Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-24 / 20. szám

1982. JANUAR 24.. VASÄRNAP MFc\n V Kriman 3 A lék széléhez szegezve Mentsünk meg egy tavat! , £L- '&S». - . Azt mesélik, a víz alatt csudaszép az élet! A HÉT HÍRE LENDÜLETBEN # A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének el­nöksége a művezetők helyzetét vitatta meg. @ A gyü­mölcstermesztés műszaki fejlesztésének teendőiről ter­melők és feldolgozók együttesen tanácskoztak Nagykő­rösön. © Kecskeméten megrendezték a kertbarátok or­szágos növényvédelmi fórumát. © A Közlekedéstudo­mányi Egyesületben a számítógépes úttervezés tapasz­talatait összegezték. @ A hét híre az is, hogy az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa az idei feladatokról tárgyalt. Egy hevenyészett közvéle- ménykutatás szerint, az el­múlt vasárnap délelőttjén a | Délegyházi-tavak keleti csücs­kénél a hőmérséklet mínusz S és mínusz 20 fok között in­gadozott. Akadtak ugyanis, akik állították (főképp a kor­csolyával siklók, keringők, bo­torkálok és elesők), hogy ma­ximum mínusz ötöt mutat a higany szála, mások viszont megesküdtek rá: errefelé ilyen farkasordítóra még a legöre­gebbek sem emlékeznek. Ez utóbbi véleményt több­nyire azok hangoztatták, akiknek szinte a jégbe gyöke­rezett a lábuk, s egy széles szájú lék szélén álldogállva, órák hosszat a vízből fel- és lemerülő fiatalembereket les­ték. Egy asszony például — Bugyi községből zarándokolt a tóhoz — megjegyezte, hogy 20 ezer forintért sem merül­ne a víz alá. Kijelentésének súlyát fokozta az az észrevé­tele, mely szerint az említett összeget igen komoly pénznek tartja. Gyanakvó szurkolók Az attrakció főszereplői, a Magyar Televízió SE búvár­szakosztályának testhez simu­ló, fekete neoprén ruhába bújt tagjai, viszont alig várták, hogy a könnyűbúvár szerelés — a sűrített levegőjű palack, a manométer, a reduktor, a csu­tora, a mélységmérő, a tőr és a szemüveg — rajtuk legyen, s a vízbe ereszkedhessenek. Odalenn sokkal kellemesebb hőmérséklet várta őket. Egy­behangzó véleményük szerint: a víz alatt csodaszép az élet! A rendületlenül szállingózó hódarától egyre fehérebb né­zősereg néhány gyanakvó tag­ját azonban nem lehetett er­ről meggyőzni. Föl-föltörő kér­déseik lényege az volt: miért kell télen a víz alá menni? Az érdeklődők, látván, hogy a búvárokat, akik a merülés­sel, s egymás figyelésével, óvá­sával vannak elfoglalva, nem­igen lehet szóra bírni, a jégen álldogáló Tóris Sándorhoz és Lakatos Emilhez fordultak. S ha nem is kaphattak szakvé­leményt Bugyi község tanács­elnökétől, valamint az ottani iskola igazgatójától, azt vi­szont örömmel nyugtázták, az előadás, a tó, az ország leg­tisztább vizű tavának meg­mentéséért folyik. Talpig bronzban A kitartóak viszont, akik nem bánták, hogy arcszínük sajátosan lila árnyalatúvá vá­lik, akár bővebb felvilágosítást is kaphattak. Csupán azt kel­lett végigizgulniuk, míg Pász­tor Ferenc, Mülner Péter, Bánki István, majd fényképe­zőgéppel ifj. Pásztor Ferenc, kamerával pedig Kátai Ba­lázs hosszabb-rövidebb időre a víz aló merültek. Am a legnagyobb sikert nem a feketeruhások, hanem a nehézbúvár szerelésben megjelenő Borbély Mihály aratta. A jelenlevőkből meg­lepetésüket kifejező felkiáltá­sok buggyantak ki, amikor a bő gumiruhában megjelenő fiatalember belebújt a tízkilós bronzcipőkbe, fejére vette a tizennyolc kilós bronzsisakot, s rezzenéstelenül tűrte, ami­kor két tizenöt kilós nehezéket raktak rá. Hogy milyen a világ oda­lenn? Arra az elejtett meg­jegyzésekből következtethetetl a nézősereg. Messzire ellátni, hal kevés van, hinár viszont annál több. Vasárnapi látványosság A merülési akciónak a szür­kület vetett véget. Pásztor Fe- renctől, a búvárszakosztály vezetőjétől megtudhatták, a még a jégen álldogálók, hogy a felvétel időpontjául nem véletlenül választották ezt a hideg, téli vasárnapot. A jég ugyanis feszítetté teszi a vi­zet, a lebegő mikroorganizmu­sok leszállnak a fenékre, a víz tisztábbá válik, könnyebb a fotózás és az edzés is. A vasárnapi látványosság pedig egy környezetvédelmi film felvételeinek volt köszön­hető. Az MTV SE búvárszak­osztályának tagjai elhatároz­ták; bebizonyítják, milyen szép a délegyházi víz, s egy­ben igazolják azt is, egyre több szemét kerül bele. Jelszavuk: mentsünk meg egy tavat! Ezért mentek a jég alá... Koffán Éva Szerződésen felül is Borsóra vár a konzervgv^ A téli hónapokban sincs uborkaszezon a konzervgyá­rak háza táján. Annál inkább is, mivel ezekben a viszony­lag csendes hetekben kötik meg a felvásárlási szerződése­ket a kistermelőkkel, a ter­melőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal. Ilyenkor biz­tosítják zöldségből, gyümölcs­ből azokat a tonnákat, ame­lyeket aztán a nyári nagy hajrában feldolgoznak sava­nyúsággá, befőtté, lekvárrá. A Nagykőrösi Konzerv­gyárban Antal László igazga­tóhelyettestől a felvásárlási szerződések sorsáról kértünk tájékoztatót: — A gyár három megye — Pest, Szolnok és Bács-Kiskun — nagygazdaságaival, kister­melőivel van szerződéses kap­csolatban. Természetesen a legtöbb termést a Pest megyei földekről kapjuk. Csaknem valamennyi terményből sike­rült már lekötnünk a tervezett mennyiséget. Vagyis, zöldbab­ból, paradicsomból, papriká­ból a tavalyihoz hasonló mennyiségre számíthatunk. Uborkából a tervezettet kötöt­tük le, de nem haragszunk meg akkor sem, ha a szerző­döttnél többet kínálnak majd átvételre a termelők. Sajnos, akad olyan zöldség­féle — a zöldborsó —, amely­ből bármennyire szerették volna, nem tudták a szüksé­ges mennyiséget a szerződé­sekben lekötni. Nincs túlzot­tan nagy eltérés a tervek és a valóság között, s ha az idő­járás is úgy akarja, a jó ter­més még pótolhatja a hiányt... Csakhogy kissé ki­számíthatatlan partner az idő­járás, nem túl kedvező vélt jóindulatára bízni a terme­lést. A dolog természetesen nem a nagykőrösieken múlott, hanem a termelőkön, akik a zöldborsónál sokkal jövedel­mezőbb növénnyel vetik be földjeiket! Ami a gyümölcsöt, a megy- gyet, a szilvát, valamint az őszi- és a sárgabarackot ille­ti, zömében az áfészek útján vásárolja fel a konzervgyár. Míg az elmúlt évben meggy­ből volt rekordtermés, az idén a számítások szerint sár­ga- és őszibarackból várhat­nak a tavalyinál többet. Az előzetes felmérések sze­rint a nagykőrösi gyár a ter­veihez szükséges nyersanyagot a szerződésekben biztosította,, de gyümölcsből és uborkából ezen felül is elfogadnak majd. Hosszú ideje lendületben van a szövetkezeti ipar, mind a termelés bővítését, mind an­nak eredményeit tekintve. Ta­valy is az eredetileg tervezett­nél nagyobb lett a termelési érték, a nyereség pedig — rá­cáfolva a tamáskodókra — 22 —23 százalékkal nőtt. Az át­meneti, 1980-as megtorpanást tehát, amint az várható volt, a szövetkezeti iparban gyors fellendülés követte a megyé­ben, amit persze, nem kínál­tak tálcán a gazdasági körül­mények, hanem keményen meg kellett dolgozni érte. Egyebek között úgy, hogy a korábbinál is fontosabb szere­pet kaptak a piaci követelmé­nyek, azaz a rugalmasság, to­vábbá úgy is keménynek bizo­nyult a próbatétel, hogy erő­teljesen szorítani kellett a költ­séggazdálkodás nadrágszíján. Az ipari szövetkezetek döntő többsége állta a sarat, gyak­ran olyan áron, mint amit az olykor naponkénti átállás, a hirtelen jött rendelés pontos teljesítése, a kooperációs part­nerek mulasztásainak ellen- súlyozása követel. Nincsenek elkényeztetve a megye ipari szövetkezetei, kö­zülük még a legjobbak, leg­erősebbek sem érezhetik pe­helypaplanba bugyolálva ma­gukat. Mert itt egy az egyben igaz: lehet kiugró nyereséget elérni, de bukni is lehet na­gyot. Közvetlenebbek, ezért a bőrt jobban égetők a piaci ha­tások, azaz ha tetszik, ha nem tetszik, ugrani kell. Ennek az Ugrásnak az egyik, de elsőran­gú bizonyítéka, hogy a megye szövetkezeti iparában növe­kedett a leggyorsabban az ötö­dik ötéves tervben az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés, a szerény létszámemelkedés ja­va része pedig a fizikai fog­lalkozásúakra jutott. Meghaladja a félszázat a megyében az ipari szövetkeze­tek száma, arról azonban, mennyire mások a léptékek, mértékek itt, mint az állami iparban, sokat elmond egyet­len adat: a szövetkezetek hét­száz telephelyet tartanak fenn. Amiből természetszerűen az is következik, hogy itt mások a termelésirányítási, -szervezési módszerek, az anyagellátási teendők, mint a nagyvállala­toknál. A kis méret, a tagolt­ság némely tekintetben hát­rány, sok szempontból azon­ban előny, lehetősége annak, hogy gyorsan, rugalmasan mozduljon a kívánt irányba a szervezet, a tevékenység. Idén a szövetkezeti iparban a termelés hét-nyolc százalé­kos bővítését látják lehetsé­gesnek, ennél is gyorsabb mér­tékben kívánatos azonban fo­kozni a nem rubelelszámolá­sú piacokon történő értéke­sítést. Ami rendkívül fontos, ám nem maradhat háttérben a lendületes fejlődés közepet­te sem az az érzékeny és mind­máig gyenge pont, amit a la­kossági szolgáltatások alkot­nak. Mert ugyan igaz, fejlő­dött a szövetkezetek ilyen irá­nyú tevékenysége is, ám en­nek ellenére a következő a helyzet a megyében: a lakos­sági szolgáltatásokból — fo­rintérték alapján — 1975-ben 19,8 százalékkal részesedtek a szövetkezetek, 1980-ban ez az arány 15 százalék volt. Nem tagadva, hogy még ma sem nagy üzlet — és korábban még kevésbé volt az — a szolgál­tatás, az előbbi arányt ennek tudatában is elgondolkozta- tónak kell tartanunk. Főként akkor, ha hozzátesszük a ke­serves tényt: a megyében a szolgáltatások színvonala egy lakosra vetítve, jóval alacso­nyabb az országos átlagnál. Van tehát mit javítani, bőví­teni! Örömmel hallunk minden híradást a szövetkezeti ipar lendületes fejlődéséről, rugal­masságáról új és újabb bizo­nyítékairól, exportértékesítése fokozódásáról. Bízunk abban is, hogy idén, a kétségtelenül szerény beruházási lehetősé­gek ellenére, nem törik meg a lendület, a szövetkezetek meglelik azokat a forrásokat, amelyek új befektetések nél­kül gyarapítják a teljesít­ményt, növelik a népgazdasá­gi és a szövetkezeti nyeresé­get. Bíznunk kell azonban ab­ban is, amit a lakosság érde­ke, nyeresége föltételez, ez pe­dig az igényekhez fokozottab­ban igazodó szolgáltatási mun­ka, a szükségletek maradék­talanabb kielégítése. Mert jó dolog a lendület, ám azt sem árt tudni, milyen irányba, mi­lyen célhoz viszi az embert. Mészáros Ottó Rendben van minden? Pásztor Ferenc (balra) és Csik László Ebhez a szereléshez nemcsak két öltöztető, de villáskulcs Is kell! Bevetés előtt.. • Zieh Zsolt felvételei Mit várunk a kisválla&kozásokfól ? Lehetőségek — buktatókkal Hosszú időn Út elsősorban a kiegészí­tő tevékenység jövedelemszer­zési lehetőségeit firtattuk. Ész­re sem vettük, vagy bagatel­lizáltuk a tényleges társadal­mi szükségletek rugalmas ki­elégítését, a többletjövedelem mögött a jelentős többlet- munkát. Bármilyen szűk kört is érint­senek az indokolatlan jöve­delmi aránytalanságok, nagy társadalmi ellenkezést válta­nak ki, anyagi, erkölcsi és po­litikai károkat okoznak. He­lyénvaló tehát a határozott adminisztratív fellépés, a tör­vényes szigor a visszaélések­kel szemben. Ám ezek a gaz­daságon kívüli módszerek ha­tástalanok, ha az átlagosnál nagyobb, de nem kiugró jö­vedelmek forrása a monopol- helyzet. Ilyen esetekben a kí­nálat növelése, a termelők, a szolgáltatók versenyeztetése a jövedelemszabályozás hatásos eszköze. Tehát az adózás, a személyi jövedelemszabályozás és más előírás révén kell ele­jét venni mindenféle munka nélkül szerzett vagy a telje­sítménnyel nem arányos jö­vedelem képződésének. Azok­ban a kisüzemi szervezetek­ben, amelyekben részjegyek, célrészjegyek jegyzésével, vagy személyi tulajdonban levő ter­melőeszközök révén áll ösz- sze az induló vagyon, a „tő­ke”, nem lehet a munka nél­küli jövedelemszerzés forrása. A központi szabályozás nem ^ teremt sem elő­nyös, sem hátrányos helyzetet az új szervezetek számára. Így a nagyüzemekhez hasonlóan lehetővé teszik és anyagilag elismerik, magasabb jövede­lemmel honorálják a több és jobb munkát. Bizonyosra vehe­tő, hogy ezzel a lehetőséggel az új szervezetek következeteseb­ben, rugalmasabban élnek majd. A kistermelés, a kiegé­sz.. gazdaság differenciált — köztük esetenként kiugró — teljesítményei és jövedelmei kihívást, olykor politikai szí­nezetű feszültségforrást te­remthetnek, mivel a nagy szervezeteknél gyakran erőtel­jes nivellálódási törekvések érvényesülnek. Ezek a jöve­delmi feszültségek azonban összességükben pozitív hatást gyakorolhatnak q.z érdekelt­ségre, az ösztönzésre, a telje­sítményekre. Ami a kisvállalkozások gaz­dasági kockázatait illeti, eze­ket kizárólag a résztvevők vi­selik. Rossz gazdálkodás, vagy a változó piaci feltételekhez való nehézkes alkalmazkodás esetén ugyanis nem segít az ál­lam. Sokáig a nagyüzemek elő­nyét, fölényét egyoldalúan ér­telmeztük, hirdettük, s a kis­üzemek létjogosultságát két­ségbe vontuk. Most kísért a másik véglet. A kisszerveze­tek lehetőségeinek, szerepkö­rének eltúlzása, a nagyüze­mek lebecsülése jelenleg reá­lis veszély. Mindenféle szem- beállítás hibás és káros: a nagy- és kisvállalatok, szövet­kezetek nem kizárják, hanem feltételezik, kiegészítik egy­mást. A vállalkozás méreté­ből adódó előnyök akkor ér­vényesülhetnek, ha a tevé­kenységi kör testre szabott, a feladat, és a szervezet, a tar­talom és a forma összhangja érvényesül.-rlaet az okozhatja a leg- 6 több gondot, ha ki­kerülnek a közfigyelem, a gaz­daságirányítás reflektorfényé­ből az ipar és a mezőgazdaság fő ágazatai, élenjáró nagyüze­■WHT' ■ IIIIMMÍ I ■|l||| mei. Az ország gazdasági hely­zetét, egyensúlyi viszonyait javíthatják az alakuló új szer­vezetek, de a megoldás kulcsa az élenjáró nagyüzemek kezé­ben van. Következésképpen az új vállalkozások az élenjáró nagyüzemek javára, nem pe­dig rovására létesülhetnek. Nagyon fontos, hogy az ipar és a mezőgazdaság e vezető ágazataiban erősödjön a kez­deményezőkészség, az érde­keltség, kibontakozzék a de­mokratizmus, táguljanak az egyéni érvényesülés lehetősé­gei. Csak így előzhető meg, hogy eltúlozzák az alakuló új munkahelyek szerepét. Nem valamiféle elméleti absztrakció, vagy hipotézis gyakorlati kipróbálásról van szó. A nagy- és kisüzem szo­ros együttélésére a meggyőző, a hiteles példák sokaságát vo­nultatja fel a mezőgazdaság. Ne féltsük a nagy>Part se a kisvállalkozások­tól. A kis- és nagy gazdasági szervezetek szoros kapcsoló­dása, közös érdekeltsége, ösz- szefonódása segítheti az elő­ítéletek felszámolását. Az sem kizárt, hogy az ipari nagy­üzem némely termelőszövetke­zethez hasonlóan, a mellékte­vékenység jövedelméből tartja majd fenn a nem gazdaságos alaptevékenységet. Kovács József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom