Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-17 / 14. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYE! BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 14. SZÄM Ára: 1,40 forint 1982. JANUÄR 17., VASÄRNAP Nem változnak szokásaink Szombati körút — üzletekben * Hosszabb lett pKienő- : időnk, rövidebb a munka- ! hét. Hogyan alakul az el- | látás, a boltok forgalma a | rövidített szombati nyitva- I tartással? E kérdésekre ke- | restünk választ Diósdon, I Cegléden és Vácott. A diósdi ABC-áruház egyed­uralkodó a környéken szombat délelőtt. Közel-távol nincs nyit­va más üzlet. Reggel 9 tájban nagy Volt a forgalom, bár Rihó Tibor üzletvezető véleménye szerint megközelítőleg sem ak­kora, mint az előző héten. Az éllátásra nem lehetett panasz, minden alapvető élelmiszer- cikkből volt elegendő. Ügy tűnt, a tej, kenyér kitart zár­óráig, azaz délután háromig. Igaz, az itt dolgozók tapaszta­latai azt mutatták, hogy a ve­vők többsége szombaton dél­előtt szerzi be egész hétre va­ló élelmiszer- és vegyiáru-tar- talékait. Az üzlet személyze­tének egy része hétfőn veheti ki második szabadnapját. Ek­kor is 15 óráig tartanak nyitva, de akkor már megoszlik a for­galom Diósd többi üzlete kö­zött. Hogy vásárlási szokásaink nem változnak, arra bizonyí­ték: a pénteki meghosszabbí­tott nyitvatartási idő alatt mindössze öten fordultak meg az áruházban. Az emberek szombaton érnek rá. A ceglédi ABC vezetőjének Türei Jánosnak nem tartozott a könnyű munkanapok sorába szombat délelőttje. Ember, em­ber hátán az áruház minden négyzetméterén, kígyózó sor a reszortok előtt. Hajnal óta non­stop kattogott a három pénz­tárgép, s már az is haladásnak számított az előző héthez ké­pest, hogy a bejáratnál nem kaptak hajba a kosarakon a vevők. Mégis akadtak szép számmal toporgók, várakozók, annak egyetlen oka: még nem érkezett meg a minőségi ke­nyér. Az igényesebb vásárlók kiböj tölik a rozslángos és a burgonyás szállítmányt. Hogy ÚJ LECKÉNK F elülmúlhatatlan az em­beri lelemény. Jó két évtizede úgy gyűjtünk la­kásra, frizsiderre, tévére, kocsira, Hi-Fi-toronyra, hogy észre sem vesszük: öt­lettárunk kimeríthetetlen, minden alkalmat felhasz­nálunk annak érdekében, hogy megtervezett vá­gyainknak, rögtönzött óha­jainknak eleget tegyünk. Beülve foteljeinkbe, szé­les mosollyal nyugtázzuk: életmódunkban hatalmas változások történtek. S mi ezeket az élet természetes velejárójaként könyveljük el. Kétségtelen: minőséget akartunk és akarunk, az éppen elérhető legjobbat abból, amivel környeze­tünk ellát bennünket. A kérdés csupán az, hogy el­jutunk-e a tárgyak, a dol­gok élvezetéig? Nem vá­lunk-e idő előtt közömbö­sek az iránt, amit nem kis ráfordítással, áldozattal el­értünk és megszereztünk? Lehet min meditálni most, amikor szabad a szombat és magától érte­tődően á vasárnap, amikor eleddig soha nem tapasz­talt lehetőségek adódnak szervezetünk regenerálódá­sára, tárgyaink alaposabb megismerésére. Kötelessé­günk arról is szót ejteni, hogy túlterhelésről panasz­kodnak a diákok, hajtásról a felnőttek, miközben bur- jánoznak a másodállások, s emlekedik a rendelőinté­zeti betegek száma is. Jó­szerivel képtelenek va­gyunk tudomásul venni: önpusztító ez a hajsza. Mondandóm érdekében figyeltem ismerőseimet a beköszöntő év első szabad szombatján. A legtöbb asz- szony főzött, mosott, taka­rított, bevásárolt, minden maradt a régiben. Mások viszont nem tudtak mit kezdeni idejükkel. Volt, aki két-három órát met­rózott, de akadt olyan em­bertársam is, aki csak úgy szórakozásból a főváros külső kerületeibe és a szomszédos községekbe buszozott ki. Érdekes volt a kezdet. Miközben az üzemekben, a közlekedésben, a kereske­delemben másról sem esett szót, mint az ötnapos mun­kahétről, a nagy beharan­gozás viszont a magánéle­tet készületlenül, a családi programokat váratlanul érte. Az elmúlt napokban so­kan elmondták: a hét végét is tervezni kell. A hétközi hangulatgörbén visszaszo­rult azoknak a száma, akik úgy vélekedtek: a megnö­vekedett szabad idő kölönc a nyakunkon. Tegnap már egyre többen hangoztatták: szükség van rá, csak élni kell tudni vele. De hogyan? A kérdés to­vábbra is jogos. Éppen ezért lenne magától értető­dő, hogy szombaton és va­sárnap sehol se zárják be a művelődési házakart, s uram bocsá’, még a könyv­tárak is nyitva tarthatná­nak, leginkább az olvasó­termek, hogy legyen hol böngészni, tallózni, szabad hétvégeken ott is ismer­kedni a világ dolgaival. Az össznépi szórakoztató vállalat, a televízió nem lehet az egyedüli program­adó. Ahhoz, hogy megért­sük egymást, beszélgetni tudjunk, nemcsak a sza-. badnapok sakktábláin kell lejátszanunk ütközetein­ket, hanem elsősorban sa­ját magunkban. Hogy el­higgyük: teherbíróbbak, edzettebbek csak úgy lehe­tünk, ha óvjuk magunkat a parttalan túlterhelésektől, ha a tárgyak megszerzésé­vel együtt a szellemi táp­lálékot is kívánalmaink közé soroljuk. Ügy tűnik: társadalmunk új leckét kapott az új esz­tendőben. Eletmódváltozá- sainkat követően most ta­nuljuk, hogyan változtas­sunk ' meggyökeresedett szakásainkon. Babitsot idézve: az élet nem csupán harc, hanem béke is ... A költővel közösen mi sem kívánhatunk mást ma­magunknak, mint kincses békét, belső gazdagságot. S okféle hatás éri a ma emberét. S hogy ez az esetek többségében ne le­gyen csak sokkhatás, alig­hanem körültekintőbben kell ügyelnünk magunkra. Az ember nem tárgya, ha­nem kigondolója, alanya hétvégeinknek. Értelmesen élni, okosan sáfárkodni vele, ez is mindennapos ügyeink közé tartozik. Molnár Zsolt meddig kell várni, az bizony­talan, tény, hogy déli negyed tizenkettőkor még híre sem volt a sütőipari szállítókocsinak. Szombaton ez okozza az igazi fennakadást. Hétfőn (pedig ak­kor sem fut be 12 óra előtt) már más a helyzet, akkor van még időnk eladni a kései ke­nyereket is. Sajnos, szombaton­ként ott ragad a nehezen érke­ző szállítmány a 14 órai zárás után is. A pékárun, tejen kí­vül nagy a kereslet a tőkehús, a baromfi és a konzervek iránt. A váci 10-esben, a Széchenyi utcában teljes a nagyüzem. Van elegendő áru, a legfinnyásab- bakat is kielégíti a választék, legfeljebb a pénztárnál való sorállás üröm az örömben. Igaz, a környéken másik üzlet is nyitvatart, mégis a 10-es a legforgalmasabb, legnépsze­rűbb. Nyilvánvaló, hogy ahol ro­pog a zsömle, rózsaszín a hús és van aprólék, máj, tízféle gasztrofolétel, oda özönlik a vá­sárlóközönség. Mint ahogy az is természetes, hogy mindenki­szeretne a hét végén -r- mi több! akkor különösen —friss, jó minőségű élelmiszerhez jut­ni, viszonylag kényelmesen: Ügy tűnik, hogy vásárlási szo­kásainkon már nem nagyon változtatunk. Csak reményked­hetünk, hogy idővel (lehetőleg minél előbb) összeérik a szál­lítók, vevők és eladók szokása, munkarendje, érdeke. A piacokon is jártunk. Erről — szokás szerint — a 8. olda­lon számolunk be. L. Zs. Vörös Csillag Érdemrend Ünnepi egységgyűlések a iminkásőr-Jubileumon Havasi Ferenc, Korom Mihály, Méhes Lajos, Németh Károly, Óvári Miklós és Gyenes András adta át a kitüntetéseket Ünnepélyes egységgyűlések­kel köszöntötték szombaton országszerte azokat a munkás­őr zászlóaljakat, amelyeket a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa a harci kiképzés­ben, a honvédelmi nevelőmun­kában, valamint a társadalmi megmozdulásokban tanúsított példamutató tevékenységük el­ismeréseként, a munkásőrség megalakulásának 25. évfordu­lója alkalmából, Vörös Csillag Érdemrenddel tüntetett ki. Ün­nepséget tartottak Budapesten, Kiskunhalason, Szegeden, Du­naújvárosban, Debrecenben és Salgótarjánban. A fővárosban a VIII. kerüle­ti Asztalos János vasaszászló­alj kapta meg az Elnöki Ta­nács kitüntetését. A zászlóalj tagjai a negyedszázaddal ez­előtti demonstráció emlékére a Harminckettesek teréről in­dulva — az alapító tagok út­ját is érintve — vonultak vé­gig a kerület utcáin, az ünnepi egységgyűlés színhelyére, a Ganz-MÁVAG Művelődési Központba. Itt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára méltatta a zász­lóalj eredményeit, majd az El­nöki Tanács kitüntetését fel­tűzte a csapatzászlóra. A debreceni Töthfalussi Sán­dor városi munkásőregység az Arany Bika Bartók-termében tartotta jubileumi egységgyű­lését. Ezen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára mondott beszédet, majd átadta a magas elisme­rést. A dunaújvárosi Mező Imre munkásőr zászlóalj a vasmű kultúrtermében rendezte meg ünnepségét. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, ipari miniszter mél­tatta itt a testület helytállását, majd átadta a dunaújvárosi munkásőröknek a Vörös Csil­lag Érdemrendet. A Gera Sándor nevét viselő szegedi munkásőr-zászlóalj ün­nepi gyűlését a városi sport­csarnokban tartották meg. Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra adta át a szegedi munkás­őröknek a párt Központi Bi­zottságának üdvözletét, és szólt fa munkásőrség történelmi sze­repéről, belpolitikai félada- táinkról, majd feltűzte a ma­gas .kitüntetést az egység zász­lajára. Kiskunhalason, a járási-vá­rosi Brinkus Lajos munkásőr- zászlóalj a Fémmunkás Válla­lat üzemcsarnokában tartotta Ünnepélyes egységgyűlését. Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára beszéde után átadta az érdem­rendet. A salgótarjáni József Attila Művelődési Központban meg­rendezett ünnepi egységgyűlé­sen Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára átadta a Központi Bizottság üdvözletét a Kun Bója mun­kásőr-zászlóalj személyi állo­mányának és vezetőinek. Be­széde végeztével a Politikai Bizottság tagja a munkásőr- zászlóalj lobogójára feltűzte a Vörös Csillag Érdemrendet. Ma: 2. oldal: Amit az álarc eltakar A hét világpolitikai kérdései 3. oldal: Koncepció Pokolra kell annak menni 1. oldal: Páva-ünnep Három lépés az ámbituson 6. oldal: Postabontás Egy csökönyös Siesta hősugárzó 7. oldal: Ismét együtt Argentínával 8. oldal: A vonal másik végén Halálos balesetek A jók élén: Herceghalom, Alag Államiak számvetése Arról, miképpen is zárta az elmúlt esztendőt a termelő- szövetkezetek sora, a zárszám­adó közgyűléseken képet kap­hatnak a gazdaságok tagjai. Kevésbé látványosan, keve­sebb figyelem mellett, de az állami gazdaságok háza táján is sor kerül ezekben a hetek­ben a számvetésre. Szigeti Gábor, az Állami Gazdaságok Országos Köz­pontjának osztályvezetője, a Pest megyei állami gazdasá­gok tevékenységének jó isme­rője. Amikor egy gyors szám­Fugypont alatt is miénk a világ Zimankóban telnek napjaink A lexikonok tanúsága sze­rint a januári középhőmér­séklet mínusz egy és mínusz három fok körül -szokott ala­kulni. Az idén mintha mást tapasztaltunk volna. Az el­múlt héten többször is rácáfol­tak a sok éves átlagra a nap­palok és az éjszakák. Mit mond erről a meteorológus, Kerényi Nárcisz? — A hét első két napján a Kárpát-medence fölött kevere­dett a délről érkező enyhe és az északról áramló hideg le­vegő — hallottuk a választ. — Ennek következtében az ország egész területén hullott a csa­padék. Szerdától kezdve a hideg levegő lett a döntő időjárási tényező. Csapadék nem hullott, de egyre több helyen jelent meg a köd. amit sok esetben zúz­maraképződés kísért. A hét közepén Pest megye területén a legalacsonyabb hő­mérséklet mínusz 18—13 fok között alakult, de csütörtök hajnalban Budaörsön mínusz 19, Vámosmikolán mínusz 21 fokot mutattak a két méter magasan elhelyezett műszer­szekrény hőmérői. Megszállt nálunk a hidegfront. A talaj fölött öt centivel mértek Budaörsön mínusz 23 fokot is, a ködös helyeken, a Dunaka­nyarban és a Börzsönyben dél­után is mínusz 10 fok alatt maradt a hőmérséklet. Az előrejelzések szerint nem mondja fel itteni szállását a zimankó. Számíthatunk jelen­létére a jövő héten is. Az időjárás okozta gondok­ról a, tegnapi jelentés: az Űt- inform szerint az országban a fő- és alsóbbrendű közutak két nyomon járhatók. A déli és délkeleti országrészből jelez­ték, hogy a főutak jégbordá­sak, s ezért óvatos vezetésre intik az erre közlekedőket. Az alsóbbrendű utak még vala­mennyi megyében szakaszosan síkosak. A középső országrész­ben a sűrű köd lassítja a köz­lekedést: a látótávolság mind­össze 100—150 méter. A köd okozott fennakadást Ferihegy forgalmában is. A rossz látási körülmények miatt nem tudják fogadni az ér­kező gépeket. Az ország vasútforgalma jól állja a kemény hideget, a bel­földi közlekedésben nincs kü­lönösebb fennakadás. A nem­zetközi járatok késéssel érkez­nek. A Volán autóbuszai is menetrend szerint közleked­nek. B. G. vetés erejéig kértük vélemé­nyét érthetően szűkszavúan bánt a számokkal, s ezt meg is indokolta: — Most dolgozzák fel a gazdaságokból érkező ada­tokat, végleges értékelést így nem is adhatunk. Egy azonban bizo­nyos, jól gazdálkodtak a me­gye állami gazdaságai at el­múlt esztendőben. Megközelí­tőleg 300 milliós vállalati ered­ményt könyvelhetnek el ma­guknak. Emellett az sem lé­nyegtelen, hogy a fejlesztések, beruházások, no meg a szer­vezettebb munka eredménye­ként nőtt a gazdálkodás haté­konysága, a termelékenység. A növénytermesztés, az állat- tenyésztés fajlagos mutatói is javultak 1980-hoz képest. A kédvező számvetés nem kis mértékben annak is kö­szönhető, hogy az állami gaz­daságok nagy része kihasználta az önálló gaz­dálkodásra ösztönző lehe­tőségeket, nem vártak felsőbb utasítás­ra, beleegyezésre ott, ahol csupán rajtuk múlott egy-egy kezdeményezés sikere. Ha sorra vesszük, vajon mely gazdaságok produkálták a leg­többet, a legnagyobb ered­ménnyel a sor elejére min­denképpen a herceghalmiak neve kívánkozik. Kiemelke­dően jók — hangzik az osz­tályvezetői értékelés» — de meg kell említeni az Alagi Ál­lami Gazdaságot is, ahol az egy tehénre jutó tejhozam je­lentősen javult, lényegesen jobb a megyei átlagnál: 5661 liter. Nemcsak az alaptevékeny­ségben, hanem az állami gaz­daságokban is létjogosultságot nyert melléktevékenységekben, az ipari üzemekben is pozitív az 1981-ről szóló számvetés. G. M. Közélet A gödöllői Erzsébet-parkban nyolcvanadik telét tölti a karcsú királyné izobra Marjai József, a kormány elnökhelyettese szombaton hi­vatalában fogadta a Győr-Sop- ron megyei Pártbizottság ven­dégeként hazánkban tartózko­dó Karen Gyemircsjant, az SZKP KB tagját, az Örmény Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárát. Zbigniew Madej, a Lengyel Népköztársaság miniszterel­nök-helyettese, az állami terv­bizottság elnöke, január 15-én és 16-án Budapesten megbe­széléseket folytatott Marjai Jó­zseffel. a kormány elnökhelyet­tesével a két ország közötti gazdasági kapcsolatokról. Zbig­niew Madejt fogadta Lázár György, a Minisztertanács el­nöke is. Mohamed Merzoug, az Algé­riai Demokratikus és Népi Köztársaság hírügynökségének (APS) vezérigazgatója január 14. és 17. között Budapesten tárgyalásokat folytatott, majd- dr. Lakatos Ernővel, az MTI vezérigazgatójával együttmű­ködési megállapodást írt alá. Az algériai vendéget fogadta Garai Róbert külügyminisz­ter-helyettes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom