Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
1982. JANUAR 9., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Újkori boszorkánykonyhák háza táján A régi néphit szerint Luca-napon — bár a szombatok is megtették —, suhogtatták meg seprőiket, s repültek kéményen, kulcslyukon, légen át a boszorkányok. Igaz, a seprű mellett szitán, macskán, lóvá tett emberen is közlekedhettek. Tervszerű, kegyetlen üldözésük 1330 körül kezdődött, de a XV. században valóságos járvánnyá lett a boszorkányoktól való félelem. Az első, ismeretes magyarországi per 1656-ban volt, míg az utolsó 1768-ban Sopronban. A felvilágosult szellem, a világosság százada elűzte a boszorkányokat. A huszadik században? Manapság boszorkányos kézügyességről, boszorkánykonyháknak titulált vegyi-biológiai laboratóriumokról, üzemekről esik szó: mint például a Rozmaring Tsz Meriklonja, vagy a Hazai Fésűsfonó ke- repestarcsai festőüzeme. Lombikban serdül Belépni nem, csak belesni lehet a Kutatási, Fejlesztési, Termelési Meriklonba. Azaz a Meriklon Gazdasági Társaság laboratóriumába, a Rozmaring Tsz nagykovácsi központjában. — Nem a legjobb, tudományos szempontból nem a legszerencsésebben választott név —, állítja dr. Wettstein Oszkár, a Meriklon GT igazgatósági tanácsának tagja, a Rozmaring Tsz főkönyvelője. — A szóösszetétel első tagja utal a lényegre, merisztéma, a növények hajtáscsúcsa, mellyel a laboratórium operál. A klón pedig egy növényről való szaporítást jelent. Operál? A lényeget tekintve igen, hiszen a növény hajtáscsúcsából mikroszkóp alatt, szike segítségével metszenek le egy kis darabot. Nem növényi sejtet, az úgy még nem megy. Ebben a zárt, tisztított levegőjű világban kertészmérnökök, laboránsok, biológusok dolgoznak. Nem boszorkányság, amit űznek. A szakma jelképe nem a seprű, hanem a mikroszkóp, a szike, a lami- nális box. Az utóbbin csak akkora a -nyílás, hogy a kéz az üvegfal alatti steril rendszerben dolgozhasson. Üstben, kondérban sem rotyog semmi, csak a táptalaj milyensége — tőzeg vagy perlit —, szabja meg: növekedésre vagy osztódásra serkentik-e a szövetet. Alapvető a sterilitás, ne szedjen össze betegséget a lombikban serdülő szövet. Az idén júliusban látott munkához. Tizenkét milliójába került a GT tagjainak — Rozmaring, MTA Szegedi Biológiai Központ Növényélettani Intézet, Szőlészeti-Borászati Kutatóintézet, MONIMPEX, Hosszúhegyi ÁG Sasad Tsz. albertirsai Micsurin Ts^, Balatonboglári ÁG, Börzsöny Tsz — ez a manapság is még ritkaság számba menő laboratórium. Hiszen a szövetek szaparításának ezt a módját 1974-ben publikálták először az USA-ban. S a szegedi biológiai kutatóintézetben dr. Föglein Ferenc kezdett a feladattal foglalkozni. Nem dobták ki a pénzt Haszon, gyakorlat, forintokban is mérhető — ez a lényeg a GT szempontjából is. Kézzelfogható ez? — Az első munkája a laboratóriumnak dísznövényhez, a gerberá- hoz kapcsolódott. Szaporító anyagból, a hagyományos magból is tudunk annyit adni, amennyi kell. A módszer jelentősége szerintem nem a dísznövényeknél jelentkezik elsősorban, hanem a szőlőnél, a betegséggel szemben ellenállóbb, vírusszegény alanyok kinevelésénél. Nagyobb termést ígérnek, jobban fejlődnek. Persze, a dísznövényeknél is mérhető a gazdasági, nem utolsósorban népgazdasági haszon. Jövőre már a laboratórium adja a szegfűszaporító anyagát, a nemes fajtákból kevesebbet kell behozni kemény valutáért. A Börzsöny Tsz-t a tüskementes szeder érdekli, ehhez adja a háttért a labor. Igaz, a Me- riklón kitaposatlan ösvényen jár, kísérletezik. De már az idén a MÉM műszaki-fejlesztési alapjából kétmilliót kapott egy kutatási feladat megoldásáért. — Az MTA szegedi Biológiai Kutatóintézetének kísérleteit is finanszírozták? — Igen. Főkönyvelői betegségszámba megy, de eleinte sokalltam azokat a százezreket, amit a kutatás elvitt. De elérkezett az a várva-várt pillanat, amit szorgalmaztunk, hogy a kísérleteknek, a kutatásoknak legyen kézzelfogható haszna a napi munkában: üzemi, gazdasági körülmények között. A föld gyomrában, poklok mélyén az ördög az úr. Óriási üstökben, forró olajban főnek azok a lelkek, akik földi életükben sok bűnt követtek el. Tanítás és néphit, mely századokon át tartotta magát. Manapság legfeljebb a vicclapok karikatúráin köszön vissza ez a hajdanvolt tudatlanság Jelképe. Vajon, a pokol tornáca előtt, ekkora katlanokat el tudtak-e képzelni eleink? — teszem fel magamnak a kérdést a Hazai Fésűsfonó kerepestarcsai gyárának festőüzemében, ahol te- remmagyságú, hatalmas kuktafazekakra emlékeztető automatagépek évente egymillió 400 ezer kilogramm fonalat festenek meg. Színskála, színorgia, amiből lehet választani, s ebbe a divat is közbeszól, ma a mályvaszín kelendő minden meny- nyiségben. Bory Gábomé üzemvezető, e boszorkánykonyha főnöke nem tiltakozik. Automatika fest — Ez már nem az. Talán huszonnyolc évvel ezelőtt volt, amikor beléptem. Ma zárt rendszerben, auto- matikával festünk. Akkor? Félmeztelen emberek hatalmas, gőzölgő kádak felett, 90 fokos hűlőfürdőben festették a fonalakat. Botokra fűzve mozgatták a festékben. Ez már eltűnt. A hatalmas, kör alakú gépek gyomra anyagra, festékre várva tárul csak fel. Nem használjuk színezőként az indigót, sem a bíbortetű páncélját. Hol van az már... Emberi körülmények között dolgozunk. Mostanság a festésre váró vagy megfestett fonalak többségét nem hordta hátán négylábú, bégető jószág. A kőolaj lepárlási termékéből nyerik a poliakrilnitrilt, a műszálat, Egy másik boszorkánykonyhából. Csőrendszerek, csőkígyók világában járunk. Nem kis poharakban kever- getik, lötykölik a mintákat tízgrammonként. A laboratórium pontos rej ceptje, mérése alapján áll össze, előírva, hogy miből mennyi kerüljön a hatalmas vödrökbe. S amikor valamelyik teremnagyságú gép száját felnyitja, munkát kérve, a páraelszívó működésbe lép, óránként hatszor cserélődik a levegő. Hétköznapi csodák Ember alkotta gépóriás. De érteni kell a nyelvén, mert ha hibásan kerül bele az anyag, tévesen indítják a programot, foltos, eladhatatlan lesz a fonál. Csaja István bácsi — nyugdíjas. Gyakran rácsodálkozik az üzemre. — Régen nyugdíjba ment — mondja Bory Gáborné. — Ö még ismerte azt a boton mozgatóé technológiát. Amikor egy óra alatt tíz kiló fonalat festettünk, ma meg több mint- százat örült a változásnak, a jobbnak. Gyakori vendég ma is gyárkapun belül... Modern biológiai-vegyi boszorkánykonyhák. Az egyik még újdan- ságszámba megy, a másik megszokott, hétköznapi, mert van már helyette modernebb is. Nem hiszünk a boszorkányokban, a földöntúli hatalmakban. önmagunkban hiszünk. VARGA EDIT Egy váza virág Nagy Előd rajza Öévi számvetés az új esztendőre Beszélgetés Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettessel, az Országos Tervhivatal elnökével Az 1981-es gazdasági év a VI. ötéves terv első esztendeje volt. Tapasztalatainak összegzésére ezért különösen nagy figyelmet fordított legutóbbi ülésén az MSZMP Központi Bizottsága, majd az ország- gyűlés téli ülésszaka. Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettest, az Országos Tervhivatal elnökét is a VI. ötéves terv első évi tapasztalatainak összefoglalására, valamint az 1982. évi teendők körvonalazására kértük. 9 A Magyar Közgazdasági Társaság legutóbbi közgyűlésén a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai fő céljait ön három pontban határozta meg: a külgazdasági egyensúly javításában, az elért életszínvonal megőrzésében, s végezetül, az egészséges növekedés közérzetének megteremtésében és fenntartásában a gazdaság minden területén. Mit értünk el e három gazdaságpolitikai alapcél teljesítésében 1981-ben? • Ml jellemzi a második gazdaságpolitikai cél teljesítését? — Röviden szólva: az életszínvonal puszta megőrzésének követelményét tulajdonképpen nem teljesítettük. Régebben hasonló helyzetben bizonyára azt mondtuk volna: túlteljesítettük —, mivel a lakosság fogyasztása valamivel gyorsabban nőtt a tervezettnél. Ezt pedig — megfelelő teljesítménytöbblet híján — nem engedhetjük meg magunknak! • Miként alakult a gazdasági növekedés üteme? — A külgazdasági egyensúlyunk javult: év végi adósságállományunk a tervben számítottnál kisebb. A rosszabbodó világgazdasági helyzetben a javuláshoz néhány kedvezőbb tényező is hozzájárult, miközben külkereskedelmi egyenlegünk 1981- ben majdnem a tervezettnek megfelelően alakult. Hadd mondjam azonban meg: miközben türelmetlenül sürgetjük a gyorsabb fejődést, néha hajlamosak vagyunk lebecsülni azt, amit elértünk. Az 1979—1981. közötti időszakban a magyar ipar mintegy 6, a magyar mezőgazdaság 9 százalékkal növelte exportját — ösz- szehasonlító áron számítva — a konvertibilis valutájú piacokon. Ebben a világgazdasági helyzetben ezt kevés ország tudta felmutatni. De belső dolgainkban nem tudtunk olyan rendet teremteni, amilyent szerettünk volna! A belföldi felhasználást kevésbé sikerült korlátoznunk, mint ahogyan az ötéves tervünk előirányozta. — A beruházások 1981-ben ugyancsak meghaladták a tervezett szintet, ezért folytatnunk kell a beruházások átrendezésének politikáját és bizonyos fokig mérsékelni kell a beruházások ütemét. Ezen a téren a régebbi, igen gyors növekedés okozta egyensúlyi zavarok máig is érzékelhetők. Alig javult a kivitelezés üteme és minősége, a tervezők, a kivitelezők és a háttérszállítók együttműködése, az egész beruházási folyamat szervezettsége. Az elmúlt évben tapasztalhatók voltak olyan pozitív folyamatok, amelyek kibontakozását a növekedés jelenlegi lassú üteme szolgálja. Megmutatkozik ez az iparági termelésnek az eddiginél sokkal differenciáltabb növekedési ütemében, de megmutatkozik a vállalatoknál is. 1981-ben az ipari termelés átlagosan 2—2,5 százalékos növekedésén belül dinamikusan, 10 százaléknál gyorsabban nőtt a termelés egyebek között a műszeriparban, a háztartási és kozmetikai vegyiparban, a növényolaj iparban. Ugyanakkor csökkent a termelés a vaskohászatban, a cementiparban és más iparágakban. Nem csekély a vállalatonként! szóródás egy-egy ipari ágazaton belüi — ez a termelés 20 százalékos csökkenésétől az 50 százalékos növekedésig terjed —, különösen a textilruházati iparban, a cipőiparban és a bútoriparban. Az eredmény abban is érzékelhető, hogy valamelyest csökkent a gazdaságtalan termékek aránya a kivitelben, s részben ennek következményeként tőkés viszonylatban javultak a külkereskedelmi cserearányok, ezzel enyhítve a gazdasági egyensúlyra nehezedő nyomást. 9 A VI. ötéves terv eddigi teljesítéséből milyen tapasztalatok vonhatók le és ezek hogyan hatottak az 1982-ea teendők meghatározására? — Az 1981-es terv teljesítésének négy legfontosabb tapasztalata közül az első az, hogy az egyensúly további javításának külső feltételei 1982-ben még nehezebbek lesznek, mint amilyenre ötéves tervünk kidolgozásakor számítottunk. Egyrészt tovább szigorodnak a KGST tagországaiból származó energia- és nyersanyag-behozatalunk feltételei. Ezért meg kellett gyorsítani az energia és a másodlagos anyagok takarékos felhasználására kidolgozott programok végrehajtását, s e célokra állami és hitelforrásokból további 4—5 milliárd forintot csoportosítottunk át. Másrészt a tőkés piacokon az áruértékesítés és a hitelfelvétel lehetőségei is elmaradnak várakozásainktól. Versenyképességünk tehát meghatározóvá válik a gazdasági növekedés élénkítésében. 9 Gondolom, az 1982. évi szabályozóváltozásnak ezért egyik súlyponti kérdése a gazdaságos export ösztönzése? — Igen, méghozzá az árképzés, az exportfejlesztő hitelezés és a bérszabályozás módosításával. Vállalataink jobb exportlehetőségeit kívántuk megalapozni azzal is, hogy kértük felvételünket a Nemzetközi Valutaalapba és a Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Bankba. Azért tettük ezt, hogy nagyobb hátteret építhessünk az exportképességet fokozó beruházási kezdeményezéseknek és forintvalutának erősítését szolgáló törekvéseink mögé. A második — nagyon fontos — tapasztalatunk az, hogy a magyar társadalom megértéssel fogadta el az életszínvonal megőrzésének politikáját. Ez arról tanúskodik, hogy belső politikai helyzetünk szilárd, társadalmi viszonyaink kiegyensúlyozottak. Arra is föl kell azonban figyelnünk, hogy 1981-ben a kereseteket nem követték a teljesítmények. Ez azért lehet veszélyes, mert a gazdaságot arra késztetheti, hogy a fogyasztói piac egyensúlyát az árak további emelésével teremtse meg, ez pedig társadalmi feszültségeket okozna. • A már említett szabályozómódosítások, amelyek tulajdonképpen a mindenkori tapasztalatok következményel, a vállalati beruházásokat Is „tűz alá” vették. Miért? — Az elmúlt évben a beruházásokat ugyan sikerült visszafognunk, de — s ez a harmadik tapasztalatunk — ez önmagában kevés. Az 1982. évi szabályozóváltozásoknak ezért nem titkolt indítéka, hogy mérsékeljük a vállalati beruházási kedvet, s főképp megakadályozzuk, hogy 1983-ra beruházási csúcs alakuljon ki. Ez mindenképpen segíti javítani az egyensúlyt, de a kiegyensúlyozott fejlődést csak akkor segíti hatásosan, ha az alacsonyabb beruházási színvonal más beruházási szerkezettel párosul. Pontosabban a műszaki fejlődést. a korszerűsítést, a termék- szerkezet átalakítását mozgató, előrehajtó beruházási politikával. Ehhez — egyebek között — a feldolgozóiparnak több forrásra lenne szüksége, de világosabb és célratörőbb iparfejlesztési koncepciót is ki kellene alakítanunk. Végül pedig negyedik tapasztalatunk az, hogy a termelés szerkezetének, szervezeti rendszerének átalakítása — az 1981- ben elért kezdeti és az 1982-ben várható további eredmények ellenére — lassabban halad előre, mint ahogyan vártuk. Azt, hogy a szerkezet- változás lassú, nem kérhetjük számon kizárólag egyik vagy másik szabályozótól, kisebb vagy nagvobb állami szervezettől, még a vállalatoktól sem. Irányítási és gazdálkodási rendszerünkön kell folyamatosan javítani, mégpedig annak tudatában, hogy még abból sem valósítottunk meg mindent következetésen, amire vállalkoztunk. ANDRASSY ANTAL
