Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-14 / 11. szám

A Dunakanyar és a Naszály Milliós áruházaik A váci Dunakanyar Aruház az elmúlt évben mintegy 179 millió forint ^rtékű árut adott el. A legkeresettebb a fehérne­mű- és kötöttáruosztály, vala­mint a konfekcióosztály volt. A Naszály áruház mintegy 246 millió 512 ezer forinttal zárta az 1981-es évet tekfosifiafke Kisvasén A tanácstagi beszámolókon elhangzott kívánságoknak ele­get téve, Kisvác is nyilvános távbeszélő-állomást kap a kö­zeljövőben. A Dózsa György út S3, számú épület előtt már "fel­állították a fülkét, s rövide­sen a készüléket is beszerelik. Textilek, kerámiák A Madách Imre Művelődési Központban ma délután 5 óra­kor Nagy B. István festőmű­vész nyitja meg Szuppán Irén textiltervező és Karsay Judit kerámikus iparművész közös tárlatát, melyet az érdeklődők február 4-ig — hétfő kivételé­vel — naponta délelőtt 10 és este 6 óra között tekinthetnek meg. Szóvá tesszük A letkési általános iskola úttörői 2—3 tehergépkocsira való hulladékvasat gyűjtöttek össze az elmúlt évben. Ez a hulladék immár októbertől az iskola udvarán áll, mert a vá­ci MÉH Vállalat nem szállí­totta el. Vajon miért? Moziműsor Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): január 14-től 17-ig a Flórián kapitány című kétré­szes NDK-kalandfilmet játsz- szák, dupla helyáron. — Este 8 órától a Kaliforniai lakosz­tály című amerikai filmvígjá­tékot vetítik, III-as hely áron, 14 éven felüli nézőknek. Madách Filmszínház (Lenin út 53.): január 15-én a Solaris című kétrészes tudományos­fantasztikus szovjet film a műsor, II-es, dupla helyárral. — Január 16-án A vadnyugat hőskora című, szintén kétré­szes amerikai westerxifilmet mutatják be. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 1L SZÁM 1982. JANUÁR 14., CSÜTÖRTÖK Egyszer a gép is elkopik • 9 Ötszörös a termelékenység Történelmi pillanat. Még néhány perc, és örökre leáll a Magyar Selyemipari Válla­lat váci Bélésszövőgyárának utolsó hagyományos szövőgé­pe. A kiszerelési munkákat Fe­hér György szövödevezető irá­nyítja. Tőle tudiuk, hogy a Schönherr és Hudson típusú gépek a harmincas években kerültek a gyárba, s ezennel az ötvenes években „egysége­sített” típustól veszünk bú­csút. Bár az új gépek semmi­ben sem hasonlíthatók a ré­giekhez, mégis szomorú képet nyújt a gépteremben a szét­szedett alkatrészek, '„roncsok” látványa. S a már régen itt dolgozók sajnálattal veszik tu­domásul, hogy múlik az idő, búcsút kell venni az öreg masináktól. Néhány egyelőre tangépként kerül a Siketnéma Intézetbe, a legtöbbet azonban a MÉH használja fel. A szomszédos teremben már az új, csehszlovák gyártmá­nyú, pneumatikus (légfúvókás) automata gépeken dolgoznak a szövők. A korábbi nyolc helyett huszonkettőt kezelnek, helyesebben ellenőriznek. Hi­szen a teljesen automatikusan működő gép fotocellás készü­léke lámpák útján jelzi a hi­baforrást. A gépre szerelt mé­rőszerkezet a „dolgozó és gép” teljesítményét is megmutatja. Míg a régiek fordulatszáma: percenként 150 volt, addig az újaké 360. De nemcsak fordulatszám­ban, hanem sok másban is változás következett be. So­mogyi László igazgató adatok­kal bizonyítja, hogy a terme­lékenység űí? ötszörösére emel­kedett, a minőség tíz száza­lékkal jobb a késztermékek­nél, a hibapontok száma 2,5- szer kevesebb. A minőségi és mennyiségi adatok mellett lé­nyeges változás a dolgozók jövedelmének alakulása is. Teljesítményüktől függően a Vác a hazai lapokban A Népszabadság arról írt, hogy a Vác-alsóvárosi megálló­hely szomszédságában 26 ba­rátságos családi házat építet­tek az Alagi Állami Tangazda­ság váci tankerületének dolgo­zói részére. A Népművelés bemutatta az 1981-es Kiváló együttes címet elnyert zenekarokat, öntevé­keny színjátszókat, klubokat, bábegyütteseket, köztük az I. fokozatot kapott Dunakanyar Fotoklubot. A Film-Színház-Muzsika képben és szövegben számolt be arról, hogy a váci Madách Imre Művelődési Központ re­mek kis kiállítótermében so­kan megtekintették Segesdi György szobrászművész kiállí­tását. A Köznevelés hírül adta, hogy legutóbb két váci tanár: Koller György né és Pinke Jó­zsef vette át a Blaskó-emlék- plakettből, díszoklevélből és pénzjutalomból álló Matheika János-díjat. Az Élet és Tudomány rész­letesen beszámolt az ún. Bá- thori Madonna kalandos sorsá­ról, vándorlásáról. A jeles dombormű Althann Mihály Károly püspök révén Vácra került, majd a Nemzeti Mú­zeumnak ajándékozták. Az Izzó üzemi lapja tudósí­tott arról, hogy sikeres aján­dékvásárt rendeztek a váci fényforrás- és alkatrészgyár­ban, ahol Wéninger Margit ke­ramikus és Szilágyi Istvánné kézifestő alkotásait árusították. napi'kereset: 22—23 százalék­kal jobb, ez a napok számá­tól függően havonta 20 szá­zalékkal magasabb bért je­lent. Az átállás nem ment a legkönyebben. 1977-ben kezd­ték meg a rekonstrukciót, több ütemben, ez a folyamat 1982 első negyedévében fejeződik be. A dolgozók 40 órás átkép­zésen vettek, illetve vesznek részt. Hiszen a szövőtevékeny­ség alapvetően megváltozik. Az átképzés mellett gondot jelentettek az elmúlt években a régi és új gépekkel egymás mellett folyó termelés, az em­berek keresetében meglévő különbségek, melyek bizonyos feszültséget okoztak, de fe­szültséget hordozott kezdetben az új iránti fenntartás is, mely fokozottan oldódik. Sz. F. Havas napok, vidám napok Ki állítaná azt, hogy hideg van? A képen látható kislány bizonyára nem. örül a télnek és a karácsonyra kapott sílécnek. A héten sok gyermek és fiatal felnőtt kereste fel a déli városrész mellett elterülő hétkápolnai dombokat Papp László felvétele Választás lesz 24-én Kíváncsi a névjegyzékre? Január 24-én, vasárnap tart­ják országszerte az időközi tanácstagválasztásokat. Dr. Monori Balázstól, a városi ta­nács végrehajtó bizottságának titkárától kértünk tájékozta­tást arról, hogy Vácott melyik választókörzetben választanak új tanácstagokat. — A városban a 7. és a 31. számú választókörzetben vá­lasztanak új tagot a testületbe. A 7. számú körzetben az Aran­ka, a Hársfa, a Bocskai és a Pacsirta utcában, a Krakkó közben és a Vöröskereszt sor­ban lakók, a 31. választókör­zetben az Erdős Bernát utca 1—13. számú házak lakói vá­lasztanak új tanácstagot. — Hol tekinthetik meg a vá­lasztói névjegyzéket a körze­tek lakói? — Január 16-ig a városi ta­nács hivatali helyiségében, az I. emelet 105. számú szobában, de ezen kívül minden válasz­tásra jogosult állampolgárnak névreszóló értesítést küldtünk, mely tartalmazza az illető sze­mélyi számát, valamint a vá­lasztókerület, illetve szavazó­kor számát és címét is. Elmondta a titkár azt Is, hogy a névjegyzékkel kapcso­latos esetleges kifogásokat ja­nuár 22-ig jelenthetik be a választók. Aki a választás nap­ján nem tartózkodik Vácott — kérik —, ezt előtte jelentse be a tanácsnál. B. H. Ősi mesterség A miniszter is megdicsérte A váci levéltár felújított épü­letének homlokzatán szép vo­nalú. kovácsoltvasból készült zászlótartó és lámpa vonja magára a figyelmet. Odabent is megtaláljuk a lakatosmun­ka remekeit: falikarokat, csil­lárokat, kilincseket, az ötlete­sen kidolgozott térelzáró ajtót. Mondják, hogy amikor a kö­zelmúltban Pozsgai Imre mi­niszter Vácon járt, felfigyelt ezekre a szép munkákra, ér­deklődött az alkotó felől és megdicsérte a barokk kor han­gulatát idéző remekműveket. A Sztáron Sándor utca 1. sSámú ház homlokzatán ha­sonló mintájú cégjelzéssel ta­lálkozunk. A felirat szerint itt dolgozik Fleischingir György műlakatos mester. A városköz­pont egyik csendes útszaka­szán, a földszintes ház udva­rában találjuk a műhelyt, amely felszerelésével, egyedi szerszámaival egy ősi mester­ség történetét idézi. A 120 kilós üllő, a dombo­rítószerszám, a behúzókala­pács és a modern formájú ko­vácstűzhely tanúskodik arról, hogy az ember és az anyag mi­lyen kemény, céltudatos küz­delmet vív, hogy az ismert re­mekművek formálódhassanak a kemény vasból. Fleischinger György 45 éve folytatja ezt a különleges, szép mesterséget. Ma is szeretettel emlékezik' oktatómesterére, Sima Sándorra, akinek olyan szép emléket állítottak a Mű­vészi kovácsolás című szak­könyv megjelentetésével, ö tanította a műlakatosságra, s s mesterséget annyira megsze­rette, hogy azóta is csak a kis műhelyben érzi jól magát. Munkájával találkozunk a váci városi tanács épületében, iskolákban, üzemekben. Arról beszél, hogy az emberek ér­deklődése mind jobban a szép tárgyak, bútorok, a gondosan megmunkált kisipari munkák felé irányul. Nem egy váci családnak készített csillárt, fa­likart, de ha megkérik egy- egy extra méretű kulcs máso­lására, azt is szívesen elvál­lalja. Ismerkedj meg velem sza­kadó esőben, barangolj a latyakos utcákon átázott ci­pőben, mikor bőrkabátod al­járól patakokban csorog az esővíz a nadrágod szárára. Nem valami csábító ajánlat, de néha kénytelenek vagyunk megismerkedni az utca korom­fekete, hangulattalan képével, még ha nem is vonzó. Ilyenkor mindig egy másik várost is­merünk meg. Este kilenckor a már néptelen utcákat, a nap­pali forgalomban nem ész­lelt hiányokat. A napszakok időzónái szerint változik a kép. A mozdony fényszórója egy­re közeledő sárgásfehér gömb­ként fúrja át a sötétséget. Már minden utas elment. Akit én vártam, nem jött. — Várok még egy vonatot — gondolom, s addig beülök, a vasútállomás olvasótermébe. Ám itt is ha­marosan megunom a várako­zást. mert az évtizedek óta ismert festmények, a terem nyomasztó egyhangúsága nem marasztal. Nyolc óra elmúlt. Könyvet és újságot csak es­te 6-ig adnak az itt várakozó utasoknak. A pesti busz va­lamivel előbb jön, mint a vo­nat. Kimegyek az elé is, hát­ha a Bulcsú utcából indult a vendégem. Közben jó lenne E$ti mozaikok Időzónák és városképek hazatelefonálni, nem kortyol­gatja-e már az eső után me­lengető forró teát a lakásban? Hátha elkerültük egymást. — Telefonálni, de honnét? A vasútról nem leheti Az autóbuszpályaudvar váróter­méből a telefonfülke vagy el­tűnt, vagy a tatarozás után még mindig nem szerelték vissza. Egy ideig tehát a késő esti életet tanulmányozom. A Duna túlsó oldalán mu­zsikáló zenészről most nem tudom megmondani, hogy munkába indul vagy már on­nét jön, de az biztos, hogy a három közül ez az első át­szállóhely, ahol napi várako­zásainak egy részét tölti. Egy részeg ember már tizedszer próbálkozik belekötni, miköz­ben állandóan egy nevet ismé­telget, de a vendéglátóipari rutin segít. A zenész semlege­sen kérdő tekintete elejét ve­szi minden provokációnak. Odakint a tetővel borított te­raszon három elázott fiatal­ember támolyog, s az egyik időnként felröhög a szerinte jópofa tréfán. Ott támolyog velük, sikerült leitatni tízéves kis öccsüket. ★ Az autóbusz is az én ven­dégem nélkül érkezett. Mégis­csak telefonálnom kellene. Nekivágok a vizes, néptelen utcának, hogy a Széchenyi ut­ca sarkán álló két nyilvános fülkéhez érjek. Az egyikben 10 percen át kísérletezek. Ma­kacsul kidobálja a kétforin­tost. A másikkal már sze­rencsésebb a találkozásom. Vendég viszont nincs, tehát megyek a vonathoz. Ismét ki­húz egy szerelvény, megint hiába vártam. Bosszúságom ellenére is kénytelen vagyok elmosolyod­ni ekkora naivitás láttán. Es­te kilenc után, bőröndös em­ber várakozik a taxiállomá­son. Rég vagy még sohasem járhatott nálunk. Nem tudja, hogy még napközben is ritka szerencse az ilyesmi. Ügy mondják, nem is nagyon éri meg a vonattól érkező vendé­gekkel furikázni. Mint tapasz­taljuk, néha egésznapos túrá­ra indulnak a pilóták vala­melyik közület munkatársai­val, mert az biztos pénz. Igaz, így megváltoztatják a válla­lat funkcióját. Én azt hiszem, a kis vállalkozások szem­pontjából a magán taxi vagy ahogy most nevezik, a sze­mélyszállító kisiparos foglal­kozás az egyik legbiztosabb jövedelmi forrása lehetne né­hány embernek. Most is jó pénzt hoz némelyeknek, igaz, feketén. ★ Hét végi, munkaszüneti na­pokon olykor az olyan nél­külözhetetlen városi szolgál­tatások, vagy egyszerűen csak feltételek is hiányoznak, amik­hez az ember szervezete nem naptár szerint igazodik. Egyik ismerősöm egy ilyen délután alkalmával tette fel a kétségbeesett kérdést a buszpályaudvaron, hogy: most aztán hova, merre? Mert ott mind a férfiak, mind a nők részére elkülönített fülkék aj­taját zárva találta, éppúgy, mint a Naszály Áruház előtt azonos célból épült házikóét. Nem szívesen szól az ember az ilyen kínos közügyekről, csak ha muszáj, ha olykor pironkodni kell az idegen előtt is, hogy elvégre város volna ez a város, de sok benne az olyan, amire gúnyosan azt mondják a bosszankodók: Vandenincs. K. T. I. Az utánpótlás? Nagyon ke­vesen vállalkoznak erre a nagy figyelmet, szépérzéket, fizikai erőt igénylő mesterségre. Há­rom gyermeke közül a na­gyobbik fia talán édesapja , nyomdokába lép. Feladat van bőven. A levéltártól megkere­sés érkezett egy homlokzati névfeliratra. A múzeum is szá­mít munkájára a vörösház re­konstrukciójánál. S az anyagiak mellett jól­esik az olyan magas fokú erköl­csi elismerés, mint egy minisz­teri dicséret. Papp Rezső Felelőt lenség! A tél öröme — a gyerme­kek öröme, de mindent a maga helyén. Egyre több korcsolyapálya nyílik váro­sunkban is (Árpád úti is­kola, sportstadionj, ahol megfelelő felügyelet mellett élvezheti a fiatalabb kor­osztály a jégen siklás örö­mét. Ügy látszik, hogy ami ve­szélyesebb — az érdekesebb. Az Árpád úttal találkozik derékszögben a Vöröske­reszt sor eleje. A környék­beli kisiskolások itt élvezik a csúszkálás örömeit. Igen ám, de az alkalmi jégpálya vége ott van, ahol a 2-es számú főút nagy forgalma zajlik. Különösen sötétedés után kínos meglepetés az észak felé haladó személygépko­csi, autóbusz, teherautó stb. vezetőinek, hogy a Vö­röskereszt sorból felbukkan egy jégen csúszó ifjú s centiméterekkel közelíti meg a főúton haladó jár­műveket. Fékasikprgás, balra ka­nyarodás, káromkodás: me­lyik vezetőnek milyen a lé- lékjelenléte és a vérnyomá­sa. Gyerekek, közelben la­kó szülők és szomszédok! Szüntessük meg mielőbb ezt az életveszélyes csúszó­felületet! (Papp) A hét végén Asztalitenisz­verseny A városi-járási sportfelügye­lőség szombaton és vasárnap asztalitenisz-versenyt rendez Vácott, a mezőgazdasági szak- középiskolában. A verseny mindkét napon reggel 9 óra­kor kezdődik. A rendőrség felhívása Felsőgöd MÁV -állomásnál január 8-án reggel ' 6 óra 50 perckor a Budapest felől Vác irányába haladó tehervónat halálra gázolt egy ismeretlen 65—70 év közötti nőt. aki a fénysorompót megkerülve ha­ladt át a vasúti átjáróban, a ti­los jelzés ellenére. A rendőrség kéri, hogy fel­ismerés céljából jelentkezze­nek azok a szemtanúk, akik a balesetet látták és a személy kilétére vonatkozóan adatokat tudnak szolgáltatni, a váci vá­rosi-járási kapitányságon (Vác, Köztársaság, u. 4.). .ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom