Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 13. szám
K/unap 1982. JANUÄR 16., SZOMBAT hbSzínházi t.f.vf.t A történelem cirkusza? f Akit sorsa ide, a Kárpút-meden- i cébe zárt, szülééit légyen bár- j mikor a honfoglalás óta, nem panaszkodhatott soha, hogy eseménytelen az élet. Nehéz lenne bő ezredéves itteni történelmünkből kiemelni olyan emberöltőt, amely teljes békességben, nyugalomban, történelmi és politikai viharok nélkül telt el. Jobban belegondolva, néhány alaphelyzet ismétlődését és variációit ismerhetjük fel persze — de az utólagos bölcsesség édeskeveset használ a mindenkori jelenben élőknek. A legeslegújabb kor, magyar történelme különösen eseménydús volt. Szívesen elengedtük volna ugyan legalább a felüket, de mit tegyünk? Ami megtörtént, megtörtént. Huszadik századi történelmünk eseményein, fordulatain, jó és hibás lépésein, a balfogásokon és a sikeres pillanatokon lehet eltöprengeni, lehet vívódni, illethetjük magunkat önmarcangoló vádakkal és olykor még büszkélkedhetünk is — de egyet nem tehetünk: hogy letagadjuk, meg nem történtnek nyilvánítsuk. A szembenézés persze nem mindág könnyű, nem mindig hálás feladat, s nem is mindig vidám dolog. Hiteket és tévhiteket, legendákat és ellenlegendákat, nemzeti öntudatot vagy annak vélt rossz beidegződéseket sérthet a szembenézés, és mégis, az egyetlen becsületes dolog csak az lehet, ha mindennek ellenére vállaljuk az önvizsgálatot, az elemzést, az igazságkeresést. A kérdés csupán az: hogyan, milyen szándékkal történik ez a szembenézés? A tisztábban látás, a jobb megismerés őszinte vágyával-e, vagy a közelebbi és távolabbi múlt eszméinek, embereinek a deheroizálás címszava alatt végzett besározásának szándékával. M űveinek sorában végezte a nemzeti önvizsgálatot, Örkény István, kereste a legutóbbi négy-öt évtized eseményeinek mozgatórugóit, kereste az egyes ember cselekvéseinek indítékait, olykor ezeknek az indítékoknak a kusza szövevényében mutatkozó (vagy kimutatható) okszerűséget. Kevés írónk vallatta olyan következetesen a közvetlen múltat, mint ő. Válaszaival olykor vitatkozni kellett (és lehetett), de a szándék őszinteségéhez, megszenvedett hitéhez nem fért kétség. S ha a válaszok gyakran igen bonyolultak és igen keserűek voltak, abban sem feltétlenül csak Örkényé a felelősség'; épp eléggé bonyolult és keserű volt az elmúlt pár évtized sok mozz'anata ahhoz, hogy így jelenjcnmeg Örkény műveiben — elsősorban talán színpadi munkáiban. Legutolsó művét szó szerint a halálos ágyán fejezte be. A Forgatókönyv kéziratának utolsó, végső változatát 1979. júliusában jóváhagyva, még két napig élt. Ez a dráma tehát testamentum is, szándékoltan az. Egyben ösz- szegezés, és folytatás is, hiszen Örkény mindegyik színpadi műve szinte ugyanannak a témának a variálása. A Forgatókönyv mintegy lezárja a sort, a téma utolsó variációja, a végső írói szó az ügyben. Mi ez az ügy, mi ez a téma? Kissé fellengzős, de nem pontatlan kifejezéssel élve: a magyar történelem. Annak is az utolsó negyven éve — de áthallások, utalások félreérthetetlenné teszik, hogy ez a dráma játszódhatna akár száz évvel korábban is. akkor is ugyanezt mondaná. Tulajdonképpen nincs is pontos idő'aktora. bár egy dátum, 1949. szeptember 22.. sokszor elhangzik benne, s ez a Rajk- per tragikus színjátékának záró mozzanata. Örkényt azonban nem a személyi kultusz törvénysértései érdeklik önmagukban, noha a Forgató- könyv erről i s szól, méghozzá önmarcangoló keserűséggel. Öí egy magatartásmódéit iz gatja; nevezetesen az, hogy miképpen lehet egyugyanazon valaki nemzeti hős és a nem zét árulója, a párt mindhalálig hű, tántoríthatatlan katonája, és a párt bemocsko- lója. Azt firtatja, milyen ördögi logika szerint minősül esetleg ugyanaz a tett, hol jónak, hol bűnnek? Hogy mitől lesz a dráma főhősének, Barabás Adumnak úgy igaza, hogy hazudik, s mitől válik a hazugsága igazsággá és hitté? Hogy lehet-e, szabad-e feláldozni magát valakinek akkor is, ha tudja: az áldozatot nemtelen indokokkal kérik tőle, s halála is hasztalan? Forgatóköny kegyetlen és kíméletlen szembenézés. Akkor is az, ha Örkény más drámáiban — például a Pisti a vérzivatarban esetében —, legalább ilyen keményen szólt, bár a forma ott kevésbé volt mellbevágó, sokkoló. Ennél a drámánál a cirkuszi porond ’— melyen a Mester, mint produkciót vezeti fel a történetet és a szereplőket, s úgy pergeti a cselemény fonalát, hogy nem is mindig tudjuk: ez most produkció, vagy valóság —, azt sugallja, hogy a történelem maga is cirkusz, keserű fintorokkal és tragikus bohóctréfákkal. Csakhogy e tréfák mögött emberi sorsok állnak, emberi tragédiák húzódnak meg. De örkémy itt e sorsok megéletésével nemigen törődik. Ezért aztán a Forgatókönyvben aránytalanul sok a tézis, a tantétel és az illusztráció. Okozhatja ezt az összegezés igénye — mint ahogyan alighanem ennek köszönhető a darab szokatlan terjedelme is. S mivel túl nagyot akar markolni. egyéb belső ^aránytalanságok is fellelhetők. Az egész első rés?, vagy másfél óra,’"tulaj(ionképpen expozíció, s ennek nemcsak terjedelmes, de bonyolult is. A dráma csak a második részben kezd izzani. Olvasva ez nem ennyire nyilvánvaló; színpadon viszont szembeszökő. Hogy a Vígszínház, Örkény több darabjának istápolója és sikerre vivője, most ezt a művet is bemutatta, részint tisztelgés is az író emléke előtt, részint pedig egy jelentős, bár távolról sem hibátlan alkoiár dicséretes bemutatója. Valló Peter rendezése ugyan túlságosan is tisztelettudó, a szöveget is az utolsó betűig megtartja, sőt, néhány réjgletet a Forgatókönyv korábbi változataiból is beiktat —— mégsem tudja igazán sodróvá tenni az előadást. upla expozíciója (az első néhány jelenet, nem egészen érthető okokból, filmfelvételen jelenik meg, de ezt is megelőzi egy 1949-es filmhíradó), még tovább növeli a darab aránytalan szerkezetének hibáit. Megrázó élmény viszont Reviczky Gábor Barabás Ádámja; benne az alak, a típus, sőt a korszak ellenimondásai valóban tragikus színekben jelennek meg. Takács István Könnyű vagy megoldhatatlan? Matematikává lett számtan — Hogy sikerült a matematika felmérő dolgozatod? — kérdeztem egyik este második osztályos fiamat. — Nehéz volt? — Neked nehéz lett volna, de nekem könnyű — hangzott a tömör válasz. Azt hiszem, ez a megállapítás igen sok szülőre érvényes. Sokszor még a műszaki végzettségű szakembereknek is megoldhatalannak tűnik egy- egy olyan,matematikai, logikai feladat, amelyre egy nyolc- kilenc éves gyerek játszi köny- nyedséggel vágja rá a választ. Egy kis halmazelmélet Milyen is valójában ez a sokat emlegetett új matematika? — erre próbáltunk választ keresni a kiskunlacházi Gárdonyi Géza úti általános iskolában. A negyedik D-ben éppen a halmazelmélettel foglalkoznak. A huszonöt és hatvan közös osztóit ábrázolják halmazokkal. Nincs könnyű dolga a tanítónőnek, amikor a sok jelentkező gyerek közül választania kell, hogy ki feleljen. Sorra veszik a számokat, egytől. — öttel melyik osztható? — teszi föl a kérdést Boros Istvánná. Némi bizonytalanság után az egyik kislány a huszonötre szavaz. — És a hatvan? Hamar kész a válasz: az is osztható. De vajon miért? — Mert Ciliké néni azt mondta, hogy a nullára és ötre végződő számok mindig maradék nélkül oszthatók öttel. Most már csak azt tisztázzák, hogy ezt nem azért kell tudni, mert a tanítónéni mondta, hanem azért, mert matematikai törvényszerűség. Aztán hamis és valós állításokat kell mondani a gyerekeknek erről a két számról. A tanulók kitűnően bánnak a tör-' tekkel, s azt is hamar megmondják, hogy. január 8-áp dé-: li tizenkét óráig, tízezernyolcvan perc telt el az idei évből. S mindezt jókedvvel, lelkesen csinálják. Látszik rajtuk, hogy szeretik a matematikaórákat — nem úgy, mint mi, annak idején ... Hiányos emlékképek Vége a tanításnak s a nevelői szobában a tapasztaltakról. a matematika új oktatási módszeréről beszélgetünk. — A gyereknek teljesen mindegy, hogy milyen metódussal tanítjuk őket — kezdi Boros Istvánná. — Nem nehezebb ezt a matematikát megérteni, mint a régi módon tanítottak Sőt, ez a könnyebb, hiszen sokkal több a lehetőség a játékosságra. A baj az anyag mennyiségével van. Sokrétű az a tudnivaló, amit továbbadunk, az idő pedig kevés. Hibájául róják föl az új matematikának, hogy nem tudják jól a gyerekek a szorzótáblát. Való igaz, nem tudjuk olyan alaposan megtanítani, mint régen. Hasonló a helyzet a benn- foglalással is. Kevés az idő a tanultak rögzítésére, s így a gyerekek emlékképe is hiányos marad. — Valamennyi szorzótáblát alaposan átvettünk az osztályommal — szól közbe Németh Mária, a második D. tanítónője. — A szülők lelkesen segítettek, de sajnos, csak egy hatalmas kavarodás lett a dologból, mert másképp követelték, mint mi. — Hogyan használják a színes rudak készletét? — A segédeszközt csak addig vesszük elő, amíg szükség van rá. A gyerekeket el kell juttatni arra a szintre, hogy ne igényeljék a használatát. Aki már biztos a dolgában, az magától is elhagyja — magyarázza Markó Éva, az első D. osztályfőnöke. — Sokan már csak önkontrollként veszik kézbe. Ez a tudatos tanulás kezdete. A számfogalom kialakulásának gyengeségeit elkerülhetjük, ha az eszközöket csak időnként használjuk. A szorzótáblát is csak a második osztály végére kell befejezni. Ha harmadikban sem megy a gyereknek a szorzás, akkor a nevelő megáll a tanításban és gyakorolnak, vagy kínlódnak naponta. Színesebb könyveket! — Milyen eredményeket érnek el az új matematika oktatásában? — A tanítványaink sokkal szívesebben foglalkoznak a lq- gikúá gondolkozást fejlesztő új matematikával, mint a meglehetősen monoton, mechanikus régi számtannal. Már az első osztályban érződik, ki járt óvodába, mert azok erős matematikai alaptudással rendelkeznek. Ismerik az összes, iskolában használt segédeszközt, meg tudják különböztetni a színeket, formákat, képesek különféle csoportosításokra és mennyiségi megfigyelésekre. A gyerekek tudásszintje egyébként ugyanúgy megoszlik, mint a régi módszer idején. Van négy-öt nagyon jó és ugyanannyi gyenge matekosunk. Átlagosan pedig közepes szintűek az osztályok — válaszol Borosné. — Olyan gyerekünk azonban nincs, aki a módszer miatt nem érti a tanultakat. Amit a tanterv előír, azt az átHarmadszor a megyében Színes diák pályázata Harmadik alkalommal rendezi meg az idén a Pest megyei fotó szakbizottság és a váci Dunakanyar fotóklub a megyei színesdiaA Radnóti Miklós Színpadon mutatták be Fejes Endre: Az angyalarcú című darabját pályázatot. Ezen részt vehet minden olyan amatőr fotós, aki Per;t megye, vagy Budapest területén lakik, illetve dolgozik; az c területen működő fotóklub, vagy szakkör tagja — amelyet fel kell tüntetni a nevezési lapon. Az egyéni pályázókon kívül a klubok és szakkörök kollektív anyaggal is nevezhetnek. A nevezési lapokat postán lehet igényelni február 1- től, a következő címen: Madách Imre Művelődési Központ, Pest megyei fotó szakbizottság, Teknős Erzsébet vizuális művészeti előadó, 2600 Vác, Lenin út 63. Egy-egy fotós tíz darab, egyenként Tx5 centiméteres, az ISO/TC nemzetközi szabványnak megfelelő keretezésű (szélessége 49,8 mm, hosszúsága 50,8 mm, vastagsága 2,4—-3,2 mm), üvegezett, nem ragasztott, a megfelelő / jelzésekkel ellátott diapozitívet küldhet be. A diák fehér keretén a következő jelöléseket kell alkalmazni: maradandón tüntessék fel a szerző nevét, a kép címét, valamint a nevezési lap számozásának megfelelően a dia sorszámát. A vetítés irányával ellentétes oldalon, fordított állásban, a jobb felső sarokban, piros, vagy más színű jelzéssel kell ellátni a keretet, a helyes vetítés érdekében. A pályázat díjai: egy első díj (2000 forint); két második (1000— 1000 forint); három harmadik (egyenként 600 forint) és egy kollekciód] j (5000 forint). A beküldési határidő szeptember 18. Az előzsürire szeptember 19-én, a nyilvános zsűrizésre pedig szeptember 26-án kerül sor. lagos képességű gyerek megtanulja. Még olyan osztály is akad, ahol a tantervi minimum kevés a gyerekeknek. — Milyen gondjaik vannak? — Az új anyag tanítása mellett még mást is kell gyakoroltatni — például a szorzás változatait —, különben elfelejtik a régebben tanultakat, öt témakörünk van — s ez soknak bizonyul — magyarázza Sza- badosné Horák Irén, aki a második E. osztályt tanítja. — Az is a fájdalmaink közé tartozik, hogy a felsősöknek sokkal szebbek, színesebbek a tankönyvei, mint a mi harmadik-negyedik osztályosainknak. Nem tudok rá jobb szót: szürkék. — A harmadik-negyedik osztályos könyvet csak keveset használjuk, mert nem tölti be úgy a funkcióját, ahogy véleményünk szerint kellene — teszi hozzá Borosné. — Az ember éppen ezért elsősorban önmagára, illetve a továbbképzésekre van utalva. Megtanulni az órán — Sok helyütt egyéb gondok is vannak a matematikaoktatással, itt azonban viszonylag kevés. Milyen tanácsot tudnak adni a többi pedagógusnak? — Mindig úgy iparkodunk, hogy a tanítás során szem előtt tartsuk az egyént és a közösséget. Negyedikben például már egyáltalán nincs idő a korrepetálásra — válaszol Borosné. — A feladatlapokat differenciálva használjuk föl, a különféle szinten álló gyerekeknek más-más nehézségi fokú példát kell megoldaniuk. A lényeg úgyis a tantervi minimum teljesítése. Aki csak any? nyit tud, az is elég, aki pedig többre képes, azt magasabb követelmények elé állítjuk. A szülőknek számos könyvet tudunk ajánlani, amit érdemes forgatni, ha segíteni kívánnak a gyereknek. Ennek ellenére mégis az a legjobb, ha arra törekszünk, hogy a gyerekek az órán tanulják meg a matematikát ... Körmendi Zsuzsa 75 éves’ Ferencsik Ha meglátják itthon és külföldön, annyit mondanak: 6 a Ferencsik. Amikor felemeli karmesteri pálcáját — szerte a világban — nemcsak a zenekar tagjai tekintenek rá várakozón, a zsúfolt nézőterek is elnémul- nak.'Sokan tudják: Ferencsikre figyelni kell, akár Beethoven-, Mozart-, Verdi-, Wagner-, Strauss-, Bartók- vagy Kodály- művet vezényel. Tanulmányait hegedűsként kezdte, orgonistaként folytatta, mégis karmester lett. Mindig hű marad a muzsikához. Miként hazájához is: jöhettek bármilyen viharok, ő hűséget volt ideáljaihoz, s otthonához. Ötvenöt esztendeje vezényel: összeszámlálhatatlan hangverseny, operai este áll a háta mögött. Nemrégiben azt mondta: „a zene nem alacsonyítható le zümmögő háttérré, nem lehet nyugtató segédeszköz, vagy gyógyszer. A zenéhez teljes ember kell." Ez a teljességre törekvés olvasható ki, érezhető meg egyéniségéből belőle a dobogón, amikor feszülten a pálcát tartó kezére figyelünk. Arra az emberre, aíknek. az élete nemcsak jelenség, hanem maga a tartás és a szemléletmód. Egyszer megjegyezte: „minden művészet tartozzon hozzá minél többek mindennapjaihoz”. Ö ezt teszi, ezért áll ki zenekarával a világ színe elé. Ezért gondolnak rá a zene barátai most is szeretettel, s köszöntik jókívánságainkkal 75. születésnapján Ferencsik Jánost. (M) Tv-FIGYELŐ Bűn. Rövid egymásutánban kétszer is a bűn — pontosabban a bűnözők — világába tekinthetett be a televíziós műsorok nézője. Előbb A rácson túli világ című riport kínált kriminalisztikai jellegű figyelni- valót, majd a Kék fény soros adása következett — amaz is, emez is annyi tanulságot nyújtott, hogy bizonyára hosszú napok múlva sem tud szabadulni a bennük látottak emlékétől az előfizető. Ami a Belépés csak tévénézőknek alcímű börtönjárást illeti, az azért foglalkoztathatja az átlagosnál jobban az elméket, mert korántsem az izgalomkeltés vagy a meghökken- tés szándékával készült, hanem éppen ellenkezőleg, a vétkesek átformálásának megannyi új fogásáról, pedagógiai módszeréről tudósított. Láthattuk, hallhattuk, hogy mi minden cserélődött ki a- cellák világában: kényelmesebbek lettek a használati tárgyak is, a bánásmód humánusságának megsokszorozódásáról nem is beszélve. Ma már nem ritkaság a nyitott ajtó, ma már szinte természetes időtöltésnek számít az épületen belüli vendégeskedés. S mindez azért, hogy az elítélt is embernek érezhesse magát, illetőleg megtanulja újra becsülni azt, ami emberi. A Pest megyei készüléktulajdonosok nyilván különös elégedettséggel nyugtázhatták, hogy az átigazított fegyházre- gulák kipróbálásának egyik színtere a fővárostól nem messze fekvő Márianosztra. ahol igazán bőségesek az engedmények. Agárdi Tamás szerkesztő-riporternek ez a jól sikerült — a szenzációkeltéstől óvakodó, a felvetett témát viszont példásan körbejáró — műsora ilyenformán az elmúlt napok egyik legtartalmasabb sugárzásaként érdemli meg a jogos dicséretet. A Kck fény csütörtök esti órája ugyanígy főhajtást érdemel, s megintcsak azért, hogy készítőit nem ragadta el a hév, mint általában, ezúttal is hatásosan gyeplőzte meg őket az önfegyelem. Jól tudhatja, aki ezt a hatvan percet látta, hogy Szabó László szerkesztő-műsorvezető és munkatársai ezúttal a szülőhaza elárulásának, honi érdekeink megsértésnek példacsokrát gyűjtötték egybe, mintegy tí- pushalmazataként mindannak, amitől óvakodnunk nemcsak lehet, hanem hatályos paragrafusaink értelmében, igenis kell. Voltak, vannak és lesznek tehát olyan adatok, számok, gazdálkodásunkkal kapcsolatos ismeretek, amelyek kiszolgáltatásáért (jobb esetben) Má- rianosztrára lehet kerülni, lévén azok más országbeliekre nem tartozóan titkosak, akár ha a Videoton üzletmenetéről, akár a budapesti szállodaépítkezésekről van szó. Egy sző, mint száz: a Kék fény ezúttal is kedvünkre és okulásunkra villogott. Köszönet érte! Akácz László
