A kerítést lehet ugyan kolbászból fonni, de fonni kell, ami munka. A kol­bászhoz hús kell, amit jó­szágként nevelni kell — ez is munka. A jószágnak takarmány kell, amit meg kell termelni: munka ... Nézem a televízió rek­lámját, amolyan bőségsza­runak tűnik az egész. S voltaképpen ostobaság len­ne is szégyellnünk azt, amink van, miután munká­val hoztuk létre. De hát egy reklámműsornak nem is feladata a húshegytek mö­gött az értékesítési gondo­kat is megmutogatni, a gyöngyöző borral teli po­hárban minek visszatükröz- tetni a szőlőtermelés hazai gépesítettségének igen ala­csony fokát és a tárolási, értékesítési nehézségeket. Pedig, ha jól belegondo­lunk, e téren is és más te­rén is a gazdaságnak — és nemcsak az élelmiszergaz­daságnak — bőven van, volt és lesz gondja. Olyan is, ami rövid távon meg­oldható, olyan is, ami nem. A televíziót nézve eszem­be jut, hogy nem is olyan nagyon régen, szinte még tegnap, mert évtizede tán, hogy nálunk is baj volt a hússal, majd a cukorral, mert a háztáji gazdálko­dást nem okos szabályzók­kal, hanem oktalan adópo­litikával akarták összhang­ba hozni. Néhány — kettő, három — hízósertés, anya­koca után erős a progresz- szív adózás: nehogy a zsí­rosodó malachájjal arányo­san zsírosodjon a termelő is. Úgy vélték egyesek, hogy ez ellentmondana elveink­nek. Rövidesen húsgondja­ink lettek, ismét és igazán bosszantotta volna a Ma­gyar Televízió nézőjét, ha a mostanihoz hasonló rek­lámfilmekkel traktálták volna a sertéspörkölt he­lyett. M inek nekünk termelni cukorrépát? Vásá­roljunk külföldön cukrot, még behozva is ol­csóbb, mint megtermelve itthon. A döntés megszüle­tett, közben a világpiacon megugrott a cukor ára — nem a mi döntésünk miatt! és máris gond volt a ha­zai cukorellátással. Éve­kig tartott, mire újból meg­felelő mennyiség termett és visszajött a mezőgazdasági dolgozók termelési kedve, helyreállt a szükségletek egyensúlya. S még azt sem lehetne möndani, hogy valamikép­pen nem megfontolt dönté­sek voltak azok. Csak nem meggondoltak. Régen volt? Igen, de any- nyira azért nem, hogy sa­ját akkori hibáinkból ne tudnánk akár még ma is tanulni. Mert ehhez a ru­galmas piacgazdálkodáshoz a hibákkal is nyíltan szem­benézni tudó politika veze­tett el. Gyurkó Géza 0 A beszélgetések során mi­lyen észrevételek, javaslatok hangzottak el ezekkel kapcso­latban? — A pályakezdő mezőgaz­dasági szakemberek nagy többsége szüleinél, kisebb Há­nyada albérletben vagy mun­kásszálláson lakik. A huszon­öt éven felülieknél ugrássze­rűen javul a helyzet. A ter­melőszövetkezetek jó része az egyetemről érkező pályakez­dőket szolgálati lakással, ese­tenként kedvezményes építő­anyaggal, fuvarral, kölcsönnel segíti. Általában, mint a falu­si fiatalok nagy része, az ag- rárértelmiségiek jelentős há­nyada is csak az építkezés terheit vállalva tud önálló lakáshoz jutni. Ez nemcsak nagy leterhelést jelent, ha­nem kulturálódásunk rovásá­ra is megy. A termelőszövet­kezetek üzemi termelési érté­kének emelkedésével párhuza­mosan nő a jobb lakáskörül­mények között élő vezetők aránya. Ez is növeli a terme­lőszövetkezetek szakember-el­látottságának területi arány­talanságait. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­tek szakemberellátásának biz­tosításához a tanácsok nyújt­hatnak több segítséget, na­gyobb számú tanácsi vagy szövetkezeti lakás rendelke­zésre bocsátásával. Ez azért is fontos, mert (a felmérésben részt vettek között például 90 százalék) sok a házas. Ügy tűnik, a termelőszövetkezetek közössége is elvárja vezetőitől, hogy rendezett családi életet éljenek. Ilyen körülmények is késztetik a fiatal agrárszak­embereket a korai családala­pításra, de a városinál keve­sebb szórakozási, művelődési lehetőséget nyújtó falusi élet­mód is erre ösztönöz. • Beérik-e a fiatalok a ke­vesebb szórakozási lehetőség­gel? — Különösen a harminc­évesnél fiatalabbak kritiku­sak. Közülük is főleg a felső­fokú végzettségűek, akik még jól emlékeznek az egyetemi évek alatt megszokott sokféle szórakozási lehetőségre. Ezzel összehasonlúva a helyi lehető­ségeket, sokszor egyoldalúnak, kevésnek érzik. Kutatásaink során pedig bebizonyosodott, hogy a kulturális igények színvonalas kielégítése a gaz­daságok fejlődésében is meg­mutatkozik. Elég, ha bizonyí­tásként csak azt említem, hogy szoros összefüggést ta­láltunk a gazdálkodás szín­vonala, a helyi kulturális adottságok és a helyi szakem­bergárda kulturális igényei­nek kielégítése között. @ A felmérés kiterjedt a mun­kahelyhez fűződő kapcsolat té­nyezőire is. Ezen a téren mit tapasztaltak? — Általán .is törekvés, hogy a fiatalok igyekeznek lakóhe­lyükhöz közei munkát találni. Nem szívesen vállalkoznak in­gázásra, igénylik a több sza­bad időt. Az elmúlt évek szo­ciológiai felméréseiben min­dig visszatérő téma ez, amely erőteljesen alátámasztja azt a javaslatot, hogy a termelőszö­vetkezetek támogassák az ar­ra érdemes helybeli fiatalok egyetemi felvételét. Az aján­lások meghatározott értékkel épüljenek be az agrár-felső­oktatási intézményekbe való felvételi elérhető pontszámába. Ami az egyéb tényezőket il­leti, a szakmai fejlődés fon­tos elemével, a tájékozódás és a kapcsolattartás lehetőségé­vel a fiatal vezetők többsége elégedett. A munkahelyi kö­tődést befolyásoló tényezők között nagyon fontosnak tart­ják a beilleszkedést segítő munkatársi kapcsolatokat. • Milyen meggondolásból ké­szülj szociológiai felmérés a mezőgazdaságban dolgozó fiatal szakvezetőkről? — A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának felkéré­sére készült a tanulmány. A mezőgazdaságban dolgozó ve­zetők Körében az utóbbi években lezajlott a nemzedék­váltás. Sok a fiatal vezető, akiknek kulcsszerepük van a fejlett technikai eszközök, korszerű technológiai eljárá­sok alkalmazásában. Munka- és életkörülményeik alakulá­sa, jó közérzeiük a fejlődés egyik meghatározója. Gál Judit í Nagy érdeklődést keltett az a beszélgetés, melyet a ^ közelmúltban rendeztek az MTESZ-ben, a fiatal mezö- í gazdasági szakvezetők helyzetéről. A téma sok embert í érint, mert más ágazatokhoz viszonyítva, itt sok a fia- í tál vezető. Amíg például az élelmiszeriparban a veze- ^ tők 12,9 százaléka harmincévesnél fiatalabb, addig a ^ mezőgazdaságban 22,8 százaléka. Az MTESZ rendezvényén Lugossy Györgyi, az Ag- ^ rárgazdasági Kutatóintézet munkatársa tartott vitain- dítót, aki az ország kétszázötven termelőszövetkezeté- í ben szerzett tapasztalatok alapján készített szociológiai í felmérést. * A Pest megyei tapasztalatokról kérdezem Lugossy í Györgyit: — A felmérés elkészítéséhez 2813 fiatal vezető válaszait dolgoztam fel, és munkámban 26 kérdezőbiztos részvételére támaszkodhattam. A munka Pest megyében 13 termelőszö­vetkezetre terjedt ki. Általá­nos tapasztalat, hogy a fővá­ros közelségéből adódóan több az agrárszakember és job­bak a kulturálódási, szórako­zási lehetőségek, mint az or­szág más részeiben. Az utóbbi években szembetűnő a fiata- lodás. Az energiaszolgálta­tásban, gépesítésben és az ál­lattenyésztésben dolgozó ve­zetők közül minden harmadik harminc éven aluli. • A nők is helyet kaptak eb­ben a kimutatásban? — A megkérdezettek 92 százaléka férfi, és csupán 8 százaléka asszony vagy leány. Bár a fiatalabb korcsoportok­ban emelkedik a női vezetők aránya, mégsem éri el a 15 százalékot. Ismeretes, hogy töb'b nő szerez agrárdiplomát, mint ahány el is helyezkedik a pályán. Ennek sok oka van, de leggyakoribb, hogy alkalmazkodniuk kell a férj munkahelyéhez. Meg kell küzdeniük olyan előítéletek­kel is, amelyek vezetői alkal­masságukat vonják kétségbe. Nagyobb teher nehezedik fa­lun a nőkre a szolgáltatások, a bolthálózat,- a közművesítés fejletlensége, a gyermekintéz­mények hiánya miatt, ezért is maradnak ki sokszor a műn­kéből. Előreiépési lehetőségük, anyagi megbecsülésük így az-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom