Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-10 / 8. szám

%Mdap 1982. JANUÁR 10., VASÁRNAP Mesebalettek az Operettben A Fővárosi Operett Színház balettkara ma mutatja be Csajkovszkij, Delibes és Grieg: Hófehérke és Prokofjev: Ha­mupipőke cimű mesebalettjeit. Koreográfus: Géczy Éva, Ké­pünkön: Ascher Ágnes, iGreguss Zoltán. Kéziratritkaságok A múlt század nagy magyar íróinak kéziratait láthatják az érdeklődők azon a kiállításon, amelyet a debreceni irodalmi múzeumban nyitottak meg. A múzeum tulajdonában lévő kéziratok egy része most ke­rült először a nagyközönség elé. Ilyen például Kazinczy Ferencnek öt évvel ezelőtt Egerben megtalált nyelvészeti pályamunkája. Az egykori debreceni Csokonai-kör gyűj­tötte a most bemutatott Cso- konai-leveleket és verskézira­tokat. Számos kéziratát mu­tatják be Fazekas Mihálynak is. Szerepel a kiállításon egy jegyzőkönyv, amely Kölcsey Ferenc jegyzőségének ritka do­kumentuma. A tárlaton látható emellett Petőfi és Arany né­hány kézirata, valamint Pető­fi debreceni születésű fiának, Zoltánnak a segédszínészi szer­ződése. A Forrás üj terve Közösségben és közönségben A csapat körben ült a kis tereimben, amelynek végében bizarr asszociációkra ösztön­zött az alacsony és fekete posztóval földig letakart asz­tal — a rajta sorakozó poha­rakkal és fiaskókkal. Próba volt és köszöntés. Működésé­nek tizedik évfordulóját ünne­pelte a veresegyházi művelő­dési Ház Forrás Színpada. Nem volt évfordulós beszéd, sem pedig „csak a szépre emléke­ző” üdvözlés. Pásztor Béla, a nagyközségi tanács elnöke olyan otthonosan mozgott a színjátszók körében, mintha közéjük tartozna; emlékezett az előadások címére, tartal­mára, némelyiknek még a sze­reposztására is. A csoport ti­zenegy tagja és rendezőjük, ifjú Dániel Kornél az elmúlt évtized alatt harminc bemu­tatót tartott; az előadások számát nem tudják, csak va­lószínűsítik : közelednek a két- századikhoz. jüt a közönséghez A megyében alig lehet egy­két hozzájuk hasonló együt­test találni. A színpadi ama­tőr társulatok többsége né­hány évi működés után fel­bomlik, mert nem találják meg az utat a közönséghez, a tagoknak nincs igazi sikerél­ményük, és így az utánpótlást sem tudják kinevelni. S em­líteni kell az okok között, hogy a fenntartó intézmények nép­művelői sokszor nem fordíta­nak kellő figyelmet a csopor­tokra. Mi a Forrás titka? Minde­nekelőtt az, hogy körülmé­nyeikhez, lehetőségeikhez és felkészültségükhöz mérik vál­lalkozásaikat. Olyan produk­ciókat állítanak színpadra, amelyek a lehető legkisebb megalkuvást követelik tőlük díszletben, technikai appará­tusban és művészi megvalósí­tásban. Sikereikben legalább ekkora része van annak, hogy igyekeztek olyan műveket be­mutatni, amelyek a ma em­berének problémáira keresik a választ. Műsorra tűzték töb­bek között Moldova György, Czakó Gábor és Swajda György alkotásait; legújabb bemutatójukat Latinovits Zol­tán, Rákosy Gergely, Kornis Mihály és Csalogh Zsolt mű­veiből állították össze. Meg tudták teremteni az egyensúlyt a csoport belső munkájában is. A színjátszók részt vesznek a darabválasz­tásban, a tematikus műsorok összeállításában. Alapítók, mélypontok A Forrás Színpad tagjai nem akarnak profik lenni, még akkor sem, ha erejükhöz mérten színházpótló szerepet is vállalnak. Veresegyházról néha útrakelnek Erdőkertes­re, Bagra, vagy Hévízgyörkre Vendégszerepelni, de bemutat­ták már műsoraikat Galántán, Győrben és Budapesten az Ifjú Művészek Klubjában. Az új produkciójukat január 8-án immár másodszor adják elő otthonukban, Veresegyházon. Az előadást megelőző, ismét­lő emlékpróbán idézték fel az elmúlt tíz év néhány érdekes történetét inkább csak egy­más kölcsönös ugratására. A jelenlegi csoportból né­gyen alapító tagok. így Deák József is, aki négy évig félt a közönségtől. Rendszeresen járt a próbákra: világosított, erő­sítőt kezelt, ügyelő volt és kellékes. Aztán az egyik tár­sukat valamelyik bemutató előtt behívták katonának; s Deák Józsefnek be kellett ug­rania a főszerepbe. Megkós­tolta a siker ízét, „azóta — ál­lítólag — nem lehet lezavar­ni a színpadról”. Ivicsics Sán­dor még feleségét is az együt­tes tagjai közül választott. Ügy mondják: most se küsz­ködne két gyerek gondjával, ha elkerüli a Forrást. Sejtes Vendel színjátszóból lett nép­művelő. Néhány hónapja a veresegyházi művelődési ház igazgatója, de azóta is estén­ként „szerepet” játszik. Ifjú Dániel Kornél rendező a cso­portnak köszönheti, hogy in­gázó lett: naponta jár Erdő­kertesről Budapestre, mert ci­vilben a megyei tanács köz- művelődési főelőadója. Klub és színpad Persze azért a Forrás Szín­pad is átbukdácsolt néhány mélyponton. Az első években állandóan találkozókra, fesz­tiválokra jártak, kicsikarni szándékozván a szakmai elis­merést. Volt is részük benne, csakhogy az örökös feszült­ség felőrölte energiájukat és felrémlett a megszűnés lehe­tősége. Addigra megértették: a közönségnek kell játszani. Néhányan ugyan kiléptek az együttesből, de jöttek újak is. Volt’ennek a rendhagyó próbának még egy érdekessé­ge: a bevezető mondatban említett kis terem vadonatúj. Valaha kazánház volt. Körül­belül öt éve a nagyközségi if­júsági klub fiataljai kapták meg a használaton kívüli pin­cét és hozzá is kezdtek az át­alakításához. Sajnos kudarcot vallottak: évekig nem tör­tént semmi, a klub is meg­szűnt. Ezért a Forrás Szín­pad tagjai kezdtek betonoz­ni, vakolni. A belsőépítészeti terveket — társadalmi mun­kában — Kerekes László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója ké­szítette. A művelődési ház anyagokat vásárolt. A szín­játszók majdnem egy évig dolgoztak — saját maguknak. Textil- és fabevonatú, jól szellőző, negyven embert be­fogadni képes, büfével is el­látott klubhelyiség kereke­dett munkájuk eredménye­ként. Üj terv a Forrás-klub. És itt a klub már nem helyiséget jelent, hanem közösséget, amelynek bárki tagja lehet: művészet iránt érdeklődők, filozófiai tanulmányokat ked­velők, távoli utazások szerel­mesei és zenebarátok. A cso­port rendezője újságolja, hogy gyermekszínjátszó együttest is alakítanak, mert kell gondol­ni az utánpótlásra. A színját­szókkal töltött este hangulata a Régi idők focija című film egy képsorát idézte fel, amint a Garas Dezső alakította ma­gányos mosodás széttárja a karját: „mert kérem, kell egy csapat”. Kriszt György Kutatás, fejlesztés, gyakorlat Kísérletező társak között Az Országos Pedagógiai In­tézet, az OPI nevét az embe­rek többsége — Pest megyé­ben is — csak ilyen szóössze­tételekből ismeri: OPI-kuta- tás, OPI-kísérlet. Hiszen, a többi között, Szentendrén, s a járásban próbálták, próbálják ki az általános iskolai törté­nelem, orosz, környezetisme­ret és technika tantárgyak új tankönyveit, megyénk isko­lái több olvasástanítási kísér­let színterei, akárcsak a fa­kultatív oktatás általános is­kolai próbálkozásaié. Új intézet Az Országos Pedagógiai In­tézet életében nagy változá­sokat hozott az 1981-es esz­tendő. Mi történt? Kérdé­seinkre Rét Rózsa, az OPI fő­igazgatói titkárságának veze­tője válaszol. — Az elmúlt év augusztusá­ban a régi nevet megőrizve csaknem félezer munkatárssal s rendkívül széles feladatkör­rel, új intézet jött létre, ösz- szevonták az OPI-t a Szak­képzési és Továbbképzési In­tézettel, a Szakmunkásokat Taneszközökkel Ellátó Köz­ponttal, az Országos Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézettel és a Művelődési Minisztérium Gyermek- és Ifjúságvédelmi Felügyelőségével. — Miért került sor az ös­szevonásra? — Manapság úgy tűnik, hogy a magyar közoktatásügy fejlődése mindenekelőtt tar­talmi lesz. A jelenlegi struk­túrák lényegi meghagyása mellett az iskolaszerkezetben rejlő tartalékok jobb felhasz­nálása, az iskola belső életé­nek és társadalmi kapcsola­tainak megjavítása kerül az előtérbe. Elengedhetetlen lesz az általános és szakképzés kö­zelítése, távlatilag pedig az egységes, de differenciált kö­zépfokú képzés valóra váltása. Ehhez olyan ’ intézetet kellett létrehozni, mely egyaránt ma­gára vállalhatja az elméleti és gyakorlati pedagógia kép­viseletét, koordinálását, a ku­tatástól a tantervek fejleszté­sén át a pedagógusok to­vábbképzéséig. — Milyen feladatokkal kell megbirkóznia az új OPI-nak? — A pedagógia központi intézményévé kell válnia, amely a közoktatás, a szak­képzés, a pályaválasztás, a gyermek- és ifjúságvédelem egészével foglalkozik. Mi min­den rejlik ebben? Ízelítőül: a legszélesebben vett nevelésre, az iskolára vonatkozó kutatá­sok, kísérletek végzése és irá­nyítása, a tantervelmélet és tantárgyfejlesztés gondozása, az óvodások, iskolások, nem­zetiségi tanulók, felnőttek, speciális nevelést igénylők ok­„Mily boldog, ki a dolgok okát' ismerni tanulta” — írja Vergilius sokak által kevésbé ismert művében, a Georgicá- ban. Az időszámítás kezdete­kor élt költő az augustusi aranykor irodalmának egyik legkiemelkedőbb alakja. A Georgica nem agronómiái szakmunka, bár a földmívelés- ről, a fákról és szőlőkről, az állattenyésztésről, a méhekről szólnak egyes könyvei. Csupán formáját tekintve tankölte­mény, sokkal inkább — a művet fordító és a kötetet kí­sérő tanulmánnyal ellátó La­katos István professzor szerint — a nagy természetleírások költői műfaját kezdi meghono­sítani a világirodalomban. Hozzáolvasva a nevezetes Ec- logákat (az Aeneist már ne is említsük!), alighanem egy olyan kor kisugárzásának le­hetünk tanúi, amelynek élte­tő hatása messzire terjedt. Hi­szen Vergilius volt a vezetője — halála után ezerháromszáz esztendővel — Daniénak, pél­daképe Tassának, Zrínyi Miklósnak. Irásművészetének nyomát felfedezhetjük Arany és Vörösmarty lírájában, de Radnóti eclogáiban is. Lapozgató Régmúlt idők történetei Vergilius kötetét Giacomo Manzu, a kortárs olasz képző­művészet egyik reprezentánsá­nak rajzai díszítik. A Magyar Helikon egy másik kiadványá­nak címoldalán Hans Holbein festménye látható Rotterdami Erasmusról. Rendkívül fontos, hogy a kiadók újból és újból közreadják a régi humanisták, az emberi . gondolkodás ki­emelkedő személyiségeinek munkáit. A Beszélgetések az áltekintély, a pedantéria ellen emel szót, egyfajta álarcos­könyv. Szerzője eredetileg la­tin nyelvgyakorló könyvnek szánta. Ez annyit jelent, hogy Erasmus műve illemkönyv is, amely a megszólítás helyessé­gétől a tapintatosságig sok mindenre ügyel. Közélet és erkölcs, hűség és felelősség — mint a beszélgetések témafo­nala, egyaránt megtalálható a könyvben, amelyet a kor leg­kiemelkedőbb művészeinek — Graf, Dürer, Pieter Brueghel, Holbein, Lützelburger — met­szetei illusztrálnak. A mű ere­detileg ifjúsági könyvnek ké­szült, ám a későbbiekben még­is a felnőttek kedvelt olvas­mánya, anekdotázó gyűjtemé­nye lett. A könyvek, nemkü­lönben az olvasók sorsa így is kiszámíthatatlan: a hálás utó­kor leginkább cseresznyézák, mintsem okságilag merítene valamit Erasmus művészeté­ből. ZW///////////////////, Navarrai Margit író- és köl­tőnő, 1. Ferenc francia király nővére Erasmus kortársa volt. Az álszenteskedés elleni tilta­kozásként részletesen ecsetelt történeteit papírra rögzítő írónő korának egyik legművel­tebb embere volt. Udvarában otthonra leltek a festők, köl­tők, művészek. Az Európa Ki­adó által közreadott Heptame- ron valójában keretes novella­gyűjtemény, novellalánc, amelynek Boccaccio Dekame- ronja az előképe. Margit ki­rályasszony leírja korának intrikáit,, cselszövéseit, a min­dennapok csipkelődéseit és disznóságait; papok, barátok, kereskedők gáláns kalandjait. Mellébeszélés és szépítés nél­kül mondja el történeteit. Ne­vei eredetiek, tehát valóságos kortörténet kerekedik ki lap­jairól. A könyv hetvenkét tör­ténete különösen előadásmód­jában magával ragadó: egy gondolkodó, művelt nő világ­látásának tükörképe. M. Zs. tatásának-nevelésének tartal­mi fejlesztése, a szakmák és szakmacsopo'rtok, a módszerek és taneszközök fejlesztése, a pedagógusok továbbképzése, kezdeményezéseik fogadása, végső soron a közneveléspoli­tikai döntések pedagógiai elő­készítése is. Korszerű elmélet — Elkészült az intézet fej­lesztési koncepciója. Melyek lesznek a továbblépés főbb irányai? — Az iskolának az eddigi­nél is nagyobb figyelmet kell szentelnünk, hiszen ez a neve­lés, a tanítás, és a tanulás társadalmilag legszervezet­tebb színhelye. így valameny- nyi kutató- és gyakorlati munkánknak közvetlenül vagy közvetve az iskola mai hely­zetének feltárását, valamint egy korszerűbb iskolaelmélet kimunkálását kell szolgálnia. A tantárgyak elaprózódása, s bizonyos műveltségi hiányok miatt szükségessé vált a kor­szerű általános műveltség tar­talmának meghatározása. Idő­vel módosítani kell a tantár­gyak rendszerét, s például a középfokú végzésben csökken­teni az alapvető szakmák szá­mát és növelni az egyes rész­szakmákét. — Mindezt hogyan készítik elő? — A munka már megkez­dődött. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia 1976-ban köz­readta állásfoglalását és ajánlását, amely a távlati mű­veltség tartalmára és a neve­lőtevékenység fejlesztésére vo­natkozik. Azóta a régi OPI, javarészt az új tantervek, tankönyvek készítésével és kipróbálásával foglalkozott, miközben az egyetemek és a pedagógiai főiskolák folytat­ták a pedagógiakutatásokat. Ez utóbbiakból ezután az új OPI is részt vállal. Csupán néhány példát: foglalkozunk a korszerű műveltségi tartal­mak pedagógia transzformá­ciójával, azaz taníthatóvá té­telével; a nevelőmunka mo­delljének kidolgozásával, komplex művelődési intézmé­nyek kísérletezésével, tan­tárgycsoportok összeállításá­val. Ilyen például az alsóta­gozaton a technika és a kör­nyezetismereti tárgyak egy tömbben való oktatása, ami­kor a gyermekek a maguk készítette eszközökkel isme­rik meg az őket körülvevő va­lóságot. — Kutatóintézetté vált te­hát az OPI? — Túlzás lenne ezt állíta­ni, hiszen 430 dolgozónk kör zül alig több mint tíz van kutatói státusban. Természe­tesen mások is kutatnak amel­lett, hogy foglalkoznak a pe­dagógiai dokumentumok, tan­tárgyak korszerűsítésével, el­méleti kérdéseikkel. De to­vábbra is teendőnk maradt a pedagógiai tanácsadás — mint a szakfelügyelet modern for­mája —, a pedagógus-tovább­képzés, a pályaválasztási és nevelési tanácsadás szakmai irányítása, a kísérletek és ku­tatások hazai és nemzetközi összhangjának megteremtése. Ezek és más részfeladatok ér­dekében belső és külső ta­nácsadó testületeket hoztunk létre. Fontos közvetítők — Milyen szerepet szán az intézet a megyéknek, azok is­koláinak, pedagógiai intézmé­nyeinek ? — Nem csekélyét. Például Pest megye iskoláit továbbra is szeretnénk kísérletező tár­saink között tudni. A megyei Pályaválasztási Tanácsadó In­tézet, a Pedagógus Tovább­képző Kabinet, a nevelési ta­nácsok hálózata szintén part­nerünk, hiszen ezek a legfon­tosabb közvetítőink az OPI és az iskolák között. A tapaszta­latok gyűjtésével megalapo­zottabbá teszik a munkánkat, közreműködnek az oktatás-ne­velés korszerűsítési törekvé­seiben, az újdonságok elter­jesztésében, bázisai a szakmai tanácsadásnak. Ennek megfe­lelően az OPI testületéiben — például az intézeti tudomá­nyos tanácsban és a pedagó­gus-továbbképzési szakértő bi­zottságban — helyet kaptak a Pest megyei szakemberek is. V. G. P. RÁDIÓFIGYELŐ SZIBÉRIAI MESÉK. Ka­landorok, lakásgondokkal küszködök, a mama szeretete elől menekülők, az állandó­ságtól rettegők, újat keresők, a mesés Keletről álmodozók, hősök és hitvány emberek egyaránt megfordulnak Szi­bériában, a Bajkál—Amúr Magisztrál, azaz a BAM a Tá­vol-Kelet mesés szibériai vi­dékét Európával összekötő, ha majd elkészül, 3500 kilométer hosszú vasút építésén. Majd nyolc éve, hogy elkez­dődött ez a gigászi munka, s azóta számtalan útleírást, fil­met, riportot olvastunk, lát­tunk, hallottunk az évszázad építkezéséről. Gyanúm sze­rint nyolc év után ez volt az első, amelyiket igazán teljes­nek fogadhatunk el. Nem mintha az eddigiek hamisak lettek volna, már, ami a telje­sítményeket, a kilométereket, tonnákat és a nehézségeket illeti. Legfeljebb úgy ábrázolták ezt az emberi megpróbáltatá­sokkal kikövezett utat, mintha diadalmenetként vezetne az ismeretlen messzeségbe. Barát József, a 20-as Stúdió riportere úgy látszik elgondol­kozott az egyik szibériai kifa- kadásán: bennünket csak za­var a BAM körül üdvrivalgás. Kik is azok, akik 1974-től az elsők között vállalták eme szi­bériai viszontagságokat. Az a most 40 évesen is nagymama­korú asszony, akinek a hideg az első esztendőben elvitte a haját és a fogait. Azok a fia­talemberek, akiket egy heli­kopter tett le a tajgára, hogy a mínusz ötven-hatvan fokos hidegekben építsenek utat, s vállalják a rizikót, hogy az utánpótlás akár hónapokig is késik. Az a zongoraművésznő, aki a biztos karrier helyett vállalta inkább a férje szerel­mét. Az óvónő, akinek szeker- cével a kezében kellett felépí­tenie az első óvodát. Csodálatos, számunkra szin­te megmagyarázhatatlan do­log, hogy ezek az emberek, a huszadik század úttörői mind­ezek után is ragaszkodnak Szibériához. Hogy e kötődés oka a világon már csak né­hány ponton megtalálható tisz­ta szabadság, az emberi kap­csolatok máshol fel nem lel­hető őszintesége, vagy az, hogy itt valóban eldől, kiben, milyen ember lakozik — ne­héz eldönteni. Barát József, aki mindössze három napot töltött a BAM építői között nem vállalkozott többre, amire e rövid idő alatt egyáltalán képes lehe­tett. Csak mozaikokban, ahogy maga mondta, szibériai me­sékben ábrázolta ezt a gigá­szi munkát. Felejthetetlen órát szerezve ezzel hallgatóinak. HÉTVÉGI PANORÁMA. Bo­ros Attila műsora alighanem megelőzte igazi időszerűségét. Csütörtökön esténként kínál hétvégi kulturális és sport- programokat, könyvújdonsá­gokat, s egyéb épületes időtöl­tést. Az új év első műsora nem igyekezett megújulni, figye­lemmel lenni az immár állan­dó szabad szombatokra, a ki­bővült hétvégékre. Tehette ezt azért, mert eddig is magas színvonalon elégítette ki ebbe­li igényeinket. Boros Attila és vendégei, közreműködői ugyanis nemcsak programokat sorolnak fel, hanem jó érte­lemben vett hírverést csapnak kulturális életünk újdonságai iránt. Igényes szerkesztés, frappáns riportok jellemzik e fél órát. Cs. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom