Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-12 / 9. szám
%#iílap 1982. JANUÁR 12., KEDD Lemeztéka Bartók hangfelvételei A Hungaroton centenáriumi összkiadása Elhangzott szavaihoz, leírt mondataihoz önigazolást hiába keres bárki, aki vélt vagy valós igazát másokkal akarja bizonygatni. A kivétel azonban ezúttal Is erősíti a szabályt. E sorok írója már többször megfogalmazta, milyen nagyszerű dolog a gépzene egyre gyakoribb térhódítása, nemkülönben a hazai lemezgyártás fellendülése: mindenki tetszése, ízlése, nemkülönben pénztárcája vastagsága szerint állíthatja össze otthoni hangversenyeit. Tehetjük mindezt egyre gazdagabban: az elmúlt esztendőben különösen bőséges volt a lemezkínálat. Lassanként tucatnyi korongot tartalmaz a Szereti ön...? sorozat; híres-nevezetes alakításokat őriznek a különböző operafelvételek és -keresztmetszetek; a szimfonikus és kamarairodalom sok-sok' remeke is lemezre került. Az 1981-es esztendő csúcsteljesítménye mégsem egyetlen lemez. A recenzens egy kétdobozos, tizenhárom lemezes kiadványt részesít előnyben. Bartók hang- felvételeinek összkiadása rendkívüli teljesítmény a Hungaroton szakembergárdája, mindenekelőtt a két szerkesztő, Somfai László és Kocsis Zoltán részéről. Mielőtt azonban arra a szinte lehetetlen feladatra adnánk a fejünket, hogy pár szóban megpróbáljuk ecsetelni ennek a vállalkozásnak a nagyszerűségét, amely világszerte elismerésre készteti a hanglemezszakmát, alighanem célszerű Bartók megjegyzését felidézni a gépzenéről. „Kottaírásunk tudvalévőén többé- kevésbé fogyatékosán veti papírra a zeneszerző elképzelését, ezért csakugyan nagy a jelentősége annak, hogy -dánnak gépek, amelyekkel majdnem egészen pontosan meg lehet rögzíteni a zeneszerző minden szándékát és elképzelését. Azonban: maga a zeneszerző, mikor művének előadójaként szerepel, sem adja elő minden esetben hajszálnyira egyformán a saját maga művét sem. Miért? Azért, mert él; azért, mert az élőlény természetéhez tartozik az örök változékonyság." Számunkra éppen ez a hajszál a mértékadó, amely a kottaképben egyformát nem hasonlóképpen, tehát nem mechanikusan, gépemberként értelmezi. Az a különbség, ami mindjárt az első lemezTV-FIGYELŐ Pályák. Rögvest egymás után két kiváló színpadjárónk portréja rajzolódott fel a képernyőn. Előbb az Operaház balett- művészét Fűlőji Viktort láthattuk, mégpedig úgy, hogy mesteri mozgásában gyönyörködve, közben-közben keserves kalandját hallva, az előfizető jobb híján olyasmire gondolt, miszerint a véle kapcsolatos felmondási majd visz- szavételi tortúra nem lehet más, mint agyszülemény. Pedig dehogyis az! Akik vették a fáradságot, s péntek éjszaka is a készülékek előtt virrasz- tottak, megtudhatták, hogy a most emlegetett mozdulatművészt kérése és akarata ellenére csak úgy kiebrudalták onnan, ahol több évtizeden át mind a pubikum, mind a szakmai hozzáértők legnagyobb megelégedésére elevenítette meg a balettek férfi főszerepeinek egész sorát. Amilyen borzongva hallgathattuk azt a kísértetiesen szóló végzést a felperes, mármint A szamuráj, meg az alperes, mármint a munkaadó együttes eligazításáról, olyannyira örvendhettünk annak, hogy ezt a nagyszerű művészembert a méltatlan hercehurca nem törte meg, hanem ereje teljében váltig úgy szökken, perdül, mintha csak most vágna neki izzasztóan gyönyörűséges pályájának. Fülöp Viktor után Darvas Iván következett, mégpedig két estén át, szombaton és vasárnap. Amikor Érdi Sándor faggatni kezdte ezt a színészi pályájának csúcsára érkezett színészit, talán még ki sem nyomtatták azokat a kérdőíveket, amelyek rubrikáit a majd ezernyi magyarhoni aktornak kellett kitöltenie, egyebek között arra is válaszolva, hogy ki kit tart a legjobb női és a legjobb férfi színművésznek. Nos, amint arról a Hétfői Hírek legfrissebb száma beszámol, az utóbbiak közül éppen e most emlegetett szerepvállaló került az első helyre, nyilván azért, mert nem csak színházba járók meg a mozinézők körében oly népszerű, hanem azok között is, akikkel itt vagy ott végszavazik. Mindez nyilván abból a képességéből fakad, hogy a színpadokon oly nagy ihletettségegl képes átélni a szerepeket. Hogy milyen volt ez a beszélgetés? Alkalmas volt talán arra, hogy megismerjük szítjátszásunk egyik jelességét. Pcvdí. Pest megye jólismert — elsősorban a nagyközönség igényeinek közvetlen kielégítésén fáradozó — vállalatról, a PEVDDről sugárzott riportot az "esti híradó a minap. A néző a mesebeli király közismert állapotában érezhette magát, míg a felvételeket látta és Édes István vezérigazgató elemzését. hallotta, hiszen egyrészt újabb meg újabb termékek készítésének híre felett örvendezhetett (utazótáska, mennyezetburkolólap stb.), másrészt a munkások elvándorlásán búslakodhatott. Igen — hallhattuk —, sok a kilépő, mégpedig azért, mert más munkahelyeken akár a volt fizetés kétszeresét is meg lehet keresni. Ráadásul korántsem dupla annyi munkával. Ez van, kénytelen kelletlen ezt kell tudomásul venni — sugallta az előfizetőnek ez a dicséretesen tárgyilagos jelentés. .. Akácz László oldalon éri a hallgatót, az opus tizennégyes Suite egyazon évben felvett két előadásában. Mindössze három másodperc a különbség a két interpretáció hosszúsága között, ám hangulatában, hangvételében mégis más a produkció, de mindkettő bartóki, mindkettőt természetesnek és követendőnek kell tartanunk. Ezt a lenyűgöző % gyűjteményt, amelyet nemcsak az ínyenceknek, hanem a zene hétköznapi barátainak ajánlanak az összeállítók, nem a nosztalgiahullám mindent meglovagoló kisértete váltotta ki. Sokkal inkább Bartók zongorázásának abszolút művészi értéke, hiszen — mint írják a szerkesztők —, végtére a legnagyobb Bartók-játékos vitathatatlanul maga Bartók Béla volt. Másfelől azt remélik, hogy e hiteles hangforrás frissítő ereje jótékonyan megihleti majd napjaink Bartók- interpretácíóját, amely tagadhatatlan értékei ellenére, oly gyakran élményszegény, akadémikus. A Hungaroton százkilencven perces összegyűjtött világpremierrel ajándékozta meg barátait. Ezt a zenefolyamot lehetetlenség egy ültő helyben meghallgatni, elfogyasztani; Olvasmányélményeinkből tudjuk, hogy nemcsak az a jó könyv, amely olvastatja magát, hanem az is, ami megállítja a hév lendületét, sodrát, s közben gondolkodásra késztet. Ilyenek ezek a korongok is. Minden egyes darabjáról oldalakat lehetne írni: mit és hogyan értelmezett Bartók. Napokig, lehet beszélni gyöngyöző, kopogós Mozart- előadásmédjáról, s természetesen arról a puritanizmusról, ahogyan saját népdalfeldolgozásait megszólaltatta. Visszakanyarodva bevezetőnkhöz: a házihangverseny, az otthoni lemeztéka, így válik kedvünket gyarapítóvá. Hónapokig hallgathatjuk a Hungaroton összkiadását. A Bartók-év ünnepségei így kísértenek vissza, magával a zeneszerzővel, s nem a köréje font pompával, ö mindig az egyszerűséget és a közvetlenséget kereste. Ez sugárzik zongorázásából, hangjából, az egykori hanglemezcégek és barátok megőrizte archívumból. M. Zs. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Szőttesek és dísztárgyak Mari férfi ünnepi viselete A számtalan díszítés egyik legrégibb média a hímzés, melyet bőrön, de leginkább textilfelületen alkalmaznak. Hímző asszonyaink hosszú századokon át díszítették a ruhák sokaságát. Életrevaló ötlet, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa felkarolta a hímző asszonyok mozgalmát: munkáikból kiállítást rendezett a Munkásmozgalmi Múzeumban, mely január 20-ig tekinthető meg. Csak dicsérhetjük azokat, akik választani tudtak a díjakat illetően a szebbnél szebb pruszlikok, térítők, kendők között, mert nincs számottevő különbség az eredményt illetően. Több figyelmet érdemelnek Derekasan helytálltak Pest megye hímző- és szövőasszonyai is. Túráról lyukacsos hímzés érkezett, kék, fehér mintával, készítőik a Magyar- Kubai Tsz nőbizottságának tagjai. Fehér vállkendőt is mellékeltek a térítőhöz. A tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz asszonyai palóc térítőt hímeztek. Korrekt munka az érdi népi iparművész, Füzesi Ferenc sallangja is- Budaörsről fekete-fehér pruszlik érkezett, Peröcsényből Molnár Márta áttörf fehér blúzzal jelentkezett. Figyelemre méltó tevékenység folyik a kerepestarcsai Szilasmenti Tsz-ben. E csoportból külön kiemelkedik Lendvai Sándorné vertcsipkés Az irsai krónikás Csupán egyetlen szó A mennyiben bárki arra kérne, hogy próbáljam meg néhány szóval — s természetesen plasztikusan — lefesteni Szántó Józsefet, komoly bajban lennék. Ha kijelenteném, nyílt tekintet, mosolygós arc, s korát meghazudtoló megjelenés jellemzi az albertirsai pedagógust — bár igazat mondanék —, az emberi külső érzékeltetésére használt közismert formulákat ez esetben mégis igen soványkának gondolnám. Már csak azért is, mert nyílt tekintete, mosolygós arca sok embernek van, s akadnak jó néhányan olyanok is, ákik bár már elérték a hatodik X-et, jócskán letagadhatnak , vagy tíz esztendőt a korukból. Amennyiben mégis azt szeretném, hogy minél többen meg'smerjék Szántó Józsefet, s ezt életrazi adatok közreadásával próbálnám elérni, ■nem hiszem, hogy nagyobb sikerrel járnék el. Hiszen ha elárulnám, hogy negyven évvel ezelőtt vette kezébe az oklelvelét, s ma már a volt tanítványainak unokáit oktatja, vagy ha elmesélném, hogy Szántó József már néhány tettével bizonyította — irányított színjátszókat, volt dalárdavezető, s állt egy művelődési ház élén —, hogy szűkebb pátriájában mindig lehet rá számítani, ismételten csak a színtiszta igazat közölném, de ezt új fent kevésnek érezném. Például azért, mert aki negyven éve tanít, annak előbb, vagy utóbb viszont kell látnia a padokban volt tanítványainak unokáit. Aztán az is igaz, hogy a hatvan év körüli pedagógusok többsége néhányszor elszegődött a közélet szolgálatába. Van azonban valami, ama Szántó Józsefet megkülönbözteti hasonló életkorú és sorsú pályatársai közül. Ez a krónikaírás. Szenvedélye, hobbija, mely mellett hosszú évek óta makacsul kitart. A múltkutatást a hatvanas évek derekán szerette meg, amikor a megyei levéltár elindította e mozgalmat. Talán sokaknak furcsán tűnhet, ha egy embert azért emelnek a magasba, mert felvállalja, hogy egy település krónikaírója legyen. Ám aki tudja, mi munkával jár egy falu múltját kötetbe foglalni, vagy évente az asztalra tenni a községi krónikát — az semmi különöset nem talál a fent említettekben. Ez az ugyanis, amit nem lehet pénzért csinálni. Megszállottnak kell lenni. Ráadásul a krónikások tudják: a szakemberek dolgozataikat túlzottan nem értékelik, a kívülállók pedig egy kissé csodabogárnak tartják őket. Ám Szántó József tudatában van azzal, hogy mire vállalkozott, mire áldozza föl szabad idejét. S vallja: megéri. Ha csupán annyit mutat fel, hogy a pedagógusok hasznosítják a tanításban munkáit, már akkor nem dolgozott hiába. popén ezért, ha azt sze- retném, hogy minél többen megismerjék Szántó Józsefet. talán elég lenne csupán annyit mondanom: ő Albert- irsa krónikása. Koffán Éva öltözetével, Havasiné Bellus Bözsi hímzett fejkendőjével. Szabóné Kenyeres Eszter és Szigeti Jánosné Kerepestarcsá- ról TOT-díjban részesültek pompás kendőjükért és színes térítőjükért. A tárlat csak idézet a szorgos asszonyi kezek által gazdagított szép otthonok sorából. Érdemes lenne a mozgalmat nagyobb figyelemmel kísérni. Túra vagy Kerepestarcsa központtal megszervezni megyénkben a hímző-szövő asszonyok továbképzését biztosító klubot, ahol rendszeresen népművészek korrigálhatnák az új munkákat. Az utánpótlást is biztcsítani lehetne az iskolai népművészeti szakkörök működtetésével. Nem mennének veszendőbe régi szépmesterségek, tömegessé válhatna a népművészet mai gyakorlása. Rokon népek művészete Ha színben, a formavezetés arányaiban mutatkozik is kü- 1 lönbség, a lényeg megegyezik: a KauKázusban, a Balti-tenger mellékén, Szibériában és Sárköziben egyaránt arra törekednek, hogy minél választékosabb legyen a nők, fériiak öltözéke az adott lenetőségek között. A leningrádi gyűjteményből érkezett gazdag népművészeti anyagot vasárnapig láthattuk a budapesti Néprajzi Múzeumban. Ha a magyar és az észt ruhák színskáláját ősze vetjük, a mienk valamivel változatosabb. Mindez nemcsak a fantázia különbözőségéből adódik, hanem az éghajlat következménye is. Északon sokkal szürkébb a tavasz, mint nálunk. Örömmel fedeztük fel rokon népeink viseleti anyagát, hanti nyírfakéregből készült öltözéket, mordvin és észt gyerekcipőt, ünnepi ruhát. Nem szükséges különösebb szaktudás ahhoz, hogy észrevegyük egy mari fejkendő és a beregi hímzés hasonlóságát a díszítőelemek mértéktartó alkalmazásában. A maga nemében páratlan az igazgyönggyel kirakott orosz női fejviselet, a kumisztartó kirgiz bőredériy, a mintás nemez takaró és a mari férfi ünnepi öltözéke. Valamennyi érdemes volt a megtekintésre, figyelmünkre. Újdonságok teremtése A nemesfémek megmunkálása, az ötvösség régen is, ma is általánosan elterjedt- Olyany- nyira, hogy már az ókor minden kultúrnépe ismerte, alkalmazta. Ezen belül külön kiemelt szerepe van az aranynak, ezüstnek. Bizáncban és Nyugat-Európában számtalan román és gótikus stílusú ékszer és dísztárgy vált híressé, remekműveket hoztak!létre a reneszánsz mesterek is. Ebben a fejlődésben a magyar ötvösművészét is jelentős alkotásokat hozott létre. A XIX. században az ötvösség kontinensünkön régi stílusokat utánzott. Hazánkban Szentpéteri József önálló szemléletű, magas színvonalú életműve terebélyesült ki a reformkor évtizedeiben. Kazinczy Ferenc írta, hogy az az eszményi nyelvújító, aki egyszerre tüzes ortológus és neológus, s aki képes gazdálkodni a hagyományokkal is az újdonságok teremtésében. Szentpéteri József egy más műfajban, de Kölcsey, Vörösmarty, Pollack Mihály, Hild József, Erkel Ferenc társaként magas értékrenddel alapozta meg ötvös- művészetünket. Anatole France említi A vörös liliom-ban az ezüst villák, kanalak, kések harmonizáló* szerepét életünkben, amikor egyik főhőse különös alakzatát keres Párizs üzleteiben. Egy biztos: Szentpéteri József műtermében talált volna kedvére valót, sőt valamennyiünk számára ünnepi terítéket jelentene a Szent- péteri-készlet. Zene és ötvösség Szentpéteri József 1781-ben született Rimaszombaton. Kassán, majd Bécsben tanult. Hiányok nélkül birtokolta a technológiai gyakorlatot, új távlatok irányába lendítette az ötvösművészetet. Külön képessége volt, hogy a klasszicizálás egyszerűségét és a rokokósan zsúfolt elemeket párhuzamosan alkalmazta választott témáitól függően. Amikor a tahitótfalui és szentmártonká- tai Úrvacsora-kelyheket mintázta — utóbbit 1845-ben szőlőmintákkal — eszközeit a szigorú fegyelem jegyében integrálta. Amikor azonban arra vállalkozott, hogy domborművein jelenítse meg Nagy Sándor átkelését a Granicus folyón, akkor szabadjára engedte képzeletét. Életműve egyenletes teljesítmény az ötvösművészet magaslatán, nincsenek kihagyásai, valamennyi alkotása mestermű. Akár mentekötőt, tejesorosz női fejvise’.et, igazgyöngy- gyei kirakva kannát, talpas tálat, monstran- ciát, kókuszdiós edényt, dísz- kardot, ezüst gyertyatartót vagy az 1853-ban készült és már Benczúr festményét előkészítő Buda visszafoglalása című domborművét nézzük. Ez az ötvösmunka Kodály Budavári Te Deumának is előzetese. Csak a műfaj más, nem a minőség. Ugyanúgy különös találkozást jelent Szentpéteri József és Liszt Ferenc Mazep- pa'-ja. Zene és ötvösség egyaránt az ember hősi helytállását és szenvedélyét idézi. Szentpéteri József munkássága a magyar ötvösművészet jelentős fejezete. Felhasználta a korábbi magyar mesterek sajátosságait — folytatta, módosította, gazdagította a műfaj határait. Életművéből kimagasló gondossággal, méltó keretek között rendezett kiállítást a Budapesti Történeti Múzeum, amely az esztendő végéig tekinthető meg a budai Várban. Losonci Miklós Februárban vándorgyűlés Darvas József íróra, a népi írók mozgalmának egyik lee- íelentősebb, marxista szemléletű résztvevőjére emlékeznek februárban születésének 70 évfordulója alkalmából. A Mező Imre úti temetőben levő sírjánál koszorúzási ünnepséget rendeznek. Az Irodalomtörténeti Társaság az évforduló alkalmából vándorülést rendez szülőhelyén, Orosházán. A tervek szerint A Viharsarok irodalma, népe, társadalma címmel megrendezendő vándorülésen idézik majd Darvas József alakját, elemzik, értékelik munkásságát, helyét a magyar irodalomban. Tervezik, hogy a jubileum alkalmából válogatott irodalmi és közéleti írásaiból is közreadnak egy kötetre valót.
